Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

4 ftijkÍH’iü'u* Befejeződött a bányabiztonsági konferencia Beszélgetés a vendégekkel A Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatója fogadást adott a háromnapos bánya- biztonsági és egészségvédelmi konferencia külföldi résztve­vői és előadói tiszteletére a tröszt klubjában. A fogadá­son beszélgettünk a konfe­rencia résztvevőivel a tanács­kozások tapasztalatairól. Buráit kapcsolatok — A magyarok is és mi is »— mondotta Zdziszlav Macie- jasz krakkói egyetemi tanár — minden bányavonatkozású tevékenységünkben és intéz­kedésünkben elsősorban az embert látjuk, őérte teszünk mindent, hogy minél nagyobb biztonságban és egészséges körülmények között jó leve­gőben, megfelelő hőmérsékle­ten dolgozzon. Azonos a kon­centrációra való törekvés is. A termelékenységet növelni csak a koncentráción keresz­tül tudjuk. Van két olyan fej­tésünk, ahol 1200 tonna szén a napi termelésünk. A kon­centráció bevezetése előtt a 300 tonna is szép eredmény­nek számított. Persze tele­peink mások, nem ritka az ötméteres szénvastagság sem. Mi szívesen tanultunk a kon­ferencián magyar kollegáink­tól és örvendünk a személyes kapcsolatok megteremtésének, mert ezek a kapcsolatok tu­dományos munkánk könnyí­tését szolgálják. — A kutatási osztályon jár­va nagy feüikészültséget ta­pasztaltam — állapította meg Glatz Vojtelc ossztravai tudo­mányos kutató. — A látott sok készülék azonos a mi in­tézetünk készülékeivel. Ne­kem újszerű volt és tetszett a szén öngyulladását jelző ké­szülék. Amikor az új legény­szállásra megérkeztem, ott győződtem meg igazán arról, hogy mennyire gondoskodnak itt a bányászokról. Mi csak most kezdjük építeni ezeket a nagyon hasznos létesítmé­nyeket. Vesna Jodicic-csal, a csinos jugoszláv mémöknővel, a belgrádi kutató intézet tudo­mányos munkatársával köny- nyebben beszélgetek, mert magyarul mondja el vélemé­nyét. — Ez az első kapcsolatom Péccsel. A szénporkutatás ér­dekel legjobban. Nálunk az ilyen jellegű kutatások csak most kezdődnek, éppen ezért érdekelnek nagyon az itteni eredmények. Jó dolog eredeti készülékeket látni. Bevallom, hogy egy pécsi publikáció alapján mi is szerkesztettünk egy készüléket, amit ma is használunk. Sok hasznos ta­pasztalattal térek haza. A kon­ferencia nagyon hasznos és tanulságos volt. A kezdődő kapcsolatoktól nagyon sokat várunk, mert a mi bányászati problémáink az adottságoknál fogva nagyon sokrétűek. Dr. B. Pfeiffer, a lipcsei bányabiztonsági kutató inté­zet igazgatóhelyettese örömé­nek adott kifejezést, hogy el­mélyíthette a baráti kapcso­latokat. — Nagyra tartjuk a munka védelmi és egészségügyi tö­rekvéseket szolgáló konferen­ciák jelentőségét. A maga­sabb teljesítmények magas­fokú biztonság segítségével érhetők eL Sok a tennivalónk A beszélgetésen részt vett Pataki Mihály trösztigazgató, Tamássy István NIM-főmér- nök, Vavra Imre, a tatabá­nyai tröszt főmérnöke és Radó Aladár, a konferencia szervezője is. Pataki Mihály elvtárs tröszt­igazgató a konferencia tanul­ságaként a követendő főbb feladatokat jelölte meg: — Inttézkedéseinlcnek még inkább a bányatüzek és a gázkitörések megelőzésére kéül irányulniuk és többet kell tenni az omlásos esetek csök­kentésére. Célkitűzéseink elő­terében a szilikózis elleni küz­delem áll. — A hallottak és a látottak alapján a konferencia ered­ményességét abban látom — mondotta Tamássy István, a NIM főmérnöke —, hogy a hivatalos törekvéseken túl­menően társadalmi téren is mód nyílik a konferencián a heterogén magyar bányák problémáinak megvitatására. A mecseki szénbányászat mindig a bányaveszély leküz­désében elöl járt és éppen ezért nem véletlen, hogy ezt a konferenciát Pécsett ren­dezték meg. A konferencia után sok tennivalónk lesz, amit a háromnapos tanács­kozás vetett fel. — Az elhangzott előadások alapján a szellőztetés és a bányatűzzel kapcsolatos len­gyel előadás anyaga hasonlít­ható számomra legjobban — emelte ki Vavra Imre, a tata­bányai széntröszt főmérnöke. — De Kaurek Róbert vegyész mérnök előadása is elgondol­koztatott. Előadása alapján az J ’vu't a mohácsi cigánytelep közegészségügyi helyzete A mohácsi városi tanács egészségügyi és szociálpoliti­kai állandó bizottságának tagjai vizsgálatot tartottak a mohácsi cigánytelepen. A bi­zottság tagjainak véleménye szerint a település egészség- ügyi viszonyai folyamatosan javulnak. Az •’tób*'5 uó'ir>­teiepen. s ezzel ..—o/.i kedett azoknak a cigánylakta épületeknek a száma, ame­lyek megfelelnek az egészség- ügyi követelményeknek. A ci­gánytelep udvarainak- zöme tiszta, rendezett. Említésre méltó eredmény, hogy míg az előző vizsgálat alkalmá- . ve1 ?4 családnak nem volt ' •e, ez ma már csak i tizenegy helyen hiányzik. öngyulladásos tüzek megelő­zése érdekében bevezetem a szén összetételének rendszeres vizsgálatát. A konferencia vé­leményem szerint nagyon hasznos volt, de nem ártott volna itt felvetni azt a gon­dolatot, hogy egyes kutatási problémákat központosán kel­lene kezelni. Sokszor egymás­tól függetlenül folynak a trösztöknél azonos jellegű ku­tatómunkák. A javaslat alap­ján sok kutató szabadulhatna fel és foglalkozhatna más te­rületeknek a vizsgálatával. Új eljárások A konferencia szervezője, Radó Aladár mérnök vélemé­nye szerint a konferencia mindazokkal a kérdésekkel foglalkozott, amik a pécsi szénbányászatban komoly problémákat jelentenek. — Elsősorban azt várom tőle, hogy megjavul a szellőz­tetés, valamint szélesedik a telepek metánjának a lecsa- polása. Remélem, tovább ja­vul a bányák műszerezettsége és korszerű porlekötési eljá­rások kerülnek bevezetésre. Három nap tanulságainak, tapasztalatainak összefoglalá­sa nemzetközi résztvevők és illetékes magyar szakemberek részéről egy beszélgetés során csak érintőleges lehet. A ta­pasztalatok alapján történő új eljárások bevezetése a közel­jövő feladata. Takács József UTA2ÄS MIC! K.ORCR SAJNOS Pallér Gáspár csak néhány percig ért rá, éppen utazás előtt találtam. Pedig azt mondták: ha meg akarja tudni a Szentlőrinci Tangaz­daság sikereinek titkát, be­széljen a főagronómussa!. Pallér Gáspárral. Mindenesetre a pár perc alatt is kiderült, hogy külö­nös főagronómus ő: egyben a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum tanára is. — Melyik foglalkozását sze­reti jobban? — Elválaszthatatlan a ket­tő, de talán a gyakorlat kö­zelebb áll a szívemhez. Pallér Gáspár tanítási ered­ményeit nem ismerem, de gaz­daságának eredményei — pe­dig mindössze kétezer hold körüli — az idei mezőgazda- sági kiállításon sok nagy gaz­daságot messze felülmúltak. A gazdaság állattenyészete nem kevesebb, mint hét díját kapott és ezek közül kettő nagydíj, három első díj. — A legértékesebbnek fel­tétlenül Mici nagydíját tar­tom — mondja Pallér Gáspár —, hiszen életteljesítményéért kapta. Ezek szerint a meglehetősen öreg, 14 éves tehén az ország legjobb tehene. Legalábbis az volt az elmúlt időszakban. S az eredmények titka? Pallér Gáspár a munkatár- I sai felsorolásával kezdi, köz- ) tűk a két agronómussal. a nö­vénytermesztő Horváth János­sal és az állattenyésztő Dömö- j tör Jenővel. AZ ISTÁLLÓT Standeisky István agronómus vezetésével járom. A 88-as számú Mici. az ország legjobb tehene egy­kedvűen kérődzik a jászol mellett. Küllemre nem a leg­szebb.-— Egyik célunk az, hogy a magyar tarka küllemét is ja­vítsuk többek között. Mert természetesen minden tekin­tetben javítani kívánjuk. Sze­— Szokolal felv. — kUsifoft, H&fflbcu* A naggyal kezdem. A Pé­csi Szőlészeti Kutató Intézet Mária-telepi és szentmiklósi szőlőivel, ahol leszüretelték már a íaoránérőket. A Le­ányka 88 mázsát, a Velitele- ní 60-at, a Fehérburgundi 48-at, a Szürkebarát 60 má- znát fizetett holdanként s valamennyi 20 fokon felü­li cukortartalommal. A szentmiklósi telep ha­talmas tábláit járjuk, s nem is akármilyen alkalomból. A hagyományos szőlőter­mesztési bemutató folyik több mint száz résztvevővel, s ami szintén hagyományos, ezúttal is dr. Diófáéi Lajos tudományos kutatóé a szó, aki ki tudja hányadszor s hányadik delegáció előtt mondja el újra és újra a te­lepek kutató, kísérletező eredményeinek egyre bizta­tóbb tapasztalatait. Állami gazdaságok szőlészei, tsz-ek agronómusai, mezőgazdasági szakiskolások és magángaz­dálkodók figyelik, jegyzik a hasznosíthatót: a korszerű zöldtrágyázás, a tőkeműve- lés, a növényvédelem, a vegyszeres gyomirtás nagy­üzemi eljárásait A sok hasznos sízaiktainács azonban maradjon a szak­embereké. Az én jegyzet­füzetembe a szentmiklósi, a máriai, a makári szőlőtóle- pek egyéb vonatkozású ada­tai kerültek bele, melyek t> nem lg érnek fel a szaiktu dásig, de új híreket adnak szőlőkultúránk jelenlegi szín- vőnáláról, méghozzá Németh Márton telepvezető jóvoltá­ból, aki leegyszerűsítette, példákra váltotta fel a ter- meléstechnikai kísérletek, a fajta- és nemesítési kutatá­sok szakmai nyelvezetét. — Mi nem trágyázzuk, hanem etetjük a szőlőt, — így kezdte, s hadd mond­jam tovább az ő nevében, mi mindenre futotta az ete­tésből, az „osztályon felüli” ellátásból. Többek között ar­ra, hogy jövő év őszére fel­tálalják messze híres kí­sérletük eredményét. Kine­mesített klánjaikat élszapo­rítják és 1966. tavaszán egy- egy tőkéjük származékából már nyolc holdnyi telepítés­re elegendő törzsvesszőit nyernek. TörzstábLa-vessző- jüket ezután az állami gaz­daságok, a tsz-ek kapják, s hadd írjam le a példát is, mit jelent majd a gyakor­latban. Az országiban ez ideig 90 ezer holdon termesztenek kadarkát holdankénü 15 mázsás átlagterméssel. S néhány év múlva e törzs- tábla-vesszőkkel történő cse­re után 19,5—20 mázsás át­lagra emelhetik a holdan­ként! termést, ami kész kis forradalmat jelent a kadar­ka-termesztésben. Nem sac­----,,, oontos mérés r edióéi.j - -z. hiszen a? em­lített nemesített vessző B; latonbogláron, Tárcáién, Aba- . új szántón és Tokaj környé­kén is átesett a próbán, hir­detve a Pécsi Szőlészeti Ku­tató Intézet országosan is első helyét a klon-szelekciós nemesítésben. Jövőre Bada­csony, Villány és Szekszárd is követi a példát Még a Sizüret is másként folyik itt, mint az eddig lá­tott kisüzemi, nagyüzemi gazdaságokban. A tengernyi táblákban itt-obt látni csak szedőket, puttonyozókat, s a hozzá nem értőnek az a be­nyomása, hogy amolyan fe­léből. harmadából való szü­retelés ez. Hiszen előttük is, mögöttük is fürtökről roska- dó sorok maiadnak érintet­len, mintha bizony a kapá­soknak hagynák hátra a ta­karás idejére. Ezt a gya­nakvást vehette észre raj­tam a telepvezető, mert ma­gyarázni kezdte a különös szüret titkait. — Ebben az egész komp­lexumban a nagy táblákon belül 1200 parcella van, s ezeket érés szerint szüretel­jük. Elmondta, hogy a máriai telepen olyan parcellák is vannak, hogy öt literes hor­dó is elegendő a szüretelé­sükhöz. Minden egyes par­cella termését külön szüre­telik, elkülönítve préselik és külön hordókban tárolják. Az ilyen miniatűr „hordő­| retnénk a kor igényeinek megfelelő szarvasmarha-típust kialakítani. Ezen kicsit meglepődöms vajon milyen típusú szarvas- marhát Igényel a huszadik század? — A kísérletek nem új ke­letűek. már régebben s nem­csak Magyarországon foglal­koznak a kérdéssel. Szeret­nénk két szarvasmarha-típust kialakítani. Egy kisebb test­tömegű tejelő típust és egy nagyobb testtömegű húst must* * Ennek számtalan előnye len­ne, mert a kisebb testű szarvasmarha takarmányérté­kesítése nyilvánvalóar jobb, mint a nagytestűeké — köny- nyebben ér el magasabb tej­hozamot. — Mekkora lenne az ideá­lis súly? — Hat, hat és fél mázsái Ez azt jelenti, hogy a jelen­legi átlagsúlyunkat egy má­zsával kell csökkenteni. — Folyik másutt is ilyen kis testtömegű szarvasmarha- típus kialakítását célzó te­nyésztés? — Igen, több állami gazda­ság foglalkozik vele. Már a neve is megvan az új típus­nak: magyar barna. Az istállóban példás rend uralkodik. Az egyedi takarmá­nyozásról tanúskodnak a táb­lák. Valamennyi állat táblá­jára felírták a napi abrak­mennyiséget. méghozzá a reg­gelit, délit és estit egyaránt; — Ugyanis háromszor ete­tünk és háromszor fejünk na­ponta. Külön dolgozók végzik a fejőst, egy másik csoport eteti és gondozza az állatokat; •— Fejlesztik-e a szarvas­marha-állományukat? — Igen, a közeljövőben ka­punk egy száz darabból álló szimentáll tenyészetet és per­sze azt is el kell mondanom, hogy új istállókat is épitür k. — Tehát nem a magyar tarka lesz a „sláger” a tan­gazdaságban? — De igen, a megkezdett munkát folytatjuk s a szí men- táliak azt hiszem sohasem szo­rítják ki tőlünk a magyar tar­kát. VÉGEZETÜL — a Mici kö­rüli utazás záróakkordjaként — megnéztük a mesterséges borjúnevelőt. „Utánpótlásban’* nincs hiány a gazdaságban — s azt hiszem a gondozás is ki­fogástalan. Talán csak egy tényt erről: a borjak gondo­zója mind a hetvenhárom borjút külön a nevén tudja nevezni, <L) zásra” természetesen olyan esetekben, kerül sor, ha kül­földről behozott vagy saját nemesítésű fajtákat szüretel­nek. Már éppen kérdezni akar­jam, hogy a sok újdonság mellé kikísérletezték-e már a sokfajta szőlő egyenkén­ti szüretelésének csalhatat­lan időpontját, amikor az egyik nagyparcellás olasz- rizlingesben tanúja lehettem a legidősebb „kísérletnek”. Németh Márton telepveze­tő, a szőlőfajták Európa-hírű ismerője, lecsípett egy szőlő­szemet és szertartásosan megforgatta a szájában. — Na, ez is közelében van már a húsz foknak, de megéri, hogy várjunk vele. Ilyen időben háramnapon­ként egy cukorfokot emelke­dik az értéke. * Mennyivel könnyebb volt a dolgom Gyenis Antal ma­gángazdálkodó szőlejében a Bálics tetején! Hogyne, ami­kor bonyolult szakkifejezé­sek helyett Így summázta szőlősgazdái rangját. — A szőlőnek nem gazda kell, hanem szolga. ÉS amíg elfogyasztottuk a kóstolónak elénk tett csodá­latos zamatú aszú-borát, las­sanként úgy módosult Antal bácsi iménti mondása, hogy a szőlőhöz gazda is kell, meg szolga is kell. Tapasztalt gazda és hűséges szolga egy- személybem. És mind a ket­tő ott tárulkodott ki előt­tem, amikor sorravette. mit kapott és mit vár még „édes gyerekétől”. Rajta kívül kevés szőlő»* OLVASÁSI ÓRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom