Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

I 5> ZITO HUNGÁRIA”- ’ ’ íQtqi fites l mimé izek SZIKLÁK, ÖBLÖK, kopár hegyoldalak, bogáncs, és lent a tenger... Dohányföldek, olajfák, a teraszokon szőlők és lent a tenger... Harmincöt fok árnyékban, párás kibírha­tatlan hőség. Nappal üresek az utcák. Este és reggel vi­szont hangosak, tarkák, ke­reskedők kínálják áruikat a ténfergő, kiskeresetű, vagy ép­pen munkanélküli embereknek. A hentes egy lécre szerelt ló­farokkal űzi a legyeket a hús ról. — Ipar alig van, csak do­hány és szőlőtermesztés, ke- '•reskedelem és halászat A ha­lászhajók és a kereskedelmi flotta színes egységei optimiz­must sugároznak. De nem él­het mindenki halászatból és kereskedelemiből. A hegyek­ben nincs víz, és alig van meg­művelhető terület. Ha két szikla között akad egy íróasz- talnyi földsáv, oda már ga­bonát vetnek. Az ilyen író­asztalnyi területen kevés ga­bona terem, így elég sok a ki­vándorló. A tengerpart azon­ban szép. A sziklák közé ötr lök ékelődnek, s az öblök szikiaperemét a tenger mos­sa. Ez Lefkas. a felejthetetlen görög sziget, ahonnan a na­pokban érkezett haza a Me­csek Művészegyüttes. Borsos József, a Városi Ta­nács Művelődési Csoportjának vezetője és Simon Antal ko­reográfus, az együttes művé­szeti vezetője még az élmé­nyek hatása alatt állnak. Az asztalt beterítik színes fotók­kal, utcai felvételekkel, s mindennek a refiénje: „Lef­kas, Lefkas, Athén, Akropo­lisz és újra Lefkas .. Tolmáccsal együtt 29-en lá­togattak el a Lefkasban meg­rendezett folklór fesztiválra. A magyar együttes megközelí­tően két hétig tartózkodott Görögországban, s a fesztivá­lon komoly sikert ért eiL Lef­kasban négyszer léptek szín­padra, s a közönség és a szak­ma minden alkalommal vas- tapssal köszöntötte őket. Utol­só fellépésük alkalmával a prefektus felment a színpad­ra és az együttes minden tag­jának személyesen gratulált. — Az ünneplés, és a szívé­lyes fogadtatás azonban nem­csak a művészetüknek szólt, hanem Magyarországnak is. Ügy vettük észre, hogy a ma­gyarokat nagyon szeretik. Lef­kas szigetén a lakosság hat­van százaléka baloldalinak vallja magát — mondta Bor­sos József, aztán Simon Antal­lal beszámoltak két műsoron kívüli fellépésükről is. — Meghívtak bennünket két kisebb városba is, a ke­gyek közé. Az egyik város- Icának úgy 2500 lakosa lehe­tett, s mind a 2500 ember-az utcán várt bennünket. Csak a betegek maradtak otthon közölték a város vezetői. A másik faluban villany sem volt, s a rendezőség úgy ol­dotta meg a világítást, hogy a színpaddal szemben felállí­tották a helyi taxikat, s az autók fényszórói világították meg a színpadot. Az emberek óriási lelkesedéssel és szere­tettel fogadtak bennünket, s a „Zito Hungária" kiáltás itt is állandóan elhangzott. Érdekes esetet láttunk Lefkas városá­ban. Este már ment az elő­adás. amikor hirtelen nagy kiabálás támadt, s az első két protokolsor kiürült. Néhány perc múlva rendkívül nagy­számú kíséret élén Maria Cal­las jelent meg a férjével. Ki­derült, hogy Callas férje hajó­gyáros. tekintélyes, dúsgazdag ember, s a Lefkas-sal szom­szédos sziget a tulajdonuk. Erről a szomszédos szigetről látogattak át egy hatalmas jahttal. Elfoglalták az első so­rokat, aztán Callas a közönség kérésére fellépett. A „Paraszt- becsület”-bői énekelt egy rész­letet. Egyszerű természetes­séggel viselkedett, a mikro­font félretolta, s a hangja erő­sítők nélkül is betöltötte a te­ret. Maria Callas mindenki­vel barátságos volt. mindenki­nek adott autogrammot, aki kért tőle. Másnap a Mecsek Művészegyüttes hajókirándu­lásra indult, s a hajónk Maria Callas-ék szigete mellett ment el, így módunk nyílott a séta­utakkal, ligetekkel díszített szigetet és a parton várakozó elegáns hajókat közelebbről is szemügyre venni. Ahogy az együttes vezetői elmondták, nagy élményt je­lentett a magyar csoportnak Athén megismerése is. Külö­nösen a város szépsége és szé­dületes forgalma hatott meg­döbbentően. Az együttes ellá­togatott az Akropoliszra, meg­nézte az ókori drámai szín­házat, és a múzeum szobor- gyűjteményét. Az élmények és ismeretek felsorolása hosszú oldalakon át tarthatna. A magyar együttest az athéni lapok kiemelték a nyu­gatnémet, osztrák, finn, dán, francia, angol, holland, olasz, svéd és luxemburgi együtte­sek közül. A legjobb együt­tesként emlegették s második legjobbként az izraeli együttes röl írtak. A résztvevő orszá­gok egyébként még a feszti­vál idején több meghívást ad­tak át a magyar együttesnek. A MECSEK MŰVÉSZ­EGYÜTTES fáradtan, de bol­dog elégedettséggel gondol vissza a görögországi napokra, a magyar estre, ahol Döröm- böző Géza muzsikája nagy si­kert aratott, s a tengerparti éjszakai ifjúsági klubban el­töltött órákra, felejthetetlen beszélgetésekre. A fesztivál Lefkas szigetén is nagy ese­mény volt. hiszen a 37 ezer lakosú szigeten nincs színház, s egész Görögországban nincs televízió adó állomás. így az utóbbi években megrendezés­re kerülő fesztivál szinte nép­ünnepélynek számít. Bertha CuÍEia Kutor HAT ÉVES korában ült elő­ször a családi zongora elé, de akkor még kénytelen-kelletlen, apai parancsra. Talán ha nem nézett volna az ablakuk az is­kola udvarára, ahol minden óra tíz percében madárreb- bentő zajjal, zsibongással csá­bított a kert, ő is könnyebb szívvel viselte volna a zongo­raleckéket. Mégis elviselte. Ha nagyne- hezen is, de elhitette magá­val, hogy annak az ablakon túli száz szólamra hangszerel; ,kórusnak” ő a karmestere. Napok, hónapok múlva pedig meg is esküdött volna rá, hogy nélküle, az ő játéka, pallérozása nélkül színtelen, ritmustalan hangzavarba fúl­nának a kert fegyelmezetlen dalnokai. így improvizált önkéntele­nül is e legpezsdítőbb, legsa- játább ,.témára” a nagyatádi kántortanító fia. De azt hi­szem, ezzel el is árultam a zongoraleckék távolabbi cél­ját, értelmét. Mert a szigorú apa, ha kicsit korán is, de nagyon féltette a fiát attól a kísértéstől, ami egyszer már őt js megkömyékezite fiatal korában. A kisértés egy „tu­rista” képében látogatott el Nagyatádra, és szép csende­sen beült abba a templomba, ahol páter Odoricus miséjét kántálta, orgonálta végig. Mi lett a folytatása? A mi­séről hazafelé menet mellésze gődött a titokzatos turista és háborító csábításba kezdett. Ilyeneket mondott: — Ember, magának nem itt a helye eb­ben á sárfészekben. Ilyen já­tékkal, orgánummal hangver­senydobogó vár magára. — Még ajánlatokat is tett. Fő­városi illetőséget és operaházi felvételt ígért. Innen maradt meg a fél­tése is. Nehogy egyszer az ő fiát is kísértésbe ejtse a „ko­médiás élet”, aminek ő annak idején erős akarattál ellenállt. Ezért ,.időzítette” hát előre­látóan a zongoraleckéket is a „csábítás” óráira, perceire. Mert nem egészen pontos jel­szóval azt vallotta: Jobb ko­rán, mint soha. Ezek után az sem volt vélet len, hogy évekkel később a gimnázium utáni filiszterkedés helyett a p>écsi tanítóképző­ben folytatta további tanulá­sát Kutor Ferenc. S talán-ta- lán az édesapja örökébe lépett volna, ha Bátér János tanár úr helyett más valaki tanítja a zene magasabb tudományai­ra. S ő, akit szülői féltésből 18 éves koráig csak kerülge­tett a kísértés, ezután már maga kacérkodott vele. A képző elvégzése után még két évig tanítóskodott, aztán egy szép napon megváltotta a jegyet Budapestre. Először járt a fővárosban, nem csoda hát, hogy kinevette a rendőr, amikor restellkedve előadta, hogy fél napja járja a várost és nem találja a Zeneakadé­miát. — Itt ran ni, a háta mö- gött! Aztán odabent még jobban elfogódott. amikor látta, hogy pályázó társai mind felkészül­tek a felvételi vizsgára, csak ő nem. Mindegyiknek ott volt a hóna alatt saját szerzemé­nye, a saját partitúrája, csak ő állt közöttük pucér gyámol­talansággal, amíg észre nem vette Mihálovits Ödön, az aka démia igazgatója. Nagyon ta­pintatos ember lehetett, mert amikor azt is észrevette, hogy Kutor Ferenc nagy idegeske­déssel kölcsönkottát kéregét maga körül, megszólította: — Ha már üres kézzel jött, fiam. tud-e valamit legalább „kívülről”? Ferenc — Hogyne.... persze» hogy tudok, — hebegte zavartan. — Talán eljátszanám Beetho­ven nyolcadik c-moll szonátá­jának első tételét, ha meg tetszik engedni... Mintha egy cseppnyi kaján­kodás bújkált volna az igaz­gató hangjában. — Na, fiam, ha eljátssza, tekintse úgy, hogy fel is vet­tük. A játék után mégis ijesztő csendbe burkolóztak a zöld­posztós asztal mögöttiek. Pe­dig a legjobb tudomása sze­rint hibátlanul irrtonálta a komplikált tételt. Óráknak tűnő másodpercek után újra az igazgató szólalt meg. — Na, üljön át, fiam az or­gonához. — De ebben az uta­sításban már nyoma sem volt az iménti .,kötekedésnck”. ETTŐL AZTÁN felengedett, feloldódott a maradék feszül‘- ség is, pedig igazában csak ezután lett volna oka az ide­geskedésre. Hogyne, amikor a háta mögé váratlanul oda állt „ijesztgetőnek” Kodály Zoltán és Antdlffy Dezső a leendő orgonatanára. Ezúttal Antalffy szolalt meg: — A regisztrálással ne tö­rődjék. Improvizáljon. — És Kutor Ferenc, a Zeneakadé­mia aspiránsa talán ebben a pillanatban gondolt életében először nagy-nagy hálával a gyerekkori, diákköri orgona-, zongora leckék apai szigorral kísért nehéz óráira, perceire. A felvételi pompásan sike­rült. S még ennél is pompá- sabban az akadémiai években elért előmenetele, végbizonyit ványa. S ha 1914 elején nem hívják be 13 napos fegyver­gyakorlatra, minden bizonnyal másként alakult volna az élet útja. Sajnos kerek öt eszten­deig tartott a ,,fegyvergyakor­lat”, amihez a legkegyetle­nebb .kiképzést” az első vi­lágháború adta. A nagy világ­égés után néhány évig még a pesti középiskolákban tanítot­ta a zenét, aztán több mint negyven évvel ezelőtt Pécsre helyeztette magát. Zeneaka­démiai végzetségéből, zene­tanár! diplomájából itt még kevesebbre futotta, mint a fő­városban. Először a Makár ut­cai iskolában, később a tanító képzőben kapott zenetanári katedrát. De mit nyújtott ő, a több — Az IBUSZ—TIT Ország \ —Világjárók Baráti Köre pé­csi tagozata szeptember 11-én. pénteken 18 órakor a városi Művelődési Házban vetítettké­pes előadást tart Bulgáriáról. Előadó: dr. Kolta János tudo­mányos kutató. Minden érdek­lődőt szívesen lát a baráti kör vezetősége. o — Megjelent a Jelenkor­Magvető Könyvkiadó gondozá­sában az első kötet. A „Lengő fényhidak” című verseskötet három fiatal dunántúli költő Bertók László, Makay Ida es Galambos! László munkájával, tehetségével ismerteti meg az olvasót. , ií j-sit t , l , mint negyven esztendő alatt Pécs városának? Olyan kin­cseket, amelyek közül nem is egy országc« méretekben is maradandó érték. Zenekari művei, orgona művei, szoná­tái ma is gyakran felcsendül­nek a hangversenydobogókon, és a szintén saját szerzemé­nyű orgonakönyveiböl ma is tanítanak az iskolák zene­óráin. De sikerrel és biztonsággal „látogatott” el a zenesze~zés más berkeibe is. 1934-ben a Pécsi Nemzeti Szinház Fodor Oszkár vezette színpadán, telt. házak előtt, tomboló sikerrel ismételték meg újra és újra Aranypille című nagyoperett­jét. A három felvonással, a 18 szólószámmal és három ope­rettre is elegendő muzsikával pazarolt estékre, nagyon so­kan emlékeznek még ma is a pécsiek. De menjünk még tovább. Hadd említsem meg Kutor Fe­renc nevével a kétszáznál is több magyamóta szerzőjét. A Balatoni himnusz, a Simongá- ti lányok komponáüóját, akit mindenek előtt a pécsi utcák« terek- a Mecsek lankái, a ba­ranyai tájak ihlettek nótaszer zésre. Jó szívvel gondoljanak hát Kutor Ferencre azok, akik a daindolok pincéiben, az Arany hegy szőlőlugasaiban, kincses megyénk szőlőérlelő dombjain, piros tetős présházai előtt ének szóra koccintanak a pih .óra, vígságra hívogató szombat dél utánokon. Mert ő adta borunk, mellé, kedvünk mellé a szép­séges* hangulatos nóták regi­mentjét Mert hogy is van az, hogy: „— Pécsi Mecseken fúj­nak a szelek?...* — vagy az, hogy s,— A gyükési szőlők közepében...” És énekelik-e még a Zengő alatt a ..Pécs- udvardi sokaclányok” incsel- kedőjét? Mert ha elfeüeí* lék, akkor ott van ám még emlé­keztetőnek a: h—Mecsekalján vidám szüret járja" és ott van még az a sok pécsi-baranyai nóta, amelyekért egykoron babórkoszorús aranyplakettet kapott és amit mind-mind a vidámitásunkra adott, ajándé­kozott az örökifjú, örokvidám Kutor Feri bácsi. — Kéthetes vagyok, fiam. Annyi bizony. Sem több, sem kevesebb. Na, csak írja le egymás mellé azt a két hetest. Mindjárt kiderül belőle. KIDERÜLT. De az is ki­derült belőle, hogy a 77 éve» Kutor Ferenc még mindig nem csukta le a zongora fe­delét. Legújabban egy egész estét betöltő oratórium hang- szerelésén dolgozik, de időn­ként előveszi régebbi, befeje­zetlen zongora-, zenekari mű­veit is. mert adósnak érzi még magát. Körülmutat ? szoba sarkaiban tornyosodé kotta­rengetegben és cseppet sem lemondóan csak ennyit mond: — Kétszáz év sem lenne elég ahhoz, hogy valamennyit befejezzem. De ugye, item hagyhatom, ha már egyszer belekezdtem... Hiába na. Feri bácsi tréfál­kozó kedvén nem foghat ki még a „két 7-es” sem, amivel az imént zavarba hozott. — A Janus Pannonius Mú­zeum Káptalan utcai kiállító- helyiségében szeptember 1 li­án, vasárnap délelőtt nyílik meg Kampis Margit festőmű­vész kiállítása. A megnyitót Tüskés Tibor mondja. O — Hunyadi Sándor „Szép fiú” című novellájából készült TV-játék női főszerepét Péts\ Ildikó játssza, a „Szép fiút” Horváth Tibor alakítja. A te­levíziós film forgatása a kö­zelmúltban fejeződött be. o — A megyei tanács és a Ta-‘ nus Pannonius Múzeum az idén ősszel is megrendez; a múzeumi hónapot. A múzeu­mi hónap alkalmával a tervek szerint hét vándorkiállítás in» dúl megyei körútra. Mecsek Művészegyüttes Lefkas szigetén Pálinkás György K/irek a kulturális életből i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom