Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

Bemutatjuk ÜJ KÖNYVEK 21 mai szovjet novella A \RCK.EP szetesen érzelmi kapcsolatot is jelent. Pécsett főleg prózát játszom majd. de a zene is közel áll hozzám, hiszen köz­vetlenül zenés színházból jöt­tem. Szeretek több hangszeren KJ míwészeit Mai témáik színvonalas gyűj­teményét nyújtja át ezzel a kötettel olvasóinak a Magvető Könyvkiadó. Huszonegy szov­jet író 21 novellája nyújt hi­teles és vonzó képet a mai szovjet életről, azokról a kér­désekről, amelyek ma e hatal­mas ország lakóit érdeklik. Ez a mű tehát kettős feladatot tölt be. Egyrészt megmutatja a társadalmi környezetet, a társadalmi légkört, amely az egyéneket formálja, másrészt megmutatja az embert, mint ennek a társadalomnak meg- testesi tőjét. Nyugodtan mondhattuk: ez . az összeállítás valójában a I mai szovjet élet tükre, hiszel I a benne szereplő novellák az I SZKP XX kongresszusa utáni j időszakban születtek: a leg- ! korábbi írás 1956 nyarán je- I lent meg. a legújabb pedig 1963 októberében került az olvasók kezébe orosz nyelven. Még egy fontos momentum­ra hívnánk fel a figyelmet. Nem tartalmaz a kötet olyan írást, amely akár önállóan, akár más összeállításban ma­gyar nyelven már megjelent. Ez természetesen bizonyos hát­ránnyal is jár, mert hiszen olyan írók nagyhatású, forró sikert aratott művei nem kap­tak helyet, mint Solohov: Em­beri sors-a. Szolzsenyicin: Iván Gyenisov egy napja. De ha helyes irodalompolitikái igény, s tegyük hozzá: olvasói ip'.ny is. hogy új alkotásokat adjunk magyar nyelven a hazai olva­sótábor kezébe, akkor csak he­lyeselni lehet a válogatás mód. szerét. Az ismert nevek. Karake- vics. Antonov. Kazakov mel­lett n^ilvan a magyar olvasó- közönség a jövőben kedvenc szerzői között fogja számon- tartani az ebben a kötetben bemutatkozó szovjet íróiét, mint. egv naevmiotú öc gnzdag irodalom méltó képviselőit. A novellák, akár a taksán, akár a rakétalahoratór:nTn’~"n. vagy a szibériai kohóváresba.n zajlik is le a cselekménve, szórakoztató, lebilincselő ol­vasmányt nyújtanak, s e°'"H- tal azt is megmutatják- mi­lyen naev=zerű lehető«- tárt a XX. kongresszus az egész szovjet nép elé. Bolgár István Jorge semprün: A nagy utazás rizáló képességem van. Öröm­mel és szorongással várom szeptember 24-ét, az első be­itt a „Mária főhadnagy”-ban kaptam. CVikii Tóbiást alakí­tom, ami az operettirodalom legjobb táncoskomikus szere­pe. Természetesen szeretnék majd prózát is játszani, hi­szen a főiskolán prózai osz­tályban végeztem, csak Eger­ben próbálkoztam meg a tán­coskomikus szerepkörével. Egyébként annak is nagyon a ^f)( ('si Qtemzeti Színház „A színészek talán a legbol­dogabb emberek... Minden évben újra kezdhetik az éle­tüket.. . Üj szezon, új szere­pek, sokszor új színház... A színész egyszer ligeti csavar­gó. máskor főpap, vagy egye­nesen király... A szerepében él. örökké lényeges konfliktu­sok között, megbízható, eszté­tikailag meghatározott színvo­nalon ...” — Ilyenekre gon­dol az újságíró, amikor a sze- zor kezdés zűrzavarából igyek­szik „kihalászni” a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött új művészeket, rendezőt, kar­mestert, színészt, balett-tán- cosjt. ami nem is olyan egy­szerű. mivel a próbáik a leg­különbözőbb helyeken foly­nak. s aki nem próbál, az la­kás után szaladgál, kijelentke­zik. bejelentkezik, kérdőíveket tölt ki, és tájékozódik, ameny- nyire lehet. Így aztán nem is csoda, hogy a színház új ren­dezőjével a Nádor kávéházban sikerül beszélni. Náday Pállal a- színészklubban, Izsóf Vil­mossal a színház titkárságán, Mendelényi Vilmossal az öltö­zőben, Kari Máriával a balett teremben, Tóth Máriával pró­ba közben a zongora mellett, és lehetne még sorolni a vál­tozatos színhelyeket. A színház új művészeiről elég nehéz beszélni, mert mindössze annyit tudunk ró­luk, hogy tehetségesek, meg- b'zhatóan, sokan kiemelke­dően dolgoztak előző színházi otthonukban is, Pécsre opti­mizmussal, %r>k reménnyel és várakozással érkeztek. LÉNER PÉTER rendező a budapesti Nemzeti Színház­ból szerződött Pécsre. Hogy miért,- milyen elképzelésekkel érkezett városunkba, ezt már maga Léner Péter mondja el; — Meghívott a pécsi szín­ház . .. Olyan feladatokat ígér­tek, amelyek alapján érdemes­nek tartottam otthagyni a bu­dapesti Nemzei Színházat. Azt tudtam, hogy Pécsett a társu­lat jó, a feladatok is jók, így érdemes munkához látni. — A próbák jó légkörben kezdőd­tek és folytatódtak. Első ren­dezésem G. B. Shaw „Az ör­dög cimborája”. Eddigi rende­zői gyakorlatomban az volt a célom, hogy az író gondolatát fejezzem ki, megkeresem, mi­ért írta, mi a gondolati lénye­ge. Shawnál ezt jól lehet foly­tatni. Jelszónk lehet: „világo­san. okosan, szellemesen. Egyébként nem szeretem azt a fajta rendezőt, aki a közön­ség és az író közé áll. Az elő­adás akkor jó, ha a rendező eltűnik, a színészben fejezi ki magát, és nem másban. A színészekkel nagyon szeretek foglalkozni, segíteni a lényeg megértését, kifejezését. Ennyit tudok mondani, és talán még annyit, hogy Pécset, a várost is szeretem, mert hangulatos, kultúrált és múltja van. Éle­temnek az a szakasza, amit itt töltök el, biztosan termé­keny lesz. NÁDAY PÁL színművész az utóbbi években a budapesti Petőfi Színházban szerepelt. Pécsre szinte hazajött. — Ebben az évben ünnep­lem 25 éves színészi jubileu­momat. A 25 évből 14 évet Pécsett játszottam. Ez termé­Döbbenetes erejű írás Semp- run kitűnő könyve: A nagy utazás. Lélekbemarkoló min­den sora. A francia ellenállási mozga­lomban résztvevő spanyolt sokszáz társával együtt Buchen waldba deportálják a Francia- országot megszálló nácik. Négy nap és öt éjszaka drámai tör­ténetét örökíti meg a regény, vagy inkább lélektani napló, a realistákra emlékeztető fö­lényes szerkesztéssel és stilá- ris biztonsággal. A főhős szóm* szádjával, egy semuri fiúval beszélget a csigalassúsággal vánszorgó deportáló vonat va­gonjában a mellettük haladó tájról, s közben visszaemléke­zik előző életének apró törté­neteire. Aztán hirtelen előre- ugrik és már a táborban el­töltött iszonyatos két esztendő eseményeivel is megismertet minket. Az egyik pillanatban a párizsi Gestapó-börtön cellá­jában vergődik az undokan- önző rabtársa mellett, az üres levest kanalazva, míg Ramu l- let csirkecombot zabái, a má­sik pedig lengyelországi zsidók vonatáról szól, amelynek' uta­sai csonttá fagytak, mint a „kibuggyant láva a vulkán lá­bánál”. Dokumentál minden monda­ta: a sok szörnyű emlékezetű mozzanat közül a szovjet t’=zt felakasztását, a Tábor udva­rán visszamaradó ,négv méter magas mezítelen hulla-heka- tombát, a krematórium borzal­mas fényeit, a szeren'-íótten lengyel zsidó gyermekek ha- lélbahajszolását. Megragadó a kétszázoldalas remekműben; hogv az író sohasem nyúl kü­lönleges módszerekhez: hangig mindig, a legizzóbb vérfor-oló jelenetek leírásakor is hűvö­sen tázeyilprTns. Az^nT evűgö- zi- le olvasóiét, amit leír! Hunyady József játszani. Első szerepemet Sha­kespeare „111. Richárd” című drámájában kaptam. Örömmel látok munkához — mondta Náday Pál, KARL MÁRIA balettművész az Állami Operaházból szer­ződött Pécsre. Budapesten ki­sebb szólókat táncolt, és ál­landó tagja volt a karnak. Pécshez a korszerű színházi elképzelések vonzották. Kari Mária így fogalmazta meg in­dítékait: — Szerettem volna már ko­rábban a pécsi baletthez ke­rülni, de ez a vágyam csak most realizálódott. Nagy vára­kozással tekintek a szezon elé, és meggyőződésem, hogy a pécsi modern balettegyüttes­ben otthonra találok. Szere­tem az együttes szellemét, s annak nagyon örülök, hogy néhány nap alatt sikerült be­mutató napját. Imádom a pá­lyámat — mondta a fiatal színművész. MENDELÉNYI VILMOS prózista és tánckomikus 1962- ben végezte a főiskolát, a kö­telező két évi gyakorlatot Egerben folytatta. Pécstől rengeteget vár: — Ügy vagyok, mint az or­vosok. Az ötéves tanulás után gyakorló éieket dolgoznak át, hogy szakorvosok legyenek. Én is túl vagyok a gyakorló éveken... Számomra Pécs volt a legnagyobb lehetőség. Itt ta­lán sikerül megvalósítanom, amit Egerben még nem sike­rült: Jó szerepeket jól elját­szani, jó kollégákkal és jó rendezésben. Első szerepemet örülök, hogy végre egy igazi színházban léphetek fel. Eger­ben egy rossz templomban játszottunk, amit átalakítottak erre a célra, mert az új szín­ház még nem készült el. Így ez a pécsi színházszerű szín­ház nekem élmény. Mendelényi Vilmos már ja­vában próbál, s a színház va­lamennyi tagja. Optimizmu­suk, munkakedvük néhány hét alatt előadásokban realizáló­dik. Érdeklődve várjuk az eredményt. Bertha Bulcsu Á2 illeszkednem az együttesbe. Az „Etűdök kékben” egyik közeli vidéki előadásán már én is színpadra lépek. különben is egy kissé a nők kora, erre ezernyi a bizonyí­ték. Kérdés persze, hogy az arckép mint képzőművészeti probléma, létezik-e ma. Szá­momra mindenesetre igen, és úgy érzem, ha a megoldást megközelítem, többé-kevésbé egész festészetem útja kiraj­zolódik. Lássuk a gyakorlatot. Tizenkét rajz. „Vízparti for­mák” lehetne a sorozat címe. Benne egyetlen arckép, , a többi fej az állvány körül más, külön kép, olaj. Ez a női fej azonban a sorozatba illesz­kedik. Különböző helyekre ra­kosgatva a rajzok közé, figve- lem, hogv együtt szól-e velük. Elemeiben azonos a többi képpel. Az arcon és a hom­lokra hulló hajtincsek közt a hullámmozgás és fénviáték vibrál, a haj — kissé oldalról nézve — lankás. dombos téiat idéz. De elsősorban a mai nő érzelmi, gondolati és társa­dalmi lényegét láttatja. N>=m az a típus, mint Picasso ..Va­saló nő”-je, vagy Szinnvei „Lilaruhás nő”-je vagy Manet ..Olympia”-ja. Az sincs az ar­cára írva, hogy egyetemista, kalauznő, agronómuslánv. se­gédmunkás. kubai miliciVa vagy űrrepülő-e, hiszen mind­egyik lehet. — Tehát túl a felületi ha­sonlóságon, az arckép máj tí­pus lényén elsősorban. És hn az. akkor benne szükséokő-.. pen meafonalmazóm emberi lényét is — moo-ó-ó. val. lelkivilágával, nov/tni1--. dásmódiával, érdeklődésiből, az emberekhez való kavrsnin- l&val. egyszóval világlátásával együtt. EZT A TÍPUST a festőnek természetesen sokáig kell ke­resnie, míg megtalália. 'rah- bek közt ezért is jár-kel a világban. És itt már nem mo­dellről van szó. hanem mun­katársról. akinek a kén meg­születésében ugyanakkora sze­repe van. mint a festőnek nem néhány óra alatt fö-tó-ő lefestés osuDán, hanem hr--- szú, n°héz küzdelem a mű­ért. így lesz a kén igaz, és egyben a festő arcképe is. Weidinger Vilmos IZSÓF VILMOS most fejez­te be a főiskolát. A színházi munka azonban nem ismeret­len előtte, mert főiskolai évei előtt két évig dolgozott a győri színháznál. — Eleinte Kecskemétre akar­tam menni, de aztán hallot­tam, hogy két hasonló zsánerű színész mint én, már odaszer­ződött. Idő közben hallottam, hogy a pécsi színház felfigyelt rám, s örömmel jöttem Pécs­re. Pécsett a sz’nház fellendü­lőben van, ilyen helyen öröm dolgozni. Első szerepemet „Az ördög cimborájá”-ban kaptam, Richárd figuráját alakítom. Párhuzamosan a „III. Ri- chárd”-ban is kaptam egy epizód szerepet, amiben a Nemzeti Színházban Rajz Já­nos volt emlékezetes. Valószí­nűleg ki fikarja próbálni a színház,, hogy milyen karakte­MINT EGY cella — ez az első benyomás Lantos Fe­renc alagsori műterméről. A külvilágot nem érzékeled itt, fél óra múltán azt sem tudod, hogy tél van vagy nyár, és ha fyj a szél, azt is csak onnan, hogy a vaksi ablakon megreb­ben a pokróc. Aztán mintha hirtelen szőlő­hegyen lennél: a szemközti fal mozaikterv-adta illúziója elra­gad. Viszonylag elvont szerke­zetek, reális formák. Két nő és három férfi idézi fel a szü­retet, a bort és talán kissé a szerelmet is, öten. egy telj.es világot, amely valóságos és költői is egyben, komoly és frissen üde, egyszóval szép. A mozaik mellett, a falon el­szórva pontos tanulmány-raj­zok, a mozaik alakjainak sa­játos kézmozdulatai és a kép­ből fehéren villódzó nőnek a feje. Ráismerni a mozaikon is a keleties, mediterrán voná­saira. / Lantos Ferenc kirakja a többi képét is az állványra, köréje, a fal mentén, minden­hová. A cella szinte átváltó­dik, betölti az „adott világ va­rázsa”. Optimista világ ez. A meg­szerkesztett harmóniáé. A városé, a tájé, az emberé. Szóval alig kifejezhető. ... Az alkonyi Balaton még visszacsillantja a forró nappal fényeit. Az óriás telihold ál­mos, kék színekbe olvad a fölsejlő nádas és sötét Bada­csony között. Vörös színben fekete formák. Valaki azt mondta előtte, ez Szlgliget. Lantos többször volt ott, utána egyszer önarcképbe kezdett, olyanba, amely azonban nem hasonlít rá, de azonos vele, amelyre azt mondhatja, én vagyok. Ott Szigligeten van­nak ilyen kúpos hegyek és völgyek hintázó ritmusokkal. A kép olyan, mint egy ikon. Továbbsiklik a szem, és egyik-másik képnél zavartan rebben, mert nem szokványos, nem megszokott a látvány. Ezek a képek közvetlenül in­kább a szemnek szólnak, szug- gesztív, gondolatébresztő szín- és formaviláguk révén. De ehhez nem elég egy pillantás, nézni kell őket. Lantos színei és formái olyanok, amilyene­ket a természet és társadalom ezrével nrodukál. de itt szub- jekt'v kisugárzással emberi jelentést tartalmaznák, érzés­ből és gondolatból szőtt élmé- nve'.- lecsapódásai és kivetítő- dései. Megközelíteni, beléjük ha­tolni, azonosulni ezekkel a ké­pekkel, vagvis megérteni, ha­sonló élményvilággal lehet csak igazán. MáskénD raion- gani vagy elítélni lehet őket, ami szintén azt jelzi, hogy nem hatástalanok. A művész ugvanis — kezdve a barlang- rajzok alkotójától — hatni akar. Az arcképekkel, a női és férfi fejekkel Lantos Ferenc többet akar. Idézem: — Egy kort vizuálisan első­sorban a nők jellemeznek. Mint Monn Lisa a reneszánsz fogalmát is jelenti, ugyanúgy kellene kifejezni a mát is az arcképpel. A huszadik század A t I

Next

/
Oldalképek
Tartalom