Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
A Szobor készül Körösi Csorna Sándorról PAKOLITZ ISTVÁN VERSEI Antal Károly szobrászművész készíti el Körösi Csorna Sándor 1,5 méter magas bronzszobrát. Az országban ez lesz az első szobor Körösi Csorna Sándorról. A bronzszobor vörösmárvány talapzaton fog állni s Pécs-Mecsekalján, a Körösi Csorna út végén állít! ák fel. Jlzeke, A Jancsi szeg szép szirmokat karcolt a fényes jégre. (A felnőttek patkóvasa művedet nem kímélte.) A bátyád sose felezett: az almát ketté vágta. ÍA semminél több a kevés: elég — megalkuvásra.) Világos nappal vette el egy subanc a csigádat. (Oktalan, gyávs-hósködés: az a legény, ki állja.,,) Mért nemül benned el a szó, hogy igazadért szóljon? panasszá hígult szép düböd hullámverés a mólón; bokáig érő félszeid’ bölcs óvatosság őrzi; rezignált tapasztalatod önerődet emészti; s mert meghalni se tudsz miért, győztesként maradsz élve: győzőt — a győzelem után ki von felelősségre? Amíg csak veszthetsz valamit, fejed némán lehajtod. —- Ne azt okold, ki becsapja orrod előtt az ajtót! íUgőfútty-harmat-fürdette álom ez a friss hajnal. Egy leány ül a barackfaágon. Nem is lány. Angyal. Szólítom, de s- '’•omhuHásban elröppen szótlan. Nem akarja, hogy leánynak lássam. — Miért is szóltam? MejteJkiLlú Alázatodból kimaradt egészen a bölcsesség, hogy még félre se értsem a mondatlan sokkal beszédesebb s megdöbbentőbb közeledésedet — — de gondold meg, ha meg nem gondolom, hogy alamizsnám csaló irgalom s méltatlan is: nem lenne többé nálad nagyobb vesztes, végképp kifosztanálak. ierre Dubois huszon- gg A nyolc éves korában \ m M váratlanul özvegyen maradt. S tizenöt ta" vasszal később a lánya is elhagyta. Váratlanul ő is, éppúgy és éppoly fiatalon, mint anyja. Haja féloldalt a homlokára tapadt, a veríték kisimította belőle a göndörsé- .rlülhő get. Mosolygott, megint mosolygott, mint amikor még nem fájt a szíve sem, a lelke sem. Csak épp az ujját nem emelte a szájához, mint máskor, ha köszönt az apjának. Pierre Dubois, akinek a bajsza is korán őszült, hátat fordított ekkor a városnak: — tíz-tizenöt kilométerrel Párizs alatt, ahol kanyarogva elszélesedik a Szajna, a kavicsot, parton, a fölébe hajló fák alatt, bádogból és deszkából elkerített magának a világból négy métert, s többé nem volt hajlandó emberek közé menni. Ha más halász arra vetődött, benézhetett hozzá, le is ülhetett a bogrács mellé, de szót nem igen várhatott tőle. A Szajna-part lakói évről évre változtak, cserélődtek — néhányan feledkeztek csak ott. olyanok, akik bólintottak inkább szó helyett: azok leültek vele 'olykor, este, a deszkabódé előtt, s valaki mindig hozott egy üveg bort a csend táplálására, Dubois a maga szórakoztatáséra néha korsót és tányért formázott agyagból, s ha különösen forró volt s múlni nem akart az éjszaka, arcot is próbált mintázni a formára, szemet és szájat is. A folyókanyar társtalanjai számontar- tották tudományát, és tisztelték érte. Pierre Dubois hosszú életű volt. Hetven éves korában még feszült karján a bőr, és szürke szemével tisztán látott messzire is. Azon a tavaszi hajnalon arcát mosta a parton, épp csak bokáig állt a hideg vízben. Mint minden reggel, most is a keskeny horgászállás felé nézett, úgy szárítkozott a szellőben- — de most . mintha mozgott volna valami az első cö’öonél. Mégegyszer megmosta arcát, s amikor ismét arra nézett, kevesebb látszott az úszó testből. Aztán megint felbukott, rózsaszínű, fehér, sárga ... Az öreg halász lába nem reszketett, amikor a deszkára léoett, S ki ludfa emelni s cölöivikbe akadt testet. Könnyebben ment, mint a csónakjához kötözött háló bevonása az utóbbi időben. De eztán nagyon elgyengült, le kellett fektetnie terhet a víz KENDE SÁNDOR: cÁ Szafttá láittja fölött a deszkára, nem bírta a partig a karjában. Vonszolni meg nem lehetett, mert rózsaszín volt, fehér és sárga ... Haját a víz kifakította és a homlokára tapasztotta ... És mosolygott. Pierre Dubois lekuporodott a jéghideg test mellé. Azt hitte. álmodik — megmosta hát harmadszor is az arcát. Mert harminc év alatt, tavasszal, ősszel, csónakon, vagy egyszerűen a füzesben, talált vízbe- fultat többször, semhogy fur- csállania kellett volna, csúnyát, puff adtat, lilát, ki meredt szeműt — de ez most, ez a lány mosolyog ... Szeme nyugodtan lehunyva, ajka elpi- henten keskeny, tiszta, mint a boldogoké, mint a festményeken ... és mosolyog... /É 'én ember elfordult, /m belenézett az ébredő f/ir napba, aztán, ahogy " a deszkán ült, lelógatta lábát, és belekevert a vízbe. A lába körül gyűrűsö- dő vízen felejtette tekintetét, s csak sokára mert újra a lány arcába nézni. Most is úgv látta, hogy mosolyog.. Jó délelőttre járt, — még nem mozdult a deszkáról. Fekete füsttel távozó hajó hullámai fröcsköltek fel a cölöpökről. Dubois a kezefejével leszárí+otta homlokáról a vizet, s ösztönösen a lány arca felé nyúlt- majdnem azt is megtörölte... ... Alex Charron. aki még csak tíz éve élt a Szajna-ka- nyarban, ő ment be a városba, a rendőrségre. Ekkor már dél volt. Dubois kérte, hagyják a lányt békében, majd ő eltemeti. Ez lehetetlen volt. Akkor legalább estig hagyják — alkudozott szögeletes, ügyetlen szavakkal. De a nyomozás miatt cl kellett a lányt szállítaniuk. Idegen emberek, hangosan beszélő, erős emberek sörögtek a parton. És autó jött, mély barázdával riasztva meg a kavicsokat, melyek vízhez szoktak, napfényhez és csendhez. Pierre Dubois valami ruhafélét kaoott a hátára, és azzal a rendőrrel, aki kerékpárra! jött, bement a városba, ahonnan harminc éve érkezett. Reggelre a rendőrségei mindent tudtak már a Szajnából kifogottról. Sikerült megállapítaniuk a személyazonosságát. Catherine Noel huszonkét éves, bejelentett lakása;. Paris. Hue Monsieur le Prince 27., foglalkozása színésznő, szülei ismeretlenek, hozzátartozója nincs. A nyomozók jártak a Théátre Fran- 6ais-ben, ahová segédszínésn szerződése kötötte. Harmadik éve hosszabbították meg a szerződését, csendes- szokatlanul szelíd teremtésnek ismerték, a színháznál töltött három esztendő alatt többször játszott néhány szavas szerepet. Öltözőbeli társnője elmondta a nyomozóknak a tűzoltó csigalépcső alatt, hogy Catherine minden darab főszerepét kívülről tudta; ő nem nevette ki ezért a buzgósá- gért, csak fölöslegesnek tartotta, de ezt sohasem mondta Catherinenék. mert ezzé! — úgy érzi — nagyon megbántotta volna. Különben végül mégis Catherine Nőéinek lett igaza, mert vasárnap Anna- belle Laverdure váratlanul eltűnt, az előadás előtt autóbaleset érte, s nem lehetett hirtelen mást tenni már: Catherine ugrott be a csodálatos Annabelle helyett, a kis Catherine Noéi. mert mindenki tudta róla, hogy ez a szerep is a fejében van. És megmentette az előadást. Igen, a Cid ment aznap. Vasárnap, és telt ház! És milyen fenséges Xi- ména volt! Az igazgató, a rendező és mindenki véresre szorította az öklét, annyira Izgultak, de Catherinet. a kis Catherinet háromszor hívták végül a vasfüggöny elé! A nyomozók megkérdezték, mi történt ezután Catherine Noélélel? — Semmi — vonta meg vállát a kis színésznő. és megigazította a nyomozók előtt harisnyakötőjét. — Én nagyon örültem, és meg is csókoltam. — Nem mondott semmit": — Tudta, hogy többé nem fogja Ximénát játszani. — Hiszen sikere volt! — Az más. ö tudta, bogi ez csak egyszer lehetséges. — Szomorú volt? — Boldog volt. — Nem értem. — Hogy egyszer, egyetlenegyszer sikerült! Persze, hogy ett maga nem érti. A portás is azt mórdtti a nyomozóknak, hogy Catherine Noéi boldogan, a táskáját lóbál va, szaladt ki a kapun; az igazgatót és rendezőt — eléggé helytelenül — nem várta meg, hanem szökelüt le a lépcsőkön, csókot intett neki, és futott. Arra sietett, mint egyébként is: a híd felé, a Pont Neuf-ön át szokott hazamenni. Pierre Dubois mégegyszer látni akarta a kis Catherinet, de nem engedték meg. A sok víz. a nap... — nem szabad ilyenkor megnézni már az ilyen tetemet. • — Hiszen mosolyog... — súgta az öreg. A rendőr a fejét rázta: — Üljön csak le, öregapám, és maradjon békében. Dubois leült. Ült egész éjjel, hátát a falnak vetve, és reggelig emésztette mérgét, reggelig gyűjtötte a szavakat, hogy megmondja a rendőrnek; készült rá, mint a megfogal- mazhatatlan igazságra. — Maga rossz lelkű közönséges ember. Magát még nem szerette senki. azért ilyen. Nem haragszom, pedig haragudhatnék, elég öreg vagyok hozzá, láthatja. De inkább sajnálom csak. mert magát nem is fogja szeretni senki. Nem az ilyet nem fogják szeretni, aki nem látja meg a másik ember mosolyát. Nekem ne tessék mondani, hogy nem mosolygott, én . . én tudom, milyen az. aki boldog ... Az én lányom, kérem, mosolygott, amikor boldog volt... A rendőr a másik rendőrre nézett. Azt intett neki, hogy ne válaszoljon. Reggel megmondták Pierre Duboisnak. amit a nyomozók Catherine Noéiról megtudtak, s utána hazaengedték. Csend, tavaszi hideg, s két másik öreg várta a bódéja előtt, a Szajna-kanyarban. Kimentek a vízre. későn kezdték a napot. — ert’g nem iütött idő a beszédre. Este hárman, négyen is her taik bort, a fiatalnak számító Alex is közéjük ült, és várták, hogy Pterte mond va!a- mtt. * , - t — Boldog volt..; Hosszú néftiaság után ennyi szót ejtett. Fekete tornyok nőttek a hold elé. De a szél ezután sem ébredt. A parázsra mindig került rozsé, — pirosak és feketék voltak az arcok, s árok-mélyek a száj felé törő ráncok. — ...És tudta, hogy ez a boldogság nem lesz többé... Erről álmodott, amikor megszökött, hogy színésznő lehessen ... A nagy sikerről... A víz csiklandozta a kavicsokat, illetlenül huncutkodni készült a folyópart végig. De hirtelent ismét elcsendesedett. — ... És elérte... Elérte, mindenki eléri egyszer... És utána akkor mi következethet már? A legszebb, a legcsillogóbb, a legforróbb után ... ? Ittak egy kört, s a földre néztek. A sötétbe, a fák közé — ... Fűtött a hídon, futott, boldog volt... Most, hát most: hogy örökké boldog maradhasson ... ! Most... ! Eső esett, s ő feltartotta arcát: belenevetett az esőbe! Nevetve... nevetve és énekelve . .. Kitárta kari át, és átölelte a világot. . És énekelt, és nevetett ... És könnyen átlibbent a híd korlátján, repült és énekelt... Alex Charron, a fiatal halász ezt kérdezte: — A nyomozók mit mondtak? Az öregek néztek a sötét fák közé. talán nem hallották meg Alexet. — ... Énekelt és nevetett... Ez maradt az arcán, a boldogság, így ... Ezért maradt szép a vízben is... — Apó, a rendőr letakarta, mert... — próbálkozott Alex bátortalan szóval mert ij- nálta az öreget. — Nem lehetett letakarni... Mosolygott... — Három napig volt a vízben, istenem, apó... — nyögött Alex, s bár még nem vénült meg: gorombán, keserűen recsegett azért a szava egyébként már neki is. — A Szajnában nem történhet csoda. /Észó a levegőben ma- Itt radt, s a meg-meg- f / B lobbanó rőzseláng fö- lőtt ráncos, fekete ujjú kezek bátorodtak elő. meleget kerestek . . Csoda .. . — Boldog volt... — m ,ndta most már nem is Pierre Dubois, hanem Jacues La- chaume ismételte helyette, aki zöld posztó süvegét egészen a szemöldökéig nyomta be mindig. l'Íí/11 — És mosolygott... — hümmögött Nicolas Cheileres aki soha még nem látott mosolyt, de most megpróbálta elhúzni a száját, s ügyetlenül illesztgette a szóhoz; nem sikerült néki. — A rendőr azt mondta . .. — állt fel Alex, de nem tudta befejezni, ahogy akarta. — A rendőr szerencsétlen ember! — Letakarta, hogy ne kelljen látni, mert... Ekkor már Jacques Ha, chaume is felállt, az egyil üveget a kezében tartotta, és odalépett Alex Charron elé aki még csak tíz éve élt e folyó partján: — Itt a borod! — nyomta az üveget olyan közel A Ion melléhez, hogy az hátraié- pett. — Itt van. És vidd a! innen. Nem kiabált- de a fiúnak meg kellett fordulnia. — le ment a vízig, és elhajította a: üveget. Több szó nem esett éjszaka. Tornyok takarták el e holdat, majd hegyek jöttek de a tornyok, a hegye), is to- vább úsztak, s néha '• lúgosabb lett. Ékkor látták, bog? Pierre Dubois, akj forró éjszakákon korsót és 1'—’-ő-i tudott formázni agyagból: nr- cot mintáz a földre haja: szemet és szájat. Reggelig nézték, s re—’é nélküle lökték el csónakiukal a parttól. S este a bódéiábehozták a halat s egy üves bort is. És látták, hogy nem korsót formáz az agyasból hanem arcot; — látszott, honleány-arc lesz, sírna haj féloldalt a homlokában..» ■V * * g~\ sztendők múlva. Pier, fő re Dubois halás: g j mester csendes hala la után, a csiszolat- latiam agyag-maszkot a Szajna Ismeretlenjét az elhagyott erdőszéli bódí kampós szögéről leakasztott: valaki, és Párizsba vitte. S : legenda az évtizedek hullám verésében azóta is szövőd i- tovább. A boldog lány arca mása a csillogó város drág: házaiban és a Szajna-part emberek szobájában is, ot függ a falon, közel az ablakhoz. s ahogy a nap járás? szerint minden órában másképp éri a fény: titokzatosan s mégis tisztén. mosolvog Elégedetten, oldottam. a! c mozduló szájjal, lepilledl szemmel- olyan messzíségl>5! üzenő nyugalommal, mély mái elviseli a fantázia nyugtalanító érintgetéseit.
