Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

NAPLÓ

1964. AUGUSZTUS M.

Egyedül

A rózsafai termelőszövetke- ze.c. . nem kell bemutatni. Mindenki tudja róla: ebben a szövetkezetben minden évben nagy a jövedelem. Ezért csatlakozott hozzá a dencsházi tsz tagsága is. S mégis, ami - kor azt kérdem: van-e egyéni gazda, azt válaszolják: van, nem is egy.

K VI’ADFA a rózsafai tsz t ' egysége. Itt lakik Göl- lány József 12 holdas egyéni g üa. Csak ennyit tudok róla amikor belépek az ütött- l.o,.ott ház udvarára.

— Göllényéket keresem.

— Mi vagyunk azok, ha a J net keresi — mondja egy idős néni. — De a fér- ; n nincs itthon. Dencsházá- r ment sarjút hordani. Tudja, onnan voltak segíteni hordani és mi most visszasegítünk.

— Milyen idős a férje?

— Hetvenegy.

— S még dolgozik?

— Muszáj.

— 'S’s mi ’-sz, ha már nem ti 1 dolgozni?

— Majd csak megtakarít bennünket valaki a kis miegymásunkért.

A jövő kilátástalan. Az asz- szony mondja is: belépnének de azt mondják, hogy három é' múlva kapnának csak nyugdíjat, és addig lehet, hogy nem is élnek már.

lesz a miénkhez hozzácsapni a földjüket — magyarázza Lajos bácsi.

— Ketten vannak a férjével?

— Nem, van egy fiunk is. ö most tizenhat éves.1 Géplakatosnak tanul Pécsett.

j Időnként gyanakodva fel- j felnéz, aztán tovább dörzsöli ! a ruhát. Aprókat habzik a bádogteknőben a mosóvíz.

— Mosógépük nincs?

— Nincs.

— A tsz-tagok közül sok- j nak van — jegyzi meg Lajos i bácsi.

— Kölcsönző van itt?

— Van.

! — Kivehetne. Azzal gyor1 sabb is. meg könnyebb is.

— Nekem jó így is.

! Gyorsabban jár a keze.

I Mintha minden dühét, keservét, magányát a ruhán akarná megbosszulni.

*

AZ ÜTŐN lovaskocsi zörög. A bakon erős, szőke ember ül. öt Borda Józsefnek hívják. Tizenöt holdas.

— Harminc volt, amikor felesben dolgoztam. Tudja, akkor mindig úgy számoltam: tizenöt az enyém, tizenöt a gazdáé. Szóval, most tizenöt ho'-ion gazdálkodom. Tizenöt éii? voltam cseléd. Mindig ez veit a vágyam: gazdálkodni.

— De ennek így nincs jövője.

— Amíg élek, talán lesz.

— És mit szólnak ehhez a tsz tagok?

— Mindig mondják: lépjek be minek gürcölök. Ha ott lettem volna a tsz-szervezés- kor. ahol cseléd voltam, ott beléptem volna. Itt én csak betelepült vagyok.

— Hallottam az egyéni tehenek is a tsz legelőjén legelnek.

— Jól hallotta. Bár voltak, akik azt javasolták: tiltsák ki az egyénieket. Ha kitiltanak, legfeljebb egy marhát tartok.

— Miért, most mennyit tart?

— Négyet. Van huszonegy süldőm meg három lovam.

— Eladó még az egyik? — szól közbe Lajos bácsi, a br'gv' 1 vezető.

— El.

— És mennyit kér érte?

— Hat és felet számítottam. Jó ló. Azért vettem, mert a kettő nem bírta az

ekét.

A termésre terelődik a szó. ö búzát, őszi árpát, meg kukoricát termel. Harminc mázsa csöveskukoricára számít.

— El szokott járni a gyűlésekre?

— Én? Mi keresnivalóm lenne ott nekem? Nekem már nincs semmi beleszólásom az itteni ügyekbe.

Róni. évtizedes álmát akarja va’ ’’-aváltani, s nem vette észre hogy álmai felett eljárt az idő.

Útközben Bánfa felé mondom Lajos bácsinak: látja ilyenek voltak az egyéni gazdák asszonyai. A férjük nélkül még megmukkanni is alig mertek.

— Bezzeg kinyílt a szájuk a tsz-ben — mondja ő. — Ott összedugják a fejüket és nem félnek már senkitől sem. Azt mondják: ők is dolgoznak, nekik is joguk van beszélni. Hát...

Bánfán, a tanácsépületben találom meg Papp Jánost. 1959-ben még húsz holdon gazdálkodott. Amikor megtudja, hogy miről is van szó, hatalmas testével előredől az íróasztal mellett.

— Hát nézze, én nem panaszkodom. Akkor sem éltem rosszul. Igaz, hogy dolgoztam is. Volt amikor hat hízott bikát is eladtam. Akkor azt mondták: könnyű neki, annyi rengeteg pénzt kapott. Csakhogy azért a rengeteg pénzért meg is kellett dolgozni.

— És most, hogy látja, mint tsz-paraszt a maga sorsát?

— Könnyebben élek. Persze most is kell dolgozni, mert csak annak van most is. Ez nem változott és nem is változik. Legfeljebb úgy, hogy mindig könnyebb lesz a munka, segítenek a gépek.

— És ha szép lovat lát?

— Nézze, először az jut eszembe: milyen jó is volt, amikor én is így parádéztam. Úgy éreztem, nekem van a legszebb lovam. Utána meg az, hogy mennyit is gyalogoltam én az eke után. Akár Kínába is elértem volna. És annyira kíméltük a lovakat, hogy amikor sár volt, csúnya idő, a lovak az istállóban álltak, mi meg gyalog mentünk az állomásra. Egy biztos: nem kellene többet ló, főleg szántásra nem.

— Inkább autó, mi? — kacsint Lajos bácsi. — Mert arra gyűjt ám!

— Ezt meg ne írja! Még azt mondanák a faluban: dicsekszik az újságírónak a Papp János. Inkább azt írja meg: a Lajos bácsi is rendise hozta a házát vagy hatvanézerért.

— Na, ez aztán igazán nem való az újságba — tiltakozik most meg Lajos bácsi.

— Maga is rendbe hozta a házát?

— Persze. Parkettáztattam, stukatúroztattam ...

— És mondja, lett volna erre pénze egyéni korában is?

Kicsit gondolkodik.

— Lett volna. De akkor ki gondolt ilyesmire. Ha volt pénz, mindjárt azon voltunk, hogyan lehetne még több földet szerezni, még többet dolgozni. A munka volt a mindenünk. Sehová sem jártunk. A Balatonra menni, akkor? Ilyenről szó sem lehetett.

— Miért, most mennek?

— Megyünk. A télen játszottunk színdarabot, mi idősebbek. Egyéniek is voltak köztünk, ök is velünk jönnek most a Balatonra.

AZ ÖTÖDIK

Oj előadásra készülnek a godisai fiatalok

A negyedik negyedévben helyezik özembe á Pécsi Hőerőmű új gépegységét. Az ötödik gépegység szerelésén dolgoznak !

jelenleg. t

Az idén tatarozták a ku' túrtermünket, ezért a színpa felállítása lehetetlenné vál Az évek óta lelkiismeretese

dolgozó színjátszókat ez méf sem vetette vissza a munkt ban. A körzeti központ szír paőán léptünk fel és most íeisőmi ndszenti fiatalokká együtt új előadásra készülüni Augusztus 20-ár Shakespeari Heine. Juhász Gyula, Tót Áriád verseiből mutat-mk b műsort. A godisai színiátsz szí-ki-ö- 'err'-'!’-'ita elő láthat a közönség versp*1 're dalmi összeállítást. A télből aztán kirándulás vezünk Abaligetre.

Reméljük, hogy a közö dezvényünk megnyeri ? c zönség tetszését, s még zc rosabbra fűzi a két falu fia táljainak barátságát.

■i

zei

Bagossy László

Abaliget — közelről

ÜGY ÉRZEM sikerült megtalálnom a különbséget, amit ennél a négy embernél kerestem. Az első három még mindig csak a munkát látja, görcsösen ragaszkodik a régihez, álomviíágot kerget. Papp János a volt húsz holdas egyéni paraszt, aki volt kocsis, brigádvezető, jelenleg brigádel- számottó és a többi már nemeseik a munkát látja: egyre jobban rátalál magára is, kinyílik előtte a világ, mosógépet, autót vásárol, üdülni megy és nem tart attól: amíg ő üdül', addig tönkre mehet otthon minden. Nem gondol erre, mert egy nagy családnak a tagja, ahol nem a föld, hanem a munka adja a rangot.

Szalai János

Költöznek a nagyharsányi gólyák

Ebben az évben megszaporodott Nagy harsány ban a gólya-állomány. A falu legelső gólyája Beremendiéknél rakott fészket, később a templomtorony északi peremén, majd pedig egy másik családi házon jelentek meg a ked vés madarak. Minden évben elsőnek a Beremendiék gólyacsaládja érkezik meg. Az idén azonban még egy család

fészket rakott a faluban, a templom tornyának déli szegélyén. Először nagy vita volt* az „őshonos” család és a jövevények között a letelepedés miatt, később azonban megegyeztek és- ma már békésen élnek egymás mellett. A kisgólyák, minden fészekben kettő — kikeltek, felnőttek és megtanulták a repülést is. Most költözködéshez készülődnek a nagy- harsányi gólyák. A falubeliek megfigyelték, hogy augusztus 20-ra útrakelnek távoli hazájukba. Már most észrevették nyugtalankodásukat, a készülődés izgalmait és — bár az idő még kedvező, nyárias — mégis várják a négy nagy- harsányi gólyacsalád „elutazását” az alkotmány ünnepe alatt.

Vagyon, vallás, nemzetiség

barlanglátogatót jelent. De nemcsak a szép cseppköveik kedvéért keresik fel a barlangot, hanem gyógyító hatásáért is. Most is több mint 20 asztmás betég keres itt gyógyulást a páramentes, tiszta levegőjében.

A kirándulóhely tele van, nem könnyű még a camping- ben sem helyhez jutni, a turistaházban pedig még nem is Ígérnek a . közeljövőre üres ágyat.

Elégedettek-e a vendégek? Általában igen. A szálláshelyre nincs kifogás — az étkezést is megoldják. Azaz ... ami az étkezést illeti, van javítani való. A Barlang éttetem látja el a vendégek egy részét meleg étellel Valóban csak egy részét, mert kiskapa- citású a konyhája. Bizony, erre már a tervezésnél kellett volna gondolni. Ha már nemzetközivé* „kiáltottuk” ki és külföldön is hirdetjük, akkor megfelelő közeli étkezési helyiségről is gondoskodni kellett volna. Nos, nem arról van szó, hogy egyáltalán nincs hol ebédelni, vacsorázni. Két- háromszáz méternyire a községben a Pelikán étterem valóban jól felszerelt. Akinek nem j«it ebéd a Barlang él teremben, az kényelmesen megebédelhet ott. A campingben „maszek” koszton lévők is beszerezhetik az ebédhez, va- | csóréhoz valót A MÉK-ki- rendeltség megfelelő módon ellátja üzletét zöldséggel, a községben pedig kapható hús, disznóhús is. Ebéd után pedig hűsítő és szeszesitalokat ihatnak a vendégek a Barlang étteremben, a tó mellett lévő nyárr pavilonnál vagy a Pelikán étteremben.

Jó levegő, kellemes és szép környezet, kosztolási lehetőség, megfeleleön felszerelt camping — nem is kell más a szabadidő jó eltöltéséhez.

Sok • külföldi

Azaz... ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, akad még egy s más, amin bizony javítani keHL A fürdőző tó mellett sehol egy ölitözőfülke vagy kabinsor. A kirándulók a természet nyújtotta bokrok mellett vetkőznek fürdőruhára. Ez pedig nem éppen a „legnemzetközibb” kiszolgálás. Igaz, az ősszel — mint mondják — megkezdik egy 500 fős vállíásoltöző építését.

Szépek, jók a négyszemély es fa- és beton házak, azonban sokan keresik a kétágyas „szobákat ” is. Ilyen pedig nincsen. Feltétlen tervbe kell iktatni — a kétágyas „lehetőségeket” is. Néha akadozik a tábor vízellátása, — ami bizony joggal bosszantja a vendégeket. Két motort és két szivattyút kaptak ugyan, ez segít valamit, a baj csak az, hogy a víztároló kicsi. Nem egy vendéget kellett azzal visszautasítani, hogy sajnos nincs hely. Pedig lehetne segíteni rajta — nem is nagy költséggel. Ha például sátrakat lehetne itt helyben kölcsönözni. De sajnos erre nincs mód. Sokan keresik a nyugágyakat. Nincs. Persze, van egy sereg probléma, amit csak jelentősebb beruházással lehet majd megoldani, de vanCZAKÓ ZOLTANÉK is régi házban laknak. Látszik a ház külsején: nem sokat törődnek vele. A gazda nincs itthon, pedig jó lett volna vele beszélni. Hét hold földjük van, ötöt meg felesben művelnek. Az ember egyéni gazda, de mezőgazdasági technikumba jár.

— Miért tanul — kérdem a feleségétől, aki az udvaron mos.

— Honnan tudjam én? Azt kérdezze meg tőle.

— És a tsz-ről mi a véleményük? ,

— Kitagosítottak bennünket. Egészen kitettek a falu határának a szélére.

— Ez így van rendjén, a tsz-fö!dek között nem lehet egyéni. Meg ha be akarnak majd lépni, akkor könnyebb

A Tolna megyei parasztgyereket, akit ezelőtt tizenöt évvel nyolc késszúrással megöltek Walter Jopinak hívták. A bírósági tárgyaláson keresz'.kérdések és különösebb bonyodalmak nélkül derült ki a gyilkosság oka. Walter Jopi sváb létére székely lányra merte vetni a szemét. <

N* hi*.las4zn

tovább az iskola- ;

SZr’,?- '' ,v* ’ *'< *

a* v<»>t még )

SO’-'

••■j* • a 1

hr

1 Jl (

« leSköaelebDi

papírboltot. <

A történet nem túl régi — és nem túl régiek azok a történetek sem, amelyekben vallási vagy vagyoni különbségek tettek szerencsétlenné fiatalokat. S amikor találomra elindultam Baranyában, hogy kiderítsem ennek a sötét örökségnek a maradványait, azt hittem, nehezebb dolgom lesz.

Pár óra múlva a mária- kéméndi tanácselnökkel, Korpa Józseffel beszélgettem. Azért választottam ezt a községet, mert vallási hagyományai a búcsújáró hely miatt nagyobbak, mint másutt, a környéken háromféle nemzetiség lakik, s nem utolsósorban azért, mert an nak idején .a máriakémén- di svábok csak a bólyiak- rüi- kösi” -‘-k':. azaz a kör- nyi'k egy'k leggazdagabb községe volt.

— Nézze, itt senkisem

sokkal gazdagabb a másiknál — mondja a tanácselnök —, aki dolgozik, az gazdag. És mindenki dolgozik.

Nemzetiségi különbség miatt füstbe ment házasságokról sem tud. Pedig még az iskolaigazgatónőhöz is átmegyünk, hátha ő többet tud, mégiscsak nő, hamarabb jutnak el hozzá az effajta híreik.

ő is a fejét rázza. Ilyesmiről nem tud. Tud más nemzetiségűek házasságáról, nem is egyről. De ellentétekről nem hallott és nem is hiszi, hogy vannak.

— Ha akar beszélni egy magyar lánnyal, aki német fiú menyasszonya, akkor menjünk át ide a szomszédba — mondja Korpa József.

A kislány tizenhét éves, felvidéki, rendkívül csinos. Először furcsállja, hogy eljövendő házassága ügyében faggatom.

— A szülei soha egy szóval sem ellenezték?

— Miért ellenezték volna? — olyan csodálkozva néz rám, mint ha a múlt száradból léptem volna elő.

— Mert a fiú német.

— Dehogy ellenezték, a nővérem is német fiúhoz men« feleségűi.

Tanácstalanul és némi örömmel néztem az elnökre. Nem érdemes ezt firtatni, régi ügy ez! Lejárt az ideje.

— Ezek a rossz szokások úgy eltűnnek, mint a népviselet. Azt sem lát már fiatal lányokon — mondja az elnök —. Erről a faluról meg a nemzetiségekről, csak inkább jót lehetne írni. Arról, hogy összefognak, ha kell.

S elmondja, hogy négy tantermes iskolát építenek jórészt társadalmi munkával. S mivel az iskola közös lesz, segítehek a káto- lyiak meg a szellőiek is. Németek, magyarok, horvá- tok egyaránt. Az elmúlt vasárnap is negyvenhármán dolgoztak az iskolánál.

Aztán megmutatja az énülő új kultúrházat is. Egy régi pajtából alakítják, november 7-re, ha minden jól megy, kész is lesz. S ebben is benne van a falu lakosainak keze munkája.

— Hát inkább erről lehet manapság írni. Nem a széthúzásról, ellenségeskedésről, hanem az összefogásról!

LE

nak olyan problémák is. am« lyek megoldásához nem ke! nagyobb összeg. Ezeken kell« ne mielőbb segíteni.

Három dollár egy napra - ennyit fizet be a nyugati vendég otthon. Szállást és na{ háromszori étkezést kap ért itt. Az idei nyári vendégeli nek több mint fele külfölc volt, s a feléből mintegy 8 százalék nyugati országból éi kezett. Ha már „nemzetközi a camping — akkor tegyü lehetővé, hogy külföldi újsá gokat, folyóiratokat is olvas hasson a vendég! Nem szóív arról, hogy egy idegennyelv könyvtár létesítése is csak el ismerést váltana ki külfölc vendégeinktől.

Tény, hogy Abaligeten m még kevés a szórakozási lehe tőség. Egy-egy szabadtéri mc zielőadás biztosan sikerre szá míthaitna. De filmvetítés itt táborban nincs. A Bárány megyei Moziüzemi Vállai« megfontolhatná és a jövő sae zonban már hozzájárulhat!! az itt üdülők szórakoztatásé hoz.

Feltétlen szólni kéül az au tóval érkező vendégek meg felelő ellátásáról is. Parkírozó hely még csak lenne, haue* az autótulajdonos szereti au tóját éjszakára is biztos he lyen tudni. A parkirozóhely nek nincs éjjeliőre! Nagyoi kellemetlen, ha az autós ven dég reggel felkel, elmegy ; parkirozóhelyre és autójá megrongálva találja. Pillanat nyilag ezért senki sem fele lős!

Téli lehetőségek

Van jövője Abaligetnek. SŐ1 nemcsak nyári, hanem téli le hetőségei is. Télen például - mint erre már egyszer péld. volt — az egyik tó jegén ki tűnő korcsolyapályát lehet lé tesíteni. A 32 főt befogad' turistaszállás kellemes otthon nyújt a korcsolyasport ked velőinek, a tó jege pedig ki tűnő lehetőséget az edzésre Sportegyesületek nagyszerű té li tábort találnak. Van lehe tőség síelésre is. Nem is kel erre valami hatalmas töméi földet megmozgatni — kilűni ugrósáncot létesíthetnének. .

S ha itt üdültem volna, talá- így fejezném be az aiballgct üdvözletét: ’„Jól érzem ma gam, s ha még az apróbb nagyobb hiányosságokat kija vítják, isimét felkeresem majc ezt a szép baranyai tájat”.

G. F.

Közlemények

A MÁV pécsi állomásién okség< értesíti nyugdíjasait, hogy 1665. é\ január l-töl mind a maguk, mint igényjogosult családtagjaik részért áj mintájú arcképes igazolván! kerül kiadásra. Az ehhez szükséges 1 db 4x4 cm nagyságú — fél évnél nem régebben készült — fényképet és a MÁV Nyugdljhi- vatal által részükre megküldött és kitöltött Igazoló lapot legkésóbt ez év november 10-ig az állomás segédhivatalában adják le. Az új igazolvány kiállítási dija 4 forint.

A RPVDSZ Művelődési Otthonban Ifjúsági össztáncot tartunk augusztus 23-án délután 16.30 órai kezdettel. Az össztáncot minden vasárnap megtartjuk. József u. U.

1

i

I

Erdővel borított dombok ölében vakítóan csillog a két ábaligeti tó. Türistaháza, a| több mint 100 fős campingjej — immár nemzetközi hírnevű. Ezen a nyáron eddig mintegy 1000 vendég töltötte itt a szabadságát — s a vendégeknek több mint fele külföldi volt. Amikor ott jártam, Petőfi Kálmán, a kirendeltség vezetője éppen egy ebéd „terveit” beszélte meg a Barlang étteremben. A napokban 25 fős francia csoport érkezik, magyaros vendéglátással szeretnék várni őket.

Tisenötesre n /

a barlangban

Néhány adat még, ami a nagy forgalmat bizonyítja. Az abaligeti barlang eddigi bevétele 35 000 forint, ami 15 000 !