Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

4 0 NAPLÓ 1964. JÚLIUS S. Hruscsov elvtárs beszéde skandináviai látogatásáról Csőmbe tárgyal Leopoldville: Moise Csőmbe hétfőn rádióbeszédben fordult Kongó la­kosságához, minden politikai irányzat képviselőjéhez. Ka­tanga volt tartományi elnöke, aki két évvel ezelőtt még had­ban álit a központi kormánnyal és az ENSZ-csapatokkal, ez­úttal az erők összefogásáról, és az irányzatok megbékéléséről, a „tévedések helyreállításáról” szónokolt, • s Kongó gazdasági, valamint szociális újjáépítését emlegette. Néhány órával előbb kapta a megbízást Kaszavubu köztársasági elnöktől, hogy alakítsa meg a Kongói Köztársaság új átmeneti kormányát, amely — amennyiben a népszavazás az új alkotmány-terve­zetet jóváhagyja, s ehhez nem fér kétség — 6—9 hónapig, az új parlamenti választásokig marad hivatalában. Csőmbe kormányának megalakulásáról még nincs hír. A kijelölt mi­niszterelnök hétfőn rádiószózatában azt mondotta, hogy szűk kabinetjét „dinamikus, felelősségtudó emberekből” akarja összeállítani. Moise Csőmbe egyébként hétfőn megkezdte tárgyalásait az általa kiszemelt politikusokon kívül a Leopoldvjlle-ben akkreditált több diplomáciai képviselet vezetőjével is, köztük Anglia és Franciaország nagykövetével. Csőmbe visszatér ftaMi halálos ftéleteb Marokkóban Rabat (AFP) A mékmesi ál­landó hadbíróság újabb hait halálos ítéletet hozott a ma­rokkód—algériai határon júr nius elején letartóztatott és zendüléssel vádolt maroikkói hazafiak perében. A halálra­ítéltek között van Szaid Ab­dallah Ben Hamoud volt had­agy, a marokkói Szahara fel- f abadító hadseregének élén álló Ben Hamud ezredes fi­vére is. A bíróság ezenkívül három , személyt harminc évig ter­jedő börtönbüntetésre ítélt. A perben az első ítéletet jú­nius 21-én hozták, akikor is v hat személyt ítélteik halálra. (Folytatás az 1. oldatról) kijelentette: „Kommunista pártunk a munkásosztálynak, a munkásosztály minden osz­tagának és tömegszervezeté­nek egységéért száll síkra. Ez az egység rendkívül fontos a dolgozóknak életbevágó jogai­kért, a békéért és a társa­dalmi haladásért folytatott harcában. A békeharcban egyesíteni kell a kommunis­ták, a szociáldemokraták, min den jóakaratú ember erőfe- 1 szításéit.” Honfi (magyar)—Bogdanovics (ju­goszláv) döntetlen, dr. Paoli (olasz)—Flesch (magyar) 0:1, Ma­nch (német)—Gipszlisz (szovjet) döntetlen, Damjanovics (jugo­szláv)—Bárczay (magyar) 1:0, Bo- bocov (bolgár)—Kozma (cseh) függő, döntetlen színezetű. A függő játszmákat szerdán dél­előtt a Fenyves szállóban játszák le. A második forduló után a él­csoport állása: 1. Szilágyi (ma­gyar), S pont. 2—5. Dely és Flesch (magyar), Damjanovics és Bogda­novics (jugoszláv) 1.5 pont, 6—7. Gipszüsz (szovjet) és Malich (NDK) 1 pont. A harmadik fordulót szerdán délután 4 órakor játsszák a Fegy­veres Erők Klubjában. 2:12,5. 200 m férfi gyors: h Bo­nyár (Pécs) 2:18,0, 2. Póka (Pécs) 2:20,8, 3. Eévész (Szeged) 2:31,6, 4. Bállá (Szeged) 2:37,2. 100 m női hátúszás: l. Szalai J. (Pécs) 1:20,8, 2. Szalai C. (Pécs) 1:22,6, 3. Slha (Szeged) 1:29,4, 4. Horváth (Szeged) 1:29,5. 100 m női pillan­gó: 1. Tóth (Pécs) 1:22,3, 2. Pász- tás (Szeged) 1:29,7, 3. Csonka (Szeged) 1:33,4, 4. Gillai (Pécs) 1:35,5. 4x100 m női gyorsváltó: 1. Pécs 5:16,7, 2. Szeged 5:31,3. 4x100 m férfi vegyesváltó: 1. Pécs 4:50.4, 2. Szeged 5:07.5. Kísérő számok: 50 m gyermek lány gyors: í. Baja (P. Dózsa) 37.2. 100 m serdülő fiú hát: 1. Horváth (Szeged) 120.8. 50 m újonc fiú gyors: 1. Gyenes (Szeged) 33.2, 2. Szalai (P. Ércbányász) 33.9. 50 m újonc leány pillangó: 1. Bérezi (P. Dózsa) 41.1, 2. Bállá (Szeged) 42.9. 50 m gyermek fiú hát: 1. Hu­nyadi (P. Dózsa) 47.3, 2. Novák (P. Dózsa) 49.5. 100 m serdülő fiú mell: 1. Richmer M. (P. Dózsa) 1:35.5. 50 m újonc fiú hát: 1. Sza­lai Géza (P. Ércbányász) 37.9. 50 m újonc leány mell: 1. Ritter (Szeged) 45.0, 2. Bérezi (P. Dózsa) 45.1. 50 m gyermek fiú mell: 1. Szeri (P. Ércbányász) 50.T. Hruscsov kijelentette, hogy komoly hozzájárulás a béke megszilárdításához a dán és a norvég kormánynak az az állásfoglalása, hogy nem en­ged elhelyezni nukleáris fegy­vert országa területén és nem hajlandó részt venni a NATO sokoldalú nukleáris haderejé­ben. A szovjet kormányfő meg­állapította, hogy a békés együttélés elvét mind általá­nosabban a különböző társa­dalmi rendszerű államok kö­zötti kapcsolatok reális alap­jaként ismerik el. A skandináv országokban állandóan hangsúlyozták, mi­lyen nagy szolgálatot tesz a Szovjetunió a béke megszi­lárdítása és a nemzetközi biz­tonság ügyének. Hruscsov elmondta, hogy a dán, a svéd és a norvég kor­mány és üzleti körök részé­ről nagy érdeklődést tapasz­talt a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés és kereskedelem további fejlesz­tése iránt. A gazdasági kap­csolatok bővítésére nagy le- hetőségeiink vannak — tette hozzá. — Van mit szállíta­nunk a skandináv országokba és ezek az országok is egész Sor olyan árucikkel rendel­keznek, amelyek bennünket érdekelnek. A dán és a svéd mezőgaz­daság eredményeiről szerzett benyomásairól szólva Hrus­csov kijelentette: „A skandi­náv államokban tett körutam szemléltetően alátámasztotta, mennyire helyes pártunk Köz­ponti Bizottságának a mező- gazdaság belterjessé tételére és a műtrágyagyártás nagy­arányú fokozására kitűzött irányvonala.” — A skandináv sajtó — folytatta — többször megál­lapította, milyen baráti fo­gadtatásban részesültünk, ki­emelte, hogy látogatásunk a Szovjetunió külpolitikájának sikere, az északi országok né­ped részéről a szovjet nép iránt érzett megbecsülés további bizonyítéka. Sok más ország lapjai is ezt írták. Hruscsov megállapította, hogy a dán, a svéd és a nor­vég kormánnyal a kérdések széles köréről folytak tárgya­lások és megbeszélések. Eze­ket az eszmecseréket az őszinteség és a tárgyilagosság légköre jellemezte. — Norvégia és Dánia veze­tőivel folytatott megbeszélé­seink során természetesen őszintén kifejezésre juttattuk felfogásunkat a NATO-ról, azt a nézetünket, hogy a NA- TO-ban való részvétel nagy terheket ró Dánia és Norvé­gia népeire. Nyíltan kijelen­tettük, hogy a szóbanforgó országok népeinek biztonságát leginkább a semlegesség! po­litika biztosítaná. Hruscsov elmondta, hogy a tárgyalások során kifejtette a német békerendezés kérdé­sére vonatkozó szovjet állás­pontot is. — Kijelentettük — mon­dotta —, hogy amíg nincs aláírva a német békeszerző­dés, addig bajosan lehet szá­mítani a leszerelés problémá­jának. megoldására, a nemzet­közi légkör lényeges megvál­tozására. — Ha reálisan nézik a té­nyeket — mondottuk a skan­dináv kormányok vezetőinek — akkor el kell ismerni, hogy két német állam van és ezen az alapon kell megoldani Nyu. gat-Berlin kérdését is oly módon, hogy Nyugat-Berlint demilitarizált szabad várossá nyilvánítják. A világ más részeiben fenn­álló helyzetről folytatott esz­mecserékről szólva Hruscsov kijelentette: „Ismételten ki­fejtettük, hogy határozottan elítéljük az amerikai katonai klikk provokációit, Kuba légi­terének megsértését: kijelen­tettük, ‘ hogy maradéktalanul támogatjuk, a hős kubai népet abban az igazságos harcban, amelyet hazája szuverenitásá­nak biztosításáért, forradalmi vívmányainak az imperialista merényletekkel szemben való megvédéséért vív.” — A skandináv államok kormányai és közvéleménye helyesen értékelték úgy, hogy látogatásunk a béke és a ba­rátság missziója volt, amely előmozdította a Szovjetunió és a skandináv országok kö­zött kialakult jó kapcsolatok erősödését. — Mindenütt hallottuk an­nak a ténynek elismerését, hogy a Szovjetunió békesze­rető külpolitikája kedvező be­folyást gyakorol a béke ügyé­re. Nem titkolom, örömmel hallottuk ezt Egy gyűlölt név, amely ^ esztendőkkel ezelőtt már bejárta a világot, ismét felröppent az afrikai politi­ka horizontjára. Csomberő) van szó, az Union Miniére angol—belga érdekeltségű bá­nyatröszt emberéről, aki Kongó leggazdagabb tartomá­nyának, Katangának élén ádáz és véres küzdelmet ví­vott Kongó függetlensége és egysége ellen. Csőmbe a do­log természeténél fogva a bel­ga és angol bányabárók ér­dekeit képviselte — s ennyi­ben az amerikai politika út­jában állott. Az amerikaiak embere Ado- ula volt, az ország fővárosá­ba székelő központi kormány miniszterelnöke. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kon­gói fegyveres akciója, amely azt a helyes formai célt tűz­te ki, hogy Csőmbe katangai szakadár tevékenységének vé­get vessen ő ilyenformán át­alakult Washington Kongó- politikájának eszközévé. Ka­tanga visszatért az anyaor­szághoz és Csőmbe száműze­tésbe kényszerült — az Ado- ula-kormány azonban nem tudta megszerezni a tömegek bizalmát és nem tudta meg­szilárdítani hatalmát. A meg­gyilkolt Lumumbának, Kongó nagy nemzeti hősének utód­ját, Gizengát, az ország tör­vényes miniszterelnökhelyet­tesét az Adoula-kormány bör­tönbe vetette és az agyon­gyötört országban a nemzeti mozgalmak vagy tartományi méretű partizánharcokra, vagy pedig illegális politikai küzde­lemre kényszerültek. Közben I még undorító vita is folyt I Adoula és Csőmbe között: mindegyik a másikat vádolta Lumumba brutális meggyil­koltatásával — amely volta­képpen a kongói tragédia kez­detét jelenti. S a szovjet ENSZ-küldött- ség mai nyilatkozata joggal állapítja meg, hogy a kongói helyzet még rosszabb, mint négy esztendővel ezelőtt volt. A szovjet értékelés helyessé­gét elevenen bizonyítja, hogy az ENSZ kivonulásával együtt Csőmbe Spanyolországból visz szatért Kongóba, sőt a jelek szerint őt bízzák meg az or­szág új kormányának meg­alakításával. Magyarán: az az ember, aki a belga és an®"’ monopol-érdekek képviseleté­ben egy tartományt kormány­zott — most úton van ahhoz, hogy egész Kongót kormá­nyozza! U indez nemcsak Kongót ™ fenyegeti újabb káosz- szál, hanem az ENSZ-misszió kudarcával együtt voltakép­pen az amerikaiak számára is érzékeny politikai veszte­séget jelent. Hiszen Adoula megbukott és a belga—angol irányban is lekötelezett Csőm­be nem lesz olyan olvadé­kony viasz a state department kezében, mint elődje volt. Közben Csőmbe hajdani tar­tományának Katangának ásza­id részén, az ország legkele­tibb részén, Kivu tartomány­ban és a főváros közelében lévő Kwilu tartományban is partizánharcok dúlnak. A Lu­mumba nemzeti egységpoliti­káját folytató és illegalitás­ban küzdő kongói nemzeti fel_ szabadító bizottság pedig erő­teljes kiáltványban fordult szembe a hatalomra törő Csombeval. Dr. Asztalos nemzetközi sakk-versenyen Szilágyi mester második győzelmét szerezte Kedden délelőtt játszották le az első forduló függd játszmáját a magyar Flesch és Malich (NDK) között, mely döntetlenül végző­dött. A délutáni második forduló lránt ismét élénk érdeklődés nyil­vánult meg. Nagy tapsot kapott Szilágyi, fiatal magyar mester, aki második győzelmét sötéttel aratta, ezzel megszerezte a veze­tést. Az olasz Paoli dr. viszont második vereségét szenvedte el, s ezzel pont nélkül az utolsó he­lyen álL A második forduló részleges eredményei: Haág (magyar)—Dely (magyar) 0:1, Holmov (szovjet)— Dr. Pogáts (magyar) függő, a vi­lágos nyerési esélyeivel, Czerniák (izrael)— Szilágyi (magyar) Itt, Pécs válogatottja vezet Az első versenynap titán 63:3* prányban vezet Pécs válogatottja a szegedi úszók ellene Szeged válogatottja tartaléko­sán jelent meg a pécsi úszóver- senyen, mert fegyelmi okokból felnőtt versenyzőiket otthon hagy­ták. A szegediek gyengébb ered­ményei elsősorban ezzel magya­rázhatók. A mai versenynap során né­hány jó eredmény született, el­sősorban a pécsi versenyzők ré­széről. Üszőink harci kedvét nagymértékben fokozta az a tény, hogy az erőműből a mai nap fo­lyamán megérkezett a melegvíz. A délutáni órákban 30 fokos me­legvizet bocsátottak a Balokány- fürdő kismedencéjébe. A ver­seny részletes eredményei: 300 m női mellúszás: 1. Kármán fPécs) 1:23,3, 2. Csonka (Szeged) 1:28,8, 3. Szalai C. • (Pécs) 1:32,1, 4. Pór (Szeged) 1:44,8. 100 m női gyorsúszás: l Haraszti (Pécs) 1:15,6, 2. Horváth (Szeged) 1:18,5, 3. Poszek (Pécs) 118,8, 4. Kuti (Szeged) 1:24,2. 200 m férfi mell­úszás: L Hunyor (Pécs) 2:57,6, 2. Sipos (Szeged) 3:00,9, 1. Szilárd (Pécs) 3:02,2, 4. Balázs (Szeged) A genfi leszerelési értekezlet plenáris ülése Genf: A genfi íe>­ezerelési értekezlet kedden délelőtt a Nemzetek Palotájá­ban Gomez Robledo mexikói küldött el­nökletével plenáris ülést tartott, amely­nek tárgysorozatán az atomfegyverek cél ■ba juttatására szolgá­ló eszközök felszá­molásának kérdése szerepelt. A mexikói küldött felszólalásá­ban hangoztatta, bogy gyorsam meg kell oldani a nukle­áris leszerelés prob­lémáját. Gbmez Rob­ledo a továbbiakban támogatta a külön­leges munkacsoport létrehozáséira vonat­kozó szovjet javasla­tot. E csoport fela­data lenne az atom­fegyverek célbaj utta- tására szolgáló esz­közök felszámolására irányuló lépések ki­dolgozása. Dumitrescu román küldött felszólalásá­ban az úgynevezett „atomernyőre” vonat’, kozó szovjet cálsze- sűséget hangoztatta. Hasonló értelemben nyilatkozott Ldchs professzor, a lengyel küldő'' ’ " ' T-' í: Timberlafke, az amerikai küldöttség vezetője felszólalásá­ban a nukleáris fegy verek célbaj uttatásá- ra szolgáló eszközök bizonyos százalék- arányban történő — csökkentésére vonat­kozó amerikai terv előnyeit igyekezett bizonyítani. Hasonló szememben szólalt fel Cavaiettá ' olasz és Bums tábornok ka­nadai küldött is. Sze­rintük csupán ez a terv biztosítaná az erők egyensúlyát. A genfi leszerelési értekezlet következő plenáris ülését csü­törtökön tartja. Nyugati hírügynök ségek jelentése sze­rint a genfi értekez­let két társelnöke, Caraipkin szovjet és Timberlake amerikai küMöftt megállapo­dott abban, hogy a hét folyamán több­ször találkoznak az atomfegyverek óéi­ba juttatására szolgá­ló eszközök felszá­molásával foglalkozó különleges munkacso port felállításával kapcsolatos kérdé­sek megtárgyalása céljából. 0 SzUMtt VELEte: ® CSALÁDFŐ FIÚ t> (/AD KA © DÉDUNOKA © ÜKUNOKA © SZtfPUNOKA 0 oldalad, 2 ea yéb retepc/ieset —citelepi/lísek latnrA =-=»• i&MenwAs *anta Nem volt Árpád személynevü fejedelmünk! (4) BUDA - RUTA A korábbiakban abból a körülményből, hogy a „Ma­gyar rév” két oldalán elte­rülő, Árpád temetkezési he­lyéül is szolgáló szállásföldet „Buda” puszta személynévvel vették birtokba, azt követ­keztettük, hogy Árpád puszta személyneve Buda. Megállapí­tásunkat támogatta Árpád le- származottainak puszta sze­mélynévvel birtokba vett szál­lásföldjeinek bizonyos rend­szere és törzsi névvel foglalt szállások sajátságos elhelyez­kedése, Csaba kétparti hely­zete arra mutatott, hogy ő Árpád vezérsége idején fon­tos katonai másodszerepet töl­tött be. Ezekután folytassuk vizsgá­lódásunkat egy olyan terüle­ten, ahol a történelem taní­tása és a helynevek tanú­sága szerint egyaránt Árpád nagycsaládjának kellett egy­kor birtokolnia. Ha az egykori Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegye régi' térképeit magunk elé tereget­jük, már a felületes szemlé­lőnek is feltűnik, hogy a Cse­pel sziget alsó harmadától egészen Bajáig a Duna bal partján, mintegy 30 km szé­lességű „mélysík” terül el, melyet át- meg átjárnak a kisebb-nagyobb tavak, mocsa­rak, erek, csatornák, zsom- békos rétek, a Duna s egy­kori kalandozó mellékágai­nak, valamint a visszatérő árvizeknek nyilvánvaló ma- "’déki. 7zen terület keleti szegé­lyén, közvetlenül a magasabb part peremén összefüggő mo­csárrendszer fekszik, mely úgy fest, mint egy ősi, elha­gyott, nagy folyómeder. En­nek a mocsárnak helyenként Zsombékos-rét, másutt örjeg, Sárduna, Sárköz mocsár, Vö­rös mocsár, Taba szike stb. a neve Ha most végigtekintünk a mélysíkon, mely pontosan egybeesik a középkori „Solt szék” területével, már az első pillantásra feltűnik, hogy az egész területen a fejedelmi Árpád család szálláshelyeire utaló nevek kerülnek elő. így a terület északi hatá­rán Tass (Árpád unokája), délebbre Csanád (I. István unokaöccse), majd Solt (Ár­pád fia, a II. fejedelem), ke­letebbre Szt. Imre (első kirá­lyunk fia, Árpád szépuno­kája), délebbre Szt. Király (első királyunk, Árpád ük­unokája), még délebbre Hille (Üllő, Árpád II. fia), majd Fájsz (Árpád unokája, a III. fejedelem), kissé beljebb a Dunától Mácsa (Tarmács, Ár­pád dédunokája), továbbá Káli (kinek fiával Bulcsu-val Tarbács a Bíborbanszületett Konstantinnál járt), délebbre a régi Duna folyás öblében Bogyiszló (Szár László fia), Doboka (Csanád atyja), Tas- kony (Taksony, a IV. fejed., Árpád unokája) neve kerül elő. A Duna jobb partján az előbbi tőszomszédságában Decs helynevet találjuk, így ezt jogosan azonosíthatjuk fekvése alapjan Gyecse, Ár­pád dédunokája, az utolsó fe­jedelem nevével. Végül még délebbre, de ismét a Duna bal partján Koppány, I. Ist­ván nagybátyjának neve s újólag Csanád és Szent István következik. Nem harcolok a gondola­tért, de Szt. István helység közvetlen szomszédságában a Baja helynév azt a gyanút ébreszti már Balogh Albin­ban, hogy ezen utóbbi név István ősibb, pogány neve volna (Vajk), kicsinyítő kép­ző nélkül. Megemlítem, hogy a baranyai Szt. Király szom­szédságában is szerepel a Baja helynév. Árpád utolsó, központi szál­lása — tudjuk — Budán volt Ezt elsősorban temetke­zése bizonyítja, de az a szál­láshely csak akkor alakulha­tott ki, miután^ honfoglalóink a Dunántúlt is elfoglalták. Már pedig az ezt megelőző négy év alatt is kellett Ár­pádnak valahol szállásolnia. Anonymus említi már, hogy honfoglalóink mielőtt átkel­tek volna a Dunán, „tábort ütöttek a Nagy sziget mel­lett”. A „Solt szék”, mely egy­kor területileg összefüggött a mai Sárközzel s ekkor az egész terület neve „Sárköz” volt, ez volt az a vidék, mely a „Nagy sziget” mellett fek­szik. Anonymus óta többen keresték már itt Árpád első szálláshelyét, legutóbb az éleslótású Győrffy, ki a „Ta­t

Next

/
Oldalképek
Tartalom