Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

»54, JtLItíS *. HIAPLÓ' 3 Kocsiállás — kötbér Egyes vállalatoknál lényegesen csökkent a% állásidő Bosszantó nemtörődömség a hétvégi rakodásnál állítani a vagonra, de még így sem kifizetődő, mert fog­lalkoztatásukra egyidóben másutt is szükség lenne. Mit keltene itt tenni? Villás mar­kolófejjel kell felszerelni a rakodógépet és alkalmazása nagyon hamar bizonyítaná: mennyi munkaerő szabadul fel általa, nem beszélve a vagon-, kocsiállás legalább 60—70 százalékos csökkenésé­ről. De ez csak a gép. Régóta vajúdik a gépk ocsi - vezetők és rakodómunkások bérének megoldása. Ha a gép­kocsivezető teljesítménybér­ben dolgozik, a rakodók még mindig órabért kapnak. Ért­hető, hogy a rakodók nem na­gyon szorgalmazzák a rako­dást. Ha pedig mindkettő óra­bért kap, a következtetés mindkettőre áll. Példa erre: hétfőn délelőtt rizst raktak ki egy vagonból. Egyik kocsi kész. A másik kocsi vezetője azonban közben ebédelni ment, a kocsit félreállította, így a rizzsel telt zsákokat csak visszaérkezése után le­hetett felrakná a platóra. Leg­alább háromnegyed órás ko­csiállás ez is. Ráért a gépko­csivezető, ráértek a rakodó­munkások is, mert teljesen mindegy számukra, mennyi fordulót bonyolítanak le mun. kaidéjük alatt. Egységes bére­zést keffl. megoldani az alkal­mi munkásoknál is. Vasárnap kéíszeramnyit kapnak a rako­dásért. Eredménye; csak va­sárnap keresik fel a teherpá­lyaudvart, amikor,dupla pén­zért dolgoznak. Negyed- és félév végi hajrában aztán annyira zsúfolt kocsikkal és áruval a pályaudvar, hogy a meglévő munkaerővel csali nagyon nagy erőfeszítések árán lehet a rakodást, szállí­tást lebonyolítani. Ilyenkor akár kétszerannyi munkáskéz is elkelne, ha lenne, azaz, ha a vasárnapi emelt bér nem vanzaná a hét utolsó napjára a mukaerőállomány zömét. Von megoldó» Egyeljen délelőttös szerzett tapasztalatok is hozzávetőle­ges képet nyújtanak a szállí­tási problémákról. Akik pe­dig „benne” dolgoznak, akik több éves tapasztalattal köz­vetlenül látják ezeket, több nagyon okos ötlettel szolgál­hatnának azon szervek szá­mára, akik szélesebb jogkör­rel és hatékony intézkedések­kel megtalálhatnák a megol­dást. Rab Ferenc Óvatosabban, emberek Beszélgetés a gázoló sofőrrel — A KRESZ*! nemcsak tudni kell Irtási nehézségeiket. Sirámuk, nak nincs alapja. A kocsiállás persze — ha nagy általánosan nem ig ag­gasztó — egyes esetekben és egyes intézményeknél mégis fönnáll, méghozzá oly mér­tékben, ami már a szerve­zetlenséget, a rosszul értelme­zett „vállalati érdeket” kézzel íoghatóan bizonyítja. És er­ről már nemcsak a MÁV, ha­nem az AKÖV tudna sokat meséim, már csak azért is, mert a magas kocsiállás-pénz nagy mértékben a fuvarozta­tók hanyagságának köszönhe­tő. Egy sor vállalat egysze­rűen elzárkózik az éjszakai vagy szombat-vasárnapi áru. fogadástól. A vasúti és a te- herkocsis szállítás sem éjjel, sem vasárnap nem szünetel. A vagonokat M kell rakni, az árut el kell szállítani, de mi legyen a szállítmány további sorsa, ha a vállalatok nem veszik át az árut?! Az elmúlt hét szombatján délután 16 órakor áru érkezett a Dél- dunántúli Üveg- és Porcelán Nagykereskedelmi Vállalat cí­mére. Csak hétfőn voltak haj­landók fogadná az árut. Ugyan ez elmondható a Szikra Nyom dara, a Textil Nagykereske­delmi Vállalatra, a Mecseki Erdőgazdaságra, a Kossuth Cipész Ktsz-re is. Pedig a vállalatok vezetői nagyon is jól ismerik a szál­lításra vonatkozó szabályzato­kat, rendeletaket. A kocsiállás csökkentése érdekében mégis vajmi keveset tesznek. Bizo­nyíték is van erre: július 4-én a Mecseki Erdőgazdaság ré­szére — a Móra Ferenc utcá­ban — egy gépkocsi két for­duló karács szállításánál 190 percet ált tétlenül, majd ugyanezen a napon, azonos helyen 200 percen át tétlen­kedett a másik teherkocsi. Lehet, hogy az Erdőgazdaság talál okokat a tények meg­magyarázására, ez azonban a tényeken nem változtat. A FÜSZÉRT Rózsa Ferenc utcai telepén, hétfőn délelőtt fél 12- tőL 13.50 óráig állt a kocsi ra­kománnyal — történetesen citromot szállított, — mert az amúgy is keskeny és szűk ud­varra felítomyozott ládák miatt a gépkocsik képtelenek megfordulni. Ha beáll hat teherkocsi, valamennyi kény­telen várni. míg az utolsó ládát is lerakják. Feltétlenül gátolja a kocsik ésszerű moz­gatását az a nagyon is hátrá­nyosan megfogalmazott szer­ződés, amelyet egyes pécsi vállalatokkal * a Közlekedési Minisztérium illetékes osztá­lya úgy kötött meg, hogy az AKÖV rakodómunkásai bizo­nyos áruk csomagolását, mér­legelését és a raktárban való elhelyezését is kötelesek el­végezni. (Sószállítmányra gon­dolunk elsősorban, vagy az AGROKER áruira). Több munkát kel! gépesíteni A harmadik és negyedik probléma: bérkérdés és a gé­pesítés hiánya. öt forintos órabérért egyre nehezebb ra­kodót találni. Következéskép­pen : gép kellene. A pályaud­varon lévő egyetlen rakodó­gép szén, kavics vagy hasonló anyag rakodására alkalmas. De érkezik naponta négy-öt­hat vagon hulladékfa, amelyet emberi erővel kell kirakni és ez olyan nehéz és körülmé­nyes, hogy a rakodók inkább elbújnak, sem hogy megvár­ják a megbízatást. Tehát ne­héz. A húlladékfa a legszapo- rátlanabb áru, mert kirakása egyetlen ember 20 órai mun­káját igényelné, öt-hat ember­nél többet aligha tudnak rá­Lapunk szombati szá­mában hírt adtunk arról a súlyos közúti baleset­■ ről, amely Pécsett a Már­tírok útján történt. Szabó Imre a 1.2-es AKÖV te­hergépkocsijával elütötte Koronics Károly pécsi lakost, aki motorkerékpár­ján közlekedett. A moto­ros meghalt. Az esettel kapcsolatos rend­őri jelentésben ez áll: „A szerencsétlénségért teljes mér­tékben a gépkocsi vezetője okolható.” De vajon miként látja fele­lősségét Szabó Imre, akit a szerencsétlenség óta , a rend­őrség, előzetes letartóztatásba helyezett — Amikor helyszíni szem­lén voltunk vele, semmi meg­bánást nem mutatott. Telje­sen • közömbösen viselkedett, mondhatni félvállról válaszol- gatott — mondja a rendőr­tiszt. Mindig az jár az eszemben Azóta eltelt néhány nap. Most itt ülök Szabó Imrével a rendőrség szobájában. Bo­rostás az arca, a szeme vér­eres, mint aki nem aludtaki magát. „Nem tudok pihenni az eset óta, mindig ez jár az eszemben’” — mondja. A sze­mélyi adataiból tudom, hogy 26 éves, nős, egy 3 éves kis­lánya van. Állandó lakása Baranyajenő. A tragikus esetről beszél­getünk. Cigarettára gyújt, aztán las­sú szavakkal kezd a történet­hez. — Július elsején este fél S órakor már otthon voltam, tehát július 2-án reggel 5 órá­ra, amikor indultam, kipihen­tem magam. A komlói kőbá­nyából szállítottam követ a 8 tonnás Skodán, A keszüi útra kellett volna vinnem. — Régóta vezet? Ismeri Pécset? — 1961 óta vezetek, Pécset ismerem, de nem az egész várost. A Megyeri úton most mentem először... — Köztudomású, hogy a Mártírok útja főútvonal. Tud­ta ezt? Tudta, hogy elsőbbség adás itt a keresztezésnél köte­lező? A válaszból kiderül, hogy tudomása van arról, hogy a Mártírok útja főútvonal. De a kérdésre eléggé zavart vá­laszt ad. Azt mondja, hogy ö nem tudta, hogy a Megyeri úton merrefelé halad, össze­tévesztette egy másik úttal ezt az útvonalat. — Amikor közeledett a ke­reszteződéshez, hány kilomé­teres sebességgel vezette gép­kocsiját? — Mehettem olyan 50 kilo­méteres sebességgel, Amikor a kereszteződés felé közeled­tem, 40 kilométerre csökken­tettem a sebességet, Először jobbra néztem, de nem lát­tam semmit közlekedni a fő­útvonalon. Amikor közvetlen a kereszteződéshez értem, bal­ra néztem, majd ismét jobb­ra. Akkor láttam, hogy jobb­ról egy oldalkocsis motoros jön felém ...' — Hány méterre lehetett a motoros, amikor megpillan­totta? — Körülbelül 13—15 mé­terre. — És ekkor? — Mivel a kocsi lendület­ben volt, hirtelen arra gon­doltam, hogy ha gázt adok, akkor még átcsúszhatok a motoros előtt. így tettem. Gázt adtam, a kocsi megug­rott a 8 tonna zúzott kővel s én már röviddel utána csak egy koppanást hallottam. — Gondolta, hogy a moto­ros szaladt a kocsinak? — Igen. — Ebben a pillanatban le­fékezhette volna a kocsit. Az autót azonban a színhelytől mintegy 30 méterre állította csak meg. Miért? — Arra gondoltam * kop- panás után, hogy a kocsival teljesen lehúzok 8 jobbol­dalra. — De miért? Hisz ennek semmi értelme nem volt. — Nem tudom most , sem megmondani, hogy miért gon­doltam erre. A motoros betartotta a szabályt A válasz zavaros, érthetet­len. Persze feltehető, hogy Szabó gyorsabban hajtotta tehergépkocsiját, mint mond­ja, s ezért nem tudott csak 30 méterről arrébb megállni. — Azt mondja, hogy a mo­torost csak akkor vette észre, amikor 13—15 méterre volt. Ez a terület nincs beépítve, jól belátható. — Igen, de egy autóbusz is jött, illetve állt ott a közel­ben és lehetséges, hogy tőle nem láttam a közeledő moto­rost — Amikor a motorost meg­pillantotta, a motoros véle­ménye szerint hány kilomé­teres sebességgel jött? A négy Horváth testvér Befutnak a vagonok a pá ly a udvarra — áruval. A tűtő az elefántig — érkezik id< minden. Etet ugyan nem kel szó szerint venni, me:t jó minőségű varrótű ritkán ér kezik, nem is lehet sipni a: egész városban. Elefántot mái kétszer raktak ki a cirkus: részére. Aztán érkezik szén üvegáru, porcelán, narancs citrom, bútor, textil, vegy. áru és a jó ég tudja, még mi A vagonokat ki kell ürítem áltálában 3.5—4 óra alatt hogy a kocsiforduló meggyor- süljön, ment a vagonaknai gurulniolk kell áruval-anyag- gal zsúfolva szinte szűntél e- íiÜL A vasúti kocsik tartal­mának jó kétharmadát az AKÖV rakja ki, illetve szál­lítja tovább gépkocsikkal s város különböző pontjaira. A lényeg itt sem más: a teher­kocsiknak is futniuk kell szin­te megállás mélíkül. Hints kocsihiány Ez így rdeiáBs, így lenni ideális, ha ... bizonyos körül­mények nem gátolnák ért a látszólag jól megolajozott szervezett szállítási gépezetet Ezek a körülmények pedig: 1. Oktalan kocsiállás. 2. Vállalati tertózbodás vagy inkább kényelem. 3. Bérezések. 4. Rakodógépek hiánya. Júniusban 730 vagon árut rakott ki és szállított el az AKÖV. A megengedett ra­kodási idő az említett kocsi­parknál 2958 óra. Rakodtak: 5108 óra alatt. Ezért fizettek kocsiállás fejében 24 736 fo­rintot. A Pécsi Bőrgyár 214 vagont kapott. A kirakodási késés 745 óra volt, fizettek 6684 forintot. Boa. Építőipari Vállalat 1301 vagont kapott, a kocsiállás 1150 órára növeke­dett, a kirakodási késlekedés miatt, s ezért 9296 forintot fi­zettek be a MÁV-nak. Az Építőipari Vállalat esetében e számszerű arányok persze nem indokolják az elmarasztalást, mert a kocsiállás teljes kikü­szöbölése egyelőre elképzelhe­tetlen, különben is: több mint ezer vagon után nem egészen 10 ezer forint kocsiállás-pénz végeredményben nem sok, Mert az igazsághoz tartozik: az építőiparnak néha egy­szerre befut 40—50 vagonból álló irányvonat (téglával, ka­viccsal), amelynek gyors kira­kásához elegendő rakodógép, vagy rakodómunkás kellene, amivel viszont nem remdelke. zik az építőipar. Miég más vál­lalat is aligha, hiszen a mun­kaerőprobléma közismert. Vasárnapi árufogadás Ami a kocsiállást illeti, nem kívánjuk a vészharangot az előbbi két vállalat fölött .sem meghúzni. Mert, ha a tavalyi — és azonos időszak — ada­tait vizsgáljuk, a javulás szem betűnő. Az elmúlt esztendő májusában az ÉPFU 24 568, júniusban 33 328, júliusban 108 504 (!) forintot fizetett, vegyük úgy, hogy büntetés­ként. mert a beérkező vago­nokat késedelmesen ürítették ki. A MÉK viszont — a múlt év őszén — havonta 2—6 ezer forintot fizetett csak és ez a szám minimális. Remélhetően ebben az esztendőben sem emelkedik. A kocsiállás-idő nagymértékű csökkenésének olyan előnye jelentkezett már ebben az évben, hogy például a pécsi vállalatok —* fuvaroz­tatók — júniusra 1223 vagont igényeltek és kaptak — mert a pluszra szükség is volt — 1335 vasúti kocsit. Ebinek el­lenére néhány vállalat sirán­kozik, hogy ..nincs vasúti ko­csi”,, s ezzel indokolják szál­Fúj a szél a har­kányi strandon. Ha felhő:' mögé bújik a nap, libabőrösen va­cognak az üdülők. Az egyik asztalnál sötét­kék fürdőköpenyben két férfi ül: Horváth Mihály, a Bőrgyár nyugdíjasa és öccse Horváth József, a cseres műhely főmű­vezetője. Az asztalon a törülközők és für­dőköpenyek a többi Horváth testvéré. — Mind a négyen itt üdülnek Harkányban a gyár üdülőjében. Az örökké tréfás ked vű Lajos bácsi, aztán Annus néni asszony­nevén Boros Pálné a sógornőivel együtt a vízben üldögél. A Horváth testvé­rek • itt adtak egy­másnak találkozót a harkányi üdülőben. Mihály bácsi a vízbe készülődik, öccse ag­gódva inti, hogy meg ne fázzon. — Nagyon kell vi­gyázni rá a szíve miatt, — mondja és tekintete aggódva kő veti a vízbe. — Na­gyon hosszú ideig be­teg volt. Élete javat ott töltötte a bőrgyár ban. Én tizenötéves koromban kerültem A Baranya-Tolna megyei Fűszer- és iklességnagyke­reskedelmi Vállalat valamen nyi fiókjában és lerakatában július 29-30-31-én tartja félévi leltárát. Leltár után: első kiadási nap augusztus 1. Kérjük üzletfeleinket, árumegrendeléseik alkalmává! vegyék figyelem be a leltári napokat, amikor csak élesztő-ki adással foglal kozunk. oda. Lajos az üveg­laposban csoportve­zető, ő is maholnap negyven éve dolgozik a gyárban. Csak a nővérem, Annus ke­rült el. A férje egy ideig a gyárban dol­gozott. Nagyszerű em bér volt. Illegális párttag. Franciaor­szágban a magyar emigránsok párttit­kára. Itthon fekete- listás, gyanús sze­mély. Az Ikarusz gyár párttitkára volt, amikor meghalt. A nővérem Pesten la­kik, s amikor teheti, lejön. Rendszerint együtt töltünk min­den évben egy hetet. A nap újra felhő mögé bújik, hűvös szél seper végig a medence partján. S a testvérek sorra jön nek ki a vízből. Ilon­ka néni Horváth Mi- hályné mosolyogva nyújtja a kezét. — Ugye nem ismer meg? — Ismerős, de :;: — Az Engels utcá­ból, a Molnár gyere­kek ..: — Tudom már. La­kott egy asszony Ilonka néniékkel egy udvarban. Három kis lánya volt, de nem törődött velük, csa­vargóit, lopott. Ha a kislányok éhesen egyedül voltaic ott­hon, Ilonka néni me­leg levessel, lekváros kenyérrel, sütemény- nyel kopogtatott *be hozzájuk. — Ha megírja, hogy itt vagyok — mondja Annus néni, azt is írja még ked­vesem, hogy a fiam is ott dolgozik, ahol én, a mérőműszerek gyárában. A MEO osztályvezetője. Én nagyon érzékeny kis mérőműszereket ké­szítek már tizenötö­dik éve. Még égy évet dolgozom, aztán nyugdíjba megyek. — Kiváló dolgozó a növéi-em — szól közbe Józsi bácsi, — Nemrég kaptam oklevelet és két heti fizetést... — Hány kiváló öle­iével és jelvény, van már a Horváth csa­ládban? — Mennyi is? — néznek egymásra. — Nagyon sok. De akad miniszteri kitüntetés is. — Tessék csak ide­jönni, készítünk egy felvételt — kiáltja ggy kisfiú, s integet a fényképezőgépével. — Erre tessék állni, mutat egy fa felé. A társaság nevetve sze­delőzködik, s azon is újabb nevetés, hogy Latin Józsika háttal a fénynek állítja be a kis csoportot. Hiá­ba egy amatőr fény­képésznek — ez is megbocsátható. Kétszer is kattan a fényképezőgép, s el­indulunk az üdülő felé. A Horváth testvé­rek ebédhez készülőd nek. Mielőtt búcsúz- kodnánk, mégegyszer szemreveszem a kis üdülőt. Kilenc szoba, fehér csempés kony­ha, férfi-női mosdó, hűtőgép s az élés­kamrában külön szék rény minden család számára. Népművé­szeti függönyök, rá­dió, televízió s kat­tognak a rexasztai kis , fémgolyói. Leg­alábbis addig, amíg elkészül az ebéd. Mire a riport meg­jelenik, a Horváth testvérek már egy­heti kedves együttlét után újra munkába állnak. S Annuska néni kivételével a jö­vő vasárnap már Miska bácsinál jön­nek össze. A legidő­sebb testvér mindig várja őket, mint min den évben annyi tár­sukkal együtt a gyár üdülője is. — Körülbelül 45—50 kilo­méteres sebességgel. motoros tehát betar* tta a szabályt, mert a KRESZ lakott területen ‘ belül 60 kilo­méteres sebességet enged meg, és a moto--os .tudatá­ban volt annak, hogy főútvo­nalon halad, tehát neki van üsőbt-ségi joga a keresztező­désnél. — Ki volt téve az elhala­dási elsőbbséget jelző közle­kedési tábla? — Én néztem, de táblát nem láttam. Ez igaz. A tábla le volt csúszva. A tragikus szerencsétlen­ségnek ez a rövid ' története. A kereszteződésben a moto­ros a teherautó oldalának, a benzintartálynak ütközött. A motoros táskája, szemüvege, órája az úttesten szétszóró­dott. — Amikor a kocsiból ki­szálltam, akor még mozgott, élt a motoros — mondja Szabó. Az ötvenéves Koronics Ká­roly, 2 nagy fiú apja, a kór­házba szállítás közben hali meg. Teljesen szabályosan ve­zette motorját. Aliik ismerték Koronics Károlyt — én is jól ismertem — mind azt mond­ja, hogy sohasem szokott „hajtani”, csak a megengedett sebességgel. Szabályosan ha­ladt, s mégis ez lett a vége. Egy életvidám ember nem tér többé haza családjához. A tanulságokat le kell vonni! A vizsgálat majd megálla­pítja: a gépkocsivezető mi­ben és mennyire bűnös. Szabó elismeri, hogy óvatosabban kellett volna vezetnie. Igaz. az elhaladási elsőbbséget jel­ző tábla nem volt a helyén De a jobbkéz-szabály akkor is kötelező! S a motoros jobb­ról jött. A történteken sajnos vál­toztatni nem lehet. De az eset tanulságai levonhatók! „Álltam volna meg a ke­reszteződés előtt!” — morr,is Szabó, akkor elkerülhettük volna az összeütközést. lsen. az óvatos és gondos vezetésre hívja fel ez a történet elős-"- is a figyelmet. Másodszor: gyorshajtásból származik — ezt a statisztikai adatok !s bizonyítják — a közúti bal­esetek csaknem legtöbbje. A KRESZ-t nemcsak tudni kell a gépjármű vezetőknek. ha­nem be is kell tfirtaniok! Erre is ismételten figyel ira­tét ez a tragédia. Harmad­szor: nemcsak ezen a helven. hanem a városban másutt is időnként hiányoznál: a közle­kedést irányító táblák. Az eset figyelmeztető: rendszere­sen ellenőrizni kell a táblá­kat, hogy azok a helyükön vannak-e. Ennek elmulas-tésa emberek életét jelentheti. De mindennél a legfonto­sabb és megszívlelendőbb gép- járművezetőnek és gyalogos­nak egyaránt: óvatosabban, emberek. Garay Ferenc Az ÉM. Bet onelemgy ártó Vállalat Pécsi Betonáru- gyára hirdi üzemébe építő­ipari technikumot végzet4 gyakorlatttal rendelkez férfit alkalmaz. MINŐSÉGI ELLENOK beosztásba. Jdesnfckezés t vállalat munkaügyi ősz: i lyán, Pécs Siklósi út 11 A Kozürmistenyi Gépáik más villamos részlege fel­vételre keres 6 fő 1963— 1964-ben végzett VILLAMOS TECHNIK Itt: 6 fő 1964 h,>r> "ól?.'** lanysza’*e.iő.t c- 20 “ gédmunkást. Állandó ki szolgálat a megye területéi. Jelentkezés a gépállomáson. i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom