Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

4 NAPLÓ' 1964. JÜLIUS 26. Por, zaj, benzol Mindenki tudja, hogy a ce­mentgyáraik porosak, a textil­üzemek zajosak. Vannak olyan gyárak, ahol festékek­kel vagy más vegyszerekkel dolgoznak, ismerünk még gá­zos üzemeket, hideg és meleg munkahelyeket — hogy csak a fontosabbakat említsük. Munka közben tehát sokféle ártalom érheti az embert, s hogy ezek az ártalmak ne menjenek egészségünk rová­sára, különböző óvintézkedé­sekre van szükség. Az óvin­tézkedések viszont akkor meg­alapozottak, ha vizsgálatok és mérések előzik meg. Ebből a célból hívták létre a megyei KÖJÁLL munkaegészségügyi, csoportját, illetve annak labo­ratóriumát. Mint a lisztes molnárok A laboratórium dr. Csontos Ferenc, illetve Upar Endréné irányításával évenként leg­alább kétszer a város és a megye minden üzemét végig­járja. A legutóbbi félévben csaknem hétezer vizsgálatot tartottak a különböző munka­helyeken. A vizsgálatok egyik csoport­ja fizikai, a másik pedig ké­miai természetű. A fizikai vizsgálatok is feloszthatok a por, zaj, megvilágítás, illetve klímaviszonyok (hőmérséklet, páratartalom) méréseire. Az utóbbiak közül a por- és a zajvizsgálatok a legfontosab­bak. Ezt mutatják a számok is: a laboratórium csaknem kétezer por- és zajvizsgálatot tartott az első félévben. Amint megállapították, a megye üzemei közül a Bere- mendi Cementgyár, Mohácsi TEMAFORG, Drávaszabolcsi Lengyár, Pécsi Porcelángyár a legporosabbak. A Beremen- di Cemnetgyárban például 1800 porszemcsét mértek min­den köbcentiméter levegőben. Ez igen sok, az ilyen helye­ken dolgozó emberek olyan fehérek a portól, mint a lisz­tes molnárok. Mint kiderült, 'híég a cementgyárakban sem „kötelező” ennyi port nyeletni az emberekkel. Amikor ugyan­is dr. Hargitai András köz­egészségügyi felügyelő közbe­lépett, porelszívókat, illetve porleválasztókat építettek be, az 1800 szemcsés mennyiség egytizenkettedére, tehát 150/ köbcentiméterre csökkent! Ami a zajt illeti, megyénk­ben a Mohácsi Selyemgyár, Pécsi Kenderfonó a leglármá- sabbak, illetve azok a kőbá­nyai, cementgyári munkahe­lyek, ahol őrlőberendezéseket alkalmaznak. Mint ismert, a 70 fon erősségű zaj (körülbe­lül egy túrázó teherautó lár­mája) az a mennyiség, ame­lyet . idegrendszeri károsodás nélkül elviselünk. Ezzel szem­ben a Mohácsi Selyemgyárban 90—100, egyes kőbányai törő- és őrlőberendezéseknél 105— 110 fon erősséget mértek. Az utóbbinál már az ordító be­széd sem érthető. Sajnos, sokkal nehezebb ha­dakozni a zaj, mint a por, vagy éppen hőség ellen. A zajt ugyanis akkor lehetne csökkenteni, ha a textilipari gépek és különböző őrlőberen­dezések csendesebbek lenné­nek. Mivel ez egyelőre csak vágyálom, nincs más, mint a nagy zajhoz alkalmazkodni, füldugóval, fülvédővel vagy mással. Elvben ez is megol­dást jelenthetne, a dolgozók azonban nem szeretik az ilyen véd őeszközöket. A vegyi mérgezések ellen Mint említettük, a vizsgála­tok másik csoportja kémiai természetű. Noha városunkban és megyénkben kifejezett ve­gyiüzem nincs, az üzemek 60— 7() százalékánál különböző vegyi ártalmak jelentkeznek. Csaknem 900 vizsgálatot tar­tottak ebben a tárgykörben az elmúlt félévben. Uporné sze­rint 20 féle vegyi ártalmat vizsgálnak. A sokféle ártalom közül a benzol és egyéb szerves oldó­szerek kerülnek az első hely­re. Amint a vegyészmérnök elmondotta, főként a mohácsi és szigetvári bútorgyárak, a Pécsi Porcelángyár festőmű­helye és más objektumok lá- - --.if (.v.jjfJ a szempont­ból. Közöttük a pécsi mű­anyagbolt is, mert a nagy tö­megben felhalmozott műanyag erős kipárolgása szükségessé teszi ezt. A benzol és egyéb szerves oldószerek ugyanis fő­ként párolgás és belégzés út­ján kerülnek a szervezetbe. Hogy miből mennyi ártalmas, teljesen a vegyszertől, illetve az egyén érzékenységétől függ. Ha egy köbcentiméter­nyi levegőben például 100 milligramm benzol van, az majdnem sok. Ezzel szemben 200 milligramm aceton, 1000 milligramm denaturált szesz is lehet egy köbcentiméternyi levegőben, és még mindig csak az ártalmasság küszöbénél tartunk. Mindemellett figye­lembe kell venni azt is, hogy a gyakorlatban rendszerint nem egy, hanem többféle ve­gyi ártalom jelentkezik egy­szerre. Így történt a Mohácsi Bútorgyárban is, ahol a duk- kozás és fényezés alkalmával háromféle oldószer, a benzol, aceton és denaturált szesz ár­talmas hatásától lehetett tar­tani. Noha külön-külön egyik sem érte el a fent jelzett küszöbértékeket, együttesen mégis károsak voltak a dol­gozók egészségére, ezért a KÖJÁLL közbelépésére külön dukkozófülkét szereltek fel, külön elszívó berendezéssel. Hasonlóan történt más üze­mekben is. Előfordul, hogy kénsav- és sósavgőzök kerülnek a levegő­be, miként a Komlói Kutató- Fúró Vállalatnál, Agrária Ke­ményítőgyárban, vagy a Pécsi Bőrgyárban. Megfelelő elszí­vókkal küzdenek ellene. A Pécsi Dohánygyárban viszont nikotin terjeng a levegőben, s tekintetbe véve a nyolcórás munkaidőt, ebből már 0,5 mil­ligramm ártalmas köbcenti­méterenként. Ez szintén védő- intézkedéseket tesz szüksé gessé. Eckhardt Thurntól„Stokutyáigr Más munkakörbe kerülnek A fizikai és kémiai vizsgá­latok méllett a laboratórium arra is kíváncsi, hogy a kü­lönböző vegyszerek milyen ha­tással vannak az emberre. Kü­lönösen a benzol- és ólomár­talmas munkahelyeken gyako­riak a vizsgálatok. Abból ki­indulva, hogy a belélegzett vegyszerek szükségszerűen je­lentkeznek a vérben és vize­letben, a laboratórium 7 féle vér és 4 féle vizeletvizsgálatot szokott végezni. Az elmúlt fél­évben 328 dolgozót vizsgáltak meg ebből a szempontból, s 71 személynél tartottak csak vi- zeletviasgálatokat A vegyszeres ártalmak ellen nemcsak elszívókkal védekez­nek, hanem gyógyszeres ke­zeléssel is. Ha a szükség meg­kívánja, ideiglenesen vagy véglegesen más munkakörbe helyezik a dolgozót, esetleg táppénzre utalják. Mindegyik esetre volt példa az elmúlt Ez a két ember valóban élt. Az egyik kilencszáz, a másik erős száz esztendeje járt itt, Dél-Baranyában. Igaz, kevés ok ez arra, hogy ennyi idő után előrángassam őket, de szolgáljon mentségemül, hogy egy harmadik miatt te­szem, aki pedig nem is élt: Eke Máté, a „Tenkes kapi­tánya” miatt. Nagy kár, hogy Eke Máté költött alak, mert ha élt volna, okvetlenül turonyi lett volna. Nem Rákóczi idejében tanulták a toronyiak, hogy hogyan kell megugratni a né­met főurakat. Hétszáz éves gyakorlatuk volt már akkor. A SZÉTSZÓRT HAD BŰJ­DOSÓ CSILLAGA Az első próbát Péter és Aba Sámuel királyok viszály­kodásai alatt tették. Nincs nyom arra, hogy mivel ijesz­tették meg a fent írt Eck­hardt urat és öccsét, Ottmárt, de ez úgy sikerült, hogy öt­száz év múlva talált csak vissza egyik kései unokájuk, Thurn Ákos. Az is véletle­nül, menekülés közben, mi­után 1528-ban Zápolyai János nak segített elveszteni a to­kaji csatát és a „szétszórt had bújdosó csillaga” éppen ide vezette Baranyába, ahol meglátta ősei várának rom­jait, Turonyt. Nem tudni, mennyi ebben az igazság, A HALASZMESTER DÉL VAN. A levegő szem- kápráztatóan vibrál a 35 fo­kos melegben. A víztükör va­kító fényességét csak a par­tok szelíd zöldje tompítja va­lamelyest. A tó felett mada­rak húznak át. Egy hirtelen kiválik s villámgyorsan le­csap a vízre. Kísérőm önkén­telenül is az oldalához kap, de a puska nincs kéznél. A gyanútlan fiatal halak a dé,- li melegben feljönnek „nap- fürdőzni” a melegebb vízré­tegekbe. Hosszú sötét csikók mutatják a vízen a halrajok vonulását. Hol itt, hol ott ug­rik fel egy játékosan, hogy megmutassa ezüstösen csillo­gó hasát s már csobban is a víz, ahogy összezárul a feje felett. A .szürke gém így köny nyen jut ebédhez. Az öreg tó — helyi fogalmak szerint öreg, egyébként mindössze három éves — náddal szegett parti részén vízi csibék mocorog­nak. A magasban méltóság­teljesen köröz a fehér kó­csag. Toronyiránt mindössze 10 perc járásnyira esik a tó a falutól, de úgy elbújik a völgyben, hogy az idegen itt épp oly ritka vendég, mint a fehér kócsag. Pedig a házi­gazdák igen vendégszeretők. Tanúskodhat erről az a 30 fős vidám pécsi társaság, mely a szemközti domboldalon ke- pézte egész délelőtt a búza­kévéket, s most mind ott lu­bickol a kis tó hűs habjaiban. Ezek a főtt rákra emlékezte­tő fiatalok nincsenek tekin­tettel a halnépség déli sziesz­tájára, s mitsem törődve a les ben álló piócákkal, hangos kacagással verik fel a tótü­kör csendjét. Bár a tóban ti­los a fürdés, ezegyszer Salgó József halászmester is elné­ző. Kánikula van, s ezek a pécsi fiatalok segíteni jöttek a szövetkezetnek az aratásban. A parton száradó 30 méter hosszú kerítő-háló jelzi, hogy ma friss fogás volt. Jófajta tükörpontyok, ■ compók kerül­tek „hálóba” a vendégek tisz­teletére, de nemcsak azért. Fenn a hármas tóban nagyon sok a hal, 12 000 kétnyaras pontyot és 4 000 compót he­lyeztek ki, s ha ősszel nagy halakat akarnak fogni, rit­kítani kell. És még valamiért: a túlnépesedett tóban, ahogy a halak nőnek, könnyen oxi­génhiány léphet elő. EZT A SZAKSZERŰ ma­gyarázatot már benn a hűs halászkunyhóban mondja a főhalász, aki egyszemélyben mindenes is. Egy napi mun­káját jöttünk ellesni, de kissé későn, Hisz, mint mondja ó már hajnali három órakor lekarikázott a faluból — min­dig így kezdődik a nap — az­tán csónakba ült, hogy bee­tessen. A három tavon össze­sen 36 etetőhely van — a kunyhó ajtajából jól látsza­nak a vízbe beütött cölöpök — ezeknél szórja be az ocsut, hulladékot, mert a hal még a dohos kukoricát is megeszi. Aztán, hogy elvégezte á Szo­kásos reggeli ellenőrzéseket a gátaknál, halrácsoknál, ár­apasztónál, kaszát fogott, hí­nárt vágott, majd kivetette a hálót a fogáshoz. Mire el­jött a dél, a fehér trikóból bizony csavarni lehetett a vizet. A hosszú szárú derékig érő. halászcsizmák mint a mesterség címere még most is ott száradnak az ; ajtó . mel­lett. Csöndes, szép mesterség. Olyan szép, hogy Salgó Jó­zsef elhagyta érte a család­ját s olyan csöndben, hogy mint valami remete már két éve ebben a kis parti kuny­hóban, távol a világtól tölti hétköznapjait. S az eredmény? Már az ősszel „bomba” le­halászásuk volt a görcsö- nyieknek. A holdankénti 9,25 mázsás halhozammal a gör- csönyi tsz rögtön az elsők kö­zé került az országban. Az idén máir 10 mázsán felüli hozamra számít és a szövet­kezettől, ha ezt eléri körül­belül 5 000 forint prémiumot kap. Ez nem megvetendő, ha tekintetbe vesszük, hogy vé­gül is nagy tagú családot tart el. — Hiányzik a család. De a feleségem hiába kérlelem évek óta. nem jön el. Pedig, a tsz. lakást is ígért. Tudja Dávod-Püspökpusztán új há­zunk van, az árvíz után épí­tettük. Az asszony nem tud belenyugodni, hogy elszakad­junk tőle. De talán majd most, a két fiút még a nyár­ban elhozom ide vakációzni, talán majd ők meggyőzik. A három tó lenyúlik a kis- déri és ócsárdi határig, sőt mikor a legalsó gát érvlt, egy kis darab földet úgy kel­lett a kisdériektől kölcsön­kérni, kaptak helyette búza­földet máshol. Errefelé az emberek nagyon szeretik a tavat s ez a vizi ember, Sal­gó József is azért tudott itt így meggyökeresedni, mert munkája iránt mindenki meg­értéssel volt. Amikor három évvel ezelőtt hozzáfogtak a földmunkákhoz, a tanács visz- szavonta a beruházási hitelt, mondván: november van, s ebben az évben úgy sem ké- r-iil el a tó. Ekkor a görcsö­nyi tsz. asszonyai — nélkülük talán nincs is ma itt semmi — férfi erő hijján mondhatni a kötényükben hordták össze a földet az első völgyzáró gát­hoz. Ma is az a legerősebb. Az új gátat, amit már szak­képzett kubikosok készítettek, máris alámosta a víz, omlik, megerősítésre vár. A HALÄSZMESTER még nem tag, csak alkalmazott, de jól látják • azt a görcsönyiek, hogy nem afféle jött-ment ember, komoly felelősségtel­jes, nem kell attól félni, hogy egy szép napon odébb áll. No hisz volnának is bajban, hisz rajta. kívül nincs munkás itt se közel se távol, aki a hal­hoz ért. Épp ezért megbecsü­lik, építenek rá. Most a sző­kéi üzemegységben újra meg­indult a földmunka egy új, 30 holdas tóegységet alakít ki ott a szövetkezet. Salgó Jó­zsef most már igazi főhalász lesz, segítséget is kap, akit majd kinevelhet utódjának. S egy szép napon talán a család is belátja, hogy az életet nem egy adott telken álló házhoz kell kötni, hanem a munká­hoz, a boldoguláshoz. — Rné — mert a Bayrisches Stammen­buch csak 70 évvel később, 1598-ban közli Thurn Jakab felvilágosításai alapján. Ak­kor éppen „Thuron” alakban szerpelt a falu neve, s talán ez adta az ötletet a történet­hez. Mindenesetre a Thurn család szívesen emlékezett a turonyi eredetre, mert még a múlt század végén is újság­cikk lett a legendából, s meg­jelent a Pécsi Figyelőben 1890. július 20-án abból az alka­lomból. hogy az egyik Thurn- utód, Albert feleségül vette József főherceg lányát, Mar- gitot. Elhűlve néztem, hogyan tudott Eke Máté inni. Nem akarok itt hasonlóságra céloz­ni, mert nem ismerem ilyen oldalukról a turonyiakat. csak annyit jegyeznék meg, hogy én ezt a tényt is bizonyíték­nak érzem. Egy 1291-ből való okiratban olvasható, hogy az esztergomi káptalannak vala­mi vámcsalási pere volt az esztergomi polgárokkal. Eb­ben a perben turonyi tanúk is szerepelnek, akik bort szál­lítottak Esztergomba. Majd­nem hétszáz évvel ezelőtt! Bizonyára jó bort termeltek, csak azt nem értem, miért kellett olyan messzire vinni, hogy megvegyék. Száz eszten­dő múlva is találunk adato­kat a turonyi szőlőtermelés­ről. Az 1500-as évek közepén például ugyanannyi bort fi­zettek váradó címén, mint bú­zát. A XVII. század végén meg valamivel több is volt a szőlővel beültetett terület, mint a szántó. HÜSZ ÉVI SZÁMŰZETÉS A Habsburgokat már ke­vésbé szerették. Már az első Habsburgnak, Ferdinándnak megtagadták a hadiadót. De az elsők között álltak Rákóczi mellé. Ezt nem is felejtették el nekik, s az 1700-as évek elején úgy elpusztították a falut a császáriak, hogy a megmaradtak a bissei völgy­be húzódtak és 20 esztendeig nem mertek visszatérni. Mi­kor aztán 1726-ban vissza­mentek a régi helyre, kőtá- mokkal megerősítették omla­dozó templomukat és olyan festett famennyezetet építet­tek rá, hogy amikor 1913-ban le kellett bontani, a Zsolnay- gyár lemásoltatta a festmé­nyeket gyűjteménye számára. 1848—1849 tavaszán, a deb­receni trónfosztás után bekö­vetkezett nehéz katonai, poli­tikai helyzetben Kossuth ál­talános népfölkelést hirdetett a haza védelmére. Baranya Eszék eleste után elveszett területnek látszott. De meg­mozdultak a falvak, s jöttek a fölkelők kaszával, puská­val a Dráva mellől is Pécsre, hogy ott a honvédséggel egye­süljenek. Ezeknek egy cso­portja július 10-én érte el Turonyt és ott megszállott, A feljegyzések szerint több ez­ren voltak, de alig volt két­száz fegyveres köztük. Égj Marócsay nevű preoráns ve­zette a hadat, akinek nerr volt katonai képzettsége, s i turonyi feljegyzések tábornok megbízottnak nevezik. Ez c Macócsay úgy helyezte el se regét, hogy a falutól délre lévő völgy nyugati emelkedé­sére 300 embert rendelt elő­csapatnak, a többieket a fa­lutól nyugatra, a mezőn tele­pítette le. A faluba vezető úi mentén a fákat ledöntötték, í dombtetőre 8 őrt állítottak. A TURONYI BÍRÓ FIA A szétverésükre renoell császári hadsereg délről tá­madott. Ennek volt parancs­noka az a Stokucha őrnagy akit talán éppen a toronyiak magyarítottak kitűnő nyelv­érzékkel „Stokutyá”-ra. Ami­kor a császári hadsereg egyik kapitánya a Tenkes oldalá­ról megpillantotta a népföl- kélők seregét, nem merte fel­venni a harcot, s visszavo­nult. Stokucha erre teljes haderejével megindult Turonj ellen. Az erdőben elhelyezett 300 főnyi felkelő csapat a túlerővel szemben hátrálni kényszerült, s a faluban lé­vőkkel együtt az északi olda­lon lévő erdőbe húzódott. A császáriak rohammal vették be a falut és a lakosságon kegyetlen bosszút álltak. A bíró fiát, aki félre verte a harangokat, 70 turonyi env berrel és az éppen ott tartóz­kodó Gájer szolgabíróval együtt kivégezték. Aztán fel. törték a pincéket és miután megittasodtak, folytatták a felkelők üldözését A nagy­részt fegyvertelen felkelőket egészen Szalántáig és Csamó- táig üldözték és borzalmas mészárlást végeztek közöttük. Mikor visszaértek, a falut tel­jesen fölégették. A tűznek a papiakkal együtt az anya­könyvek is martalékául estek. A pusztítás és öldöklés olyan mértékű volt, hogy a várme­gye kénytelen volt szépíteni a dolgot, s jelentésében azt írta a királyi biztos Majláth, hogy félreértés folytán tör­tént. Hogy a jelentésnek na­gyobb hitele legyen, gyűjtést rendelt el a megyében a to­ronyiak segélyezésére, a kato. nasággal visszaadatták az el­hajtott marhákat, s a császári lapokban a „turonyi vár” be­vételéről adtak hírt. TÁRSADALMI HAGYO­MÁNYOK Jó lenne talán valakinek a fentiekhez hasonlókat is egy­szer összeszedni, mert még az unokáink azt hihetik, hogy a legnagyobb dolog az volt itt, a Tenkes alján, hogy egy gü­gye császári ezredes ijedté­ben belemászott a dagasztó- teknőbe, mikor rászakadt a vásáros sátor. Kisbalázs György Megindult a pecsenyebárány-export Hetente 2 vagonnal szállítanak Görögországba, Olaszországba és az észak-afrikai országokba A közelmúltban véget ért a gyapjúátvétel a megyében. Baranya első félévi gyapjú- értókesítési terve 1500 mázsa gyapjú volt 34 százalékos ren- dementtel, melyet a termelő- szövetkezeteik 1478 mázsás mennyiségben és több mint 37 százalékos rendementtel — gyapjútisztasági százalék — teljesítettek. Ezzel azonban a gyapj úfélvásárlás véglegesen nem zárult le. A második fél­évben kerül sor a mustra ju­hok, vágó ál latok gyapjának értékesítésére. Ebben az évben előrelátha­tólag már a termelőszövetke­zetek is adnak ei panofix árut az iparnak. A 10 milli­méter magas bundával ren­delkező bőr áráért darabon­ként 70, a 18 milliméteres bundamagasságú bőrökért da­rabonként 95 forintot fizet a kikészítő ipar. Előreláthatólag több ezer panofixet értékesí­tenek a tsz-efc a második fél­évben. A második félévben indul meg — a napokban már be is indult — a pecsenyébárány és hízottürü-export a tsz-ek- ben. Az eddigiektől eltérően áz idén már nem gyűjtik ösz- sze külön gyűjtőállamásokon az állatokat, hanem a termelő- szövetkezetek legközelebbi vasútállomásáról közvetlenül exportálnak az európai és af­rikai piacokra. Ezért megszi­gorították a szerződéskötése­ket is és a Gyapjú Textil- nyersanyagforgalmi Vállalat csak azokkal a szövetkezetek­kel kötött szerződést, amelyek legalább egy vagon, azaz 200 pecsenyebárányt tudnak egy­szerre útnak indítani. Eddig 22 ilyen baranyai termelőszö­vetkezettel van szerződéses vi­szonyban a vállalat, s közülük négy tsz már nemcsak a sa­ját hízóanyagát exportálja, ha­nem vásárolt állatokat is fel­hizlal a kívánt súlyra és mi­nőségre. Ez év első negyedében az állami gazdaságok 4311, a termelőszövetkezetek 636 szo­pósbárányt értékesítettek, a má'cdik negyedben — a nyí­rások miatt — csak 500 da­rabos volt az össz-értékesítés, Most a második félévben ? nyírások befejezésével erősen fellendült a pecsenyebárány- értékesités és export, hisz af állatokat 100 százalékban ex­portálják. Az exportot ebben az évben is a termelőszövet1 kezetek kezdték. A múlt héten indult az első két vagon pe- csenyebárány-szállítmány Gö­rögországba, s ettől kezdve minden héten két vagont in­dítanak útnak jelenleg Olasz­országba, majd később Fran­ciaországba. A megye pecse­nyebárány exportterve 26 va­gon, melyet előreláthatólag még túl is teljesítenek. A második félévben indul be a hízott ürü export is. Az év végéig összesen 2500 hízott ürüt exportálnak a baranyai nagyüzemek elsősorban az észak-afrikai országokba és Közel-Keletre. — Legnagyobb exportszállító ebben az évben is a beremendi, a dunaszek- csői és a véméndi termelószö- v tkezet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom