Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
1964. JULIUS 25. MAPié 5 OP f A szülők álma Látogatás a MÁV kocsi in tézőségéo A nagyközönség a vasút munkáját nagyobbára a személyszállító vonatok közle- désén keresztül méri le. De hogy milyen tennivalók előzik meg egy vonat indítását, miként biztosítjuk a teherszállításhoz szükséges kocsikat, azt nemigen tudja. Állandóan változó leiadatok A vasúti szállítás két. részre tagozódik, áru- és személy- szállításra. E kettős feladat egyforma fontossággal bír, egyik sem helyezhető a másik elé. Míg azonban a személyszállítás feladatai általánosságban kiegyensúlyozottak, addig az áruszállítás feladatai — a termelés volumenétől, az . idényfeladatoktól függően — állandóan változók. Az áru- szállítási terveket egy hónapos, időre határozzák meg és ennek a feladatnak a lebonyolításához szükséges üres kocsik biztosítása az igazgatósági kocsiintézők feladata. Miből áll ez a feladat? Adjuk át azonban a szót Csapó •János elvtársnak, a kocsi in- tézőségi csoport vezetőjének: — Azzal kezdeném — mondotta Csapó János -r, hogy a kocsiintézői munka 210 rakodóhelyünk létszámjelentésének feldolgozásával veszi kezdetét. Valamennyi rakodóhely mindennap reggel 6 órakor jelenti, milyen típusú kocsik állnak az állomásban, azok rakottak-e vagy üresek, milyen kocsifajtából mennyi a szükséglete, hiánya, fölöse. A beérkezett adatok összesítése után délelőtt 10 órakor kiadjuk az úgynevezett „kocsi- elosztást”. A kocsielosztás parancs, melyet külszolgálati helyeink feltétlenül végrehajtani tartoznak és végié is hajtanak. — Természetesen ez nem megy simán. Csak .. egyet mondjak, az egyszerre szolgálatiján levő .# kocsi intézőnek 14 .telefonja van. Ezek megszakítás nélkül csengenek. A délelőtti órákban 3—400 telefonbeszélgetést bonyolítunk le. Meghatározott sorrend — Vannak-e elsőbbséget igénylő áruk? — Igen vannak — kapcsolódott a beszélgetésbe Nagy Béla kocsiintéző. — Annak ellenére, hogy feladatunk ' az összes, így a terven felüli szállítások kocsibiztosítása is, bizonyos áruk elsőbbséget élveznek. Első helyen a szénbányák állnak, majd az építkezési anyagok jönnek, ezután az élelmiszer és romló küldeményeket említem, valamint az exportigényeket.. Természetesen az idénycikkek is elsőbbséget élveznek. Jelenleg a zöldség- és gyümölcsidény- taáljéSs a külföldi kocsikat ben járunk, az aratás befejezése után következik a ga- | bona és más mezőgazdasági Park Wagonov, azaz Közös Kocsipark — feliratú kocsik. Ez alatt az idő alatt bebizonyosodott, hogy az egyezmény előnyös minden résztvevő számára. Ugyanis az egyezmény megkötése előtt a szocialista vasutak hazánkon üresen átfutó kocsijai nem voltak felhasználhatók, sőt, a kiürülő ilyen kocsikat visszaút- ban is csak egyszer volt szabad felhasználni. Most az egyezmény megkötése után egészen más a helyzet. így a szőmszédos államokból belépő idegen cégjelű OPW-kocsik • korlátozás nélkül többször is felhasználhatók, ugyancsak többszöri felhasználási lehetőség van a rakotton érkező és a MÁV vonalain kiürülő OPW-kocsikra is. — A kislány maga választotta a pályát? — Tulajdonképpen én adtam neki ezt az ötletet.... — Miért? Széttárja a kezét. — Nem megy másként az élet manapság. Én szívesen tanulnék most, de már azt hiszem késő. .. Elmegyen av idő. pedig valamikor nekem is voltak terveim. — És? — Valami mindig közbejött. Szüleimnek volt földje néhány holdnyi. Megöregedtek, engem behívtak háború alatt, végre sikerült hazahoznom a bőrömet, akkor újra elölről kezdtünk mindent. Fönt laktunk a Garam mei lett egy kis faluban, Nagy- peszeken- Hetekig állt a front, mikor hazatértem, csak a kiégett házat találtam. Elköltöztünk Palotabozsokra, újra nekiálltam a földnek, amit kaptunk és így lassan elmúltak az évek. Nekem még any- nyi időm sem maradt, hogy saját jövendőmet megfogalmazzam magamnak. Mit mondjak? Mindig dolgoznom kellett szakadásig. Mikor tanultam volná? — A kislány hogy tanul? — Jól. Nem jeles, de a közepesnél jobb. És ennek nagyon örülök. Én már kihúzom itt a vállalatnál. A munka persze itt is könnyebb már, ezekkel a gépekkel. — Nem kerül sokba a taníttatás? — Nem mondhatnám. Nem egész háromszáz forintot fi-' zetünk a lányom után a mohácsi kollégiumban. Havonta egyszer hazajön. Előbb aligha találkozunk, mert én sem járok haza mindennap Palbta- bozsokra. Attól függ, mennyi itt a munka a raktárban, * FABIAN JÁNOS ötven esztendős- „Háromszor lendültem neki az életnek, soha sem sikerült ...” Fábiánt leláncolta a föld Erdősmárokon Neki is voltak „álmai”. — El is szegődtem még gyerekkoromban villanyszerelő inasnak Himesházán. Közben meghalt a bátyám, apám razahívott, valakinek dolgozna kellett a földön. Gondolom, valahogy összeszedjük -nagunkat. Akkor meg jött a íáború. Amikor hazakeve- •edtem. aratni nem tudtunk, nert nem is vetettünk. Se i ó, se jószág. A különben jókedélyű Fá- j >xán arcán most észreveszem ' íz örökös kínlódás, eredmény- ! elen nekirugaszkodás okozta j ■áncokat, amelyektől már nem i izabadulhat. — Szereztem egy lovat, ké- i óbb egy csikót, akkor meg az j dl ami gazdaságnak tagosi- ; ottak. rossz földet kaptam, leléptem a szövetkezetbe, rezdjük újra. Ötvenhatban ; eloszlott- Elfáradtam. Volt : •gy kis pénzünk, Újhegyen Sérletrendszerrel míiködik majd a Pécsi Bábszínház Az idén öt darabból álló előadássorozatot tervez a Pécsi Bábszínház. Az idényt egy kisebb darab, az ABC király nyitja meg. Szintén ősszel fogják játszani Ránki György és ftomhányi József <:enés játékát, majd a Szálfán cár szerepel műsoron. A jjzöveget Bajor Gizi mondja hangfelvételről. A tervezetben szerepel Gogol: Karácsonyi éj című darabja. A tavaszi idényben Pákolitz István Aranytojás című műve szerepel. termelvéhyek idénye, ezt követi a cukorrépaidényJelent-e segítséget az OPW-egyezmény? Erre a kérdésre Szőke Lajos, az igazgatóság OPW-fele- lőse adja meg a választ.. — A KGST tagállamok július 1-4 hatállyal közös kocsipark felállításában egyeztek meg. Ettől az időtől kezdve külön végrehajtási utasítás szabályozza a „közösben” résztvevő teherkocsik felhasználását és kezelését. Már lassan egy hónapja futnak a baráti államokban, így hazánkban is az OPW — Obesij — Bennünket, pécsieket különösen kedvezően érint ez az egyezmény, mert a Gyékényes, Murakeresztúr és Ma- gyarbóly vámhatár állomásokon belépő és eddig az gész ország területén üresen vontatott idegen vasutak kocsijait Gyékényesen helyben, Pécsbúnya-renclezö pályaudvaron és Mohács állomáson néhány kilométeres üres vontatás után megtudjuk rakni. Természetesen a többi szocialista állam vasútja ugyanígy felhasználhatja á MÄV OPW jelzésű kocsikat. Igv minden az egyezményben részes vasút ezzel a szervezési intézkedéssel növelni tudta kapacitását RAKÖNYÖKÖLitlNK. erre a fura, piros kis „csodabogárra”, ami nem is túlzás, mert valóban hasonlít valamiféle hosszúcsápú óriásbogárrá. Különben aztán villástargonca ez, roppant erejű, fürge masina, ami akár szimbóluma is lehetne itt a raktári emberek megváltozott so-sának. Vagonszám érkezik a gyümölcs és zöldségféle ide a i MÉK Megyeri úti raktárába, 1 ahol aztán nyolc-tíz targonca emeli, viszi, lerakja* odébb te- | szi az árut. amivel van itt gond elég. A „segédmunkások” közül kettővel. Fábián Jánossal és R-áczga Dezsővel mustrálgatjuk ezeket az okos kis gépeket. A „segédmunkás” fogalma lassan elveszti hajdani jelentését: Egyre kevesebb ládát, rekeszt, zsákot emelnek kézi erővel és a hajdani „zsáko- lók” tanfolyamokon tanulják a villástargonca kezelését, szerkezetét, elektromos működését. Majd hogy nem ..szakmunkává” válik majd ez a tevékenység is. A két segédmunkás is tehát egy bizonyos szakmai szintnek megfelelő képesítéssel rendelkezik, hát még gyermekeik, akik már nem zsákoltak soha, azt a fogalmat pedig, hogy „napszámos”, csak hallották, de realizálni saját életükben? — erre alkalmuk soha nem nyílik. Mert a nagyobbik Ráczga lány •,: — Mezőgazdásznak készül. Most harmadéves lesz a mohácsi technikumban. — mondja az apja. A LOMB UTCA ÚJ HÁZAI Pécs déli részén egyre íübb áj család! ház épül. A külsőleg is telszeiűs új családi házak- /. bői egész utcarészletek szülét nek. A csapatban tíz asszony van. Valamennyien németek, Bubreg Antalné kivételével. — De én is csak nem régen jöttem - át ebbe a csapatba. —Miért? — Mert itt soha nincs vita, ha szombaton vagy vasárnap ’is dolgozni kell. Ezek jönnek. A férjem beteg, nekem dolgoznom kell. Nem urizálhatok. Ennyit Reisz József né csapatáról bemutatásnak. Amíg felvettem a riportot, . egy. pillanatra sem álltak meg. i csinálták a dolgukat, munka közben válas zol gat tak a kérdéseimre. Reisz Józsefné, a csapatvezető szépszemű fiatalasszony, ő. mutatja be a többieket. Kari Ödönnét, Müllerlei Janómét, Tröszt Károlynét, Krix Jakabnét. Becker Katalint, s j égül a két Marit, a kicsit és a nagyot. Nagy Mári arról nevezetes, hogy az ő nevével kell a legtöbbet vesződni a munkalapokon. Ugyanis Wer- rnuthtveisz Jánosnénak hívják. Kis Mári — azaz Wéber Jánosnc — pedig a legkisebb a csanatban. s mint egy vidám közbeszólásból kiderült, ennek ellenére „neki van a legnagyobb szája”. Nos Wé- bepné ezt megcáfolandó, alig «Bőit egy szót egész idő alatt. MOHÁCSI ASSZONYOK Dolgozni viszont egyformám jól tudnak. — Előfordult már; hogy két, két és fél munkaegységet csináltunk. Paradicsomszedéssel, meg paprikaszedéssel szezonban jól lehet keresni. Némi közös számolgatás után kiderül, hogy a csapat átlagkeresete megközelíti a kétezer forintot havonta. Eibbe szólt bele a kertészeti brigádvezető, Juhász József. — No, az majd csak a zárszámadáskor derül ki. Ezt nem kellett volna mondania Juhász Józsefnek, mert pillanatokon belül éppen öten magyarázzák neki, hogy meny nyi lesz a munkaegység, meny nyi a terv és nem kell vész- madárkodni. Juhász József szerényen mosolyog. Sok nő dolgozik a kertészetben — ebből egyenesen következik, hogy Juhász József már nagyon sok hasonló magyarázatot hallgatott végig, esetleg nem öt, hanem húsz szájból egyszerre. Erre az esetre veszi élő ezt a bölcs, kissé felszeg mosolyt, amely körülbelül azt mondja: Csak beszéljetek, ebben a hangzavarban úgysem értek, semmit. — Hogy van megelégedve Reiszné csapatával? — Kérem, nem panafezkod- ha-iom rájuk. Jól dolgoznak. Jelenleg éppen paradicsom- válogatás folyik. A nagy sietség láttán art hittem, ez is normára megy. de kiderült, hogy órabérben dolgoznak. 0,12 egységet kapnak óránként. — S a második műszak? Legtöbbjüknek az anyósa vezeti a háztartást, de van, aki egymaga van csak. — Kicsit nehéz, de elbírunk vele így is. — Gyerekek? — Minden asszonynak kettő van. Gyanakodva kérdezem: Wébemének meg Karínénak is? Mind a betten nagyon fiatalnak látszanak. — Ezek?! — mondja Reiszné — férjhezmentek már 15 éves korukban. A két asszony helyesbít-: — Csak tizenhat — mondja Karíné. — Illetve tizenhét — teszi hozzá Wébeitné. — ' És a férjek? Kiderül, hogy csak Babreg Antalné férje tsz-tag. A többieké vagy iparosok- vagy vízügyi dolgozók. — Nekünk sohasem volt föl dünk, azért van így — mondja valamelyikük. — S kik keresnek jobban, a férjeit, vagy a feleségek? — Hát könnyen lepipálhatjuk őket, kivéve a Reiszné meg a nagy Mári urát — mondja Karíné. A két „lepipélhatatlan” férj ugyanis az árvízvédelemnél dolgozik többnyire nehéz földmunkát. ök meglehetősen sokat keresnek. De aki ktsz-ben dolgozik, mint például Karíné és Wébemé férje, annak bizony igyekezni kell, ha többet akar keresni, mint a felesége. Közben megérkezik a MÉK teherautója, szállítják a ládá- zott paradicsomot. A rakodást is csapat végzi — könnyedén emelgetik a ládákat. — Ez a legnehezebb munka a kertészetben? — Egyformán nehéz ez mind! De mi már megszoktuk. Közben egy kis vita is adódik a MÉK-átvevővel, aki némi kritikát gyakorol az áru minősége fölött Na, neki is van mit hallgatnia. Közben azonban a munka megállós nélkül foíyik.— Veszekedni nem szoktak? — Nem — mondják határa, zottan és ebben a pillanatban vészes kiáltozás hallatszik kicsit távolabbról. Egy sortba öltözött fiatal nő érkezik meg, egy kis gömbölyded asszony. A scrtos kiabál. Valami mun- kaelasztásról van szó, nem értem pontosan. A brigádve- zeto munkába lép, megpróbálja eloszlatni a puskaporos hangulatot. Bár amúgy is elmúlt volna, mert egy f f re múlva már valam~nn/ien az újonnan érkezett gömbölyded asszony, Zubán' Pébemé anekdotáját hallgatják egy bizonyos magyar-német vegyesházasság előzményeiről. A csattanó enyhén szólva borsos — a brigádvezető és a tehergépkocsi-kísérő szégyenlősen elfordítják a fejüket. Hiába, ök csak férfiak. Aztán Zubán Petemé elvi- harzik — fokhagymát hordanak a padlásra. Meredek létrán hordják föl a nehéz ládákat. — Na, ez aatán igazán férfi munka lenne —■ mondom a brigádvezetőnek:. Juhász József elmosolyodik. — Játszva megcsinálják. Ne felejtse, hogy ezek mohácsi asszonyok. Lázár Ervin építettünk egy kis házat. Nem nagy ám, de megférünk benne. — És a gyerek? — A Józsi? Látja, neki sikerült, ami az apjának nem. Villanyszerelő a sajtüzemben a Mohácsi úton. Pécsett tanulta a szakmát az Adamik j Antalnál. Nagyon jó mestere | volt, a gyerek meg is láto- I gatja még mos! is. ha valami | szakmai problémája van. — ; Mert tanul tovább a Józsi í fiam . .. — Hogy-hogy tovább? — Technikumban. H- ezt befejezi egyetemre egy. j Ügyes fiú. Csak attó --dele. agyon tanulja magát. Éjjel j kettőig, háromig éget’ i vil- | lányt főleg most, mikor vizsgázott. — Mennyi a gyerek órabére? — Nyolc forint. — És önnek? — Hét forint. Ez az. látja, i Ennél magasabb nekünk nem I lesz. A fiam majdnem azzal a 1 bérrel kezdi, amivel én talán befejezem. Ennyit számit a tanulás. A TARGONCÁK odafordulnak a mérleghez dinnyével paradicsommal, uborkával, Buzsáki Józsefné leméri, bejegyzi. jöhet a következő szállítmány. Buzsákiné is fizikai állományban dolgozik a vállalatnál már kiíenc eszten- j deje. Magas, szemüveges asz- szony, néhány ősz hajszál. I de ennek ellenére fiatalnak I tűnik, pedig három lánya van, 33, 20, 22 évesek. — Három lány telve álmokkal, egyebekkel. — Álmok? Amikor kisebbek voltak, egyik azt mondta, orvos lesz, a másik ügyvéd. a harmadik tanár; — Mi lett a tervekből? — Jutka, a legidősebb férjhez ment. Kaposvárott él. férje műszaki ember. Tizenhé! éves volt. odaállt az anya- könywezctő elé. Zsuzsi pedig leérettségizett a Leöwey Gimnáziumban. de mire főiskolára iratkozhatott volna, megbetegedett. Műtötték, felgyógyult- ,A„ — Lemondott a tanári hivatásról? — Le. Mert közben állást kapott a zengőaljai gazdaságban és azt hiszem felfedezte, hogy a mezőgazdaság is szép pálya. Beiratkozik technikumba. legalábbis ezt mondta, és ért nem Is bánnám. — És a legkisebblk? — Még kislány. Valik» 13 éves. ő mondogatta, hogy orvos lesz. de kiszámíthatatlan. Kint a gazdaságban. így, ns-ári szünidőben dolgozik és most a kombájn tetszik neki. meg az állatok. Legutóbb azt mond ta, agronómus lesz. Hiába, benne van a paraszti vér.:. Buzsákiné elneveti magát. — Tudniillik az én szüleim gazdálkodók voltak. Négy hold földdel győzködtünk, de nem vittük semmire. Nekem viszont annyit kellett dolgoznom a földön, hogy majd beleszakadtam. 1 Hogyan tanulhattam volna tovább? A mai Petőfi utcai iskolában végeztem el az. elemi iskolát- Éppen harminc esztendővel ezelőtt. —- Honnét tudja Ilyen pontosan? — Most volt, június közepén egy találkozónk, régi elemi iskolatársaimmal. Valamennyien asszonyok már, derék jóravaló anyák, munkásnők lettek, legtöbbje most is a Kesztyűgyárban, a Zsolnay- ban dolgozik; — Miiven jővőt képzel e! leányainak? — Tanuljanak és válasszanak maguknak olyan hivatást, amit szeretnek. * ÉS ENNÉL SZEBBET sem. Amit Buzsákiné kimondott. Fábián János és Ráczga Dezső is, ha kimondatlanul d? ebben a szellemben egyengetik gyermekeik útját. „Többre vigyék, mint ők” — mondják. de itt nem is a fizikai munkától való tartózkodás diktálja bennük a szülői jótanácsokat, hanem a kor-igény felismerése: aki nem tanul, semmire sem megy; Olyan hitvallás ez, amelynek vetü- letét fiatalságuk legszebb éveiben tapasztalhatták és ők igazán tudják, hogy az elvesztett éveket hosszú esztendők múltán nehéz pótolni Rab Ferenc i
