Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-25 / 173. szám
f m JÚLIUS 85. NAPLÓ1 Emberkés érintése nélkül a búzatábláktól a raktárig Helyreállítják Pécsett a felhőszakadás okozta károkat Hajdanában is gondos előkészületet tett minden magát jó gazdának tartó paraszt- ember az aratásra, még inkább fontos ez ma. amikor sok száz holdon kell megszervezni a betkarítást egy- egy tsz-gazdaságban. Kevés a munkáskéz Ezt tartotta szem előtt Fuller Ferenc elvtárs is, a pécs- váradi Dózsa Tsz elnöke, aki már a tavasz folyamán gondolt az aratásra. Számba- vette a rendelkezésre álló munkaerőt, s mint a legtöbb lsz-bcn, a pécsváradiban is kevésnek találta. Keresni kezd te hát a megoldást. Azt szokták mondani, hogy aki keres, az talál. Fuller elvtárs abból indult ki. hogy a tsz-nek négy kombájn áll rendelkezésére az aratáshoz, és ha minden jól megy, akkor ontani fogják a gabonát. Ha ki tudja iktatni a kétszeri mozgatást, akkor jelentős költségmegtakarítás lesz az eredmény, munkaerőről nem is beszélve. A tsz-nek 150 vagon gabonát kell átadnia a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak, ehhez legalább 5000 zsákot kellene bérelnie, hogy a mintegy ‘z0 ezer zsák gabonát folyamatosan tudják szállítani. Ez napi, 1Ó00 forint kölcsöndíj kifizetését tenné szükségessé. Ezt is meg lehet takarítani. Pécsváradnál a 6-os műút mellett hatalmas épület magasodik, amit „tárház” mVven ismernek a környéken. Közvetlenül földszomszédságban van a tsz területe és Fuller elvtárs úgy gondolta, hogy ide létesít egy modern kom- bájnszérüt. Elképzelései megvalósításába bevonta Kontár Jánost, a Gabonafelvásárló Vállalat járási kirenrdeltség- vezetőjét és Gombor Józsefet, a tárház raktárosát. Teherautó — tisztitó — raktár — Mi építünk ide a magunk erejéből egy akkora betongaratot a földbe süllyesztve, hogy a billenős teherautó bele tudja önteni a gabonát. A tisztításhoz melléje állítunk egy cséplőgépet, amelyre felvonót készítünk, a ti dolgotok pedig az lesz, hogy a géptől vigyétek tovább a gabonát gabonafúvó készülékkel. Az elképzelést tett követte. A tsz szakemberei egymást követően végezték el a maguk munkáját s mire elérkezett az aratás, minden készen várta az új- gabonát. S ha most követjük az aratási munka folyamatát, azt látjuk, hogy Pécsváradon emberi kéz érintése nélkül kerül a búza a magtárba, mert a kombájnról a mellette haladó teherkocsira ömlik a gabona, amit belefordít a betongaratba, s már viszi is a felvonó a gépre, hogy onnan megtisztítva hulljon a fúvógép torkába s mire mindezt végigkísérjük, már a végleges helyén van a sok millió búzaszem a raktárban. Ma már nem az egyéni papaszt hozza a maga pár mázsa búzáját eladásra, hanem nagy kollektívák a 150—200 vagonjukat. Éppen ezért az át vételnél is törekedni kell a gyorsaságra. A Gabonafelvásárló Vállalat egyre több hídmérleget állít munkába, hogy az ömlesztett gabonát gyorsan lehessen mérlegelni. Az persze egészen természetes, hogy ilyen gyors átvételt nem, lehet minden raktárnál megvalósítani, hanem csak a nagyobb helyeken, de ott aztán úgyszólván elengedhetetlen. A pécsváradi tárház most készült el két új, úgynevezett „dunaújvárosi” vasvázas szin, ami újabb 200 vagon gabona tárolását teszi lehetővé. Ha megtelt a tárház, átállítják a fúvógép csövét a szinekhez és már ott halmozódik garmadába az ország kenyere, míg el nem jut a malomba. Sokat olvasunk ipari üzemek kooperációjáról a termelés összehangolása érdekében. Pécsváradon is ilyen kooperáció jött létre a termelő tsz és az állami kereskedelem között a gondosan előkészített szervezés folytán. Tanulságul szolgálhat ez a példa sok olyan tsz-nek, ahol csak azon siránkoznak, hogy nincs elég munkaerő. Okos elgondolásokkal lehet takarékoskodni, m -kaerővel, költséggel, idővé.;, és a munka mégis elkészül. Gyenis József (Folytatás az 1. oldalról.) Mihály utcák által határolt lakótömbben. A Szikra nyomdában is átmeneti megoldást kellett keresni a gázzal működő "ének üzemeltetésére | A Nyár utcában, a Gver- mekkórház közelében i$ eltörölt a gázvezető cső. Radnai Alaios. Embardt Ferenc és Vajda László, társaikkal még az éiszaka folyamán helyreállították ezen a részen a gáz- szolsrá itatást 850 000 fonnt Stár az úttestekben A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnál megpróbálták, felmérni a járdákban és úttestekben keletkezett károkat. Az eddigi becslések szerint mintegy 650 000 forintba kerül majd a károk helyreállítása, s a javítási munkák elvégzése 45— 50 napot vesz majd igénybe. A szakemberek a Bercsényi, Gábor és Perczel utcában levőkön kívül újabb út és jár- daleszakarásokra számítanak. A károk elhárításán Jelenleg a Köztisztasági Vállalat 6 gépkocsija és gépkocsivezetője, 12 rakodómunkása. 60 napszámosa dolgozik, mégis egy teljes hétre lesz szükségük ahhoz, hogy az utcákon és tereken levő hordalékot elszállítsák. A nagyerejű felhőszakadás csak Pécset érte. A pogányi repülőtéren például csak 4,8 milliméter csapadék hullott. Vidékről kisebb esőket, jég- I esőt jelentettek. Nagybudmé- ron és Borjád környékén az A pécsi „révkapitányságon“ esővel együtt jég is hullott. 'Erzsébeten a termelőszövetkezet pajtájába öelecsapott a villám, de emberéletben nem esett kár és az állatok sem sérültek meg. A pécsváradi járás egyes községeiben kevés jég esett. Szigetvár és Sásd, valamint Siklós környékéről kisebb esőkről érkezett jelentés. A gyermekélelmezés Bercsényi utcai élelmiszeri, á- rában is károkat okozott a betörő víz. Hozzávetőlegesen mintegy 100—130 000 forint értékű élelmiszer romlott meg, melynek mersemmisíté- sét a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás azonnal elrendelte. Harsányi Márta A pécsi vasútállomásra új táblát kel" lene kiakasztani: ..Révkapitányság”. A Szabadság úton végig hömpölygő áradatban partra- szálló bárkákként zúgnak az autóbuszok. Fröccsen a mecseki hordalék agyagos vize és a hullámok ütemesen loccsannak a pályaudvar falának, akárcsak a Iellei mólón. Férfi tér vissza térden felül gyúrt nadrágban. A sáros csík a lábszáron mutatja a vízállást. Pont egy láb magas. — Szántódnál fél óráig kell gyalogolni a Balatonban, hogy ilyen mély vízbe érjen az ember — feledkezik rá egy fiatalasz- szony. És ő jól tájékozott, az imént érkezett a fürdővonattal. A szerelvények egyre érkeznek, a várócsarnok tömve már. Előbb egy pár talpraesett asszony szánja el magát és kaján férfiak ide, szömyülködő asz- szonytársak oda — gyerünk föl a nyakba a szoknyát! A fölvilágosítóból hamar öltöző lesz. Még szerencse, ha valakin fürdőruha van, könnyű neiki az ingyen zuhanyban. Nem zavarja a felül víz — alul víz. Az eső már csak szemerkél, de az áradásnak a Mecsekről még csak most ér ide a java. Szelíd ringatással hozza a hátán egy utcai elárusító bódé ajtaját. Majd a pult is megérkezik a hullámokon. Egy mit sem sejtő Wartburg fordul be a Szabadság útra a József Attila utcából. de innen nincs- visszaút. Kipuffo- gója víz alá merül- ten pöförékei még egy keveset, azután elhallgat. (O. I-) Ének az esőken Porzott. füstölgött, kavargóit az eső a házak között. Ökölnyi buborékok rohantak a szennyes áradat tetején. Aki tehette, a kapu alá menekült a csütörtök esti felhőszakadás elől, sokan az ablakból nézték az eső, a szél, a villámlás, dörgés egyidejű tombolását. A Park mozi előtt gépkocsik, motorkerékpárok állták egy darabig a hullámok rohamát. A Mecsek oldalára zúduló víztömeg azonban nem sokáig volt kíméletes. A széles, sima aszfaltú Felsőmalom utcában percről-percre emelkedett a sodró áradat. Előbb egy kuka döcögött gurulva az út közepén, majd egy építkezésről úsztak, csapódtak a A Komlói Helyiipari Vállalat autó- motorszerelő részlege úgy magánosoknak, mint vállalatoknak autó-motor szerviz ellátását vállalja. Olcsó, gyors, pontos kiszól- , galas. A SaMai utca 4-ben, hátul az udvarban találom meg Magyar Ferenc lakatosműhelyét. Kályhák, páncélszekrények, nagyméretű vaslemezek akadályozzák a közlekedést, mindenfelé kulcsok és zárak, satupadok és esztergák. A mester nincs a műhelyben. — Az egyik megrendelőhöz ment el valamilyen munka végett — mondják az ipari tanulók. Most ketten vannak: Vas tag László és Ferecsko Sándor. Vasasi gyerekek. Két éve tanulják már a szakmát. Megmutatják a műhelyt, a kijavított páncélszekrényeket, és hozzáfűzik, hogy ezeknek a javítását csak ebben a műhelyben lehet igazán megtanulni. — Feri bácsi a páncélszekrények specialistája! A falakon a diszkovácsmun- ka remekei, rózsáit, levelek, tálak, Feri bácsi mynkái. Hátul a sarokban egy hatalmas pámeélruhás alakot látok. — Ez a Csukás bádogosmesteré, most javítjuk ki. Ha készen lesz, a műhelyét díszíti. Majd megmutatják a Kórház téri dzsámi egyik török lámpáját. A több részből álló, díszes bronzalkotás nemrégiben került elő, és Feri bácsit bízták meg a kijavításával. — Itt aztán meg lehet tanulni a lakatos szakma minden csfnját-bín ját — jegyzik meg. cA mester fa teuútoáiiíjai Ahogy körülnézek a munkák sokféleségében, igazat adok nekik. De a sok munka még nem minden, a legtöbbet a mester tudása, tapasztalata, szakmai hozzáértése adja a tanulóknak. Erről már ő maga beszélt megérkezése után. — Jó lakatos csak az lehet, aki szereti ezt a szakmát. És sokat kell tanulni, mert ahány munka, annyi tudásra van szükség. Ahogyan ó emlékszik vissza legénykorára, neki tíz évig tartott a szakma minden fortélyának a megtanulása. — Molnár József Perczel utcai műhelyében kezdtem tanulni a szakmát negyvenöt évvel ezelőtt. A mesteren kívül három segéd és 12 inas dolgozott a műhelyben. Az első satu volt a mesteré, a következő három a segédeké, majd ezután jöttek kor szerint az inasok. Ahogy felszabadultak és újak jöttek, mindig egy satuval közelebb kerültek a segédekhez. A mester jól ismerte a szakmát, járt külföldön is. Tűzhelyeket, üstöket, zárakat készítettünk nagy tételekben, de megtanított bennünket a díszkovács- ságra is. Reggel héttől este hétig dolgoztunk. Sok vott a munka, így nem engedte meg, hogy a ház körül is foglalatoskodjunk, csak a műhelyben kellett dolgoznunk. Be voltunk osztva, és minden vasárnap két inasnak be kellett menni a műhelybe takarítani. Fizetést nem kaptunk, csak jutalmat karácsonykor meg József napkor, teljes ellátást, no meg borravalót, ha elvittünk egy kulcsot, vagy megjavítottunk egy zárat. 1921-ben lett segéd. Ekkor különböző műhelyekben dolgozott, sőt még a Romeisz féle pécsi gyárban is volt egy ideig szerszámlakatos, majd a bányák lakatosműhelyeit kereste fel. Külföldi utak következtek ezután: Párizs, Berlin, Svájc. 1931-ben kiváltotta a mesterlevelét. A harmincas évektől kezdte meg tanítványainak képzését. A felszabadulás előtt tíz-tizen- két inas hagyta el a műhelyt, de oktatta őket mint szaktanár az ipariskolában is. A felszabadulás után a műhelye egy időre átalakult fegyverjavítóvá. Azóta tizennégy ipari tanulóból képezett szakmunkást. — Mindig azt akartam, hogy az én tanítványaim kiváló szakmunkások legyenek. Én mindent megtettem ennek érdekében, de persze sok függ a gyerekektől is. De azért elmondhatom, hogy a legtöbb megállta a helyét. Amikor felszabadultak, és új munkahelyet kerestek, elég volt csak megmondani, hol tanulták a; szakmát, és már fel is vettékj őket. Szétszóródtak az évek során mindenfelé. A legtöbben tovább' tanultak középiskolákban, technikumokban, sőt még egyetemen is. Két tanítványából tengerésztiszt lett, most a kereskedelmi flottánál szolgálnak. A mostani ipari tanulókra kerül a szó. — Még nem vagyok megelégedve velük — mondja. — Több szorgalmat várok tőlük. Szeretem őket, és bízom abban, hogy jó szakmunkások lesznek. Ök is tovább akarnak majd tanulni, az egyik technikumban, a másik középiskolában. Aztán valószínűleg bányalakatosok lesznek, hiszen ott élnek most is a bányavidéken. Majd elválik. A búcsúzásnál két oklevelet mutat meg a falon. A régebbi azt tanúsítja, hogy Magyar Ferenc a könnyűipar kiváló dolgozója, a másik pedig a KIOSZ elismerő okmánya az iparitanuló-képzében kiváló eredményeket elérő munkájáért. Mitzki Ervin deszkáik, gerendák. Aztán terméskövek görögtek: mintha tankok jöttek volna. A Park mozival átellenesen parkoló kis Trabant megbillent, aztán lassan oldalra fordult. Közben feldöntött egy Csepel motor- kerékpárt. A Csepel a sodrás közepébe került, csattogva úszott a Rákóczi út felé, közben még vagy három motor- kerékpárt szintén felborított. A Trabant is megindult. Neki egy Wartburgnak. Akár a papírcsónakot, úgy vitte mind a két járművet a víz, neki egy Skodának. A három autó egymás hegyén-hétán állt, alattuk pedig egy kis motorkerékpár szorongott. Néhány perc’ alatt úgy nézett ki a Felső malom utca, mint egy roncstelep. A mozi előtt levő valamennyi motorkerékpárt egymásra dobálta az ár. Villámlott, csattogott, zuhogott az eső. És ebben a ferge- tegben egyszercsak megjelent az utcán két Öirdőruhás gyerek — nem több úgy 15—15 éveseknél. Beleugrottak a sodrásba, egymás kezét, fogva törtettek a motorkerékpárokhoz, amelyek össze-vissza ga- balyodva feküdtek a járda mellett. És abban az ítéletidőben húzgálták, cibálták a kerékpárokat ki a járdára, talpra állították a motorokat. Nein a sajátjuk volt. S ezt tartom lényegesnek. A segítő szándékot. A nagyobb baj megakadályozását. Pedig nézhették volna ők is az ablakból az elemek lenyűgöző látványát, de nem, ők jókedvűen, nagyokat ugrálva a majdnem derékig érő vízben másoknak, teljesen ismeretlen embereknek tettek jót. Amolyan modern árvízi hajósok lettek, egy szál fürdő- nadrágban. És közben énekeltek. Valami modern táncdait nótáztak, sajnos, nem tudtam megjegyezni, mit, túlharsogta hangjukat a vihar. Én nekik — a két Felső malom utcai fiúnak — mondok köszönetét a motortulajdonosok nevében, dicsérem bátorságukat, és meg vagyok győződve, ha bárki bajba kerülne, máékor, más körülmények között — ez a két fiú segítséget adna. Nagy István i
