Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

Gorka Lívia kerámiakiállítása

A MŰCSARNOK és a Janus Pannonius Múzeum közös rendezésében július 5-én kiállítás nyílt Pécsett a múzeum Rákóczi úti helyiségében Gor- I ka Lívia keramikus munkáiból. Neve nem ismeretlen a pécsi múzeumlátogató közönség előtt. Egy évvel ezelőtt láthattunk néhány kerámiáját neves keramikusaink műveiből rendezett közös kiállításon. Ilyen nagy és önálló anyaggal azoiban nem szerepelt még eddig Pécsett Gorka Lívia.

Apja, Gorka Géza Kossuth- dijas kerámikus munkássága ’ érthetően nagy hatást gyako- j -olt művészetére, e hatás alól j t.elvet volt szabadulnia, ön- [ á’ló művészegyénisége le-j gy ezeket a nehézségeket: | a maga útját járja, nem ete- j sedve meg az elért eredményekkel, művészetét állandó i keresés, kísérletezés jellemi.

: 958-tól kezdve lényegében ntm szerepelt önálló kiállításon E kísérletező korszak eredményeit elsőként ez év májusában mutatta be Budapesten a Csók István Galériában. Az ötletes technikai megoldású együttes jelentékeny részével most a gazdag kerámiai hagyományokkal büszkélkedő Pécs közönsége ismerkedhet. A pécsi kiállítás mértéktartó, jól áttekinthető, ízléses rendezése egyértelműen reprezentálja Gorka Lívia művészi munkásságának legújabb periódusát

A kerámia az égetett anyagáruk összefoglaló neve. Az alapanyagok összeállításától, keverésétől, a tűz hőmérsékletétől, az égetések számától, a különböző bevonó rétegek és mázazási-festési eljárásoktól függően számtalan fajtája és elnevezése alakult ki, és sokféle variációja léteák. A kerámia tárgyak, mint ipar- művészeti jellegű dolgok — többnyire használati tárgyak e sősorban, s mint ilyeneknek, bizonyos fiákai — gyakorlati követelményeknek, egy funkciónak kell megfelelniük; de egyúttal dísztárgyak is. — Megjelenésük az ízléses használati eszköz kialakításán túlmenően is, ahová belehelye- ák. művésáleg hangsúlyos elemévé kell válnia. A kerámia formáit a tárgy fel- használása nagymértékben determinálja. Ezek eredetükben többnyire a terrrfészetben látott, leginkább növényi-formai analógiákra mennek visz- sza — amit a hagyomány közvetített —, de ez a mai szemlélőben már csak ritkán tudatosul. A diszítésigény inkább a sánezésben és a dekorban nyilvánult meg eddig.

GORKA LÍVIÁNAK itt kiállított kerámiái a természetben található formák újszerű hatásáról tanúskodnak. A nagyméretű, végtelenül leegyszerűsített, asszimetrikus felépítésű vázái leginkább a természet szervetlen világának formáival mutatnak kapcsolatot. A természet erői által alakított, időtlen kövek, vízmosta lapos kavicsok asz- szociációit ébresztik. Nála az ősi formálási módhoz való fordulás: az edény szabad kézzel való felépítése — formailag végtelen egyszerűséget, rusztikusságot, amorf alakzatokat eredményezett.

A magas hőfokon égetett máz, a többréteges bevonat, az egyetlen, plasztikus, olykor kvarcosan megcsillanó felület, az edényfalak vastagsága, mind-mind edényeinek kőszerű benyomását fokozzák, az adott forma megváltozha- tatlanságát sugallják.

Formailag ez korábbi műveinek annyiban jelenti a folytatását, hogy a prehiszto- rikus és népi formák hatását mutató előző műveiből csak az egyszerűséget szűrte ki, s valami régi, ősi erőt tartott meg. A dekort a színezés és a felület változatossága helyettesíti nála, amit erősen alárendel a formának.

Itt kell szólnunk arról, hogy milyen újszerű módon használja fel a fémeket kerámiái díszítésében. A fémoxidos mázak helyett — amelyeknek azelőtt csak a díszítésben volt feladatuk —, magát a fémet hozza kapcsolatba az agyaggal. Hol csupán egymás mellé állítja a kétféle anyagot — gondoljunk például a groteszk, kedvesen bumfordi fémlábon álló madaraira. Máskor drót alakjában a felületbe ágyazva, vagy afölé magasodva látjuk alkalmazását; olykor fémreszelékként az edény felületére szórva, a samottos, érdes felületen, a mázzal összeolvadva képez színbelileg és textúra tekintetében jó összhatást. Ez már az anyagszerűség tekintetében a kerámia műfaj beli határát jelenti.A magányosan álló, fehér, s kristályos felületű, hengeres vázának falába olvadt vékony drótdarabok finom, acél- szürke belekarcolásként hatnak.

FALI LAPJAIN e technikát fő kompozíciós eszközzé emeli, mint ahogy ezt különösen a vöröses-barna színű, gubbasztó madarakat ábrázoló kerámialapjának a beégett drótok peremvonalainak ismétlődésére, plasztikusságára és a megolvadt fém foltok szürkéinek mélységére épülő hatása mutatja.

Figyelemre méltóak kerámiái mint együttesek is. Egyedi darabokként is szépek, és elképzelhetők modem lakásban. Esztétikai hatásuk azonban kétségtelenül növekszik, ha a színben finoman összehangolt, formában egymást kiegészítő és fokozó darabok együtt maradnak. A művész újfajta komponálása ez, teret alakító és igénylő együttesek megalkotása kerámiából.

Ezek az együttesek, a nagyméretű, a némelykor szinte szobor szerű kerámiák erős tér- és háttérigénye számtalan problémát vetnek fel. A legtöbbet emlegetett kifogást idézve először: a mai lakások méreteihez, a mindennapi ember életkörnyezetének arányaihoz, túlméretezettek. E tekintetben Gorka Lívia túlment a kerámitárgyak és díszfigurák eddigi értelmezésén, nem annyira dísztárgyak ezek, nem a belső térformáié bútorok és alakító bútorok járulékos, tetszőlegesen elhelyezhető, azok hatását kiegészítő darabok, hanem a belső téralakításban önállóan részi; venni kívánó, téralakító együttesek már.

Mint minden új dolog Jé- £ lentkezésénél, megítélésénél —j különösen ha az problémákat? vet fel, mégpedig olyanokat,! amelyek nemcsak egy művész- j nek, hanem inkább a műfaj\ jelenlegi problémája is — ai kritika jórészt csak szubjek-! tív lehet. Itt bemutatott mű- < veinek igazi értékeit az idő! és a művész további munkás- sága tisztázhatja.

KIÁLLÍTÁSA egy kísér- j letező út első jelentős ered-! ményeit adja, s egy művész J önálló hangjára találását. Ke-; rámiájában megnyilvánuló j alapvető törekvéseivel és; problémáival együtt sok szép- j séget hozott és mindenképpen előre mutat

Mendöl Zsuzsanna

Csorba Győző:

Q((j(uréísza ka

Az éjszaka az éjszakáé. Ébren, bizony, nem kéne lennem. Tetihold, fényes háztetők! — ő, nincs hozzájuk toliam, se

nyelvem!

Korhelyek, álomgerketők! és véletlenül úton ragadtak, nekik mi ez a más világ itt? Szokatlan kép csak, furcsa

ablak,

érzelmes kulisszák hatásos elrendezésű gyűjteménye, kissé tán meglódítja vérünk, és semmi több, és vége, vége. — De én, ki az öt érzék lázát igyekszem szóvá tenni folyton, akinek nézni és beszélni a legfőbb evilági dolgom, a csillogó, ezüstös-foltos város fölött álmom levetve riadtan bámulok e pompás, valószínűtlen rejtelemre, ha nem tudnám, hol bújtam ágyba, gyanúm se lenne, hol

vagyok most,

de én megtelve csordulásig félszeg zavarban hallgatok most Elbírhatatlan ennyi szépség! Gyűrt vánkosomra visszadőlve torkom szorul, s szemem lehunyom kibuggyanó könnyem

törölve.

Ifőireh

a kulturális életből

— A szigetvári községi tanács 180 ezer forintért megvásárolta és a könyvtár rendelkezésére bocsátotta a helyi zsinagóga épületét. Az új könyvtár a megfelelő átalakítások után a kalocsaihoz hasonlóan az ország egyik legmodernebb könyvtára lesz.

*

— A Nobel-díjas Quasimodo egy olasz lapnak adott interjújában terveiről nyilatkozott. Elmondta, hogy jelenleg Tudor Arghezi kötetének olasz kiadásán dolgozik, s utána Petőfi Sándortól fordít egy kötetnyi verset.

*

— Elmúlott egy éves a Versbarátok Köre. Taglétszáma országosan meghaladja a 2000-et. Számos olyan városi, mi több falusi Versbarát Kör van, ahol a tagok száma 30 fölé emelkedett. Pécsett a Versbarátok Körének 50 tagja van.

*

— A Pécsi Kesztyűgyár kultúrtermében a héten bensőséges házi ünnepség keretében kiosztották a „kérdezz— felelek” fejtörő játék első 12 helyezettjének a jutalomtárgyakat. A tíz fordulós fejtörő kérdései között kulturális, történelmi, földrajzi és sportvonatkozású kérdések arányosan szerepeltek.

HEINE MÉG MINDIG „PERSONA NON GRATA’’ AZ NSZK-BAN

Több mint száz esztendővel a költő halála után Heinrich Heine a nyugatnémet államban még mindig „persona non grata”, vagyis nem szívesen látott személy”, — írja a „Sonntag” nevű kultúrpolikai folyóiratban a berlini Aufbau Verlag egyik szóvivője. Az Aufbau Verlagnál most fejeződik be a tízkötetes gyűjteményes Heine-kiadás három évvel ezelőtt megkezdett sorozata. Egy nyugatnémet folyóirat, a „Welt der Literatur’’ nemrégiben óva intette az egyik nyugatnémet kiadóvállalatot, amely az Aufbau Verlag engedélyével zsebkönyv alakban akarta kiadni a Hei- ne-sorozatot, hogy „óvakodjék a kommunista aknamunkától, amely Heine jegyében folyik”.

Könyvtárosok

továbbképzése

Szombaton véget ért a falusi könyvtárosok és kultúrotthon igazgatók Mohácson megrendezett egy hetes alap- és továbbképzése. A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei könyvtár által remdeziett tanfolyamon 43 falusi könyvtáros a könyvtári munka alapelemeivel ismerkedett meg, 21-en pedig továbbképző előadásokat hallgattak aiktuális kultúrpolitikai és szakmai kérdésekről.

A tanfolyam érdekes esemé. nye volt a mohácsi Művelődési Házban megrendezett irodalmi est. Az irodalmi estet két tős céllal rendezték. Ajz irodalmi műsor keretében a hallgatók megismerkedhettek a megyében élő írókkal és műveikkel, továbbá az irodalmi est. mint gyakorlati példa is szerepelt, hogy a könyvtárosok megismerjék a lebonyolítás módszerét. — Az irodalmi esten többek között Csorba Győző József Attila.- díjas költő, Lemle Géza és Szöllősy Kálmán szerepeltek, de a mohácsi irodalmi színpad tolmácsolásában bemutatásra kerültek Bárdosi Németh János, Bertha Bulcsú, lázár Ervin, Pákolitz István. és Pál József írásai is.

A falusi népművelésben dolgozók továbbképzése eredményesen zárult.

vvvvwwvvvvYvwwwwywYyy.vv.Ywyw vvvvvyvyy>>vyYYY>vv.v>'yw.y>^<w.v^>>^YWW>:>^^^.>^^y.w.YVYv

I

llaton öt nap óta haladt a sivatag- ^ ban, mozgását az energia és a célszerűség jellemezte. Teljes felszerelése pontosan negyvenhárom kiló volt. az átlagosnál kissé nehezebb, jól bevált használati tárgyakból és bonyolult, korszerű műszerekből állt. A sivatag olyan volt, mintha minden nap vasárnap lett volna, a homok mindent megnehezített, a levegő mozgását, az égbolt különös alkonyati színeit, a kemény és hűvös lilákat, a közömbös kobaltokat, Fiaton mozdulatait, amik a déli órákig minden nap, rendszerint megőrizték frisseségüket, és megnehezedett a jellegzetes mozdulatlanság is, a homok sajátos szürkesége, amitől a sivatag állandóan félelmetesnek látszott, A hőmérséklet ingadozása megközelítette a negyven fokot. Fiaton eredetileg építész volt, ennek megfelelően mindent statikai szempontok alapján ítélt meg, és a sivatag, elsősorban emiatt okozott neki nagy szomorúságot. A homokot időnként megmozgatta a szél, ami viszont legtöbbször felülről, nagy magasságokból bukott le, a mozaikszerű táj megmozdult, és ez a mozgás olyan különös és egyetemes volt, mintha egy mély, belső centrumból indult volna el, mint a földrengések. Fiaton az első nap után megértette, hogy csak akkor érheti utol a többieket, ha megbarátkozik a körülményekkel, hogy a sivatagban mindössze a szél, a homok meg az égbolt variálható, ami viszont csak látszólag kevés.

Fiaton makacs ember volt, különös, eléggé ritka példány abból a fajtából, amelyik elégedett belső mosollyal, kissé fölényesen szokta meghallgatni a tanácsokat, mindenkinél jobban ismerte a csillagok sajátságos mozgását, de tudta, hogy a műszereké a jövő, és az életében, nagy hozzáértéssel választotta ki a legmagasabb és legmélyebb pontokat. Fiaton, mielőtt eljutott a sivataghoz, hogy kövesse a többieket, csinált néhány ostobaságot, de ezekből szerencsésen levonta a megfelelő tapasztalatokat, tulajdonképpen ez volt az egyetlen előnye, a többiekkel szemben. Fiaton korábban egy nagy, szerteágazó vállalatnál dolgozott, és munkaidő után ennek a bonyolult vállalatnak a zenekarában játszott, minden szombat este, ciklamenzakó- ban. kefehajjal, izzad tan, a ritmus ideges bűvöleteben, a nyakában egy vékony zsinóron lógott a vállalati szaxofon. Fiaton ebben az időben nagyon szerelmes volt. a lánynak sürgősen liétezáz forint kellett, «mi végeredményben nem nagy pénz. szép, hosszúkásfejű lány volt. kissé fárasztó, de érdekes. Fiaton egész éjszaka nem aludt, szerette vótna elhinni hosy sohasem értett a dzsesszTHIERY ÁRPÁD:

Cf-latan a üoaiaqhan

hez, hogy vannak megbocsájtható aljasságok is, ez elég nehezen ment, azután reggel a saxofont bevitte a zálogháziba, és először érezte, hogy valami, ami addig volt, ezzel megszakadt. Az egyik barátjánál felszedett egy zsidólányt, hazavitte a lakására, megit- tak egy liter bort, de a lány ideges volt és gyanakvó, mert tapasztalatból tudta, hogy a fiúk már az előszobában neki szoktak esni. Fiaton viszont csak ült, ivott, forgatta a fejét, mindenfélét kérdezett, amiknek semmi közük se volt a borhoz meg a helyzethez. Időnként a lányra nézett, és eszébe jutottak a képek meg a történetek Auschwitzról, nagyon ideges lett, szegyeibe magát, mintha mindennek ő lett volna az oka. A gyűlöletet kereste a lány szemében, de ez a lány nem értett a gyűlölethez. Fiatomnak nagy lelkiismeretfurdaíása volt, mintha Eichmann segédtisztje lett volna, de ő akkor még iskolába járt, néhány perc alatt megivott még egy üveg bort, azután elzavarta a lányt. Fialom, mielőtt elindult a sivatagba, először az életében, kezet fogott az apjával.

— Nem maradhatok tovább.

— A sivatag bonyolult — figyelmeztette az apja.

— Szívós vagyok.

— Tudod a jelszót?

— Hazudni nem szabad.

— És ha betemet a homok ?

— A többiek is ott vannak.

— Könnyű eltévedni.

— Jó felszerelésem van, a műszerekben meg lehet bízni.

Fiaton elindult, tulajdonképpen mindennel leszámolt, amit azelőtt fontosnak tartott az életében, tudta, hogy meg kell birkóznia a. körülményekkel, és csak addig lesz nehéz amíg utol nem éri a többieket

F

iaton felment egy homokdombra, két görcsös vonalban követték a nyomai, azután meglátta az oázist meg a többieket, a homokról szürke, kí- gy ószerű füst szállt fel a magasba, az égbolt alja lilaszínű volt. ami erős éjszakai szeJev jelzett. Fiaton kiálteni akart, de fáradt volt, sokkal fáradtabb, mint amilyen fáradtnak érezte magát, de mosolygott, mert tudta, hogy a sivatag bonyolultságait csak egy bizonyos -'"•korig lehet megérteni. Fiaton egyenlőre

ezen az életkoron belül volt, azután elindult, le a homokdombról, kissé idegesen, mert az oázis messziről olyan zsúfoltnak látszott, mint egy kivándorlóhajó. Mielőtt belépett volna az oázis kijelölt területére, megállította egy humuszos őr, az őr, a kockaalakú épületek meg a nagy bádogedények, az egész olyan volt, mint egy egészségagyi állomás, azután az őr telefonált valakinek, a valaki fáradt volt, és hajlamos a hízásra, egy párizsi újságot tartott a kezében, egy riport címe a levegőben lógott, de Fiaton el tudta olvasni. „Hűit ans aprés la cathastrophe aérienne du Caire (52 marts)” — ez a cím kissé közelebb hozta egymáshoz a külvilágot meg a sivatagot, azután a valaki felismerte Fiatont, meghökkent, összeráncolta a homlokát, de igyekezett barátságos lenni. mint. aki egy többé-kevésbé kedves vendéget fogad.

— Megbántad a bűneidet? — kérdezte.

— Minek, nem Jeruzsálembe megyünk?

— Közöttünk ez a szokás.— Legfeljebb megbánom — morogta Fiaton. az újságcím ötvenkét halottjára gondolt, azután az apjára, akinek erős volt a kézszorítása. és nem tetszett neki a bizalmatlan fogadtatás.

A közelben egy reprezentatív, negyventa- gú zenekar játszott valami könnyű kis dalt, huszonnyolc saxofónnal, Fiaton tudta, hogy ez zeneileg szabálytalan, de nem szólt, az őr mellett egy szakállas férfi morsejeteket továbbított, távolabb az öt- és héttonnás teherautók motorjait járatták, egy útjelző táblára valaki térképet ragasztott, a térkép a sivatagi utakat ábrázolta, az egész olyan ■••olt mint egy visszavonulási jelenet a háborúban.

— Tovább mentek? — kérdezte Fiaton gyanakodva, és most érezte először, hogy nagyon kimerült.

— Szó se lehet róla, rosszak a meteorológiai viszonyok. Egyelőre maradunk.

Fiaton bólintott, és felszedte a csomagjait;

— A sátram? — kérdezte.

— Felállíthatod.

— Hol?

— A térkép szerint a het'enk-eties pont közelében.

— Nem veszélyes hely?

— A térkép szerint nem.

Fiaton elgondolkozva ácsorgott a homok

ban, negyvenhárom kiló nyomta a vállát, és kissé szomorú volt, mintha teljesen egyedül tett volna a sivatagiban.

— A helyzet időnként meg szokott változni — mondta. — Ti régóta itt vagytok a sivatagban, biztosan jól ismeritek a terepet meg a széljárásokat. Nem szeretném, ha közel a célhoz, esetleg betemetne a homok.

A hízásra hajlamos óvatosan végigmérte Flatont, majd lehajolt, beletúrt a homokba, magabiztosan, mosolyogva, mintha a homok a barátja lett volna.

— A hetvenkettes pontban megbízhatsz — mondta hűvösen, majd visszabújt az egyik kockaalakú épületbe.

Fiaton megkereste a hetvenkettes pontot, egy ideig idegesítette a homok lazasága, de a sivatagban általában laza szokott 'enni a homok, és bízott az útbaigazításban, z a pont megnyugtatóan közel volt az oázishoz. Fiaton még az est teljes beállta előtt felszerelte a sátrát, a műszereket biztonságpa helyezte, majd vacsorát készített. Vacsora közben néhányszor eszébe jutottak a többiek, sejtette, hogy a megérkezése általános meghökkenést okozott, mert a többiek nem számoltak a szívósságával. Vacsora közben többször elmosolyodott, kissé zavarta, hogy az ötnapos útról, a töprengéseiről, az ilyen úttal együtt járó gyötrelmekről senki se kérdezősködött, majd a további utazás lehető- régeit mérlegelte. Eléggé otthonosan mozgott a sivatagban, tudta, hogy elsősorban az elrendeződésekre kell nagyon ügyelni, mert a sivatagban másfajta síkok keletkeznek, mint a külvilágban, mint a nagy jégszigeteken, vagy mediterrán 6trandokon. ez itt. a/, alapvető törvény: a síkok helyzete. Fiaton építész volt. Később a hálózsákjába bújt. a bőre gyerekkora óta érzékeny műszer volt. mint a pásztorok bőre, a déli maximumhoz viszonyítva körülbelül húsz fokkal csökkent a hőmérséklet, tehát holnap szokatlanul meleg nap lesz — gondolta, az elalvns előtti pillanatokban még megállapította, hogy egyen le lesen erősödik a meleg szél, de nyugodt volt, mert bízott a hetvenkettes pontban és a többiek tapasztalatában.

R

eggelre néhány lényeges változás történt az oázis területén. A szél elállt. Az épületek kiürültek, ;t homok, mint árvíz után az iszap, a falakhoz tapadt. A terepszínü sátrak eltűntek. Az öt- és héttonnás teherautók napkelte óta úton voltak. És még valami: Fia lőni reggelre teljesen betemette a homok Áresése környéken ugyanis az volt a legveszélyesebb pont, ahol az ő sátra állt.