Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
MM. JÜNTUS 7. IVAPLÓ KÉT VÁCÁNYON Ellentmondások a ktsz-ek és a helyiipari vállalatok között Indokolt-e a kettősség fenntartása Az ipari átszervezések, vállalati összevonások megtörténtek. Az eddig szerzett tapasztalatok meglehetősen vegyesek. Van példa sikerre és sikertelenségre egyaránt. Az úgynevezett helyiiparban is volt összevonás és átszervezés, sőt a ktsz-eknél is. Ettől függetlenül nincs minden rendben a tanácsi ipar és a kis- " ipari szövetkezetek frontján. Mi lenne hát a probléma? A két „szektor”, a tanácsi és a szövetkezeti iparnak a kettőssége. valamint az ebből keletkező ellentmondások. Ismert ellentmondások Ennek az egész mechanizmusnak a zörejeit hallják és ismerik az illetékes vezetők is a városi tanácson, a megyei tanácson és a szövetkezeteknél. Mindenkinek az a véleménye, hogy nem jól van így, valamiképpen változtatni kellene. Valami formában egységes városi esetleg megyei szolgáltató vállalatot kellene létrehozni. De melyek azok az ellentmondások és miben látszik a kettősség? Abban, hogy a tanácsi szolgáltató, helyiipari vállalatok és a városban vagy a megyében lévő ktsz-ek körülbelül ugyanazokat a célokat szolgálják. Mi ebben az abnormális? — kérdezhetné bárki. Persze ez önmagában még nem lenne okozója semmiféle ellentmondásnak, hiszen egészséges konkurenciájuk révén inkább csak előrelendíthetnék a szükségletek jobb kielégítését. A probléma ott kezdődik, amikor mind a két különböző szervezésű gazdasági egység csak szűkösen képes élőbbre lépni egy-egy szakterületen. Példának igen kifejező a Tempó Ktsz és a Pécsi Vegyesipari Vállalat egymással párhuzamos törekvése a nyomdaipari szakterületen. Eddig — természetesen a tanácsi irányítás alatt álló Szikra Nyomda Vállalatról nem beszélve — a Tempó Ktsz kezelésében működött egy sokszorosító részleg. Itt készítettek különféle üzemi nyomtatványokat, újságokat és egyéb nyomdaipari termékeket. A kapacitásuk valóban kicsinynek bizonyult már, bővíteni kellett volna. Akár pénz, akár hely hiánya miatt nem történt különösebb fejlesztés. Mivel a szükségletek nőttek, a Vegyesipari Vállalat látott hozzá, hogy megteremt egy hasonló sokszorosító részleget. Amíg a szövetkezeti iparnak talán nem volt erre pénze, volt a tanácsi iparnak. Gépeket vásároltak, helyiséget teremtettek és készen állt az új sokszorosító részleg. Ez már önmagában is ellentmondás, hiszen egy bedolgozott egységnél a bővítés sokkal kedvezőbb gazdaságilag, mint egy eddig gyakorlatlan egységben. Azonban később újabb problémák keletkeztek és keletkeznek. A szakmunkások vándorlása. A vegyesipari egységéhez elment a Tempó szakembere, a tempóhoz a Szikra embere és lassan megindult a körforgás, az is lehet, hogy rábeszélés kellett ehhez, amit munkáscsábításnak is szokás nevezni. Beruházások, bérezések Az előbb említett példa nem éppen egyedülálló jelenség a vállalatok és a ktsz-ek életében. Van például Pécsett egy bútorgyár, amely a városi tanács vállalata, ugyanakkor van egy Faipari Ktsz, amely a szövetkezeti szervek egysé ge. Valójában mind a kettő egy feladatot lát el: asztalos- ipari munkát végez. Bár, — ezt hivatalos helyeken mondják —, az egyik csak a helyi szükségletekhez igazodik, míg a másik a központi árualapba termel, amely persze nem sokban tér el a helyi szükségletektől, mert termékeit éppúgy a környékbeli helyekre diszponálják, mint az előbbinek. Az ellentmondás azonban ott kezdődik, hogy egyik szervezeti egység sem közelíti meg nagyságában, felszereltségében, technikájában és üzemi szervezésében a leggazdaságosabb nagyüzemet, Ennek viszont az a következménye, hogy mind a két gazdasági szervezet a maga legtöbbször szűkös anyagi lehetőségeire támaszkodva fejleszt, amennyit éppen tud. A Faipari Ktsz például új telephelyet épít, jelentős beruházásból, de a bútorgyár is fejlesztget a maga módján. Mi lenne a helyes? Az, ha a két szervezeti egység erőit egyesítve fejlesztene. További ellentmondást szül a ktsz-eknél és a tanácsi vállalatoknál mutatkozó Dér különbség és részesedési arány. Például a Pécsi Fodrászipari V.állalat közismerten jól dolgozik, üzletei megfelelnek a követelményeknek, látogatottak is ezek az üzletek. Azonban van Pécsett egy Fodrászipari Ktsz is, annak is megfelelőek az üzletei, talán nem annyira mint a tanácsi vállalaté, de jók. A bérezésben van némi eltérés, de mégin- kább a részesedésben. A vál-, lalat nyereségrészesedést fizet, a múlt évben néhány napot jelentett ez, a ktsz pedig osztalékot fizet, amely a múlt évben majd egy havi bérnek felelt meg. Az ilyen eltérés ugyancsak alkalmat ad arra, "hogy a munkások vándoroljanak egyik helyről a másikra, Szövetkezelek-e a ktsz-ek? Ez fogas kérdés. Ember legyen a talpán az az iparjogász, aki vállalkozik a támadhatatlan feleletre. Igaz, hogy nagyon sokoldalú ez a probléma. Amikor a ktsz-ek szervezése elkezdődött hazánkban, a cél igen világos volt: a kisiparosokat tömöríteni a szocialista útra, hogy egységesen, erőiket összegezve — a kapitalizálódási lehetőségeket kizárva — segítsék a lakosság igényeinek minél jobb kielégítését. Ugyanakkor a felesleges, e téren nem realizálható lehetőségeikkel a népgazdaság egységes igényeit szolgálják. A kisiparosok tömörültek is a szövetkezeteikbe, felszereléseikkel, szerszámaikkal, s mint annak teljes jogú tagjai tevékenykedtek tovább, viselve az esetleges beruházásokat és munkájuknak megfelelően részesedve a tiszta nyereségből. Idáig ez is rendben lenne, de hol találni olyan kisipari szövetkezetei, ahol minden tag volt kisiparosból toborzó- dott? Itt van például a Pécsi Kesztyűs Ktsz, amelynek legalább ötszáz dolgozója van. de ebből a félezerből aligha van ötven volt kisiparos. Éppúgy az utcáról toborozták a kesztyűvarrókat, mint a szomszédos gyár tette. A két gazdasági egység törekvése teljesen megegyezik; a belföldi és a külföldi megrendelők igényeit elégítik ki. De mégis más az úgynevezett státuszuk, irányításban, bérben, osztalékban, beruházási lehetőségekben és így tovább. Tudom, hogy „kényes” ügy, de ha nem írunk róla, akkor is az marad. Erről beszélnek a munkások, a vezetők, e probléma foglalkoztatja az embereket, s ezért érdemes lenne erről az arra illetékes embereknek is érdemben tárgyalni. Valamikor lehetett arról is hallani, hogy a Kesztyűs Ktsz beolvad a három házzal arrébb lévő Kesztyűgyárba. Gazdaságilag teljesen indokolt az ilyen elképzelés, sokkal indokoltabb, mint például a hirdi gyár szegedi irányítása vaigy a legtöbb vidéki üzem Budapestre központosított irányítása. Egységes városi szolgáltató vállalat A pécsi ktsz-ek struktúráját figyelembe véve, valamint a helyi, tanácsi vállalatok helyzetét vizsgálva sokkal ésszerűbb lenne a kettőből egyet szervezni és egy egységes városi szolgáltató vállalatot létrehozni. Az „egy vágányon futás” hamarabb vezetne a kívánt célhoz is, megfelelőbben lehetne felhasználni az anyagi lehetőségeket és mindez a lakosság még jobb ellátását eredményezhetné. | Ugyanakkor a kétféle szervezésű gazdasági egység nem kerülhetne ellentétbe az egységes népgazdasági érdekkel sem, amely ma még kétségkívül megmutatkozik. Gazdagh István a tavalyi termés kétszeresét kell betakarítani az idén Több száz vagon gabonának készítenek tárolóhelyet Tárolási szerződéseket kötnek a tsz-ekkel Szépek a gabonák, nagyobb termésre számíthatunk, mint amilyent az előző évben takarítottunk be és megnőtt a búza vetésterülete is. A betakarítás gond, de gond e nagyobb mennyiségű termés tárolása is. Felkerestük Szendrő Károly elvtársat, a Baranya megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat igazgatóját, és megkértük, tájékoztassa a felvásárlás és tárolás problémájáról olvasóinkat — Mennyi gabonát tárol idén a vállalat és milyen feladatok elé állítja önöket? — Ami a feladatokat illeti, azt hiszem elég, ha ennek nagyságát a következőkben jelölöm meg. Idén majd kétszer annyi gabonát kell elhelyeznünk, mint amennyinek tavaly biztosítottunk helyet. A terméskilátások jók. Ez mór tavaly novemberben is jónak ígérkezett, amikor mindenütt jó minőségű magágyba került a búza, az ősziárpa. — Ezek szerint önök már az elmúlt évben megkezdték a felkészülést a nagyobb mennyiség fogadására? — Igen. Már tavaly decemberben megkezdtük a raktárterek biztosítását. A lő elv az volt, hogy egyetlen szem gabona se kerüljön a szabad ég alá. Valamilyen módon, ha másként nem, legalább ideiglenes tárolóhelyekre kerüljön a termés. Még tavaly decemberben vállalatunk konstruált egy szerfás színt saját rezsiben, amit Mohácson,, már fel is áll tottunk. Ez szükségmegoldás, de jól szolgálja a gabona minőségi megóvását. — Saját rezsivel ilyen nagy feladatot nem lehet megoldani. — Nem. Szerencsénkre a mezőgazdaság segítségére sietett a Dunaújvárosi Vasmű. A mi, egyszerű szerfás megoldásunk helyett itt egy sokkal jobbat készítettek. Ebből nyolc darabot kaptunk. És a dunaújvárosiak dicséretére legyen mondva: éves munkájukon felül vállalták, hogy fel is állítják ezeket az egyenként 75 vagonos tárolóhelyeket. Mohácson már állnak a színek. Pécsváradon ét Szederkényben most állítják őket. Az elkészített színeket július 30-ig lebetonozzuk, hogy ezzel is növeljük a tárolás biztonságát — Úgynevezett Agrokerszíneket nem kaptak? — De igen. Tizennyolcat kaptunk ezekből is még februárban. Jókor kaptuk és így mire szükség lesz rájuk, mindegyik állni fog. Ezek a színek sokat segítenek majd a dunaújvárosiakkal együtt, összesen mintegy ezer vagon gabonát lehet majd tárolni bennük. — Állandó jellegű magtárak nem épültek? — De épültek, illetve épülnek. Mohácson, a Baranya megyei Építőipari Vállalat nagy erővel hozzáfogott két, egyenként 150 vagonos gabonaraktár építéséhez. Reméljük — eddig nagy gondot fordított erre az építkezésre a vállalat — hogy mire szükség lesz ezekre az épületekre, el is készülnek. Ugyancsak reménykedünk abban is, hogy a Komlói Építőipari Vállalat is elkészíti a két 150 vagonos magtárat, mire elérkezik a csúcstárolás időszaka. Ha készek lesznek ezek a raktárak, újabb hatszáz vagon gabonát tudunk tárolni. — Egyéb tárolóhelyekré nem gondoltak? — De gondoltunk. gyei tanacs felvásárlás,- s mezőgazdasági osztói, a ; segítségével már eddig is lényegesen több szüksúgtáro.ó- helyet biztosítottunk, mint az elmúlt években bármikor. Véleményünk szerint aZonjSt ! még vannak tárolási leh”í. - ségek és ezeket fel keli tatnunk, mert ha egy kit; t nedvesebb lesz a gabonásakkor még a sok tárolókéi y is kevésnek bizonyulhat. Reménykedünk, hogy jó lesz az időjárás, de biztonság kedvéért fel kell készülnünk a legrosszabbakra is. — Az elmúlt évékben kötöttek tárolási szerződéit a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal. Idén kötnek ilyen szerződéseket? — Igen. És lényegesen többet szeretnénk kötni, mint bármikor azelőtt. Idén a tárolás ugyanis kifizetődőbb és ez biztosan ösztönzőleg hat a termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra. Idén a tárolás már komoly jövedelmet is jelenthet. Vállalatunk már végzett erre vonatkozóan különböző számításokat, de ha a termelőszövetkezetek is kiszámítják, mit jelent a heti 18 filléres és az egyszeri hat forintos tárolási díj, akkor rájönnek — érdemes szerződést kötniök. Példa erre a vejti tsz is. Ebben a termelőszövetkezetben 100 vagon gabona tárolását vállalták, ami a tsz költségeit figyelembe- véve 60 000 forint tiszta jövedelmet jelent. 162 hl a katedra melleit ÉDESSÉGBEMUTATÓ 450 féle édességet mutat be a Pannónia Szálló nagytermében a Baranya—Tolna megyei FÜSZÉRT és a Pécsi Élelmd- szerkereskedelmi Vállalat. A 450 féle édesség a pécsi és baranyai élelmiszer- és cukorkaüzletek teljes választékát jelenti. Cukorkából mindén fajta, cukordrazsé és karamella, csokoládéárukból tábláscsokoládé minden nagyságban. háztartási, tej-, mogyorós és barna csokoládéféleségek kelletik magukat a bemutatón. De vannak itt bőségben csokoládészeletek, drazsék, sőt díszdobozok is. Azt mondják, most van fellendülőben Baranyában — és elsősorban a baranyai községekben — a csokoládéval töltött díszdobozok kultusza. 1964-ben 350 mázsa csokoládét hoznak forgalomba a megyében — díszdobozokban. Egyébként évente 300 vagonnyit tesz ki az az édesség mennyiség, amelyet a pécsiek és baranyaiak elfogyasztanak, s nem kevesebb, mint 150 millió forintot költenek édességekre. S ha már a díszdobozokról van szó, hát van abból mindenféle fajta a bemutatón. A legolcsóbb 13 forint, de aki egészen különleges meglepetésül szánja, megvásárolhatja svájci óra- szerkezettél működő, konyakos meggyel töltött zenélő díszdobozt is, — 330 forintért! A bemutatón láttuk és hallottuk, hogy gondosabban csomagolják mostanában a cső \ koládékat. A táblás csokolá- < dék például a sztaniolon ki- J vül zsírpapíburkolatot is kap.; nak. Jó ötlet voR a bemutató! rendezőitől az azonnali vásárlás lehetővé tétele. Aki meg-! kívánja valamelyiket a be- j mutatott sok féle édesség kö.j zül, azonnal meg is vásárol-; hatja a terem egyik sarkában! elhelyezett árusítóhelyen,! melynek szinte kifogyhatatlan | tartalékai vannak a 300 000; forint értékű árut rejtő raktárban. A bemutató naponta délelőtt 11 és este 8 óra közöt* tekinthető meg. A bemutatór érkező gyermekek között időként nagymennyiségű kara- í mellát osztanak szét íZ sibong a Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának tanárija. Csak itt-ott sikerül néhány mondatot elcsípnünk. — Eleinte még katedra, tábla sem volt, csak gyerek. De abból bőségesen: 120 tanuló-szempár tapadt rám, amikor 1931-ben Bölcskén el kezdtem tanítani. Klumpában, apjuk csizmájában jártak télen iskolába. Három gyermekem tíz kilométerről taposta a sarat, nyelte a port, de azért lassan hozzászoktak az iskolába járáshoz. Orsós lAszlóné tanárnő mondja e sorokat. Tantó István tanár, a gyakorlások Pista bácsija veszi át a szót: — Nekem 1919-ben a Tolna megyei Kajdacson sikerült állóéba kerülnöm. Az iskola négy felső osztályát, mintegy 70 tanulót tanítottam egyedül. Aztán 18 év Körmenden, majd Veszprémben igazgató és végül 1949-ben jutalmul: Pécs. Müller Klára tanárnő „csak■’ negyvenegy évvel ezelőtt kezdett el tanítani. Polgári iskolai tanárnőként Egerből indult, majd a salgótarjáni bányásziskolában folytatta, Dombóvár és végül Pécs lett az állomáshelye. Radnai István tanár „bogaras” ember, ö tanítja a biológiát. Illetve csak tanította, mert ő is most már nyugalomba vonul. Negyven éve tanít éppen. Nagyon sok olyan tanítványa volt, akinek az apját is ö tanította a természettudomány igazságainak ismeretére. Előbb a szaktanszékek vezetői búcsúztatják a nyugalomba vonulókat. Dr. Kolta Ferenc, az irodalmi, dr. Rónai Béla, a nyelvi tanszék részéről méltatják az eltá- vozók érdemeit. Müller Klára még most is fiatalos, riss lendülettel, a? új iránti *okatlan érzék1 el, magas hivatástudattal és nagy nagy emberséggel tanított. Mint szakcsoportvezetőnek elévülhetetlen érdemei vannak a tanárképzésben. Tantó István nemcsak ál.alános közszeretetnek örvendő tanár, hanem nyelvtani szemléltető készülékeit az ország igen sok általános iskolájában használják. Mint a Hazafias Népfront szigeti körzeti bizottságának elnöke és mint TIT-előadó is, igen sok előadást tart a tudomány népszerűsítésére. — Orsós Lászlónénak nehéz megválni a diákseregtöl. Gyerekszere- tete közmondásos. Most még hagyján, mert a tanév végével a diáksereg is elbúcsúzik az iskolától, de már előre látja szeptember elsejét, amikor feltárulnak ismét az iskola kapui és 6 már nem taníthat. Radnai István a fiatal kartársak előtt, mint a pontosság és a precizitás mintaképe szerepel. Szigorúsága mögött mindig ott érződött mélységes hivatás- és emberszé- retete. — Ti, kartársaim — búcsúztatja őket Szentistványi Gyula, a gyakorló iskola igazgatója, — az utolsó percig példamutatók voltatok számunkra munkában, az iskolai követelmények betartásában, pontosságban. A régi és az új együttléte nem okozott számotokra gondot, mert egyértelműen tudtatok az újért dolgozni, lelkesedni. Emléketeket sok ezer diák és tanár szivükbe fogja zárni. Márk Bertalan, a Tanárképző Főiskola igazgatója búcsúbeszéde után a nyugalomba vonuló tanárok átvették a főiskola igazgatóságának jutalomösszcgeit. A kartársak, a KISZ és az úttörő szervezet pedig ajándékokkal, virágcsokrokkal kedveskedtek a pedogógus- munka négy nyugalomba vonuló vérbeli veteránjának. fi. fc) K
