Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

4 t AIAPLO 1964. JÜNTUS T. Igényhullámok a Hullámfürdőben Péesváradon volt az első magyar kórház Avatásán I. István király is megjelent — A XV. században még fennállt Tikkasztó a júniusi meleg, csak úgy perzseli a fürdő gyepét, amelyre itt is, ott is •pokrócokat terítettek, gumi­matracokat fektettek a dél­előtti pihenésre idesereglett pécsiek. Éppen ideje, hogy megnyílt a Hullámfürdő, mert valószí­nűleg most tetőzik a kora­nyári kánikula, s ilyenkor van-e kellemesebb az üdítő fürdőnél és napkúránál? A medencék környéke már a nyitás percétől hangos, Pe- recz János úszómesternek akad dolga épp elég. Még a kicsik is hozzá fordulnak igaz­ságtevésért. Most éppen szösz­ke, két éves forma kisfiút penderítenek elé: — Ez a testvérem! — mondja büszkén az őt vezető kislány. Perecz Jánosnak van egy perce ar­ra, hogy a gyerekekre rámo- soíyogjon és figyelmeztesse a kislányt: tartsa árnyékos he­lyen az öccsét, mert a fehér­bőrűeket gyorsan égeti a nap. Reggel 8-tól este 6-ig Á hűvös kis öltözőben hom­lokát törli. — Tegnap nyitottunk, smég eléggé feje tetején áll min­den. Úgy' látjuk, hogy késő a délelőtt tíz órai nyitás és már intézkedtünk is, hogy reggel 8-tól este 6-ig tartson nyitva a fürdő. A kezdet nehézsé­geihez tartozik nálunk, hogy ismét rászoktassuk a közön­séget: értékeit ne hagyják őri­zetlenül, mert szeretnénk el­kerülni az esetleges lopáso­kat. Azonkívül ezen a nyá­ron szeretnénk elérni, hogy a fürdőzők ne szórják, el az utakon és a gyepen a szeme­tet, hanem használják a sű­rűn elhelyezett szemétgyűjtő­ket. A fürdőmestert az öltöző­ben is megtalálják: egy ven­dég fürdőruhát kér, azt kelle­ne kiadni. Tavaly és tavaly előtt nagyon sokan béreltek itt fürdőruhát. Ugylátszik idén is használatba kerülnek a köl- csönnadrágok, s mint az első napok forgalma is bizonyít­ja, szükség lesz a nyugágyak­ra is. A meglévő 25 nyugágy nem is lesz elég forgalma­sabb napokon, amikor 3000— 3500 fürdőző nyüzsög a strand területén. S ha már kölcsön­zésről van szó, hasznos len­ne bővíteni a kölcsönözhető tárgyak körét. A Belkereske­delmi Kölcsönző Vállalat ba­latoni mintára Pécsett is meg­szervezhetné a gumimatracok, párnák, úszógumik, gyéké­nyek és egyéb strandcikkek kölcsönzését. Jogos igény ez, de van egyéb is. Hullám egyelőre nincs Agárdi Gábor elektrikus, aki « egész idényre váltott fürdő­bérlet tulajdonosa, például ezt kívánja: — A Vendéglátó Vállalat — kérjük — gondoskodjék arról, hogy a fürdő mellett megszüntetett kiscukrászda helyett a Hullám presszó min­den szükségessé1 ellássa a vendégeket -’sősorbnn a fagylaltra és a hűtött sörre gondolok. Szolgáljanak ki IV. osztályú áron is sört, mert a teraszon állva vagy akár ülve elfogyasztott szalonsörért az 5,40 egy kicsit sok. Koppány Csaba IV. éves or­vostanhallgató alapos előleget vett már otthon a napozás- ból. Olajbarnán sütkérezik az üres „hullám”-medence szé­lén. Szemét sötét üveg védi az agyonlapozott jegyzetről visszaverődő fénytől. — Ennél kellemesebb kör­nyezetet nem tudok elképzel­ni a tanulásra, de bevallom őszintén, nagyon hiányzik a zene, s jó volna, ha a hang­szóró legalább a déli híreket közvetítené..: Radványi Éva technikumi hallgatónak is szerény kíván­ságai vannak: — Szeretnénk, ha a hátsó medencében gyakrabban cse­rélnék a vizet, működtetnék a szűrő és klórozó berendezést. Azonkívül legyen mindig mindhárom medencében yíz, legyen több hullám. És még egy: a Hullám étteremben kaphassunk olcsó ételeket! A fürdőmester azonnal meg­nyugtatja: jó a klórozó és a szűrő is, amivel tavaly sokat bajlódtak, tehát tiszta vízben fürödhetnek a hátsó meden­cében is a vendégek. Hullám azonban csak akkor lesz, ha elkészül a Balokányfürdő át­alakítása, s az ott dolgozó kőművesek megjavítják a hul­lámverő épületét, Másodosztályú árak Mint a Hullám étteremben kiderül, a Pécsi Vendéglátó Vállalat nem gondolt időben a strandolókra, noha a für­dő megnyitásának idejéről pontos értesítést kaptak. Ezért még most sem tudja Nagypál László üzletvezető, hogyan árusítják majd a sört. A vál­lalatvezetőség álláspontja: a Hullám csak íTT osztályú le­gyen. A tanácsé és a vendé­geké: lehessen IV. osztályú áron is kapni sört, üdítő ita­lokat. Vitás az is, hogy pa­lackozott vagy hordós sört árusítsanak-e. A palackozott ellen szól, hogy drága és kö­rülményes a hűtése, a hordós mellett pedig az, hogy egy pohár ára 2,70, hűtése folya­matos. Üdítőitalok hűtéséhez külön vitrint kapott az étte­rem és működtetni fogják szörpkeverő automatájukat is, mely állandóan hideg szörpöt ad és kapacitása szinte kime­ríthetetlen. A vendéglátói előkészület- lenséget bizonyítja, hogy a fürdő megnyitásának napjai­ban például csak frissen sül­teket lehetett az étterembe^ kapni, sem menüt, sem kész­ételt nem tudtak a vendégek­nek adni. Egy frissensültes ebéd legalább 15 forint. Mi­ből tudják ezt kifizetni azide járó diákok? A késésen már nem lehet változtatni, a tavalyi hibákat azonban megelőzhetik. Az ét­terem dolgozóinak minden törekvése erre irányul most. Elhatározták például, hogy a tavalyival szemben ezen a nyáron bőséges készétel-vá­lasztókot biztosítsanak ven­dégeiknek, lesz mindig olcsó főzelék és tésztaféle is. S hogy ne kelljen a fürdő­ruhás gyerekeknek és felnőt­teknek az étterem hideg kö­vén sorbanállni a fagylaltért, mi jelentünk be egy újabb, valószínűleg teljesíthető igényt: legyen a Hullámnak lágyfagylalt-gépe. Ha másként nem, más cukrászdából kelle­ne lágyfagylaltgépet idehoz­ni, ahol kapacitásának meg­felelően használhatnák. Igényhullámokra utaltunk a címben: igényhullámok ezek valóban. Hogy mennyi való­sul meg belőlük, az a legille­tékesebbeken és a fürdőző - kön múlik. Harsányi Márta A Vashegy — vagy ahogyan az egykori krónikák emlegetik a Mg . crreris - ■ oll ..melke dik Pécsvárad felett és uralja a váradi völgyet. Alkalma­sabb helyet nem is választhat­tak volna maguknak a bencés szerzetesek, akik közel ezer i esztendővel ezelőtt monostort létesítettek a Vas-hegyen. Az ! alapító okmányt első kirá­lyunktól — Istvántól — kap­ták még 1015 előtt. Pontos; évét nagyon nehéz lenne ma már kibogozni, mert hamis ' alapitóoklevél is forgalomba került az idők során, ami sze- j rint István koronázása évében, már megkezdték volna az építkezést. Az alapító okmány István telepítette be hazánk­ba az olasz bencéseket. Már ekkor, az olaszok letelepítésé­nél megszabta, mit építsenek a Mons Ferreuson. A monos­tort kiegészítette xenodo- chiummal és fürdővel, majd | pedig előírta, hogy a bencése-1 ken kívül milyen személyzetet alkalmazzanak a kolostorban. ,;... idem Monasterium ex donativis nostris... dotavimus terris, sylvis, piscinis, vincis, villis, populis tam liberis, quam servis. Liberis scilicet ducentris militibus . .. minist- ris hospitum 3, ministris infirmorum 4,... balneo- rum servituti deputatis, quos a stuba” stubarios vocare pos- sumus 6” ... A kórházban elsősorban a * I * * * S rendtagokat ápolták, de helyet kaptak a beteg vándorok is, -kik annak idején gyakran el­lepték az országutakat. . Ez volt az ország első nyil­vános kórháza, ahol nemcsak egyházi személyeket ápoltak, hanem külvilági betegeket is Ugyanis a rómaiaknak már volt Pannóniában kórházuk Aquincumban a II. segétilégió 3. százada katonai kórházat épített és ez szolgálta a kato­naság egészségügyét. Éppen az elmúlt években tárták fel eze­ket a kórházi termeket, az itt használt hordókkal együtt. A hordók jelentőségét emeli, hogy rajtuk felirat bizonyítja egészségügyi rendeltetésüket. A fenyőfából készült hordókat a talajvíz jól konzerválta, raj­tuk a béták pontosan kivehe­tők. A következő évek kutatásai Azonban ez a kórház is csak a hadsereg szolgálatára ké­szült. Így joggal vallhatjuk az magyarországi általános kór­háznak a pécsváradit, amely a mai várban működött hosszú ideig. Amikor a templomot és a monostort ünnepélyesen átad­ták rendeltetésének — maga István király is Baranyába lá­togatott. Az 1015-ös királyláto- gatásról kevés részletet isme­rünk. Annyi azonban fennma- radt, hogy a bencés apátsági — éppen szükségletei kielégí­tésére több falut is kapott a környéken. Ezek biztosították i Lépést tartani a világgal A falusi értelmiségről be­szélgetünk. — Nagyon nehéz lépést tar­tani a világgal — mondja Molnár Miklós a Bikái Álla­mi Gazdaság főagronómusa. Akárhogyan is nézzük, a fa­lusi értelmiség helyzete ma is nehéz. Igaz, segítségére van a televízió, rádió. Segítségére van, hogy sorai jelentősen ki­bővültek, hiszen a régi 2—3 tanítós iskolákban, most nem ritkán 18—20 tanító műkö­dik, a különböző gazdasági szektorokban is sakkal több manapság az értelmiségi, mint annak idején. Mégis nagyon nehéz lépést tartani a világgal. S ami elég szomorú: sajnos a falusi ér­telmiség egy része nem is na­gyon igyekszik. Magára ma­rad, elfásul, letesz régi tervei­ről ... pedig a falusi értelmi­ségnek missziója van! Egy agronómus nagyon el­foglalt ember. Különörejn ilyenkor nyáron már szürkü­letkor talpon kell lennie, s csak késő este jut haza. Még­is, mikor' azt kérdezem Mol­nár Miklóstól: jut-e ideje ol­vasásra, elmosolyodik, és azt mondja: az odvasásra mindig kell időt szakítani. És ez így is van. Aki szeret olvasni, az biztos időt is tud rá szakítani. Molnár Miklós hogyan pró­bál lépést tartani a világgal? Tizenöt éve él Bikaion, előtte még kisebb helyen volt agro­nómus, gyermekkorát is fa­lun töltötte. A felesége is ag­ronómus, ugyancsak a Bikali Állami Gazdaságban dolgozik.-7- Milyen újságot járat? — Magyar Mezőgazdaság, Autó Motor, Magyar Nemzet, Jelenkor, Figyelő, Külkeres­kedelem. Az Állami Gazdaságban hoz zájut a Népszabadsához és a Dunántúli Naplóhoz is. Rádió­ja, televíziója van. — Van-e valamilyen hobby­ja? Először a vállát vonogatja, aztán azt mondja, szeret vi­lággazdasági és közgazdasági kérdésekkel foglalkozni. Ké­sőbb kiderül hogy ezen a te­rületen rendkívül tájékozott. Nemcsak szereti, tudja is. — S a szakmában mivel foglalkozik legszívesebben? Erről megint nehezen nyi­latkozik, mert már három éve kísérletezik a szervestrágyá­zással — s mint valamennyi szakember, ő sem szeret előre nyilatkozni. Annyi minden­esetre kiderül, hogy jelenlegi technikai felkészültségünk, szakemberellátottságunk mel­lett még nem tartja reálisnak, hogy a szervestrágyázást ki­kapcsoljuk és csak műtrágyá­val oldjuk meg a talajerő visszapótlását. Beszél az ang­liai Rodhams tedben folyó kí­sérletekről, ahol van olyan te­rület is, amely 1863 óta csak műtrágyát kap. Precíz „deká- zó” számítgatások előzik meg mindig a műtrágyázást, pon­tosan kiszámítják, miből mennyit igényel a talaj. Ugyanitt szervestrágyával is folynak kísérletek. ■Még annyit el kell mondani ‘ezekről a bikali kísérletekről, hogy nem csupán istállótrá­gyázásról van szó, s nem is csak trágyakezelésről. Egy új szót is tanultam többek kö­zött Horváth Miklóstól. Nyil­ván a szakemberek már hal­lottak róla: szapropel. Azaz tavi iszap. A Szovjetunióban már régóta használják szer- ! vestrágyaként és kísérleteznek a keverésével is. Ilyen keve­rékeket szeretne kikísérletezni Molnár Miklós is. Sajnos, magyar nyelvű iro­dalom ezzel kapcsolatban el­enyészően kevés. Most sike­rült orosz nyelvű irodalomhoz hozzájutnia két Magyarorszá­gon járt szovjet professzor segítségével. — Tud oroszul? — Szakszöveget tudok for­dítani. Kiderül, hogy németül is meglehetősen jól beszél. Aztán I előkerül az íróasztaláról két ■ angol könyvecske. Az angol Wye College kiadványai a Kent grófságban működő komlótermesztő gazdaság eredményeiről. Molnár Miklós megint mo­solyog. — Igen, valamit tudok an­golul is. Középiskolában ta­nultam. És elhatároztam, hogy ebben az évben angolul jól meg fogok tanulni. Kell az embernek a nyel tudás! Miről beszélgettünk még? Illyés Gyuláról, Sartre-ról, művészeti irányzatokról, az | állami gazdaság dolgozóinak S kultúrszintjéről. Arról, hog.r mit jelent szakmailag képzett, megfelelő szintű általános mű veltséggel rendelkező embe­rekkel együtt dolgozni. Mert a kettő valahogy összefügg. A jó szakemberek között ritkák a „szakbarbárok” — hiszen nincs olyan szakma, amelyhez az általános műveltség ne nyújtana segítséget. Ezzel még, úgy gondolom, nagyon keveset mondtam el Molnár Miklósról. Ha mégis észrevették az írásban egy olyanféle szándékot, hogy ezt az embert én példaképül akar tam állítani a többi falusi ér­telmiségi elé — akkor elértem a célomat. Mert igenis, példa­képül akartam állítani. Az a véleményem, hogy azt a bizo­nyos kultúrforradaimat csak hozzá hasonló emberekkel le­het megvívni a falukban. S minél több ilyen ember van — annál gyorsabban jutunk előre. (Lázár) az élelmet, ellátást a kórház számára. A pécsváradi xenodochium alapítását írásban rögzítették, így ez kétségbevonhatatlan lény. Az oklevél igen szűk­szavúan intézkedik a kórház munkájáró', orvosokat nem is említ, csak szolgálóka' bár ez éppen a kor. szokása szerint történt. Ugyanis az orvosi teendőket maguk a szerzete­sek látták el római iskolák tanítása alapján. írásba fog­lalták a beteg emberre való gondoskodást, az ápolás szük­ségességét is. Ma már — sajnos — csak az apátsági templom és kriptája ismeretes, amelyben kiállít st rendeztek be az ásatások anya­gából. A xenodochium he'ye azonban ismeretlen. Talán a következő évek kutatásai fele­letet adnak erre a kérdésre is. A Mons Ferreuson épített apátsági közkórház hírét év­századok sem homályosíthat- ták el. Írásos emlékeink van­nak arról, hogy a IX. Bonifác — még 1403-ban — megerősíti István király alapítólevelét és meghagyja a szerzetesednek, hogy a „korábban megállapí­tott személyzeti létszám ne csökkentessék”. Monte Casino szerzetesei később még 22 helyen létesí­tettek István utasítására xe- nodochiumot, ahol tanítással és beteg emberek irgalmas gyógyításával foglalkoztak. Nem kértek érte ellenszolgál­tatást, hiszen fenntartásukhoz bőségesen elegendők voltak a környező adomány-falvak. De hangsúlyozni szeretném, hogy a 22 közkórházból mindössze a pécsváradi emléke maradt fenn írásban, többszöri átírás­sal. Talán éppen amiatt kur- tult meg az alapító okmány eredeti szövege. A keresztes háborúk leprásai Később ezek a közkórházak — így a pécsváradi is — a keresztes hadjáratokból visz- szatérő „vitézek” menhelyévé váltak. Különösen sok leprást gondoztak a szerzetesek, szá­mukra kútszerű vermeket ás­tak, hogy így szeparálják őket a külvilágtól. Azonkívül a középkori — igen gyakori jár­ványok is sok munkát adtak a kórházaknak. Érdemes lenne bővebben feltárni a pécsváradi magyar közkórház történetét és mun­káját, hogy megismerked hes- sünk a gyógyítás egykori mód­szereivel, ha ugyan erre most már — közel egy évezred múl­tán — bármilyen lehetőség is kínálkozik. SEQÉDMUNKÁSOK Ennek a kiskocsinak négy gumikereke van, egyébként pedig emeletes, olyan, mint egy öreg londoni autóbusz, csak persze kicsiben. Ez a fu­ra jármű leláncolva áll a fél- készáru-raktárban, amely kü­lönben Tőke Imre reziden­ciája. A kocsit még a diszpé­cser Nagy Sándor csináltatta a lakatosokkal Rezső bácsi ré­szére. Lánc és lakat. Hase- nauer Rezső ugyanis — ahogy mondta — összerugta a port a Hunyadi úton egy Warszavá- val, lába törött s amíg fel, nem gyógyul, a kocsihoz nyúl­ni bárkinek is tilos. Ez a ko­csi — amit Rezső bácsi oly nagy igyekezettel olajoz, zsí­roz — egy kicsit „védjegye” is ennek a beosztásnak, almit ő és a brigád többi tagja gya­korol. Anyagmozgatói az üzemnek, segédmunkások, — ami egy felületes szemlélő előtt — talán csak afféle lóti- futi munka, beosztás, vagy hát mindegy, hogy minek nevez­zük. ! Mégsem mindegy. Segédmunkás nem kap mes­terlevelet, nem kap szakmun­kás bizonyítványt, mert hiszen nincs is mire. De hogy tevé­kenységük mennyire fontos egy üzemben, azt éppen a szakmunkások, vagyis a laka­tosok, esztergályosok, techni­kusok, öntők tudják legjob­ban. Aligha akad olyan nyers­vagy félkész anyag, vagy tel­jesen megmunkált alkatrész, ami ne menne át a kezükön. A daraboló gépről kocsival szállítják el az anyagot a for­gácsolóba, ott az anyag alkat­résszé változik a kés alatt, megint kocsira rakják, átvi­szik a lakatosokhoz, azok meg összerakják a gépeket. S ami­kor — mondjuk éppen a kon­zervipari gépek elkészülnek, akkor megint csak a segéd­munkások rakják meg a teher­kocsikat, de ugyanezen teher­autók anyagot is hoznak, amit megint csak szállítani kel] hol egyik, hol a másik műhely ré­szére. Tisztes, megbecsülendő mun­ka ez. S erről beszélgetek a raktárban Szabó Istvánnal, aki maga is segédmunkás, itt

Next

/
Oldalképek
Tartalom