Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-16 / 139. szám

mi. jCmus is. ííiaplő' 3 t Népünnepély a várkertben Megyei tűzoltóverseny Szederkényben Szederkényben a helyi Hm, nem mondom „egy ki­csit” drága mulatság ez. Esté­re kiderül, hogy a bor — le­számítva az ízeket, zamatokat — nem annyira kelendő, mint gondolná az ember. Lehet, ta­lán amiatt sem, hogy itt Sik­lóson majdnem minden háznál akad bor, Á kamera előtt Délutánra zsúfolt a várkert és a várudvar. A rendezők izzadnak, mert a tömeget hol kiterelik a vár­ból, hol vissza, attól függően, hogy a televíziósok népes tá­bora mit akar kameravégre kapni. A 4-es kamera előtt siklósi gazdák állnak, kezük­ben a pohár. Az operatőr a haját tépi: — Ne nézzenek a lencsébe! Csak igyanak, koccintsanak, mintha itt sem lennénk! Hiába. Merev nyakkal — mint régi családi képeken — néznek bele a lencsébe, állig emelt pohárral, feszesen. No persze, ezek a napszítta nya­kú tsz-parasztok végül is nem filmprimadonnák. A várka­pun most jön ki örsi jfeitnc író, a Tenkes kapitánya cí­mű film szerzője, a Televízió munkatársa és Bilka Pái, az egész napi közvetítés szerkesz­tője. — Simán ment-e eddig a közvetítés? — Leszámítva az izgalma­kat és ezt a pokoli meleget — mondja Bilka Pál —, viszony­lag simán. Az előkészület eléggé nehéz volt. Mátrai Mi­hály vezető operatőr például legalább ötvenszer mászta meg a várfokot, hogy kikeres­se a legalkalmasabb pontokat a kamerák számára. Körülbe­lül kéthetes helyszíni előkészí­tés előzte meg a mai adást.., Mindenesetre nagyon sokat köszönhetünk a baranyai DÉ- DÁSZ-szerelőknek, akik kifo­gástalan vonalat biztosi! ottak nekünk. A „Tenkes" üzenete A várudvarban Básti Lajos színművészt veszik körül a gyerekek: autogrammot kér­nek. Básti Lajos, Zolnay Zsu­zsa, Berek Katalin, Csernus Mariann, Nádasi Mirtill „Köl­tő Pannóniában” című mű­sorban Janus Pannonius ver­seit szavalják a várkápolná­ban. Bent reflektorok, kábe­lek, suttogó és sietős, felgyűrt ingujjú férfiak — rendezők, asszisztensek, világosítók, és ki tudja még kik nem? — a Televízió száz főnyi stábjá­ból. Az udvar egyik félreeső sar­kában Csáki Nándor honvéd- alezredes, karnagy áll, csönde­sen szemléli ezt az izgatott Uavalkádot. — Az alezredes elvtár* tu­lajdonképpen „haza jött” igaz? — kérdem tőle. — Igen. Évekkel ezelőtt Pé­csett karnagyoskodtam a ze­nekar élén, most ismét it.t va­gyunk az Egyesített Tiszciis- kola zenekarával. Vaioban „hazajöttem”, mert nagyon szeretem ezt a vidéket Valaki Marenics Jánost, a siklósi járási pártbizottság el­ső titkárát keresi. Dísztávirat érkezett a címére. Fölbontja, olvassa, mosolyog. — Titok? — Nem — feleli. — A Ten­kes „kapitánya”, vagyis an­nak megszemélyesítője, Zenthc. Ferenc színművész küldte. Mindenütt Tenkes és Ten­kes, és megint Tenkes. A fóti gyermekváros fúvós­zenekarénak egyik trombitá­sával, a kis 13 esztendős Szko- már Gézával beszélgetek a „vártömlöc” komor tölgy fa- ajíaja előtt: — Ráismertem a tévéből er­re az udvarra. Meg a tömlőé­re is. Itt járt a Tenkes — mondja csendes áhítattal. Fönt a nagyon szép várétte- remben, Pongrácz Zoltán fia­tal táncdalénekes — műsor­szünetben — kicipel a terasz­ra és a ragyogó holdfényben tündöklő hegyek felé mutat: — Arra van a Tenkcs-b .gy. Ma jártak itt angolok, fran­ciák. Kérdezték, merre van a Tenkes-hegy. Én kalauzoltam őket ide ki a mellvédre. Azt hittem, viccel. — Honnét tudnák a kői föl­diek, hogy Tenkes kapi'ány. ..létezett”, legalábbis egy tele­víziós filmen? Elnézően mosolyog s he­lyette az étterem vezetőit, Szimlai Pál válaszol: — Tudták, mert mint ide­genforgalmi érdekesség, elme­séltük nekik. S közben nyárs­ra tűzött szalonnát sütöttek itt a teraszon, tehát megvolt a romantikus „körítés” is. Más­részt pedig az étlapon min­dennap szerepel az úgyneve­zett Tenkes-tál, kérdezték, „kiről” neveztük el, megint csak mesélni kellett. Utána elfogyasztották a Tenkes-tálat és nagyon elégedetten kor­tyolgatták utána a villányi vöröst. Robbannak a rakéták Este tíz órakor színes raké­ták robbannak a vár fölött. Reflektorok, rakéták. És a holdfény. Ez utóbbi olyan szé­pen illeszkedett ebbe a ro­mantikus miliőbe, hogy szinte” giecsnek tűnt. Lent a mély­ben, a várfal tövében ujjon­gó, jókedvű tömeg, zene szól, pecsenye illat száll föl a lom­bok között. Igazi népünnepély. Rab Ferenc országos parancsnokságát Keszthelyi Antal alezredes elvtárs képviselte. A megyei tűzoltóversenyt a járási és a városi vetélkedők előzték meg, amelyeken négy raj kivételével a megye vala­mennyi 319 tűzoltótestülete vett részt. A megyei tűzoltó­versenyeket általában a nagy nyári mezőgazdasági munkák előtt rendezik meg, hogy ez­zel is felkészítsék a községi tűzoltórajokat a nyári mező- gazdasági tűzvédelmi mun­kára. A megyei tűzoltóversenyen mintegy 3000 vendég vett részt Pécsről, a járásból és Szederkényből. Előttük mu­tatták be a tűzoltórajok tudá­sukat és igen szemléletes, szép bemutatóval jeleskedtek elsősorban a szünetekben az állami tűzoltóság tagjai. Kü­lönösen megkapó volt az üzemanyagtárolóhely tűzoltási gyakorlata. Élethűen mutat­ták be, milyen gyorsan ter­jed a tűz a benzineshordó között és imitált robbantások­kal nagy magasságba repül­tek a hordók. Már veszély­ben volt a gépszín, ahol egy traktor és egy cséplőgép állt. Az állami tűzoltóság több ko­csival pillanatok alatt kivo­nult a „helyszínre” és lokali­zálta, majd eloltotta a tüzet. A verseny alapján értékel­ték az eredményeket és össze­sein 33 ezer forint pénzjutal­mat, valamint oklevelet kap­tak a legjobbak. A kocsifecs- kendős rajok versenyében el­ső lett a készül férfi, a ka- posszekcsői női és a gyön- gyösmelléki fiú-raj. A 400 li- ter/perces kismotoros fecs­kendő versenyében a hetve- helyi erdészet férfi, a hoboli női, a Vasas 11-i fiú és a kö- vágószöllősi leányraj nyerte el az elsőséget. A800 liter/per- ces kismotoros fecskendő ver­senyében első lett a Vasas ll-i férfi raj, a gép jármű) ecs- kendő-szerelésben a siklósiak jeleskedtek, míg a leányok. közül a villányiak végeztek az első helyen. Az üzemi ra­jok között a 400 liter/perces teljesítményű fecskendők „ka­tegóriájában” a Mohácsi Fa­rostlemezgyár férfi raja és a Szigetvári Konzervgyár női raja került az első helyre. És végül a 800 liter/perces üzemi fecskendők versenyében a Szigetvári Cipőgyár férfi raja és a Drávaszabolcsi Lengyár női raja lett első. A megyei tűzoltóverseny kö­zös ebéddel, hangulatos mű­sorral, tánccal ért véget. Elismerés a zenekaroknak A siklósi „várfesztivál” al­kalmából megrendezett orszá­gos méretű fúvószenekari hangversenyen ismét bebizo­nyosodott, hogy igen nagyszá­mú hallgatósága van a fúvós- zenénék. Nem egy hallgatót láttunk azok közül, akik az elmúlt évben Pécsett megtar­tott hangversenyen is jelen voltak. Nem sajnálták a fá­radságot és leutaztak Siklós- , ra, hogy a számukra nagy él- ! ményt jelenítő koncerten részt ’ vehessenek. Módomban állt megfigyelni a közönséget és örömmel állapíthattam meg, hogy a két és fél órás hang­versenyt mindvégig nagy fi­gyelemmel hallgatták, annak ellenére, hogy más szórakozá­si lehetőségekre bőven lett volna alkalmuk. A találkozó legpoziitívebben .értékelhető momentuma az, hogy olyan kompozíciók hang­zottak el igényes előadásban, melyeket eddig még nem, vagy ritkán hallottunk. Dicsé- rőleg kell szólnunk a most be­mutatott új művekről is. Vuji- csics Tihamér Tenkes-induló- járól, Gyimesi László Közös úton című művéről és Borovi József Induló fantáziájáról. Komoly felkészültségről tet­tek tanúbizonyságot honvéd­zenekaraink kivétel nélkül, de a polgári, illetve öntevékeny fúvószenekaraink: is példásan álltak helyt. A tekintélyes szakemberekből álló zsűri e$ ismeréssel szólt határozott fej­lődést felmutató zenekaraink­ról. A pécs-gyárvárosd általános iskola úttörő fúvószenekaré­nak tagjai (karnagy: Rajnai Henrik) „ötösre feleltek” eb­ből a tantárgyból is. A fő i gyermekváros zenekara (kar­nagy: Puska László) egy-egv Bach- és Bartók-mű műsorra tűzéséért kapott dicséretet. A mohácsi ifjúsági zenekar (kar­nagy: Tornai Ferenc) fegyel­mezett magatartásával vonta magára a figyelmet. Városon^ első helyen álló fúvószeneka­ra, a Mecseki Szén-bányászati Tröszt egyesített zenekar i (karnagy: Gorrieri Ferenc), k/-' tűnőén szerepelt ez alkalom­mal is. Az öntevékeny zeneka­rok közül a legnagyobb meg­lepetést a Mecseki Ércbánya Vállalat fúvószenekara (kar­nagy: Tölgyesi Tibor) okozta. Ez a zenekarunk minden vo­natkozásban sokat fejlődött és mostani szereplésével az elsők közé került. A szigetvári köz­ségi tanács és munkásőrség adlig két éves zenekara (kar­ira gy: Stribl János), nemcsak létszámban, hanem teljesítőké­pességben is előre lépett, hásségyi népi fúvószenekar (zenekarvezető: Freitag Kon­rad) a zsűri elismerésén kívül a hallgatóság elismerését is ki­érdemelte. Köszönet illeti úgy a hon­véd-, mind a polgári zeneka­rokat a tizenegy községben adott sikeres térzenéért is. (Várnai) Zsebrevágott notesszel vág­tunk neki az útnak vasárnap reggel. A meleg már kibír­hatatlan, a siklósi műút vib­rál a napfényben, pedig alig múlt nyolc óra. A turonyi csárdás szerint — aki nem győzi málnával és egyéb ször­pökkel az autósokat, motoro­sokat — azt mondja: „Lesz máma nagy hajcihő a vár­ban!” Volt is, nem „hajcihő”, hanem fesztivál, siklósi vár­fesztivál 1964 — azaz, ez az első, s majd minden eszten­dőben ezután megrendezik azonos időpontban az ünnep­séget, amelyet majd a fúvós- zenekarok vetélkedése fém­jelez. Megszólalnak a fanfárok 10 óra. A siklósi vár mell­védjén, a törések mögött meg­szólalnak a fanfárok, megin­dul a menet, elöl kékdolmá­nyos, piros nadrágos, csákós, sarkantyús legények nagyon szép, nemes tartású lovakon, — Bábolnáról érkeztek egyéb­ként —, azután pedig katonai és polgári fúvószenekarok vagy ezer fővel. A menet át­halad a várkapun, be az ud­var négyszögébe. A vár eme­leti ablakaiban ember ember hátán. Taps, ujjongás, izga­lom. Vujicsics Tihamér Ten- kes-indulóját játssza a katona­zenekar oly hangerővel, hogy az évszázados falak szinte be­leremegnek. A lovagterem fe­lől Szabó József vezérőrnagy és Palkó Sándor, a megyei ta­nács elnöke érkezik: ünnepé­lyes pillanat, Palkó Sándor elvtárs megnyitja a fesztivált. A várudvaron egymás után lépnek fel a fúvószenekarok, kint a várkertben pedig hang­szórókon át hallgatja a tömeg a hangversenyt. Nos, a vár­kert ..; Pillanatnyilag nehéz eldön­teni, minek van itt legna­gyobb sikere? A dunaszekcsői halászlének-e — délután öt óráig háromezer adagot fo­gyasztott el a tömeg —, vagy a televíziós kameráknak, la­cikonyhának vagy éppen a ,.borkorzónak”, ahol körülbe­lül 60 hektónyi bort árusíta­nak a legjobb fajtákból. Van itt villányi oportó. pécsi cir­fandli, fehér burgundi, Kordé Mihály aranyszínű furmintja, Czompó Sándor traminije, megannyi arany és ezüst ér­mes, országosan híres nedűk. — Mennyi a bor ára? — Harmincöt forint literje — r'""dia Merling bácsi, a Pécsi Állami Gazdaság hordói mögül — Valamennyi standon egy.'gcs ára van, sportpályán rendezték meg az idei megyei tűzoltóver­senyt, amelyen 58 raj 464 tag­ja mérte össze tudását. A tűzoltóversenyen megjelent Novics János elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára, Vértes Tibor elvtárs, a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának titkára. A Belügy­minisztérium tűzrendészet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom