Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
4 NAPLÓ 1964. MÁJUS í. Kerekasztal-beszélgetés Pillantás a jövőbe! az általános műveltségről Hárman ülnek a kerekasztal körül Tanárok: Horváth Imre magyar—német—orosz, Kiss Elemér matematika szakos, dr. Molnár Miklós pedig a villanyszerein politechnikát tanítja a Nagy Lajos Gimnáziumban. Horvath Imre szenvedélyes nyelvész, Kiss Elemér pedig még egészen fiatal. Különféle mentalitás, érdeklődési kör áll tehát egymással szemben, amikor felteszem a kérdést: miben látják a mai ember általános műveltségének tartalmát. HORVÁTH IMRE: Nem vitás, hogy ma a természettudományok váltak uralkodóvá, leginkább a technika, a műszaki tárgyak. Úgy veszem észre, érdekes jelenség jár ennek nyomában: ezek a tudományok velejükig internacionalista jellegűek, szemben az irodalom, történelem stb, sokkal inkább nemzeti vonásával. A fizika, kémia és más tárgyak ezért nemcsak hogy jótékonyan hatnak ki a népek közötti érintkezésre, a nemzetközi kapcsolatokra, hanem mindinkább az inter- nacionális gondolkodás felé mélyítik ki' a talajt. Érdekes kisugárzása ennek a jelenségnek a strukturális nyelvészet felvetődése. Ez az új tudományág világszerte azt igyekszik kideríteni, mi az a közös, amellyel a különböző nyelvek rendszerében mutatkozó különbségek áthidalhatók. Ezt közvetlenül az az igény vetette fel, hogy az univerzális fordítógépet szerkesszenek — vagyis technikai igény. MOLNÁR MIKLÓS: néznek meg, nem olvasnak, egyszóval nem művelődnek. HORVÁTH IMRE: Pedig nagy általánosságban mégiscsak alapvető emberi tulajdonság az érdeklődés, a kíváncsiság. A feleségem egy ipariskolában tanít, csupa technikai ember között, s a múltkoriban készített egy kis dolgozatot arról, mi a szép, néhány esztétikai fogalommal és példával bővítve. Az érdeklődés meglepő volt, a tantestületet szinte lázbahozta a dolog, s mi más ez, mint a meglevő, de megfelelő táplálékot nem kapott érdeklődés jele? KISS ELEMÉR: # De éppen az az érdekes, hogy miért csak lappang ez az érdeklődés? Az időhiány, ez az egyik, de a másik ok feltétlenül nevelési kérdés. Az általános iskola szerintem annyit sem ad, hogy megtanítsa a gyerekeket önállóan továbbfejlődni, művelődni. A gimnázium a legelső lépés az általános műveltség megszer zése felé. De még az sem elég. A középiskolában egy alapműveltséget szereznek az emberek, amelyre aztán tetszés szerint felépíthetik műveltségük egész épületét, amely természetesen kát embernél sem azonos. A gimnáziumnak tehát még jobb alapot kellene adnia, s több, nehezebben kialvó érdeklődést ébreszteni az emberekben minden iránt. Gondolok ‘ az irodalomra, művészetekre éppen úgy, mint a politikai műveltségre és a természettudományok szélesebbkörű, mindenki számára felfogható területeire. MOLNÁR MIKLÓS: Nem szeretnénk egyoldalú embereket nevelni, s hogy ne neveljünk, ehhez megvan a lehetőség. Jöttek hozzám szülők kétségbeesetten: mit fog kezdeni a fiunk a villany- szereléssel? Hiszen semmi érzéke nincs hozzá, ügyetlen és — elnézést a kifejezésért — topa” az ilyen dolgokhoz. Hát ez tévedés. Nem mondom azt, hogy műszaki zsenit lehet nevelni az ilyen gyerekből, de hogy egy általános tudást, alapvető készséget elsajátíthat, az biztos. HORVÁTH IMRE: Ugyanígy van a nyelvekkel is. Vagyis ebből is az derül ki, hogy van mód széles érdeklődésű emberek nevelésére. Nem beszélve arról, hogy nemcsak az iskola nevel, hanem ma már sokkal inkább, mint valaha, az otthon, az utca, a rádió, az újságok, a televízió, egyszóval az egész társadalom. A jövő nemzedék feltétlenül műveltebb lesz az előzőnél, de ez még nem minden. Az iskolának mégiscsak igen nagy a feladata. A legjobb gyerekeim többször mondják, hogy úgy érzik, túlsók az iskolában az oktatás és kevés a nevelés. Vagyis sok a rideg szám, adat, s kevés az, ami a szép iránti érdeklődést kelti fel bennük. Maguk is érzik ezt, nekünk tehát többszörösen kötelességünk ezzel számolni. Egy példát hadd említsek, ami hiba volt. A szemelvényanyag egészségtelenül egyoldalú volt évekig, szinte minden elolvasandó vers és próza a kizsákmányolás idejéről és szörnyűségeiről szólt. Ez bizony kevés ahhoz, hogy a gyerekek megízleljék az irodalom teljességét, s már itt a gimnáziumban — ami pedig okvetlenül szükséges volna — olvasó emberekké váljanak. Már rengeteget javult ezirá- nyú munkánk, s bizonyos hogy higgadt, lassú, meggondolt előrehaladással hamarosan elérjük, amit szeretnénk, hogy az érettségizett fiatalok már valóban birtokában legyenek az általános műveltség szilárd alapjának. Hallatna Erzsébet HARMADSZOR IS Huszonhárommillió forintos tiszta nyereség a Sátorhely-Bólyi Állami Gazdaságban A technika hihetetlen előre- szaiadása mindenütt észlelhető. Csak kulloghatunk mögötte, s egyetlen ember nem képes többé arra, hogy egyedül boldoguljon a tudományok mérhetetlenül kiszélesedett világában. Mi sem jobb bizony.ték\ erre, mint hogy ma már egy-egy tudományos probléma kidolgozására egész kollektívák vállalkoznak, s legfeljebb csak az összefogás, szervezés egy ember dolga. Nincsenek többé polihisztorok. Ámbár ugyanakkor nem lehet ma már senki „tudós” egy területen anélkül, hogy más területekről is ne lenne bizo- njos ismerete. Mondok egy példát: itt vannak a mi fiaink, akik villanyszerelést tanulnak a politechnika keretében. Lényegében csak a motorteker- cselést tanulják alaposabban, de az anyagmegmunkálásnál például elengedhetetlen néhány lakatos alapmunka ismerete. Kicsit tudniuk kell, hogyan építi a kőműves a falat, hogy amikor vésni kell, ne hibázzanak. A tetőtartók állításánál kissé cserepesnek is kell lenniük, sőt, a nagy kapcsoló-berendezések beállításánál például még bádogosnak is. Ez csak egy kis példa, de ha társadalmi szinten gondolkodunk, láthatjuk, hogy a gépesítés és automatizálás fejlődésével egvre nagyobb tudású a termelés egész folyamatát átlátó munkásokra lesz szükség. KISS SLEMÉR: Nem vitás, hogy kinek-ki- nek a saját szakmájában is egyre több az elsajátítani való, Kevés az idő, nagyon kevés ahhoz, hogy az ember mással is foglalkozhasson kedve szerint. Az a véleményem. hogy az általános mű- . veltség kérdését csakis folyamatában nézhetjük és persze, ha meg is állapítjuk a még meglevő fogyatékosságokat, optimizmussal tekinthetünk a jövő felé. MOLNÁR MIKLÓS: Ámtjár ma még semmi ok az optimizmusra. Különösen azokat tudom hibáztatni, akik egy érettségivel és egv íróasztallal (vagy valami más munkahellyel) rendelkeznek, s az idejüket hiábavalóságokkal töltik, a színháznak a tájékát is elkerülik, legfeljebb :»«y -egy szórakoztató darabot A Bólyi Állami Gazdaság harmadszor is elnyerte a SZOT és a Minisztertanács vörös vándorzászlaját. Ezt az eredményt egy lelkes, kitűnően dolgozó gárdának köszönheti a gazdaság. Eredményeit szerte az országban ismerik, néhány ágazatban — hibridkukorica termesztés, svédsertés-tenyésztés, komlótermesztés — egyedülálló munkát végzett a gazdaság. Mínusz 13 millióról plusz 23 millióra Ha megnézzük a gazdaság elmúlt évi eredményeit, szembeszökő fejlődésnek lehetünk tanúi. 1956-ban még 13 millió forintos deficittel zárták az évet, ötvenhétben ez az összeg már csak 3 millió forint volt, de még mindig minúszban, 1958-ban már 3 milliós nyereséget értek el és az utána következő években ez a szám egyre magasabb lett, 1963-as tiszta nyereségük meghaladta a 23 millió forintot. Hogyan érte el a gazdaság ezt a kimagasló eredményt? Elsősorban a specializálás- sal. Jelentősen csökkentették — természetesen adottságaiknak megfelelően — a szántóföldi kultúrák számát. Nem termelnek napraforgót, kendert, burgonyát, cukorrépát, így sokkal jobban tudnak fő kultúráikkal — kukoricával, kenyérgabonával, takarmánytermeléssel és komlótermesztéssel foglalkozni. A specia- lizálás lehetővé tette nemcsak az optimális nagytáblák kialakítását, de a különböző szakágazatok dolgozói is jobban el tudtak mélyülni feladatukban, az erők nem aprózódtak el, nagyobb lehetőség nyílt a szellemi tőke kihasználására. Ezt a specializálást állat- tenyésztésben is végrehajtották. Károlymajorban csak szarvasmarhahizlalással. Babarcon üszőneveléssel, Bárban baromfival, Sátorhelyen zömmel borjúneveléssel foglalkoznak. A specializálás lehetővé tette 'a gépi erők átcsoportosítását és egyszerűsítését is. Ki tudták alakítani a központi gépjavító műhelyt, a csökkentett számú kultúra miatt kevesebb fajtájú gépre van szükség, s . a központi irányítás is jobban gyakorolható. Az elmúlt néhány évben elérte a gazdaság, hogy szervezettsége nagyon magas fokra jutott. Háromezer munkás A Bólyi Állami Gazdaság háromezres munkáslétszámmal dolgozik. Egyetemet végzett vezető beosztású dolgozóinak száma harminc. Ezen túl állandó szakmai nevelés folyik, hogy a gazdaságban folyó munkák legkisebb részfeladatait végző dolgozók is egyre magasabb szintre jussanak Jelszavuk az, hogy „művelt emberekkel könnyebb dolgozni”. S mivel a szellemi fejlődés alapja a szociális fejlődés, a gazdaság mindent megtesz, hogy dolgozói szociális helyzetét javítsa. Tizenhárom múlt rendszerben épült puszta és major maradt rájuk. Ez pedig tudjuk, földes szobákat, közöskonyhákat, sokhelyütt lehetetlen körülményeket jelent. Ma már egyetlen közös- konyhás lakás sincs a pusztákon, a földes szoba lényegében megszűnt, a villanyt csak azokra a telepekre nem vezették be, őrhelyeket amúgy is lebontásra ítéltek. Természetesen egy ekkora gazdaságnak problémái is bőven akadnak. Elsősorban a kukoricabetakarítás elégtelen gépesítése okozza nekik a legtöbb gondot. ' Annál szebb azonban, hogy még így is elérték, hogy hibridkukoricájuk holdja tisztán 3838 forintot jövedelmezett. Problémát okoz, hogy sertéstenyészetüket férőhelyberuházás híján nem tudják kellő mértékben fejleszteni, így feleslegessé válik a gazdaságban termelt abrak egy része s feleslegesen drágítva ezzel az árut el kell szállítani. Elismerés Mindezek ellenére a gazdaság a múlt évben is elérte a magas kitüntetéshez szükséges szintet, s ebben az évben is a legnagyobb rendben folynak a munkák. Kormányzatunk értékeli is a kiváló teljesítményeket. A gazdaság fő- agronómpsát, Szabó Jánost Kossuth-díjjal jutalmazták, s Kisjakab Lajos igazgató most, április 4-én kapta meg a Munkaérdemrend aranyfokozatát Rajta kívül a vándorzászló átadási ünnepélyén még 77 dolgozót tüntettek ki. Hatan kaptak miniszteri kitüntetést, hatan az Állami gazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, tizen részesültek miniszteri dicséretben, huszonegyen kapták meg a kiváló dolgozó jelvényt, a többiek oklevelet és jutalmat kaptak. ÉDESAPÁM! Egy hete sincs, hogy a Képes Újságban közzétették Varga Józsefné Majláth-pusz- tai fiatalasszony különös kérését. „Nagyon kérem, legyenek segítségemre édesapám megkeresésében. Sajnos, nem sokat tudok róla, csak azt, hogy Újvári Istvánnak hívják, s 1937—38-ban Darányban lakott. Kérem, ha valaki tud róla, értesítsen, mert nagyon szeretném, igen boldog lennék, ha láthatnám és beszélhetnék vele”. Két nappal később már jelentkeztek is az útbaigazítók. Pál János, a Pécsi Ércbánya Vállalat dolgozója és Szabó Nándor darányi lakos. Pál János azt állította, hogy 5—6 évvel ezelőtt a nyugotszenter- zsébeti szőlőkben találkozott vele, s újabban úgy tudja, hogy a turbéki vagy a csertői szociális otthon gondozottjai közé vették fel. Szabó Nándor még biztosabb nyomokra bukkant. Személyesen beszélt Újvári István első feleségével, s az mondta el, hogy az öreg sokáig levelezésben állt Pesten élő lányával. A pontos címe is megvan: Újvári Mária, Budapest, II. kerület, Apostol utca 14. A Belügyminisztériumban dolgozik. Újvári bácsiról még any- nyit tudnak, hogy nyugdíjba ment, s hogy a szigetvári járás valamelyik szociális otthonában található meg. Tehát mind a két útbaigazítás megegyezett abban, hogy Újvári István útja végül is a szociális otthonba vezetett. — Ezekután nagyon egyszerűnek tűnt a felderítés, hiszen a szigetvári járásban találhatók az imént említett szociális otthonok is. A folytatás azonban mégsem úgy indult, hogy sikerrel jár. Varga Józsefnét otthon taErőteljesebb iparosodás Baranyában és Pécsett Két napion át ülésezett Pé-1 esett a Magyar Közgazdasági j Társaság és százötven köz-; gazdász részvételével többek | között megvitatták a „Nép- ! gazdasági területi tervezés és Baranya, Tolna, Somogy megyék főbb távlati fejlesztési kérdései” című előadást, amelyet dr. Kőszegi László, az Országos Tervhivatal osztályvezető-helyettese ismertetett. Négy évvel ezelőtt kezdődött a hosszú távú népgazdaság-fejlesztési terv kidolgozása, amely 1980-ig. meghatározza a fejlődés alapvető irányát. Ehhez igénybe vették a különböző tudományos kutató intézeteket, amelyek tanulmányokat készítettek az ipari és a mezőgazdasági létesítmények legcélszerűbb telepítéséről. Megbízták a helyi szakembereket, hogy nézzék meg: milyen gazdasági egységeket és milyen mértékben lenne célszerű fejleszteni az adott területen? Tavaly értékelték a helyi szakemberek által készített tanulmányokat és kitűnt: helyes volt megbízni őket ezzel a feladattal. Sok hasznos javaslattal járultak hozzá az egységes népgazdasági terv kialakításához. Az idén és a következő években — természetesen — a III. ötéves terv kerül előtérbe. Máris kibontakozik a Baranya. Tolna és Somogy megyék által határolt komplexum távlati terve, amelynek egy részét alkotja majd a következő ötéves tervidőszak. így a Mecsek térségében továbbfejlesztik az ország egyetlen feketeszén-lelőhelyét. Biztosítják az olaj és a földgáz fokozottabb kiaknázását. Fontos, szerepet tölt be a következő években a Mecsek vidéki építőanyagok feldolgozása. A három megye mező- gazdasága igen kedvező adottságokkal rendelkezik a sokrétű fejlesztésre, az öntözéses gazdálkodás kiszélesítésére. Mindezek természeti adottságokból fakadnak, de figyelembe veszik a gazdasági adottságokat is. így a már kialakult gazdasági ágazatoka fejlesztik, mint amilyen a szénbányászat, az építőanyagipar, a könnyűipar, élelmiszer- és gépipar, amely országos jelentőségűvé fejlődik. Az ipart szerkezetileg is javítani kell, hogy csökkentsék a ma még nagy szállítási távolságokat. A II. ötéves tervben az ipari létszámfejlesztés országosan elérte a 14 százalékot, ez a három megyében — Péccsel együtt — csupán 11 százalék volt. A III. ötéves tervben gyorsítani kívánják ezt a fejlődést Baranyában. Tolnában és Somogybán is. Ezért az országos 13 százalék mellett nálunk elérjük a 21 százalékos ipari létszámfejlesztést. Ezt egyrészt a meglévő üzemek bővítésével valósítják meg, de jelentős új üzemeket is létrehoznak. Számos, Budapestről kitelepített üzem kerül majd délre — Somogyba. Az elképzelések szerint Tolna és Baranya országos jelentőségű gépipari bázissá fejleszthető. Pécsett műszeripari és gépipari fejlesztésre van kilátás a következő években. Fokozzák a mezőgazdaságra támaszkodó könnyűipar — a textil- és bőripar fejlesztését is. Lehetőleg úgy, hogy megszüntessék, felszámolják azt az egyoldalúságot, ami ma jellemzi a megyeszékhelyek és a „vidék” iparosodását. Ha fejlesztik a kisebb, de az alapanyag-bázis közelében fekvő településeket — csökken a munkaerő-elvándorlás és az ingázás is. Most összegezik az Országos Tervhivatalban a helyi szakemberek javaslatait és a közeljövőben elkészül a nép- gazdasági összefüggéseket is tartalmazó tanulmány, amely — természetesen — figyelembe veszi a KGST-államok közötti megállapodásokat és elsősorban a III. ötéves tervidőszakra határozza meg a feladatokat. Gáldonyi Béla láltuk a csupa virág, kerttel övezett Majláth-pusztai aprócska lakásában. Még az sem volt akadály, hogy a kis konyha szinte úszott a nagymosástól. A hír volt a fontos. A szívdobogtató ajánlat, hogy innen a nagymosástól egyenesen kocsiba ültetjük, és elvisszük az édesapjához. Kicsit azért meglepődtünk. A fiatalasszony pillanatig sem hitetlenkedett, mégcsak nem is rendült meg a hír hallatára. Helyette valami furcsa, kemény vonás jelent meg a szája szegletében. Csak any- nyit mondott: — Tudtam, hogy megtalálom. Csak akkor szólalt meg újra, amikor már messze magunk mögött hagytuk Maj- láth-pusztát: — Nekem is megírták már, hogy a mozsgói vagy a tur- béki szociális otthonban keressem. — De ugye, örül azért a jó hírnek? — Nagyon; Csak tudják ... És száz esztendőbe számolva is terhes lett volna az a sok megpróbáltatás, amit Majláth-pusztától a turbéki szociális otthon kapujáig a 26 éves fiatalasszony vallomásából feljegyeztünk. — Anyámat tizenhat éves koromban ismertem meg, apámat soha nem is láttam. Anyám velem volt három hónapos terhes, amikor elváltak. Tizenkét napos voltam, amikor beadott a menhelybe. Csak msot tudom én is, amikor anya lettem, mit jelenthet egy pár hetes gyereknek, ha elválasztják az anyjától. A menhelyből kétéves korában kérték ki először nevelésre. Jószívűek és kapzsi emberek. Egyikük azért adta vissza, mert belátta, hogy mégis jobb helye volt az állami helyen, másikuk azért, mert pár hónap után kiszámította, hogy ráfizetne a nevelésre. Hét-nyolc éves korában már maga szökdösött el az intézetből, hogy visszakönyörögje, visszahizelegje magát a sok-sok „mama” valamelyikéhez. Az egyetlen, az „igazi” anya is jelentkezett egyszer. Na, nem személyesen, csak levélben. Kis cipőt, ruhát akart küldeni az akkor még három éves kislányának. Kér- té, mérjék meg a lábát és a termetét. Megkapta a méreteket, de közben úgylátszik meg gondolta magát, mert nem is válaszolt a levélre. Rózsika közben 16 éves lett. A kaposvári textilüzemben fonószakmát tanult és már szépecskén keresett, amikor • hírül hozták, megtalálták az édesanyját. A Majláth-pusztai állami gazdaságban dolgozik a férjével együtt. Úgy tudják, a harmadik férjével. Rózsika alig tudta kivárni a felmondási időt, annyira igyekezett, hogy találkozzon az „édessel”. Valahogy így vélekedett: nagylány vagyok már és okos. Ha most nem, akkor sohasem tudom magam mellé édesgetni az anyámat. És hogyan volt tovább? — Még be sem értem Maj- láth-pusztára, amikor megállítottak a határőrök. Személyazonosságit kértek tőlem és határsáv-igazolványt. Akkor még nem kaptak a 16 évesek személyazonosságit, a határsávról meg azt sem tudtam, mi fán terem. Nagy kérés, könyörgés után mégis bekísértek a pusztára. És a folytatás? Még most is elszorul a szíve, ha visszagondol rá: — Megszégyenített az anyám. Rettenetesen megszégyenített a határőrök előtte Nem akart megismerni, «ei»
