Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
1964. MÁJUS 1. NAPIO 5 Termálvizet vezetnek a sikondai szanatóriumba A sikondai éjjeli szanatóriumot tavaly bővítették. Férőhelyét hetvenről százra növelték, korszerű vízgyógyászati, laboratóriumi, fizikotherá- piai, röntgen, asrosol-belégző felszereléseket kapott az intézet. A fejlesztést ez évben is folytatják. A vízalatti gyógymasszírozó már elkészült. Itt a kezelés a víznyomás-válta- kozáson alapszik. Kétmillió forint költséggel az épületbe vezet'k a környéken felszínre jutó 33 fokos, gyógyhatású meieg vizet. A másfél kilorAé- ter hosszú termálvíz-vezeték és tároló lehetővé teszi, hogy a •anatórium fürdőmedencéit naponta frissen töltsék. ílunlókorzó Siklóson Siklóson kettőszázezer forintos előirányzattal folytatják a vár környékének rendezését, parkosítását, ehhez A járás községei is hozzájárultak saját községfejlesztési alapjuk három százalékának felajánlásával. Utak építésére egymillió, járdaépítésre félmillió forintot fordítanak. Siklós és a járás látogatott helységei változatos programmal fogadják vendégeiket. Júniusban a „muzsikáló vár” eseményéi — bástyazene. to- fonyzené, fúvós- és szimfonikus zenekarok hangversenye — szórakoztatja az érdeklődőket. A siklós-villányi borok ízlelését célozza majd a „hor- dókorzó" ennek szomszédságában viszont nyársonsültek szolgáltatják az „alapozást”. Július harmadik vasárnapján Harkány lesz az események központja: a hagyományos Annabál, könnyűzenei fesztivál, társasági táncklubok országos bemutatója sZe- renél a műsoron. A természeti szépségekben, történeti nevezetességekben gazdag siklósi járás idegenforgalmi rendezvényéit a villányi szüret fejezi be október első vasárnapján. akart elfogadni. Pedig ott azonpyomban bebizonyítottam, hogy a lánya vagyok. Ordított rám és a határőrökre is: — Vigyék innen! Ki tudja, kinek a fattya? Rózsika mégis ottmaradt az „édesanyja” mellett. Az marasztalta, akihez semmi köze nem volt. A mostohaapa. És a pusztai asszonyok. A derék pusztai asszonyok, ök védelmezték meg nem is egyszer, amikor kint a földeken, kapával támadt rá az anyja: — Menj. pusztulj innen az apádhoz. engem ne szégyeníts! A végén mégsem a lányának, hanem neki kellett eltakarodnia a pusztáról. Az asszonyok üldözték ki onnan. Csak Rózsika siratta meg. Amikor férjhez ment Varga József traktoroshoz, ők kapták meg elégtételnek az anya lakását. Azóta három szép gyerekük született és a kis lakást is berendezték. De Rózsika évek múlva sem felejtette el, amit az anyja mondott. Pedig azokat a szavakat átoknak vehette inkább, mint figyelmeztetésnek. És ő mégiscsak annyit fogott fel belőlük hogy él az apja. — Most már azt is tudom, hogy hol keressem. Csak tudják ... És most már arra is választ kapunk, hogy miért mutatkozott több elszántság, mint öröm abban, hogy az utunk végén az édesapjával találkozik össze. — Én már tudom, hogy az apám elé megyek. De 6?! Hiszen értik, ugye? Ha egyszer már az édesanyám is így fogadott ... Az első csalódás Turbókon ért bennünket: — Újvári Istvánt keresik? Áthelyeztük a mohácsi otthonba. Ha csak onnan nem helyezték tovább, akkor ott találják. A mohácsi országúton még megkérdeztük a fiatalasz- szonyt: mi lesz akkor, ha itt is úgy jár, mint annak idején Az új harkányi kórház Minden negyedik dolgozó üzemi konyhán étkezik Pécsett 23 millió forgalom negyedév alatt - Növelni kell a kapacitást Nagyszerűek az önkiszolgáló éttermek Baranyában és Pécsett három vállalat gondoskodik a közétkeztetésről. A Mecsek - vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat, a Baranya megyei és a Pécsi Vendéglátó Vállalat 58 egységében összesen 29 313 dolgozó veszi igénybe a köz- étkeztetést. Ebből a pécsi üzemi konytják 22 324 dolgozó étkezését biztosítják. Az 58 köz- étkeztetési egységből tizenötben már bevezették az önkiszol gáló rendszert, 41 hagyományos módon, kettő pedig kereskedelmi jelleggel gondoskodik az étkeztetésről. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mekben foglalkoztatottak száma és ezzel párhuzamosan a közétkeztetést igénylők aránya is. Pécsen 1960-ban a dolgozók 26.2 százaléka vette igénybe a közétkeztetést. Ez az arány tavaly már 35 százalékra emelkedett. fiz igény még ennél is nagyobb, s a vendéglátó szakemberek mintegy ezerre teszik azoknak a dolgozóknak a számát, akiknek nem tudnak biztosítani intézményes közétkeztetést, ép pen a kapacitás hiánya miatt. Ez a szám a következő években tovább emelkedik, mert a statisztikusok számítása szerint Pécs lakóinak a száma 1975-re meghaladja a 150 ezjavasolja az Országos Szálloda és Étterem Vállalat vezetőségének, hogy a megnyitásra kerülő Pannonia-étteremben előfizetéses étkezést is biztosítsanak. Sürgeti, a Vadászkürt helyén — a Mecsekvidé- ki Üzemi Vendéglátó Vállalat kezelésében — egy vendéglátó közétkeztetési komplexum mielőbbi kialakítását. Csakis az egységek kulturáltságának fokozásával, korszerűsítésével, a lehetőségek bővítésével tudnak eleget tenni a közétkeztetésben megmutatkozó igényeknek. Az utolsó simításokat végzik már a modem vonalú, szépnek ígérkező, új harkányi kórház épületén. PÉTER GYULA hatvan esztendeje az önkiszolgáló éttermek gazdaságosak, a fogyasztók kedvelik, mert aránylag rövid idő alatt — 10—12 percen belül — étkezni lehet. Az utóbbi években bővült a közétkeztetéssel foglalkozó egységek ételválasztéka. A legtöbb helyen két-három étel bői választhatnak a fogyasztók, de van már olyan egység is, mint például a ságvári konyha, a sikondai étterem, ahol négyféle ételt biztosítanak egy-egy étkezésnél. „Előkelő” helyet foglal el a kő- vágószöllősi Kinizsi-étterem, ahol mintegy tizenöt féle ételből választhatnak a dolgozók. Bírálatként lehet említeni, hogy az étlapok változatossága mellett Igen ritkán kerül főzelékféle az asztalra, s ezt is a legtöbb helyen konzerv- vel igyekeznek pótolni. Tovább javult az 'üzemi konyhák húsellátása is. Marhahúson kívül hetente három-négy alkalommal sertéshús-készít- ményt szolgálnak fel. Az utóbbi években állandóan emelkedik az ipari üzea pusztán? Dacosan felkapta a lejét, és a szájaszegletében újra megjelent az a furcsa, kemény vonás. — Nem lehet! Nem szabad úgy járnom. Most már nemcsak én, hanem a férjem, a gyerekek is várják. Ök már mindent akarnak. A férjem apóst, a gyerekek nagypapát. Én meg azzal Is megelégszem majd, ha elismer..., vagy ha eljön hozzánk néha-néha nagypapának, édesapának. A mohács-újvárosi szociális otthon udvarán egy öreg kertész mellett ballagunk el. Ráköszönünk és megkérdezzük, hol találjuk a gondnokot: — Ott azon a lépcsőn fel és mindjárt balra. — És visszahajol a virágágyás fölé. Az intézet igazgatónője fogad. Elmondjuk, mi járatban vagyunk, kit keresünk. Odavezet az ablakhoz és kimutat a kertbe: — Ott van ni, az, amelyik kertészkedik. És újabb csalódás. — Igen én vagyok az, Újvári István. De megbocsássanak, itt valami félreértés történt. Igaz, nekem van édes lányom, de az Pesten él. Úgy látszik, mégis jó nyomon járunk. A fiatalasszonyt tuszkoljuk előre, innen már az övé a szó. — Ugye, a lánya 28 éves? — Annyi. Pontosan annyi. — És Máriának hívják. — Annak. A kérdezgetés váratlan fordulatra térül. — És amikor a lánya megszületett, utána két évre járt-e a bácsi Darányban? — Jártam, hogyne. És dolgoztam is a közeli pusztán jóidéig. — És ugye, kijárt oda magához egy nagyon szép fiatalasszony? — Ez Is igaz. Elvált asz- szony volt. Bele is szerettem — Mégis otthagyta három hónap után? — Ott. De inkább úgy igaz hogy 6 hagyott el engem. rét. A forgalom Is bizonyítja az igények növekedését. Tavaly az I. negyedben 19 és fél millió forint forgalmat bonyolítottak le az üzemi konyhák, az idén — az év első három hónapjában — már a 23 millió forintot is meghaladta. Általában megállapítható, hogy a vendéglátó egységek állapota és felszerelése jó. Vannak nagyon szép, korszerű éttermek és konyhák — mint a komlói Jószerencsét, a mohácsi Béke —, de megtalálhatók még a korszerűtlen, kultúrálatlan, a szociális létesítményeket nélkülöző egységek is. Ilyen a pécsi Gesztenyés, a György-aknán ba- rakban elhelyezett konyha, az István-aknai egység, a szigetvári Aranykorsó, a harkányi Virágcsokor. Éppen a hiányosságok megszüntetése érdekében tűzte napirendre a közétkeztetés helyzetét legutóbbi ülésén a KPVDSZ Baranya megyei Bizottsága, s több határozatot hozott. így — Az a nagyon szép asz- szony az én anyám. És akkor volt éppen három hónapos terhes. Velem. Érti? Velem volt terhes, amikor maga otthagyta. — Az nem lehet!.:; Vagy ... vagy talán mégis.;: A fiatalasszony most egész különöset kérdez: — Mikor látta utoljára a pesti édéslányát? — Egy éve talán. — Akkor jól emlékszik az arcvonására is, ugye? — Hát hogyne ... Hát... — Akkor engem is nézzen meg jól! Anyám mondta, hogy nagyon hasonlítok Péter Gyulát kerestem Szigetváron. Nem találtam otthon, a pártbizottságon volt. — Megkaptam a kiemelt pártnyugdíjamat, azt újságoltam el az elvtársaknak — mondja. Egymás után kerülnek az asztalra fényképek, •'jságok, igazolványok. Régmúlt idők f emlékeit őrzik. — A munkásmozgalomban végzett tevékenységem elismerése ez a nyugdíj. Fersze, higgye el, hogy én nem akartam aprópénzre váltani a múltat. De jól jön ez a háromszáz forint különbözet. Beteg a feleségem, meg néha kell valami ajándék az unokáknak is. Gyorsan fogy a forint ... A képeket nézegetem. Az egyik fiatal korában készült. — Erős gyerek voltam. A községi boltos szívesen fogadott fel inasnak. A fizetség nem volt sok. Élelem meg ruha. — Most hány éves, Gyula bácsi? — Május végén leszek hatvan; Nem tudja befejezni, elcsuklik a hangja. De mi már az öreg kertészt nézzük. Odalépünk mellé, hogy felemeljük a szerszámot, amit előbb ejtett ki a kezéből. Újra elejti. És előrelép, sután, esetlenül. — Lányom! Édes kislányom! — Édesapám ... A kocsink újra a mohácsi országúton robog. A hátsó | ülésen Rózsika és az édesapja 01. Pécsett előreszól, hogy álljunk meg a cukrászda előtt. Vásárolni szeretne valamit. Az unokáknak* P. Gy. , Fiatalabbnak tűnik. Erős, : vállas, nagytermetű. — Kaposváron azérf vettek fel a Vörös Hadseregbe, mert erős voltam. Küldönc és őr- szolgálatos lettem. Ezüstérem emlékezteti ezekre a hónapokra. 1959. március 16-án kapta. A kommün veresége után visszament Szigetvárra. Itt az ifjúkommunisták továbbra is összejártak, röplapokat szerkesztettek és átvitték a szerb megszállta területről Kaposvár környékére. — Elfogott egy tiszti különítmény. Szerencsémre nem találtak nálam röpcédulákat, én meg azt állítottam, hogy csak csereberélni szöktem át a határon. Ez akkoriban elég gyakori volt. Egy laktanyában tartottak fogva. Az volt a rend, hogy bennünket az udvar végén lévő WC-re kísértek. Pár nap elteltével megfigyeltem, hogy ez az épület a szomszédos villanyteleppel határos. A hátsó fala már annak a területén volt. Mindennap egy kicsit meglazítottam a téglákat. Az őr az ajtó előtt várt. Amikor végre úgy gondoltam, hogy már elég lazák a téglák, teljes erőmmel meglöktem a falat. Kidőlt. Kiugrottam az épületből, és a villanytelepen keresztül megszöktem. Mire az őr gyanút foghatott, én már messze jártam. A falvakat messze elkerülve igyekeztem hazafelé. Fogytán volt az erőm. Itt a község aljában lévő kiserdőnél összeestem. Csak . órák múlva tudtam hazalopódzm. Nem ez volt az utolsó kalandos szökés életében. Régi. újságot vesz elő. A Magyarság 1923. július 7-i száma. Néhány sort aláhúzott. Ezekre hívja fel a figyelmemet. A tudósítás a kommunisták elfogásáról szólt. „ ... Az egyik elfogott kommunista, Péter Gyula, ki Makk Károly álnéven tért most újabban vissza az országba, különösen hírhedt agitátor volt. Az eddig leleplezett kommunista összeesküvésnek mindegyikében részt vett.. — Makk Károly? — Amikor Szigetvárra bevonult Horthy katonasága, én az elvtársak segítségével Bécsbe szöktem. Ott akkor sok magyar kommunista élt. Elvégeztem egy pártiskolát. Olyan kiváló tanáraim voltak, mint Rudas László, Lékai János. Felvettek a pártba is. Megbíztak, hogy utazzak haza illegális pártmunkára. Vállaltam. Hamis útlevelet kaptam Makk Károly néven. — Miért ezt a nevet választották? Nevet. — Volt egy barátom, akivel együtt szöktem Bécsbe és annak a nevét elferdítve adták nekem. Gondolták, így nem felejtem el. Mint ahogyan azt sem felejtem el, hogy éppen 1921. december 24-én, karácsony estéjén érkeztem Budapestre. — Visszajött Szigetvárra? — Az lehetetlen volt. Hiszen itt sokan ismertek, hamar elfoghattak volna. A felvidékre küldtek. — És ott? — Éjszakánként feliratokat meszeltünk a falakra, kerítésekre. „Reszkess Miki, lesz . még proli-diki!” De ez a könnyebbik volt. — E4 hogy történt? — A röpiratok, illegális folyóiratok szállítása. — Ez hogyan történt? — A párt Bécsből szlovák területre juttatta el a csomagokat. Mi átszöktünk a magyar határon Szlovákiába. Vonaton nem utazhattunk, hiszen bejegyezték volna az útlevelünkbe. Csak amikor visz- szatértünk, akkor ültünk a tömött bőröndökkel magyar vonatokra. Egy kis furfanggal a kocsi elején feltettük a csomagtartóba a bőröndöt, mi meg a végében ültünk le. Mintha semmi közünk sem volna a bőröndökhöz. Egyszer a Tisza jegén hoztam egy nehéz bőröndöt. Kemény, hideg téli éjszaka volt. Óvatosan Siettem át a jégpáncélon.,Járatlanul eltűnt a lábamqólól a talaj és beleestem a vízbe, a bőrönd meg messze elcsúszott a jégen. Lékbe léptem, amit valószínűleg a halászok vágtak a folyón. Egyedül voltam, segítségért nem kiálthattam, mert akkor elfognak, összeszedtem minden erőmet és sikerült kimásznom a vízből. Én is meg a bőrönd is megmenekültünk. Mondják róla, hogy nagyon indulatos még ma is. Nemrégiben történt, hogy egy foclmeccsen esernyővel akarta megverni a bírót. — Megvertem én még a de- tektíveket is egyszer. Budapesten, a Zrínyi utcai főkapitányságon vallattak. Az asztalnál Hain Péter ült. Megfigyeltem, hogy a hátam mögött álló detektívek csak akkor ütnek, ha ő int a szemével. Ezután már csak a szemét néztem. Amikor legközelebb intett, nekiugrottam kínomban az egyik hekusnak* Letepertek, ütöttek, rúgtak. A papírok közül az asztalról egy megsárgult kartont vesz fel. Szélei szakadozottak, az írás elmosódott rajta. — Látja, emiatt szenvedtem talán a legtöbbet. Olvasom a szöveget. 1942. július 20-i a keltezés. A IV. magyar királyi honvédhadtest 33-as szigetvári kiegészítő parancsnokságon készült személyi lap. Rajta az ítélet: „Péter Gyula közveszélyes munkakerülő, kommunista naplopó, zsidóbérenc. Különleges munkásszázadba.” — Látja. így vélekedtek rólam akkoriban. — És most, Gyula bácsi? — Megbecsülnek. Itt van ez a nyugdíj is. Meg ha valami ünnepség van, mindig meghívnak. Időnként elmegyek a klubba, mesélek, s a fiatalok szívesen hallgatják. Csak hát az egészség, az már nem a régi, meg a feleségem is sokat betegeskedik. De azárt szeretnék még sokáig üldögélni itt a padokon, a kultúrház kertjében. Szeretem az ilyen napos, tavaszi időt... M©??őrd©m©lt nyugalomra vágyik. Ha ezt egyáltalában megengedi majd nyughatatlan természete... •Mitzki Ervin
