Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
1964. MÁJUS 24. RIAPLÓ Százszámra épülnek a garázsok Pécsett Garázsok foglalják el a zöld területet? — Nagyobb igényességet a kivitelezésnél! Újfajta gond foglalkoztatja a várost. S hogy ' egészen őszinte legyek, százszor szívesebben írok ilyenfajta problémáról, mint egyszer a régiekről. A garázsok építéséről van szó. Hála istennek, megértük ezt is! Feltétlen ö "'műnkre szolgál, hogy egy- r többen, vásárolnak gépkocsit, de túl minden megelé- g sen, a problémák prob- 1< ák, s ha idejében nem r -z?.ük őket, akkor előbb- v'. ?b a fejünkre nőnek. így v; unk jelenleg a garázs- é. ■ 1 esi káosszal, mely behálózza városunkat. Hói épüssoelc? Amikor televíziót, mosógépet vagy egyéb háztartási gépet gyártunk és eladunk, számolunk azzal, hogy szerviz szükséges a javításokhoz, s raktárakat megtöltő alkatrészek. Személyautót nem gyártunk ugyan, de nagy tételekben importálunk. S ezzel együtt jár a gond, hol helyezzük el őket. Hol építsünk garázsokat és ki építsen? Ha épít, milyent építsen? A régi, úgynevezett történelmi városrészben nincs sok lehetőség. Szűkek az utcák, zárták a lakótömbök. Legfeljebb két lehetőség adódik: a szanálások során szabaddá tehető terület, valamint a néhol meglévő tágas udvarok. Az új városnegyedekben valamivel jobb a helyzet, bár ott sem igen, mert a tervezők a személygépkocsikat kifelejtették a számításból, egyébként nem terveztek volna olyan keskeny utakat és közterületeket az új-mecsek- aljai városrészben. Persze ma már hiába bosszankodik az ember, hogy a házak között lévő útra még a kukás autó sem tud bejutni, s ha két ház közötti kis térségen öt-hat személygépkocsi áll, újabb kocsi nem jut tovább. Vigasztalást nyújt, hogy a lakótömbök mellett — a vasút és a műút közötti erdős-bokros részen — van még hely a garázsok részére. Ami a később felépítésre kerülő városnegyedeket illeti, már megnyugtatóbb a helyzet, mert a garázsokat éppúgy számításba vették, mint az iskolákat vagy az áruházakat. De ezek az újabb városrészek — például a szigeti városnegyed — csak öt-tíz év múlva, vagy ennél is később kerül „tető alá”. Mi lesz addig? Elönt bennünket a sok személyautó? Ha így építkezünk tovább, ha nem is az autók, de a földszintes apró garázsok előbb-utóbb ellepik a még szabad területeinket Űsszehangolni a környezetiéi! Végig jártuk a várost, megnéztük a már elkészült Vagy éppen épülő garázsokat A benyomás meglehetősen vegyes. Kétszáz garázs épül Űj-Me- esekalján a vasút felé. Jó-e a hely vagy nem, azon nem érdemes vitatkozni, más nincsen. Ellenben azon már igen, hogy ezek a garázsok így Jnegfelelnek-e a holnap igényeinek. A városnegyed modem, az épületek magasak, következésképpen sok a lakó Is ezekben a házakban. Mindenkinek ma még nincsen ko- tsija, s ha a következő években senki sem vásárolna, akkor rendben is volna a dolog. De nem ez várható. Sőt! A felső részen épült garázsok szépek, modemek, jól Illeszkednek a környezetbe, ellenben a lejjebb épülők már nem. Akadt köztük jó- néhány- toldozott-foltozott garázsszerűség is. Ezeknél az a kérdés, hogy a hatóság mikor kötelezi a tulajdonosaikat a lebontásra. A panelnegyedben is épülnek garázsok. Igaz, autóval ■lég nem lehet behajtani a házak közé, de épülnek. El» ondolkoztató, hogy a magas •Miietek közötti kevéske területet is garázsokkal építik teli, holott nagyobb szükség lenne a zöldre, a virágokra és a gyermekeknek egy kis játszó térségre. S egyáltalán, aki kinéz az ablakán, mást se fog látni, mint garázstetőket és berregő autókat. ' Valahol mellette — nem pedig közepén — kellene vagy kellett volna a garázsokat felépíteni. A déli városnegyed — a Jókai utca és környéke — ugyan csak elkészül lassan. A Móricz Zsigmond tér lakóházai között egyre szaporodnak a garázsok. Itt úgy-ahogy megoldották a problémát, a házak által lezárt térségekben formás garázssorok épültek, amelyek majdnem egységesek, rendben és jó állapotban vannak. Ellenben az utolsó két ház között pontosan az út mellé építettek fel egy sort, ezek elzárják az udvart és felháborítóan rontják a két szép épület nyújtotta kedves képet. Nem beszélve arról, hogy az udvar végén is van hely, ahol ezek az összhang megbontása nélkül szépen elfértek volna. Kié a garázs? A városi tanács építési osztályán Tolnai Béla és dr. Ri- vészy János tájékoztatott. Elmondtam a benyomásaimat és fontolgattuk a lehetőségeket. — Önök engedélyezték ezt a Móricz Zsigmond téri garázsépítést? — Azt „partizán módon” építették oda. Mi köteleztük őket, hogy építsék át az előírásoknak megfelelően. Át is építették. — De távolabb kellett volna felépíteni, az udvar végén, nem? — Igen. Azonban annyira nem akartuk őket „büntetni”. Szép a humánus szemlélet, de ennyire mégsem szabad humánusnak lenni., Ha ők nem vették figyelembe a város érdekeit, az ő érdekeik iránt sem kell túlzottam érzékenynek lenni. Reméljük, hogy végül is kötelezi őket a tanács a garázsok áthelyezésére. No, de ez a problémáknak csak egy kísérő jelensége. Hogyan lehetne megoldani magát a főkérdést? — A városi tanács építési osztályának igen nagy gondot jelent a garázsok ügye — mondja Tolnai elvtárs —, de megjegyzem nem speciális pécsi ez a gond, hanem szinte világméretű. Mi is keressük a megoldást. Kiszámították, hogy egy modern, többszintes és 200 személygépkocsi befogadóképességű garázs nem kerülne többe 3 millió forintnál, vagyis egy garázs költsége 15 ezer forint. Valamiképp ilyen garázsokat kellene építeni állami irányítással, esetleg állami beruházásból vagy OTP-hitel igénybevételével. A hasznosításra kétféle megoldás is elképzelhető: vagy elérhető részletakcióban eladnák az igénylőknek vagy pedig a garázsokat bérbe adnák annak, aki igényli, s addig, ameddig szüksége van rá. A jelenlegi helyzet ugyanis jogilag rendezetlen. A polgári jog szerint, akié a telek, azé a rajta lévő építmény. A telek pedig az államé, amelyet — mert közterületről van szó — szét nem parcelláz és el nem ad. A magános viszont épít az állami telekre, következésképp az államé lesz a garázs is. A jelenlegi megoldás valahogy az, hogy a ga- rázsépitő tíz esztendeig ingyen használhatja az állam által részére biztosított telket, majd utána átmegy a garázs is az állam tulajdonába és a régi „tulaj” bérlővé válik. Távlati megoldás Járhatóbb volna tehát a központilag épített nagyméretű és modern garázsok útja. Ugyancsak szóvá tesszük — egyébként ezt a tanács építési osztálya már javasolta az Építésügyi Minisztériumnak, hogy az épülő házak alagsorát garázsoknak képezzék ki. A minisztérium még nem reagált erre a javaslatra, bár Lengyelországban — ahol nincs ennyi személyautó — így épülnek az új bérházak. E cikkel csupán az volt a szándékunk, hogy ismételten felhívjuk a figyelmet a garázsproblémára, mert maholnap sokkal égetőbb lesz, mintsem gondolnánk. Gazdagh István HŰTÓSZÁLÁGOK OROSHÁZÁNAK öt hűtőszalagot készítenek ebben a negyedévben az Építőgép javító és Gyártó Vállalat pécsi telepén a most épülő orosházi üveggyár részére. Sudár Emil a hűtőszalag hengereit esztergálja. A gyógyító sugár Látogatás a röntgenklinikán Bekötött fejű asszony ül a kórterem vaságyán csíkos fürdőköpenyben. Amikor meglátja dr. Benkő György professzort, arca felderül: — Már megint jobban vagyok, professzor úr! — A feje fájt? — kérdem. — Igen, a fejem. Egy daganat nőtt ki. — És a röntgenkezelés? — Csodálatos dolog az! — válaszol lelkesedve. — Odafekszem a gép alá, nem látom és nem érzem a sugarat, mégis gyógyulok. Mintha a semmi gyógyítana ilyen szépen, hiszen még beszélgetni sem tudtam rendesen... Kisvártatva látom a gépet is, ahol az asszonyt gyógyítják. A fehérköpenyes asszisztensnő beállítja a készüléket, aztán kimegy és behúzza maga mögött a nehéz, ólombélésű ajtót. Leül az üveges lapú műszer- asztalhoz, elfordít egy fogantyút. Halk # zümmögés támad, a fekete mutatók lassan elmozdulnak. — Hat percig kapja! — mondja a professzor, s az ajtóKARDOS ANTAL KÖRÜLNÉZ Mindig is kíváncsi ember volt ez a Kardos Antal. Már gyerekkorában is mindig faggatta az idősebbeket, amikor takaritólegény volt a bányában. Mindent tudni akart. . Egyszer meg az urakkal gyűlt meg a baja, amikor feltett nekik néhány kérdést a bérekről, az árakról, a bányász emberszámba vételéről, meg ilyenekről. A napokban pedig megint elhatározta, hogy kíváncsiskodni fog. Elment a szabolcsi bányába és megkérdezte Tátrai József üzemvezetőt, mit szólna ahhoz, ha lemenne a bányába egy kicsit körülnézni. Csak úgy kíváncsiságból. Mondták neki ugyanis a barátok, a volt munkatársak, hogy nem úgy van ám, mint régen! — Mi az, hogy nem úgy van, mint régen? — för- medt rájuk, mivelhogy még két és fél éve sincs, hogy nyugdíjba ment. Ez pedig nem régen volt. Elsorolták neki: az ereszke is korszerűen van biztosítva, a gurító se egészen olyan, mint akkoriban, a TH- gyűrűk igen nagy nyomásnak képesek ellenállni, s még akkor is megtartják eredeti formájukat jó ideig. Amellett biztonságosabbá is teszik a széntermelő munkát; — Ezt látni köll — mondta s beállított az üzemvezetőhöz. Délelőtt lement a föld alá. Körülnézett „egy kicsikét” — s alig akart kijönni, amikor a barátai már úgy vélték, hogy mindent megmutattak neki. — Na, látjátok, ez már jó. Nekem még 4—600 métert is köllött csillézni, amikor még magam is tologattam őket. Kézzel töltöttük a szenet a töltőpadon. Na igen, csapatvezető vájár lettem később, úgy mentem nyugdíjba is. Nem is szólok egy szót se. Nincs panaszom. Nagy fejlődésen ment keresztül a bányaművelés. Azért meg ne haragudjatok, hogy kíváncsi ember maradtam. Látni akartam, igaz-e, amiket nekem magyaráztok. Az a porlekötési módszer is tetszik nekem, ami most van. Meg a fejtés telepítése! Hű, gyerekek, az már igen jó, ahogy én látom. Nagyobb létszámmal telepítitek a fejtést, így az előrehaladási sebesség is gyorsabb, a szén elszállítása meg azzal a flexibilis kaparószalaggal, az szép. Ahogyan az rádolgozik a keresztvágaton a széles gű- miszalagra, az igen tetszik nekem. Ez a villanyerőve! meghajtott gumiszalag sokat ér. Könnyű így a munka. így nyilatkozott Kardos Antal, a nyugdíjas vájár; Aztán még azt is elmondta, hogy a szállítóvágaton, ahol vitlával húzat- ják a csillét a töltőgarat alá, teljesen kiküszöbölték az emberi erővel történő csillézést, töltést Hej, Kardos Antali Kardos Antal! A kíváncsiság nem bűn. Az ilyesfajta bányászkíváncsiság csak jó. Maradjon is maga kíváncsi mindig, menjen el majd egy-két év múlva megint a szabolcsi bányába szétnézni! Látni fogja majd, hogy akik a gépesítésen dolgoznak, még ezeknél is többet tettek, mint amiket most látott. Lesz ott omlasztásós fejtés, az a népszerűvé váló cseh-hálós rendszerű, meg a fúrásos fejtés-jövesztés is megvalósul, amihez nem kell biztosítási elem, de emberi erő sem. S megérjük még azt is, hogy a bányászember tüdeje is tiszta marad, amíg él! Nem lesz benne por, szilikózis, tbc meg mindenfajta kórság, semmi, de semmi. Egy csöpp se. Kardos Antal nyugdíjas vájárt majd akkor is meghívják Szabolcsra körülnézni. Egészen biztos, hogy meghívják! Nekem elárulták ott, a fiatalabbak, a mai „gyerekek”; Gyevl Kiroty hoz lép. Az ólomüvegből készült ablakhoz szorítja a fejét és az asszonyt nézi, aki türelmesen és megadón fekszik a sugár alatt. Hát így történik a gyógyítás a város legfiatalabb klinikáján. Két hónapja sincs, hogy megalakult Szeged és Debrecen után. Még a telefonkönyvben sem szerepel, különálló épülete sincs, ahol nagy tábla hirdetné á nevét. Az I-es belklinika, szemklinika, mikrobiológiai és gyógyszertani intézet, meg a megyei nővérképző köSött kapott helyet abban a „klinikai negyedben”, amely a Kórház tértől a Hullámfürdőig nyúlik. Nagy terület, sok épület, s mégis olyan nagy a zsúfoltság, hogy az új klinika központjának csak egy kicsiny emeleti rész jutott néhány kórteremmel és irodával. Most hurcolkodnak, rendezkednek. Nehezíti a munkát, hogy a klinikának nyolc részlege van, s a nyolc részleget , a város többi klinikáján helyezik eL Még bejárni sem könnyű a sok helyet, hát még összefogni! És minden így marad, amíg az új, négyszáz ágyas klinikaépület él nem készül. Ez a jövő év őszén várható. Dr. Benkő György, a város legújabban kinevezett és korban is a legfiatalabbak közé tartozó professzora, mégis bizakodó. A tőle megszokott közvetlenséggel invitál, hogy nézzünk meg egy másik röntgenkészüléket. Az I-es Belklinikán keskeny zsúfolt irodákon megyünk át, majd belépünk egy kisebb teremnek beillő helyiségbe. Gyengén ég a villany, szürkére festett gépeket világít. A gépek között ' egy hallgatag asszisztensnő tesz-vesz. — Ezeket tavaly vettük a Budapesti Nemzetközi Vásáron, — tájékoztat dr. Benkő professzor. — Kérem, figyelje az „asztallapot”, a gép átvilágító állványát nevezem így, azt a részt, ahol a beteg szokott állni. Elfordít egy fogantyút. Halk zümmögés, s az állvány megindul . felfelé. Gyenge kattanás: már lefelé jön. — Nem kell a beteget lej-, jebb állítani! — mondja a professzor és ismét a fogantyúhoz nyúl. Újabb zörej, s az egész „asztallap” megdől, előbbi függőleges állásából a vízszintes felé közeledik, mint ha egy óriás ember óvatosan lefektetné... — Fekvő helyzetből is fölállítja! — szól a professzor, s megnyom egy gombot. Az $ „asztallap” erre megint a íüg- í gőleges helyzet felé közeledik. 5 — Amit látott, csak beve< zetőnek szántam. Számunkra 'ugyanis nem a gép mozgása a szenzáció. Nekünk az a fontos, hogy a készülék az orvost és a beteget érő sugármeny- nyiséget egytizedére csökkenti. — Értem! — mondom a pro fesszomak. — A kezelőorvosok több évtizedet szolgálnak a gép mellett... — Igen, több évtizedet! — szól a professzor. — De nézzük a gép többi előnyét. Például azt, hogy a készülék jóval világosabb képet ad az átlagosnál... — Az élőbb említette a professzor elvtárs, hogy a sugármennyiség csak egy tized... — Igen, s mégis nagyobb a fényerő! De van még eg'- nagyszerű tulajdonsága: a röntgenkép televízióskészülékre vehető vagy lefilmezhető. Benkő professzor megint a géphez lép és bekapcsol valamit. Kisvártatva ötforintos nagyságú, fényes, kerek kör jelenik meg a nézőkében. Utána ismerős zúgás: ugyanaz a kép felbukkan a gép mellett álló tv-készülék képernyőjén is. természetesen felnagyítva. A professzor egy tárgyat fog a kezébe, odatartja az átvilágító elé, mire a képe a nézőkében meg a képernyőn is megjelenik. — Egy berendezésre több tv is rákapcsolható! — mondja a professzor, miközben megjavítja a kép kontrasztját. — Eddig csak pár hallgató tudta megfigyelni a gépet működés közben, mert a többi nem fért el. Most már nincs ilyen gon dunk, mert akár húszán vagi negyvenen is összegyűlhetnek a szomszédos termekben, s kényelmesen, az asztal mellett ülve nézhetik a felvételt. — S a filmezés? — A filmezés azoknak jó. akik nem tudnak ott lenni az előadáson. A filmszalag megörökíti azt, ami a képernyőn elsuhan — a film évekig elraktározható. Átvágtunk néhány helyiségen és hihetetlenül keskeny irodában kötünk ki. Kinyújtott karommal majdnem átérem a szélességét. Inkább egy folyosórészlethez hasonlít, mintsem irodához, bár a magassága után ítélve, kolostori cella is lehetne. Hideg és nyirkos. A bútorzat nagyon szerény: egy piros dívány, keskeny asztalféleség, meg szekrény, amely az egész szélességet elfoglalja. — Ebben az irodában dolgoztam tizenkét éven át! —■ mondja a professzor, aztán leül a régi székbe. Filmeket mutat a Budapesti Nemzetközi Vásárról, meg a gépeikről mesél, olyan otthonos, mintha nem is volna már odafönn az első emeleten, professzori szobája, Magyar Lásdé t i
