Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

4 im. Annin tx Magyar—szovjet közös nyilatkozat (Tólytatá» « L ófdatróX) általános és teljes leszerelé­séről szóló szerződés megkö­tése. Ugyancsak fontos min­den olyan részegyezmény, amely e cél felé vezet. A genfi tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet munkája minded­dig eredménytelen a nyugati hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok politikája miatt. Az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatok jó alapul szolgál­nak annak a feladatnak 8 megoldásához, amelyet az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének tagállamai a genfi le­szerelési értekezlet elé tűz­tek. A magyar fél támogatja a Szovjetuniónak és a többi szo­cialista országnak a tizen­nyolchatalmi bizottságban ki­fejtett azon erőfeszítéseit, hogy jöjjön létre szerződés az általános és teljes leszerelés­ről, szigorú nemzetközi ellen­őrzés mellett, és tegyenek olyan intézkedéseket, ame­lyek lépésről lépésre csök­kentenék a fegyverkezési haj­szát, elősegítenék a nemzet­közi feszültség enyhülését. Mindkét fél kijelenti, hogy továbbra is mindent megtesz az államok fegyveres erői létszámának és katonai költ­ségvetésének csökkentésére, a bombázó légierők megsemmi­sítésére, a nukleáris fegyve­rek további elterjedésének megakadályozására, a várat­lan támadások megelőzését szolgáló intézkedések megho­zatalára és a föld alatti atom­kísérletek eltiltására tett szov­jet javaslatok elfogadásáért. A felek megerősítik, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, valamint 8 többi szocialista ország állás­pontja szerint részben vagy egészben ki kell vonni és saját nemzet) határaik mögé kell visszavonni a külföldi területeken állomásozó csa­patokat. Erre vonatkozólag a .szocialista országok számos alkalommal terjesztettek elő megfelelő javaslatokat. A szovjet csapatok a Varsói Szerződésből eredő szövetségi kötelezettségek alapján tar­tózkodnak ideiglenesen a Ma­gyar Népköztársaság terüle­tén. A szovjet csapatok ideig­lenes magyarországi tartózko­dását nem belső okok, hanem a jelenlegi nemzetközi hely­zet teszi szükségessé. A Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság, a Var­sói Szerződés többi szocialis­ta tagországával együtt újból megerősíti azokat a javasla­tait, hogy valamennyi külföl­di csapatot vonjanak vissza más országok területéről nem­zeti határaik mögé. A felek állást foglalnak a csapatoknak az idegen terüle­tekről való teljes vagy rész­leges kivonása mellett, bele­értve Magyarországot is, ha azok a NATO-tagállamok, amelyeknek csapatai idegen területen állomásoznak, meg­felelő kötelezettségeket vál­lalnak és egészen vagy rész­ben visszavonják csapataikat nemzeti határaik mögé. Mindkét fél szükségesnek tartja hangsúlyozni annak nagy jelentőségét, hogy lét­rejött a légkörben, a világűr­ben és a víz alatt végzett atomfegyver-kísérletek meg­tiltásáról szóló szerződés, to­vábbá annak, hogy létrejött a Szovjetuniónak és az Egye­sült Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezete által megerősített megállapodása, amely szerint nem juttatnak a világűrbe nukleáris fegy­vereket. A magyar fél rend­kívül jelentősnek tartja N. Sz. Hruscsovnak. a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek a világ állam- és kor­mányfőihez 1963. december 31-én intézett üzenetét a ha­tár- és területi viták békés rendezéséről. A felek kijelentik: el kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életé­ben csak békés célokra hasz­nálják fel. Ehhez jő kezde­tül szolgálna atomfegyver­mentes övezetek létesítése Kö­zép- és Észak-Európában, a Bálkán és a Földközi-tenger térségében, Afrikában és a világ más részein, valamint az atom- és hidrogénfegyve- dk további elterjedésének megakadályozása. Ennek fő akadálya a NATO sokoldalú atomhaderejének létrehozása, mert az megnyitja az atom­fegyverhez vezető utat a nyu­gatnémet révansisták előtt. A felek támogatják a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának azt a javas­latát, hogy a két német ál­lam — a Német Demokratikns Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság — vállal­jon kötelezettséget, hogy nem gyárt, nem használ fel, nem szerez be és nem helyez el területén atomfegyvert, és a Lengyel Népköztársaságnak azt a javaslatát, hogy írja­nak alá megállapodást a Közép-Európában elhelyezett atomfegyver-készletek továb­bi növelésének eltiltásáróL A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió — mint koráb­ban, — most is úgy véli, hogy a Varsói Szerződés és a NA­TO tagállamai közötti meg­nemtámadási .szerződés meg­kötése jelentősen csökkentené az új háború veszélyét, hoz­zájárulna a világon uralkodó feszültség további enyhülésé­hez és a bizalom megterem­téséhez az államközi kapcso­latokban. Jelenleg a legfontosabb a nemzetköd feszültség legve­szélyesebb gócainak megszün­tetése. Sürgető kérdés ezzel kapcsolatban a második vi­lágháború maradványainak felszámolása és a német bé­keszerződés megkötése mind­két szuverén német állammal: a Német Demokratikus Köz­társasággal és a Német Szö­vetségi Köztársasággal. így le­het megbízható módon pontot tenni a második világháború végére és megfékezni a Nyu- gat-Ncmetországban újjáéledő militarizmust, hogy Európa népei biztonságban érezhes­sék magukat. A Német De­mokratikus Köztársaság te­rületén fekvő Nyugat-Berlin a szerződés megkötésével vál­jék demilitarizált szabad vá­rossá. A felek kijelentik, hogy tel­jes eltökéltséggel állnak a szocializmus építésének útjára lépett hős kubai nép oldalán és teljes mértékben támogat­ják a Kubai Köztársaság kor­mányának öt ismert pontját, amelyek a helyzet normalizá­lásának alapját képezik a Karib-teng er térségében. Mindkét félnek eltökélt szán­déka, hogy a többi szocialista állammal, valamennyi béke- szerető müvei együtt segítsé­get és támogatást nyújt a ku­bai népnek a szabadságáért és nemzeti függetlensége meg­szilárdításáért vívott igazsá­gos harcához. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége most és a jövőben is messzemenő se­gítséget nyújt a szabadságuk­ért és függetlenségükért har­coló népeknek. A felek kifejezik szolidari­tásukat Dél-Vietnam népével és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabadságáért és nemzeti füg­getlenségéért küzdő dél-viet­nami lakosság ellen folytatott háborúját. Felháborodással állapítják meg, hogy az Egye­sült Államok agresszív körei­nek cselekedetei azzal a ve­széllyel járnak, hogy a Föld e térségében tovább terjed a háború. A felek támogatják Vietnam népének azt a köve­telését, hogy vessenek véget a külföldi imperialista be­avatkozásnak Dél-Vietnam beliigycibe, űzzék ki a beto­lakodókat és ezzel Dél-Viet­nam lakossága kapjon lehető­séget belügyeinek önálló in­tézésére. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elítéli az imperialista hatalmaknak azt a politikáját, amely akadá­lyozza a gyűlöletes gyarmati rendszer teljes felszámolását Afrika földjén. A felek nagy- jelentőségűnek tartják az af­rikai államok külügyminisz­tereinek lagoszi értekezletén elfogadott közős nyilatkoza­tot, amely hozzájárul az afri­kai országok együtt rrtűködé- séhez függetlenségük védel­mében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió támogatásá­ról biztosítja a ciprusi népet abban a jogos törekvésében, hogy biztosítsa szuverénitását és területi épségét, síkra száll a Ciprusi Köztársaság bel­li gyeibe való minden beavat­kozási kísérlet ellen, mert úgy véli, hogy egyedül a ciprusi nép illetékes dönteni országa továbbfejlődése kér­déseiben. A felek reál politikai lépés­ként értékelik és mint ilyet üdvözlik a Kínai Népköztár­saság és a Francia Köztársa­ság diplomáciai kapcsolatai­nak létrejöttét. A magyar és a szovjet fél ismételten kije­lenti, hogy határozottan síkra száll a Kínai Népköztársaság törvényes jogainak helyre- állításáért az Egyesült Nem­zetek Szervezetében, az ame­rikai fegyveres erők kivoná­sáért Tajvan szigetéről, hogy ezzel vége szakadjon az Egye­sült Államok agressziójának ez ellen az ősi kínai terület ellen. A feleik támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kor­mányának az amerikai meg­szállás beszüntetésére, az Egyesült Államok csapatainak Dél-Koreából való kivonására, Koreának demokratikus és békés alapon történő újra­egyesítésére vonatkozó jogos követelését. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista országok kezdeményezésére, az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének megfelelő határo­zata alapján összehívott ke­reskedelmi és fejlesztési kon­ferenciának, és remélik, hogy a konferencia hozzájárul a különböző fejlettségi fokú és a különféle társadalmi rend­szerű országok között az egyenlőség, a kölcsönös elő­nyök és a legnagyobb ked­vezmény elvein alapuló ke­reskedelem fejlesztéséhez és ahhoz, hogy a nemzetközi ke­reskedelem mentesüljön a megkülönböztetés minden for­májától. Ez elősegítené a né­pek közötti barátságot és együttműködést, és megköny- nyítené a fejlődő országok gazdasági problémáinak meg­oldását. III. Á Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képvise­lői tájékoztatták egymást párt jaik tevékenységéről, meg­vizsgálták a két párt testvéri kapcsolatai további bővítésé­nek és elmélyítésének lehető­ségeit, A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képvise­lői megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a két pártnak a Marxizmus—Latinizmus magasztos eszméin alapuló kapcsolatai a magyar párt­ós kormányküldöttség 1963. évi szovjetunióbeli látogatása óta tovább bővültek és fejlőd tek. Mindkét párt változatla­nul fontos feladatának tartja a magyar nép és a Szovjet­unió népei testvéri barátsá­gának további erősítését. A két párt képviselői véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi kommunista- és mun­kásmozgalom jelenlegi hely­zetéről és megállapították, hogy a két párt nézetei a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom minden fon tos kérdésében teljesen meg­egyeznek. A két párt újból leszögezi, hogy az élet, a gya­korlat igazolta a kommunista és munkáspártok képviselői­nek 1957. és 1960. évi moszk­vai értekezletein elfogadott okmányokban foglalt elemzés és következtetések helyessé­gét, és kijelentik, hogy eze­ket a dokumentumokat egész tevékenységük vezérfonalának tekintik. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializ- ■ mnsba való átmenet, a két ellentétes rendszer harcának korszaka, a szocialista és nem zeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának kor­szaka, az a korszak, amelyben mind újabb és újabb népek lépnek a szocializmus építésé­nek útjára, amelyben a szo­cializmus és a kommunizmus világméretekben győzedelmes­kedik. A történelmi fejlődés Hruscsov visszaérkezett Moszkvába teljes egészében bebizonyítot­ta, hogy korunk fő megkü­lönböztető vonása az, hogy a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A szocialista országok min­denekelőtt gazdasági sikereik­kel gyakorolnak alapvető be­folyást a világtörténelem me­netére. A szocialista közösség gazdasági és katonai erejének növekedése, a nemzeti fel­szabadító harc, valamint a nemzetköri munkás- és kom­munista mozgalom sikerei a nemzetközi küzdőtéren mind­inkább a szocializmus javára változtatják meg az erőviszo­nyokat. Az élet igazolta a kommunista és munkáspártok azon következtetésének he­lyességét, hogy a jelen körül­mények között a világháború nem végzetszerűen elkerülhe­tetlen és a szocialista orszá­gok, a munkásosztály nemzet­közi forradalmi mozgalma, a népek felszabadító mozgalma, valamennyi békeszerető erő egyesült erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni az új vi­lágháborút, meg lehet védeni és szilárdítani a békét. Mindkét párt képviselői megállapítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája kedvező körülményeket te­remt a kapitalista országok dolgozó tömegeinek osztály­harca, a népek nemzeti fel­szabadító mozgalma számára. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli azoknak a kommu­nista pártoknak aktív tevé­kenységét, amelyek a kapita­lizmus bonyolult körülményei között vívják hősi harcukat a munkásosztály és valamennyi dolgozó egységéért és külön­böző — békés és nem békés, parlamenti és parlamenten kívüli — harci formákat al­kalmazva küzdenek a mun­kásmozgalom céljainak való- raváltásáért. A szocialista világrendszer létezésének és állandó erősö­désének időszakában az impe­rialisták nem képesek a régi módon fellépni a népek, az egyre nagyobb sikereket el­érő nemzeti felszabadító moz­galmak ellen. A gyarmatosí­tók a népek harca által kény­szerítve sok esetben elismer­ték volt gyarmataik függet­lenségét, de mindent meg­tesznek, hogy pozícióikat megtartsák, s nem riadnak vissza attól, hogy imperialista rabló módszerekkel számolja- j nak le a törvényes nemzeti jogaikat védelmező népekkel. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja ismétel­ten kijelenti, hogy határozot­tan támogatja a nemzeti füg­getlenségükért, szabadságuk­ért és a haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népeket igazságos harcuk­ban. Az imperialisták minden lehetőséget igyekeznek fel­használni, hogy bomlasztó munkát végezzenek a szocia­lista országokban, megkísér­lik gyengíteni a szocialista országok társadalmi rendjét és a szocialista országok test­véri közösségét. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja szent kötelességének tartja, hogy küzdjön ez ellen a bom­lasztó tevékenység ellen, és felhívja a figyelmet, minden­féle ellenséges ideológia el­leni, következetes harc fon­tosságára. A két párt képvi­selői kijelentik, hogy nem lehetséges az ellenséges Ideo­lógiák békés egymás mellett élése. A nemzetközi kommunista mozgalom alapvető elveivel összhangban mindkét párt a továbbiakban is megalkuvás nélkül harcol a- revizloniz- mus, a dogmatizmus és a szektásság ellen, amelyek ösz- szeegyeztethetetlenek a mar­xizmus—leninizmussal, veszé­lyeztetik a kommunista és munkásmozgalom egységét, akadályozzák annak forradal­mi harcát. A két párt képvi­selői egyetértenek abban, hogy meg kell védeni a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egysé­gét minden bomlasztó kísér­lettel szemben, bármely ol­dalról is eredjen az. Mindkét párt úgy véH, hogy Moszkva: Szombaton este hazaérkezett Moszkvába a Hruscsov vezette szovjet párt- és kormányküldöttség, amely hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársa­ságban. A szovjet főváros kijevi pályaudvarán Leonyid Brezs- nyev, Alekszej Koszigin, Anasztáz Mikojan, Mihail Szuszlov és több más szovjet vezető köszöntötte Hruscsovöt és a küldöttség tagjait. Ott voltak hazánk moszkvai nagy- követségének munkatársai is. 8 Jelen viszonyok között a marxistái—leninista pártok egyik legfontosabb feladata: hare a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megszilárdításáért, a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenysége ellen, amely nagy kárt okoz a szo­cializmusért b a kommuniz­musért folyó küzdelemnek. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a legha­tározottabban elítéli a frak­ció« tevékenységet folytató kínai vezetőket, akik a mar­xizmus—leninizmus iránti hűségre hivatkozó szólamok­kal, baloldali ultraforradalmi frázisokkal takarózva táma­dást intéztek a kommunista világmozgalom jelenlegi alap­vető elméleti és politikai irányvonala ellen. A kínai vezetők a stratégia és a tak­tika valamennyi alapvető kér­désében eltávolodtak a kom­munista világmozgalomnak a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásain kö­zösen kidolgozott lenini irány­vonalától, és meghirdették saját vonalukat, amelyben a kispolgári, kalandorpolitika a nagyhatalmi sovinizmussal párosul. Számos kérdésben lényegében trockista állás­pontra csúsznak. Beavatkozva más pártok belügyeibe, frak­ciókat szerveznek és saját kü­lön álláspontjukat igyekeznek rákényszeríteni az egész szo­cialista táborra, a kommunis­ta világmozgalomra, A Magyar Szocialista Mun­káspárt megelégedéssel álla­pítja meg, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja ma­ximális türelmet és önfegyel­met tanúsított, s minden le­hetőt megtett, hogy beszün­tesse a nyílt vitát, erősítse a szocialista közösség és a nem­zetközi munkásmozgalom ösz- szeforrottságát. A Kínai Kom­munista Párt vezetői mégis elutasították a Szovjetunió Kommunista Pártja kezdemé­nyezését és a többi testvér­párt baráti figyelmeztetését. Eleinte saját külön ideológiai és politikai álláspontjukkal je­lentkeztek, majd szüntelenül mélyítették és szélesítették a nézeteltérések körét, kiterjesz­tették azokat az államközi kapcsolatokra a szocialista közösségen belül, majd nyílt politikai harcot kezdtek a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a Szovjetunió, a többi testvéri ország és párt ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt szilárd és következetes állás­pontját a marxizmus—leni- nizmus elveinek védelmében, a kommunista világmozga­lom egységének megszilárdí­tásáért, a kommunista és munkáspártok 1957-es és 1960-as moszkvai tanácskozá­sán közösen kidolgozott fő irányvonal érvényesítéséért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Párt­ja úgy véli, hogy az adott helyzetben a leghatározottab­ban vissza kell utasítani a kínai vezetők antileninista koncepcióit és aknamunká­ját. A kommunista és mun­kásmozgalom egységének és a szocialista közösségnek érde­kel, valamennyi marxista— leninista párt fetternaefon»­Nyikita Hruscsov vasárnap délutáni rádió- és televízió- beszédét átveszi az Intervf- zió és az Eurovízió hálózata — közli a TASZSZ. Eddig — a Szovjetunión kívül — 16 ország jelentette be közvetí­tési szándékát: Bulgária, Ma­gyarország, az NDK, Lengyel- ország, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Ausztria, Belgium* Hollandia, Dánia, Olaszország, Norvégia, Finnország, Fran­ciaország, az NSZK és Svéd­ország. lista kötelezettségei art pa­rancsolják, hogy nyűt, elvi harcot folytassunk azok el­len, akik az egységről szóló demagóg frázisokkal álcázzák opportunizmusukat, kispolgá­ri, nacionalista mivoltukat és a forradalmi világmozgalom, valamint a nemzetközi hely­zet legfontosabb kérdéseiben vallott, lényegileg trockista nézeteiket. A Magyar Szocialista Mun­káspárt éa a Szovjetunió Kommunista Pártja a mar­xizmus—leninizmus és a pro- Ietárnemzctközlség elvei alap­ján továbbra is fáradhatatla­nul harcol a szocialista or­szágok összeforrottságáért és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének meg szilárdításáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Párt­jának a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott forradalmi harcában szerzett tapasztalatait, és úgy véli, hogy e tapasztalatok ta­nulmányozása, alkalmazása nagy jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép számára. A nem­zetközi munkásmozgalomban az elmúlt esztendőkben vég­bement óriási fellendülés bi­zonysága annak, hogy a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak elméleti munkássága, azt összefoglaló XX. és XXII. kongresszusa valamennyi kom­munista párt számára nagy jelentőségű, mert általános érvényű. A világ kommunista és munkáspártjainak 1960-as történelmi jelentőségű tanács­kozása megerősítette és ok­mányaiban rögzítette a Szov­jetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának vala­mennyi nemzetközi érvényű megállapítását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői megelé­gedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentősen hozzá­járul az államok szocialista közösségének megszilárdítá­sáért, a Marxizmus—Leniniz­mus győzelméért, a tartós bé­kéért folyó harchoz az egész világon. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségének látoga­tása és a látogatás alkalmá­val folytatott eszmecsere ered menyeként tovább erősödött a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetsége népeinek baráti kapcsolata, testvéri együttműködése, tovább szi­lárdult a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának a marxizmus—leninizmus, a proletámemzetköriség megin­gathatatlan elvein alapuló egysége és összeforrottsága. Kelt, Budapesten, 1964. évi április 9. napján. kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Nép- köztársaság Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormányának elnöke. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom