Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

1964. Április 12. MAPIO Megjelent a fagyi a pécsi ntcán, üzemel a „Virág” fagy­lalt-automatája. Plenáris illést tart a TIT nemzetközi-politikai szakosztálya Hétfőn délután fél 3-kor a Nevelők Házában tartja plená­ris ülését a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezetének Nemzet­közi-politikai szakosztálya. Dr. Tóth Józsefnek, a Marxi zmus- Leninizmus Esti Egyetem igaz­gatójának megnyitója után dr. Hetesy Károly, a szakosztály titkára tart beszámolót a szak­osztály hároméves munkájá­ról és a soron levő feladatok­ról. Forró sikerű hangverseny a Zeneakadémián A budapesti Zeneakadémia sok sikert látott, fényesen ki­világított nagyterme kedden este fél. nyolc tájban már zsú­folásig megtelt. Pedig a fő­városiak igazán nem panasz­kodhatnak: előző napon Fe- rencsik vezényelte ugyanott a Budapesti Filharmónia: Társaság zeneíkarát, másnap­ra a plakátok a Magyar Rá­dió és Televízió szimfonikus zenekarának és a pécsiek ál­tal is jól ismert Piovesan Si- rionak a hangversenyét hir­dették, és még ugyanerre a hétre többek között Benjámin Oren zongora-koncertjét, va­lamint Goar Gaszparian ária- és dalestjét. Ilyen gazdag és dús program, ilyen nagy ne­vek csábítása közepette is figyelmet keltett a. Pécsi Liszt Ferenc Kórus és Filharmoni­kus Zenekar vendégszereplése. Ennek legfőbb okát abban kereshetjük, hogy az igényes, nemegyszer elkényeztetett, ínyenc módjára válogató fő­városa közönség az elmúlt évek során már megszokta, hogy a pécsiektől mindig va­lamilyen zenei csemegét kap, méghozzá élményszerű, magas művészi színvonalú előadás­ban, amit okvetlenül érdemes meghallgatni. Az elmúlt évek emlékezetes sikerű hasonló hangversenyei tehát bizalmat és szeretetet. előlegeztek: ez az •előlegezett bizalom nyilvánult meg a kórust, zenekart, vala­mint a vezénylő Lamberto Oardellit köszönő tapsban. Figyeltem1 magam körül az arcokat... Itt-ott ismerős te­kinteteket fedeztem fel: pé­csiek. Eljöttek ők is, meghall­gatni kórusukat, zenekarukat. De még többem vannak olya­nok, akiknek arca, mint régi ismerősé bukkan fel az em­lékezés távolából... Ok már Id<5járásjelent£s Várható időjárás vasárnap estig: változó mennyiségű fel­hőzet, legfeljebb néhány he­lyen esővel, vagy zivatarral. Mérsékelt, időnként élénkebb délkeleti, déli, holnap, főként a Dunántúlon • északnyugatira forduló szél. Enyhe nappal. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet 3—8 fok kö­zött, az északkeleti megyék egy-két helyén gyenge talaj­menti fagy. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 15—20 fok között pesti lakosok, évekkel ezelőtt elszakadtak a Mecsek-alji vá­rostól, de szívük, érdeklődé­sük elhozta most őket a Zene­akadémiára, mert ha Pesten élnek is, a szívük mélyén meg maradtak pécsinek ... És meet látom az arcukon, hogy boldo­gok, büszkék... Büszkék, hogy milyen fegyelmezetten sorakozott fel imponáló tö­megével a kórus, hogy milyen, puha lágysággal szólaltak meg a Palestimán-nevelődött szerző Requiemjének nagyobb részt homofón-harmoonikus szerkezetű énekkari szólamai. Még a legkritikusabb pesti zenészfülek sem igen talál­hattak hibát a Liszt-kórus produkciójában. A mű elhang­zása után hosszú perceken át tartó taps, mely a kórust, a zenekart, Lamberto GardeU lit és a karigazgató Antal Györgyöt köszöntötte, nem puszta udvariasság volt, ha­nem elismerés. Elismerése an­nak, hogy a Liszt kóKis tel­jesítményét teljesen - egyen­rangúnak, sőt bizonyos tekin­tetben a legjobb fővárosi együtteseket is felülmúlónak találták ... Beszélgetek kri­tikusokkal, ismerősökkel, szak emberekkel és zenét kedvelő laikusokikol. A vélemény egy­öntetű: gazdagon gyümölcsö­zött a befektetett nagy-nagy munka, Antal György hozzá­értő irányítása a pontos és tiszta kezdésekben, a kitűnő énektechnikában, a fugato-be- lépések hibátlanságában, a szólamok kiegyenlített, tömör tónusában. Mások a zenekar teljesítményét dicsérik: külö­nösen a mélyvonósok, a brá­csák és a csellók remekel­tek, de kellemes meglepetést keltettek a rézfúvósok is. — Mondják, még a pestiek sin­csenek elkényeztetve, ritkán hallani olyan tiszta, pontos és határozott rézfúvós-intoná- lást, mint amilyent a mi ze-S nészeink a Dies irae elején $ produkáltak. És míg a hallgattóság egy része még a hallott Cherubi-j ni Requiem előadásának szép-; ségeit, a forte és piano kont- j raszthaitásának kidolgozottá- < gárt, a rendkívül finom ízlés- \ sei megoldott piamissimókat í és erőteljesen tömör, de soha- j A tulipánok városa lesz Pécs A Kertészeti és Parképítő Vál- Jókai utca éa a Szabadság út lalat arra törekszik, hogy Pé- közötti szakasz, továbbá a Sik- cset virágos várossá varázsol- ’ lósi út. Amint a tulipánok az ja. A vállalat a város külön- üvegházakban kivirágoznak, a sem dilettáns módon harsogó fortissimókat tárgyalta, mások már a hangverseny következő részéről, Bartók Concertójáról beszéltek. És amikor ez a mű is felcsendült, a közönség is­mét meggyőződhetett. arról, hogy a rendkívül nagy előké­szítő munka megérte a fárad­ságot: Bartók muzsikája hite­lesen, magas művészi szinten, példamutató felkészültséggel szólalt meg. Méltón Pécs vá­ros zenei hírnevéhez. A Concerto után ismét hosszú perceken keresztül dübörgött a taps. A pécsiek forró sikert arattak a Zene akadémián. böző pontjain, utcáin, terein, parkjaiban részben már tavaly, részben az idén, mintegy 50 ezer forint értékű virágot ülte­tett ki. Pécs az idén a tulipánok vá­rosa lesz. A vállalat összesen 7 ezer darab tulipánhagymát ültetett el. A várost rózsaszín és piros színű tulipánok díszí­tik majd. Ugyanakkor a város különböző pontjain 20 ezer ár­vácskát, 2 ezer nefelejtset, va­lamint ezer darab százszorszé­pet is ültettek ki. Olyan helyekre is ültettek virágokat, ahol az elmúlt év­ben még nem volt. Ilyen pél­dául a Sétatéren lévő gyermek- játszótér, a Máj láth utca, a város utcáin elhelyezett négy virágtáliba ültetik ki. Hruscsov elvlárs rádióbeszédet mond i magyarországi látogatásról Moszkvában hivatalosan be­jelentették, hogy N. Sz. Hrus­csov április 12-én, vasárnap moszkvai idő szerint 17 — ma­gyar idő szerint 15 — órakor beszédet mond a rádióban és a televízióban a szovjet párt- és kormányküldöttség magyaror­szági látogatásáról. SÁRIKA ÜGYE „Török Antal és Valcsek Magdolna által elkövetett bes­tiális gyermekgyilkosságnak országszerte nagy visszhangja volt. A jogos felháborodás nemcsak a két bűnös méltó megbüntetését követelte, ha­nem a „dolgozók ítélőszéke” elé állította mindazokat az embereket, akik közönyössé­gükkel megkönnyítették a két bűnös aljas tettének végrehaj­tását” — ezekkel a mondatok­kal kezdődött az a jelentés, amelyet Szekeres László elv­társ a sásdi járási pártbizott­ság első titkára a tegnap meg­tartott járási pártbizottsági ülésen ismertetett. A jelentés — az ügy kivizsgálására ala- kult bizottság munkája — részletekig menő alaposság­gal tárta fel mindazokat a körülményeket, amelyek hoz­zájárultak a tragikus ügyhöz. A 13 oldalnyi sűrűn gépelt je­lentést a pártbizottság tagjai mélységes csendben hallgat­ták végig, hogy azután annál szenvedélyesebben foglalja­nak állást felszólalásaikban. „Nem szabad megtörténni, hogv ilyen eset még egyszer bárhol is előfordulhasson” volt csaknem minden felszó­lalás lényege. A pártbizottság tagjai nagyon őszintén és fe­lelősségteljesen vonták le a megfelelő következtetéseket, tanulságokat, de hangsúlyoz­ták azt is, hogy voltak, akik ebből az ügyből tőkét akartak kovácsolni rendszerünk ellen. Akadtak, akik néhány ember meglévő és valóságos hibáját mint alapot használták fel kü- bönböző torzításokra, amelyek nemegyszer már-már a rá­galmazás határait is súrolták. Az ügyet kivizsgáló bizottság jelentését néhány nappal eze­lőtt a sásdi járási pórt végre­hajtó bizottsága is mintegy 7 órás ülésén megvitatta — ez is bizonyítja, mennyire jelen­tősnek tartották. A tegnapi ülés pedig reggel 9 órától dél­után 2-dg nagyobb plénum előtt foglalkozott az üggyel Kemény szavakkal ítélték el mindazokat, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt — akik nem tették meg mind­azt, amit a megelőzés érdeké­ben megtehették volna. Nem nem arról van szó, hogy sen­ki sem tett semmit. Volt né­hány intézkedés, már előzőleg is figyelmeztették Törököt és Valcsek Magdolnát, hogv másként bánjanak Sárikával, de ezek a figyelmeztetések, beszélgetések nagyon „lan­gyos víz” jellegűek voltak. A pártbizottság ülésén résztvettek megbélyegző és elítélő véleményük hangozta­tása után elfogadták a vb. ja­vaslatát. Egyetértettek azzal, hogy Magyari Istvárft, a sásdi községi tanács titkárát funk­ciójától függesszék fél és hív­jál? vissza. Nagy Béla tsz-el- nök, Török sógora, akinek a legtöbb tudomása volt az ügy - ről, bár beszélt sógorával Sá­rika neveléséről, de nem in­tézkedett hathatósan — meg­felelő pártbüntetést kapott. A pártbizottsági ülés számos párttagot sújtott különböző fokú pártbüntetéssel. A bűnösok persze elsősor­ban Török és élettársa Val­csek Magdolna voltak. De a pártbizottsága ülés felszólalói megbélyegezték a kislány any­ját — Török Antalnét, már Káloscü Lászlómét — aki ma­gát most „mártírnak” állítja be, holott amikor elválásuk után a bíróság nem neki ítél­te meg Sárikát — 15 hóna non keresztül feléje sem nézett. A pártbizottsági ülés szen­vedélyes hangú vitáik, hozzá­szólások, majd határozatok után azzal fejezte be munká­ját, hogy ismételten felhívta a figyelmet: a közönyösség, a kényelmesség az élet minden területén elítélendő. Sáriké tragikus példája figyelmeztei erre! (—ray) Slusszkulcs ernnég összefutottam a cukrászdában Karcsival. Tudod, az a 24 év körüli srác, akinek az apja orvos. Nagy hóhányó a kölyök. Az apja kocsijával szaladgál, fogja a nőket. Jóképű legény egy Skodával — mi kell még? Na, szóval egyedül ültem, letele­pedett mellém. Én kocsi nélkül voltam, még nem hoztam ki a garázsból. Az ördög, aki ilyen időben nyúzza a motorját. Beszélget­tünk. Azt mondta, hogy az ő kocsija itt van. körülnéz egy kicsit, s ha én is ráérek, tartsunk össze. Jól van. Kért két pohár húbertuszt. Mondtam neki, hogy öcsi meg vagy huzatva. ha vezetsz, miért iszol? Nem azért, mert a KRESZ írja. hanem mólés fejjel... szóval tudod. Csak legyintett. Iszogattunk, nézelődtünk. Csinosatobnál csi­nosabb lányok jöttek, mentek. Mennyi jó nő van ebben a városban, mi? De tudod, hogy van az. ha az ember nagyon ráér, meg lehe­tősége is lenne, akkor szokott pléré csúszni. Egy fia nőismerőssel sem találkozik. Mi is így voltunk. Már vagy egy órája ültünk, de ismerős nő még véletlenül se. — öcsi, ma itt mi nem rúgunk labdába — mondtam neki. * — Nem kell elkeseredni. Nézz csak balra a tükör mellé, most ül le két lány. Egy sző­ke és egy vöröskés. A szőkét ismerem. A ta­ni’-képzőbe jár. Nekem inkább a vöröshajű tetszett. Karcsi kért még egy pohár húbertuszt, nyelés nélkül leöntötte. Azt mondta, hogy odamegy hozzájuk, megkérdi tőlük, náncs-e kedvük egy kis kirándulásra. Ha lehet, hozd mind a kettőt — mondtam. Felállt, odahimbál ta magát a lányok asztalához, leült hozzájuk. Nem sok reményem volt az egészhez, de hát­ha. Oda-oda pillantottam, észrevettem, hog rólam is beszélhettek néhány szót, mert vörös hajú felém fordította a fejét és elkap tani egy-egy pillantását. Karcsi kis idő múl va vi«-zajött. Széles mosoly ült az arcán. — Minden rendben. A szöszinek tetszett p dolo* a másik egy kicsit teszősködött, de r szöszt rábeszélte. Úgy beszéltem meg velük hogv legurulunk Harkányba. Most lemennel a .Tókai térre, ott várnak. Selenyúlt a zsebébe, egy kulcsot vet' és jelentőségteljesen nézett rám. — Tudod mi ez? — Nem. és logarléc — A harkányi üdülőnk kulcsa. Megcsap­tam hazulról Két szoba van a házban... Megy ez öregem, csak mozgatni kell. A lányok felé néztem, éppen űzettek. Ott mentek el az asztalunk mellett, suhogott az orkánjuk, a szöszke Karcsira mosolygott, a vörcsáke rámpillantott, köszöntem, megbic- -entette a fejét. — A szőke előre ül, a másik hátra, melléd, lói van? Bocsáss meg, nem is kérdeztem: tefcszik-e a vörcsá? Szólt a fizetőnek, felálltunk, aztán még egyszer az orrom elé nyomta a kulcsot és így suttogta: „A mennyország kulcsa”. — Na, akkor gyerünk, te Szent Péter. Beültünk a Skodába, Karcsi megigazította a visszapillantót: „egy kicsit elferdítem, a vörcsike nehogy meglássa magát benne és zavarja a tükör”. A lányok ott álltak a Jókai téren. Odacsúsz tunk a járda mellé, a szöszke mosolygott, a vörcsi komoly képet vágott. Jól van, csak morcoskodj, gondoltam magamban, ismerem már én ezt a típust, adja az ártatlant, aztán később nem lehet tőle szabadulná. Régi mo­toros vagyok én... B elibbentek a kocsiba, ott mutatkoztunk be egymásnak. Baba vagyok — mond ta a szöszi, a vörcsi komoly arccal nyújtotta a kezét. — Jolán. A ballonokat a hátsó ülés fölé simítottuk, elhelyezkedtünk. Láttam, hogy Baba rövid, szűk szoknyája felcsúszott, harisnyatartójából kilátszott egy darabka. Szép fehérbőrű lány, éreztem öregem, hogy felmegy, a vérnyomásom. Kibányásztam a ballonok alól a tranzisztoros rádiót és az ölembe vettem. — Milyen zenét fogjak? — kérdeztem ■ogy elkezdjem a beszélgetést. — Amilyent talál — válaszolta Jolán es gy láttam, mintha mosoly suhant volna ve­iig az arcán. Na, hála isten — gondoltam — ouhul már a husi. Majd csak bemelegedik, hiába, kell előbb egy kis hangulat. Karcsi jól vezetett. Elhagytuk a Bőrgyárat is nekivágtunk a szalántai útnak. Szürkült, 'ehetett olyan fél hat körül. Szemerkélő kezdett az eső, az ablaktörlő ütemesen ingo- ->bbra, balra. Igaz, ami igaz, Karcsi meg Babd nem sokat törődtek velünk, nem is szói tak hátra. Karcsi vicceket mesélt a vasta­gabb jából, Baba nagyokat kacagott, Jolán arca azonban mozdulatlan maradt, láttam, nem tetszik neki. Ha nem tetszik, ne ült volna a kocsiba. Hol él? Ha egy nő becsapja maga után az autó ajtaját, ne csodálkozzon sem­min. Nem igaz? Drága a benzin lányok — én ezt szoktam mondani. Csavargattam a rádiót, sikerült ió dzsessz! fogni. Baba jóízűket nevetve billentette hátra a fejét, haja megcsiklandozta az orromat. Hátra dőltem az ülésen, aztán a rádiót Jolán ölébe tettem, bal karommal pedig átkaroltam a vállát Lándzsaszemekkel nézett rám és levette kezemet a válláról. Puff, nem vagyok neki szimpatikus — gondoltam. Rendben van, ha te így, akkor én is. Adtam a sértő­döttet és arrébb húzódtam. „Beágyaztam” magamat az ülés sarkába. Egyenletesen, si­mán futottunk, a kilométeróra mutatója a 70-es felé kúszott. A volánra pillantottam, láttam, hogy Karcsi csak bal kézzel vezet... Karcsiók, harkányi üdülője előtt megáll­tunk. Kis marcipánpalota, látszik, hogy jó­pénzű emberé. — Megmutatom az üdülőnket — mondta Karcsi, — tessék hölgyeim és uraim, csak ólytan, folyvást, ameddig a készlet tart. Baba nevetve szállt ki a kocsiból, én is nyitottam az ajtót, de Jolán nem mozdult. — Én nem megyek, maradok — mondta. Hiába kapacitáltuk, nem jött.. Karcsi és Baba már bementek a háziba, felgyújtották a villanyt. Nem akartam Jolánt egyedül hagy­ni, visszaültem a kocsiba. Ismersz engem, képzeled milyen dühös voltam. Nékem is vám kocsim, nem így szoktak abban a lányok vi­selkedni. — Most mérges? — kérdezte Jolán. Persze, hogy mérges voltam. Néhány pillanatig szót­lanul ültünk a sötét kocsiban, aztán Jolán megszólalt. — Ne haragudjon rám, én nem vagyok erőd, amit huszárrohammal kell bevenni. — Én sem vagyok huszár. — De azért rohamozna nem? Fújd fel magad, dühöngtem, nem toészüi- em én vitára. — Nem erről volt sző — folytatta Jolán. — A Baranyába esetleg elmentem volna egy kicsit táncolni... A házban leoltották a villanyt, moot már iesen besötétedett Ha egyszer így alakult helyzet mit lehet tenni? Ültünk Jolánnal beszélgettünk. Elmondta, hogy a tervosz­lyon dolgozik, Baba. pedig az egyik osztály- ezető mellett gépíró. Eleinte nem nagyon figyeltem mit mesél, csak hallgattam. Evett a méreg, nem így képzeltem el az estét. Ha csúnyácska lett volna, üsse kő, de széparcú. jóaiakú lány mellett tétlenül ülni — nem az én esetem. Aztán kénytelen kelletlen én is v álaszolga ttam, mind jobban belemeleged­tünk a beszélgetésbe. Szó került mindenről, még azt is elmondtam, hogy szükségem len­ne egy 111/54-es speciális logarlécre, amely­nek kilowatt és lóerő átszámítási skálája van Azt mondta, ha tud, szerez egyet. egmondom őszintén, kezdtem magama: y* jobban érezni, kezdett a lány tetsze­ni. Marhaság, a mutterék otthon mindig bí - tatnak a nősüléire. De aki vízbe akar ugrani az előbb jól tanuljon meg úszni — szoktam mondani. Bár megette a fene, ki ismeri a nőket? Majd egy órát ültünk a kocsiban, amik a házban ismét kigyúlt a villany. — Többet nem megyek Babával sehová — mondta Jolán. — Nézze, nem a karmelita apácák között nőttem fel, de az ilyen ..ki­rándulásokat” nem szeretem. Nem is akar­taim jönni és megmondom, akár hiszi, .•‘■ká­néin, egy kicsit szégyenkezem magam e'-'ii ismeretlen férfiakkal lényegében az első r • a autóba ültem... . Magam sem tudtam, hogy higgyek-e néki. vagy csak a „szokásos” kúnagyarázkodásmak vegyem, de nem is volt sok időm gondol­kodni, mert nyílt az ajtó, Karcsi és Baba jöttek. Karcsi gúnyolódva köszönte meg. hogv őriztük a kocsit. Majd fenéken rúgtam, mit szemtelenkedik. Baba dicsérte a szép kis házat, dicsérte Karcsit, hogy milyen aranyos gyerek, megmutatta az egész berendezést. Jolánt pedig szidta, miért nem mert bemen­ni. Mondtam Karcsinak, hogy menjünk most a Baranyába táncolni egy kicsit, de nem volt nagy sikere a javaslatomnak. Azt mondták már késő van és sietni kell haza. Dögöljetek meg, gondoltam, ezek csal? magukkal törőd­nek. Fél óra alatt hazaértünk. Jó kis volt, na? C ókflg a történet, amelyet egy imierö­* söm mesélt el a cukrászdában mi­közben egy logarlécet forgatott a kezében. — Vetted? — kérdeztem a lécre mutatva. — Kaptam. Jolán szerezte Most is r‘ várom. Fizetek és búcsúzom. Nem tudom, hogy merősöm vízbe akar-e ugrani, de gyanítom, •’.ogy Jolán moot tanítja úszni. Garay Ferenc « Ez tflár a tavasz!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom