Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

r Április «. NAPLÓ 3 Pécsi üzemek a második negyedév elején A brigád segítségre vár A pécsi Szemek ben is elké­szítették az első negyedév műn. kajának mérlegét, kidolgozták a második negyedév feladatait, azok végrehajtásának feltéte­leit. Ez iránt érdeklődtünk né­hány pécsi üzemnél. A Pécsi Fémipari Vállalat munkájára! Bagyal István fő­mérnök adott tájékoztatást. — Az első negyedévben ter­melési tervünket 100 százalék­ra teljesítettük. Hasonló má­don, kedvezően alakultak m többi gazdasági mutatók is. A hagyományos termékeink mel­lett, mint új gyártmányt készí­tettünk a Pécsi Vegyesipari Vállalat részére három magán­járó fafűrészelő gépet, mely a közületik és a lakosság részé­re végzi majd a tűzifa-fűrésze lést. Megszerveztük a két mű­szakos szervizszolgálatot, hogy a nagyszámú gépjárművek idő­beni javítását él tudjuk végez­ni. Kisebb javításokat a dél­utáni műszakokban is elvállald tunk. Már az első negyedév­ben megszerveztük a rekonst- rv.kciós csoportot, mely a pécsi helyiipari vállalatok rekonst­rukciós munkáit végzi. A má­sodik negyedévben továbbfej­lesztjük ennek a csoportnak a munkáját. Legfontosabb fela­datunk a Pécsi Hő- és Gázszol­gáltató Vállalat rekonstrukciós munkáinak elvégzése lesz. Nagy gondot fordítunk export feladataink teljesítésére a má­sodik negyedévben, láncféle- ségekből félmillió forint érté­kű mennyiséget kell leszállí­tani a külkereskedelmi válla­latnak, mely azután többek kö­zött Jugoszláviába és a Német Demokratikus Köztársaságba exportálja termékeinket. A Tejipari Vállalat munkájáról Baumann Iászióné vállalati statisztikus adott fel­világosítást: A HINTŐ lassan, lépégben kocog a dűlőútan, majd át­vág toronyiránt egyenest a zöldnek. A lovak nekifeszül­nek a sárnak, a kerekek mély nyomot vájnak a földbe, s itt is, ott is kibuggyan a víz. Jobbra, balra apró tavacskák csillognak, ezek a csípős áp­rilisi széltől tüskésre borzolt vadvizek jelzik, hogy a Dráva szintjénél alacsonyabban já­runk Hidvég, Sámod, Adorjás és Kisszentmárton határában, az Ormánság kellős közepén. A hátsó ülésen ketten ül­tünk Kiss Józseffel, az agro- nómussaL A kettős ünnep után most először nézi meg a határt. Ott az árkon túl, ar­ra a búzatáblára kíváncsi kü­lönösen, hogy sarjad, nő, megnyomta-e nagyon a víz, ez az utolsó legkéseibb veté­sük, lesz-e belőle valami? A gyakorlatlan szem is látja, hogy a hintótól jobbra szépen beállott, balra azonban foltos, gyenge, erőtlen ez a vetés. A dicsérő szó mégis kikívánko­zik. — Ha ez a legrosszabb, ak­kor nincs baj. — Ez. A többi szép, jól te­leltek a búzáink. A fáradt arc kicsit megélénkül, kisi­mul az a keserű vonás egy percre a szájszögletében. A kocsi is fordul vissza a falu £p1|á Kellemes lehet ez a min­dennapi kocsikázás, a zöldbe, egészséges, megnyugtató. Hiá­ba. aki úr, az hintón jár — gon: tréfára a dolgot. Elko­molyodik, s csak legyint. S eszembe jut, hogy idejövet panaszkodott. Alvás-zavarai •'annak, ideges, az utóbbi idő­ben a szíve is rendetlenkedik. Meg valami állás után is ér­deklődött, tudok-e róla, hogy .’écsett lenen valami. Csodál­kozva néztem rá. hát itt­hagyná? Most. amikor már túl van a nehezén? Ha jól emlékszem, a környéken ők a legjobbak, tavaly is átszá­mítva 40 forintos volt a mun­kaegység értéke. Mit akar ennél többet két év után? Akkor is csak legyintett, minit most, s elharapta a ká­— Az első negyedévben ter­melési tervünket 112,5 száza­lékra teljesítettük! Az etoandattafcból kiderül, hogy a vállalat három fő ter­mékéből a tejből, a vajból és a sajtból egyaránt terven fe­lüli mennyiséget adtak át a fo­gyasztóknak. A 34 ezer hekto­literes tejleadási tervet 104,5 százalékra teljesítették és 35 ezer, 546 hektoliter tejet adtak a fogyasztóknak. Az előirány­zott 2230 mázsa vaj helyett 2542 mázsát, a 4500 mázsa sejt helyett pedig 5134 mázsát ké­szítettek. Mindkét termékben túlteljesítették exportfeladatai­kat is. A vajból 700 mázsa he­lyett 744 mázsát, a sajtból 23c» mázsa helyett 2470 mázsát exportáltak. Az első negyedév­ben Belgiumba, Olaszországba, a Német Demokratika# Köz­társaságba jutottak el a vál­lalat termékei. — A második negyedévben tervelőirányzataink magasab­bak. Termelési értéktervünk 57 millió 892 ezer forint. A fo­gyasztóknak 41 hektoliter tejet kell adnunk, 2546 mázsa vajat és 5010 mázsa sajtot keU készí­tenünk — mondotta a váJMartá staüsztaous. Az első negyedévben az idő­járás nehézségeivel kellett megküzdenie a Közúti Vállalat dolgozódnak. — Március első dekádjában 10 napos kiesés volt a munká­ban a kedvezőtlen időjárás, havazás és fagy miatt. Munká­saink egy részét fagyszabad­ságra kellett küldeni. Ugyan­akkor anyaghiány is nehezítet­te terveink teljesítését. Nem kaptunk elegendő mennyiség­ben az utak alapozásához nél­külözhetetlen forgácskövet és kohósalakot. Így azután az el­ső negyedéves tervünket csak 76,2 százalékra tudtuk teljesí­teni, 1 millió 700 ezer forint értékű elmaradásunk van — kívánkozó s»St. Az úton szem­ben vontatók jönnek üresen, az első fékez, megáll. Nincs táp, hiába jártak Vajszlón, pedig ezt az esős időt úgy akarták kihasználni, hogy meghozzák két hétre előre a tápot. Újabb üresjárat. Figye­lem az arcát, az emberekkel nyugodt hangon beszél, de ez a nyugalom feszültséget lep­le* TÍZ ÉVE ismerem. Az egye­temen irigyeltük ritka nyu­godt, kiegyensúlyozott termé­szetét. Szigorlatok előtt soha sem izgult, csak nevetett raj­tunk. Dühünkben azt mond­tuk rá, flegmatikié, mint egy muraközi ló. Az egyetemi futballcsapatnak is higgadt játékával volt az egyik leg­biztosabb pontja. Mikor vég­zett, Sellyére került a járási tanácsra, éppen a legnagyobb tsz-szervezés idején. Agitált, szervezett, éjszakázott. Aztán mikor a tsz-ek kezdtek egye­nesbe jönni, a járási főagro- nómusra egyre több papír­munka, benti munka hárult. Megunta az íróasztalt, kdkí- vánkozott a termelésbe. Nem is az a típus ő, aki meg tud­na maradni egy hivataliban. Állami kihelyezéssel került a baranyahidvégi tsz-be, amikor az Sámoddal, Adorj ássál és Kisszentmártonnal egyesült. Megnősült. Egy kisfia van. A 4 kilométerre eső Vajszlóról jár át minden hajnalban és késő este haza. Főagronómus- kodása óta történt egy és más a tsz-ben. Bevezették az ön­tözéses gazdálkodást, a kor­szerű rét- és legelőgazdálko­dást, felemelték a búza, ku­korica termésátlagait, s ta­valyelőtt országos rekordter­mést értek él vetőburgonyá- bóü. Kialakították az új ma­jort, bevezették a havi kész- pénzfizetést, növelték a ta­gok átlagkeresetét. Mégis elégedetlen, ideges^ seávfoántalmad vannak, s már számolt be a vállalat gondjai­ról SzéU Antal önelszámolási csoportvezető. Még így is 55,5 százalékkal több munkát végeztek el a vállalat dolgozói, mint 1963 első negyedében. Zömében az elmúlt éviről át­húzódó, be nem fejezett utak építésén dolgoztak. így tovább folytatták a Siklós—Vülány, Pécs—Villány, Oroszló—Szent- lórinc közötti utak építését. Megkezdték a Szigetvár—Nagy bajom, Szigetvár—Drávafok, Mohács—Pécsvárad és a Hvrd— Szászvár közötti utak korsze­rűsítését. — A második negyedévben ezeknek az útépítéseknek foly­tatása, illetve befejezése a fe­ladatunk. Arra törekszünk, hogy kevés munkát kezdjünk el, de ott megfelelő munkán erővel, gépekkel dolgozzunk, azokat időben befejezzük, s igy ne legyen évekre áthúzódó építkezésünk. Ennek szellemé­ben a második negyedévben csak a bakócai bekötő út épí­tését kezdjük meg. Tankönyv a kesztyfiipari tanulók részére A Munkaügyi Minisztérium megbízásából, most készül a „Kesztyűs szakmai ismeretekf című mű első kötete az ipari- tamuló-intézetek növendékei számára. A mű nyolc és fél ív terjedelmű lesz, nyolcvan rajzzal, illetve ábrával. A tan könyvet Bereczky Emil, a Pé­csi Kesztyű Ktsz mohácsi tan­műhelyének vezetője írta. A könyvet, amely nagy segítsé­get nyújt nemcsak a pécsi és a siklósi, hanem a budapesti kesztyűszakmában dolgozó ipari tanulók részére, a’ Mű­szaki Könyvkiadó Vállalat még ebben az évben jelenteti meg. az a gondodat te feftmerfftt benne, hogy elmegy, itthagy­ja. Miért? Ha azt mondom, túl sokát vállal, keveset mondtam. Egyedüli szakember a tsz- ben, agyonhajszolija magát Mégsem ez a baj. Az irodá­ban papírokat szed élő. Pon­tosan napra kidolgozta a ta­vaszi intézkedési tervet, de máris felborult Hát ilyen a mezőgazdaság, az időjárás függvénye, jön egy esőzés és felfordul minden. Összetorló­dik a munka, s nincs álM el­végezze. Ne felejtsük el, az Ormánságban vagyunk, ikevés a fiatal, a munkáskéz. Kilenc­ven öreg nyugdíjasuk van. A tagok zöme asszony, férfi nincs. Nincs aki megemeljen egy zsákolt. Már az Alföldön is járt munkások után. Ha lakást tudnának szerezni, le lehetne telepíteni 15—20 al­földi családot. De ahhoz pénz kell, az pedig most nincs. A tavalyi rossz év megette a ta­valyelőtti jó év gyümölcsét, igaz, hogy jól kerestek a ta­gok, de most meg nincs sem­mi tartalék. — Egyik évről a másaikra élünk, s mikor már egy ki­csit jobban menne, bejön a sok törleszteni való. Jövőre már egymillió hiteltörlesztés esedékes. De még ez sem vol­na baj, csak lenne munkás­kéz, kitermelnénk mindent, ha hagynának ... Ez a „ha hagynának” már másnak szól. Van népgazda­sági terv is, ez természetes, ő be is látja, hogy egyes nö­vényeket, ha nem is olyan ki­fizetődőek, mégis meg kell termelni, de az már túlzás, hogy évek óta mást se hali, mint azt: „Te is voltál járási főagranómus, hát csak vál­lald él”. Itt van a burgonya, tavalyelőtt 120 mázsás átlag­termést éBtek el somogyi sár­gából, s ebből 80 százalék ve- tőgumó lett, tavaly mégis Epdka és Pirat fajtákat kap­Budai Sándor nem vezetője már a sörgyári Gagarin-bri- gádnak. S ami talán a leg­szomorúbb, haraggal mondott le annak a nagyszerű kollek­tívának a vezetéséről, akik­kel három éven át minden esztendőben együtt osztozko­dott a megtisztelő szocialista címeken. Azért látszólag „csa­ládban” maradt a brigád to­vábbi irányítása. Űj választás útján az egyik brigádtársa, Bokrovics Imre vette át a ve­zetést, s tőle várják most a kishíján széthullott brigád egyensúlyának visszaállítását. Egyelőre sajnos nem sok eredménnyel. Legalább is az előzmények és a jelenlegi helyzet is erről árulkodik. Miért mondott te Budai Sándor: Az igazgatói irodában meglehetősen kurta választ kaptam rá: — Ne akarja irányítani a brigád vezető a művezetőt. A mun ka versenyért, az eredmé­nyekért a művezető felelős, a brigád feladata pedig az, hogy támogassa ebben az igyekeze­tében. Budai Sándor némi hábor­gás után csak „tízszemközt” mutatkozott hajlamosnak arra, hogy megvédje a maga iga­zát. A beszélgetésnél jelen volt Halmai Gyula, Szabó Jó_ zsef, Bak József és Kreka Tibor, vagyis a brigád leg­régibb képviselői, tehát vég­eredményben együttes véle­mény alapján jegyeztem fel a következőket. Mindenekelőtt azt, hogy a „harag” napja nem érte vá­ratlanul sem a brigádot, sem a vállalatvezetőséget. Tudtak róla, ismerték az előzménye­ket, de a történteik szerint egyik részről sem tettek túl­sókat az egyre mélyülő ellen­tétek felszámolására. Előbb azonban Budai Sándor „vét­ségéről” kell szólnom. Hogyan fajulhatott odáig a dolog, hogy „irányítani akarta” a művezetőt? Patartrics Mátyás közvetle­nül a technikumi érettségi után, tehát egészen fiatalon taft, ez utóbbi csak 18 mázsát adott holdanként. Az aszály mellett ez volt az oka, hogy több mint fél millió forint ki­esésük volt csak burgonyá­ból. Persze az idén már újra somogyi sárgát vetnek, öntöz­ni is fogják, jöhet aiz aszály, szépek a gabonáik, öntözni fogják a kukoricát, répát. Na­gyobb területeket vonnak be a vegyszeres művelésbe, ke­vesebbet keH kapálni, beve­zetik a earbamidos levéütrá- gyázást, tovább folytatják az öntözéses modem gyepgazdál­kodást. Talán gyakornokot is vehet fél Kiss József maga mellé. De hát nem is ez a baj. — A MÚLTKOR utánam kiabált egy asszony: „Könnyű onnan a hintóról beszélni”. — Hát akkor miért teszem mind ezt? Ennék az asszonynak a fia olyan mérnök, mint én, csak a városban, gyárban. Miért más az, ha valaki ve­gyészmérnök, ügyvéd, vagy orvos egy kórházban? Ledol­gozzák a nyolc órát és meg­becsült tagjai a társadalom­nak. Az agranómusmaik, le­gyen az mezőgazdasági mér­nök akár, nincs nyolc órája, nincs szórakozása, családi éle­te, nincs szabadsága vagy ün­nepnapja és nincs nyugodt éjszakája. Mégsem elég. Az állam megbecsüli, anyagilag is támogatja, de akikért dol­gozik, feláldozza a fiatalságát, kockára teszi egészségét, azok ingyenélőnek tartják. Vigasztalom, a tudat las­súbb változására hivatkozók, belekeverve az ormánsági sa­játosságokat is, arra appellál- va, hogy már régóta párttag, kommunista. Aztán el is szé­gyellem magam, könnyű kint­ről beszélni, lennék csak ma­gam benne. Nehéz a helyze­tük ezeknek a Kiss Józsefek­nek ott a vadvizek világában, az Ormánságban, meg másutt is. S csak annál jobban be­csülöm őket, mert tudom, hogy ha arra kerül a sor, mégsem az íróasztalt, mégsem a könnyebb megoldást fogják választani. Rónaszéki Perencné csöppent bele a brigádba, és Budaiék azt állítják, hogy a fiatalember szíwel-lélekkel ragaszkodott a kollektívához, s egyaránt kivette részét a ■közös vállalásokból még a társadalmi munkából is. Ké­sőbb, amikor művezetője lett a TMK-üzemrészek, szinte minden előbbinél nagyobb buzgalommal segítette a bri­gádot, amelynek továbbra is oszlopos tagja maradt. Fővá­rosi újságíróknak ő maga di­csekedett el azzal, hogy eb­ben a brigádban nem is igen van szükség vezetőre. Itt min­denki szívügyének tekinti a munkát. A brigád tagjai kü­lön munkacsoportokat alakí­tottak, s megbeszéléseiken feldolgozzák, illetve kiosztják egymás között a feladatokat. Egy másik nyilatkozatában is elismeréssel beszélt a brigád­ról, és példaképnek itt is Bu­dai Sándorékat említette első­ként És ő maga is példásan segítette a brigádot. A mű­szaki rajz, a számolás mes­terségbeli követelményein túl a vas- és acélgyártás techno­lógiai ismereteire tanította társait, de közös részt vállalt velük iskolák, tsz-ek patroná- lásában is. Talán merész egy kicsit a summázás, de már- már ott tartottak, hogy tes­tet ölt a nagy felelősséggel vállalt fogadalmuk: szocialis­ta módon élni, dolgozni, ta­nulni. Ma pedig? Hdha ŰJ veze­tője van és a régi nevét viseli még a brigád, jelen pillanat­ban mégis úgy néz ki, hogy valahol megfeneklett a foga­dalommal megpecsételt össze­tartás. A négyszeresen kitün­tetett Kiváló Dolgozó Szabó József lakatos például azt ál­lítja, hogy őt azért helyezték el a műhelyből, mert „lassú­nak” találták a munkáját Halmai Gyula esztergályos is elpályázik az üzemből, noha ő diplomatikusan csak annyit mond: hogy másutt több óra­bért ígértek neki. A három­szoros Kiváló Dolgozó Bak József esztergályos a helyén van még, csakúgy, mint a szintén Kiváló Dolgozó Budai Sándor, de a nyilatkozatukból a mély megbántottság jegyeit olvashattam ki. Budai Sándor azt mondotta: — Mindig is kötelességem­nek tartottam, hogy a sérel­meinkkel, problémáinkkal a művezető elé álljak. Igaz, sokszor vitáztunk, de a vé­gén mindig a kollektív véle­mény döntött. Egy napon mégis kijelentette, hogy ez­után minden megváltozik. Ki­hívóan mondta, és attól a naptól kezdve tényleg megváltozott minden. Nem idézem egyenként a véleményeket, amelyek mind a megromlott viszonyról ta­núskodtak, mert közben ma­gam is tanúja lehettem egy kellemetlen epizódnak. Be­szélgetés közben megjelent a lakatosműhelyben Bokrovics Imre, az új brigádvezető, aki Budai Sándor többszöri hívá­sára sem volt hajlandó részt venni, a nyilván kellemetlen­nek ígérkező társalgásban. Pe­dig odafent az igazgató iro­dájában éppen az üb-trtkár állította, hogy tőle, az új bri­gádvezetőtől várják a meg­bomlott rend helyreállítását. Volna mit helyreállítani. Hiszen úgy néz ki, hogy nemcsak a művezető és a régi brigádtagság között van­nak nézeteltérések, hanem az új brigádvezetővel sem értik meg egymást a régebbi tár­sak. De vannak egyéb szomo­rú jelei is a széthúzásnak. Régebben minden hónapban összevont brigádvezetői érte­kezletek élénkítették a gyár életét, újabban ezek is elma­radoztak. Sajnos az is meg­történt, hogy a Gagarin-bri- gád legutóbbi értékelésén még azt sem közölték velük, hogy elnyerték a szocialista címet. Elkérem és. összhasonlítom a régi és az új brigádnaplót. Látszólag nincs is lényeges különbség a régi és az új vállalások között, de az új brigádnapló utolsó bejegyzése mégis árulkodik valamiről. Azonfelül, hogy bejegyezték Budai Sándor lemondását és az új brigádvezető megvá­lasztását, egy sornyi megjegy­zés sines arról, hogy mi ináért történt. Ezek szerint nem tör­tént semmá említésre méltó, a kocsi balad tovább. Halad to­vább, és nem kéretőznek fel rá azok, akik a cívódás miatt lemaradtak. Nem lesz es fő így. Külö­nös«! most, mikor az üzem­részekben brigádok közötti párosverseny van kialakuló­ban. Az új versenyprogram úgy lehet eredményes, az új versenyszellem pedig csak úgy lehet teljes, ha a részt­vevőd között is helyreáll a jó viszony, a megértés. A sok szép eredményről híres Ga- garin-brigád törzsbelijei haj­landók is erre, azonban nemcsak rajtuk múlik a jó viszony, következetesen a jó hírnév helyreállítása. Két évvel ezelőtt írtam utoljára a Gagarin-brigádról, s akkor még ezzel fejeztem be a riportomat: ■„— A mű­vezető, de a gyár vezetősége is minden tőle telhető segít­séget megad a számukra. S örömmel adja, mert százszo­rosán visszakapja azt ered­ményes, hasznos munkájuk­ban.” Nos, soha ennyire nem volt még szükség arra, hogy minél előbb békítő, segítő kezet nyújtsanak a brigádnak. 1 p* Ky EXPORTCIPÓK Kilencezer pár női félcipőt gyárt NDK exportra ebben a hónapban a Pécri Kossuth Cili-- Megrendelést kaptak Dániából Torvcgiából (■-. még néhány nyugati or­szágból is, A HINTÓN KÖNNYŰ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom