Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

KAMPIS PÉTER: A vakot reggel az. autó­buszon láttam. Nem tudtam levenni róla a szemem, nem tu­dom miérté állandóan 6'. néztem. A többi utas egy- ■ általán nem érdekelt: munká­ba igyekvő emberek voltak, ' fáradt, megrögződött arckife- 'ezésük már régóta nem fog­lalkoztatott. Magam a T... úti kórház laboratóriumába r.nt'era. pancsolni a cukorbe­tegek vizeletei és bélfórgesek s iicietei közt. Munkám ér­dekeit. mert mindennap újat Uiíhem felfedezni és ha nem i; '.aiáltam semmit, a remény, • hogy találok, kielégített és . v érni leg kárpótolt. Akkor reg­gel is élénken mozgott ben­nem a vágy, hogy kiváncsiam cselekedjek, s amíg elzötykö- ■ lőcltem a térig, ahol át kellett szánnom a másik autóbuszra, csak színes folyadékokkal te- - le kémcsövek forgolódtak előt- - lem. de forgásuk lelassult, ■ amikor felpréseiódtern az autó buszra és megláttam a vakot. Rendkívül értelmes, finóm- metszésű arca volt és vonósa­it nem uralta a vakok meg­szokott biztomségérsete: gör­csösen fogta maga előtt a fo­gantyút és arckifejezése időm­ként riadttá vált. Egyenesszá­lú, sötét haja simám hátrafe- sölve futott hátra kicsit szög­ié tesf orma jú fején, karcsú, fehér ujjai néha végigszalad­tok rajta. Fehér botja a bal­keze hüvelykujjam lógott. Nem tudom miért, de állan­dóan őt néztem. Szürke-iriszű szeme teljesen kifejezéstele­nül. a vak embereik végtelen­be pillantó merevségével bá­mult keresztül az embereken, autóbuszon, valahová, de elő­fordult hogy nyugtalanul röp- tíösött ide-oda. Rám is emel­te egyízbem amikor elésodród- tam. de úgy éreztem, keresz­tüllát rajtam: féltem ettől az e’eVem röntgenkészüléktől, s azt gondoltam, hogy kívül asordern a csontvázamat mi „«.-»több. kifordított lelkem min­den szennyét magamon vise­lem. mindenki szeme láttára. Szinte türelmetlenül vártam, mikor száll le, mert nem tud- ‘ am szabadulni kellemetlen • • retemtől, noha tudtam, hogy hands, de tíz perc múlva, amikor halkan kérdezett vala­mit a szomszédjától és kiészü- 'órjm kezdett biztosam tud­tom. hogy ugyanott száll le, phol én. Jövendölésem bevált. A T... út előtti megállónál felkelt és meglehetős btaony- falanul ntellóm jött, az első ajtóhoz. Az autóbusz már fé­lig kiürült nem lökdösődtek, •i így zavartalanul nézegethet­em. Meglepett a bizonytalan­sága. Egy évvel előbb, az U_. utcai kórháziban dolgoztaim, áhonman nincs messze a Va­kok Intézete. Sokszor talál­koztam hazafelé-u tamban ve­lük és mindig mosolyra ger­jesztett á hangos csacsogás, amivel a világtalan csapat iTieglepte a villamost és min­dig elgondolkoztatott a néma szcimorúság, amivel némelyi­kük egykedvűen roskadt le a felkínált ülőhelyre. De bizony­talanságot soha nem vettem észre náluk. Fehér botjaikkal oly biztosan kopogtatták ki helyüket, amit elfoglalhatnak a világban és olyan rendkívü­li jártasságot bizonyítottak a veszedelmek felismerésében, hogy bennem mór szinte egy- gyé olvadt a vak ember és az automata tájékozódó-gép fogalma. E nnéd nyomát sem lát­tam a biztonságnak. Egyetlen pillanatra engedte el a kapasz­kodót, de egy zökke­nőnél olyan rémülettel kapott utána, hogy elhibázta és csak­nem elesett. Botját nem hasz­nálta: kézfői kézre kapaszko­dott mellém es sovány, hosz- 9J5Ú ujjai ráfonódtak az ajtó- nyílást kettéosztó cső recés műanyag-burkolatára. Botot tartó kezével kissé idegesen felnyúlt ós keresgélte a jélző- gomibot. Már jeleztem, mond­tam neki. Nem szólt semmit, csak biccentett ós szoborra merevedett, ami* az autóbusz megállt. Természetesen lese- jSftetfcesH a lépcsőn, s mivel a kocsi éUe messze á®fc meg a ttOeftOBBM. A VÄ K tem, mert láttam, hogy nem veszi figyelembe. Máskülön­ben elesett volna, s akkor egész nap magamat okolhatom rosszkédvemért. Még mindig nem szólít semmit. Megálltam, kíváncsi voltam, merre megy. Botjával szigorúan ütögette a járdaszegélyt, s amikor az él­kanyarodott, megsüt és az út­test felé fordult. Ott állt, né­mi rémülettel az arcán, a for­galom zaját, a röpködő autó­kat és csikorgó villamosokat figyelve. Talán egy percig nézhettem: éppen elszántaim magam, hogy magárahagyom, aimiikor láttam, hogy át akar menni az úttestein, de fél. Ak­kor rájöttem bizonytalansága okára: nemrég vakulhatott meg. Lelépett a járdáról, de egy lépés után megállt és nem- ment tovább. Odaléptem hozzá és megfogtam a karját. Riad­tan nézett felém, engem akart nézni, de meülémnézett s csak amikor szóltam, akkor nézett az arcomba. Jöjjön, mondtam neki, átvezetem. Vonakodás- félét éreztem, de megindult velem. Úristen, gondoltam, hiszem tőlem is fél: mit tud­ja, ki vtagyok. Valóban, nyu­godtan odalökhetném valame­lyik jármű alá: tökéletesen kiszolgáltatta magát nekem, s csak tőlem függ, nem étek-e vissza kényszerű kiszolgálta­tottságával És vajon nem len­ne-e számára jobb, ha egy közömbösem rohanó autó ke­rekei vetnének véget életé­nek? Egyáltalán életnek ne­vezhető az ő élete? Hogyan bírja ki abban a világban, ahol a fekete az egyetlen szín és az egyetlen matéria amit felfoghat? Hiszen a többi csak képzelet szülötte lehet, ha vi­szont már ismerte a színék, formák alkotta világot és ér­zékelte már a teret, borzal­mas kétségbeesés az, ami úr­rá lett, vagy lesz a szellemén. Élet az örökös rettegés? Gyer­mekkorunk sötét-szobája? Ve­tekedhet-e a magaalkotta vi­lág a valódival? Nem. nem. Mindcmire tagadó választ ad­tam magamnak, és szánako­zást éreztem a vak iránt. Jobb lenne, ha meghalna, gondoltam, végül amikor át­értünk az úttest másik olda­lára, és én rosszul tettem, hogy átvezettem: gyilkosa nem akarok lenni, legyen gyilkosa a véletlen, ami ugyanolyan vak, mámt ő. A járdára lépve azonban hirtelen megutáltam magam és férges gondolataimat. Vala­mi nagyon rosszat képzeltem magamról és érez­tem hogy elhibáztam valahol a fejtegetésemet. Elengedtem a karját. Köszönöm, mondta halkan és furcsa járással meg­indult. Egy darabig együtt mentünk, aztán befordult a K... utcába. Sokáig az emlé­kezetemben imbolygott, Benyúltam egyért a ketrecbe és mulatozva figyeltem a ré­mületét, ahogy a kezemben lapult, rózsaszín kis orra fi­noman reszketett. Tudtam, hogy tart tőlem, tudtam, hogy elpusztíthatom és tudtam, hogy nem fogom elpusztítani. Ak­kor eszembe jutott a vak. Ke­zemben a fehér egérrel álltam és keresztülnéztem a falon, megrohant a vágy, hogy el­magyarázzam neki: ha min­denkitől fél is, tőlem ne fél­jen, nem pusztítom el és meg­szolgálom a bizalmát, ' mert szeretem őt, jobban mint a fehér egeret, de nem voltam biztos benne, hogy találko­zom még egyszer a vakkal. Ha találkozunk, gondoltam, elmondom neki, amit most ér zek, talán erőt is adok az éle­téhez, a csekély vigaszon kí­vül. Mindenesetre az egérnek ia elmagyaráztam az egészet, amitől a rémülete csak na­gyobb lett és csak akkor nyu­godott meg, amikor betettem a ketrecébe, figyeltem: egy darabig lelapulva nézett, az­tán vidáman tánfergett a töb­bivel nyomorult kis ketre­cükben. Felakasztottam a kö­penyemet a helyére, megmos­tam a kezem és még egyszer végignéztem a laboratóriu­mot: a termosztátok, jégszek­rények működnek-e, nem ma­radt-e valami fölöslegesen be­kapcsolva. Aztán eüoltogattam a lámpákat, bezártam az aj­tót, és a portán leadtam a kulcsot. Kiléptem a kapun és az égre néztem: egy gyárké­mény sziluettje vágta ketté, amiből piszkoészínű füst özön­lött ki, elárasztva az egészet * Később, rövid céltalan csa­vargás után egyik barátom lakására mentem. Épp elindult valahová, de azért ottmarad­tam. A kulcsot dobd be majd a levélszekrénybe, mondta, és elment. Mozijegye volt, nem tudott velem maradni, pedig szerettem volna valakivel be­szélgetni. Egy ideig az ablak­ból nézegettem lefelé, meleg este volt és mulatságosnak tűnt a hatódik emeletről a sok kis ember meg az autók. Ezt csakhamar eluntam és a rádiót kezdtem piszkálgatni. Nagyon megörültem, amikor ismerős dallamok bújtak elő az öreg készülékből: Mendels­sohn hegedűversenyét ját­szotta valaki nagyon szépen. Az ismeretlen muzsika idegen volt a számomra minden idő­ben, de ha megbarátkoztam már minden taktusával, na­gyon tudtam élvezni. Emlék­szem: amikor először talál­Aznap a laboratóriumiban kevés munkám akadt: hamar elvégeztem és utána beültem a bakteriológiára és a félre­tett kéneteket nézegettem. Az elölt és siztnesrefestett kóroko­zók viliágába burkolóztam. Nem értettem sokat belőle, de megelégedtem annyival, hogy nézem: érdekesnek tar­tottam őket és ha felismertem valamelyiküket, magamban lejátszottam a körfolyamatot és az ember pusztulását, skis színházamban a baktérium szerepét játszattam. Valahány­szor végeztem a mimikámmal, ezzel szórakoztam. Néha egész munkaidő végéig ott ültem a mikroszkóp előtt és furcsa révületemben megfeledkeztem a környezetemről. Előfordult, hogy kollégáim és az orvosok viccből magamrahagytak. Olyankor a csendre tértem magamhoz: a centrifugák le­álltak, s a megszökött zörgés helyett csak a bidesztilláló készülékek csöndes duruzso- lása és a fahéiegerek Tnooor- gása jutott el hozzám. Aznap is ez történt, s én késő dél­után kaptam észbe, hogy min­denki elment, csak a békák, egerek, a baeülusaam, meg én maradtunk a laboratóriumban. Mosolyogtam magamon és ad- fca» «sí a fldbéregereknek. Új könyvek Gyárfás Endre: PARTKÖZELBEN A Magvető Könyvkiadó Űj Termés sorozatában jelent meg Gyárfás Endre verseskö­tete. A költő gyermekkora a második világháború idejére esett, a felszabadulás után Csepelen motorszerelő és gép- miunkás volt majd beiratko­zott á budapesti egyetem böl­csészkarára. Élményvilága azonos a mai fiatal nemzedé­kével, verseiben ezt igyekszik költői eszközeivel feltárni. Sík Endrét ELLENMÉREG Az elbeszéléskötet hősei mai emberek. Az író a két világ­háború között hosszú éveket töltött a Szovjetunióban, a novellák szereplői szovjet em­berek, de problémáik, gond­jaik nem idegenek, a felsza­badulás utáni magyar gondok­hoz hasonlítanak. Asszonyok­ról szólnak az elbeszélések, akik már elérték ugyan, az egyenjogúságot, de még nem mindig tudnak élni jogaikkal, kötik őket a régi erkölcsök, a régi normák. Vészi Endre: . DARAZSAK TÁMADÁSA Az író elbeszélései új szem­szögből próbálják felderíteni a fasizmus borzalmainak idő­szakát, az ifjúkor önirónikus derűjét, de nagy érdeklődés­sel fordulnak mai életünk konfliktusai felé is. Az elbe­szélésgyűjtemény időben is, mondanivalóban is széles kört ölel félj Füst Milán: A FELESÉGEM TÖRTÉNETE Az író leghíresebb regénye, amely egy holland hajóskapi­tány házasságáról, felesége iránti végzetes szerelméről szól, 1942-ben jelent meg elő­ször. Ez már a negyedik ki­adás, de időközben megjelent már a regény francig és né­met nyelven is. Európaszerte a mai irodalom egyik legjobb regényének értékelik Füst Mi­lán könyvét. Kcllér Andor: BAL NÉGYES PÁHOLY Budapest színházi világa elevenedik meg a könyvbén az első világháború előtti évektől kezdve a harmincas évek derekáig. Kis jelenetek, történetek, anekdoták Színes, érdekes sora kíséri végig a hőst, aki körül nemcsak a fő­város színházi világát, hanem az egész társadalmat megele­venedni látjuk. Galambost László: öeeÁiwkon Hányszor merített alá küldetés hálóként, hogy hozzam föl a gyöngyöt, lebegtem szépség koralifái közt, tapintottam bajjal teli gödröt, gond-uszonyok vontak félhomályba a mélység iszapszagú peremén, alázuhantam, !öl ran tód tani újra, árnyékom fölött imbolygott a fény. Rángtak rajtam cetfogú fájdalmak, önmagam foltoztam magam újjá, vágytól voltam súlyos, szétszakadtam, úgy éreztem, mintha örvény húzná zsinórjaim, ciháit a végtelen, le-föl lengtem, köröttem kialudt a kék lángokkal úszó értelem. A gyöngy kihullott mindig belőlem, merültem mégis, nagy kéz merített, pihenni vágytam, örök lebegés szállottja lettem, hányódásomat nem válthatta meg nyugalom-sziget. Pá! József? Egy régi pataki képe ^jüdÁdjqjjjej^ek Bődén látta a napot, a földet-vizet és a temetőt in. Ott látott először tehenet, boronát. Ott látta* meg, miből élete is ki virágzott később. Apja Kokas Pal. Anyja Rákosa fcngi. Tizennyolc éves múlt, őszön. A szeme zöldes­kék. Különös ismertető jele: mindig a trágya csípős szagát hordja magával, ünnepen is és reggel az arca bogárpiszoktól szennyes; a lába ólmos; bőre kemény és nyirkos a tenyerén. A bére: egy öltöny, egy ing, egy pár lábbeli, némi készpénz és egy malac. Még az anyja beszélte ezt meg a gazdával. Egy évre kapja e holmit Az apja akkor már feküdt. Menni se vágyott fgy került eme tisztségre is Rákosa Erist Apját egy megvadult bika rongyra tiporta, s mint a munkára már meghalt ember, az elment fiának kiadta az örököt: tele folttal egy nyeszlett téli dolmányt és egy kalapot, mi elég súlyos volt a zsírtól. Pista a vérét Is a* apjától örökölte. Nem szifilisz, vagy valami ebhez hasonló más nyavalyával volt e vér terhes, de már az apja erében sem kiáltott az urak világa felé, hogy: „Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza!” II Bárdosi Németh Jánosi ^főúqjf azLmt LeJujj Hogy velem lehess mindvégig férfi vágyaim ezt kérik. Nem fuüasztő nehéz szomjaé, melyet jeges viz se olthat. S nem nyugtalan boldogságot, olyant a nyár úgyis látott. Nekem a biztonságot add: pillét, pohár bort, nyugalmat. Legyen kihez pusztulásom idején magam beásom, De ót is védő kar legyek, ha már egy kötés köttetett. így jé es, így szép és egész, őröm mellé a szenvedés. Tavasz, nyár mellé ősz meg tél. az életűnkhöz egy fedél. I III .Ml -mri koztam Mendelssohn hegedű- versenyével, fitymálva húzkod­tam a számat és magamban a Beethoven hegedűversenyt hallottam. Az idő múlásává! azonban nagyon megszeret­tem, így fölerősítettem a rá- dát annyira, hogy ne zavarja a szomszédokat és végigfeküd­tem a heverőn. Szemem együtt sírt a zenével. Valóságosan szenvedtem, s felrémlett elém a vak, kezében egy fehér egérrel. Mindent elsöprő sze- retetet éreztem iránta s a dallamok kiváltotta szerete­tem és szenvedésem olyan kínt akozott, mintha tövisiko- szorút nyomtak volna a fe­jembe. Nemsokára vége volt a zenének, valami zavaros hangzású idegennyelvű bemon­dó beszélt. Ürességet éreztem: felkeltem a heveröről és el­zártam a rádiót. Nem tudtam mit kezdeni magammal, s legokosabbnak tartottam, ha hazamegyek. * A M... térig magamnak éltem a villamoson. Újból eL dúdorásztam magamiban a hallott muzsikát és tervezget­tem: ha legközelebb találko­zom a vakkal, felhívom a fi­gyelmét a szépre és megké­rem, merüljön el a zenébe®, hiszen az az övé lehet, hiány­tál amfl. Megbékéltem gondo­lataimmal, nyugodtan és ér- tetmeUenül szálltam le négy megállóval célom előtt, a M... téren. A teret lankadt neon-csokrok bontották he fehéres fénnyel, álldogáltam néhány percig, nézve a for­galmat Elhatároztam, hogy a hátralevő négy megállót autó­busszal teszem meg és elin­dultam a tér túlsó oldalán levő autóbuszmegállóhoz. N agy ribillió fogadott Ember gyűrű á&t va­lami körül, félldván- csian furakoditam előbbre, mit néznek. Egy rendőr állt a gyűrű köze­pén. lábainál egy barna cso­magolópapírral letakart em­ber feküdt. Értetlenül néze­gettem a borzalom kifejezé­sét a körülöttem állók arcán. A halál természetes gondolat­ként élt bennem és nem tu­lajdonítottam misztikus jelen­tőségűnek. A rendőr hangosan szólította oszlásra a tömeget, lassan elmaradoztak az embe­rek és kissé magukkal sodor­tak, épp az ellenkező irány­ban, mint amerre mentem. Azért kitolakodtam közülük és elhaladtam a rendőr meg a holttest mellett. Teherautó robogott él az úttesten, nem messze a járdától, s a nyo­mában keletkeaett seaólraham, láttam, hogy féUibbenfd a ha­lottról a barna csomagolópa­pírt, s látni engedte a halott kicsit szögletesformájú fejét egyenesszálú sötét hátrafósült haját és távolba meredő szűr. ke-iriszű szemét. Karcsú, fe­hér ujjai még görcsösen fog­ták egy kettétört fehér bot markolatát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom