Dunántúli Napló, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

1961 ÁPRILIS 19 If röat%cuzL piiléaer (Limit Az apja vére../1 Az apa makacs, indulatos természetű, olyan ember, aki­vel nehéz szót érteni. A gyer­meken, 4—5 éves korában, ha sonló tulajdonságok ütköznek ki: konok, engedetlen, nem hajlik a jó szóra. Elhangzik az anyai ítélet: ,,Az apja vé­re ..Többnyire lemondó só­haj kíséri a megállapítást, amely mind gyakrabban is­métlődik, végül bélyegként súlyosodik a gyermekre. HÁROMSZOROS HIBÁT követett el az anya e néhány meggondolatlan szóval, érde­mes tehát szemügyre venni ezt az elég gyakori esetet. Először: téves nézetet han­goztatott a fejlődő értelmű- gyermek előtt. Egyenlőségi je­let tett az apa kialakult, eset leg nehezen megváltoztatható rossz tulajdonságai és a gyer­mek átmeneti bizonyos élet­szakához kötött hibái közé — Látszat alapján, felületesen ítélt, mintha azt állította vol­na, hogy a Nap forog a Föld körül. Az igazságok közlése megkönnyíti a gyermek gon­dolkodási erőkifejtését, eliga­zodását a világban, a tévedése- két pedig később fáradságo­san kell majd helyesbítenie. Másodszor: a gyermek ön­kéntelenül alkalmazkodik a róla alkotott képhez. A fel- t A gyermek (a szervi elvál- nőfct, különösen az anya te- 1 tozásokkal együtt járó pszichi kintélyével elhangzott szavak mélyen vésődnek tudatába, akarata ellenére „olyan lesz”, kai defektusokat kivéve) olyan képességeket örököl, amelyek minden emberrel közösek. — amilyennek tartják. Ha koráb- ; Ilyen például a beszéd kész- ban észre sem vette apjának sége — de, hogy milyen nyel- ezeket a tulajdonságait, jellem i vet tanul meg a gyermek, az vonásait, most figyelni kéz - kizárólag a környezetétől függ és természetes utánzó ösztöné j Ha magyar szülők gyermeke vei másolja. Az elhamarko- 1 születésétől németek között él, dott, egyben megbélyegző íté- j német lesz az „anyanyelve”, let így válhat negatív érte- Ugyanígy minden örökbefo­lemben jellemformálóvá. A harmadik, talán legsúlyo­sabb hibát azzal követi el az anya, hogy téves nézetével szinte lemond gyermeke neve­léséről — akár keserű sóhaj, akár ingerült kitörés kiséri szavait. Elhiteti magával, hogy a gyermek olyan lesz, mint az apja, tehát nem is érdemes irányítani, hajlítani, jóra fogni. ŐSRÉGI TEVEDES késed maradványa „aes apja vére” és minden, éhhez ha­sonló megállapítás. Hosszú időn át valóban azt hitték, hogy a vér az átöröklés hor­dozója. Nem részletezzük, mi­lyen bonyolult, de megismer­hető törvények szerint öröklik az utódok szüléik testalkatát, hajuk vagy szemük színét. A lelki-szellemi tulajdonságokká] azonban más a helyzet Beszéljünk a kézimunkáról amely aműgyis nagy beszéd­téma női körökben. Társaság­ban, orvosi — vagy pálya­udvari váróban (sőt elég hely telenijl még értekezleten is!) gyakran látni csillagos-térítőt horgoló nőket, akik buzgón dolgoznak, s izgatottan tanul­mányozzák és kérik kölcsön egymás mintáit, — a felfede­zés örömével veszik birtokuk­ba a még nem ismert válto­zatokat. Kézimunkáról lévén szó, a legtöbben rögtön hór- golásra, éspedig csillagos-térí­tő horgolására gondolnak, A csillaghorgolás nagy népsze­rűsége érthető s nincs is ben­ne semmi rossz. Orvosi és ta­pasztalati tény a kézimunká- zás idegnyugtató hatása. Egy- egy elkészült terítő ezenfelül az alkotó munka örömével ajándékozza meg készítőjét. A kis csillagokból pedig naponta növekszik és újul meg ez az öröm, — s a csillag-horgolás­hoz nem kell nagy apparátus: a horgolótű és a gombolyag cérna a legkisebb kézitáská­ban is elfér; ölben tartható, nem foglal sok helyet, egy- egy eleme hamar elkészül, — bizonyára ebben is rejlik köz­kedveltségének titka. Egy férfi-kollégám azonban azt mondta el: viszolyogva ül le olyan fotelbe, amelynek két karfáját és hát-támláját egy- egy odabiggyesztett, csillagos- terítőcske díszíti. Ha nincs rögzítve, félő, hogy zakója hátára tapad; ha odatűzték, a gombostű jelenléte okoz aggo­dalmat, azonfelül kényelmet­len számára az az érzés, hogy sötét zakója esetleg elpisz- kítja a nagy gonddal hófehér­re mosott és keményített csil­lagot. (Nem tudta szegény má sik nembeli, hogy a gondos vendéglátó háziasszony éppen FEHÉR SZÍTAKOR HÖLGYEK RÉSZÉRE A holland hölgyeknek mó­dot adnak, hogy alkalmazkod­janak az új dohányzási szoká­sokhoz. Megállapították ugyan is, hogy a dohányzás ártal- masságát hangsúlyozó jelen­tések következtében Hollan­diában csökkent a cigaretta­fogyasztás és hölgyek is kez­denek áttérni az egészsége­sebb szivarozásra. Az Eindhoven-i dohánygyár rövidesen megkezdi fehér szí­nű „hölgyszivarok” előállítá­sát. A fehér színnel akarják elvenni a szivar „férfias jel­legét". kímélés eSjáb«® aggaítei tele a kárpitozott ülőbútorokat csillagokkal, hogy a karfáját és a hát-támlát kopástól, pisz- kolódástól védje.) Dé valóban: nem jobban védi-e érintésé­től a szép bútorszövetet, ha egy-egy csillagocska helyett az egész fotelt beborító, köny nyen mosható, tarkamintás vé dőhuzatot borítunk rá? Arról nem is szólva bővebben, hogy a csupa esillagterítővel fel­díszített lakás szegényes, fan­táziátlan díszítés, mert egy­hangú. Egy-egy modern szo­baberendezéshez bőven elég­séges (é$ nem kötelező!) egy — lehetőleg nem szokványos, hanem ritka, antik mintájú — horgolt terítő az asztalra. A többi bútorra, polcra, kis­asztalra tehetünk népművé­szeti boltban kapható (vagy önmagunk készítette hasonló) hímzett, vagy szóttes térítőt, festett selyem szettet, rátété* t üli-kézimunkát Vannak be­rendezési tárgyak, amelyek nemes formáikkal, a fa szép színével, pácolásával önmaguk ban keltenek esztétikai élveze­tet: ezeken felesleges, sőt za­varó a terítő. A rádió, TV- készülék, a mosható fekete lakk-asztallap az alacsony kis asztalom, — arumagábatn szép, s nem kíván további dússá téstj A női kézimunka-szeretet­nek pedig szinte beláthatatlan : területe van, a lakásdekorálá- ■ son kívül is. Kézimunkával! készíthetünk magunknak és \ hozzátartozóinknak szép és J értékes ruházati cikkeket: egy < kézzel kötött gyapjú-pulóver, < sál, sapka, kesztyű, ruha, 5 vagy kosztüm mindig értéke-; sebb (— éppen mert kézi- J munka —) az üzletben kap- < ható gyári árunál. Aki nem < kedveli a kötést, hímezhet: < egyszerű, kereszt-szemes térí­tőt a gyermekszobába; keliin- aiapú, mintás faivódót a re-l kamié mögé, hát támlának;! gadott gyermek példája azt mutatja, a közmondással el­lentétben, hogy az alma mesz- sze eshet a fájától. Akár iszá­kosok vagy bűnözők gyerme­ke is a legtisztességesebb em­berré válhat megfélelő kör­nyezetben. A „rossz hajla­mok” éppen úgy nem örök­lődnek, mint az anyanyelv, Amiyel az öröklést össze szokták téveszteni, az a kör­nyezeti ráhatás. Sem a rend- szeretet, sem a rendetlenség nem a gyermekkel „veleszüle­tett” tulajdonság, hanem a ne velés, tágabb értelemben az utánzás, tapasztalás eredmé­nyei PERSZE NEM NEVELHETŐ bárki, bármilyen életkorban bármire. Legkedvezőbb a fel­nőtt korig (nagyjából a 20. életévig) terjedő, úgynevezett plasztikus, hajlítható életsza­kasz a jó környezeti hatások kamatoztatására. Később is felszínre hozhatják a körül­mények a jó (vagy rossz) tu­lajdonságokat, de ekkor már a kiforrottság miatt, nagyobb „ellenálló közeggel” kell szá­molni. Éppen ezért nem hang súlyozható eléggé, hogy a ne­velés a születéssel kezdődik. A környezeti hatások nem különállóak, hanem egyide- jűek. Egyszerre érvényesül­nek, tehát nem keresztezhe­tik, akadályozhatják egymást anélkül, hogy ne okoznának bajt a gyermek fejlődésében. Ez is a családi és az iskolai nevelés összhangjának fontos­ságát mutatja. (Később ugyan így nem lehet ellentmondás­ban például a munkahely és a baráti társaság nevelő ha­tása.) Végeredményben: mindenki a szüleinek a „vére” de ez — leszámítva a beteges, klinikai eseteket — csak annyit jelent, hogy a csecsemő embernek születik. Az emberi képessé­geit útravalójával, nagy lehe­tőségeivel indul el, s útköz­ben megszerzi hozzá, amitől igazán emberré, egyéni adott­ságait kifejlesztő, társadalmi lénnyé válik. Ebben segítik a jó környezeti hatások, a kö­zösségi erő, s később az ön­nevelés, Gy. L Sakktábla-mintás sportpulóver Magasnyakú norvégmintás pulóver Darázs kötésű kardigán Szaké rDezw reeepfft Harminc éve szakács, 14 éve dolgozik a Nádorban Sza­bó Dezső konyhaiönök. Déván tanulta a szakácsmesterséget, Pozsonyban a cukrászatot. Ajánlata a következő: — A töltött vagdalt sertés­szeletek igen kiadósak, köny- nyen elkészíthetők. Tíz adag­ra mondom a receptet, nekem így könnyebb: Egy kiló 20 de­ka darált sertéshús, három zsemlye, három tojás, fél de­ka magyarbors, kevés sö, és kevés majoránna. Ezenkívül a tölteléket tíz adagra: öt da­rab zsemlye öt tojás, fél de­ka magyarbors, kevés majo­ránna, kevés petrezselyem­zöldje és só. Az elkészítés módja: a darált húsból vag­daltat készítünk, majd tíz egyenlő részre osztjuk és sze­let formára szétlapítjuk. A már előzőleg elkevert zsem- lyés tölteléket a közevébe he­lyezzük és összehajtogatjuk. Lehetőleg sertés hálóba vagy zsirpapírba becsavarjuk és megsütjük. Tálaláskor a zsir- papírt eltávolítjuk, sertésháló viszont elfogyasztható. Petre­zselymes sós burgonyával, fe­lessalátával tálaljuk. „MINDEN Nö 85 ÉVES” Ez a rokonszenves jel­szava az idei tavaszi divat­nak. Az új divatvonal női­esebb az eddiginél, vissza­térnek a széles övék a kar­csú derékra, a szoknya csí­pőben szűk, de lefelé bővül, sőt gyakran erősen haran­gozik. Görbe bögre • • ® DCieiittyelurek TÖRTÉNET A NYÚLFAROKRÓL (Orosz rneae-feldöleozás) 2F ord tél szorongatta az ^ embereket, Mininkn* A nyulak el te mentek tes- állatokat. tületileg a gyűlésre. Aggódó Az éhes farkftsok, csapatos- nyúlmamák vezették kicsi fiai tví kószálták a falvak körül, kát, deresbajszú nyúlapók de a pásztorok elverték őket mozgatták kíváncsian tapsi­egyszerű technikájú, csomód \ a nyájak közeléből. Az erdő- füleiket, hogy egyetlen han- zofct szőnyeget (a szőnyegfo-) bem a fák, derekáig állt a hó got se mulasszanak el, amí- nal kg-ja 180 forintért kap- <és jeges északi szél üvöltőt* kor a farkascsorda vezére, a ható), amely nagyon divatos jj nappal és éjszaka. A nyulak legöregebb szürke ordas egy és otthon készítve, lényege- í erdőn-mezőn behúzódtak vac- odvas fatönkön szólásra emelé­sen olcsóbb az üzletinél. A >káikba és bizalommal várták kedett: másféle, a csillaghorgolástól s a nehéz idők múlását,, Egy- — Erdő-mező lakói, testvé- eltérő kézimunka még egy < szer azonban csivitelő han- reim, Nyulak! — így kezdte örömet ad: a változatosság < gokra lettek figyelmesek. Cin- beszédét és udvariasságában örömét, az új minták, techni-) kék ereszkedtek le a magas- még a fejét is meghajtotta a Icák elsajátításának jóérzé- £ bői 3 hangosan kihirdették a körben ülő nyulak felé. — 5ét. A népi hímzés (kalocsai, i ityúl-fészkek előtt: Egy hazának a fiai vagyunk, palóc, matyó, stb.) sokféle faj l -rr figyelem, figyelem! Űze- hiszen hazánk az erdő, a mé­tája pedig azt jelenti, hogy l netet hoztunk a farkasoktól, das. Egy a gondunk is: a go- modern otthonunkba átment- > Ma, alkonyaikor nagygyűlés nősz úr, a tél, az éhség, meg 3ük népünk asszonyainak már 5 tesz a tisztáson, a hatszdzéves a vadász. Azt mondom tí­már feledésbemenő, gazdag> fa alatt. Rólatok lesz szó, tek, Nyulak: fogjunk össze, formaművészetét, sajátos szín j Nyúlok. Saját érdeketekben kössünk szövetséget, hogy egy kultúráján l mindnyájain jelenjetek meg! mást a bajban el nem hagy­— Kérek egy pohár vizet... — ezzel a mindennapi kérés­sel állítottam be a múltkor egy igen takaros falusi ház konyhájába. A háziasszony kedvesen mo solygott rám; odalépett a vi- zespadhoz és belemerített a vödörbe egy kék zománeos bögrét. Előbb azonban illen­dően kilöttyintette, aztán mé- gicsak abban nyújtotta felém az üdítő italt. Beszéltünk is pár szót, s közben meglát­tam, hogy egy háromév kö­rüli kisgyerek megfogja ugyan azt a bögrét és jót kortyol a vízből, amit én hagytam ben­ne az imént. No remélem, tő­lem nem kapott semmiféle betegséget, hanem azért senki felöl nem lehet egészen biztos az emberi Sajnos, faluhelyen a vízhez úgy hozzátartozik a zomán- cos bögre, akár a vödör meg a pad. És, ami még sajnála­tosabb, még városokban is, ahol vízvezeték van, — ugyan abból az egy pohárból iszik az egész család. Voltam én már olyan helyütt vendégségben, hogy tizen ültünk az asztal körül, s aki szomjas volt. bi­zony, abból az egyetlen­egy közös pohárból ihatta a vizet. A borhoz viszont mindenki kapott külön poharat. Először is, mert azzal koccintani szo­kás, másodszor pedig, mert a bor valószínűleg „előkelőbb” folyadék a víznél... Hogy a közös bögre, pohár mennyiféle bajnak lehet az okozója, arról az orvosok ele­get tudnának beszélni. És hé­jak, sőt áldozatkészen támo­gatjuk, ha kell, életünk, vé­rünk árán is! — Éljen, — bömbölt bele a szónok beszédébe a többi farkas, a nyúlnemzetség meg csodálkozva várta, mi fog ki­sülni ebből. Nem kellett so­káig várniuk, mert a farka­sok szószólója, a lehető leg­szelídebbre halkítva vonyitó hangját, máris folytatta: — Szerződésünk első pontja így szól: szükség esetén az éhes farkasok megehetik az útjukba kerülő nyúlhúst. — Ennek fejében természetesen a nyulak is megehetik az út­jukba kerülő farkasok húsát, mert ez Így igazságos! — Éljen! — zúgták megint szikrázó szemmel a farkasok s a kicsi tájékozatlan nyuszi- gyerekek is lelkesen integettek bajszukkal a szónok felé. Am ekkor szót kért a legderesebb szőrű nyúlapó s a nyúlnem­zetség nevében a következőket válaszolta: — Bölcsen beszéltél, erdők, fia, tiszteletreméltó Szürke Ordas! Megértettük, amit mondtál, csak egy dolog ag­gaszt engem. Ä nyulak far1 —• mint te is tudod, — icurka- picurka, közöl sem olyan szép, hosszú, lompos, mint tiétek. szélnek is, csak sajnos:, még gyakran, — hiába. Elavult érvelés, hogy „óreg- apámék száz évig éltek, nem voltak betegek soha életük­ben, orvosnak még a színét sem látták, pedig a roman­ces bögre sohasem kopott el a veder mellől...” Sok minden elkopott bi­zony, s ez a bizonygatás is. Nem véletlen az a statisztikai adat, hogy az ntóbbi eszten­dőkben milyen mértékben csökkent a TBC megbetege­dések száma, s hogy egyes járványos betegségek eltűnő­ben vannak. Pedig „őregapá- mék" idejében például a TBC hazánkban népbetegségnek számított. Ezt bizonyítják fa­lusi temetőink fejfái: és min­denki tudna mondani olyan családot, amelynek számos tagja TBC-ben balt meg. 8 ebben bizony nagy szerepe volt annak a zománeos közös bögrének is... Amelyet jó volna onnan a vödör mellől legalábbis úgy száműzni, bogy maradjon csak meg merőeszköznek. A* üvegáru olcsó, a mú- anyagpohár fillérekbe kerül. Az ember egészsége, élete pe­dig megfizethetetlenül drága. S akik sok szempontból büsz­kén valljuk magunkat mo­dern embernek, lépjünk Itt is előre egyet. De bögre nélkül... S*. L farkasoké. Csak amolyan nyúl farknyi — ahogy mondani szó kas. így, mivel az éhes nyúl­nak joga van az útjába ke­rülő farkast szép, lompos far­kával együtt elfogyasztani, — a tiszteletreméltó farkasok igencsak megrövidülnek, mi­kor ők eszik meg a nyvlakat. Megrövidülnek bizony, nem is egy, hanem több nyúlfarknyi­val. Ezért azt mondom: mi­előtt megkötjük a szerződést, mi nyulak visszavonulunk egy kis tanácskozásra, hogy ki- okoskodjuk, mivel is kárpótol­hatnánk benneteket a nvúl- farok rövidsége miatt titeket ért veszteségért. £. ,4, z ellen az öreg ordas sem szólhatott semmit. A nyulak tehát visszavonul­tak tanácskozni a domb mö­götti tisztásra. Mikor kikerül­tek az ordas komáék látó- távolából, felhúzták a nyáléi- pöket; és, usgyi neki, vesd el magad, illa berek, nádak, erek — mire a farkasok feleszmél­tek már erdőn-mezőn túl jár­tak. Azóta sem kötötték meg az erdőben a farkasok és a nyu lak testvériségéről szőlő szar. ződést. B. S. I \ M

Next

/
Oldalképek
Tartalom