Dunántúli Napló, 1964. március (21. évfolyam, 51-74. szám)
1964-03-12 / 60. szám
J!WL MÁRCIUS 12. flíAPtö Kincsek a padláson Ne Megyék, kérem, hogy túlzás van ebben a megáliapí teásban: kincset érő papírok, tárgyak hevernek eüdugottan, ismeretlenül és talán végleg pusztulásra Ítélve a padlásokon, meg a pincékben, kamrákban, kukoncagóiékban, félrelökött, öreg ládák mélyén! íme, itt van erre néhány példa Szabó Gyula muzeológus „példatárából”: Ferenc József levele a tűzben \ Történt nemrégiben, bogy agy idős arisztokrata kivándorlás előtt szólt a múzeumnak, !ha kedvük van, nézzenek körül a holmija között, amiket úgysem visz magával, hátha találnak valami érdekeset. Ez a gróf történetesen azok közé tartozott, akik olvasó emberek voltak és volt valami sejtelme arról, mi az a „muzeális érték”. A holmik között akadt 70 értékes rézkarc. amelyek a reformkorból származtak. Ezeket az öregúr a múzeumnak ajándékozta, aztán békével elutazott. Egykét hónap múlva ősczeres-féte ember állított be a múzeumba, mondta: jöjjenek ká a lakására, ő segített a grófnak csomagolni és amiket itthagy ott, bizonyára érdeklik a múzeumot A már ismert nem érdekes holmik voltak nála. Kérdi erre a muzeológus: — Semmi egyebet nem hozott él? — De. Vagy két zsákra vadó papírt, öcskaság volt, csupa vacak, nem érdekes. Olyan 1600-ból, 1700-ból való ócskaságok. — Hol van? — A MÉH-nefc adtam A Egy halom papírost el is égettünk, azt mondta a gróf, hátha baja lehet belőle. — Mik voltak azok? — Hát, levelek, például Ferenc József írta az egyiket, amikor még nem is volt császár. Meg IV. Károly levele a gróf valamelyik ősének. Mit'tehet ilyenkor a muzeológus? A fejéhez kap, s azért a nagy kánikulában rohan a MÉH-hez, hátha legalább az 1600-ból származó „ócskaságok”, legalább azok, amelyek nem hamvadtak el a tűzben, megmenthetők. De hiába, a MÉH már tovább küldte a zsákokat. Aztán egyszer egy néniké hozott be néhány érdekes, régi papírt a múzeumba. KérdUs tőle, van-e még valami otthon. — Hát van — válaszolja, — de az magát úgyse érdekiá. Régi, sárga újságok, eltüzelem majd őket Végül, mikor a néni sehogy- sem tudta meggyőzni a muzeológust arról, hogy nem érdekelheti őt a sok sárga papír, megengedte, hogy végignézzék a holmiját Két nagyon értékes. eddig ismeretlen újság- példányt találtak közte. Hasonló módon találták meg az országos ritkaságnak számító Pécsi Tárogató két számát amelyet 1848-ban adtak ld. És így jutott hozzá a szert) megszállás alatt készített néhány nagyon érdekes képhez a múzeum. Itt található egyedül az a. négy felvétel is az 1918-as Véres Pünkösd kivégzésedről, amelyet annak idején valaki titokban készített. A nagy temető: a MÉH Szabó Gyula egyízben elkeseredésében így dolgozta át a közismert verssort: Nemzed nagy múltunk nagy temetője — a MÉH.., És sajnos, ez is igaz. Napjainkban egyre nagyobb méreteket ölt a lakások, házak korszerűsítése, átépítése, a bútorcsere stb. Mi történik a régi papirosokkal? Vagy minden szó és közlés nélkül elégetik őket a helyszínen. Ez a legrosszabb eset. Vagy eladják a MÉH-nek. És ez sem a legjobb eset. Mi volna a megoldás? Az, ha az emberek minden alkalommal, amikor lomtalaníta- nak, selejteznek, szólnának a múzeumnak: nézze meg a papírtömeget, a kidobásra ítélt régi holmit, nem talál-e közte érdekes dolgokat. Nehezen értik meg sokszor az öregek, hogy kár harminc- negyven éve a zsebükben hordott, kedve« fényképhez annyira ragaszkodniuk. Értékes lehet az a kép, akár a munkásmozgalom kutatása, akár várostörténeti vagy más szempontból. Ha megválik a képtói, a múzeumnak menti meg, mert vajon az örökösök becsülik-e majd annyira á megsárgult, szakadozott képet, hogy ne dobják gondolkodás nélkül a tűzbe? A múzeum úgyis másolatot készít a képről, s a tulajdonosa is kap egyet belőle. Önkéntes muzeológusok Vannak ilyenek is: a múzeumi baráti kör tagjai, akik néhány rövid év alatt megtanulták, hogy nincs az a sárga papír, amely ne volna érték. Ha képzettségük szerint nem is, szívük szerint muzeológusok ők is, a veteránok, a fiatal munkások, az értelmiségiek, akik házról házra járnak és megpróbálják menteni, ami még menthető. Húsz éve lesz jövőre, hogy felszabadultunk, és elképesztő módon még erről a legutóbbi húsz évről is alig van valami anyag a múzeumban. Pedig jövőre nagy kiállítást terveznek, s országosan megkezdték az előkészületeket. Az előjáték, a fasizmus tombo- lása, a nyilas uralom — szinte csak a tankönyvekben létezik. S ez különösen nehéz terület, mert sok becsületes ember, aki csak tanulságképp vagy érdekességül rakott el nyilas újságot, jelvényt, karszalagot, ruhát, mintha attól tartana, hogy rossz fényt vet rá ilyesminek az őriztetése Pedig hogy örülne a múzeum néhány ilyen tárgyi emléknek! Igen kevés dokumentum van az antifasiszta ellenállásról, a partizánmozgalomról, a koncentrációs táborokban eltöltött időről sem elég fénykép, írás, eszköz, esetleg használati tárgy. A felszabadulás katonai, politikai, gazdasági, kulturális vonatkozású emléke is nagyon kevés. Pedig voltak felszabadítási bizottságok, nemzeti bizottságok, alakultak demokratikus pártok, MADISZ, MNDSZ, szakszervezetek, úttörőszövetség, működtek az igazoló bizottságok és a földosztók, megalakult a Népfront, államosítottunk és választottunk, létrejöttek az első tsz-ek, alakult egy sor új üzem, fejlődött a sport- mozgalom stb. Mindezekről rengeteg emlék maradhatott. Meghívók, plakátok, újságok, híradások, iratok, igazoló-papírok, választási felhívások, a koncentrációs táborból elrettentő emléknek hazahozott ruhadarab, fényképek, naplók, levelek, nyomtatványok — egyszerűen nem lehet felsorolni, mi minden. Az Igazi és az önkéntes muzeológusok dolgoznak, de erejük nem elég. Hogy ne várjon pusztulás a padlásokon heverő kincsekre, ahhoz az kellene, hogy kicsit, egy- szer-egyszer néhány órára, mindenki múzeológussá váljék. Hallatna Erzsébet Néprajzosaink tanúságtétele Sokan még ma is úgy képzelik el a népművészetet, mint valamiféle elvont, idejétmúlt alkotások gyűjteményét. Pedig a népből fakadó művészet nem elmaradott paraszti életformát, hanem nemzeti értéket jelent. A parasztság művészetével párhuzamosan a munkásosztály is kifejlesztette a maga művészetét, s örvendetes, hogy Baranyában mind többen foglalkoznak a munkásfolklórral is. Nagy érdeklődés mutatkozik meg megyénkben a hagyományok gyűjtése iránt, amit az idén is hirdetett néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat előkészületei mutatnak. Tavaly 26 pályamű érkezett a bírálóbizottsághoz,— nem egy azóta országosan is elismert mű — s az első lépések sikerén felbuzdulva idén lényegesen többen je-; lentették be pályázati szándékukat. Elsősorban az azóta komoly fejlődésen keresztülment honismereti szakköreinkben folyik komoly gyűjtőmunka. Somogyhárságyon a tavaly októberben alakult szakkör például már a falumúzeum megvalósításának időszakába lépett. A Kossuth-díjas Ka- poli Antal életműve a szakkör jóvoltából méltó hajlékra talál majd s a betyárvilág szellemi és tárgyi hagyatékai mellett helyet kapnak majd a község legújabb történeti fejlődésének tárgyi bizonyítékai is. A pályázatra a betyárvilág hagyományainak Megsértődtek a pécsi cigányok A NAPOKBAN több dgányassaony keresett fel hivatalomban. Az egyik különösen mély alázatossággal kérdezte: „Tanácsos úr, a pécsi cigány- gyerekeknek mikor lesz ki- osztva a ruhanemű, cipő és más segélyféle?” Megkérdeztem, hogy ki ígért ilyen juttatást. Azt a választ kaptam: „Hát maga nem olvas újságot? Hisz az alsószen tmárto- niak már megkapták”. Megmagyaráztam nekik, hogy azt a gyűjtést más szervek, intézmények kezdeményezték és ezért nem tudok panaszára kedvezőbb választ adni. Az ügyfelem nem tágított, — de már nem voltam tanácsos úr sem, — hanem emelt hangon így folytatta: „Ide figyeljen elvtárs — és rámutatott a szoknyájába kapaszkodó, jobb sorsra és gondozásra érdemes két gyermekére —, hát ezek nem olyan putriban laknak, mint az alsószentmárto- niak? Miért vitték el Pécsről a ruhaneműt? Hát van magának szíve? Válaszomat nem várta meg. Azzal távozott, hogy elmegy az igazi tanácsos úrhoz és becsapta az ajtót. Ez a közjáték indított arra, hogy elmondjam véleményemet, tapasztalataimat a cigány kérdésről A múlt rendszerben nagyon közismert volt a gyűjtés a szegény családok részére. Ez kitűnő alkalom volt az uralkodó osztály részére, hogy saját hitványságát leplezze, a jótékonyság mezében elterelje a figyelmet az alapvető társadalmi igazságtalanságról. A jóérzésű emberek ma is megrendülve értesülnek a természeti katasztrófákról és szívesen segítenek, mert tudják, hogy a szerencsétlen emberek él nem hárítható eseménynek lettek áldozatai, illetve károsultjai. A CIGÁNY GYEREKEK részére történő gyűjtést és elosztást azonban ma, 1964. évben csak bizonyos fenntartással lehet helyeselni. Lehet, hogy egyes vidékeken, például Alsószentmártomban még nem tudták megteremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék minden családapa számára, hogy családjának egész éven át megfelelő ellátást biztosítson. Lehet, hogy vannak családok, amelyek apa nélkül, kereső nélkül különösen rossz körülmények között élnek, mint erről az alsószentmártoni riportban olvastunk. A pécsi cigányság esetében azonban nem erről van sesá. Pécsett minden ember számára megváltoztak azok a politikai és gazdasági feltételek, mélyek a könyöradományt indokolttá tették. Minden egészséges ember erkölcsi kötelessége az alkotó munka. Jónéhány cigány- családot ismerek, akik már nem a könyöradomány követelésében, hanem a rendes, becsületes munkában - keresik a boldogulásukat. Sajnoö, a cigányok jórészénél halvány árnyéka sem látszik társadalmunk rohanó fejlődésének. A szocializmus különböző vívmányai mellett általában minden cigánytelepen még ma is megtalálható az évszázadokra visszaemlékeztető putri, a bűz és szenny. Az erkölcsi posványbán megfeneklett emberek életmódja pedig így jellemezhető: korai házasság, nagy gyermekszaporulat és halálozás, analfabétizmus, munkakerülés, italozás, verekedés. A LEGNAGYOBB ELISMERÉS hangján tudok csak szólni azokról a társadalmi szervekről, amelyek az aisószent- mártoni cigányság helyzetét tanulmányozták. Ez is arra mutat, hogy a társadalom nem kíván minden feladatot ezen a téren az államra hagyni, hit- nem tevékenyen közreműködni igyekszik ennek a megoldásra érett problémának a fel számolásában. A gyűjtést azonban csak elszigetelt jelentőségű és tűzoltó jellegű munkának találom. Helyette igen időszerűnek találnám egy anyagi keretet és erkölcsi feltételeket is magában foglaló központi program kidolgozását, melynek megvalósítása konkrét feladatokat' szabna a cigánykérdés megoldása érdekében valamennyi helyi szervnek. Ilyen program hiányában félő, hogy az általános társadalmi fejlődésnek igen komoly kerékkötője lehet a cigánykérdés. Az alkotó munkára való nevelés érdekében helyes volna minden cigánytól bevonni a vándoriparra szóló engedélyeket. Legtöbb esetben ennek leple alatt olyan cselekményeket követnek el, melyek következményét a börtönben törlesztik. Azoknak a cigányoknak a lakásigényét, akik állandó munkaviszonyban van nafc, fokozott mértékben kellene kielégíteni. Indokolt esetben részükre ingyenes házhelyet kellene biztosítani, melyre a legkedvezőbb állami hitel nyújtásával putri helyett házat építhetnének. Adott esetben és helyen állami erőből olyan szükséglakást kellene építeni, mely a későbbiek során esetleg más célra is hasznosítható volna. Természetesen a programnak tartalmaz nia kellene olyan intézkedést is, hogy a rendszeres munka nemcsak erkölcsi kötelességük, hanem családjuk anyagi ellátása érdekében előírt kötelező magatartás is. Akik ezt — elvárható időn bélül — a biztosított anyagi és erkölcsi támogatás mellett nem hajlandók magukévá tenni, azok kiskorú gyermekeit állami gondozásba kellene helyezni, a szülők ellen pedig a jelenleg is hatályos jogszabály alap ján ifjúság elleni bűntett miatt eljárást kellene indítaná. AZ EMLÍTETT töredék kirívó, szélsőségesen rossz anyagi helyzetét, életmódját a már említett központi program megalkotásával és ennek alapján a helyi szervek tevékeny közreműködésével látom meg- oldhatónafc feldolgozásával készülnek, de érdeklődésre tarthat számot az úttörők által felgyújtott helyi népszokások és hiedelmek is. Egerágon Kutnyánszky Géza nemcsak a községi múzeum népviseleti anyagához gyűjt újabb és újabb értékes tárgyakat, hanem a pályázatra is olyan hagyományokat, mint pl. az egerági babonák, a régi típusú házak építési módja s az egerági dűlőnevek eredete A mohácsiak szorgalmasan készülnek a novemberre tervezett városfejlődési kiállításukra, közben azonban a pályázatról sem feledkeznek el. Cseh Agnes a mohácsi fasizmus történetét, Vasvári Dezső a város mezőgazdaságának szocialista átalakulását dolgozza fel. Érdekes kutatómunkát folytat a pécsváradi kör is. A régi pécsváradi mesterségek történeti adatait és anyagát gyűjtik a tagok s a pályázatra öhler Anna a gazdag hagyományokkal rendelkező mézesbábos mesterséget választotta témájául. Az abaligetiek munkája természeti kincsükhöz: a cseppkőbarlanghoz kapcsolódik. Kölessy Vince, a barlang első leírójának munkásságát szeretnék az utókor számára átmenteni, ugyanakkor az Aggteleken látható akváriumrendszerhez hasonló alkalmatosságot készítenek a vaKrákok bemutatására. Pályázatuk a község legújabb- kori történetével foglalkozik, melyet felszabadulásunk 20. évfordulójára a Volksbund- korszaktól a termelőszövetkezet megalakulásáig terjedő időszak részletes monográfiájává igykeznek bővíteni. A kollektív munka mellett sok egyéni pályázó gyűjti hangyaszorgalommal vidéke népi és munkáshagyományait, szokásait, történetét. Matusek László az átai karácsonyi népszokásokat és dalokat rögzíti magnószalagra, Zentai János az Ormánság néprajzán dolgozik évek óta, Sellyén Pápa]/ Ernő a régészeti lelőhelyeket kutatja s a helybeli mozi, posta és serfőző történetén dolgozik. Jelentős munkát végeznek a főiskola tanárjelöltjei is, többen szakdolgozataikat, településtörténeti, tájföldrajzi, nyelvjárási, tsz történeti stb. témákból választják s közülük nem egy dolgozatának beküldésével a pályázat sikeréhez is hozzájárul. Március 31-én jár le a pályázat határideje. Szaporodnak a pályázatok, egyre nő azoknak a száma, akik önzetlen munkával gyűjtik s mentik át a ma számára mindazt, amit népünk alkotott és őrzött terhes korszakokon át. Ltppenszky István SZÍNHÁZ leMm Végső Pál A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1361. márc. 13-1, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb—horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Zenei album. Munkás hétköznapok hősei. — Riport. „Három leány beszélgetett**.. s | Népdalok. 1 I3.C0: Német nyelvű műsor: j Mikrofonnal útközben: Lapáncsa I Kétszer a Holzhackermarsch, j Dr. Ruhr Ferenc: A technika — értünk. Kíván sághangverseny. 18.30: Magyar nyelvű műsor: Napirenden a minőség. — Interjú. . 18.35: Hangképek a pécsi öntevékeny énekkarok március 7-4 hangversenyéből. 18.55: Dél-dunántúli híradó. 19.10: Zenéről zenére. Közben: 1. Néhány szó a munkaszeretetről. 2. Az ismeretek alapjaiért. 3. Á hamutartó. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Osztrigás Mid (este 7 órakor). Jászai-bérlet. ZENE: Liszt-terem: Igor Ozlm és Pető Endre szonáta-estje. ,,B” kamarabérleti hangverseny (fél S órakor). MOZI: Park: Láng az utcákon (4, 6 és 8 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Codine (4, 6 és 8 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek ! Kossuth: 3+2 (4. 6 és 8 érakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Bumeráng, Egyedül Dallam és ritmus H„ Szeretet, Rossz játék. (Előadások U órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthon»: Születés: bizonyítvány (5 és 7 órakor). Fekete Gyémánt (Gyárváros) Elet és halál az úton címmel előadás, utána klsfllm-vetítés (6 órakor). Istenkút: Éjféli mise <7 órakor) Jószerencsét (Péesszabolcs): Minden az embereké marad (5 és 7 órakor). Rákóczi (Mecsekalja): Epekedő szerelmes (7 órakor, szélesvásznú). Május X. (Vasas H.): A harmadik csengetés (7 órakor). Kossuth (Mohács): A nagy riport (6 és 8 órakor, szélesvásznú). Zrínyi (Szigetvár): Elektra í* órakor). Táncsics (Siklós): A bokszoló és a halál (fél 8 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Maeyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János u. U. Telefon: 15-3*. 15-H; 17 óra után: 88-11. Belpolitikát rovat: 11-8». Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly Kladóhlva>ai: Pécs, Hunyadi u 1L Telefon: ♦ 15-31, 13-33, 50-08. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u 10 sz. Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11.— Ft, Indexszám: SS 684. SA^A»íONI BÖLCSESSÉG A vállalat dolgozóit már ■napok óta az a kérdés foglalkoztatta, vajon kit vesznek fel a nemrégiben eltávozott Bronz Aladár helyett egyengető technológusnak. Egyesek úgy tudják, hogy Merész fődiszpécsér a tulajdon sógorát ajánlja a fontos munkakör betöltésére, mások viszont lrsay főkönyvelő vajét emlegették, aki szerintük már csak azért is esélyesnek látszik, mert rokonszakmában dolgozott. A jósok közé tartozott a szőke Karolina is, aki határozottan állítatta, hogy nődolgozót kívánnak felvenni a megüresedett hely re, mégpedig a munkaügyi előadó jelöltjét. Ez utóbbit azonban senki sem vette komolyan, mert Karolina nehány hete rossz viszonyba került az említett osztályvezetővel és emiatt elfogultnak tartották. A találgatásokra alapot szolgáltatott még Elvirának, a halkszavú titkárnőnek meg figyelése is, miszerint az említett magasabb beosztású kartársak a szokásosnál sűrűbben keresték fel a vállalat igazgatóját és ilyenkor a hivatalos modort felülmúló kíváncsisággal puhatolták a felelős vezető kedélyállapotát. E rosszul leplezett titokzatosság is parázs volt a latolgatás fel-f ellobbanó tüzére, így nem csoda, ha a levegőbe bocsátott hírek foszlányai előbb-utóbb eljutottak a legilletékesebb személy fülébe is. Salamon igazgatónak nem kis gondot okozott a probléma megoldása. Fölöttébb kellemetlen volt a kilincselő magasabb beosztású munkatársak tolakodó kérése, párt- fogoltjaik előnybe helyezésére. Hiszen állás csak egy volt, a kérés kielégítése esetén legfeljebb csak egy elismerést nyerhetett a többi kisemmizett neheztelése ellenében. Másrészt a legalkalmasabb embert szerette volna látni a megüresedett helyen. Azt sem akarta, hogy a pletyka zavaros leve foltot ejtsen eleddig makulátlan mellényén. Ezért elhatározta, hogy a megüresedett egyengető technológust állást nyilvános hirdetés útján töBtett be. A sajtóban másnap megjelent a hirdetés, amelyre ősz- szesen 21 pályázó jelentkezett. Az igazgató személyesen végezte a kipróbálást, hogy a patrónusok jelenléte ne befolyásolja a döntést. Szigorú feltételeket szabott, s ennek megfelelően vizsgáztatta a jelentkezőket, öt napon keresztül folyt a felvételi kikérdezés. Amikor az utolsó pályázóval is végzett, behivatta az érdekelt munka társait és természetes tárgyilagossággal közölte a 21 jelentkező közül általa legalkalmasabbnak talált egyén nevét A kartársak, miután némi gondolkodással me gillapi’ették, hogy nevezett nem a rivális által patronált személy, ellenvetés nélkül tu- dömásul vették a vállalat bölcs fejének döntését. Így került jól fizetett beosztásba MaJaila Demeter, az igazgató unokaöccse. Híve# bura 8
