Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
Zenei Napló M fen& dm miatt tok mindenre derítették /% elmúlt hetekben ét « legutóbbi cikkben közölt számadatok Pécs zenei arculatáról. Ez alkalom- mai — ígéretünkhöz híven — a számok mögött megbúvó egynéhány problémáról és a teendők- h5í kívánunk szólni. Nézzük sorjában! Mi az oka annak, hogy városunk egyik legnagyobb általános iskolájából, a 39-es dandár úti iskolából csak négy tanulónak van hangversenybérlete?! A választ az alig két kilométerre fekvő, lényegesen kisebb létszámú mecsekaljai iskola „példája" adja meg. Ebben az iskolában a szervező munkát éveken át zenés klubdélutánok előzték meg. S. Gy-né énektanárnő felkeltette az érdeklődést a hangversenyek iránt. Az órákon sem feledkezik meg — magnetofon és lemezhállgatás közben — hivatkozni a már elhangzott vagy a koncerteken felcsendülő művekre. Nagyon helyesen oldották meg itt a bérletek eladását is. Olyan tanulónak, akinek nem futotta egy teljes bérlet megvételére, társat keresett és ketten vettek meg egyet. Ezek szerint a 129 bérlettulajdonos tulajdonképpen 200 hallgatót jelent ebben az iskolában. Nem valósítható meg máshol is ez a toborzás? Alapvető problémát jelent a város üzemi dolgozóinak bekapcsolása a komoly zene barátainak táborába. A zeneművészet, embememesitó hatásával, jelentős helyet foglal el a művészetek között. „A művészetre mindenkinek szüksége van: egyaránt hatni tud a munkásra, a tudósra, a traktorosra, a matematikusra, o pilótára és... a művészre. A művészi alkotásokkal való érintkezés társadalmi szükséglet. Ezt a szükségletet meghatározott társadalmi körülmények néha korlátozzák, néha ösztönzik, de maga e szükséglet nem függ ennek vagy annak az embernek a szakmájától és társadalmi helyzetétől." Hogy állunk ezen a téren? Négy nagy gyárunkból (Porcelángyár, Kesztyűgyár, Bőrgyár, Sörgyár) egyetlen dolgozó sem látogatja a Filharmónia komoly zenei rendezvényeit. (A többi nagyobb üzemből, gyárból is csak 1—2 műszaki értelmiséginek van bérlete.) Ennek okára a Sopiana Gépgyárban tett látogatásunk alkalmával A. J. géplakatos világított rá. — Tizenkét éve dolgozom « Sopiana Gépgyárban — mondotta —, de nem emlékszem arra, hogy zenei előadás hangzott volna el e komoly zenéről Pedig meghallgattunk volna ilyet! Ügy gondolom nemcsak én, hanem társaim is megjelennének a hangversenyeken, ha azokat itt az üzemben rendeznének, magyarázatokkal Hiába teszik ki • színházban levő hangversenyek plakátjait, azok nem vonzanak minket. Szinte észre sem vesszük! Nem mondom, ■ta olyan zenét hallhatnánk, amit mi te megértünk, élvezni -udtmfc, elmennénk a színházba te. Én szeretem a zenét Úgy ismernek a gyárban, mint zenét szerető embert. A fecsegem jóvoltából — ez nekem külön szerencsém — késném megérteni a nehéz zenét te. Ha a televízióban vagy a rádióban olyan zene van, amelyet nem értek, rögtön mond- ■a. képzeld elé ezt vagy azt... és máris jobban figyelek, deggélenként hiába kérdezem meg a társaimtól a tv-ben látott ilyen jellegű műsorokról a véleményüket, legyintenek rá. Véleményem szerint a komoly könnyű zenével kellene lcezdeni a magmfajta emberekkel a komoly zene meg- kedveltetését. Nem ártana beindítani egy ilyen sorozatot is Mert jobb volna érteni a nehéz zenét, mint eemfe T Yog? A' cMtépzctése hasznos és megvalósítható, I.—M bizonyítja a szolnoki példa. Az elmúlt napokban J m került a kezembe a szolnoki kulturális hetek programja. (Április 4-én kezdődnek ugyan, de már most elkészült a műsorfüzet.) Abban olvastam: ,A TiezamenU Vegyiművek Kultúrtermében üzemi hangverseny, a Járműjavítók Kultúrotthonában zenekari hangverseny". Pécsett miért nine* ilyen? Ez pedig megoldaná a fiatalok, a kezdők pódiumhiányát isi A nem nagy számú fizikai beosztásban dolgozó hangverseny-bérletesek közül egyet választottam ki, hogy meg tudakoljam, miként jutott el 6 a komoly zene megkedveléséig. Amikor este 6 óra után bekopogtam a lakásba és B. P. villanyszerelőt kerestem, édesanyja közölte, hogy a bányában van délutánén műszakon. A feltett kérdésekre az édesanyja adta meg a választ. — A mi családunkban mindenki zenebarát. A férjem gyógyszerész. A lányom a zeneművészeti szakiskolában végzett. Én is jól zongoráztam valamikor. A gyerekek itthon kedvelték meg a szép muzsikát Nem csoda tehát, ha B. P. vdlanyszerelS, aki s Nagy Lajos Gimnáziumban végzett, hangversenylátogató. De mi Iesz azokkal a fiatalokkal, akik nem indulnak ilyen „alappal” otthonról? Nagy feladat hárul az iskolákra! Olyan hírek terjedtek el, hogy a nagyzenekari hangversenyek régi bérleteseinek száma azért csökkent, mert úgymond sok „modem" mű hangzik el az évadban. A dolog nem egészen igy áll! Nem ezt kifogásolják a volt bérletesek. (A két „meghallgatásra," javasolt bérletes legalábbis nem erre hivatkozott.) Az igazság az, hogy egyesek elfoglaltságuk miatt egyszerűen nem tudnak eljárni m hangversenyekre, és azért mondták le a bérletet; igy dr. K. T. orvos te, aki elmondta, hogy még azokra a hangversenyekre te eljárt, amelyeken nem a kedvére való művek csendültek fel, mert „nincs az a műsorszerkesztő, aki mindenki igényét W tudná elégíteni egy műsorban". — Dr. R. L. orvos szerint nem a modem művekkel s nem a mai szerzők alkotásaival van baj, hanem ezek tervszerű, céltudatos beillesztésével. — Ügy fest a felnőtt hangversenyek programja, minika kalapból húzták volna ki a bemutatásra kerülő müveket. Ne a karmesterek „határozzákf meg, hogy mit hallgassunk, hanem a pécsi program szerint — amit két évre előre is össze lehetne állítani — hozzanak karmestereket és szólistákat. Mi hagyjuk magunkat nevelni, de csalt tervszer ií n!" j rra sajnos nem találtunk magyarázatot, hogy fed/j nőtt kórusaink tagjai miért, nem járnak hang- versenyekre?! Talán azért, mert úgy gondolják, hogy saját jrrodukcióikra lenne az káros hatással?! Vagy a szervezés hiánya okozza csupán? Követhetnék a Mecsek Együttes tánckarának példáját, ahol U bérlet talált gazdára, megfelelő szervező vsunké Ténagy Sándor: T)é!i názintflk i ÜJ KÖNYVEK Jaj. ne mozdulj! tirftoj JMk ea. • lélek látványa, kényes ünnepély! A fehérség néha súlyosabb az éjszakánál. A vakságig kúszik a tündöklő szegély. A NEDVEK TERVEZGET*»» zuzódáa, gyűrött seb a tA, a didergés kemény halálfélelem; elképzelem a gyógykötés alatt a nedvek, magvak, bogarak tervezgetését s tavaszt kiáltok • a fák, mint felébredt végtagok, — rajongva, mint a szerelem — megmozdítják a kisded évszakok KRISTÁLY-ÁLLAPOT Faron, bátor tömörül a foghatattaa. Megölte a tény a látszatot? Rídd el, még nyár «■ is, csak más Ténagy Sándort Séta sétsnurt, a meg-megindniást, i csöndet, ahogyan dadog i lépés: tadom — boldog majd egyirányú, tompa ossrsntsol, bús. nyngdfjas-közflayi zsörtölődő bácsi tán; suhancok Jönnek, kis emp Jövend« meccs-titánt, frissek, talpaik iM fröccsen a karion engem ki figyel vajon, elindulok magam is? Kalász Mártont ctÍ há A hé, a légies körüllengi az utcalámpái — akár pohos aknában állna. Hallani a dörgést, az éji közlekedés konok nralmák a csúszdát a széntelepem Nem mozdonyok elakadás^ an tóoszlopok bolyongása, nem megkésett halászhajflk siralmának ideje még m. üzemek grafitcsamokábaak kályhánál a váróteremben, aa elfúl« kirakatok közt, talon, úton a hideg átjáa. Parkokból riadtan kilépnek, kék szemüvegű are tűnődik a röpterek fény-ajtajában Valaki még, még hazaérne, Büfék elvadult fogsorában szállók lakói morzsolódnak, öregek, edzett kikiáltók, fis nyugalom a téli btThan A zenét megvérzi a tóval, a sejteket omlás kísérti. Késeket zúg körül az égtájak delejét a csillag. LADAJA Ismét megjelent Móra Pereme válogatott verseinek gyűjteménye. A levelek 1902- től, Móra Írói pályájának kezdetéitől 1934-ig, haláláig. íródtak, s rajtuk keresztül érdekes képet kaphat az olvasó a korról. Madácsy László, Móra kitűnő ismerője gyűjtötte össze a leveleket, látta el előszóval és jegyzetekkel. fik Sándor: A MŰVÉSZÉT KISKÖNYVTÁRA A közkedvelt sorozat XLVI. kötete Ék Sándor festészetét mutatja be. fik Sándorról mindmáig nem jelent meg átfogó tanulmány, Pogány ö. Gábor e kötetben megjelenő tanulmánya lép fel először Ilyen igénnyel. A kis könyvet 96 kiép, köztük 7 színes nyomat teszt teljessé. Goda Gábor: ÖRDOGÜza Két kötetben jelentek meg az Író összegyűjtött novellái, időrendi sorrendben. A gyűjteményben olyan elbeszélésekkel is találkozhatunk, amelyek most jelennek meg először nyomtatásban. Krúdy Gyula: A KÉKSZALAG HŐSE Krúdy Gyula regénye Al- vinczi Eduárdról, a lezüllő nagyúrról, a kártya-asztal és a lóversenypálya hőséről szól Az ő, humorral, derűvel fűszerezett, lassú- bukását ábrázolja az író a tőle megszokott, élvezetes stílusban. Szerb Antal: UTAS ÉS HOLDVILÁG Az fró utolsó regénye szellemes játék a racionális és irracionális elemekkel. Reális és misztikus események futnak párhuzamosan, s bonyolódnak össze izgalmas, érdekes történetté. Egy nagy magyar nyelyműyelő — Bala«M József emlékesei« — nyelvtudományt XVIII. század és a XIX. fordulóján Sajnovics János, Gyarmathi Sámuel majd Révai Miklós, a nagy rendszerező alapozták meg. Az 6 hagyományaikat, • az utánuk következő Reguly Antalok és Szarvas Gáborok munkáját folytatta a múlt század hatvanas éveiben született magyar nyelvésznemzedék, amely nek figyelme kiterjedt a történeti nyelvtanra, nyelvűnk hangállományának, a sző- és alaktanának, kifejezésmódjának ál készleteinek fejlődésére, amely kialakította az alkalmazott nyelvtudomány egyik fontos ógát, a nyelvművelést Simányi Zsigmondi, Szinnyei József és Balassa József voltak ennek a nemzedéknek a legkiválóbbjai, akik — több más, magyar nyelvvel kapcsolatos kutatási feladat mellett — különösen jelentős hivatásuknak tartották a leíró nyelvtan gyakorlati alkalmazásán alapuló nyelvhelyesség népszerűsítését, a nyelvtisztaság ápolását és végül a nyelvszépítést, vagyis azt a törekvést, hogy nyelvünk alkalmassá legyen az érzelmi, hangulati elemek sok féle változatának kifejezésére. Ez a nemzedék — és három „*tagy”-ja — fejlesztette tovább a Szarvas Gábor által alapított folyóiratot, a „1Magyar Nyelvőr”-t, amely az el- aő olyan nyelvtudományi közlöny volt nemcsak Magyar- országon, de talán egész Európában, amely a legszorosabb kapcsolat hídját verte a nyelvtudomány művelői és a szépírók között. „A nyelvművelés élharcosai az írók — hangoztatta Simomyi Zsigmomd — mi tudósok csak a muníciót szolgáltatjuk, annak minőségét ellenőrizzük". Balassa József pedig a magyar hangtan első történeti szempontú kutatója — szinte minden könyve bevezetésében leszögezte, hogy az alkalmazott nyelvtudomány ezer szállal kapcsolódik nemcsak az iroda- hőmhez, hanem a történettudományhoz is. „Nincs önmagában elszigetelt nyelvészeti — írta legnépszerűbbé lett könyvében, „A magyar nyelv könyvé"-ben. — Egyoldalú tudással, a nyelv múltjának, egész szerkezetének ismerete nélkül bármelyik nyelvi kérdés bírálata csak tapogatózás maradV. S ugyancsak könyv« egy másik helyén azt állapította meg, hogy a „történelmi szempont társadalmi szempont is: a társadalom alakulása befolyással van a hangtan, a szótan, a mondattan, a nyelv egész gramatikáje. alakulására." Éppen száz esztendeje, ho*^ — Baján kiskereskedői családból — megszületett Balassa József. Sokan ismerhettük a viszonylag fiatalabb generációk tagjai közül is külsejében és magatartásában szerény, de idős korában is minden iránt érdeklődő személyét, hiszen Balassa 1943-bao halt meg és még halála előtt néhány nappal is ott sétált kedvelt Múzeum-kőrútján, a könyvesboltok kirakatait nézegetve. De különben is barátkozó ember volt, s ha már kicsit tavaszi as volt az idő, a Múzeum tér padjain válaszolt az egyetemisták kérdéseire. Egyetemen — hivatalosan — csak 1919-ben, a Tanácsiköztársaság alatt taníthatott: az első magyar proletárdiktatúra bukása után barátját, fegyvertársát, Simonyi Zsigmondot haléiba kergette az ellen forradalom, Balassa Józseftől pedig — egyidőre — még a középiskolai tanárkodás lehetőségét is elvette. Egy nagy nyelvész, aki már fiatalon olyan jelentős műveket alkotott, mint „A fonetika elemei", vagy a „A Magyar nyelvjárások osztályozása” a „mély béké”-ben sem lehetett egyetemi professzor nyíltan hangoztatott, haladó nézetei miatt. A Horthy-korszakban a Tudományos Akadémia kiadója nem vállalkozott művei megjelentetésére, ■ így lett Balassa József a nyelvművelés, a nyelvhelyesség és a nyelv történet népszerűsítője. A szűk ségből azonban erényt csinált, s a már említett „A magyar nyelv könyve” — amelynek felelős kiadója Laczkó Géza volt, a kiváló író, Balassa József egykori diákja — máig is egyik legnagyobb ismertetője a magyar nyelv múltjának és jelenének. Ismeretteresztő előadások, tanfolyamok előadóinak és hallgatóinak figyel mébe ajánljuk ezt a könyvet. Mint ahogy egyáltalán a közvélemény, a „nemzeti emlékezet” figyelmébe, szeretetébe ajánljuk a munkát életű, szerény emberségű tudós Balassa József alakját és műveit. A
