Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

amit t&fo'C’ttcffi' — mondotta Upton Sinclair aylUtftonta a New York Herald Tribune (imü lapnak. Upton Sinclair, a 85 éves Javíthatatlan lázadó, az Al­gonkin szálló előcsarnokában üldögélt és a társadalmi igaz­ságosságról („első számú prob­léma”), Jones anyóról („lán­goló tekintetű ir öregasszony, aki szenvedélyesen védelmezte a szegényeket és elnyomotta­kat”) és azokról az írókról beszélt, akiket ismert, és akik halálra itták magukat („egyik tehetség a másik után”). Sinclair, aki azért jött New Yorkba, hogy előadást tartson a városi „colledge”-ben amely ben valamikor tanult, a rég­múlt emlékeibe mélyült. — Válság dühöngött, ami­kor születtem. Ezután a vál­ságok kb. tízévenként ismét­lődtek. Gyermekkorom óta, tehát 80 éven át figyeltem. — Apám állandóan ivott — folytatta. — Amikor ötéves lettem megfogadtam anyám­nak, hogy soha egy cseppet sem fogok Inni. ígéretemet máig sem szegtem meg. A szesztilalmi törvény szenvedé­lyes harcosának tartom ma­gam. Elmeséli, hogyan győzte le 1914-ben John Rockefellert... — Colorado hegyeiben szén­bányái voltak a Rockefeller- családnak. A bányászok egy­szer sztrájkba léptek és sá­tortábort ütöttek a völgyben, ahol öt vagy hat hónapig ta­nyáztak. A társaság azonban fenegyerekeket bérelt fel, akik éjszaka lemerészkedtek a völgybe, petróleummal leön- tötték és felgyújtották a sát­rakat. Három asszony és ti­zenegy gyerek odaégett Ez az eset a ludlowi mészárlás né­ven ment át a köztudatba, — Laura Canannai, az egyik bónyászveaér feleségével beállítottam Rockefellerhez, pár sort nyújtottam át a tit­kárnak. A levélben az asz- szomy meghallgatását kértem Rockefellertől. Egy másik írást is küldtem, melyben ke­réken kijelentettem, hogy ha nem fogod miniket, akkor az amerikai nép előtt gyilkosság­gal fogom vádolni. Miután nem kaptam rá választ, elhagy tam az irodát és úgy tettem, amint í gértem ... A végén Rockefeller eljött Coloradóiba, hogy találkozzék a bányászok vezetőivel. Meg­egyezett velük és elismerte szakszervezetüket. Estélyt ren­deztek, amelyen Rockefeller Jones-anyóval táncolt. — .ön nagyon fiatal ahhoz, hogy megértse Jones-anyót. Ha valahol sztrájk tört ki, ■ ő feltétlenül megjelent ott és lelkesítő beszédeiben szidta a gazdagokat, védelmezte a munkásokat. Háit ezzel tán­colt Rockefeller, s ezt tartom életem egyik legrmüaíségo- nabb epizódjának. Sinclaimek minden oka megvan arra, hogy a múltat emlegesse. Utolsó könyvét, a „Hattyúdalom" -at tavalyelőtt irta. Ez tulajdonképpen 1932- ben megjelent életrajzának át dolgozott változata. A leg­utóbbi két évben egyetlen könyvet sem olvasott. — ötven folyóiratot járatok — mondja, — figyelemmel kí­sérem a nemzetközi helyzetet. Megtettem mindent, amit te­hettem. Most már nyugodtan ülhetek és könyveim új ki­adásával foglalkozhatom. Körülbelül 90 könyve vár új kiadásra. Köztük a legis­mertebbek: Dzsungel, amely a chicagói vágóhíd visszásságait leplezi le, a Petróleum, amely a nagytőkéről rántja le a lep­let, A Sárkányfogak című könyvéért 1934-ben megkapta a Pulitzar-díjat. Sinclair irodalmi tevékeny­sége közben arra is szakított időt, hogy 1934-ben Califor­nia állam kormányzód tiszt­ségére jelöltesse magát ezzel a jelszóval: „Vessünk véget a szegénységnek Califomdában”. Akkor halálra rémítettük az elvtelen, cselszövő politikuso­kat és üzletembereket — em­lékezik a régi időkre. Sinclair politikai nézetei nem változtak. — A mi rendszerünk kor­látlan mennyiségű terméket állít elő, melyeket azonban nem tudunk elosztani, mert az embereknek nincs pénzük — mondja. — A munkanélküli­ség olyan probléma, amelyet a kapitalizmus nem képes megoldani. Olyan rendszert kell találnunk, amelyben a dolgozóknak pénzük lenne, hogy vásárolhassanak. Mind­máig azért hadakozom, hogy a termelés célja a fogyasztás, ne pedig a nyereség legyen. Az egyik oldalon fcilliomo- sok, a másikon munkanélküli milliók állnak. Ez sem az igaz ságossággal, sem a vallással nem fér össze. A, ' v esült Államok első számú problémája Az Egyesült Államokban az első számú gazdasági prob- lér marad a munkanélküli­ség LŐleg a fiatalok körében. Mint. Wirtz munkaügyi minisz tér közölte, a múlt évben a munkanélküli fiatalok arány­száma 5 százalékkal nőtt. Je­lenleg a 20 éven aluli fiatalok 17 százaléka nem tud elhelyez kedni. Wirtz kijelentette, hogy a munkanélküliség problémá­jának további kiéleződésére lehet számítani. Ebben az év­ben újabb 1 600 000 fiatal je­lentkezik majd a munkaerő­A Kulturális Szemle színjátszó bemutatóiról Befejeződtek a Steinmetz Miklós Kulturális Szemlén résztvevő színjátszó csoportok előzetes bemutatói. A bemutatók produkciód kö­zül elismerést érdemel a KI- SZÖV-KIOSZ Szövetkezeti Színpad helyesen értelmezett és egyszerű, sallangmentes eszközökkel megformált jelle­mei, valamint modern díszle­tei. (Részletek Müller Péter: Két marék aprópénz c. drá­májából.) A Porcelángyár fiatalokkal rendelkező színjátszó együtte­sét szép, tiszta beszéd és az egyes jellemek jó megformá­lása jellemezte. (Király Dezső: Kísérleti módszer.) Helyesen és jól elemzett je­lenetet mutatott be a Ságvári Endre Művelődési Otthon színjátszó csoportja. Bár tel­jesen fiatalokból álló együttes kifejező és megformáló ké­pességében vannak még hiá­nyosságok, szorgalmas, rend­szeres munkájukkal képessé válhatnak nehezebb feladatok megoldására is. (Molnár Ti­bor: A férj is valaki.) Eddigi jó hírnevéhez híven szerepelt a KPVDSZ színmű­vészeti köre. A mondanivaló és a cselekmény tisztázása, valamint a szereplők jó moz­gása jellemezte előadásukat- (Mérimée: Menny és pokol.) Reméljük, hogy az áprilisi minősítő bemutatókon cso­portjaink további fejlődésük­ről adnak bizonyságot és szín­vonalas előadásokkal lépnek a közönség elé. Komlódi József Beszélgetés Hans Weillel A magyar—német kulturális államközi egyezmény értelmé­ben háromévenként más-más lektor érkezik az NDK-ból a Pécsi Tanárképző Főiskolára. Budapest után először Pécs kapott német lektort, mivel itt a főiskolán német anyanyel­vű iskolákba képeznek ki ta­nárokat. Ebben a tanévben Hans Weil kezdte meg há­roméves működését Pécsett.' Szeptemberben érkezett, s az­óta már túl van az ismerke­dés nehézségem, megszerezte az első, a legfontosabb tapasz­talatokat. Elsősorban azt kérdeztük meg tőle, hogyan illeszkedik be eddigi, otthoni munkájába ez a három év, amely ter­mészetesen több is lehet, ha maradni szándékozik, ha köl­csönös lesz a megelégedés és barátság közte és főiskola között. — A lipcsei Pädagogisches Instutit munkatársa vagyok — válaszolta Hans Weil — ad­junktusként dolgoztam az in­tézetben s főként irodalomtör­ténettel foglalkoztam. Az itte­ni munkám inkább nyelvésze­ti vonatkozású. Mivel képesí­tésem erre is van s mivel szá­mos pedagóigai és más vonat­kozású tapasztalatot remélek itteni tartózkodásomtól, öröm­mel jöttem. Mérlegeltem azt a gondolatot is, vajon nyil- hat-e még ilyen kitűnő le­hetőségem egy szocialista ál­lamban való munkálkodásra, tapasztalatszerzésre. — Mit tart a legfontosabb­nak az itt szerzett illetve a továbbiakban megszerzendő tapasztalatok közül? — Talán azt, ami a peda­gógiai-módszertani ismeretek­i kel függ össze. Otthon az Feketelista Hollywoodban AZ EXPRESS párizsi heti­lap egyik legutóbbi számában beszélgetést közölt két holly­woodi forgatókönyvíróval, Dal ton Trumboval és Michail Wilsonnal, akik sokáig „fekete listán” voltak, mert összeüt­közésbe kerülitek a hírhedt Amerikaellenes Tevékenysé­get Vizsgáló Bizottsággal. Ez a beszélgetés alkalmat adott a lap munkatársának arra, hogy megvilágítsa a jelenlegi hely­zetet és néhány érdekes rész­letet tárjon fel a feketelista napjaiból* A két író elmondotta, hogy az Amerikaellenes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottság 1938- ban alakult, akkor inkább az amerikaellenes propaganda el­leni harcra, 1945-ben állandó jelleget kapott, és később, a hidegháború napjaiban Mc Carthy korszakában minden­ható szervvé és az amerikai haladó értelmiség rémévé vált Húsz tagja és 55 munkatársa volt, Washingtonban székelt, de bejárta az USA egész te­rületét. 1947-ben valóságos kampányt indított azzal a jel­szóval, hogy „a kommunisták beszivárogtak a filmgyártás­ba”. Dalton Trumbo és még tíz neves hollywoodi művész ekkor került összeütközésbe a bizottsággal és ekkor került feketelistára. Amikor ugyanis a bizottság elé szólították, az alkotmány első kiegészítésére hivatkozott, amely elismeri a vélemény- és szervezkedési szabadságot, és nem volt haj­landó válaszolni a „kommu­nista szervezkedésre” és „kom munista gyanús emberekre” vonatkozó kérdésekre. Wilson 1951-ben került a listára, mert az alkotmányra hivatkozva — azzal érvelve, hogy senki sem tanúskodhat önmaga ellen —, megtagadta a választ a kér­désekre. A feketelistára kerülés azt jelentette, hogy dolgozhattak ugyan, de csak „asztal alatt”, vagyis a filmeken nem tün­tették fel nevüket. Trumbo- nak a Metro filmtársasággal volt szerződése, de amikor ki­szabadult a börtönből (1947- ben az említett összeütközés után egyévi börtönbüntetésre ítélték), a társaság felmondta a vele kötött szerződést. Csak kisebb társaságoknak dolgo­zott, ott is álnéven vagy va­lamelyik barátjának neve alatt. Wilson pedig ebben az Időben írta a világhírre szert tett és Oscar-díjas Hely a nap alatt című film forgató- könyvét. (a rendező George Stevens volt, a főszerepet pe­dig Elisabeth Taylor és Mont­gomery CUft játszottak de n ő nevét sehol sem tüntették feL A KISEBB TÁRSASÁGOK, néha nagyobbak is, a fekete­lista ellenére hajlandók Vol­tak együttműködni velük, mert olcsóbban dolgoztak, vagy azért, mert becsülték te­hetségüket. így aztán ezek­ben a napokban Wilson Ro­bert Rich álnéven néhány for gatókönyvet írt, köztük az Aranypálmát nyert Les Cla- meurs se sount tues és az Oscar-díjas The Brave One forgatókönyvét Trumbo pe­dig egyszerűen beleegyezett abba, hogy filmjein ne tün­tessék fel nevét Amikor a lap munkatársa megkérdezte, hogyan fogad­ták a fekete listát a filmtár­saságok, azt a választ kapta, hogy kezdetben tiltakoztak, de végül is kapituláltak. Holly­woodban csak egy kisebbség működött együtt az Amerika­ellenes Tevékenységet Vizsgá­ló Bizottsággal. Köztük volt a filmszínészek közül Garry Cooper, Adolphe Menjou, Do­nald Reagan, John Wayne, a rendezők közül pedig Kei Mc- Carey, Sam Wood, Robert Montgomery, sőt szerintük Edward Dmytryk és Elia Ka­zan besúgó volt. Ez az áldatlan állapot kö­rülbelül tíz évig tartott. A színészek sokkal nehezebben viselték el, hisz ők nem telhet­ték meg azt, hogy álnéven vagy névtelenül szerepeljenek egy-egy filmben. Ebben a korszakban történt meg Wil­sonnal az, hogy 15 hónapig dolgozott az Arábiái Lawrem ce című film forgatókönyvén, de összeütközésbe került a rendezővel és lemondott a to­vábbi közreműködésről. A for­gatókönyvet Robert Bolt fe­jezte be, kissé átdolgozta a már kész szöveget, de nem annyira, hogy őt lehessen egyetlen szerzőként feltüntet­ni, mint ahogy tették. Wilson kezét azonban még megkötöt­te a feketelista és nem sokat tehetett az önkényeskedés el­len. A fekelista falát elsőnek Trumbo törte át Még 1958- ben Kirk Douglas megegye­zett vele abban, hogy forgató- könyvet ír a Spartacus film­hez. Kirk Douglas ragaszko­dott ahhoz, hogy Trumbo ne­ve is rákerüljön a filmre, és a stúdió a követelést nem uta sftotta vissza. A végén azon­ban Sam Jakson név alatt adta át a scenáriót és be se tette lábát a stúdióba. Ami­kor a film elkészült, a lapok mégis megírták az Igazat Vé­gül aztán Otto Preminger Exodus című filmjében kilép­hetett az álnevek, a névtelen­ségek mögül is." MOST MÁR jobb a helyzet, úgyhogy mindketten használ­ják nevüket és nem okoz sem milyen különösebb gondot ne­vük feltüntetése a filmeken. 1964-ben már minden filmü­kön ott lesz a nevük is. Az Arábiái Lawrence film kérdé­sében pedig Wilson tovább folytatja csatározását a társa­ság ellen. Sok feketelistás mű vész időközben Európában helyezkedett el. Közöttük van Jules Dassin, Joseph Losey, John Berry, Michael Wilson is Franciaországban él 1956 óta. Trumbo Rómában Dino de Laurentisszal készít egy fil­met Konstantinápoly bukásá­ról, Wilson pedig egyszerre több filmet is készít, köztük Delbert Mannal (a Marty cf- mű film rendezőjével), Sam Spiegel most filmesíti meg egy 1958-ban irt forgatóköny­vét. Mindkettőjüknek az a vé­leménye, hogy Hollywood holt város, nincs többé jövője. anyanyelvükön beszélő hallga­toknak nem tartottam előadá­sokat, itt viszont olyanoknak, akik nem mind beszelik anya­nyelvi tökéletességgel a néme­tet. Természetes tehát, hogy másképp kell szólnom hozzá­juk, s rövidebben, sűrítetteb­ben is. Ez igen erős koncent­rálásra kényszerít, a lényeg szigorú kiemelésére, s olyan világos, egyszerű formák ke­resésére, amelyeknek segítsé­gével a legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb tájaito zottságot biztosíthatom hall­gatóimnak. De ideológiailag és emberileg is nagyon sokat vá­rok magyarországi tartózkodá­somtól, illetve nagyon sokat kaptam máris. — Miből tevődik össze itteni munkája? — A legfontosabb, amivel a tanszéknek tartozom az, hogy állandó beszélgetéseket folytassak, német nyelvű elő­adásokat tartsak a német sza­kos tanárképzösöknek. Tájé­koztatom őket a mai német irodalomról, s ez a te­vékenységem már túl is nő a főiskola keretein. Nagy öröm­mel segítek a pécsi rádió né­metnyelvű adásaiban is az NDK legújabb eredményeinek, irodalmának, művészetének is mertetésével. A modem német irodalomról szóló rövid tájé­koztatásomat például most megkérte a Tankönyvkiadó is. Németszakos tanárok tovább­képzését vezetem kétheten­ként, s az itteni kollégáknak is tudok segíteni abban, hogy a mai, élő ' német nyelv ap- róbb-nagyobb sajátosságait megismertessem velük. Jegy­zetírásban, a diákok problé­máinak megoldásában szintén akad munkám. — Milyen viszonyt sikerűit kialakítani a hallgatókkal? — Úgy hiszem. Jó» a kap­csolatunk. Gyakran jönnek hozzám kisebb-nagyobb prob­lémákkal, kívánságokkal. Pél­dául levelező partnert keres­nek, lehetőleg természetesen olyat, akivel valami közös ér­deklődési kör köti össze őket. S mindazokkal a területekkel, amelyek hallgatóink tananya­gához tartoznak, ismét talál­kozom. Irodalommal, történe­lemmel, módszertannal, nép­rajzzal. — Art hiszem, ilymó- doii kölcsönösen hasznára va­gyunk egymásnak. — Mintegy a „kultúra/ttasé” feladatait is betölti tehát, kép viselője, közvetítője a német kultúráinak. — Igen, én Agy érzem, hogy elsőrendű feladatom a NDK- ról, hazámról tiszta képet raj­zolni mindenki elé. Politikai, kulturális, szellemi fejlődé­sünkről, népünk életéről, gond­jainkról. Hetenként két dél­utánt arra szánok, hogy foga­dom a hallgatóidat, mindenkit, aki bármilyen kívánsággal, vroblémával felkeres. A leve­lezéseket ilyenkor bonyolítjuk le, de egész egyszerű nyelv- gyakorlást.. konzultációt is tar­tunk. s bárki, aki bármiről beszélgetni akar, szívesen lá­tott vendég ezeken a délutá­nokon. De nemcsak a hallga­tókkal érintkezem szívesen, hanem igyekszem minden tan­székkel jó kapcsolatot fenn­tartani, s mindenkor rendel­kezésére állok azoknak, akik az NDK-ról bármit meg sze­retnének tudni, vagu csupán beszélgetni akarnak, feltéve, ha németül, angolul vagy oro­szul tudnak. Természetesen tagra vagyok az itteni párt- szervezetnek is. és vállalom a nártmunkából rámesó ■részt. — Meg akar-e tanúin, ma­gyarul? — Elsőrendű feladatúi nem tűzhetem ezt ki,' mert azzal legfeljebb csak magamnak használok, a tanszéknek sem­miesetre sem. Nem is örül­nének neki, ha túl gyorsan és sikeresen elsajátítanám a magyar nyelvet. Óhatatlanul beleesnék abba a hibába, hogy hajlandó lennék magya­rul beszélni, különösen a hall­gatókkal, akiknek pedig so­kat, nagyon sokat kell hasz­nálniuk a német nyelvet, ha a nemzetiségi iskolákban jól helyt akarnak állni. Mind­amellett szeretnék magyarul megtanulni, s már értem is el valamit e téren. Beszélni is szeretnék, de főként megis­merni a magyar nyelvrend­szer jellegzetességeit, érdekes­ségeit marosak azért is, mert az összehasonlítás mélyíti el igazán az ember tudását, a nyelvészetben is. — Hogy érzi magát Pécsett, s mennyire szokta mór meg az itteni életet? — Pécs nagyon szép záros, az emberek pedig roppant ba­rátságosak, vendégszeretők. Ez kellemes meglepetés volt, nem gondoltam volna, hogy a fő­iskola falain kívül a többi ember is ennyire igyekszik majd segíteni ügyes-bajos dől gaimban. Nem volt könnyű az elrendezkedésünk, kap­tunk ugyan szép lakást Uj- Mecsekalján, de kisebbik fiam három hónapos volt, amikor repülőgépen ideérkeztünk. A nagyobbik óvodáskorú; ma éppen harmadik napját tölti az óvodában. Remélem, sót biztos vagyok benne, hogy ha­mar megszokja a magyar gye­rekek társaságát, t az sem lehetetlen, hogy hamarabb fog magyarul beszélni, mint én-. Hans Weil, akire csupa dfc csérő szót mondtak a főis­kolán, értékes munkásságán, szorgalmán, stólgálatkészséaém túl vidám ember is. Búcsú­zóul elmondta, hogy nagyon meghökkentette őt: itt 1s éop- olyam hideg a tél. mint odaha­za. De a télnek szeren c’éré nemsokára vége lesz, s akkor majd megkezdhetik az ismer­kedést az ország többi tálai­val. S végül, hogy bebizo­nyítsa, már tett valami elő­menetelt a ma>gyar nyelvben, néhány közhasználatú szót sorol fel, utolsónak pedie a következőket, valahogy így: — Készénem szépén ... Vi­szontlátásra! Tőírek kulturális életből MIN DOLGOZIK? HORVÁTH OLIVÉR — Nem régóta vagyok még Pécsett, négy­évé dolgozom csak a Tanárképző Főiskolán. Ezért itt minden új nekem még ma is. Mos­tanában festett képeim mind a főiskola éle­tével, Péccsel, a mecseki tájjal foglalkoznak. Jelenleg ie ilyen képeket festek, hogy ki egészítsem a már meglévő magot hamarosan ■ártandó önálló kiállításom anyagához. Hu­szonötödik jubileumomra készülök, s ezt rep­rezentáló kiállításra valószínűleg szeptember­ben keriil sor. Ugyanakkor a Ságvári Művelő­dési Házban vezetett szakkörömön most linó­leummetszéssel foglalkozunk, s néhány kedves témámat elkészítem ebben a műfajban is. Csongor Jómét, t Pécsi Nemzeti Színház magánéne­kese februárban a budapesti Erkel Színházban elénekelte a Pairasztbecsület című operá­ból Turiddu szerepét Az elő­adást Nádasdy Kálmán igaz­gató és Fenem csók János zene­igazgató fm megtekintette. * Poleefcrtnától Kodályig eém- meä. hangversenyt adnak feb­ruár 24-én, hétfőn este 7 óra­kor a Mecsek művészegyüttes énekkara és szólistái a Liszt Ferenc hangversenyteremben. KflzremflfcödnHB: Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy, Aradi Márta, Huber László, Kanizsai László, Kanizsai né Madari Melinda, Koránt« Miklósmé, Madariné Kámán Katalin és dr. Teremi Gábor- né, zongorán kísér: Kanizsai- oé Madari Melinda és dr. Péczely László. Műsorközlő dr. Slptár Ernő, vezényel He­gyi JózseL A Magyar Írók Szövetsége pécsi csoportjának tagjai ré­szére as írószövetség helyisé­gében február 27-én este Papp János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára tart tájékoztatót a megye idő­szerű gazdaságpolitikai prob­lémáiról. * Egy New York-i kórházban 74 éves korában elhunyt Sa­muéi Chotzinofí, Arturo Toscanini egyik benső barát­ja. Annakidején állítólag Chotzinoff vette rá Toscani- mt, hogy újra dirigáljon Olaszországban és 1936-ban elvállalja az NBC szimfonikus zenekar igazgatását. A neves zenetudós őzvegye egyébként Pauline, Jascha Heifetz hege­dűművész húga. * Szerdán, február 26-án köz­vetíti a televízió 19.45 órai kezdetted Menotti: A médium című kétfelvonásos operáját a Pécsi Nemzeti Színházból. Borin* Krisztov, a Mváló bolgár énekes február köze­pén a római operában nagy sikert aratott a Fideiio-ban. Most Matacio vezényletével Musszorgszikij Borisz Godu- novjának címszerepét fogja énekelni. * Irodalmi estet rendeznek február 28-án Bácsalmáson a járási művelődési házban. Az estre meghívták a Jelenkor íróit Ja. > 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom