Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-23 / 45. szám

4 MfAtvnO 1964. FEBRUAR a Családi villa-„házhoz szállítva“ Nem is egyszerű családi ház, már villának is beillik Mohácson a Kinizsi utca 77/4 alatti épület. Tulajdonosa, Lakatos Imre, az 5-ös ÉPFU mohácsi telepvezetője volt. Az építkezés mikéntjét im­már a járási és a megyei rendőrség kivizsgálta, s mint mondani szokás „szép kis his­tória” kerekedett ki a nyomo­zás anyagából. Maszek TÜZÉP Lakatos a múlt év nyarán látott hozzá villája felépítésé­hez. Mi is kell egy házhoz? Tégla, mész, cement, folyam­kavics, faanyag ... Aki már épített házat, tudja, mennyi vesződséggel jár. Hol cemen­tet nem lehet kapni, másszor a folyamkavics „hiánycikk”, de néha még a pénz is el­fogy ... Na, de nem azért volt telepvezető Lakatos Imre, hogy holmi nehézsgek kedvét szegjék. Mint telepvezetőnek hatás­körébe tartozott a folyamka­vics szállítása. A fuvar nem okozott különös fejfájást, hi­szen sok gépkocsi tartozott irányítása és ellenőrzése alá. Irányította is! Legtöbbször persze a saját telke felé jól megrakva kaviccsal, cement­tel. Hogy az anyagot hordó autók menetlevele nem az ő telke felé szólt — ezzel már kevésbé törődött. Miért is éppen ilyen kicsiség miatt iz­gatta volna magát, amikor a kavics, de a cement is lopott volt! Legtöbbször Darázsi Já­nos gépkocsivezetővel „egye­zett meg”, s ment minden, mint a karikacsapás. Egyik szomszédja így vall: „Az elmúlt nyáron a tanácsi építkezéseknél is sok gondot okozott az építőanyag hiánya. Különösen a folyamkavicsban és cementben szűkölködtünk. Lakatos telkén azonban mind­kettőből hatalmas mennyiség volt felhalmozva.” Éjjel-nappal hordták a lo­vaskocsik, a teherautók laka­tos telikére, amelyet valósá­gos kis maszek teleppé fej­lesztett az anyag. Ha valaki­nek szüksége volt cementre, kavicsra, sehol sem, de itt kaphatott Jó pénzért persze! „A folyamkavics köbméteréért 36,20 forintot fizettem, mert a dereglyében vettem meg, nem a parton” — vallja. S eladta 100—120 forinért! Nem, azt nem lehet mondám, hogy ő nem dolgozott az „üzlet­ben”. Ha hirtelenjében nem akadt vállalkozó gépkocsive­zető, maga ült a volán mögé és hordta a telkére az anya­got. Az igénybevett gépkocsi­ért pedig már miért is fizetett volna, ő volt a telepvezető! Cementszállítás Opel Rekordon Az üzlet jól bevált. Annyi­ra jól, hogy már nemcsak gépkocsival hordatta-vitette telkéről az árut, hanem egy maszek fuvarost is „alkalma­zott”, akinek szinte más dol­ga sem volt, mint az anyagot a telkéről a vevőknek szállí­tani. Egyszer összeveszett fu­varosával, felborult az egyes- ség közöttük. Elhatározta, hogy az egész fuvarozást ma­ga veszi kézbe. Sógorával fel­utazott Budapestre, ahol egy kisiparosnál megrendelték az új üzlet alapját: egy gumike­rekű, lófogatú platós kocsit A kocsi elkészült, Darázsi ment érte és hazahozta. En­nek a fuvarját sem fizette kL Amit a vállalat tehergép­kocsijai ingyért az ő telkére szállítottak — azt a lófogatú kocsival „apróbb tételekben” vitték tovább — jó pénzért! Épült közben az ő háza is. Szükség van cementre? „Egy alkalommal 21 zsák cementet raktam fe\ a telepen a teher­autóra. A cement lopott volt” — így vall bűntársa, Darázsi. De hogyan lehet egy telepről 21 zsák lopott árut kivinni? Nincs ellénőrzés, nincs porta? De igen. „Megálltam a kocsi­val a porta előtt és kiköszön­tem — „Jóéjt — aztán kihaj­tottam” — mondja Darázsi. Az építőanyag magában azonban nem elég, munkások is kellenek. Lakatos szom­szédja, mint tanú ezt vallj,a: „A munkát a ház alapozásá­tól a■ tetőszerkezet felhúzásáig az ÉPFU Vállalat vagonkirakó brigádjának tagjai végezték. Amikor vagon jött, azt kora reggel kirakták, aztán már mentek is építkezni”. Legfej- jebb azt az igazán mellékes körülményt lehetne még hoz­zátenni, hogy a brigádot nem az építtető, hanem a vállalat fizette! Munkaidőben dolgoz­tak, miért is járna nekik külön bér? — gondolta Laka­tos. Sok munkája volt, így ért­hető, hogy nem gyalog, hanem Opel Rekordon járt! A ce­mentet is nem egyszer azzal hordta. No, igaz, a legjobb és legdrágább, 600-as cementből volt, ennek pedig már dukál — gondolta —, hogy Opel Re­korddal szállítsák... Ellenőrzés halászlével De senkinek sem tűnt fel Lakatos házépítése? Megjátsz- hatta a mohácsi kavicskirályt? Szó sincs róla? Volt ellenőr­zés. „ . ..a menetlevélre keve­sebb forduló lett feljegyezve a ténylegesnél és ezért fegyel­mi határozat alapján 120 fo­rintot kellett fizetnem” — vallja. Ugyancsak alaposan utána nézhettek a dolognak. De vall az ellenőrzésről más is. Az egyik tanú a követke­zőket: „Ellenőriztek a pesti központunkból is. Minden el­lenőrzést halászlé és pincézés követett. Úgy hallottam: a költségeket Lakatos fizette”. Ha fizette — rendben van. Az ő^dolga. Úgy látszik volt mibőL" Volt valóban. Laka­tos mondja: „Vagyonom egy fél ház, ami még befejezetlen, de 3 szoba összkomfortos, szuterinos. Havi keresetem 2100 forint. Feleségem a ház­tartást vezeti. Egy 11 és egy 16 éves fiam van. Az én fize­tésemből élünk négyen.” A 2100 forintos fizetésből négyes élnek, ő Opel Rekor­don jár, közben hatalmas vil­lát is épít... S mindez csak akkor szúr szemet, amikor már szinte teljesen elkészült a ház, amikor egy egész vil­lát szinte házhoz szállítottak? Garay Ferenc A sugarak birodalmában RadloaSrtf» sugárzást mér Bökrét ás András is Drelicska Attila Húsvéfra készül az édesipar A magyar édesipar — te­kintve, hogy ebben az évben korábban lesz húsvét —, a ta­vaszi idényt március elején befejezi, s március 14-ig több mint 100 vagon húsvéti édes­séget ad a kereskedelemnek. A magyar édesiparban rö­videsen befejeződik a húsvéti idénymunka. Négy gyárban már túl vannak a nagyján, s eddig 15 vagon csokoládé nyuszit és tojást adtak át a kereskedelemnek. „Sugárveszély 111" — figyelmeztet a három fel­kiáltójeles felirat a KÖJÁLL sugáregészségügyi csoportja szobájának bejáratánál. Alat­ta rózsaszínű és sárga tárcsa­rajz, a sugárveszély nemzet­közi jelzése. Ugyanezt a jel­zést találom bent a szobában egy kis zöld színű páncélszek­rényen is, ahol a sugárzó izo­tópokat és a műszerekhez tartozó munkaetalonokat tá­rolják. Dr. Urbán Aladár, a csoport vezetője a kalauzom. Az ab­lak melletti asztalon egy Ori­on gyártmányú Decimal sca- lert mutat. Bokrétás András közegészségügyi ellenőr kis alumínium foglalatban kobalt 60-ast helyez a számláló be­rendezés ólomtornyába. Gyü- di Sándor fizikus fehér kö­penyben ül a Decimal scaler előtt, kezében stopperórával. Megnyomja a „start”-gombot és a következő pillanatban a számláló berendezésen apró kötvénylámpák rezgő fényei gyulladnak ki. A beérkező im­pulzusokat méri. Megnyomja a „stop”-gombot és megálla­pítja, hogy a fehér kobalt 60- as egy perc alatt 12 668 im­pulzust adott. Ezzel a mű­szerrel dörzsmintákat, talaj vagy egyéb anyagok aktivi­tását mérik. A felületszennyezettséget a Fast Couting Rate Meterrel, a gyorssugárzás átlagmérővel mérjük — mutatja be a kö­vetkező műszert Drelicska At­tila vegyésztechnikus. — En­nek a műszernek az az elő­nye, hogy az időt nem kell stopperórával mérni, mint az előbbi számláló berendezés­nél, mert a gép maga mutat­ja ki a másodpercenkénti be­ütésszámot. Dr. Urbán Aladár főorvos, a sugáregészségügyi csoport vezetője egy bélelt fedelű lá­dából előveszi a szovjet gyárt­mányú PGR-műszert. Nyaká­ba akasztja ezt az érzékeny, hordozható terepműszert, fül­hallgatóját pedig a fülemre helyezi. A páncélszekrény fe­lé vezet, ahol sugárzó izotó­pok vannak. Lépésről lépésre növekszik a recsegés, mint zi­vataros időben a rádióban. Ezzel a műszerrel az izotóp­laboratóriumokban a felület­szennyeződést mérik; Ponto­san kimutatja, hogy a labo­ratórium asztalán, falán, a padlózaton, a ruhán vagy a kézen van-e szennyezettség. — Legtöbbet érő műsze­rünk azonban ez a húsz csa­tornás KFKI-rendszerű im­pulzus amplitúdó analizátor — mutatja a következő ké­szüléket dr. Urbán Aladár. — Felső része 560 tiratron csö­vet tartalmaz. Ezenkívül ren­geteg elektroncső valamint 6—7 beépített ventillátor van benne. Ez a hatalmas műszer a sugárzó anyagkeverékek meghatározását szolgálja. — Megmutatja, hogy egy-egy anyag milyen és mennyi egy­séget tartalmaz. A sugáregészségügyi cso­port büszkesége a hordozható NEMCSAK NEZNI, LÁTNI IS KELL Skoda Béla 1852-ben ke­rült a komlói széntröszt­höz. Soha jobbkor nem ér­kezhetett volna, hiszen ak­kor vette kezdetét a bá­nyaüzemeket szinte máról holnapra forradalmasító gé­pesítés, korszerűsítés. Vagy­is új világba, a korlátlan lehetőségek világába csöp­pent. Ugyanis a tröszt be­ruházási osztálya volt az a fórum, ahol szinte minden lényeges találkozott. Neki- hevülve sorolja, mondja: — Van-e annál szebb megbizatás, mint amikor kézhez kapom valamelyik létesítmény tervdokumentá­cióját? Amikor már tudom azt, hogy a kivitelezése mi­lyen célt szolgál, elmélyed­hetek benne és kutathatom, kereshetem, hogy mi a jó, mi a hibás a tervben. Mi jön ezután? Termékeny vi­ta a tervezőkkel, akik nyil­vánvalóan körömszakadtá­ig védik „szülötteiket”. Ta­lán nem is lennének vér­beli tervezők, ha nem vé­denék. Egy modern fürdőépület­nél kivitelezésre érett meg egy sugárzó készülék ter­ve. amelyről a vita során kiderült, hogy a tervezője külföldi szakirodalomból vette ki. Ez önmagában vé­ve jó és hasznos dolog. — Azonban a tervező nem szerzett pontos tudomást a készülék műszaki adatairól, s ezért túlméretezte. A kér­déses sugárzó berendezés ugyanis 1800 fokos hőséget Árasztott volna a fürdő csar- Majd egy eszten­dőn át „ádáz” vita folyt körülötte, s a vége kötbér­tárgyalás lett, ahol a túl­buzgó tervezőnek 25 000 fo­rintjába került a „kénye­lem tandíja”. Skoda Bélá­nak viszont felbecsülhetet­len haszna származott ab­ból, hogy teljes részletessé­gében megismerhette egy új berendezés minden tu­lajdonságát. így terelődött a szó a kül­földi utakon szerzett ta­pasztalatok jelentőségére. — Természetesen olyan kül­földi utakéra, ahol a szem­lélődő nem csupán a tu­risztikai élménytárát igyek­szik gyarapítani, hanem ha­sonló szenvedéllyel gyara­pítja szakmai ismereteit is. Ehhez a „turista” típushoz sorolható Skoda Béla is. Méghozzá ahhoz a típus­hoz, akit nemcsak a leg­szűkebb értelemben • vett „saját témakör” érdekel. Egyforma buzgósággal, kí­váncsisággal időzik el olyan gépeknél, műszaki beren­dezéseknél is, amelyeket az övével homlokegyenest más rendeltetésű iparágakban használnak. Noha jól tud­ja, hogy évek múltán sem tudna mit kezdeni az ilyes­fajta tapasztálatokkal, még­is gondosan elraktározza őket, hiszen mit lehessen tudni..; Szerteágazó érdeklődési körének köszönheti egyik rendkívül hasznos újítását, amihez a posnani nemzet­közi ipari vásár segített« hozzá. Itt vette alaposab­ban szemügyre a nyugat­német cégek által kiállított műanyagcső-gyártó gépeket illetve e gépek termékeit. Tudta, hogy a gyártmányo­kat drága valutáért vásá­roljuk. Mégsem a gyártási titkok megfejtésén fárado­zott. Sokkal nagyobb fába vágta a fejszéjét. Szemlélő­dés közben felfedezte, hogy a műanyagcsövek kötési módozata nem megfelelő arra, hogy a csövet alkal­massá tegye a szilárdságá­nak megfelelő használatra. Ekkor foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a mű­anyagcső bonyolult és amel­lett hibás kötési konstruk­cióját hogyan lehetne hazai viszonylatban előállítani,— méghozzá egyszerűbb, ol­csóbb és tartósabb formá­ban. Ebből a gondolatból szü­letett meg a ma már orszá­gosan ismert, s ami még ennél is fontosabb, idehaza gyártott műanyagcső-kötés, amelynek az értéke szinte felbecsülhetetlen. Olyannyi­ra az, hogy a magyar ipar szinte minden területén si­kerrel alkalmazzák, sőt kül­földi megrendelésekre is futja belőle. Újabban a nálunk még alig ismert, de a nyugati országokban már széles kör­ben alkalmazott olaj- és gáztüzelés technológiai tit­kai foglalkoztatják. Külö­nösen, amióta a trösztnél is komoly kísérletek foly­nak a metángáz tüzelésé­nek megoldására. Hazai ter­vezőink sajnos nem rendel­keznek még olyan szakis­meretekkel, hogy az import útján beszerzett drága kül­földi berendezések segítsé­ge nélkül tökéletes tüzelő- berendezést tudnának konst­ruálni. Nem is csoda, hisz az ezzel kapcsolatos szak- irodalmunk sem képes olyan tájékoztatást nyújtani, ami akár csak kiinduló pontot adna a kutatómunkához. A probléma megoldását nem kisebb bajok sürgetik, mint a szinte számolatlan kis­üzemeink, és központi fű­tésű lakótömbjeink, ame­lyekben az elhasznált kaló­ria több mint 50 százaléka szökik el az ég alá. Skoda Béla ebben a ku­tató igyekezetében is a „kül­földi” tapasztalatait ipar­kodott felhasználni. Ez a „külföldi tapasztalat” saj­nos csak abból állt, hogy egy dán, műszaki vagy in­kább reklám-prospektusból tanulmányozhatta azt a spe­ciális gyújtófejet, amely ál­lítólagosán alfája és óme­gája a tökéletes olajtüzelés­nek. Mégis annak ellenére, hogy a keveset mondó, szí­nes nyomású képről csupán a gyújtófej, formáját és ará­nyait „olvashatta” le, hoz­záfogott a kísérlethez. Az­tán hosszú hetekbe, hóna­pokba nyúló próbálkozások után végül is sikerült olyan tökéletes égést produkálnia, hogy a kísérlet céljaira fel­áldozott vaskályha szinte percek alatt elolvadt És vajon ml buzdította Skoda Bélát arra, hogy a bonyolult gépek, berendezé­sek tökéletesítésén túlmenő­en „komolytalan" kísérle­tek!« te rászánja magát? Mert arról is beszélt, hogy hazai viszonylatban vajmi keveset törődünk az egyik legnépszerűbb, legkereset­tebb cikk, a gyermekjáté­kok tetszetős, ötletes kivi­telezésével, tömeggyártásá­val. De ha foglalkozunk is vele, az is majdhogynem „maszek”-alapon történik, amiből jobb híján legfel­jebb bóvli áru kerül a vá­sárlók elé. Ezúttal is kül­földi példákra hivatkozott, s bizonyításképpen felsorol­ta azokat az országokat, amelyekben fontos faladat­ként tartják nyilván a leg­ifjabb nemzedék igényes kielégítését. Nagyon örven­detes azonban, hogy nem­csak az észrevételeit mond­ta el, hanem azt is, hogy ezzel kapcsolatban komoly szándékai vannak; Ezek a szándékok talán nem is olyan sokára testet öltenek, hiszen máris hoz­záfogott egy saját kísérleti műhely berendezéséhez. — Egyszerre több mozgású műveletet, sőt tőmondato­kat produkáló játékfigurá­kat tervez, amelyeknél a gond egyik felét arra hasz­nálja fel, hogy a játékai­val ne csak ötletes, hanem olcsó mulatságot szerezzen a gyermekeknek; Hogy félreértés se essék, Skoda Bélát nem üzleti ér­dekek fűtik ebben az igye­kezetében sem, hiszen köz­tudomású róla, hogy a szá­molatlan újításaiért felvett tekintélyes összegek jó ré­szét eddig is közhasznú kí­sérletekre áldozta fel« Lucs, amely a béta és gamma sugárzás mérésére alkalmas. Ez a kis kazettában lévő mű­szer a legkisebb porszemre is érzékeny. — Milyen értéket képvisel­nek ezek a műszerek? — Több mint másfélmillió forintot. A műszereket az Or­szágos Atomenergia Bizott­ságtól, az Egészségügyi Mi­nisztérium központi műszer­beszerzésétől, valamint a Me­cseki Ércbánya Vállalattól kaptuk. ígéretünk van arra, hogy sor kerül majd a továb­bi műszerfejlesztésre is. A Baranya megyei KÖJÁLL hat tagú sugárzás­egészségügyi csoportja —mely rövidesen egy vegyésszel gya­rapodik majd — ellenőrzi je­lenleg az összes radioaktív izotópokkal dolgozó ipari, or­vosi és mezőgazdasági kutató munkahelyeket az egész Du­nántúlon. Ebben az évben az orvosi röntgen-munkahelyek ellenőrzését is ez a csoport végzi majd. — Sajnos, röntgenmérő mű­szerünk még nincs — mondja dr. Urbán Aladár főorvos —. mert a hazai ipar ezt nem gyártja. Azután hiányzik a kémiai laboratórium. Megne­hezíti munkánkat, hogy itt a Dózsa épületben csak ideigle­nes a helyünk. Ezért nem ke­rülhet sor az elektromos há­lózat kiépítésére és szívó-be­rendezések felszerelésére. — Szükségünk volna például elektrotechnikai laboratórium­ra is, ahol saját magunk tud­nánk műszereket és pótalkat­részeket készíteni. Ha fel­épül majd a KÖJÁLL új székháza Pécsett, akkor meg­felelő, korszerű elhelyezést biztosítanak majd részünk­re is. Kétszáz kötetes kis szak- könyvtára van a csoportnak. A magyar mellett főleg né­met, orosz és angol nyelvű szakkönyvek sorakoznak a polcokon. Itt van a legújabb, M. Haissnsky: „A magkémia és alkalmazása” című, 782 ol­dalas vaskos műve. Ezt Irene Joliot-Curie munkatársa írta, aki most az Institut du Ra­dium vezetője Párizsban. La­pozgatom a sugáregészségügy bibliáját, a dr. Bonta János szerkesztésében megjelent Műszaki egészségügyi sugár- védelem című kézikönyvet. Mellette van a Praktischer Leitfaden der Radiochemie. Azután Borda és Schönfeld, bécsi egyetemi tanárok: „Die technische Anwendungen der Radioaktivität” című művét mutatják meg. — Két hónapig az ő intéze­tükben végzek majd tanul­! mányokat — mondja dr. Ur- ; bán Aladár —, a közeli na­> pókban utazom Bécsbe, Búcsúzás előtt még ! megkérdem a főorvos elvtár- 1 sat, hogy az egy év óta mű- | ködő csoportnak mik a to- ; vábbi tervei. A rutin ellenőrzések, az ; izotópokat, valamint ipari > röntgen-berendezéseket fel­használó helyek sugáregész­} ségügyi ellenőrzését végezzük. J Emellett végezzük a sebésze- i ti, ortopédiai és traumatoló- ! giai mozgó röntgenberendezé- ! sek felmérését is. — A különféle anyagokat vizsgálat előtt nyilván elő kell készíteni. Hogyan törté­nik az anyagok feldolgozása? — Az anyagokat elemzés előtt kémiai előkészítő műve­leteknek kell alávetni. E mű­veletek során válik a vizs­gálati anyag mérésre alkal­mas preparátummá. Például a vizsgálni szándékolt kultúr­növényt — tekintettel annak alacsony radioaktív anyagtar­talmára — úgynevezett dúsí­tási eljárásnak kell alávetni. Ennek során a növényrésze­ket elhamvasztjuk, a hamut feloldjuk, majd preparátum- tálakra visszük és azon fixál­juk. Az így készült prepará­tum már alkalmas radiomet­rikus meghatározásra. A hóié aktivitásának vizsgálatánál aránylag nagy térfogatú (5 li­ter) folyadékot kell bepárolni. Bécsben egyik feladatom ép­pen a gyorsbepárlási módszer tanulmányozása lesz — fejez­te be szavait dr, Urbán Ala­dár főorvosi m. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom