Dunántúli Napló, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
r SSW. FEBRUÄR 8. 6 5 Az írástudók felelőssége Megkezdődött a komin Lenin téri építkezés ' 'A sok évi huzavona után ez év első napjaiban hozzáláttak a komlói Lenin tér beépítési terveinek megvalósításához. A Lenin téren két kilencszintes toronyházat épf tenek. Az építkezés előkészületei már megkezdődtek, a felvonulási épületeket jelenleg készítik, ugyancsak készülnek a különféle gépek és berendezések helyiségei is. Az építkezés újfajta módszerrel és anyaggal történik. Mind a két épületet cölöpökre helyezik és a falakat kohó-hab- salakból „öntik”. Előreláthatóan mind a két — egyenként 37 lakásos épületet — még ebben az esztendőben befejezik és átadják. H Néofront választási gyűlései Pécsett A Hazafias Népfront pécsi körzeti bizottságai választási gyűléseiket az alábbi időpontban és helyen tartják: Február 4, 18 óra: Szigeti körzeti bizottság. Sörgyár kultúrterme; február 7 18 óra: Vasas I., falusi kultúrotthon, Gyárváros, Remény utcai kultúrotthon, — Kertvárosi Általános Iskola; február 8 16,30 óra: Mecsek- alja, rácvárosi kultúrotthon; 17 óra: Málom, Általános Iskola; február 11 18 óra: Belváros, Fegyveres Erők Klubja; február 12 18 óra: Újhegy, munkásklub; február 13-án, 17 óra: Pécsbányate- lep, úttörőház; február 14 18 óra: Nagyárpád, kultúrotthon; Budai II. munkásklub. Siklósi körzeti bizottság, mun kásklub. Budai I. munkásklub, Vasas II. bányászotthon és 17 óra: Vasas X, telepi kultúrotthon. IBUSZ-társosutazás Prágába Az IBUSZ különvonatot szervez a prágai kézilabdavilágbajnokságra. Március 12-én a reggeli órákban indul a különvonat a nyugati pályaudvarról. A jelentkezők négy napot töltenek Prágában, közben megtekintik a kézilabda-világbajnokság legérdekesebb mérkőzéseit, de alkalom nyílik az utazás résztvevőinek Prága nevezetességeivel is megismerkedni. A szállodai éllátással és a mérkőzésekre szóló jegyekkel együtt a részvételi díj 834 forint. A társasutazásra a pécsi IBUSZ irodájánál még elfogadnak jelentkezéseket. Pécsről igen sokan jelentkeztek máris a társasutazásra. Sokszor elhangzott mostanában: tanuló nemzet lettünk. Ha némi túlzással is, de alapjaiban igaz ez a mondás. Jogos büszkeséggel állíthatjuk ma már: nálunk Baranyában minden ötödik lakos szervezett, rendszeres iskolai oktatásban vesz részt. Tény, hogy ilyen tanulási láz még soha sem volt ezen a vidéken, s ez nagyszerű eredmény. E mögött azonban egy másik tény húzódik meg — megyénkben több mint tízezer analfabéta él — a híres pécsi egyetem- város, a járási székhelyeken épülő új gimnáziumok, iskolák környékén betűt nem ismerő, ími-olvasni nem tudó felnőtt emberek ezrei élnek. Ez olyan fehér folt kulturális életünkben, amellyel kötelességünk számolni. Jól .tudjuk, hogy a ma még létező analfabétizmus a múlt egyik súlyos öröksége. Az írni-olvasni nem tudók többsége idős ember, olyan öreg férfiak és nők, akiktől már nem lehet elvárni, hogy az iskolapadokba üljenek és most pótolják mindazt, amitől a múltban elzárták őket. Szembenézve azonban a tényekkel meg kell állapítanunk, hogy az analfabéták másik csoportja életerős emberekből áll, annak a korosztálynak tagjai, akik üzemeinkben, állami gazdaságainkban, termelőszövetkezeteinkben még hosszú évtizedekig velünk együtt dolgoznak. S még ez sem minden. Akadnak olyan községek Is, ahol iskoláskorú fiatalok is vannak az analfabéták között. A megyei művelődési bizottság éppen ezért e tények ismeretében kötelességének érzi, hogy minden jószándékú ember, elsősorban a pedagógusok, népművelési szakemberek, a kultúra munkásai segítségét kérje, hogy közös erővel megszüntessük e fehér foltot Baranyában, örökre eltöröljük az analfabétizmust e vidékről. A Művelődésügyi Minisztérium is megad minden támogatást ehhez az önként vállalt munkához: minden térítés nélkül tankönyveket kaphatnak az analfabéta tanfolyamok résztvevői, tehát azok, akik most kezdenek a betűvetés elsajátításához. Tiszteletdíjat kapnak mindazok, akik előkészítik az írni-olvasni nem tudókat a vizsgákra. Nem kívánjuk senkitől, hogy száz és száz embert tanrtson a betűvetésre, olvasásra, azt kérjük csak a nekünk segíteni akaró pedagógusoktól, kulturális és népművelési szakemberektől, hogy legfeljebb 3 tagú csoportot készítsenek fel egy-egy alkalommal az alapismereti vizsgára. Ebben az esetben az első eredményes vizsgázó után 200 forintot, a többi tanuló vizsgája után 100—100 forint tiszteletdíjat kap munkája, fáradságos tevékenysége szerény elismeréséül. Külön szólunk a KlSZ-isták- hoz, a gimnáziumokban, főiskolákon és egyetemeken tanuló fiatalokhoz: meggyőződésünk, hogy sokat segíthetnének nekünk e nagy munkában. ök vállalhatnák, hogy a legtávolabbi falvakba is eljussanak, és ezeken a helyeken megtanítsanak 2—3 felnőttet az írásra, olvasásra. Az egyetemi és iskolai KISZ-szervezetek védnökséget vállalhatnának egy-egy községben az analfabétizmus megszüntetéséért. Természetesen a KISZ-isták önfeláldozó fáradozását épp úgy jutalmaznánk, mint bárki másét, aki részt vesz ebben a munkában. Szervezett formában szeretnénk a harcot megindítani az analfabétizmus megszüntetéséért. Az iskolák köré kívánjuk tömöríteni az alapismereti tanfolyamokat, bárki is készíti fel az írni nem tudókat a vizsgákra és ezért azzal a kéréssel fordulunk az iskolák igazgatóihoz, hogy községükben, körzetükben működő alapismereti tanfolyamokról a járási tanácsok művelődésügyi osztályaihoz küldjék írásbeli jelentésüket A tömegszervezetek ugyancsak a járási központjaiknak jelentsék, hogy ki, hány felnőttet tanít ezeken a tanfolyamokon. Nagy reményeket fűzünk e mozgalomhoz, bízunk abban, hogyha nehéz, sok türelmet, fáradozást igénylő munkával is, de végül sikerül megszüntetnünk megyénkben az analfabétizmust. Kötelességünk elvégezni ezt a munkát, hiszen jól tudjuk, hbgy akik megismerik az olvasást és betűvetést, azok előtt új világ tárul ki« emberibb, kulturáltabb lesz életük, hasznosabb tagjaivá válnak társadalmunknak. Akik megismerik a betűvetést, azokra örömtelibb napok várnak, és emberhez igazán méltó élet egy olyan társadalomban, amely az emberek boldogságának szolgálatára épül. Szentirányi József, a megyei művelődésügyi biz. vezetője Ú| gépek — főbb termék A Kozmetikai es Uaziaria&vegyiyari Vállalat pécsi üzemében új gépeket helyeznek üzembe, hogy a dolgozók fizikai munkáját megkönnyítsék és a termelés színvonalát emeljék. Legutóbb egy tűzőgépet helyeztek üzembe, melyen a légyfogókhoz szükséges dobozokat gyártják. 96 ÉVES TŰZOLTÓ Az ember valószínűleg az elismeréseket őrzi legszívesebben. Ment lám, Beok Gyula bácsi. az ország legidősebb önkén- rés * űzöl tó ja is elsősorban ezek- iv. ,.:n!ékszik. Görcsös ujjaival türelmetlenül rángatja az asztalfiókot, hogy mélyéről kiemelhesse tűzoltói kitüntetéseit, okleveleit és az ö. T. betűs posztó karszalatgokat amelyekről már maga sem tudja, v;!r tűméi viselte utoljára. Azt mondják, amik«- tavaly kitüntették, még frissen, fiatalosan válaszolt ax országos tűzoítóparanesnok kérdéseire. Most már rendszerint mást vá laszol, mint amit tulajdonképpen várnak tőle és rititán közöl bármit is gondolataiból. Néha viszont meglepően élesen emlékezik élete nagyobb eseményeire és olyan epizódokat elevenít fel, amire hetvenegy éves fia se tud visszaemlékezni. Tudja például, hogy a környékbeli tüzek közül a baibar- ci Müller-pusztán lévőt 36 óra hosszat oütották, s hogy ezalatt se nem ittak, se nem ettek a bóliyl önkéntes tűzoltók. Még arra is emlékezik, hogy éppen ünnepnapon ütött ki a félelmetes gabonatüz, s hogy előbb misére hívtak, aztán vészt kongattak a bólyi harangok. — De nagy tűz volt! Es hogy égtek a kazlak! Az egyik éppen 40 méter hosszú vollt. Még a cséplőgép Is elégett. De egy kazlat azért meg tudtunk' menteni... Előkerülnek a kitüntetések, oklevelek, fényképek. Az egyik képen lehetnek vagy ötven en. A hátsó Sorban Beok Gyula, középen Nárai Károly, akkor nyugdíjas mozdonyvezető, ö alapította 1899. szeptember 19-én a bólyi önkéntes tűzoltó testületet. Az alapító tagok bűzül már csak Beds Gyula él, „Beck Gyula úr, aki (1930 óta) a Magyarországi Tűzoltó Szövelség sisakdíszes zománcozott ezüstérme viselésére jogosult”. 1937-ben megkapta az ezüstérmet, tavaly a Tűzrendészet! Érdemérem arany fokozatát. — Mikor viselte utoljára a kitüntetéseit? — Tavaly kitűzték a ruhámra. És a fejemre tették a tűzoltósisakot. Még képet is csináltak róla. Néha szinte árad belőle a szó. — Sokat jártam ám én Pécsre, Bécsbe meg az egész világba... A herceg úr szerződtetni akart... olyan ... Hogyis? ... Udvari szállítónak. Azt mondta, nézze Beck, kihozhatja Bécsbe az egész családját. De a feleségem nem akart elmozdulni innen ... Beck bácsi 1868-ban született Megünnepelte a millen- neumot, végigélte az első és második világháborút És még most is egészséges. — Pedig szerettem ám én is a cigarettát Még most is hatot szívok naponta. — És a bort? — Bort? Hát részegségig nem nagyon ittam, de még most is elfogyasztom a napi adagomat Az utcára nyíló ablakban könyököl. Az aibíaik eiőtt pár- nás szék áll. A nézelődés minden szórakozása. — Csak az a baj, hogy néha alig iátok. Aztán meg olyan jó a szemem, hogy megismerem a pincébe ballagó Béla fiamat a túloldalon. A szobában egyedül él, a vele egyidős bútorok között Mindennap eljön hozzá takarítani a lánya és benéz a szomszédban lakó fia, vagy a menye Rend uralkodik körülötte. — Mivel foglalatoskodik napközben? — Ha nagyon unatkozom, sétálgatok. Legnagyobb bajom, hogy tél van és nem tudók kimozdulni a szobá- bóL — Csak a tavasz jöjjön már! — sóhajt fel az öreg Rezgő hangjában nincsen se öröm, se szomorúság. Ül az asztalnál és bütykös ujjaival a semmibe mutat — Akkor a herceg úr meg a felesége... A, ilyen öregen már nem lehet elmenni Bécsbe... Csak jöjjön a tavasz már, (Aert hideg van az ablakban. Kilencvenhat éves az ország legöregebb önkéntes tűz- OltójA. Harsányt Márta UNIT© PÉLDA Ef edves Asszonyom! Levele alján csupán ennyi állott! „Egy édesanya”, s hogy válaszom elsősorban mégis önnek szól, az azért van. mert levelében találtam egy figyelemre méltó bekezdést. Elöljáróban hadd jegyezzem meg: egyetértek mélységes felháborodásával, amely arra késztette, hogy tollat fogjon és levelet írjon a bíróságnak. Az. hogy álmatlan éjszakát okozott önnek is a szerencsétlen sásdi kislány kegyetlen sorsa, érthető. Én láttam Sárika fényképét is, a megfakult papíron egy rövidhajú. kedvesarcú lányka mosolygott, s ez a mosoly még megdöbbentőbb méretűvé növelte a kegyetlenségeket, amelyeket vele elkövettek. Egyszerű kis gyermek volt, éppen olyan szeretetre vágyó játékra termett csöppség, mint amilyenek valószínűleg az ön gyermekei is. És mégis megölték, s nemcsak megölték, hanem iszonyú kínzásokkal fosztották meg a mosolygás emlékétől is, mindattól, ami a gyermeket gyermekké teszi. Igen, a felháborodás érthető. S ön. Asszonyom, mindamellett nem esett túlzásokba és a gonosz szülőkkel kap- csolatban sem emlegetett forró szurkot és mindenféle kínzásnemet, mint egy-két levélíró. Csak elmondotta, hogy naponta többször is felrémlik szeme előtt az ötéves gyérmek meggyötört, 1esoványodott anyonkinzott teste, és úgy érzi, hogy azoknak, akik ilyet el tudtak követni, halál jár. Káros féreg az ilyen, nem is ember, el kell pusztítani. És akkor teszi hozzá• „hajtsák végre a halálos ítéletet, hogy sokaknak intő példa legyen!” És ez az a pont, ahol vitába kell szállnom önnel és mindazokkal, akik az ..intő példa” fogalmát csak így értelmezik. ügy hiszem, sokkal, de sokkal fontosabb dolgok vannak. amelyeknek intő példává kellene válniuk S hogy világosabban szóljak, hadd idézzem fel szegény kis Sárika sorsának néhány motívumát. Huszonegynéhány tanút hallgatott ki a bíróság, s a tanúk mind tudtak a vádlottakra terhelő adatokat mondani. S a tanúk — kiki a maga módján — fel is voltak háborodva a történteken. Sásd nem nagyváros, tehát mégkevésbi elképzelhető, hogy mintegy négyhónapi rendszeres, céltudatos gyermekkínzásról senki se tudjon. De tudtak is ró'a. mondom, s amit tudtak, el is mondták ott, a bíróságon. Amikor már késő volt, amikor már lakat alatt voltak a tettesek. i ássunk néhány példát! Mint bizonyára tudja, ott, ahol a kislány élt, az udvarban, a termelőszövetkezet szerelőműhelye működött. Az ott dolgozó szerelők látták és hallották a történteket. Látták, hogy a gyerek a napnak minden szakában éhes; lázas, rémült szemmel, lopva eszik, nehogy az „anyja" észrevegye. Látták, hogy apró kezével üres konzervdobozokban turkál és kétségbeesetten szopogatja, csupasz újjacskáját. Látták, hogy napkelte előtt már kint ál! a hideg betonon, hiányos öltözetben és annyira didereg, hogy szinte meg sem tud állni a lábán. Hallottak valamit a verésekről is. Igen, a szerelők „emberségeseid’ voltak, mert olykor enni adtak a gyereknek és felmelegitették elkékült testéi. De vajon mit gondoltak? Mit gondolhattak? Látniuk kellett, hogy ez már jóval több, mint a helytelenül értelmezett, brutális eszközökkel folytatott gyermeknevelés. És négy hónapon keresztül egyik se indult el, hogy egyenesen odaalljon az illetékes hatóságok elé és beavatkozást követeljen. Volt aztán rokonság is, többek között az apa nőtestvére, aki férjével együtt kijelentette, hogy magukhoz vennék a kislányt. Igen, de egy alkalommal például a következő történt. Valaki szólt, hogy nem minden megy rendjén Sárika körül. A házaspár rögtön — este tíz óra felé járt már — fellcerekedett és bekopogtattak Sárikáikhoz. Mi hangzott el ott, mi nem, nem lehet tudni, az tény azonban, hogy látták: a kislány a betonos kamrába lökve ébren van, s ott különben sem alhat, hiszen semmi ágyféle nem volt abban a hideg kamrában. Végül is a rokonházaspár szépen hazatért és nyugodtan lefeküdt aludni. Egy-két héttel a tragikus vég előtt történt aztán, hogy az egyik szerelő felesége találkozott ismerősével, aki a tanácson akkor az igazgatási teendőket látta el. S nem hivatalosan, csak mint egyik asszony a másiknak, elmesélt egykét dolgot a hallottakból. A tanácsi dolgozó be is hivatta a szülőidet, akikről kiderült, hogy négy hónapja laknak Sás- don, de még nincsenek bejelentkezve. Nosza, el is intézték hamarjában a bejelentkezést.. Közben a tanácsi dolgozó megkérdezte tőlük, mi igaz a gyerekkel kapcsolatos „híresztelésekből”. A válasz persze az volt: pletyka az egész. Az asz- szony, aki azzal érvelt később, hogy neki intézkedési joga nem volt, s a bejelentés amúgy sem volt hivatalos (!), azért jelentést tett a tanácselnöknek. O azonban nem adott utasítást. Ez nem sok nappal a kislány halála előtt történt. Igaz ugyan, hogy a legyengült kis szervezetet ekkoriban már egy nátha is el tudta volna vinni, de az is igaz, hogy ha akkor gondos ápolást kap és megszabadítják a szadista szülőktől, még megmenthető lett volna... IS oshát, Asszonyom, hol itt az sem jut, hogy ne értsen egyet intő példa? Eszembe azzal: sokan, nagyot, sokan hibásak abban, hogy a két magából kivetkőzött ember szabadon garázdálkodhatott. És hogy ha txilaki nem akadályozza meg a tőle telhető minden eszközzel, hogy vak’kit megöljenek, az — átvitt értelemben persze — maga is ölt. A közönyével, a lustaságával, azzal, hogy nem érzett cseppnyi felelősséget sem, azzal, hogy régi, homályo-, ostoba nézetek rabjaként a „be nem avatkozás” politikáját folytatta. Vagy pedig azzal, hogy bürokrata volt és — megintcsak ~~ nem érezte a felelősséget. Szomorú dolgok ezek, mert nem egyedülállóak. Nehoyv azt higgye, kedves Asszonyom, hogy mindez ilyen élesen felvetődili, ha az a szegény gyerek nem hal bele végül a kínzásokba. Sajnos, más gyerekek is vannak, akik ellen bűn: követnek el a felnőttek, ha nem is akarják mirulen esetben meggyilkolni őket. És vannak magatehetetlen öregek, akiknek bottal esik a házra éhes fiatal bérlő. És vannak szerre csétlen öreg szülők, akiket bitang fiaik vetnek kamrák sic kába. És van száz meg száz más dolog Is az életben, am, azért válhat tragédiává, azért szélesülhet bűnné, mert vannak, akik tudják és mégsem cselekszenek. A jóság, az emberség fogalmát felül kell vizsgálnunk Ki kell vetnünk életünkből azt az elöregedett, hamis, béketűrő jóságot, amely abban merül ki, hogy karéj kenyér’ adunk az éhező gyereknek is helyet szorítunk a tűz mc; a didergőnek. Hamis ez, mert olyan látszatot kelt, hogy jói tettünk, pedig nem tettünk semmit. Elöregedett, mert nui már nemcsak ilyen látszati, felületi lehetőségeink vannak a segítésre. Nem ideig-óráig enyhíteni embertársaink szenvedését, hanem megkeresni a szenvedés okát és segíteni rajta... e hát remélem, Asszonyom, önnek ezt már nem kék magyarázni. Ennek a szegény kis halottnak a ."«»•■ talán felnyitotta többek szemét, és igazi intő példává fúttal másodot*. Hallania Er zseb« i
