Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

4

1964. JANUA* 1*.

Farsangi svábbál Pécsett

A Pécs városi Művelődési Ház, valamint a Pécsi Rádió német szerkesztősége a Pécsett és Pécs környékén lakó német ajkúak kívánságára hagyományos farsangi svábbált rendez január 25-én, szombaton a Baranya Megyei Építőipari Vállalat munkásszállásának kultúrtermében (Tüzér utca 3. szám).

Este 7-től reggel 7 óráig a komlói központi bányászfúvószenekar, illetve a het- vehelyi községi fúvósegyüttes játszik.

A bál megnyitóján dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára üdvözli a vendégéket.

Hideg és meleg ételek, borok, sörök és röviditalok nagy választékban kerülnek felszolgálásra.

Belépőjegyek 20,— Ft-os árban elővételben a Pécs városi Művelődési Ház irodájában (Déryné u. 18.) 9—16 óráig, valamint 25-én 16 órától a helyszínen is kaphatók.

Ki fizeti meg a tsz kárát?

Újabb fejezetek az oldi tehénistálló „regényében“

A „regény” első két fejezetét még 1962 előtt és 1962- ben írták meg az AGRO- TERV-nél, illetve Óidon, ahol a Baranya megyei Építőipari Vállalat felépítette a tsz 96 férőhelyes tehénistállóját. A harmadik, negyedik és a többi fejezet „megírására” csak 1963-ban került sor.

Aktahegyek, viták, tengernyi méreg és bosszúság, pereskedések mutatják, hogy a különös „regény” máig sincs

befejezve, s hosszú idő eltelhet addig, míg utolsó lapjára a „vége” szót kiírják.

Most pedig lássuk kronológiai sorrendben a fejezeteket!

Összeomlott az épület

Első fejezet, 1962 előtt.

Bogdányi Ferenc, az AGRO- TERV tervezője olcsó és újszerű, a korábbiaktól, eltérő tehénistállót akar alkotni. Dicséretes szándék, elfuserált munka! Még a laikus számára is meghökkentően durva hibák jelzik ezt, hiszen a tehenek hátsó fele a trágyalé csorgájába lóg, mert rövidre méretezték a helyüket. Az épülethez nem terveztek takarmányelőkészítőt és tejházat, mintha elképzelhető lenne enélkül. Ezek csak a legkirívóbb hibák.

Második fejezet, 1962. A Baranya megyei Építőipari

Háromszáz éve kezdődött

Zrínyi téli hadjárata

Háromszáz esztendővel ezelőtt, 1664. január 21-én kezdődött a magyar nép történelmének egyik legdicsőbb katonai hadművelete, a bátorság, az elszántság, s a vasakarat" örök szimbóluma, Zrínyi téli hadjárata.

Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér méltó utódja volt dédatyjának, a szigetvári hősnek. Ifjú korában iskolai tanulmányait részben Grác- ban, Bécsben és Nagyszombaton végezte, majd Olaszországban Páduában katonai ismereteinek elsajátítására körülbelül két évet töltött. Tökéletesen megtanulta a magyaron kívül a német, olasz, francia, latin és a horvát nyelvet. Részt vett a svédek elleni háborúban, ahol különösen kitüntette magát. A török elleni csa-i tározásokban már hadvezért képességeit csillogtatta, mindezek jutalmául a horvát báni méltóságot kapta. Legdicsőbb hadművelete, az 1664-es híres téli hadjárata volt.

Zrínyi 20 000 főnyi, főleg

válogatott , lovasokból álló hadseregével rajtaütésszerű támadást indított Mura-közből kiindulva • a török megszállta várak ellen. Első rajtaütése Kanizsa volt, melyet körülfogott, de nem vette be. Hadseregének nagyobb részével dél felé nyomul, s gyors egymásután bevette Berzencét, Seges- det, Babócsát, Barcsot, Sás- dot, majd hamarosan Pécs alá ért, de csak a kül'ő várat foglalta el. A városból esetleges kitömi szándékozó törökök megfékezésére 2000 főnyi sereget hagyott visz- sza. Hadseregének zömével ezután Baranyavár, Dárda és a híres eszéki híd felé tört* előre, mivel igazi célja a híd megsemmisítése volt. Az ottani török csapatokat szétverte, majd a 4000 láb hosszú eszéki Dráva-hidat szurokkal leöntette és felgyújtotta. A híd elpusztítása után hadseregével Siklós felé nyomult és azt rövid harc után elfoglalta.

Ezekben a harcokban rengeteg hadizsákmányt ejtett, többek között 300 szekér lőszert, 50 ágyút, sok török főtisztet. vagy 5000 főből álló foglvot és 28 hadizászlót,. továbbá 3000 lovat. Ez a hadjárat három hétig tartott, február 14 én már Uj- zerln várából jelentette a

királynak a hadjárat sikereit.

A győzelmes hadjárat híre

egész Európát betöltötte. A pápa hadvezért kalappal jutalmazta, sa spanyol király aranygyapjas renddel tüntette ki. Igen magas kitüntetésekkel halmozták el a bajor, a szász és a francia királyok. Levelükben az uralkodók testvérüknek szólították. I. Lipót osztrák császár hercegi rangra akarta emelni. Zrínyi azonban ezt nem fogadta el.

Mindezek a magas kitüntetések azonban nem kápráztatták el és nem bírták enyhíteni Zrínyinek mély, hazafias ■ fájdalmát, mert lassanként az a meggyőződés érlelődött benne, hogy a bécsi udvar ellenségesebb indulattal viselkedik a magyar nemzet iránt, mint a török. E miatti elkeseredésében többször tollat fogott, „A török áfium elleni orvosság” című művében követelte a magyar nemzeti hadsereg felállítását, s megírta, hogy a magyar csak a saját erejével verheti ki a törököt. S ha akkor Zrínyi követelését és kérését a bécsi udvar elfogadta volna, 60 000 főnyi hadseregével, amit kért, nem Baranyát, de az egész országot felszabadd háttá volna.

Zrínyi téli hadjárata a törökre mély hatást tett olyannyira, hogy visszavágásra gondolni sem mert. S mire ismét rendbe hozhatta volna elpusztított átkelő-hídját, 22 esztendő múlva, 1686-ban végre a bécsi udvar is rászánta magát, hogy vénképpen leszámoljon a törökkel. S ekkor Bádenl Lajos őrgróf, a hadvezér, ugyanazt a hadműveleti taktikát folytatta, melyet Zrínyi Miklós dolgozott ki és hajtott végre 1664-ben.

Sajnos a bécsi udvar ás- kálódásainak és intrikáinak csakhamar meg lett a hatása. Még ugyanazon az esztendőben, melyben hires, nagy győzelmét aratta, 1664. november 18-án a kruzse- váci erdőben (Varasd mellett) vadászat közben állítólag egy vadkan áldozata lett. Zrínyi halálát a nemzet nagy megdöbbenéssel fogadta, abba belenyugodni nem tudott és széliében beszélték. hogy a bécsi udvar talpnyalói ölték meg.

Dallos Ferenc

Vállalat felépíti az istállót. A tervező elképzelése szerint vasváz tartja majd a tetőzetet, s a vasvázat csavarokkal kell összeerősíteni. Kiss László brigádvezető és Mu- schicz József lakatos a csavarozást kényelmi okokból elmulasztja, és megelégszik a ponthegesztéssel.

Harmadik fejezet, 1963. február 4. Vastag hóréteg nehezedik az istálló tetőzetére. A déli szárnyon a ponthegesztéssel összekapcsolt vasvázak nem bírják az óriási nyomást. A tetőzet leszakad, kinyomja, szétdönti a falakat is. Szerencsére már végeztek a fejéssel, így emberéletben nem esik kár. Annál nagyobb a pusztítás az állat- állományban: két tehenet

agyonüt az omlás, hatot pedig sürgősen le kell vágni. Az épen maradt állatokat a tsz-tagok háztáji istállójában helyezik - eL

Negyedik fejezet, 1963. május 21. A siklósi járásbíróság Kiss László brigádvezetőt és Muschitz József lakatost „a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett gondatlan rongálás” címén fejenként egy évi börtönre, 3, illetve 2 ezer forint pénzbüntetésre ítéli. Az ítéletet később a megyei bíróság is jóváhagyja. Csak az amnesztiának köszönhető,

$ hogy a két ember megmenekül a bezárástól.

KigyuModf a tetőzet

ötödik fejezet, 1963 tava- \ szától 1963 nyaráig. Az AG- j ROTER V módosított tervet küld az épület helyreállítá- sára, a vállalat pedig újra [felépíti a déli szárnyat. A [munka végeztével a tsz az

I- állatokat ismét visszavezeti az istállókba.

Hatodik fejezet, 1963 őszétől 1964 januárig. Mivel több t ugyanilyen típusú istálló ösz- (szeomlott az országban, tervezői kollektíva ül össze Budapesten, s megállapítja, ihogy a jelzett istálló vasvá- ? zas tetőzete még a csavaro- [ zás ellenére sem elég szilárd •és megbízható. Kiadják a má- I sodik módosított tervet a ! vasvázas tetőzet megerősíté- ! sere.

[ Hetedik fejezet, 1964. ja- > nuár 4. A vállalat dolgozói ! összekötő vasakat hegesztei wwwvwvwwv

nek a vasváz megerősítésére. A hegesztőpisztoly lángjától kigyullad a mennyezet. Füst és újabb pánik. A tüzet gyorsan eloltják, nem nagy a kár, de a tsz-elnök — akinek a sok huzavona már kikezdte az idegeit — nem bír uralkodni magán, elküldi az építőket az istállótól.»

Nyolcadik fejezet, 1964. január 10. A vállalat dolgozói visszatérnek, s az északi szárnyon folytatják a munkát. Mivel a munka miatt csak negyven egynéhány tehenet tarthatnak az istállóban, s miután az épület hőszigetelése enyhén szólva tökéletlen, a kevés állat nem tudja bemelegíteni a nagy légteret. Dermesztő hideg van az istállóban, attól kell tartani, hogy a borjak megfáznak. A déli és északi szárnyat többrétegű nádpadlóval kellett volna elválasztani. Noha a tsz többször kérte ezt, a vállalat nem sietett, s csak január 10-én teljesítette a tsz kívánságát.

Abbahagyják az építkezést

Aki azt hiszi, hogy most

már befejezik az építkezést, s lezárul ez a kínos és bosz- szantó történet, nagyon téved. A vállalat termelési osztályának vezetője, illetve az építkezés brigádvezetője

ugyanis úgy tájékoztatott, hogy hamarosan abbahagyják az építkezést a hideg miatt, s majd csak a tavasszal folytatják tovább.

Amint látjuk tehát, a legizgalmasabb fejlemények még csak most következnek. Hosz- szú „regény” lesz ez, sok „fejezetre” számíthatunk még, hiszen egy csomó kérdésre az „írónak” még meg kell válaszolnia. Nevezetesen:

... ha abbahagyják a munkát, mikor készülnek el az istállóval véglegesen?

... ha a tervezői kollektíva szerint a vasvázas tetőzet a jelenlegi formájában sem megbízható, vajon mi a biztosíték a jövőre nézve? Mi lesz tavaszig? Ki vállalja a felelősséget, ha az épület addig ismét összeomlik?

... a tsz-elnök úgy tájékoztatott, hogy a vállalat mindössze 28 ezer forintra taksálja a tsz-nek okozott kárt. Nevetséges összeg. Vajon ki téríti meg a tsz többi kárát?

M. L.

Bartos-bemutató Pécsett

Beszélgetés a szerzővel

Szólista: Manfred Scherzer

Két külföldi zenei vendég tartózkodik városunkban. A Pécsi Filharmonikus Zenekar mai, illetve holnap esti bérleti koncertjén kerül sor Jan Zdenek Bartos II. szomfóniá- jának magyarországi bemutatójára. Ez alkalomból városunk ba érkezett a zeneszerző feleségével együtt és részt vett a szombati próbán.

Alkalmunk volt elbeszélgetni a neves csehszlovák zeneszerzővel, a prágai konzervatórium zeneszerzés tanárával.

— Pécsett bemutatásra kerülő II. szimfóniám ellentéte korábbi I. szimf óni ámnak. melyben szinte saját életemet, küzdelmeimet, álmaimat és vágyaimat, a darab kenyérért folytatott harcot, a két háború közötti éveket örökítettem meg. Mert az én fiatalságom is nagyön küzdelmes volt. 1908-ban születtem Dvur Kra- loveban. Itt kerültem egészen fiatalon kapcsolatba a zenével: hegedülni kezdtem, hogy pénzt keressek és édesanyámat is eltartsam, játszottam a helyi zenekarokban, aztán saját zenekart alakítottam és az így szerzett pénzből gondolhattam csak arra, hogy Kő- nigrätzibe utazzam zenét tanulná. Majd kalandos évek következtek: kamaraegyüttesemmel bebarangoltam a fél világot Vietnamtól Madagaszkárig, közben Párizsban töltöttem néhány évet és csak 28 éves koromban tértem vissza hazámba. Prágában beiratkoztam a konzervatóriumba zeneszerzést tanulni, majd el végeztem a mesterképzőt. Köz vétlenül a felszabadulás után a minisztériumba kerültem, ahol a művészi élet felépítésében vettem részt.

Jan Zdenek Bartos rendkívül változatos életútja során játszott jazz-zenekarban és népi együttesben éppúgy, mint színházi vagy nagy szimfonikus zenekarban. Zeneszerzői munkássága is ilyen sokoldalú.

— Műveim között sok dal, kórusmű, balett és opera szerepel. Az NDK-ban most játsz szák Prokletv Zamek (Az elátkozott kastély) című operámat, mely az első mai tárgyi

cseh opera: cselekménye 1948- ban játszódik. Legkedvesebb műfajom a kamarazene. A karmester nélkül játszó Prágai Kamarazenekar játékának meghallgatása, olyan nagy hatással volt rám, hogy 1956 őszén rövid néhány hét alatt megkomponáltam számukra II. szimfóniámat.

A Liszt-teren' színpadán közben Paulusz Elemér vezényletével a zenekar próbálni kezdi Bartos szimfóniáját, melyben — az I. szimfónia komor hangjával ellen tétbe'. — már nyoma sincs a súlyos problémáknak. Derűs, életvidám mű ez, éppen olyan, mint kedélyes, rendkívül közvetlen szerzője.

Es míg odakünn folyik a Bartos-mű próbája, egy rokonszenves. mosolygóarcú fiatalemberrel is szót válthatok. O a koncert szólistája: Manfred Scherzer.

— A berlini Komische Oper első koncertmestere vagyok. Drezdából származom, ahol édesapám, első tanítómesterem az ottani zenekar muzsikusa volt. Tizennégy éves koromban léptem először fel nyilvános koncerten. Gustav Havematnn berlini professzornál képeztem tovább magamat.

Egy egész sor zene1 verse» nyen elért kiváló eredmény mutatja, hogy Manfred Scher- zer tehetséges művésze hangszerének. 1955-ben a varsói nemzetközi zenei versenyen nyert első díjat, 1961-ben már a bajreuthi ünnepi játékok zenekarának első koncertmeste re. Koncertezett Kínában és Csehszlovákiában. Bulgáriában és Nyugat-Németország- ban. Magyarországon csak turistaként járt egyszer: első és ezúttal egyetlen koncertjét Pécsett tartja,

— Pécsi hangversenyemen Mozart A-dúr hegedűversenyét játszom, de kedvelt szerzőim közé tartozik Bartók Béla is. Gyakran szerepel műsoromén; Hegedűversenye és II. hegedűszonátája. Jelenleg I. hegedűversenyét, tanulom, és remélem, hogy sikerül más magyar zeneszerzők műveit is előadnom, az otthoni közönséeBel megismertetnem.

S

zeifert Eduárdnak még előnevet

is adományozott annakidején az illetőségre annyira kényes rend: „Fünfkirchner Eduard Szeifert”. De miután a majolikagyár hét pecséttel titkolt porcelánfesiészetében dolgozott, könnyen lehetséges, hogy a védjegyes Zsolnayak bélyegezték az ő segédlevelére is a „tulajdont” jelentő „máz alatti" jegyet.

Eduárd mestert egyszerre áldotta és verte a sorsa. Verte, hiszen a bal karja válltól az ujja hegyéig bénán csüngött alá, és áldotta azzal, hogy a jobb kezébe varázslatos ügyességet adott. Ecsetje alól bűbájos színek, motívumok kerültek a korsók máza alá, amelyekből néhanapján haza is elvihetett egyet-egyet mutatóba, a nem mindig kifogástalan hevű égetőkemencék jóvoltából. Sok évig dolgozott a gyárban, s így az idők folyamán jócskán össze is gyűlt volna a sérült kincs, azonban Eduárd mester mégsem pasz- sziózhatott műgyűjtéssel. Ahogy kapta, úgy adta tovább néhány koronáért.

Mégsem maradt minden kincs nélkül. Aprócska felesége, önnönmagát égető csodálatos szívóssággal hét csillogó szemű, mindig éhes gyereket hozott világra, s bizony, hét kemence sem bírta volna selejtes portékával ellátásukat.

Azért valami csoda folytán mégiscsak fölnevelkedtek, és ki előbb, ki később az öt osztályról valamennyi bizonyítványt szerzett. Mi több, még szakmát is tanultak, s így együtt azért csoda az egész, mert Eduárd mester nem várta meg a csoda végét. Pedig nemcsak betegségében, hanem családfenntartói hivatásában is ápolta, óvta őt a törékeny asszony. Soha nem hagyta, hogy a csak ecsetre alkalmas jobb kéz valamiben is erőltetést szenvedjen. Fát maga vágott, piaci terűt egyedül cipelt és ő ugrott nyolcfelé, ha betegség környékezte a családot.

Aztán a legnagyobb csapás éjszakáján is másként viselkedett, mint az

őzvegyek általában. A gyertyahamva- dás után azonnal dologhoz látott. Még aznap éjjel feketére festette a lányok ruháját, a fiúgyerekek nyakkendőjét.

A temetés után valamelyik szomszédja kiokosította, hogy kérjen valamelyes végkielégítést a gyárban. Legalábbis próbálja meg, hiszen a megboldogult harmincöt évi munkája után remélhető, hogy meghallgatják, talán meg is szívlelik a kérését.

Persze, hogy meghallgatták. Maga Szikorszky Tádé hallgatta végig az özvegy ügyetlen érvelését, s ha nem is ígért végkielégítést, de ígért mást.

— Nézze, jó asszony — mondta kegyesen. — Ez a gyár' is csak olyan, mint a többi. És ha már olyan, nem is szegheti meg a kialakult tradíciókat. Mit gondol, mi származna belőle? Á legjobb esetben is általános sértődés, de nagyon könnyen anarchia. Már ami ‘a munkásokat illeti. Van fogalma arról, hogy csupán a pécsi gyárakban hány munkás hagyott maga után özvegyet? — és mondta, mondta tovább a magáét, amiből a „jó asszony” csak annyit értett meg, hogy ezzel az Htjával is tartozott az ördögnek.

ettől a naptól fogva még jobban megkeményedett. Pedig Szikorszky úr nenn engedte el teljesen üres kézzel, a legerősebb Szeifert-gyerek részére felajánlott egy helyet a gyárban. Csakhogy Gusztáv, a legidősebb gyerek sem haladta még meg a 14 esztendőt, hát még a többi. Azért mégis kitalálták ellenszerét az éhezésnek. A lakást nem vette el tőlük Szikorszky úr, legalábbis egyelőre nem, és ez is hozott valamit a konyhára. Mégpedig az a néhány jól termő gyümölcsfa, amely az udvaron állt, és amit ebéd- vagy vacsoraképpen megmásztak a gyerekek, ha nem jutott tányéros ebéd az asztalukra.

Az anyjuk o, téglagyárból hozott ha za hetenként néhány koronát, hogy megvehesse az első pár bakancsot, az

D

HETEN

első pár cipőt, amivel a legidősebb fiú, a legérettebb lány elkezdhette az inaskodást. Luci varrni tanult. Ferenc kereskedő-, ‘Károly cipésztanuló lett, és így tovább.

De miután az inaskodás nem járt jövedelemmel, a házirend maradt tovább a régi. Sőt, némiképp szigorúbb lett. A gyerekek már nemcsak fit hordtak az erdőből, hanem ügyességük, leleményességük szerint másra is vállalkoztak. Egyikük kevéske élelemért a székesegyházban ministrans ko- dott, a másikuk hársfavirágot gyűjtött. Az anyjuk is „mellékfoglalkozás" után nézett. A téglagyárból hazafelé menet útbaejtette a Zsolnayak salak- hányáját, és a sötétedésig rendszeresen össze is gyűjtött egy napra elegendő kokszot. Nyilván úgy gondolta, ha már nem jár végkielégítés, legalább ennyi, megilleti.

De aki nem jártas a jogokban, az előbb-utóbb szembetalálkozik a törvénnyel is. Rendőrök kísérték be zsákostól együtt a gyár igazgatója elé. A ..szembesítésnél" mégsem ő, hanem Szikorszky úr küszködött jobban a zava rival. Sebtében elmagyarázta a rendőröknek, hogy ebben az egész kokszválogatásban megegyezés történt közte és az asszony között. Amikor a rendőrök elmentek, fejcsóválva állt az özvegy elé:

— Látja, látja, milyen gondot okozott megint. De ha már így történt, ne csapjuk be legalább a rendőrséget. Nyugodtan válogassa csak tovább a kokszot, de ezután már felesbe. Felét ide, felét haza. Papírt is kaphat róla.

Ekkor találkozott az asszony másodszor Szikorszky úrral, de ezúttal utoljára. Mert ijesztő arccal először a kokszot borította Id az igazgató lába elé, aztán szembe köpte. Mégsem hivott rendőrt Szikorszku Tádé.