Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

B. Travpo? Egy bomba története felmentik, at !s jó lesz. Ci­garettát sodor és pihenőnapot tart a tárgyalóteremben. Do­hányoznak az esküdtek is, mert ha megtiltanák nekik, inkább hazamennének, s itt állnának esküdtek nélkül. A z indián Llacának há­rom csinos leánya volt. Mindhárman érettek a (házasságra- A legfiatalabb ti­zenhárom, a legidősebb ti­zenhat éves. Az egyik napon felkereste az Indián Salva- torres, aki több héten ke­resztül itt dolgozott az erdő­ben és faszénégetéssel mint­egy 50 pezót keresett. Salva- torresnek, miután egy új in­gert, s egy új nadrágot vásá­rolt magának, és kifizette az öreg néger asszonyt, aki fő­zött neki, bizony alig maradt valami a zsebében. Szombaton tánc volt, amely reggélig tartott, s itt Salva- íorres összeismerkedett a há­rom csinos leánnyal. Vasárnap volt, mikor eszé­be jutott egy gondolat. S ez a gondolat dolgozott benne hétfőn, kedden és szerdán. — Csütörtökön a gondolat oly­annyira megérett, hogy pén­teken világos alakot öltött és szombaton gazdájával együtt felkereste a leányok apját — Melyik tetszik neked? — Ez itt — mondotta Sal- vatorre Biancára mutatva, aki éppen tizennégy éves volt, s a legszebb arcú a három leány közül. — Elhiszem, hogy keltene neked. Hogy is hívnak téged? Miután Salva torres felsorol­ta teljes nevét, amelyet is­mert, de leírni nem tudott, az apa megkérdezte tőle, meny­nyi pénze van? — Ti zenn volc pezó — fe­lelte. Ez pontosan kétszer annyi volt, mint a valóság­ban. — Biancát nem kaphatod meg. Nekem egy új nadrág kell. s a legidősebb leánynak sincs cipője- Ha te oly ma­gasra törsz, s Biancára vetet­ted a szemed, mi sem járha­tunk rongyokban. Nekem egy új nadrágot veszel, s a leg­idősebbnek pedig egy pár új cipőt, vagy nem fogadunk be családunkba. Kínálj meg do­hánnyal! — Hát edvehetem ezt Is! — Ezzel rámutatott Elvirára, aki a legidősebb veit a három kö­zül. — Nem vagy buta, Salva­torem Van meet munkád? — Van egy szamaram, — Lovad nincs? A vagyon utáni kérdések Salvatorrest kissé zavarba hoz­ták. — Van egy nagybácsim, aki Zacatecasban dolgozik egy bá­nyában. Ott elég könnyen le­het naponta három pezót is megkeresni. — Három pezó szép pénz — mondta az öreg. — A tizen­nyolc pezó azonban nem elég arra, hogy megtartsuk a lag­st — Aranyiba nem is kerül­het. Lelkészre nincs szüksé­günk, és az anyakömywéze- tőség papirosát sem tudjuk megfizetni. — Persze, nem — mondta az öreg —, nincs is ennyi pénz- Szükség van azonban legalább két muzsikusra a tánchoz, és két flaska tequi- Jára, nehogy megszóljanak az emberek. Elvira nem is ment férjhez, csak összeköltözött ve­ted. Ilyesmit az én leányaim nem vesznek, még ha ezer évig élsz is. Addig számolgattak, míg kiszámították, hogy Salvator- resmek még három vagy négy hétig kell az erdőben szenet égetnie, hogy együtt legyen a pénz a muzsikusokra, a tequilára, a kiló kávéra, a leánynak szárat cipőre és a nadrágra az apának. Mihelyt ebbe beleegyezett, megenged­ték neki, hogy ott kosztoljon jövendőbeli apósánál, mert az egy h a imáddal kevesebbe ke­rült, mint a néger asszony­nál: addig is fiúknak tekin­tik, ott a szabad sarokban Le­rakhatja a hálóholmiját és ha egy másik takarót is vesz Elvira szánvára, úgy már együtt alhat vele. Nem kell •okai teketóriáznia, s akadá­lyokat gördíteni útjukba Mi­helyt Salvatorres megígérte Elvira számára a takarót, megkérdezték Elvirát, és a csalód valamennyi tagját, aki részt vett a tárgyaláson, hogy van-e valamilyen kifogásuk. — Én nagyon szívesen men­nék Zacatecasba — hangzott a válasz, és ezzel be is fejez­ték a fontos családi ese­ményt. Mindenképpen hiányzott Salvatorresnek az a kilenc pezó, amelyet zsebében levő­nek hazudott. A négy hét alatt, míg dolgozott, inge is elrongyolódott, az esküvőre feltétlenül újat kellett sze­reznie. Ez a két tény volt az oka annak, hogy az egyik kö­zelben lakó amerikainak va­lamelyik nap két ökre is hiányzott, amely nem került meg sohasem. A tánc után, amelyen az öreg Llaca jól beszívott — ő új sárga vászonnadrágban, se- norája új cipőben feszített, — Elvira hites felesége lett Sal- vatorresnek, akit tőle sem el­szöktetni, sem elcsábítani nem lehet anélkül, hogy becsületé­ben meg ne sértse és harag­ját fel ne szítsa. Salvatorres felrakta a két takarót, a ká­vésedényt, machetéjét, fejszé­jét és Elviráját a szamárra és elindult a bányavidék felé­A munka nehéz volt, de ő nem ijedt meg tőié. Szabad idejében, amikor csak lehetett, kunyhót épített, amelyben boldogan élt Elvirájával. Az főzött, mosott rá, megfoltozta nadrágját, s megmetecítette ágyát a hűvös éjszakákon. Talán így telt volna el egész élete, ha egy napon egyik fickó nem fedez fel töb­bet Elvirában, mint amennyi­re Salvatorres képes volt, sőt nem is gyanított benne. Mi­kor estére Salvatorres haza­tért, Elvira már kirepült. És mivel a szép takarókat, má­sik ingét, két ruháját és fé­sűjét is elvitte, Salvatorres tudta, hogy mindörökre vege, és nem is gondolt. arra, hogy a házassági közösséget helyre­állítsa, Salvatorres két tucat kuny­hót kutatott át, míg rátalált az igazira. Ebből kihallotta Elvira kacagását és fecsegé­sét. Belesett a falon és látta, hogy Elvira új férjéhez si­mulva üldögél. Nagyon jó hangulatban lehetett. Ezen a páron kívül még két pár tar­tózkodott a kunyhóban. — Mindannyian vidámak és jó­kedvnek voltak, kedélyes esti fecsegésre jöttek össze. H aszontalan dolog vala­mely cselekedet igazi okát megtalálni, ha olyan fajhoz tartozó ember követi el, amely más, mint a mienk. Amit Salvatorres matt elkövetett, csupán mint tényt és hatást lehet közölni. Tetté­nek megmagyrázásához . olyan vizsgálatra volna szükség, me! v egy vastag kötetet is megtöl­tene. Mihelyt meggyőződött rótt, hogy Elvira nagyon boldog, sokkal boldogabb. és sokk? ; szere!mesebb, mint ő valaha is tapasztatta, míg .az ő fele­sége volt, s így semmi re­ménye arra, hogy ismét há­zastársa legyen, elhatározta, hogy életének ezt a szakaszat vastag vonallal zárja le. A mexikói indiánok • sajátos ügyességével és intelligenciá­jával, hihetetlenül primitív eszközökkel és meglepő .gyor­sasággal használható bombát fabrikált össze. Hogy biztos legyen hatásában, nagy erő­feszítésekkel dolgozott a szer- számoskamrában, dinamitot és gyújtózsdnórt szerzett. Mikor minden készen volt, ismét a kunyhóhoz lopódzott, ahol még együtt volt a vidám tár­saság és valószínűleg ott is akartak éjszakázni. A kuny­hón természetesen nem volt ajtó, számára egyszerű dolog volt, hogy a bombát, a gyúj­tózsinór meggyújtása után behajítsa. Ezek után Salvatorres el­távozott a kunylhó környéké­ről, s nyugodtan hazament le­feküdni. ö megtett mindent, amit ember megtehet,, hogy. a bomba hatásos legyen. Az eredmény nem érdekelte. — Felrobbant a bomba, helyes- nem robbant fel, úgy is jó- Miután a bombát elkészítette és szakszerűen a megfeleld helyre szállította, házasságá­nak sorsa nem érdekelte töb­bé. Holnap és életének továb­bi részén Elvira és új férje és mindenki, aki ebben a színjátékban akarva vagy aka ratlanul segítőleg működött közre, számára nem létezik. Az Elvira-iigy teljesen lezá­rult. De nem a kunyhóban nevetgélő társaság számára. Mexikó bányásztá riadalmá­ban mindenki tudja, férfi és nő egyaránt, hogy mit jelent, ha hirtelen megpillant egy kon­zervdobozt, melyből egy szi­szegő gyújtózsinór lóg ki. A bombát meglátni és a kuny­hóból kirohanni, egy szó nél­kül, figyelmeztető kiáltás nél­kül, csak a pillanat töredé­kéig tartott Azután félelmes robbanás következett, mely a kunyhó darabjait majd száz méterre röpítette. Elvira és új szerelme meg­rémült, de komolyabb kövek kezmények nélkül szabadult meg. A többiek is épen ma­radlak, az egyik fiatalasszony kivételével, aki abban a pil­lanatban, amikor a bomba fel­tűnt a színén, éppen a ká- vésedénnyel- foglalatoskodott, a sarokban, és emiatt nem ve­hette észre vendégeinek hang nélküli búcsúját. Az ország­nak ez a sajnálatra méltó leánya együtt' keit útra a kunyhóval. Két nappal később Salva­torres munkahelyén megje­lent egy rendórtiszlviselö. — Maga dobott bombát Juan Guennel hazába? — így van. De ehhez sen­kinek semmi köze- Tisztára családi ügy. — Salvatorres tu­datában volt igazának. — Ez a bomba azonban megölj egy asszonyt. — Tudom, ngm kell elmon­dania. A feleségem volt. s úgy gondolom; hogy felesé­gemmel azt tehéték, amit aka­rok, hiszen én adtam neki ennivalót és ruhát, még az esküvői muzsikát is én fizet­tem. — Salvatorres ismét bí­zott igazában. — De nem Elvirát ölte meg, hanem Juan Guennel felesé­gét — Akkor az ügy még ke­vésbé tartozik rám. Juan fe­leségét is ismerem, nem csi­nált nekem semmit, és ha ott pusztult, az nem az én szán­dékom szerint történt, vélet­len szerencsétlenség volt. A véletlen szerencsétlenségekért nem lehet engem felelősségre vonni. Guennelné asszony job­ban vigyázhatott, volna. Ezzel Salvatorres az ügyet befeje­zettnek -tekintette. Utolsót szippantott cigarettájából, el­dobta a csikket, csákányt fo­gott. és tovább pusztította a hegyet­Négy hét múlva következett a tárgyalás. Salvatorrest gyil­kosságért vonták felelősségre. Áz esküdtek ugyanarra a bá­nyavidékre való emberek vol­tak. Kettő bányamunkás volt, egy aknafelvigyázó, a másik pék volt a faluban, a követ­kező pedig kantinos, majd egy ács a bányából. Egy másik­nak cipőüzlete volt. Vala- memnyiüknek csak olyan em­berre volt szükségük, aki dol­gozik, pénzt keres: egyiküket sem érdekelte az olyan em­ber. aki börtönben üldögél, s nem költ egy fillért sem. — Mindezek ellenére valameny- nyinek érdeke volt. hogy az igazság érvényesüljön, ameny- nyire ezt az emberi lelkiismeret lehetővé teszi, Valaki ezt ta­nácsolta Salva torresnak: — A törvényszéki teremben az egész idő alatt tartsd csuk­va a szádat. Ne szólj egy szót sem, s ha mégis meg­szólalsz, mindig csak azt fe­leld: „Nem tudom”. Salvator­res ehhez tartotta magát. Úgyis mindegy. Ha elítélik és kivégzik, az is jó lesz, ha Az ügyész tiszta, világos ügyet képviselt, számára nem is volt feladat. Az egyik esküdt az elnök közbenjöitével kérdést intézett Salvatorreshez: igazán beval- lotta-e a gyilkosságot? — Nem tudom — felelte Salvatorres. Ezzel leült és to­vább szívta cigarettáját. Egy másik esküdt ezt a jegyzőkönyvet kívánta látni, amelyen Salvatorres aláírása bizonyítja, hogy a tisztviselő előtt nem tagadta el tettét. — A jegyzőkönyvét csak a tisztviselő írta alá, mert Sal­vatorres nem tud sem olvas­ni, sem írni. De a vallomást megtette, szavát adta rá, és a jegyzőkönyvet író tisztviselő becsületes férfiú. Az ügyész kissé ideges lett. Egy harmadik esküdt tudni akarta, hogy ők, az esküd­tek, miért ajándékozzák meg több bizalommal és hitellel azt a tisztviselőt, aki fizeté­sért szolgálja az államot, mint Salvatorrest, aki megdol­gozik azért, hogy életét fenn­tarthassa. s nem a néptől sze­dett adóból él. A negyedik esküdt azt kérte, hogy itt, az esküdtek előtt vállalja a gyil­kosság elkövetését, különben nem látja, hogy milyen bizo­nyíték alapján lehetne ki­mondani Salvatorres bűnös­ségét. — Elismeri bűnösségét? — Nem tudom. Salvatorres Ismét leült és újabb cigaretta sodrásához kezdett. A vád képviselője kijátsz- sza utolsó ütőkártyáját. Fel­vonultatja a tanúkat. Elvirát és szerelmesét, a másik há­rom emberkét, aki akkor este a kunyhóban tartózkodott. Mindegyikük tudja, amit az egész falu tud, és nem is kételkedik senki, hogy Sal­vatorres túl sokat ad a be­csületre, s mindenki előtt vi­lágos, hogy a hűtlen asszony­nyal akart elbánni. A tanúk egyhangúlag azt vallják, hogy nem látták, ki dobta a bombát. Arra a kér­désre pedig, hogy szerintük Salvatorres lehetett-e, ismét egyhangúlag jelentették ki, hogy az ugyanúgy lehetett Guennelné asszony előző sze­retője is: ez ugyan már egy fél éve Parralban lakik egy asszonnyal együtt, de hát na­gyon féltékeny természetű volt. Elvira még hozzátette, hogy 6 jól ismeri Salva tor- rest, hiszen a felesége volt, s nem tartja képesnek arra, hogy bombát dobjon különö­sen egy olyan asszonyra, akit nem is ismert Az ügyész számára a vád úgy szétmorzsolódott mint valamit ritkaszép sütemény. Az esküdtek visszavonultak, és negyedórái tanácskozás után kihirdették ítéletüket: „Salvatorres egyhangúlag ár­tatlan”. Salvatorrest rögtön szabad­lábra helyezték. Karonfogva ment a tanúkkal, Elvirával, s új szerelmével a szomszédos bárba, hogy megigyanak egy palack tequillát, s egymás után emelik szájukhoz az üve­get. Salvatorres még aznap dolgozni kezdett a bányában. Másnap este tánc van. Ott van Salvatorres is. Űj asz- szon yt talált magának, na­gyon csinosát, s még az éjjel haza is vitte. A következő nap délután­ján a nő eltávozott, hogy hol­miját régi szállásáról új ott­honába vigye. Salvatorres már rég, haza­tért a munkából. Az asszonyt — miközben a frijolét az asz­talra helyezte, a padlón hir­telen megpillantott egy kon­zervdobozt, rajta a sziszegő gyújtózsinórraL C sak annyi fdeje volt, hogy kiszaladjon. Sal- vatorresból azonban nem maradt más, csupán egy nadrággomb, amelyet a gyá­szoló özvegy aztán könnyeivel öntözhetett. 4 Flérián László fortötiÚB SzékzLy népdalok Bácskai B. Sándor feljegyzései Énekelt* Cslbi Jakabot M é>ee badlklaM stsmtmf ft«« ezelStt Véménden. L Istenem, istenem, szerelmes istenem. Mikor len énnekem szép szabad életem? Akkor lesz énnekem szép szabad életem mikor a babámat kedvemre Síelem. Két n< van előttem melyiken induljak? Két szép szeretőm vmo, melyiktől bucsuszák? Egyiktől hu estnek piros pünkösd napján, másiktól bocsnaok halálom éráján. & Kiskertemben kivirágzót! a wórit, akármilyen legényt nem es «smutnk. Csókomat sem vesztegetem én tóki inkább rakom au ajtó felfújás«, Engem anyám megátkumó% mikor e világra bornál Azt m átkot mondta ®2S3Ég-vfflá® Begy®: Ott sa tegyen megállás®«« egye meg az át a láheoa, Egye meg az at a lábossá a tarisnya a két váltom Sir a szemem, hűül a kömnyea« he igazán fáj a «tövem. Fáj a szfivetn klvöl-belül, mert sok bu nyomja kátfeML, Napom, napom fényesség« Hetem gyönyörűség® y Hetem gyönyörűség« ki nem jö soha as égre, Napom, napom, fényes nap« süss le reám világosan. Süss le reám világosan, ne csak mindig homályoaaa, SneneKe Eteyfc Simon Antal W five® IMeggsegfut -ffifflTli'I korínul mtfcriy lMl-kea. & Öet, Hét betyár Hét, mivel vagyok adós néked? Megadom az adósságot, ha meghalok azt se bán®na. Nines egyebem a rózsámnád, an es zálogba van másnál. Ha valaki kiváltaná, a jóisten megáldaná, KJ van az én szemem store mert a babámat más bírja Istent kérem fohászkodva hogy a górnám kapjam vüam BaekaMo s badtkfaM oztUMCrt áaM AnM §B W 0» 8*Kä ezalatt (Mitenkn, olbajdooott testvér bátyám, El bujdosott testvér bátyám M0 gazdagság maradt nAb Paszta bárnak t négy MM bat áttérnek a kötet«. Hat ökörnek a kötél«, /• egy vasvellának a aydtt, , * -f í Aki nem tad ját tanM, jöjjöm hezzám megtatraSalL Úgy megtanítom hasalná, mint a jé pan prédikálná

Next

/
Oldalképek
Tartalom