Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
B. Travpo? Egy bomba története felmentik, at !s jó lesz. Cigarettát sodor és pihenőnapot tart a tárgyalóteremben. Dohányoznak az esküdtek is, mert ha megtiltanák nekik, inkább hazamennének, s itt állnának esküdtek nélkül. A z indián Llacának három csinos leánya volt. Mindhárman érettek a (házasságra- A legfiatalabb tizenhárom, a legidősebb tizenhat éves. Az egyik napon felkereste az Indián Salva- torres, aki több héten keresztül itt dolgozott az erdőben és faszénégetéssel mintegy 50 pezót keresett. Salva- torresnek, miután egy új ingert, s egy új nadrágot vásárolt magának, és kifizette az öreg néger asszonyt, aki főzött neki, bizony alig maradt valami a zsebében. Szombaton tánc volt, amely reggélig tartott, s itt Salva- íorres összeismerkedett a három csinos leánnyal. Vasárnap volt, mikor eszébe jutott egy gondolat. S ez a gondolat dolgozott benne hétfőn, kedden és szerdán. — Csütörtökön a gondolat olyannyira megérett, hogy pénteken világos alakot öltött és szombaton gazdájával együtt felkereste a leányok apját — Melyik tetszik neked? — Ez itt — mondotta Sal- vatorre Biancára mutatva, aki éppen tizennégy éves volt, s a legszebb arcú a három leány közül. — Elhiszem, hogy keltene neked. Hogy is hívnak téged? Miután Salva torres felsorolta teljes nevét, amelyet ismert, de leírni nem tudott, az apa megkérdezte tőle, menynyi pénze van? — Ti zenn volc pezó — felelte. Ez pontosan kétszer annyi volt, mint a valóságban. — Biancát nem kaphatod meg. Nekem egy új nadrág kell. s a legidősebb leánynak sincs cipője- Ha te oly magasra törsz, s Biancára vetetted a szemed, mi sem járhatunk rongyokban. Nekem egy új nadrágot veszel, s a legidősebbnek pedig egy pár új cipőt, vagy nem fogadunk be családunkba. Kínálj meg dohánnyal! — Hát edvehetem ezt Is! — Ezzel rámutatott Elvirára, aki a legidősebb veit a három közül. — Nem vagy buta, Salvatorem Van meet munkád? — Van egy szamaram, — Lovad nincs? A vagyon utáni kérdések Salvatorrest kissé zavarba hozták. — Van egy nagybácsim, aki Zacatecasban dolgozik egy bányában. Ott elég könnyen lehet naponta három pezót is megkeresni. — Három pezó szép pénz — mondta az öreg. — A tizennyolc pezó azonban nem elég arra, hogy megtartsuk a lagst — Aranyiba nem is kerülhet. Lelkészre nincs szükségünk, és az anyakömywéze- tőség papirosát sem tudjuk megfizetni. — Persze, nem — mondta az öreg —, nincs is ennyi pénz- Szükség van azonban legalább két muzsikusra a tánchoz, és két flaska tequi- Jára, nehogy megszóljanak az emberek. Elvira nem is ment férjhez, csak összeköltözött veted. Ilyesmit az én leányaim nem vesznek, még ha ezer évig élsz is. Addig számolgattak, míg kiszámították, hogy Salvator- resmek még három vagy négy hétig kell az erdőben szenet égetnie, hogy együtt legyen a pénz a muzsikusokra, a tequilára, a kiló kávéra, a leánynak szárat cipőre és a nadrágra az apának. Mihelyt ebbe beleegyezett, megengedték neki, hogy ott kosztoljon jövendőbeli apósánál, mert az egy h a imáddal kevesebbe került, mint a néger asszonynál: addig is fiúknak tekintik, ott a szabad sarokban Lerakhatja a hálóholmiját és ha egy másik takarót is vesz Elvira szánvára, úgy már együtt alhat vele. Nem kell •okai teketóriáznia, s akadályokat gördíteni útjukba Mihelyt Salvatorres megígérte Elvira számára a takarót, megkérdezték Elvirát, és a csalód valamennyi tagját, aki részt vett a tárgyaláson, hogy van-e valamilyen kifogásuk. — Én nagyon szívesen mennék Zacatecasba — hangzott a válasz, és ezzel be is fejezték a fontos családi eseményt. Mindenképpen hiányzott Salvatorresnek az a kilenc pezó, amelyet zsebében levőnek hazudott. A négy hét alatt, míg dolgozott, inge is elrongyolódott, az esküvőre feltétlenül újat kellett szereznie. Ez a két tény volt az oka annak, hogy az egyik közelben lakó amerikainak valamelyik nap két ökre is hiányzott, amely nem került meg sohasem. A tánc után, amelyen az öreg Llaca jól beszívott — ő új sárga vászonnadrágban, se- norája új cipőben feszített, — Elvira hites felesége lett Sal- vatorresnek, akit tőle sem elszöktetni, sem elcsábítani nem lehet anélkül, hogy becsületében meg ne sértse és haragját fel ne szítsa. Salvatorres felrakta a két takarót, a kávésedényt, machetéjét, fejszéjét és Elviráját a szamárra és elindult a bányavidék feléA munka nehéz volt, de ő nem ijedt meg tőié. Szabad idejében, amikor csak lehetett, kunyhót épített, amelyben boldogan élt Elvirájával. Az főzött, mosott rá, megfoltozta nadrágját, s megmetecítette ágyát a hűvös éjszakákon. Talán így telt volna el egész élete, ha egy napon egyik fickó nem fedez fel többet Elvirában, mint amennyire Salvatorres képes volt, sőt nem is gyanított benne. Mikor estére Salvatorres hazatért, Elvira már kirepült. És mivel a szép takarókat, másik ingét, két ruháját és fésűjét is elvitte, Salvatorres tudta, hogy mindörökre vege, és nem is gondolt. arra, hogy a házassági közösséget helyreállítsa, Salvatorres két tucat kunyhót kutatott át, míg rátalált az igazira. Ebből kihallotta Elvira kacagását és fecsegését. Belesett a falon és látta, hogy Elvira új férjéhez simulva üldögél. Nagyon jó hangulatban lehetett. Ezen a páron kívül még két pár tartózkodott a kunyhóban. — Mindannyian vidámak és jókedvnek voltak, kedélyes esti fecsegésre jöttek össze. H aszontalan dolog valamely cselekedet igazi okát megtalálni, ha olyan fajhoz tartozó ember követi el, amely más, mint a mienk. Amit Salvatorres matt elkövetett, csupán mint tényt és hatást lehet közölni. Tettének megmagyrázásához . olyan vizsgálatra volna szükség, me! v egy vastag kötetet is megtöltene. Mihelyt meggyőződött rótt, hogy Elvira nagyon boldog, sokkal boldogabb. és sokk? ; szere!mesebb, mint ő valaha is tapasztatta, míg .az ő felesége volt, s így semmi reménye arra, hogy ismét házastársa legyen, elhatározta, hogy életének ezt a szakaszat vastag vonallal zárja le. A mexikói indiánok • sajátos ügyességével és intelligenciájával, hihetetlenül primitív eszközökkel és meglepő .gyorsasággal használható bombát fabrikált össze. Hogy biztos legyen hatásában, nagy erőfeszítésekkel dolgozott a szer- számoskamrában, dinamitot és gyújtózsdnórt szerzett. Mikor minden készen volt, ismét a kunyhóhoz lopódzott, ahol még együtt volt a vidám társaság és valószínűleg ott is akartak éjszakázni. A kunyhón természetesen nem volt ajtó, számára egyszerű dolog volt, hogy a bombát, a gyújtózsinór meggyújtása után behajítsa. Ezek után Salvatorres eltávozott a kunylhó környékéről, s nyugodtan hazament lefeküdni. ö megtett mindent, amit ember megtehet,, hogy. a bomba hatásos legyen. Az eredmény nem érdekelte. — Felrobbant a bomba, helyes- nem robbant fel, úgy is jó- Miután a bombát elkészítette és szakszerűen a megfeleld helyre szállította, házasságának sorsa nem érdekelte többé. Holnap és életének további részén Elvira és új férje és mindenki, aki ebben a színjátékban akarva vagy aka ratlanul segítőleg működött közre, számára nem létezik. Az Elvira-iigy teljesen lezárult. De nem a kunyhóban nevetgélő társaság számára. Mexikó bányásztá riadalmában mindenki tudja, férfi és nő egyaránt, hogy mit jelent, ha hirtelen megpillant egy konzervdobozt, melyből egy sziszegő gyújtózsinór lóg ki. A bombát meglátni és a kunyhóból kirohanni, egy szó nélkül, figyelmeztető kiáltás nélkül, csak a pillanat töredékéig tartott Azután félelmes robbanás következett, mely a kunyhó darabjait majd száz méterre röpítette. Elvira és új szerelme megrémült, de komolyabb kövek kezmények nélkül szabadult meg. A többiek is épen maradlak, az egyik fiatalasszony kivételével, aki abban a pillanatban, amikor a bomba feltűnt a színén, éppen a ká- vésedénnyel- foglalatoskodott, a sarokban, és emiatt nem vehette észre vendégeinek hang nélküli búcsúját. Az országnak ez a sajnálatra méltó leánya együtt' keit útra a kunyhóval. Két nappal később Salvatorres munkahelyén megjelent egy rendórtiszlviselö. — Maga dobott bombát Juan Guennel hazába? — így van. De ehhez senkinek semmi köze- Tisztára családi ügy. — Salvatorres tudatában volt igazának. — Ez a bomba azonban megölj egy asszonyt. — Tudom, ngm kell elmondania. A feleségem volt. s úgy gondolom; hogy feleségemmel azt tehéték, amit akarok, hiszen én adtam neki ennivalót és ruhát, még az esküvői muzsikát is én fizettem. — Salvatorres ismét bízott igazában. — De nem Elvirát ölte meg, hanem Juan Guennel feleségét — Akkor az ügy még kevésbé tartozik rám. Juan feleségét is ismerem, nem csinált nekem semmit, és ha ott pusztult, az nem az én szándékom szerint történt, véletlen szerencsétlenség volt. A véletlen szerencsétlenségekért nem lehet engem felelősségre vonni. Guennelné asszony jobban vigyázhatott, volna. Ezzel Salvatorres az ügyet befejezettnek -tekintette. Utolsót szippantott cigarettájából, eldobta a csikket, csákányt fogott. és tovább pusztította a hegyetNégy hét múlva következett a tárgyalás. Salvatorrest gyilkosságért vonták felelősségre. Áz esküdtek ugyanarra a bányavidékre való emberek voltak. Kettő bányamunkás volt, egy aknafelvigyázó, a másik pék volt a faluban, a következő pedig kantinos, majd egy ács a bányából. Egy másiknak cipőüzlete volt. Vala- memnyiüknek csak olyan emberre volt szükségük, aki dolgozik, pénzt keres: egyiküket sem érdekelte az olyan ember. aki börtönben üldögél, s nem költ egy fillért sem. — Mindezek ellenére valameny- nyinek érdeke volt. hogy az igazság érvényesüljön, ameny- nyire ezt az emberi lelkiismeret lehetővé teszi, Valaki ezt tanácsolta Salva torresnak: — A törvényszéki teremben az egész idő alatt tartsd csukva a szádat. Ne szólj egy szót sem, s ha mégis megszólalsz, mindig csak azt feleld: „Nem tudom”. Salvatorres ehhez tartotta magát. Úgyis mindegy. Ha elítélik és kivégzik, az is jó lesz, ha Az ügyész tiszta, világos ügyet képviselt, számára nem is volt feladat. Az egyik esküdt az elnök közbenjöitével kérdést intézett Salvatorreshez: igazán beval- lotta-e a gyilkosságot? — Nem tudom — felelte Salvatorres. Ezzel leült és tovább szívta cigarettáját. Egy másik esküdt ezt a jegyzőkönyvet kívánta látni, amelyen Salvatorres aláírása bizonyítja, hogy a tisztviselő előtt nem tagadta el tettét. — A jegyzőkönyvét csak a tisztviselő írta alá, mert Salvatorres nem tud sem olvasni, sem írni. De a vallomást megtette, szavát adta rá, és a jegyzőkönyvet író tisztviselő becsületes férfiú. Az ügyész kissé ideges lett. Egy harmadik esküdt tudni akarta, hogy ők, az esküdtek, miért ajándékozzák meg több bizalommal és hitellel azt a tisztviselőt, aki fizetésért szolgálja az államot, mint Salvatorrest, aki megdolgozik azért, hogy életét fenntarthassa. s nem a néptől szedett adóból él. A negyedik esküdt azt kérte, hogy itt, az esküdtek előtt vállalja a gyilkosság elkövetését, különben nem látja, hogy milyen bizonyíték alapján lehetne kimondani Salvatorres bűnösségét. — Elismeri bűnösségét? — Nem tudom. Salvatorres Ismét leült és újabb cigaretta sodrásához kezdett. A vád képviselője kijátsz- sza utolsó ütőkártyáját. Felvonultatja a tanúkat. Elvirát és szerelmesét, a másik három emberkét, aki akkor este a kunyhóban tartózkodott. Mindegyikük tudja, amit az egész falu tud, és nem is kételkedik senki, hogy Salvatorres túl sokat ad a becsületre, s mindenki előtt világos, hogy a hűtlen asszonynyal akart elbánni. A tanúk egyhangúlag azt vallják, hogy nem látták, ki dobta a bombát. Arra a kérdésre pedig, hogy szerintük Salvatorres lehetett-e, ismét egyhangúlag jelentették ki, hogy az ugyanúgy lehetett Guennelné asszony előző szeretője is: ez ugyan már egy fél éve Parralban lakik egy asszonnyal együtt, de hát nagyon féltékeny természetű volt. Elvira még hozzátette, hogy 6 jól ismeri Salva tor- rest, hiszen a felesége volt, s nem tartja képesnek arra, hogy bombát dobjon különösen egy olyan asszonyra, akit nem is ismert Az ügyész számára a vád úgy szétmorzsolódott mint valamit ritkaszép sütemény. Az esküdtek visszavonultak, és negyedórái tanácskozás után kihirdették ítéletüket: „Salvatorres egyhangúlag ártatlan”. Salvatorrest rögtön szabadlábra helyezték. Karonfogva ment a tanúkkal, Elvirával, s új szerelmével a szomszédos bárba, hogy megigyanak egy palack tequillát, s egymás után emelik szájukhoz az üveget. Salvatorres még aznap dolgozni kezdett a bányában. Másnap este tánc van. Ott van Salvatorres is. Űj asz- szon yt talált magának, nagyon csinosát, s még az éjjel haza is vitte. A következő nap délutánján a nő eltávozott, hogy holmiját régi szállásáról új otthonába vigye. Salvatorres már rég, hazatért a munkából. Az asszonyt — miközben a frijolét az asztalra helyezte, a padlón hirtelen megpillantott egy konzervdobozt, rajta a sziszegő gyújtózsinórraL C sak annyi fdeje volt, hogy kiszaladjon. Sal- vatorresból azonban nem maradt más, csupán egy nadrággomb, amelyet a gyászoló özvegy aztán könnyeivel öntözhetett. 4 Flérián László fortötiÚB SzékzLy népdalok Bácskai B. Sándor feljegyzései Énekelt* Cslbi Jakabot M é>ee badlklaM stsmtmf ft«« ezelStt Véménden. L Istenem, istenem, szerelmes istenem. Mikor len énnekem szép szabad életem? Akkor lesz énnekem szép szabad életem mikor a babámat kedvemre Síelem. Két n< van előttem melyiken induljak? Két szép szeretőm vmo, melyiktől bucsuszák? Egyiktől hu estnek piros pünkösd napján, másiktól bocsnaok halálom éráján. & Kiskertemben kivirágzót! a wórit, akármilyen legényt nem es «smutnk. Csókomat sem vesztegetem én tóki inkább rakom au ajtó felfújás«, Engem anyám megátkumó% mikor e világra bornál Azt m átkot mondta ®2S3Ég-vfflá® Begy®: Ott sa tegyen megállás®«« egye meg az át a láheoa, Egye meg az at a lábossá a tarisnya a két váltom Sir a szemem, hűül a kömnyea« he igazán fáj a «tövem. Fáj a szfivetn klvöl-belül, mert sok bu nyomja kátfeML, Napom, napom fényesség« Hetem gyönyörűség® y Hetem gyönyörűség« ki nem jö soha as égre, Napom, napom, fényes nap« süss le reám világosan. Süss le reám világosan, ne csak mindig homályoaaa, SneneKe Eteyfc Simon Antal W five® IMeggsegfut -ffifflTli'I korínul mtfcriy lMl-kea. & Öet, Hét betyár Hét, mivel vagyok adós néked? Megadom az adósságot, ha meghalok azt se bán®na. Nines egyebem a rózsámnád, an es zálogba van másnál. Ha valaki kiváltaná, a jóisten megáldaná, KJ van az én szemem store mert a babámat más bírja Istent kérem fohászkodva hogy a górnám kapjam vüam BaekaMo s badtkfaM oztUMCrt áaM AnM §B W 0» 8*Kä ezalatt (Mitenkn, olbajdooott testvér bátyám, El bujdosott testvér bátyám M0 gazdagság maradt nAb Paszta bárnak t négy MM bat áttérnek a kötet«. Hat ökörnek a kötél«, /• egy vasvellának a aydtt, , * -f í Aki nem tad ját tanM, jöjjöm hezzám megtatraSalL Úgy megtanítom hasalná, mint a jé pan prédikálná
