Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
Ä*«<Se Sándon Jlakő dalómban 9 K ényelmetlen, de nem csinálhatja másképp. Otthon, este az agya szeléről addig lógatja a lábát a lavórba, míg kiolvassa két ujsaybol a folytatásos regényt; s ha kihűl közben a viz. legfeljebb löltyinl hozzá az öcskös egy kis meleget. Otthon? Neki már az. Meg Ükkor is, ha mindenki nei-eti a szálláson ezekért a lábvizes szertartásokért. Otthon. De itt? — A kis szállodában nincs lavór, tele engedi hál meleg vízzel a mosdot, és féllábon állva, lehetetlen pózban áztatja a másikat. Az öcskös bezzeg már elfüstölt, nem várta meg öt, szaladt ki a városba. Hiába, kölyök ez meg!, — dünnyögi magában Jóska, ö, az öreg, aki ugyan alig több t huszonötnél, de mivel az öccse nei'elése csakis az ő gondja, hát mégiscsak apás, próbált ember már. Ö is szereti a jó ruhát, az ujjat, úgy öltözködik, mint valamikor egy cégvezető — de hál Pisti... ! Éppen most vett a Sáknyos új cipőt, pedig tudta, hogy a ruhája is elkészül! — Ha nem vagyok a világon, miből fizetted volna ki?! így lesz sok emberből tolvaj! — szidta öccsét. — A takaródig nyújtózkodj, ezt utoljára mondom neked! Pisti hat évvel fiatalabb, 'vékony testű, csibészes arcú. 8fő*. nagykarú bátyja mellett valóban kölyöknek látszik. Pedig öt éve dolgozik már ő is. Keményen és szünet nélkül, a bátyja felügyeletével Azóta, hogy eljöttek az anyjuktól. El, mert olyan embert talált magának az asszony (azóta már CSak így beszélnek róla), akivel nem akartak egy fedél alatt élni. De még ugyanabban a városban sem! Pedig az apjukat OÍ+'fln korán vesztették el. hogy Jóskának is alig van emléke róla Pistának pedig igazán semmi, s hálásak is akartak lenni annyiknak. hogy egyedül felnevelte őket; — minek kell hát a Vénén ilnen ember mellé bújni. . .?! Eljöttek. Dolgoztak Dorogon. Tatnbántián. vénül Ű1-Me- esekalján kötöttek ki. F.z az otthonuk, itt már úptt vannak. Jóska váj&r, Pisti csillés. Mindin enviitt unvanabhan a műszakban. Jóska kezeskedik, hogy Pistiből ember lesz; a tenyere már elég széles hozzá. Anyjuknak nem irtok azóta. Két. nyer ekkori pajtásuk maradt a városban. más barátink nem is akadt sehol; — hát Xfttk ezzel a kettővel leveleztek. Most. őt év után. eljöttek Az enviV ha-át hívta őket la- ttodatnrnba- De csakis a barátjukhoz jöttek, másra nem kíváncsiak. • Még mindig a lábával, meg a meleg vízzel bajlódik, mi- kot beront az öcskös. Zilált, kipirult, még a füle is jobban kette áll, mint máskor. — Minek rohantál?! — hűtené le, de Pisti levágja mattét a székbe, előredobja a lábát, s nagyot szusszan: — Hú, de muris lesz! Mert ilyent ő még nem élt. Csak a munka, s legfeljebb ez üzemi ünnepségek, S alig tizenkilenc eves Jól megérts ezt Jóska, de hát azért öregebb, hogy ő nyugtassa: — Kezdhetnél végre készülődni. — Mindenki ott lesz! — jelenti Pisti diadalmasan. Jóska otthagyja a melegvizet, törölközik, zoknit húz, — <E*dk azt furcsállja, egyszerre hogy elhallgatott ez a gyerek. Hátra is néz rá. — ott ül az öcskös szétveteti lábbal, s bámul a mennyezetre. — Jól van, fújja csak ki magát. Már fésülködik. köti a nyakkendőt. — a kölyök még mindig hallgat. — Hát ez rmt.öl kukult meg?! Váratlanul megmozdul. No, végre. — Egyedül van... — mondja csendesen. Jóska szerhtf,efordul vele. de Pisti még mindig nem áll fel Rá akar kiabálni, de előbb hallgat egy hosszút. — Ki mondta, hogy menj oda?! — szól rá végül, de sokkal csendesebben, mint ahogy nckikészült. — Nem mentem, — néz a fiú még mindig fölfelé. — Mondták. — Ezt is mindenki? Bólint. — Otthagyta az a ... és most hegyesen feláll. — Nem igaz! — csattan fel az idősebb jogán, hogy helyrebillentse először is a saját tekintélyét. Este a lakodalomban az anyjuk is ott van. Ezt Pisti fedezi fel. aki a nyüzsnö é u-z' ’ <■!> •/ mi ylent látni akar. sürög, forog, mindenütt felbukkan, nevel, énekel, táncol, sokat eszik, s a konyhába-is bedugta a fejét. Az asszony háttal van. Le'-a-ol. mosogat. Van itt más Idegen asszony is. segítenek a korukéban. Anyja nem látja őt de Pisti írni is megismeri, hátulról; — kövér asszonyság a többi, lakodalmas arcuk fénylik a gőzben — az ő anyján csak úgn lóg r inden, a kötény is. Nem nézi sokáig. Visszamegy a táncolok közé. Tudja, hogy a bátyja azt mondaná, ha látta volna olyan lógó-köténye sen; — ő akarta így... És ez igaz is.' ö akarta így. Pisti tovább táncol hát Ez a kislány, ahogy darákon kavia, egészen hozzá szorul, állandóan nevet, s enviitt esi"7 elődnek azon, hogy a menyasszony hirtelen eltűnik, — Pistának egyszerre mégis ez jut eszébe: — Hiszen azt is mondta Jóska, hogy messziről azért megnézek. mi van vele. Szól is Jóskának, aki a fal-őrt pmharak as-telénél énekel vátaközi s-üv-rbpn áopen tölt a szomszédnak, s dühös az öcskfysre: mit akar itt?! ... Csíp az idő, csillagos az ég; — a sok hejehuja után jó ezt kint megbeszélni, az udvaron. Zscbregyörnöszölt kézzel, indulatosan. Nem erre készültek, nem így képzelték.. Arra nem számítottak, hogy így van a? ar: ;ik s mosogatást vállal a lakodalomban. Meg akarta'- r> ”: igaz. titkon, hogy azzal a férfival szót ne kelljen vr, ul: De így? Délben indul innen a vonatuk. így nehezebb már vissza szállni rá... Kihallatszik a zene. Aztán hosszú-, sok Sikongás: új hordót gurítottak, meg kellene kostolni az új bort. Kicsapódik az ajtó vataki kiordít Jóskáért. — Hagyj a pokolba! — csapja vissza az ajtót, s újra a sötétben állnak, csak c csillagok alatt. — ötezer van a takarékban, — szólal meg igen sokára a kisebbik. — Még egy félév, mire motor lesz belőle. —- inti a bátyja. P emt szól a nóta. még mindig dong a tánc, — kint már halrávuséo V—rVj *•••» r csd'a-o'-at. pis’a kihúzza vénre kezét a zseb*bV Jóska mm lein a lépcsőre, s csaknem a földig haiol, yen novdolkozik.- lakás kellene ha elviss-iik — nyögdécsel az öcskös. — flhiim — bólint rá a felnőttebb. — 0* is becsapta az a ... — Gazemberül — kiált Jóska akkorát, hogy fel kell állnia hozzá. • ..„Anyjuk még nem. tud-a hogy fiai itt vannak a lako- iatarnban.' A kiürült hordót ugráltatja le a lépcsőn, vissza a pina* be. J6°kn megindul. — Nem arra kell — Irávtiitia ar öcskös a hátsó konyha- fcgjfró leié, * megfogja bátyja kabátujját. WWW IGÁK, bogr mtndq»ki aludt. Legföljebb tizenöten. Éa az sem igaz, hogy sokan megszöktek az előadásról, mert a mi falunkban udvarias emberek laknak. Mi az a húsz hallgató, aki szép csöndesen lábúj hegyen kiosont? Semmi. — A többiek viszont annál el- szántabban figyeltek az előadóra, hogy valamit megértsenek. ! ö pedig fölemelte hangját, mindent beleadott, látszott, hogy mondókája végéhez közeledik. Szava a hosszú beszédtől kissé rekedten, de meggyőződéssel, erélyesen zendült: — Hogy az elvtársak a problémát perspektivikusan vihessék ki a széles tömegek közé, röviden konkretizálni szeretném a követendő irányvonalat. Az objektív nehézségek alapos kitárgyalása és után tudatosítani kell minden aktivistánk felé hogy csak a modern agrotchnika kérdéseinek döntő éléreállítása után vehetünk irányt a szocializmus beindítására. Aktivizáljuk moz gósítható kádereinket. Tehát: döntően aktuális feladatunk a mostani szakaszban: agitáció-' val súlypontot képezni s rávilágítani a perspektívára. Ehhez a munkához kívánok az elvtársaknak sok sikert! — Köszönjük, — rebegte elCSALI MESE (Smatim) halóén Mai MM, • Mb Bng tehenese. Szegény szédülő lejét tapogatta, $ csak amikor az előadó motorjának berregése elhalkult a távolban, akkor motyogta maga elé: milyen okos ember lehet! De kár, hogy egy büdös szavát sem értettem! tattá még. Szerencsére egy kanyarban történt, ahol csökkentett sebességgel haladt, mert különben Erzsiké megözvegyült volna még asszonnyá válása előtt. Az előadó elvtárs szemügy- ne Vette a hátsó kereket. Tíz- Ottitis hasadás vigyorgott a szemébe csúfolódva. Ö pedie ané kül, hogy „tudatosítani” igyekezett volna a „problémát”, keservesen hátratolta a sapkáját, a érthető, tiszta magyarsággal, AMÍG TOLTA, tologatta motorkerékpárját hegyen-völgyön hazafelé, keserűen gondolt arra, hogy Erzsiké hiába várta a cukrászdában, eddig biztosan hazament már. Elmarad a tánc beszélgetés, ma már meg neki, CSORBA GXOZÓ: QVztati élsz, OALAMBOSI LÁSZLÓ: SÍK MIHALT: Az előadd pedig a Jól végzett munka kellemes tudatával robogott hazafelé az országúton. Gondolatai előbbre jártak, , . . mint a motorja. — Tíz pere mélységesen emberi egyszeru- múlva hazaérek. Mosdás, átöl- «éggel tömören így szólalt átbeszél ése tözés megvan negyedóra alatt, hogy az a magassagos. ‘ kilencre odaérek a cukrászdá- nádvágó...! Stb! Stb! ba, ahol Erzsiké vár megbeszélésünk szerint.., Er»U?... Nagyon rendes, helyes kislány! Milyen jó lesz táncolni vele, beszélgetni... És ma megmondom neki. Meg én,.. lesz, ami lesz! t,,. , , ... Több gázt adeát á motornak, nem monhatja gyerünk. A kis hőségén Cse- hogy... pel vidám Őrjöngéssel vetette Csak egy vigasztalta meg magát a kilométerekre, s vág- fiatal szívét, egy gondotatott a holdfényes országúton, lat, ami közben felötlött eszé- Vagy öt kilométernyire a vá- ben: — Legalább alaposan meg rostól hatalmas durnáAáa ollí- magyaráztam a problémát a _________________ tsz-beli elvtársaknak! * O tthon lefeküdt és álmot látóét. Nem történt semmi baj az úton, rendesen hazajutott, átöltözött, s még időben elért a cukrászdába Erzsi várta a megbeszélt sarokasztalnál, a mosolya tündökletes volt, a SZeme egyszerűen csodálatos, hangja mint patakok tavaszi Csobogása. Kevés likőrt ittak és nagyon sokat egymás kimondott és ki nem mondott szavaiból. Táncoltak valameddig, aztán hazakísérte Erzsit, s amikor a park holdezüsttel átszövő« fái alatt ballagtak egymásba karolva, ő összegyűjtötte bátorságát, és végre, végre megmondta az édesnek, az egyetlennek: — Kartársnő, önkritikát kell gyakorolnom. Nyíltan meg kell mondanom, hogy... én ... én... a maga uszályába kerültem. A kislány értetlenül nézett rá. — Mimbe került Pista? — Az uszályába. — Jaj de vicces! Hát van nekem uszályom? — bugyborékolt a kacagása. — Én úgy érzem. (. Emi felé fordult, szép flnőtsemei várakozóan csillogtak. — Mit érez Pista? — Itt belül... A drága közbesóhajtott, mint rózsaszál, ha nap kel: — Belül? Mit? —- Hogy... hogy itt belül nálam konkréten olyan tendencia mutatkozik meg, amely szükségessé teszi, hogy haladéktalanul élére állítsuk a kérdést, majd alaposan kitárgyaljuk. A lány értetlenül bámult rá, sínemében elhamvadt a csillag. Az előadó elvtárs izzadni kezdett. Különös volt. ö valahogy mást akart mondani, egyszeHát ha nincs kivétel, mért Nem könnyekért, örömökért A lélek magánya ha nó Is, a test lassan megfészkelődtk, ■ a hajló ív hízó homálya a zárt kart és combot kitárja, Amint megérted egyre jobban, hogy mankód s nem marcttllbotoi s neked, nekünk mindegyikünknek, amint lényed mélyebbre süllyed az érzékelhető anyagba: úgy lelsz másokra és magadra; úgy mozdul szádon, női az ének csöpp.jévé hangok tengerének, s úgy hullsz maki — célMd be töltet csirát rejtő magként a földbe. Sir áh} Égig oson a fagy, körözve • tő-fürkésző, hómellű sirály. Alszik a nád, a jégtörőhajók homlokán ágak holt agancsa Mg Torony vázáját villantja a táj, ivet ír rá a bolyongó sirály. <5(7(7 /illőre Ügy Izzik szemed komoly fényt, mint koksz a rostélyon át. A világ fontos alkatrésze vagy ismeretlen is. A árokpartján nem nő mosoly, Arcod barázdája borostás. Némán, sápadtan élsz a vas-szerszámok közt, valahol. Neved nem rikoltják plakátéit. Sok rút, festett arc kinevet, így őrződ, öröklött szabályok szerint elrendelt életed. Vásott két bakancsod Mindig úton talál a hajnal S léptedre Illa agyarakkal vicsorognak vak neonok. Te nem veted meg a vflágwt: durván érdes kezed nyomán,, mint idomított oroszlánok, naponta felbőg négy kazán. Mindig világít, mint a szén. szemed a végtelen !dob«n. Lobogsz örökké, észrevétlen a kazánok konok tűz én. rüen csak azt akarta kifejezni, hogy szereti, legyen a felesége, de ehelyett — bárhogy erőlködött. — állandóan ezek a napközben százszor ismételt, agyon koptatott, színtelen szólajnok tolultak az ajkára Sehogyan sem tudta értelmesen kifejezni magát, bárhogy igyekezett Kezdett kétségbeesni — Hát nem akar velem kollektiven súlypontot képezni? Kartársnő. legyen azak i’ám! Az angyal erre már felfor- tyant: — Aktívája? Hogy érti ezt?.« Csak velem próbáljon szem- telenkedni! ö könyörögve folytatni akarta: — Eszembe sincs holmi morálisan opportunista álláspontra bírni! Csak beszéljük át... — De a lány türelmetlen gúnnyal közbevágott: — Hova „át”? És mit? Már esdekelt: — Nézzük perspektivikusan a szituációt! Ha közös erővel lépünk fel s rejtett tartalékainkat mozgósítjuk, egészen biztos1 a haladó biológiai tudományok igazolása szerint is, hogy kollektív erőfeszítésünk eredménye nem marad el. Erzsiké mérgében csaknem sírt már. Sértődötten felkiáltott: — Ugratni akar? Miket beszél itt össze? Ezt érdemiem magától? őneki majd a szive szakadt meg szegénykéért és áhított közös jövendőjük csillogó képével akarta vigasztalni: — Attól ne féljen, hogy szükségletei nem lesznek biztosítva. A normámat időarányosán ütemezve is túltel'esitem rendszeresen. Aztán a kis háztáji gazdaságunkban fölhasználhatjuk a fejlett agro- és zootecbnika vívmányait is.„ Még mondta volna tovább, de szerelme tárgya hátat fordított neki, s határozott léptekkel sietni kezdett haza fölé, — Kartársnő! — kiáltott utána, de az meg , sem fordult, csak mentében szólt hátra: — Hagyjon békében! „Vegyen irányt” másfelé! Talán ráakad valakire, aki meg is érti!... Azzal elment, ő pedig tátogva. kétségbeesetten akart utánarohanni A Hold azonban éppen felhők mögé szaladf s 5 erősen bevágta könyökét egy fába, aminek nekirohant a sötétben. * A könyökét bevágta az ágy szélébe s fölébredt. Csurom vizes volt, ki kellett cserélnie ingét. Sokáig nem hagyta aludni azömyúséges álma. Gcxndölko- zott. És másnap is, harmadnap is, egész héten. A legközelebbi szombaton pedig elmentek Erzsikével táncolni. Utána hazakísérte s útközben így szólt hozzá: — Szeretem, nagyon szeretem. Legyen a feleségem! AKAR HISZIK, akár nem, Erzsiké azonnal megértette. S mikor egy hónap múlva is- mét előadást tartott a falunkban, mi is mindannyian megértettük. Vasvári László Tőírtk a kulturális éleiből HEGEDŰS LÁSZLÓ: ti délet egy. Hat butiban. Tűnődve szivárog, méláz a és testes kávéfőző szörtyög li mos'lvá' al a kövér nő lecsap s pókháló úszik szennyszlnft Tócsában áll pulton s sör s a hah, méri egy férfi mogorván, unottan, füst felhoz, a poros égő a nap, gyors pincér előtt az ajtó kipattan. Ott benn a menny: asztal vér éa Ez Itt egyszerűbb lelkek éden«, topoghatsz sör és bor nyálkás Érdes szitok, föl csattanó hirdeti az ünnep dicséretét • gyengén dülöng egy Min dolgozik? Simon Béla FESTŐMŰVÉSZ VÁLASZOL; Nyári vázlataim feldolgozását ______________többnyire már b efejeztem. Jelenleg a meghívásos budapesti kiállításra készülök, melyre október hónapban kerül sor. Leginkább egy nagyméretű olajknmpo- ztció foglalkoztat, mely a munkás-paraszt barátságoi ábrázolja. — „A színjátszás és dráma történeté” című előadás- sorozat következő előadását január 13-án, hétfőn este tartja a TIT. A Városi Művelődési Házban -megrende- zétre kerülő előadás témája: A Bánk Bán dramaturgiája Előadó: Bécsy Tamás. Közrc- müködik: Győry Francisí.v Koós Olga. Hegyi Péter, Dobált Lajos és Mihályfi Péter. — Jea* Anouilh, az egyik legnépszerűbb francia színműíró megtiltotta darabjainak előadásait minden állami költségen fenntartott, vagy az államtól támogatott francia színházban. Anuilh ezzel állítólag De Gaulle kormány atomfegyverkezési politikája ellen tiltakozik. — Franz Kaffka 250 eddig ismeretlen levele került elő. A levelek többségév Kaffka legfiatalabb húgához, Ot- tiliához intézte. — Rövidesen megkezdik Fejér Tamás Miért rosszak a magyar filmek? című szatirikus filmjének utómunkálatait. A film főszereplői: Gábor Miklós, Kállai Ferenc, Bara Margit, Gordon Zsuzsa, Kálmán György és Krencsey Marianne. — A Televízió szombaton megkezdte örsi Ferenc „Tankes kapitánya” című tv-játéának vetítését.
