Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

Sikondai hétvégi házak Szigetvári Járiát, a Pécsi Tervezi Vállalói első áiffal futatnia zott terve. A vikendhiz építési költsége mintegy »0 ezer forint öt személy kényelmesen elfér benne, melegítő konyhával, leijei komforttal. A szabad tűzhely nemcsak élénkíti a húx stílusát, ha nem szalonnasütésre, főzésre kiválóan alkalmat. üdülőterületet alakítanak M Sikondán, hogy a festői kör­nyezetben levő völgyet minél többen kereshessék fel úgy is, hogy nemcsak a hét végét, a vasárnapot töltik itt, hanem egész szabadságukat. Ennek érdekében a komlói városi ta­nács pályázatot hirdetett hét­végi házak megtervezésére, amelyeket Sikondán, az üdülő­telepen építenének fel. A cél az, hogy Sikonda ne legyen második Harkány, ahol tudva­levőleg a vfkendházaknak ki­jelölt területen stílustalan, sokszor nem üdülőtelepre va­ló épületeket emeltek. Most a tervpályázat alapján kiválo­gatják a legjobb típusokat és meghatározzák, hogy a sikon­dai üdülőtelepen melyiket le­het felépíteni. A meghirdetett pályázatra 9 pályaterv érkezett és négy dí­jat osztottak ki, három, pálya­munkát pedig megvásároltak. Lányok és gavallérok Erre a kérdésre majd a bí­rósági tárgyaláson pontosan válásét kapunk... Gáldoayi Béla Amikor a vendég nem tu­dott megfelelő lakást, pdncó szerezni — a lányok segítet­tek. Állandó látogatók voltai Katus néninél. Még az ajtó is behúzta maga után, ha t lányok vendéget hoztak, ho® nyugodtan szórakozhassanak Osak akkor csodálkozott el amikor a vendég egy kiló ser téskarajjal fizetett Legalábl készpénzt adott volna, de ml tegyenek, ha egyszer a Klán azt találta mondani, hogy na gyón éhes. Panovné is adott szobát i lányoknak — és az sem aa varta őket, hogy ilyen alkai makkor otthon volt a házi asszony kisgyermeke is, A pincebulikon állandó ven dégek voltak. Egyikük egyszei ott is maradt a pincében é több napig élt a hordók kő zött. A második napon rá szedte a pince gazdáját, ho® hozzon neki egy vasalót ha zulról. Az. ember becsomagol­ta, a táskájába tette a vasé és kivitte a szőlőbe. Hanen ax' asszony gyanút fogott oda­haza. Elment az ura után i pincébe és ott találta a lány nem éppen szalonképes álla­potban. A tettenérésből ve szekedés lett, sőt verekedői is. Az asszony pedig feljeletn- tette az alkalmi pincelakót i rendőrségen. És az ügy moot már gyűrű­zött tovább. Máshonnan és mások te Je­lentették, hogy megloptál! őket, eltűnt az órájuk, a pén­zük, a kabátjuk, amikor a lá­nyokkal szórakoztak. Meri nemcsak pénzt kértek az al­kalmi ismeretségért, loptak is Munkahelyük nem volt aa utóbbi hónapokban — az al­bérletért pedig fizetni kell És mindig akadt „jószívű” ember, aki megszánta őke1 egy szá7.as erejéig. Különösen a Klári módszere volt, hogy ismeretlen embereket leszólí- tott kölcsönért, ha tudta, hogy van pénz a zsebükben. Éh­ségre és betegségre hivatko­zott és azt mondta, hogy, „szívesen honorálom!" A vallomások sok minden­re fényt derítettek. Papp Klára például szülők nélkül nevelkedett és... „sen­kitől sem kaptam segítséget", vallotta a rendőrségen. A va­lóságban nagyonis sokszor se­gítette a tanács anyagilag és a rendőrség is figyelmeztette. A kihallgatás végén kitört be­lőle az őszinteség, mert így fejezte be vallomását: „Meg­szoktam már, hogy dologtala­nul is lehet élni”. MIND az öt nőt — vádeme­esre — átadják az ügészség- nek, és munkaikerülésért, üz- etszerűn, folyamatosan foly­atott ijlkos kéjelgésért, apró apásokért megkapják bünte­tésüket. Azonban marad még így kérdés: Mi lesz azokkal, akik a kerítő szerepét vállal­ók, akik hólabdaként tovább­adták a lányokat egyre több és több férfinak, akik lakást, alkalmait biztosítottak aaá­A TANÚ igazán gentleman módjára viselkedett. Bediktál­ta a rendőrségi tanúvallomás! jegyzőkönyvbe is, hogy.. - „száz forintot kért tőlem az­után, és adtam neki. Nem köl­csönbe, mert a történtek után in tudtam, hogy mi a kötelességem”. A „történtek” pedig... de talán kezdjük ott, ahol a ren­dőrség pontot tett az ügy vé­gére: letartóztatták Föidesdi Jenőné 26 éves, Papp Klára 19 éves, Fenyvesi Imréné 23 éves, Molnár Éva 20 éves és Szisz Edit 19 éves pécsi lako­sokat. Nem ismeretlen alakjai a pécsi éjszakai életnek. Papp Klára elleti — még a múlt év nyarán — kisebb lopás miatt indult bírósági eljárás. Föl­desdinét ugyancsak tavaly — a néger táncegyüttes pécsi vendégszereplése után — a Eérje kerestette, mert ott­hagyta négy gyermekét és éltűnt az országban. Csak a rendőrségi körözésre került elő. de nem ment vissza a családjához. Albérletbe köl­tözött. Szisz Edit Szegedről jött Pécsre két évvel ezelőtt és azzal kezdte itteni „működé­sét”, hogy a pécsi balettkar egyik tagjának adta ki magát és annak nevében két-háram- száz forintos „kölcsönöket” vett fel. A bjtólezők — mi sem természeTésebb — a ba­lettkarnál keresték adósukat, — de hiába... A többiek Is mind ültek már a rendőrségi irodában, a nyomozók előtt és akkor meg­ígérték, hogy megváltoznak. Igazán nem voltak váloga­tósak. A Klári volt a legvak­merőbb. Csak beállít a mű­helybe és köszönés helyett így kezdi: —■ A Lajos bácsi küldött. — Hozzám? — Igen, és azt mondta, hogy már beszéltek és tetszik tud­ni. hogy miért jöttem. És az illető már emlékezik, hogy miért küldte a Lajos ezt i közepesen csinosan öltözött, fiatal lányt hozzá. A látoga­tás végülis egy százasába ke­rült. Ennyi volt a tarifa alsó. határa. Máskor az üzlet raktárában, •ozoga priccsen egyeztek meg i százasban és senkinek sem tűnt fel sokáig, hogy idegen izemély járkál az áru között. Olyan volt ez az öt nő, mint i hólabda. Ha egyikük megismerkedett tálak Ível, az Illető továbbad­ta. Gyorsan terjedt a hírük, relefonon és presszókban dup- a mellett ajánlották egymás­nak Klárit, Évát, Editet cím­nél és lakással, sőt kulccsal 8. A kulcsot egyik presszó­sain tartották, csak oda kel­lett menni érte és a többi már negegyezés dolga volt. A LÁNYOK mindenhová el­mentek: pincébe, amikor ven- iégeket kell szórakoztatni, esetleg a jóbarát lakására, ikinek a felesége éppen nya­ral valahol, vagy a kis mű- lely függönnyel diszkréten le- rálí-'ztótt lak rét ^be, ahová a Vendég parancsolja. Bélyegárusító automaták POR -ZAJ - GÁZ Egészségvédő műszerek — A különleges fütvédő Acélabroncs a bakancsban Apró, érzékeny, pontos ma szerekről beszélgettünk teg nap a városi Közegészségügy és Járványügyi Állomáséi dr. Szabó Lajos főorvossal Olyan műszerekről, amelyel hivatásból védik az embe egészségét a munkahelyeken Általánosan közismert és ön magában te használható be rendezések ezek. Például i kon lm éter egy alig arasznv szivattyúból, kerek, beosztás sál ellátott, forgatható üveg lapból és végül egyszerű ké zimikrószkópból áll. Hogyan mérik • levágó poriarta'mát? Működése te egyszerű. — Az üveglapot leheletvé konyán bekenjük egv zselé szerű anyaggal, majd elhe lyezzük a készülékben. Ez után a szivattyú segítségéve bcszfvott levegőt nekiütköz tétjük az üveglapnak és < zselén megragadnak a por szemcsék. A szivattyú segítsé gével szabályozhatjuk a be fújt levegő mennyiségét — öt tíz köbcentlt használhatón! fel a portartalom méréséhez Ezután a mikrószkóp nyílású fényforrás felé tartjuk és le­olvassuk az okuláron — a mikroszkóp beosztásán a por­szemcsék számát, nagyságát. Az öt-tíz köbcenti levegő beszí vasa nem mindig elegen­dő, mert vannak olyan helyek, ahol a tiszta levegőből még egy liter átszivattyúzása után is alig találnak porszemet. Például az abaligeti barlang­ban egymásután tízszer kellett elsütni a szivattyút működte­tő szerkezetet, hogy valami port kimutassanak. Másutt — például a Pécsi Cementipari Vállalatnál egyes munkahe­lyeken — összefüggő porképet kaptak az üveglapon. A porszemek nagysága a tüdő szempontjából fontos és érdekes. — A húsz mikronnál na­gyobb porszemek nem valószí­nű, hogy lejutnak a tüdő lég- hólyagocskáiba. Az öt-tíz mik­ron nagyságúak a veszélyesek. Pécs minden nagyobb üzemé­ben készítettünk felvételeket és a laboratóriumi vizsgálatok eredményét Jegyzőkönyvekbe vettük, aminek alapján intéz­kedünk a porártalom csökken­tésére vagy megszüntetésére. Pokoli zaj Egy másik közhasznú mű­szer a munkahelyek zaját méri. A phonmérök 60—130 phon-érték között állapítják meg az emberi szervezetre ár­talmas zajokat. Általában 60 phon alatti zaj csak az érzé­keny emberekre van káros hatással. A 60 és 00 phon kö­zötti zaj már szervezeti elvál­tozásokat idéz elő, míg 90 phon felett egyenesen káros az emberre. — Hol van Pécsett ilyen zaj? — Sokhelyütt, ahol vasipari munkát végeznek, len,ezt egyengetnek vagy például a pécsi bőrgyár talpbőrt henge­relő üzemében, ahol a zaj ér­téke eléri a 95—105 phont. — S a védekezés? — Csökkenteni kell a zajt, persze, ez nem mindenütt le­hetséges. Itt füldugaszt k.ll használni. Ez lehet egyszerű vatta, de lehet habgumi te. A SZOT munkavédelmi inté­zetében most dolgozták ki azt a fülvédöt, amelyik a normá­lis beszédhangot átengedi, a nagy zajt viszont levágja. A füldugaszoknak eddig az volt a hátrányuk, hogy veszély ese­tén csak fényjelekkel, vagy félrerántással lehetett figyel- | meztetni a dolgozót. A múlt I év őszén a budapesti üzemeid­ben alkalmazott fttlvédő lehe­tővé teszi a beszédet — s káros zajt viszont kiszűri. Káros vegyi hatások A levegő gázszennyeződéséi a KOjALL orvosai elnyelek! folyadék alkalmazásával vég­zik. A folyadékot azután labo­ratóriumi vizsgálatnak vetik alá és bonyolult kémiai ét számtani műveletek után megállapítják, hogy az egy­ségnyi levegőben mennyi s gázszennyeződés és az ártal­mas-e a dolgozóra. A Patyo­latnál viszont más módon szűrték ki a vegyi ártalmakat A tri-gépeknél — vegyi tisz­tító-berendezéseknél dolgozók szervezetébe került vegyi anyag kiválasztódását vizsgál­ták. Így állapították meg hogy egy férfi és egy női dol­gozó tovább már nem marad­hat s gépek mellett, mert u szervezetükben felhalmozódott vegyi anyag már elérte as emberre káros mennyiséget — Különben 4—S évenként felülvizsgáljuk a káros vegy= hatások hatásértékeit, meri ismereteink as egyes munka- folyamatokról, technológiáról állandóan bővülnek és ennek megfelelően kall meghatároz ni as alapadatokat te. A TTT- MgÁifik Vannak persas sokkal egy* szerűbb „műszerek” te, ame­lyeknek alkalmazása csakúgy az ember egészségét, testi ép­ségét védik, mint a konime- ter vagy a phon-mérők. Ilyen a műanyagszállal erősített munkaruha, amelyik négyszer annyi ideig eltart, mint a lenvászonból készült elődje. Vagy az építőiparban és a szállításoknál dolgozók szá­mára szinte nélkülözhetetlen acélorrú bakancs. Ha ráesik a tégla, vagy más építőanyag, nem zúzza össze a lábfejet és nem okoz többnapos munka­kiesést, bércsökkenést a mun­kásnál, munkáshiányt a vál­lalatnál. Mindezek áa még «ok más munkásvédelmi eszköz elké» szült, kipróbálták, most más csak a vállalatokon múlik, hogy minél szélesebb körben alkalmazzák. Igaz, valamivel drágábbak, mint a korábbi, ds nem éppen célszerű eszközök, azonban megéri a többletki­adás, hiszen emberek egész­ségét, testi épségét óvjuk velet SZEMERNYI K usz János komlói vájár nem­csak a tucatnyi kormányki« tüntetéséről híres, hanem va­dásztrófeáiról is. Saját puska- végről szerzett szarvasagan­csain nem egyszer sárgálló irigységgel akadt meg a szeme a kiállításokat bú- vó hazai, külföldi vsdászembereiknek. És ahol ilyen gazdag a trófea, ott rend­szerint más egyébbel is párosul a hír­név. De éhhez fél kell jegyeznem a mű­vészkezű háziasszony, Kusz Jánosné nevét, alki nem dicsekedhet ugyan kor­mán yki tüntetésekké!, de elmondhatja, hogy az asztalánál ültek már minisz­terék is. De nemcsak ültek, hanem vallották is, hogy nincs az a pécsi Ná­dor vagy budai Gellért, ahol akár az őz.gerimcet, akár a vaddisznócombot olyan felséges párával főzték, sütötték, tálalták volna, mint: Kusz Jánosné „sparherdjén,’’ fehérterítő« asztalkáján. Jómagam is csak magasztalhatom azt a szilveszterkor meglőtt fiatal vaddisz­nót, amiből tyúkhúst te meghazudtoló aranyszínű húslevest, tűzszínü, pa­rázsló zamaitú pörköltet tálalt élénk a ház gazdaasszonya. Suta dolog lett volna ebéd közben jegyzetfüzeiért nyúlkálni. Így hát csak azt adhatom tovább, amit egy-egy fo­gás közötti szünetben megjegyeztem a házigazda históriáé kedvéből. De aki ismeri Kusz János közlékenységét, az azt is tudja, hogy megtizedelve sem marad tőle szegény az emlékezet Per­sze ehhez olyan élet kei!, mint az Övé. Olyan kincses élet, amely he egyszer egyszer bátyút bont. hát két kézzel lehet belőle válogatni. Ezúttal! mégsem ő volt soron, hanem M jóbarátad, az ellensé­gei. Jóbarátai, akik végig kísérték majd negyven évien át megcsúfoltatásbain, dt­négy évtizedet. Megfelezve, hiszen negyvenöttől töretlenül csak felfelé ívelt Kusz János életútja. És ha mégis elkesersett ezen az utóbbi tizennyolc esztendőn, az is csak azért történt, mert útiközben itt is, ott is elhullott melőlle néhány jóbarátja. Nem a bá­nyarém, nem Is betegség hullajtottá ld őket a sorból, hanem azok a válasz­útok, amelyek szinte derékszögben haj­lottak el az egyenestől, s ilyenformán sodródtak el Kusz János mellől. — Nem volt más bűnük, csak any- nyl, hogy gyengék voltak. Persze nem minden tekintetben, mert akkor is, most is meg lehetett volna szakajtani őket a munkában. E z az „akkor” a harmincas évek elején a bányatanácsos urak idejében kezdődött. Abban a rafináltan „demokratikus” Időben, amikor a bányásznak nem kellett még felelnie az elmúlasz- tott műszakokért. Talán az aknász morgobt érte, mert feljebb alig. vagy egyáltalán nem vettek tudomást róla. Pallérnak ott volt a család és a há­ny akonzum. Az egyik kenyérért kő- vetelődzött, a másik eladósodással fe­nyegette a „gyenge” embert. És mi­lyen volt az ember? A könnyelmű em­ber? Kusz János szerint olyan, aki ha egyszer már megvásárolta az asztalt, akkor nem elégedett meg azzal, hogy négy széknek adjon körülötte helyet, hanem a sarkaira te hokedlikat állí­tott. Aztán hajszolta magát a fizetésig. Jelentkezett ünnepi műszakra, pótmű­szakra, kukorica áihtre, mindenre. Nem Is ebben jelentkezett a könnyelműsé­ge, hanem a fizetés szombatján. Ami­kor a cimborák észrevették, hogy a borítékjában több zörög, mint az övé­kében. Ilyenkor kezdték a cukkolást. •— Nagy marha vagy, komám. Ge-/ bére melézod magad, utána me« vi­saed a pénzt a konzumba, Hát ■»— te­tőd, ha még egyszer ennyit vinnél, el­nyelné azt is fillérig? Ilyenkor a koma (sajnos nem egy volt ebből a faltéból) eLgomdolkozott a nagy „igazságon” Persze nem egyedü. és nem a pénztár előtt, hanem attól fél órával távolabb a Szommer-kocsmában, ami igen alkalmas hely volt az igazsá­gok, a sérelmek tisztázáséra. Ott lehe­tett mérgelődni, erőlködni akár zár­óráig te. ha ugyan futotta odáig a pén­zéből. Az adósság meg nőtt, tovább kövéredett a konzumban, s addig sen­ki fia le nem számolhatott a bányá­nál, amíg az utolsó fillérig le nem tör­lesztette. Dehogy büntettek, dehogy neheztel­tek érte a „demokratikus lelkületű” bányaurak I De mi a csodáltait te, hi­szen ahogyan nőtt az adósság, véle együtt növekedett a nekibuzdulás, a birkózás is a lehetetlennel. Szóval ebéd közben Ilyen históriák­kal rontogatta Kusz János a vaddisz­nópörkölt felséges zamatét, amikor megkíséreltem vigasztalóbbra fordíta­ni a szót — Na, de hol vámnak már azok az idők. Azóta biztosan megokosod tax ezek az emberek is. — Hát olyik-olylk Igen, de nem mind. Azt mondják, ők ma is éppess úgy hajtanak, mint annakidején: —> Mit akarnak még tőlük? Azért a né­hány napért nyavalyognak, ami a fi­zetéskor vagy más néhanapján elcsú­szik? Hol itt a szabadság? Talán a mé­zesmadzag hűségjutalomban? Miért szólnak bele az ember magánéletébe is? Miért nem lehet passziója az em­bernek? Talán a kártya, a cigaretta. * myantta eme • MhM mm gaamm sí

Next

/
Oldalképek
Tartalom