Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

tm. januAr is 5 T§!fe& fám® «falast a fiataloknak! Soka a gyermek Pécsett? Néhány adat a város lakóinak természetes szaporodásáról Ismét a kertvárosi KISZ-lakásépítkezésrol Sóik szó esik mostanában Pécsett a lakosság természetes vizsgáljuk, a kép már semmi­esetre sem megnyugtató. Figyeljük csak meg az aláb­bi adatokat: Néhány hónap híján két éve, hogy hozzáfogtak az ifjú­sági lakótelep felépítéséhez Kertvárosban. Mint ismert, hetven lakásból álló egység felépítését tűzték ki célul a városi KISZ-bizottság irányí­tásával. Mivel az eredetileg egy évre tervezett progra­mot csak tavasszal fejezik be, s miután a tervbevett ezer óra helyett több mint kétezer órát kellett egy-egy családnak el­végeznie, a KlSZ-lakásépítke- zés sok vita és szóbeszéd tár­gya a városban. Kél ér — kétezer munkaóra Noha az építkezés meneté­ről. problémáiról már több esetben hírt adtunk, a viták, illetve újabb határidő eltoló­dások arra indítottak, hogy ismét szétnézzünk a lakótele­pen. A látvány a következő: égszínkék, narancssárga színű teljesen kész házak a lakóte­lep északi részén, tető nélkül ágaskodó falak a déli fron­ton. A mínusz tíz fok körüli hidegben ácsok kopácsolják a tetőgerendákat, máshol kandalló-csempéket húznak a fiatalok egy szánkón. A har­madik házban válaszfalat rak­nak a kőművesek, a munka tehát a zord tél ellenére is folyik tovább. Kukái Sándor, az építkezés fiatal vezetője elismeri, hogy a hosszú határidő-eltolódásban, illetve abban, hogy most is dolgozniok kell az építkezé­sen, a saját hibájuk is közre­játszott. A többi között: nagy fába vágták a fejszéjüket, sok volt kezdetnek az a 70 lakás, aminek építéséhez hozzáfog­tak. Az induláshoz és tapasz- j talatszerzéshez elég lett volna kevesebb is. Számításaik Sem voltak elég alappsak és nem vették figyelembe, hogy a pa- nelgyártashoz használt salak kitermelése a pécsújhegyi sa- lakhegyből túlságosan drága és időtrabló mulatság. Az in­dulás után legalább néhány kőművest, ácsot, illetve más szakmunkást kellett volna al- kalmazniok állandó jelleggel, amit nem tettek meg. Végül maguk a társulok közül sem mindenki remekelt szorga­lomban, illetve olyan odaadás­sal. ahogy az ügy megkívánta volna. Ezek voltak tehát a saját hibák; amit csak fokozott az 1962. évi salakhegyi robba­nás, illetve a tavalyi cement­hiány. Csupán a fentiek miatt öt drága nyári hónapot vesz­tettek el az építkezésen. Tel­jesen jogos tehát az a felte­vés, hogy ha az előbbiek nin­csenek, az építkezéssel már régen elkészültek volna. Mindehhez még hozzátehet­jük, hogy sok gondot okozott a tíz tonnás daru hiánya, nem beszélve más hiányokról. Amint látható tehát, a határ­idő-eltolódásokért nem lehet csupán a városi KlSZ-bizott- ságot, meg a társulókat okol­ni, sőt, az is megfontolandó, hogy övék-e a nagyobb hiba egyáltalán. Kifogások, mentegetőzés Ezt azért húzzuk alá, mert az ifjúsági lakásépítkezés tá­volról sem kapta meg azt a támogatást, amelyet megérde­melt volna. Néhány vállalat és intézmény — TÜZÉP, OTP, Vas- és Műszaki Nagykeres­kedelmi Vállalat — ugyan igen segítőkésznek mutatko­zott, a Baranya megyei Épí­tőipari Vállalat, s annak igaz­gatója, Nemeskéri László pe­dig szinte magáénak tartotta az építkezést, s minden tör­vényesnek mondható eszköz­zel támogatta munkájukat, más szervek azonban megle­hetősen közömbösen figyelték az ifjúság erőfeszítéseit. Nem hatottak oda, hogy a hiányzó cementet például — amely a nagy építkezések volumenéhez képest igen csekély mennyi­ség — a fiatalok megkapják. Hogy nem a levegőbe be­szélünk, azt mai esetekkel is példázhatjuk. A hetven lakás közül 30—32 olyan állapotban I van, hogy nyugodtan beköl­tözhetnének, ha a csatornázás meg a villany hiánya nem akadályozná Az új lakásokba ugyanis még egyik sincs be­szerelve, noha már december 31-re megígérték. Kifogások­ban, részben elfogadható és teljesen elfogadhatatlan men­tegetőzésekben ugyan nincs hiány a DÉDASZ-nál és má­sutt, mindez azonban nem megnyugtató, ha arra gondo­lunk, hogy a harminc fiatal család többsége albérletben él, miközben üresen áll a háza. Mindez azért is elszomorító, mert a KISZ lakásépítő akciói az egész országban elterjed­tek már, s szinte mindenütt sikert arattak. Nem teljes adatok szerint 1962. végéig 589 Ifjúsági lakást építettek az országban a fiatal társu- lók. Ebből 149 Baján készült el, abban a városban, ahon­nan ez az életképes mozgalom elindult. Szombathelyen a múlt év végén avattak fel egy KISZ-utcát, s a hírek szerint Sátoraljaújhelyen is végeztek már. Ez azért is figyelemre­méltó, mert az északi kisvá­ros fiatal lakóit a pécsi ta­pasztalatok lelkesítették fel, s a kertvárosi építkezés terveit kérték el, arra hivatkozva, hogy némi módosításoktól el­tekintve nekik is megfelel. As ifjúsági lakásépítkezések tehát az egész országban öregbítet­ték a KISZ tekintélyét, egye­dül Pécs, a mi városunk volt az, ahol az építkezés történe­te ilyen sajnálatos epizódok­kal párosult ötven újabb vállalkozó A kellő támogatás hiánya a városi KISZ-bizottságot is le­hangolta, s nem túlságosan lelkesedik egy újabb lakás- építési akció megindításéért. Az előzmények után érthető is, bár nem helyeselhető. Az ifjúsági lakásépítkezés gondo­lata ugyanis a kedvezőtlen mozzanatok ellenére is nép­szerű. így gyakran látni fia­talokat az új lakótelep körül, amint a sokszfnű házakat né­zegetik. Bemennek a lakások­ba, s nagy tetszéssel állapítják meg, hogy a lakások igen szé­pek és kényelmesek, s a há­rom szoba, fürdőkád, vil­lanytűzhely, villanybojler stb. után a lakúsok ára Igen olcsó. Sokszor megkérdezik Kukái Sándort, az építkezés vezető­jét, hogy mikor kezdődik új akció, mert ha elkezdődne, akkor jelentkeznének. A fiatal társulók véleménye szerint legalább ötven vállalkozóra számíthatnánk egy új akció esetén. Mindez nemcsak elgondol­koztató, hanem figyelmeztető is. Arra figyelmeztet bennün­ket, hogy a fiatalok helyes törekvéseit, Jó kezdeménye­zéseit több támogatásban kell részesíteni, mint ez idáig tet­ték. Magyar László szaporodásáról, a születések és halálozások arányának ala­kulásáról. Vannak, akik állít­ják, hogy városunkban sok a gyermek, mások az ellenkező­jét bizonygatják. Vannak, akik helyeslik, mások elítélik váro­sunkban azt a fejlődési Irányt, melyet az utóbbi években a népesedés mutat A különböző vélemények képviselőinek mindegyike nagyon megszív­lelendő érveket sorakoztat fel álláspontjának igazolására. A nagy érdeklődés — úgy gon­dolom — indokolttá teszi, hogy a közzétett statisztikai adatok alapján a kérdést kissé köze­lebbről • megismerjük és ele­mezzük. FÉL ÉVSZAZAD STATISZTIKÁJA A városok természetes szapo rodása több okból — melyek­kel ezen a helyen bővebben nem foglalkozhatunk — vi­lágszerte kedvezőtlenebb az országos átlagoknál. Pécs sem kivétel. Ha városunkra vonat­kozóan az elveszületések és a ■halálozások számát, tehát a természetes szaporodás két té­nyezőjét hosszú időre vissza­menően szembeállítjuk, nem egy olyan időszakot találunk, melyben a természetes szapo­rodás negatív előjelű ered­ményt ad. Ebből az alapállás­ból kiindulva tehát egyáltalán nem tekinthetjük aggályosnak, hogy a természetes szaporodás jelenleg is nulla körül mozog. Ha azonban az élvesziiletések- nek és halálozásoknak a la­kosság egészéhez viszonyított arányát nemcsak abszolút szá­mokban és nemcsak globáli­san, hanem részleteiben is Nincs ötös A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása alapján a második Játékhé­ten — nem végleges megál­lapítás szerint — öttalálatos lottószelvény nem érkezett. Négytalálatot 45 fogadó ért cl, nyereményük egyenként 97 678 forint. Három talála­tot 4677 fogadó élt el, nye­reményük egyenként 469 fo­rint. Két találatot 124 081 fogadó ért el, nyereményük egyenként 17 forint 70 fillér. PARÁZS Egyik erre költi a fe’eslegét, a másik arra. amióta világ a világ. Kusz János észreveszi a kérdező szándékomat, mert azonnal nyugtázza: — Há t persze, hogy megpróbál tunk már mindent velük. Legalábbis én mindent. Rábólogattak, fogadkoztak, ideg-óráig tartották is az ígéretet. De csak az új fizetésig. Éppen úgy. mint régen. Csakhogy ma nincs bánvakon- zum. nincs aki átmentse az adósságot a másik, a harmadik, a'tizedik hó­napra. Ne is legyen annak, akinek nincs szégyene. Kijavítja magát — Nincs rá szükség. Csak körül kell nézni. Aki egy csepet is megbe­csüli magát ki mondja meg arról, ha kiöltözköd'k, hogy bányából jött-e vagy épDen a hivatalból. Azért, ahogy mond­tam is, én beszélek velük, én a mai napig is barátságot tartok ve.ük... Kusz János igen, de rajta kívül ki még? M ert én meglátogattam egyet közülük. Nem írom le a ne­vét, a lakcímét, mert... Mo­dem. összkomfortos lakásban lakik. De a csengő süket az ajtaján. Előbb diszkréten kopogok, mert motoszkál ást hallók belülről, de aztán dörömbölnöm kell, amíg nagy- nehezen kinyitják az ajtót. — Elnézést, de éppen klozeton völ- tam, — és félszegen hátra is mutat. Követem a mozdulatát és rábólin­tok. Igaza van. tényleg klozét. Pedig beljebb valami fürdőkádra hasonlító ífcdmafossáigot is látok, meg boiler' is a kád fölött. Elérti a viz&gálódásomait: — összkomfortos lakás — Mondja akadozva, de indulatosan hozzáteszi: —* ha mást nem is, ennyit azt hiszem megérdemeltem a sokéves bányászko­dásért Megmutatja a konyháit. Elhanyagolt füstölőire emlékeztet Bevezet a szobá­ba is. Egyszer húsz évvel ezelőtt a budapesti VaJéria-teepen láttam hoz­zá hasonlót, pedig ... — Háiromszárnyas ablaka van, •— mondja — és nézze miilyen szép a ki­látás ... Valami batyu formát kap le a szék­ről és hellyel kínál. De az invitálásban több a riadalom, mint az udvariasság. — Meg akartam kérdezni, hogy miért jötit, de hát úgyis megmondja,, igaz-e? — Tréfálkozó formán felnevet, de utána újra felipaprikásodik. — Mert ha nem tudná, ezt a lakást már eipályázták volna tőlem, nem is egy­szer! Gyanakodva fürkészi a tekintetem. — Nem, én egyáltalán nem a lakás miatt jöttem. — Hirtelen nem is tu­dom, mit mondjak. — Voltaképpen azt szeretném tudni, hogyan él, mert úgy hallottam, nyugdíjazták. — És érzem, hogy beleestem a saját suta kelepcémbe. Valami SZTK-snak vagy minek vélhet, amitől még jobban meg­bátorodik. — És ez csak most jut eszükbe?! Mikor volt az már?! Ha akkor nem volt gondjuk rá, nem tudom, honnan jött ez a hirtelen jószívűséig. Nincs szükségem patrónusokra. Mégis, szinte minden átmenet nél­kül panaszkodni kezd. — Irigyelnek, ennyi az egész. Mert amíg dolgoztam, pénzem volt, nevem volt, mindenem volt. Most. nincs pénz, nincs becsület sem ..; Hát mit gondol — tüzesedik neki —, miire futja abból az ezerogynéhány forintból. Feléli az ember. Éppen hogy elég a kis göncre, tflnlmwir. hma cg/atMAvsb # — Milyen egyebekre? — Hárt a lakbérre a villanyra, meg a... meg a... Sehogy sem találja ki, mire még. — „Segítek” neki. — Hát igen, arra is adni kell, hogy az ember nem szerzetes. Elvégre ... Szemmel láthatóan örvendezik a „segítségen.” — Na látja, ezt Irigy ük tőlem. Azt a kis italt. Pedig jutott is, maradt is. Felneveltem a családomat. A fiamat, a lányaimat. Lehűtöm a hevülését. — De én úgy hallottam, hogy az egyik fia ... — Tudom mit hallott. Csavargó lett be’ő’e. Két éve. télen egyszer Itt járt nálam, boglyasán, rongyosan, Tudja mit csináltam vele? Megmondtam ne­ki, hogy az én lakásomban, az én ne­vemmel nincs helye a csavargóknak. Aztán elkergettem. Azóta sem láttáim. — Na és az nem jutott eszébe, hogy az a rongyos, boglyas fiatalember a maga véréből való? Semmit sem saj­nálta? Indulatosan bélékaszál a levegőibe, valami haragosat akar mondani, de hirtelen mintha megbénult volna a karja, beleejti az ölébe. Sir. Vagy csak én vélem így, mert a két öklével gyanúsan e'.maszatolja az arcát. — Szégyellem . s s — Kit? Mit szégyeW? — Hát őt is, meg mit tudom én.„ R ettenetes élmény. Szívbe mar­koló ez a szégyenkezés. Nem is tudom hogyan köszöntem él tőle. De elcipeltem magam­mal a szégyenkezését, az em­beri öntudat e pislákoló kis parazsát, hogy megmondhassam: Nincs eldob­ni való, ames reménytelen ember. Pálinkás OHmk Pécsett évente 1000 lakosra jutó Időszak: élvesztLet -sek halálesetek száma: Természete® szaporodás fős 1900—1910 25.4 1911—1920 2i ,0 1921—1930 22,fi 1931—1340 18,1 1941—1945 U,1 25,4 0,0 10,?-9,? Í3,1-0,S 18, V-0,f 14,4-0,? A táblázat mindenekelőtt igazolja, hogy Pécs természe­tes népmozgalmának eredmé­nye a századfordulótól a fel­szabadulásig terjedő 45 éj átlagában negatív, a legtöbb évtizedben a nulla körül moz­gott. Az évszázad második ti­zedében a népesedési index ugyan sokkal kedvezőtlenebb a' többi evisaed arányamaJ, okát azonban megadja a 4- lágháború magas hálá'nzasi aránya, melyet a háborút köz­vetlenül követő évek ma °as születési arányszáma sem :u- dott kiegyenlíteni. És most folytassuk az adat, sort a felszabadulástól máig^ évenkinti részletezéssel; 1000 lakosra Jutó Mrt születések halálesetek természetes száma: szaporodás fői 1949 14,6 14,» —0,5 1947 15,6 11,9 +3,7 1948 15,9 10,8 +5,1 1949 15,8 12,5 4-3,3 j-5,0 1930 17,4 12,4 1951 17,í t3,0 4-4,, 1952 17,0 13,1 13,7 H,í 1953 23,0 4-9,3 1954 22,6 13,1 f»,r 1955 21,3 11,0 4-!M 1958 19,4 12,1 +7,3 1957 16,0 12,5 12,« +3.5 195« 17,9 +5,4 1959 16,9 12,4 +4J 1960 13,9 10,1 +3J 1961 13,1 9,9 1U5 +3.» 1962 IM +M Az adatok szerint a termé­szetes szaporodási index a fel- szabadulás óta eltelt években pozitív előjelű, azonban 1946 óta — négy év kivételével (1953—1956) — az élveszületési arány nem éri el a harmincas évek szintjét és különösen 1980 óta alatta marad a há­borús évek (1941—1945) ará­nyának is. Annak magyaráza­tát tehát, hogy a természetes szaporodási index még pozi­tív, nem a születések számá­nak kedvező alakulásában, hanem a halálozások nagy fokú csökkenésében találjuk meg. FELÉRE CSŰRKÉNT A HALÁLOZÁSOK ARANY- SZAMA . A halálozási index a felsza­badulás óta csak néhány év­ben haladta meg a századfor­duló halálozási aránvszámá- nak felét. A kedvező arány­számot nagyobb részben az élettartam meghosszabbodása, kisebb részben a csecsemőha­landóság alacsony aránya ala« kft ja ld. Természetes követ­kezménye tehát a lakosság „elöregedése”, ami miatt a kö- vetkező években a halálozási arányszám fokozatos növeke­désével kell számolnunk, a természetes szaporodási index hamarosan eléri ismét a nul­lát. sőt — ha a születések szá­mában fordulat nem áll be — negatívvá válik. Elképzelhetet­len ugyanis, hogy a halálozási arányszám tovább, legyen csők kenthető, mert az élettartam meghosszabbodása miatt to­vábbélő korosztályok most már elérték a jelenlegi átla­gos élettartam határát. Az élveszületések számának alakulását illetően nem javult a helyzet az 1963-ban sem. Az első három negyedévről eddig rendelkezésre álló adatok — összehasonlítva az előző év azonos időszakával — a követ­kező képet mutatják: KlveszQletések száma Halálesetek száma Természete« szaporodás fó Brt L n. m.­L n. m. M negyedben N i negyedben J 1962 402 375 330 1107 326 436 262 1024 1963 365 407 408 1180 320 296 237 853 i_n.ni.- oegyedbesi 3 +7« -«1 +« +8* +« +111 +171 +327 Átszámítva évi viszonylatra, az 1963. évben várható élve- születési arányszám 12.6 ezre­lék lesz. Tovább javult az el­múlt évben a halálozási arány (évi viszonylatra átszá­mítva: 9,1 ezrelék), így az év végével a természetes szapo­rodási index további javulása várható. Ennek ellenére sem csökkennek aggodalmaink, hi­szen valóságos javulást csak az elveszületések arányának jelentős emelkedése jelentene. HARMINCKÉT FELESLEGES TANTEREM?' Hogy a gyermekek számá­nak csökkenése milyen mére­tű, az alábbi adatok szemlél­tetik. Az adatsor egyszerű ko­ros írással készült és azza^ a feltételezéssel, hogy az élve- született gyermekek vala­mennyien elérik a óvodás, il­letve az iskolaköteles kort. (Az elhalálozási valószínűséget te­hát nem vettem figyelembe): Az óvodáskorú gyermekek száma tehát öt év alatt 456 fővel, az Iskolaköteles korú gyermekek száma pedig 8 év alatt 1465 fővel csökken, ami 40 főt számítva egy osztályra, nem kevesebb, mint 32 tan ter­met tesz nyolc év alatt feles­legessé. Ugyancsak a kedvezőtlen születési arány következmé­nye, hogy as egy családra ju­tó létszám Pécsett, az I960, évi népszámlálás adatai sze­rint 3,11, az egy családra jutó gyermekek átlagos száma 1.08 volt és ez az igen kedvezőtlen arány a népszámlálás óta to­vább romlott Két szülő tehát csak egy utódot hagy maga után, vagyis a város lakóinak természetes csökkenése mai méreteivel a geometriai halad­ván y szabályai szerint követ­kezik be. ÉS A TÖBBI VAROS7 És végül nézzük meg, mi­lyen a születési anányszám hazánk többi nagyvárosában. Az 1962. évben ezer lakosra jutó születések száma Buda­pesten 8,1, Miskolcon 12,8, Debrecenben 12,3, Szegeden 9,4 volt. Úgy gondolom, ezekről az adatokról, városunk természe­tes népmozgalmának jelenle­gi helyzetéről és főleg követ­kezményeiről érdemes gondolkodni! Dr. Kelta János Mezőgazdasági munkák­ban is járatos ASZTALOS SZAKMUNKÁST Tanárképző Főiskola Me­zőgazdasági Tanszékére azonnalra keresünk. Jelentkezés Pécs, Ifjúság útja 6. szám alatt napom"* de. 9—12 között - víi‘/í gazdasági Tanszéken. ■ i v t Ef A Pécsett született Iskolaköteles óvodáskorú (6—14 éves) (3—6 éves) gyermekek száma: 4307 4883 4688 4518 4361 14 055 14 174 14 329 14 350 14 442 13 905 13 186 12 590 1963 1964 1985 1966 1967 1968 1969 1970

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom