Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-31 / 25. szám
Mire As n. Huszonötezer adag étel ötvenkét étteremben Mit mutat a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat statisztikája? Faipari gépeket gyártanak Pécsett A Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat éves statisztikája pontosan tükrözi, hogy mit fogyasztunk félkészételekben, hidegtálakban. Ötödik éve, hogy a vállalat rendszeresen gyártja a konyhakészés félkészételeket a háziasz- szonyok „második műszakjának” megkönnyítésére. Menynyire sikerült ezt megvalósítani? Siítner kaszinótojás — Létrehoztuk a félkész árut gyártó üzemet az új-me- csekaljai korszerű munkás- szálló konyhája mellett, a hidegkonyhai készítményeket a Dózsában állítjuk eló. Néhány számadat a forgalom fejlődéséről: az első évben 500 000 forint értékben gyártottunk félkész áruféleségeket, tavaly pedig már megközelítettük a 3 millió forintot. Ez azt jelenti, hogy negyedmillió adag félkészételt készítettünk elsősorban a pécsi háziasszonyok számára. Ehhez kell még szá unítani a hidegkonyhai készítményeket, amelyekből tavaly 800 000 forint értékben termeltünk. Ez is 100—120 ezer adagot jelent kaszinótojásban, sonkaroládban és borjúgalan- ünban. Sokat jelentett számunkra, hogy megnyithattuk tavaly a Kossuth Lajos utcában a finom falatok boltját, amelyben félkész, konyhakész és hidegkonyhai termékeket árusítunk — mondta Jozifel: János elvtárs, a vállalat igazgatója. Az igaz, hogy a finom fa- llatok boltja megnyerte a lakosság tetszését s egyre emelkedik a forgalma. Havonta 110—130 000 forint értékben adnak el 1,80—8 forintos darabonkénti áron készítményeket. Sajnos, már születése pillanatában szűknek bizonyult az üzlet. Éppen a nagy érdeklődés és fokozódó forgalom megkövetelne egy tágasabb, bemutatásra és fogyasztásra sokkal alkalmasabb helyiséget. Az Üzemi Vendéglátó Vállalat fő profilja a közétkeztetés. — Tavaly például a 105 millió forintos évi forgalomból 84 millió forint jutott az ételeladásra és több mint 25 ezer adagot szolgáltunk fel naponta az 52 étteremben. — Különösen megugrott a köz- étkeztetés az utolsó negyedévben, amikor naponta közel 28 ezer adagot szolgáltunk ki. Nálunk az összes forgalmon belül az ételfogyasztás aránya eléri a 80 százalékot és csak 20 százalék jut egyéb áruféleségre, köztük italra. Huszonhét önkiszolgáló étterem A vendéglátás korszerűbb, gyorsabb és kulturáltabb formája az önkiszolgálás, amit a főváros után Pécsett vezettek be először. A vállalatnak jelenleg már 27 önkiszolgáló rendszerű étterme van, ami azt jelenti, hogy összes üzemeinek több mint a felében gyorsan, korszerűen étkeztetik a dolgozókat. Csak tavaly négy önkiszolgáló étteremmel gazdagodott a vállalat. A továbbiakban, Jozifek elvtárs az idei tervekről és fejlesztési lehetőségekről tájékoztatott. — Ebben az évben 12 étteremben bevezetjük az üzemi á la carte étkeztetést. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók étlao szerint, kedvüknek megfelelően étkezhetnek. Többek között bevezetjük az á la carte étkeztetést az ércbánya három éttermében, az új-me- szesi munkásszállóban, de kérték a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál is, valamint a Tanárképző Főiskolán és az Orvostudományi Egyetemen. Az idén tíz üzemi büfé nyílik, bővíteni szeretnék a finom falatok boltját, amire ígéretet kaptak a városi tanács kereskedelmi osztályától, a Kazinczy étterem udvarát kerthelyiséggé alakít-. ják át. Hat újabb önkiszolgáló éttermet adnak át rendeltetésének. A hidegkonyhai félkész és konyhakész ételek termelésénél húsz százalékos növekedést terveznek. Ebben az évben befejezik a központi húsüzem bővítését és korszerűsítését. Ezeknek a feladatoknak a maradéktalan végrehajtása érdekében a vállalat kidolgozta és minden üzemnek kiadta a feladat-tervet. A Vodászkürt-kombinát — A jelenlegi üzemek, éttermek, feldolgozók, konyhák megfelelnek-e a fokozott követelményeknek, a lakosság igényeinek, a 112 millió forintos évi forgalomnak’ — Csak azt tudom mondani, hogy igen nagy szükség lenne sokoldalú fejlesztésre. Természetesen nem minden a beruházáson múlik csak, mert már azzal is javíthatnánk a vállalat dolgozóinak helyzetén. a raktárgondokon, ha az évek óta folyó vita eldőlne és megkapnánk saját helyiségünket, amelyet jelenleg a FÜSTÉRT használ a Rózsa Ferenc utcában. Jelenleg még nincs helye a hidegkonyhai készítményeket gyártó üzemnek, amit a közeljövőben, az egyetemi városrész építkezése miatt meg kell szüntetnünk. Az igények, mint azt a statisztika is bizonyítja, évről évre növekednek és terhelik hálózatunkat. Az étkezési igényeket sem mi, sem a többi vendéglátó vállalat nem tudja maradéktalanul kielégíteni. Ezért is született meg a döntés, hogy még ebben az évben megkezdjük a Vadászkürt vendéglátó kombinát tervezését, ahol az elképzelések szerint nagy befogadó képességű, korszerű önkiszolgáló étterem, bisztró fogadja a yendégeket.. ä — Mikor? — ügy tudom, hogy először bútorház lesz ■ az épületben és közben készíttetik a terveket. Majd később, néhány év múlva kezdené meg üzemelését, mint vendéglátó kombinát, Gáldonyi Béla A Pécsi Fémipart Vállalat lakatos részlege ebben az évben is különböző faipari gépeket gyárt. Az ÉRDÉRT rendelése alapján faforgács bálázó gépeket készít és folyamatosan szállítja azokat. Ugyancsak a lakatos részlegben gyártják a rönkrákó gépeket. Pécsi kerámia Villányban Villányban, a híres vőrős- jor házájában az Állami Gazdaság reprezentatív borkóstolót nyit. Az ízlésesen berendezett helyiséget a Pécsi Porcelángyár kerámia tárgyaival díszítik. A héten elkészült és rendeltetési helyére száll, tettek a négyzetméternyi nagy- ágű kér—.-ia fal”.ínét, amelyet egy régi, 1700-as évekből származó viaszpecsét min* .ája lapján alkotott a fvár 3gyik mű- ' ze. Egyébként ez lesz a borkóstoló „cégére” is. A fali csc-ipekép jellegzetes lányi tájat ábrázol. U""’ n- csak a pecsét mintázatát használták fel a fél literes villányi kulacs megformázásánál. Az igen tetszetős, finom vö- össel töltött kerámia kulrcs- csal a borvidék külföldi látogatóit ajándékozzák majd meg. Az Alkony utca lakói között NEM NÉZTEM utána, mikor alapították, de úgy hozzá tartozik már Pécshez, mint a négytomyú dóm vagy a Misina tető. Szinte öröktől való. Pedig a környezete ugyancsak megváltozott. A lovasparádék egykori mezejét előbb szerény reptér, majd kápráztatóan mai városnegyed foglalta el négyszögölenként néhány év leforgása alatt. És hol van már a háta mögött borzongató ótemető? Élet foglalta el annak is a helyét. Vadgesztenyfáiról rég elszámyalt már az utolsó kuvik pár is, elriasztotta őket a hajnali, az esti katonanóta. Laktanya épült a rég névtelen sírok fölé. De a piroscserepes telep érintetlenül áll még a Tüzér utcát és az Alkony utcát szegélyező kőkerítés mögött. Még a hivatása is a régi, azt is megőrizte, ügy tűnik, hogy csak a táblát cserélték ki a kapu bejárata fölött. Húsz év ellőtt ez állt rajta: Pécs város szegénytelepe. Ma ez olvasható: A városi tanács II. sz. Szociális Otthona Van-e különbség a kettő között, vagy talán ma is az elCikkünk nyomán Sok barna arcon felragyogott az öröm —- Hogy Is hívják a kislányt? — kérdem az asz- szonytól, aki meghívott bennünket putrijába, hogy ismerkedjünk meg körülményeivel. — Kosztics Ágnesnek — mondja —, hétéves, de nem tud iskolába járni, mert nincs ruhája. A kis Ági ott ül az ágy sarkában és szép, okos, fekete szemével figyel bennünket, olyan mint egy hindu kislány, finom vonásaival, meleg tekintetű szemével. Pár perc múlva már mind annyian ott vagyunk az alsószentmártonl iskola egyik osztálytermében, ahol magasra halmozva állnak a ruhák, cipők, legalább 60 gyermek felöltöztetésére elegendő mennyiségben. Kosz- ticsnéval együtt válogatunk a ruhák között, azt akarjuk, hogy a szép kis Ágnes már holnaptól kezdve ott üljön az elsősök között, legyen meleg ruhája, cipője. Pár perc múlva Ágnes mosolyog, a meleg ruhácskák meleggel árasztják el kis testét, és meleggel öntik el a mi szivünket is, akik újból visszatérünk a faluba, mert megígértük a cigányoknak, hogy segítjük őket. Együtt állunk a tanteremben Ferenczi Istvánné- val, a megyei tanács nőbizottságának elnökével, Gusz- tonyi Károllyal, a Köztársaság téri iskola igazgatójával és a község • vezetőivel. Együtt is érkeztünk a faluba. Kocsinkat zsúfolásig megtöltöttük a szeretettel összehordott sok-sok ruhával, ajándékkal, mindazzal, mit a megyei tanács dolgozói és a Köztársaság téri általános iskola Fábián Béla úttörő-csapata és szülői munkaközössége összegyűjtött. Persze ez csak a kezdet. A sok csomagnak csak egy kis hányada fért be kocsinkba, de így is sok barna arcon felragyogott a mosoly. Talán két hét sem telt el azóta, hogy „Fény és árnyék a cigánytelepen” címmel megjelent egy riport e lap hasábjain és problémákat vetett fel, gondolatokat igyekezett ébreszteni. Pár napra a megjelenés után hivatalos szervek, iskolák már értesítettek, hogy megtalálták a segítés módját. A megyei tanács vb-a rövidesen arról tárgyal, hogy a cigánytelepek még nem iskolaköteles apróságainak bölcsődéket és óvodákat létesítsenek, ahol a gyermek azon túl, hogy megtanulja a magyar nyelvet, felkészülhet az iskolára és nyugodtan ülhet majd be az első osztály padjaiba, mert képes lesz arra, hogy lépést tartson. Azt mondottam, hogy iskolák is megtalálták a segítés módját. A már említett iskola vezetősége úgy határozott, hogy az alsószent- mártoni iskolát patronálni fogják. Állandó jellegű kapcsolatok megteremtéséről van szó. Ezért is folytatott elmélyült beszélgetést látogatásunk folyamán Fischer Ferencné alsószentmártoni és Gusztonyi Károly Köztársaság téri iskola- igazgató. — Több mint 700 gyermek jár iskolánkba — mondja Gusztonyi elvtárs. — Közreműködésükkel a legsürgősebb problémákat kell megoldanunk. Olyan helyzetbe kell hozni az alsószentmártoni gyermekeket, hogy iskolába járhassanak. Nagyon sok minden gyűlt össze pár nap alatt, ezt a sok ajándékot legjobb úttörőink Vass Ottóné úttörővezetővel és a Szülői Munkaközösség elnökével jövő héten kiviszik és ott az iskola osztja szét elsősorban az iskolába járó gyermekek között. De kapnak külön ajándékot azok a gyermekek is, akiknek mozgósítására újabbak kapcsolódnak be az iskola munkájába vagy azok, akik az iskola tisztaságára vigyáznak és az úttörőcsapatban jó munkát végeznek. Másik feladata a patroná- lásnak a politechnikai oktatáshoz szükséges segítség megoldása, iskolánkban a gyermekek látogatása, műkedvelő műsorok cseréje. Ez persze csak a kezdet, az élet igényei szabják majd meg mindazokat a tennivalókat, amelyek szükségessé válnak. — A megyei tanács nőbizottsága — kapcsolódik beszélgetésünkbe Ferencziné — ellátja a gyermekeket olyan anyagokkal, amelyek szükségesek az iskolai kézimunka-órákhoz, ugyanakkor szintén szeretnénk meghívni gyermekeket hozzánk a tanácsra, ahol elbeszélgetnénk velük, megajándékoznánk őket. Nekem is van három gyermekem, hozzánk is meghívok majd három olyan korú gyereket, mint az enyémek, hadd töltsenek együtt pár napot. Igen. Töltsenek együtt pár napot, ismerkedjenek meg azokkal az életfeltételekkel, amit mi már megteremtettünk. Ébredjen bennük igény a jobb után. A nagyobb gyermekekkel beszélgetve felszínre jöttek ezek az igények. Van, aki pilóta, szerelő, lakatos, villanyszerelő, tanítónő, gyorsíró akar lenni. Vannak sokan, akik csak kis telepi világukat ismerik. Ezt a telepi világot is szebbé lehet tenni akkor, ha munkaalkalmat biztosítunk. Az emberek eljárnak az állami gazdaságba, kesztyűgyárba, faipari vállalathoz és még sok helyre. Az otthon maradt asszonyok is dolgozhatnának. Szinte mind egyikük tud kosarat fonni, üveget bekötni. Nem lehetne-e részükre egy kihelyezett üzemrésszel telepi munkaalkalmat biztosítani? Azt hiszem, igen. Lehet, hogy voltak már ilyen kísérletek és kudarccal végződtek? Azt hiszem, akkor is megéri az újabb próbálkozást, mert a munkaalkalom nemcsak kenyérkeresetre, hanem nevelésre is feltétlenül alkalmas. Ez az a terület, ahol elsősorban nevelnünk kell. (Takács) vetélt, kisemmizett öregek menedéke? Az utcáról nézve az. A lombja vesztett lugasok alatt bicegő szomszédoló kis- öregek épp úgy óvakodnak rá a görbe botokra, mankókra, mint a bóbitás apáca-nővérek idején és az arcukra is- húsz év előtti jeleket rajzol a keserűséggel cipelt reuma. De ha belépsz a kapun és bekopogsz az első, a második, a tizedik ajtón, lassanként elfelejted az iménti uniformizált képet. Minden szoba kényelmes, nyugalmas családi fészek, pedig a függönyök, a térítők, a bútorhuzatok egyformasága az intézmény kissé feszes, de mindazonáltal helyes rendjére figyelmezteti a lakót, a látogatót ÉS MI AZ, amivel mégis csak kilépnek egy kevéskét ebből a „feszességből”? Mi az, amivel sajátos melegséget, hangul >t kapnak egyenként is a lakószobák? Az, amit odakint vagy odahaza észre sem vennél, mert „semmi” az egész. Vagy legalábbis annyi, hogy barátságosabbá teszel vele egy csupasz falat vagy szobasarkot Azonban itt, ezekben a szobákban egy családi kép, ’ egy akvarell vagy akár egy cserép virág megrendítően nagy jelentőséggel bír. Ha elvennéd, ha megtiltanád, nemcsak a tulajdonosát lopnád meg végzetesen, de megcsú- folinád vele a gondolatot, a gesztust is, ami létet adott e sajátos hivatású intézménynek. Nem vagyok lélekbúvár, de hiszem, hogy Horváth néni ágya fölött lélekmentő talizmán az egvkori esküvői képe és hiszem, hogy Witzmánn néni 88 évéhez még egynéhányat hozzátiktakol az a matuzsálemkorú falióra, amit talán nem is időmérőnek, hanem ereklyének hozott be magával az otthonba És miért kételkednék abban, hogy a még mindig szemüveg nélkül olvasó, 91 éves Rémes Jánost éppen a mindig égő pipája és a 400 oldalas agyon olvasott bibliája serkenti, segíti át még további pipás, bibliás évekre. Járom a szobákat és a feljegyzett életkorokból furcsa statisztikát eszkábálok a jegyzetfüzetembe. Százhatvan ember, százhatvan gondozott, s túlnyomó részt jócskán hetven éven felüliek. Nagyon óvatosan 12 000 esztendőt számolok' össze és megpróbálom összehasonlítani a „kinti" öregek életkorával. És milyen eredményt kaptam? 1500 esztendőt a szociális gondozottak javára. Persze csalóka számok ezek, nem is szabad még távolról sem komolyan venni, mégis elgondolkoztatóak. Mert igáz ugyan, hogy a gondozásra szoruló kisöregek már meg lehetősen magas korral lépik át az otthon küszöbét, de legtöbbjük leromlott kondícióval, zilált idegállapottal, amit idebent sokszor hosszú hónapokig még tovább fokoz a szokatlan környezet, a szokatlan rend, ama bizonyos testi-lelki „akklimatizálódás”, ami * falakon belül végül is otthont nyújt • számukra. HALLATLANUL nagy szerepe van ebben az orvo nak, aki egyenként méri fel és tartja nyilván a fajtáiban talán nem is olyan sok, de körülményeiben annál sokrétűbb diagnózist, amelynek alapján szinte személyenként szabja ki a legmegfelelőbb életrendet. És a nővér? Ha csak abból állna a mokkája, hogy felügyeljen a betegszobákra, vagy abból, hogy a fent járó gyengélkedőknek injekciót, gyógyszert adjon, gépiesen egyszerű lenne a dolga. Sokkal többet kell tennie és sokkal többet is nyújt ennél. Ö az, ők azok, akik talán nem is a szemükkel, hanem a szívükkel néznek körül a naponta ki tudja hányszor ismétlődő szobaviziteken, ök azok, ,akik nemcsak észreveszik, hanem méltányolják is az ügyeskezű Lili néni csodálatos pámahimzéseit, a 79 éves Sós Józsefné tüneményes kézimunkáit, ők azok, akik végighallgatják Szigeti mami saját alkotású érzelmes verseit és ők azok, akik szobáról szobára járva viszik, adják tovább a jó példát. Mit jelent ez? Nagyon sokat. Itt is, ott is újjáélesztik vele a pislákoló, hamvadé ambíciót, ami lassacskán elűzi a magas korral járó letargiát és szinte észrevétlenül átadja helyét egy könnyen veszendő kincsnek, az önbizalomnok. Mert jóllehet, hogy Lili néni vagy Sós Józsefné odakint is épp oly ügyességgel hímezte, horgolta a kézimunkáit, s az is lehetséges, hogy Szigeti mami sem itt, a szociális otthonban írta meg első versét, de kinek hímeztek, horgoltak, verseltek odakint? Hiszen legtöbbjüknek hozzátartozója sincs már és ha van is, énp azoktól kaptak legkevésbé dicsérő szót. elismerést. Itt meg egy egészen jelentős közösség, százhatvan ember naponta cső dálja, méltatja munkájukat, ügyességüket, EGYSZÓVAL ez az, ami toronymagasan az egykori „szegénytelep” lakói fölé he’yezi őkét. Helyesebben ez is. mert nagyon sok összetevője van még az otthon valóban szociális jellemvonásainak. A változatos étrend, a rendszeres kontrollvizsgálatok, a könyvtár, a tv és egyéb más szórakozási. időtöltési lehetőségek, külön-külön és együttesen is hozzájárulnak ahhoz, hogy az otthon lakói örvendetesen megjavítsák az életkorhatár grafikonját P. Gy. A Baranya megyei Építőipari Vállalat keres felvételre közgazdasági technikumi v. érettségivel rendelkező FIATAL FÉRFI MUNKAERŐT adminisztrAciös MUNKAKÖRBE. Jelentkezni lehet a válla' munkaügyi osztályán, RÁKÓCZI UT 5«. f
