Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-31 / 25. szám

XXI. ÉVFOLYAM ÄRA 50 FILLÉR 25. SZÁM Megkezdődött az országgyűlés Napirenden as 1964* évi állami költségvetés As ülésem térni Tett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Miniszter- tanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkárai és a kormány tagjak A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést, majd javaslatot tett a napirendre. A napirend a követ­kező: 1. Az 1954. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A parlamenti küldöttségek cserelátogatásairól és az interparlamentáris unió tevékenységéről szóló beszámoló; 3. Interpellációk. Ezután megkezdődött az első napirendi pont tárgyalása. Dr* Tímár Mátyás expozéja Az 1964. évi állatná költség­vetésről szóló törvényjavasla­tot dr. Tímár Mátyás pénz­ügyminiszter terjesztette elő. A miniszter elmondotta, aogy 1963-ban a szocialista ipar termelése 7 százalékkal, mezőgazdasági termelésünk — a kedvezőtlen időjárás ellené­re is — 4—5 százalékkal ma­gasabb volt az előző évinél — számos új nagy létesítmény­nyel gazdagodott az ország. Az állami építőipar több la­kást adott át, mint az előző évben. Számos új szociális és kulturális intézmény kezdte meg működését. A munkások és alkalmazot­tak egy főre jutó reáljöve­delme körülbelül 7 száza­lékkal volt nagyobb, mint az előző évben, a parasztságé ennél kisebb mértékben nőtt. A jövedelem növeke­désében szerepet játszott néhány tartós fogyasztási cikk árának leszállítása, az alacsony özvegyi nyugdíjak emelése és a szülési szabad­ság meghosszabbítása. Csökkentek a zöldség- és gyü­mölcsárak. A foglalkoztatottak számának emelkedése jelentő­sen hozzájárult a lakosság be­vételeinek gyarapodásához, Nemzetközi fizetéseink mér­lege általában a tervnek meg­felelően alakultak, azonban a kenyér- és takarmánygabona- termés kiesése jelentős, előre nem számított importot tett szükségessé. Mivel az európai országokban általános volt a rossz termés, főleg tengeren­túli, tőkés országokból kellett a hiányzó részt pótolni. Ezért, valamint a kohó- és gépipar export-teljesítményének lema­radása miatt az előttünk álló időszakban népgazdaságunk amelyet a túlórák nagymérvű többlete is növelt. A takarék- betétállomány kereken 3,5 mil­liárd forinttal 12,2 milliárdra emelkedett. Az életkörülmények alaku­lásának egyik mutatója, hogy a televízió-előfizetők száma egy év alatt csaknem másfél-, szeresére emelkedett és meg­haladta a 465 ezret. A kül­földre utazó magyarok száma meghaladta a félmilliót; közü­lük a nyugati országokba több mint százezer ember látoga­tott. Hazánkat körülbelül öt­százezer külföldi kereste fel. Az elért eredmények alap­ján bővülitek államháztartá­sunk bevételei és lényegében az előirányzat szerint alakul­tak a felhalmozási és fogyasz­tási kiadások. Meg kell je­gyezni azonban, hogy a legnagyobb bevételi tétel, állami vállalataink befizeté­se, elmaradt a tervezettől. Az önköltségcsökkentési ter­vek nem valósultak meg; ez részben a kedvezőtlen idő­járással függ össze, de azt is jelzi, hogy a termelékeny­ség növelése, a munkaszer­vezés, a technológiai és munkafegyelem megszilárdí­tása nem állott kellően elő­térben. központi kérdése az export, ezen belül a konvertibilis de­vizát biztosító kivitel fokozá­sa. 1964. évi népgazdasági ter­vünk a fejlődésnek az előző évinél valamivel nagyobb üte­mével számol és a nemzeti jö­vedelem mintegy 7 százalékos növelését irányozza elő. Az ál­lami ipar termelésének növe­kedése meghaladja a 7 száza­lékot. Az átlagosnál gyorsab­ban nő a vegyipar, a villamos energia, a gépipar, valamint az épfWanyagSpar termelése. Az ipar exportszállításának a termelés növekedésénél na­gyobb mértékben kell emel­kednie, A mezőgazdasági termelés­ben 5 százalékos növelést tűztünk ki céluL A beruhá­zásokra előirányzott 46 mil­liárd forint körülbelül 10 százalékkal haladja meg az előző évit, ezen belül jelen­tősen nőnek a mezőgazda- sági és a vegyipari beruhá­zások, valamint a lakásépít­kezések. Tovább növekszik a lakosság reáljövedelme is. E tervelőirányzatokon épül fel 1964. évi költségvetésünk. A költségvetés bevételeinek fő összege 92,9 milliárd forint, 8,5 milliárd forinttal több az előző évi teljesítésnél. Ha­sonló mértékben nőnek a költ­ségvetés kiadásai. A többlet- kiadásokból beruházásokra 2,7 milliárd forint, a termelőszö­vetkezeteknek nyújtott hite­lek, valamint hozzájárulások növekedésére 1,9 milliárd fo­rint jut. A közületi intézmé­nyek kiadásainak emelkedése 3,1 milliárd forint, amiből a szociális, egészségügyi és kulitu rális célokra 1,9 milliárd fo­rint jut. Fokozott takarékosságot Államháztartásunk 1964. évi előirányzatai reális, de nem könnyű feladatokat tartalmaz­nak. A beruházások és a kö­zületi fogyasztás növekvő igé­nyeivel az elmúlt évben , nem tartott lépést állami vállala­taink befizetéseinek emelke­dése. Szükséges, hogy a költségvetés e legfonto­sabb bevételi forrását ter­veinknek megfelelően ma­radéktalanul realizáljuk. Szükséges az is, hogy a be­ruházásoknál, valamint az intézmények gazdálkodásá­ban az eddiginél szigorúb­ban alkalmazzuk a takaré­kosság elvét. Ezért a kormány takarékossá­gi intézkedéseket határozott el, amelyek szerint a vállala­toknál és a közületeknél a létszámnövelés mértékét re-, dukálni kell és a beruházások­nál a közületi kiadásoknál megtakarításokat kell elérni az eredetileg tervezettel szem­ben — mondotta a miniszter, majd így folytatta: Államháztartásunk bevéte­leinek 81,2 százalékát a vál­lalatok befizetései adják, így a terv és a költségvetés vég­rehajtásának egyik legfonto­sabb előfeltétele, hogy e be­vételeket fokozzuk, hogy az önköltségcsökkentést és külö­nösen a termelékenység nö­velését jobban előtérbe állít­suk. Gazdasági fejlődésünk­nek ugyanis olyan fokára ju­£melfük a lakosság reáljövedelmét tettunk el, amikor a munka­erőgazdálkodásban új helyzet bontakozik ki. A mezőgazda­ságból nyerhető utánpótlás le­hetőségei sokkal kisebbek az eddiginél. A termelőszövetke­zetek gazdálkodásának javu­lásával, a jövedelmek növe­kedésével egyidejűleg számos dolgozó megy vissza a faluba a városi munkahelyről. A fia­talokból adódó utánpótlási le hetőségak szintén szűkültek, mivel ifjúságunk egyre na­gyobb része tanul hosszabb ideig Alapjában véve ezek pozi­tív jelenségek, de azt jelen­tik, hogy a termelés növe­kedését a létszámemelés he­lyett egyre inkább csak a termelékenység növelésével biztosíthatjuk. A nemzetközi összehasonlí­tások azt bizonyítják, hogy számos iparágunkban alacsony a termelékenység színvonala. A termelékenység növelésében döntő szerepe van a beruhá­zásoknak, a műszaki fejlesz­tésnek. Azok a hatalmas ösz- szegek, amelyeket az ipar és a mezőgazdaság beruházásaira fordítunk, éreztetik is hatásu­kat. Nem kisebbek azonban azok a tartalékok sem, ame­lyek a jobb üzem- és munka- szervezésben, a technológiai és munkafegyelem erősítésé­ben rejlenek. Sokat tehetnénk például a termelékenység növeléséért a belső szállítások és rakodások gépesítésével. Vállalatainknál e munkák ma jeletékeny férfi munkaerőt kötnek le. Az ilyen rakodó, cipekedő munkára egyre kevesebben vállalkoz­nak. A gépesítés viszont mesz- sze van attól a színvonaltól, amely általános fejlődésünk­nek megfelelne, holott: e gé­pek nem tartoznak a legbo­nyolultabbak közé. Érdemes erre a feladatra a KGM terü­letén nagyobb erőt összponto­sítani. A közlekedésben e probléma talán még nagyobb jelentőségű. A munkaerőhiány az elmúlt évben elsősorban az építő­iparban mutatkozott, s a tervezetthez képest a lét­szám évi átlagban 4—5 szá­zalékkal volt alacsonyabb. Ugyanakkor a nem megfe­lelő szervezés, anyaghiány és egyéb okok miatti állás­idők az összmunkaidő 25— 30 százalékát tették ki. Eb­ből 12 százalék körüli az úgynevezett elkerülhető vesz t es égidő. A munkát kevesebb helyre kell összpontosítani, ez egyéb előnyök mellett a folyamatos munkavégzést is jobban biz­tosítja. Nagyobb figyelmet keTl for­dítani az adminisztráció szer­vezésére, az ügyvitelgépesítés­re, már csak azért is, mert az új szervezetben az adminiszt­ratív dolgozók létszáma nem egy helyütt indokolatlanul megnövekedett. Uj, modem üzemeinknél az irodai mun­kát is korszerűen kell szer­vezni. Néhány szét a munkafegye­lemről. A dolgozó emberek nem egyformák. Egyesek ön- maguktól maximális teljesít­ményt nyújtanak, mások át­lagosan dolgoznak, vannak azonban olyanok is, akik a munkavégzés terén nem dicse­kedhetnek valami nagy ön­tudattal, ez utóbbiaknál a ve­zetésnek határozottan kell el­járnia: Ha a nevelő munka, az anyagi előnyök megvonása nem vezet eredményre, végső soron az elbocsátástól sem szabad visszariadni. A munkafegyelem erősítése a dolgozók döntő többségé­ben pozitív hatást vált ki, a munkások és alkalmazot­tak zöme nem nézi jó szim mel a „lógósokat”. A szer­vezettség és a fegyelem ja­vításában nagy szerepe van az „alsó parancsnoki kar­nak”, a részlegvezetőknek, művezetőknek, csoportveze­tőknek, akiknek minden se­gítséget meg kell adni e te­vékenységükhöz. A népgazdasági terv erede­tileg a tárcák igényei alap­A szocialista munkabrigá­dok ragyogó példái bizonyít­ják, hogy milyen teljesítmé­nyeket lehet elérni a munka szervezettségében, a termelé­kenység növelésében. A pénz­ügyminiszter ezután hangsú­lyozta, hogy a vállalati gazdálkodásban és a termelés irányításában fokozottan figyelembe kell venni a szükségleteket, a felhasználók, a vevők érde­keit. Elsősorban a termé­kek jó minősége és korsze­rűsége fontos követelmény. Tervezési és tervszerződési rendszerünkben a jelenleginél nagyobb lehetőségeket kell biztosítani a bel- és külkeres­kedelmi szervek, a beruhá­zók, általában a felhasználók követelményeinek érvényesí­tésére. Biztosítani kell azt, hogy a termelés rugalmasab­ban igazodjék a szükségletek­hez. Ez lényeges eleme an­nak, hogy azokat a negatív tendenciákat, amelyek a kész­letek felduzzadásában itt-ott mutatkoznak, mielőbb meg­szüntessük. Mivel adottságaink olyanok, hogy aránylag nagy külkeres­kedelmi forgalmat bonyolí­tunk le, e kérdések különö­sen fontosak a kivitelre ter­melt cikkeknél. A külkereskedelmi érdek­ből fontos és sürgős beruhá­zásoknak megkülönböztetett helyet kell biztosítani az elő­készítés, a jóváhagyás és a megvalósítás tekintetében. A Magyar Nemzeti Bank és a Beruházási Bank az elmúlt év során széleskörűen meg­vizsgált néhány olyan jelen­tős beruházást, amelynek cél­ja importanyagok termelése, illetőleg exportcikkek gyártá­sa. A jó tapasztalatok mellett feltárták, hogy ezeknél a fon­tos beruházásoknál is gyakori Változatlanul fontos cél az állattenyésztés hozamainak növelése. Mezőgazdaságunk belterjes fejlődése, a lakosság fogyasztása és nem utolsó sor­ban a kedvező kiviteli lehető­ségek érdekében 1964-ben fo­koznunk kell — még az előző évi kedvező eredményekhez képest is — a cukorrépa-, a gyümölcs- és zöldségterme­lést. Ez utóbbiak is megkí­vánják élelmiszeriparunk bő­vítését, modernizálását, rak­tározási, valamint szállítási kapacitásaink «élesítését, ján a létszámok növelésére 112 ezer főt irányzott elő. A létszám ilyen méretű emelése azonban azt jelentené, hogy a termelésfelfutás nem kielé­gítő mértékben táplálkozna a termelékenység növeléséből. Az ismert munkaerőhelyzet is alátámasztja, hogy e téren takarékoskodnunk kell. Ezért határozott a kormány úgy, hogy az összlétszám fél szá­zalékával mérsékelni kell a felfutást. Ez szerény követel­mény. Meggyőződésünk, hogy ennél lényegesen nagyobb tar­talékok rejlenek vállalataink­nál és ezeket mielőbb fel­színre kell hozni. A foglalkoz­tatottak száma így is mintegy kilencvenhatezer fővel nő. a kivitelezés nagymérvű el­húzódása. Ha csupán a vegy­ipar három nagy beruházá­sát: a Borsodi PVC üzem bő­vítését, a Tiszai Vegyi Kom­binát nitrogén műtrágya- gyárát és a BVK bővítésé­nek második ütemét néz­zük, minden egyes hónap késedelem több tucat millió devizaforint értékű termék importjának fenntartását teszi szükségessé. Szükséges, hogy valameny- nyi érdekelt gyárunk külön intézkedési tervben is felmér­je a lehetőségeket és a teen­dőket. Különösen fontos a kapcsolat szorosabbá tétele a kutatás és a termelés között. Népgazdaságunk fejlesztésé­nek legfőbb eszközei a beru­házások. Ez megköveteli, hogy erőnket a legfontosabb pon­tokra koncentráljuk. E téren a helyzet nem kielégítő — mondotta Tímár Mátyás. Az állami építőiparban az elmúlt évben például több mint 6500, az előző évinél 18 százalékkal több munkahelyen végeztek munkát. Az egy épít­kezésen dolgozó átlagos lét­szám 13,8 fő, kevesebb, mint az előző évben. Nem jobb a helyzet a tanácsi építkezések­nél sem. Nem egy megyében 2—300 helyen folyik beruhá­zás egyidőben. E szétaprózó­dás növeli az anyagellátási és a munkarő gondokat. Erélyes intézkedések szük­ségesek az egyidőben folyó építkezések számának csök­kentésére, a gyorsabb befe­jezésre. A beruházóknak mind a minisztériumoknál, mind a tanácsoknál foko­zott segítséget kell nyújta- niok az építési szervek ré­szére, mert közös érdek a kevesebb helyen, gyorsab­ban folyó építkezés. hogy állhassuk a versenyt a világpiacon és növeljük de­vizabevételeinket. E téren az elmúlt évben értünk el eredményeket, de a növekedés nem ellensúlyoz­ta a kenyér- és takarmány gabona-importot. Lehetősé­geink, természeti adottságaink folytán kedvezők és ezért szükséges az ezzel kapcsolatos feladatok áttekintése és be­építése terveinkbe. (Folytatás a 2. oldalon) Jobb minőséget Növeljük a devizabevételt * t k Az országgyűlés januári ülés szakának első napja. — Kép az ülésteremből

Next

/
Oldalképek
Tartalom