Dunántúli Napló, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

«m. jantjAr zs. IV^Pfö 5 il szer’:esz őség pe^ täjibäl Hová tűnt a kárnak korpája? 1963. július 2-ig üzemelt a káni tejbegyűjtő, akkor bezárták. A tejtermelők a le­adott tej után korpakiutalást kaptak minden hónapban az államtól, illetve ezt a járan­dóságukat csak április 30-ig kapták meg. A korpa árát május és júniusban is le­vonták a tsz-tagoktól, a vál­lalat meg is küldte az utal­ványt, de a korpa még a mai napig sem érkezett meg a káni termelőkhöz. A foga- tos a káni üzemegységből mindkét havi utalványt (az átvételt igazoló aláírással és üzembélyegzővel ellátva), va­lamint a korpához szükséges zsákokat átvitte a tsz hetve- helvi. központjába a tsz ve­zetődhez. Az utalványok 90 napig érvényesek, a káni tej­termelők többszöri sürgeté­sére és kérésére sem érké­zéit meg a korpa. Hol az .utalvány veszett el. hol meg korpa nem volt. Végül de­cemberben visszaküldték az üres zsákokat korpa nélkül. Így most se pénz se korpa. Korbacz István ny. bányász Levelekből Kiss Ferencné, Pécssza­fcolcs. Hősök tere 1. szám alatti lakos levelében több figyelmességet kér az autó- buszvezetőktől és jegykeze­lőktől. Mint Írja, többször előfordult, hogy Fehér-hegy­re egyitlőben érkezett a 20- BSi 10-es és 31-es autóbusz. Többen igyekeztek átszállói a 31-egyesre. azonban a iegy- kezelő nem várta meg őket, lemaradtak és bizony sokáig kellett várni a következő 31-esre. • ötömmel üdvözli a me­cseki forrásvizek szénsavasí- tását és palackozását Miklós Andor pécsi olvasónk. Re­méli, -hogy ezáltal kellemes ivóvízhez juthatnak a város lakói; Azonban arra kéri az illetékeseket, hogy tegyenek valamit a fogyasztásra kerü­lő v'z megjavítása érdeké­ben. hiszen főzésre nem hasz­nálhatják a szénsavas vizet, a jelenlegivel pedig nem le­het ízletesen főzni. * 361 sikerült farsangi bált rendeztek a pócsai úttörők — írja levelében Szűcs Jó- zsejné Pócsáról. Vádol a közvélemény Beszélgetés dr. Balatonyi Sándor megyei búéval Nemcsak szerkesztőségünk­höz, a megyei bírósághoz is számos levél érkezett ezek­ben a napokban a sásdi gyer­mekgyilkosok — Valcsek Magdolna és Török Antal — ügyében. Általában minden levélíró mélységesen elítéli a gyermekgyilkosok cselekede­tét. Édesanyák és édesapák kifejezésre juttatják, hogy amíg ők mindent megtesznek gyermekük megfelelő nevelé­séért, akadnak ilyen elvete­mült emberek, mint Valcsek és Török. A levelekről, azok tartal­máról, az ügy következmé­nyeiről beszélgettünk dr. Ba­latonéi Sándorral, a sásdi gyermekgyilkosok tárgyalását vezető b.róval Ugyanis a le­velekből kicsendül, hogy a közvélemény a halálos ítélet azonnali végrehajtását várta. — Érvényben lévő jogsza­bályaink lehetővé teszik min­den elítéltnek, hogy az első fokú ítélet ellen fellebbezést nyújtson be. Ez megillet min­denkit, akár pénzbüntetésre, akár halálra Ítélik. Ilyenkor mindig a magasabb fokú, je­len ügyben majd a Legfel­sőbb Bíróság bírálja felül az ügyet és hoz végleges döntést. Ezzel a törvényes jogukkal éltek a sásdi gyermekgyil­kossággal vádoltak, és ez elől még a legelvetemültebb bű­nöző sem zárható el­— Mi a helyzet most az el­ítéltek ügyében? — A halálos ítéletet ki­mondtuk mind a két elvete­mült vádlott ügyében, de a fellebbezés miatt qZ ítélet még nem. jogerős. Rövidesen fel­terjesztjük az iratokat a Legfelsőbb Bírósághoz és ott végleges döntés születik, amely ellen további fellebbezésnek helye nincs. Van azonban még egy lehetősége a halálra ítélt vádlottnak; hogy a végleges és jogerős halálbüntetés elen­gedését, illetőleg húsz évi sza­badságvesztésre való átváltoz­tatását kérheti a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­ul. így tehát a Valcsek Mag­dolna és Török Antal ügye még nem zárult le, a tör­vényben biztosított úton to­vább folytatódik. Azok a le­velek pedig, amelyeket az ol­vasók az ország minden részé­ből — Dorogról, Debrecenből, Egerből, Kaposvárról, Buda­pestről — írtak a megyei bí­róságnak, helyeslik az első­fokú döntést Elítélik Valcsek Magdolna és Török Antal gyermekgyilkosságát, de fel­vetik azoknak is a felelőssé­gét, akik tudtak a gyermek- kínzásról, az embertelen bá­násmódról és azt időben nem akadályozták meg. A levél­írók vádolják a szomszédo­kat, a gyámügyi előadót, a tanácsi dolgozót, mindazokat, akik tudtak, vagy tudniok kel­lett volna erről az ügyről. — Mi a véleménye erről a tárgyalást vezető bírónak? — Szerintem helyes és jo­gos a közvélemény felhábo­rodása, hiszen kaptunk olyan levelet is, amelyen 68 aláírás is volt — mert megítélésem szerint az emberi közöny és közömbösség is közrejátszott a kisgyermek halálában. A tárgyalás adataiból kitűnt, hogy tudtak a szomszédok, rokonok, sőt tanácsi dolgozók is arról, hogy a vádlottak miként bántak Sárikával. A szükséges és hathatós intéz­kedést azonban mindenki mástól várta. Remélhetőleg — ha már későn Is — de feltá­mad a lelkiismeret ezekben az emberekben is és érzik majd a felelősséget mulasztá­sukért Még egy dolog a közvéle­mény megjegyzéséből: hogvan akadhatott ügyvéd, aki ilyen embereket véd a bíróság előtt? — A törvényben meghatá­rozott esetekben, amelyek közé ez az ügy is tartozott, védő részvétele nélkül a tár­gyalást nem szabad megtar­tani- Ilyen körülmények kö­zött tehát a törvény kötelező erejénél fogva kellett a vé­dőknek ezt a szerepet betölte­niük a tárgyaláson és ennek alkalmával a törvényben elő­írt módon tevékenykedtek a vádlottak védelmében. Ez a sajnálatos ügy remél­hetőleg felrázza az embere­ket és amennyiben hasonló körülmények között élő gyer­mekről tudomást szereznek, nem mennek el mellette kö­zömbösen, hanem azt jelentik a tanács illetékes szerveinek Gáldonyi Béla Halálra gázolta a vonat Hétfőn délelőtt 11 óra tájban a Szombathely— Pécs között közlekedő se­besvonat elgázolta dr. Nagy Lajos orvost, a szigetvári járás volt főorvosát. Szem­tanúk állítása szerint dr. Nagy Lajos öngyilkossági szándékkal ngrott a gyor­san közeledő vonat elé. A vonat a Szigetvári Kon­zervgyár közelében szinte felismerhetetlenséglg szét­rombolta a szerencsétlen embert. Müóc?i SZÍNHÁZ I lÁLfZí A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK I9€4. január 29-i, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Tamburazene. Zárszámadás Mohácson. Riport. Bárác István énekel. 590 millió talajjavításra. Jegyzet. 17 30: Német nyelvű műsor: Ifjúsági műsor. — Zenés össze­állítás. 18.90: Népszerű énekesek — hires áriák. 18.20: A pécsi belvárosi pincerend­szer. — Dr. Vörös Márton elő­adása a Történelmi Társulat dél­dunántúli csoportjának előadás­sorozatában. 18.30: Ut a muzsikából. Irta és elmondja: dr. Nyers József. I. rész. (Ismétlés). 19.00: Dél-dunántúli híradó. 19.20: Kutor Ferenc dalaiból. 19.35: Kutatás a nagyszerű ered­mények mögött ... — Látogatás a Bólyi Állami Gazdaságban. !. rész. 19.55: Műsorismertetéa. 20.00: Műsorzárás. __ S ZÍNHÁZI Nemzeti Színház: Aranyvirág (este 7 órakor). Uray-bérlet. MOZI: Park: Hattyúdal (4, fél 7 és • órakor, szélesvásznú). Petőfi: Jégmezők lovagja (4, I és 8 órakor). Kossuth: Hattyúdal (fél 4, 4 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Párizsi pillanatképek. Sport csemeték. 64/1. világhíradó. Két gombolyag. (Előadások II órától 3 óráig folytatólagosan). Építők Kultúrotthona: A lány és az államügyész (5 és 7 órakor). Csak 18 éven felülieknek! Fekete Gyémánt (Gyárváros): Négy szerzetes (6 órakor, széles­vásznú). Rákóczi (Mecsekalja): A világ minden aranya (7 órakor, széles­vásznú). Kossuth (Mohács): Jánoslk (6 és I órakor, szélesvásznú). Vörös Csillag (Bóly): Foto Hé­ber (7 órakor, szélesvásznú). Hangversenyek Stúdió 11 AZ ERDŐN megugrik és szokatlan gyor­sa-ággal vág neki a völgy­nek- Mintha éreznék, hogy baj lesz. Aztán megállnak . egy domboldalon, fiatal szálerdőben De nem lehet lőni.' A csapos mögött egy tehén áll. azt pedig kár len­né megsebezni. Aztán — szerencsétlen kis bika — lép égyét előre. — Vállapon lövöm —■ mondla a fővadász és emeli a nu-kát. Tudom, azért mondja, mert ősszel, mikor itt jár­tam elmondta, hogy a selej- teró'nél nem vállapra, ha­nem egy tenyérnyivel mögé szokott lőni, mert így ke­vésbé roncsolódik a vad. Most azonban tisztán csak a vállap látszik . durr... .. .. a csapos fölugrik a levegőbe, esetlenül kalim­páló lábakkal, aztán tánto­rogva fut néhány lépést és összeesik. ' — Szépen jelzett — mond ja a fővadá'z. S aztán kis idő múlva hozzáteszi: — Szegényke. A REMETE. Gyorsain vé­geznek a zsigereléssel. a hó­ra dobott belek gőzölögnek.-- A rókák holnapra ú~y eüűn’etik, mintha itt sem le*+ volna *•— mondja a fő- vadász, — nem ártott volna e-zy kis sztrihnimt hozni ra­vaszdi ú ráknak. Sztrihnin azonban nincs, a különben is pár perc múl­va "jkezünk rúl, rókákról,ac — Ez egy nagy kap. Pista — mondja a fővadász a ko­csisnak, s Pistát máris el­kapja a vadászszenvedély. Gyerünk előre! A nagy kan nyoma több helyen is feltűnik. aztán Tündérvölgyben egy halk pisszenés, a szán azonnal megáll, s a kocsis Is. főva­dász is mereven Figyel a fák közé. Én is, de a magam részéről nem látok semmit. — Úgy látszik elment — jegyzi meg aztán egyikük, s most már nekem is meg­mutatják a letöri gallyakból összehordott fekhelyet, ahol a nagy kan feküdt, feltehe­tően még pár perccel ezelő.t is. meri sietős futásról ta­núskodó, friss nyomok ve­zetnek a tündérvölgyi ge­rinc felé. — Ez egy remetekan — mondja a fővadász, — min­den hájjal megkent, ravasz vén fickók ezek Nehéz őkri puskavégre kapni. Egyedül járnák ugyanazt a helyet véletlenül sem keresik fel kétszer egymásután Az el­ső gyanús jelre megugra­nak. Ez az igazi vadász­zsákmány! Átvágunk még néhány völgyön, megkerülünk egy­két gerincet, de az öreg kannak csak a nyomát lát­juk. ISTVÁN KUNYHÓ. Még egy etetőt érintünk. Itt bor­jak meg tehenek vannak és egy fiatal bika. Megvárják még «ihatod a atou visszamennék az éltetőhöz. Az út kanyarodik, still-fűré- szek monoton búgása csap a fülünkbe, folyik a faki­termelés. — Na, ott van litván- kunyhó — mutat előre a fővadász, s egy csinos, zöld- zsalugáteres házat veszek észre a fák között. Hát nem éppen kunyhó jellegű. — Valamikor egy kunyhó állt itt, de 1960-ban átépí­tették. Itt szoktak megszállni a rezervátum vadász-vendégei. Két tiszta szoba igazán fő­úri kényelemmel berendez­ve. Az ember el is felejtené, hogy egy erdő közepén van, ha villany helyett nem pet­róleumlámpa világítana. Rá­dió, szőnyegek, pámás szé­kek. Mint egy elsőrangú szálloda. S a petróleum- lámpa sem akármilyen; szi­szegő, fényes Maxim-lámpa. EGY KÖHINTÉS. Gvor- san lerakodunk a vadász­iakban. mert a fővadásznak még dolga van, meg kell figyelnie egy kukoricával „beetetett” tisztást. Hánvkor jár rá a kukoricára a vad­disznó. hányán vannak, mi­lyenek? Sietni kell mert az ég alja már vörösük. la~sam leszáll az este. Negyed óra múlva már fent ülünk a magaslesen. A hátunk mögött fekete- rigók zörögnek, egy sár­mány még leül a szomszéd fa csúcsára, megbámul ben­nünket, aztán elszáll. Csend lesz. Igazi erdei csend, távoli hailkká szűrt zajokkal, közeli apró recs­gognak fent a lassan szür­kére színeződö égen A le­vegő meg sem mozdul, egy­általán nincs hideg... Vé­kony sírós ugatás... Sze­relmes róka hívja a párját. Aztán furcsa monoton dö- bögés — mintha dob szól­na. A fővadász mosolyog. — Fekeden dobol a kis­bíró — súgja —, itt van a falu a domb mögött, talán két kilométer. A kisbíró hangját is hal­lani, persze nem érteni mit mond .. és most egy recs- csenés. Még egy! Hátunk mögött vannak a disznók, a fiatalosban. Egy óráig re- csegtetnek-ropogtatnak mö­göttünk. Már azt hisszük, ki sem jönnek a kukori­cára. Hat óra előtt öt perc­cel vesszük észre az első sötét foltot a fák között. Aztán még négyet. Egy da­rabig tanakodva állnak az erdöszélen, aztán neki a kukoricának. Húsz lépésre vannak tőlünk, jóízűen ro­pogtatják a szemet. Egy koca és négy süldő. Tíz perc múlva kijön egy kan is ... Köhögnöm kellene. Próbálok jó mély lélegzete­ket venni... A disznók ma­rakodnak, a kan zavarja a többit — Ugye szép? — kérdezi a fővadász és én éppen hogy csak bóüntok. — Rohadt köhögés, színházban is min­dig a pianónál jön rám... Azért még uralkodók ma­gamon, s jobb híján meg- törlöm az orrom. Persze halkan, nagyon halkan. — Ez vadászi as orrtörlés volt — dicsér meg súgva A Magyar Rádlő és Tele­vízió új tánczenekara, a Stú­dió 11, mutatkozott be hétfőn a pécsi közönségnek megér demelten nagy sikerrel. A szokatlanul élénk érdeklő­désre jellemző módon az eredetileg hirdetett két elő­adás helyett háromszor telt meg zsúfolásig a színház né­zőtere. E fokozott várako­zásnak meg is felelt a Stú dió 11. Mint együttes kor­szerűbb. mozgékonyabb, vál­tozatosabb játékstílust kép­visel, mint amilyen a koráb­bi, már megmerevedett és egysíkúbb nagyzenekar vol*. Inkább ki- tudja elégíteni azt a sokrétű feladatot, amit a megnövekedett igények kö­vetelnek. így már szerepelt műsorukon Dobsa Sándor vezetésével néhány dzsessz- stflusú szám is. bár zömmei még Inkább hagyományos tánczenét játszottak, Zsoldos Imre irányításával. Ezek a tánczenei összeállítások, nem egyszer régi slágerekből, olasz dalokból merítve ihle­tet, épp a változatos és kor­szerű hangszerelés követ­keztében hatottak újszerű- eknek és jelentettek a köny- nyű műfaj kedvelői számá­ra élvezetet. Ami az énekes-szólisták szereplését illeti, már ke­vésbé tért el a megszokott színvonaltól. A rádió, a mik- rolemez és különösen a te­levízió elterjedése következ­tében nap mint nap hallhat­juk és láthatjuk kedvenc énekeseink műsorát, éspedig különféle rafinált technikai eljárások segítségével, ma­gas színvonalú tolmácsolás­ban. Ezt a színvonalat az ilyen élő szereplések, egyet­len rozoga, hol működő, hol nem működő mikrofon se­gítségével aligha tudiák megközelíteni. Énekes ink suttogása elvész a zsinór­padlás irányában, vag\ »mit a hangszórónak sikerül is felerősítenie, már csak or- zított vetülete az énekes igazi hangjának. Főieg a délutáni előadáson volt ez bosszantóan zavaró és aka­dályozta meg a vendégmű­vészként fellépő Liana \n- tonovát abban, hogy ekét­ségé javát nyújtsa. Rekedt­sége miatt a két későbbi elő­adáson már nem Is c ’dott énekelni. Az élvor.a'beli énekesgárda: Sérosi Kata­lin, Mikes Éva, Koós lános és Korda György szokott tel­jesítményét nyújtotta. A konferáló szerepe’ Rom- hányi József töltötte be ere­deti, egyéni ízű humorával* Persze félő, hogy ez az egyé­ni humor lassan az önmaga ismétlésévé válik, jóllehet közönségünk a nem először hallott humoros állacver'i- kéket is hálás ’apssal és ne­vetéssel fogadta. És bér né­mi csalódást okozott a há­rom előadás következtében megkurtított műsor gyors befejezése, mégis elmond­hatjuk. hogy a pécsi közön­ségnek színvonalas szórako­zást nyűjtott a Stúdió 11 be­mutatkozó szereplése. —nt~-— A Pécsi Filharmonikus Zenekor Mohácson Nagy sikere volt a mohá­csi nagyzenekari hangver­senysorozat első előadásá­nak, melyet hétfőn este tar­tottak meg a Bartók Béla Művelődési Házban. Ha nem Is teltek meg vé­gig az ötszáz személyt befo­gadó terem széksorai; öröm­mel állapíthattuk meg még­is, hogy nagy érdeklődést keltett az új sorozat első estje és elég nagy tábora van a komoly zene barátai­nak Mohácson. Helyesen cse­lekedett tehát az Országos Filharmónia, amikor ide ter­vezett hangversenyeket a felnőtteknek és az ifjúság­nak egyaránt. A szépszámú hallgatóság köszönhető a megalakult zenebarátok kö­re tevékenységének,, a he­Inkább a nyelvem harap­nám el, mint hogy köhög­jek. Még fél óra. A disznók vidámak, én kevésbé... Nem bírom tovább, bele­köhögök a csendbe... Re­csegés-ropogás, a disznók el­tűntek a sűrűben. — Na e2 nem volt éppen vadászias — nevet a főva­dász és csóválja a fejét. Lemászunk a magasles­ről. Kicsit szégyellem ma­gam. MÁSNAP REGGEL. Jól­esett az alvás a meleg va­dásziakban. Az éjszaka so­kat beszélgettem Imhoff Istvánnal. S eszembe jut, hogy erről az emberről egy­szer egy legalább ilyen hosz- szű riportot kellene írni. Mert most már nemcsak azt tudom róla, hogy első disz­nóját 1939-ben lőtte Stayer pisztollyal, s hogy huszonöt éve, hogy eljegyezte magát az erdővel... hanem sok fontosabbat is, amit nem lehet ilyen röviden elmon­dani ... Hiába, elment a hely az erdőre. Délelőtt még legalább harmincöt szarvast láttunk. Kicsit hidegebb volt, mint tegnap — de az erdő így is csodálatosan szép. Sajná­lom, mikor kiérünk a fák közül és feltűnik a falu. A lovak nekilendülnek, meg egy darabig hallani a still- fűrészek hangját — ezzel búcsúzik az erdő, ahol ta­lán éppen most Iramodtak meg a koronás királyok — & szarvasbikák. Liláé Krria lyes utakon haladó zeneis­kolának és nem utolsósor­ban a mohácsi zenekar több évtizedes munkájának. Kocsis Albert, kiváló he­gedűművészünk az est szó­listája ezt írta be a zeneba­rátok köre , emlékkönyvébe: „Igen boldog vagyok, hogy elsők között muzsikálhattam az igen kedves és zenét sze­rető mohácsi közönségnek"* A hangverseny szünetében elbeszélgettem két bérlettu­lajdonossal. Takács József, a Mohácsi Vegyesipari Válla­lat igazgatója mondotta: — Eddig a mohácsi zene­kar produkcióira látogattam el. Nagyon szép és komoly kezdeményezésnek tartom a meghirdetett hangversenye­ket. — Nekem — folytatta Papp Ferenc, a mohácsi ze­nekar tagja — rendkívül nagy élményt jelentett már a műsor első része Is. Bol­dog vagyok, hogy Ut lehet­tem. Az igen jól összeállított műsor első száma Weber Oberon nyitánya volt. A Pé­csi Filharmonikus Zenekart Paulusz Elemér vezénye’te. A szokatlan környezet elle­nére hitelesen keltette életre nemcsak a nyitány, hanem a műsor befejező számának, Mendelssohn Olasz szimfó­niájának mondanivalóját, ér­zelmi gazdagságát. Az együt­tes iátekából ez alkalommal a rézfúvók teliesítménye ér­demel külön dicséretet. Ko­csis Albert Mozart D dúr hegedűversenyét szólaltatta meg kitűnően, mély átélés­sel és megragadó poézissel. Nemcsak a műsorszámo­kat, a zenekart, karnagvot és közreműködő művészt fo­gadta hálásan a közönség, hanem Agócsv László érié­kes tájékoztató szavait is. (Várnai) OUNANTTLI NAPIO a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megye) Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő- Vasvárt Ferenc Szerkesztőség Pécs Hunyadi lános u U Telefon: 15-W. 1S-SS; 17 őrá után: 60-11. Belpolitikai rovat- Sl-Sá. Kiadja: t Baranya megyei Lapkiadó Vállal«* Felelős ktadó Braun Károly Kiadóhivatal: Péca. Hunvadl u ;1„ ___Telefon: » 15-32 15-83 50-00 P ÉCSI SZIKRA NYOMDA t MíViáH o ’fi ■;* Felelős vezető: Melles Rezső Terjeszt) a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivatalok^ nál és kézbesítőknél, i Előfizetés 111 1 hénanra it.— 1%.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom