Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-19 / 296. szám

DC. DECEMBER IS 1\iapl6 Pécs és a vízmizériák Nő a csillagvilág varázsa Tizennégyezer ember a pécsi távcsöves bemutatókon A harmadik csilláddá épül Miskolcon ri A n Amríyen régi « a város a hegy lábánál., olyan régiek vízmizériáí is. Különös vá­ros. Fölötte pompás ivó­vizet szolgáltató források tömege patakok egész so­rát táplálja, és mesis foly­ton megújuló gondja: a víz. A forrásokat gondosan ösz- szegyűj Lőtték, agyagcsövek­ben áramoltatták egyik kút- ból a másikba. Aztán üre­sen maradt a kút, az alatta lévők va amennyien, mert a cső megrepedt, mert a eső elduguld, mert a víz szeny- nyes és büdös volt és úgy tovább. Tessék mindig meg keresni a hibát! A patakok? Gyönyörködtem már a Kos­suth Lajos utca végéin a Tettye vizében, mikor vagy ötvenezer köbmétert höm- po ygetett és orrfacsaró bűzt árasztott. Végigmentem hát rajta, s a Szent Vince utca végén meg is találtam a bűzfarrást, disznóólát taka­rítottak. miután lakóit kitet­ték belőle. És ez nem is olyan régen volt. Va'ami kishitűség is van ebben a városban. Nem akar a jövőbe nézni, Amikor 1892-ben üzembehelyezték a tettyei vezetékrendszert, a toronyalja megelégedetten fohászkodott fel: no, ezt vég’egesen megoldottuk. — Széthánvták a samdervára- kat, befalazták a csorgókat, betömet.tók a kutakat, ren­det teremtettek. A lakosság pedig ebben az évtizedben éppen egyharm3dával nőtt és máris fel rémlett a régi gond. A Tettye kimerült, honnan veszünk vizet. És jön a meeál'apítás a köz­gyűlésen, hogy nem elég a víz, aztán pályázathirdetés, versen vtárgya'l ás. a víz vegy e’emzésa, bírái’óbzoütság stb. stb. A kulisszák mö­gött pedig lázas sugdolózás indul, hol lehet keresni, mennvit lehet keresni, meg­kezdődik az ádáz harc csendben az építkezés, a gé­pek megrendelése, a csö­vek, a kubikosmunka és egyéb mindenféle körül. Két pályázat is volt, a tortyoigói és a pogányi te­rületre alapozott új vízmű. És persze két tülekedő tá­bor A toríyogóiak még a csodálatos bárónőt is elő­hozták, aki ,.delejes” tulaj­donságú, akinek a testén át­futó „delejáram” megmu­tatja, merre vonul a föld árja, s ott a kezében tar­tott pálcika leihajlik. S mindez potom tízezer ko­ronáért (Szép négyszobás csa'ádi villát lehetett akkor építeni belőle.) Hiába szó­lalt fel egy elkeseredett vá­rosatya, hogy azt mutassa meg a bárónő deleje, hol nincs víz itt a hegy lábánál, a többség lehurrogta:. A bá­rónő ped;ig bekötött szem­mel és nagyon fontoskodva végigjárta a Tortyogó rét­jeit, legelőit és a pálcika megmutatta, hol van itt víz. A városatyák nemigen is­merték a geológusok tol­vajnyelvét, de a delej — az imponált nekik, és a Tor­tyogó győzött. Pogány meg­kapta a verseny vigaszdl- ját, tervei irattárba kerül­tek, s onnan az Országos Levéltárba. Bárki megnéz­heti őket; Kossuth Lajos utca 11. I. emelet Ma már három-, őt- és tíz éves terveket készítünk, de ez a makacsul felitörő város eddig még mindegyikre rá­cáfolt és a tervek borító- kasa áléi itt is, ott is elő- búinak a vadhatjások. Nem lenne jó megnézni ezeket a terveket? A szint- különbséget figyelembevéve az erőteljesen fejlődő déli városrészt könnyén ellát­hatnák innen vízzel, s nincs is nagyon messze. Ezzel per­sze nem szűnik meg a ver- senvfutás a népesség emel­kedése, az iparosodás üte­me és a vízellátás között. Somogyi Géza FIGYELEM! FIGYEL EMI Értesítjük Kertváros lakosságát, hogy Kertváros u. 10. szám alatt I munkafelvevő boltunkat megnyitottuk Vállaljuk: oipő, gumi, lábbeli, órák javítását, továbbá harisnya szemfelszedést és kötöttáru gumírozását. Nyitvatartási idő: hétfő, szerda, péntek 8—16 óráig kedd, csütörtök: 8—17.30 óráig, és szombaton 8—13-ig Pécsi Vegyesipari V. Irányi D, tér 9. Telefon: 55-65, A miskolci csillagda A társadalom gyakorlati szükségletei mar több ezer évvel ezelőtt életre hívtak a csillagaszatot. A világminden­ség kutatásában új korszakot nyit a rakétatechnika fejlődé­se, az űrhajók megjelenése. Ennek következtében egyre több ember érdeklődése for­dul a csillagos ég felé. Dr. Tóth Lászlóval, a TIT ! csillagászati szakosztályának titkárával arról beszélgettünk, hogy a megismertetésnek mi­lyen lehetőségei nyílnak Pé­csett, — A világnézeti nevelés természettudományos alapjait adja a csillagászati ismeretek­be való bepillantás — mon­dotta többek között dr. Tóth László —, s mégis alig tu­dunk ennek érdekében vala­mit tenni. A jószándékú tö­rekvések kevésnek bizonyul­nak és a legmodernebb tudo­mányban való ismeretszerzés a szó legszorosabb értelmében az utcára kerül. Van a TIT- nek egy távcsöve és azzal rendszeres bemutatókat szok­tunk tartani a Széchenyi té­ren. Az érdeklődők száma erősen elgondolkoztatott mindannyiunkat, akik szeret­nénk valamivel többet adni, lehetőséget biztosítani az em­berek természettudományos érdeklődéseinek kielégítésé­ben. Egy éve rendszeresnek mondható a távcsöves bemu­tató és több mint 14 000 ember akart ez alatt az idő alatt is­merkedni a végtelen csillag­világgal. Az évenként rend­szeresen megtartásra kerülő csillagászati hétnek is egyre jobban nő a látogatottsága, az idén több mint ezer ember látogatta az előadásokat, táv­csöves bemutatókat. A csil­lagászati szakkörben is 30— 40 idős és fiatal foglalkozik távcsőépítéssel, ismeretszer­zéssel — mondotta dr. Tóth László. Mindezek után igyekeztünk okot keresni arra, hogy miért nem történik intézkedés egy pécsi csillagda építésére. Két évvel ezelőtt két pécsi mérnök a bajai csillagda ta­nulmányozása után társadal­mi munkában elkészítette egy pécsi csillagda tervét. A vá­rosi tanács a vidámpark mel­letti Flóra pihenőt ajánlotta tel csillagdává való átalakí­tásra. Később felvetődött an­nak a gondolata is, hogy a sé- latéri Kioszkot kellene átala­kítani, az könnyebben meg­közelíthető, mint a Flóra pihenő. A TIT vállalta, hogy a csillagda műszerezéséről gondoskctóik. Sajnos, nem ju­tott előbbre ez a kérdés. Ma már Miskolcon a harmadik csillagdát építik, nagyon praktikus és ügyes, gazdasá­gos megoldással egy torony­ház tetején mint azt a mellé­kelt kép is bizonyítja, de Ba­ján, Szombathelyen, Szolno­kon, Zalaegerszegen, Debre­cenben és Egerben is működ­nek csillagdák a nagyközön­ség szolgálatában. Pécsett ed­dig nem találtak rá módot, pedig kultúrált varosunk — a több ezer középiskolás és főis­kolás, ilyen jellegű kulturális törődést megérdemelne. . Nemcsak a múltban volt gyakorlati tudomány a csilla­gászat, amelynek segítségével megszerkesztették a naptárt és távoli felfedező utakra in­dultak a bátor kutatók, ha­nem ma is az, s ezzel tisztá­ban vannak a világ államai és a modern nagyvárosokban egymásután nyitják meg ka­puikat a csillagdák kutatási lehetőséget biztosítva a fel­növekvő nemzedéknek. Ott van kitűnő úszóélet, ahol kor­25 literes használt söröshordók, levágott peremmel, egy fe­nékkel, príma állapotban, gyalult belsörésszel 70 Ft, szurkos belsőrésszel 50 Ft arabonként! árban kap­hatók. Érdeklődni: PANNÓNIA SÖRGYÁR, Pécs. Telefon; 50-81, 50-82, 50-83 szám, 34. mellék. melyik kuláktól hoztak a gép­állomásra. Persze, voltak kes- hedt, kivénhedt traktorok is: Fordsonok, Cormick-ok, meg egy olyan is, amelyiknek még a gyártmányát sem tudták. Az igazgató kikérdezett, az­tán elmondta: ha dolgozunk, kereshetünk, de ha a saját hibánkon kívül áll a gép, akkor csak a heti alapbért kaphatjuk, ami körülbelül elég lesz a kosztra. Ilyen útravalóval, meg egy tarisznya élelemmel indultunk új munkahelyünkre. Gyönyö­rűnek tűnt ez a munka. Észre sem vettük a kilométereket. Megérkeztünk a tsz rozzant épületéhez, ahol a brigád egy része tanyázott, ök már el­rendezkedtek a földre szórt szalmán. A kályha belepirult a melegíú vasba Jó lett volna bent maradni, de kiküldtek a kocsiba. Az egyetlen kocsiba, amelyben három embernek volt hely, holott a brigádban tizenhatan voltak. Még egy nő is volt. A kocsiban veszet­tül hideg volt. a sarokban vi­szont ott állt egy gázlámpa. Telepumpáltuk benzinnel és meggyújtottuk. Először köhö­gött aztán surrogó kék lán­got fújt. Egy-kettőre bemele­gítette a kocsit. Elaludtunk, a gázlámpa meg égett. Egy­szerre arra ébredtünk, hogy rettenetesen ordítoznak körü­löttünk, minket meg majd megvesz az isten hidege. Ki­derült: ügy ránclgáltak ki a kocsiból, még időben, mert már éppen parolázni kezdtünk Szent Péterrel. Reggel beosztottak bennün­ket munkára. Én égy olyan traktorra kerültem segédveze­tőnek, ahol a vezető borbély volt. ö már ült gépen, én so­ha. Ismertük egymást, és én közöttem vele aggodalmamat: mit kezd egy borbély meg egy pék ezzel a masinával. „Majd megíeszünk valahogy! — vígasztalt —. Azt mondják, hogy jó traktor ez.” Hamaro­san kiderült, hogy mennyire az. Én a lámpát tartottam az izzófej alá, a borbély-trakto­ros meg a lendkerékkel no­szogatta A gép rúgott, szusz- szánt, aztán lassan, de bizto­san elkezdett szivárogni a hű­tőből a víz: egyre jobban csurgott. — Meg kell javíttatni! — mondta a borbély és elment telefonálni. Hat óra múltán meg is ér­kezett egy szerelő, berregő Csepelen. Oldalán egy agyon­gyötört aktatáska volt, benne léhány kulcs és egy nagy franciakulcs, amely mindig kisegítette a bajból. Még nem bukott le a nap, és elállt a hűtő folyása. Derék munka volt. Néhány rongydarabbal úgy eltömte a lyukakat, hogy egészen addig kitar! Vt. míg el nem hagyta a falut Akkor megint folyni kezdett másutt. — Most hiába telefonálok! Még haza sem ért. Betömtük ronggyal. Még szerencse, hogy ez volt, mert a gázlámpáért ugyanis majd egy kilométert kellett gyalo­golnom. Három traktorhoz volt egy lámpa. Aznap nem dolgoztunk. Másnap úgy terveztük, hogy korán kelünk és akkor aztán behozzuk az előző napi lema­radást is. Jól megpirosítottuk a traktor izzófejét és — cso­dák csodája — beugrott. A borbély ezért még meg is si­mogatta a gépet, amely úgy látszik elbízta magát. Amikor ugyanis a vezető felült a nye­regbe és nagy nehezen begyö­möszölte a sebességet, a trak­tor megugrott előre, aztán mintha meggondolta volna magát, hirtelen hátrafelé kezdett menni. — Megőrült! — ordította a borbély és a gázkarhoz ka­pott. Aznap csak az egyet volt hajlandó bevenni a traktor. Kimentünk a földre, hogy majd egyben járatjuk a gépet és úgy szántunk. Külön­ben is hereföldet szántunk, ez meg elég nehéz gép, nem ug­rik fel az eleje a hármas eke alatt, mint a MÁVAG-é, nem dobja le, nem temeti maga alá az embert. Rákapcsoltuk az ekét. A borbély mosoly­gott a gépen, én meg az eke mellett. Érthető volt as a mosoly, hisz a gép üresen is járt. Megállt, amíg utána­akasztottam az ekét. A bor­bély kapcsolt és a gép nagy robajjal megindult visszafelé, majdnem összetörve az ekét, az egyetlen jó munkagépet, ami a traktorhoz volt. — A mindenségit a kulák- nak! — szidta a borbély a traktort —, miközben úgy ha­tározott: egy lánccal azért is odakötjük a gépet orral az ekének. Ha neki a rükverc tetszik, hát menjen rükverc- ben, de akkor is dolgoznia kell. Ez a terv nem sikerült. így ment ez két hétig. Vagy még így se. A hideg vizet sem kerestük meg. A többiek? — Azok szántot­tak, már amikor ment a gép. De azért gépek szántották a tsz földjét és mi büszkék vol­tunk arra, hogy traktorosok vagyunk Én a harmadik hé­ten otthagytam a szakmát, mert nem adtak más rendes traktort. Hoi»y mrtlik az IdS! S az idő múlását nemcsak az évek, az órák mutatják, hanem az ilyei gép;avító á'lomások is. Az anvagbeszerzö a pol ár b n - ad- fársam vo!t. Ali? l m rcm meg. Am;kor elbúcsúzik, azt rrondja: 6 másfelé megy, mert kin* a műhe’v mögött van a ko~si a. Ebédelni m~gv — koc ivak Mi m 'g cya’og rrenr:nk Nagy ha- sánvbó’ Iv^n^á^d Gyalogolni ?ó de azért kocsi val sokkal jobb. £ zalai János látozás nélküli lehetőség se­gíti a gyerekeket abban, hogy úszni tanuljanak, ott alakul­hatnak ki eredményesen a té­li, hegyi sportok, ahol tartós telek vannak és a sportolás­hoz szükséges hőmennyiség rendelkezésre áll, onnan ke­rülnek ki jó kémikusok, ahol kutatásaikhoz laboratóriumi lehetőség biztosítva van, s ott nőhet fel az egyetemek szom­szédságában egy csillagászat­tal foglalkozó ifjú tudományos nemzedék, ahol a csillagászati kutatások alapvető lehetősé­gei biztosítottak. 1957 óta a mesterséges hol­dak megjelenésével az embe­rek, elsősorban a fiatalok ér­deklődésének homlokterébe került a világűr. Erre az ér­deklődésre szívesen adnának választ a pécsi szakemberek. De ehhez szükséges, hogy a városfejlesztési tervbe beke­rüljön a csillagda építésének gondolata is. Dr. Takács József Baromi* kombinátot építenek Bárban A második 5 éves terv so» rán több nagy baromfikambi- nat épül az országban, hogy a lakosság tojásel'.átását megja­víthassák. Az új tojatóüze- mek közül egy a Sátorhe.y- Bólyi Állami Gazdaság bári üzemegységébe kerül. A beru­házás méreteire jellemző, —* hogy 40 millió forintos épít­kezésről van szó, s az új léte­sítményben 40 ezer tojótyúkot kívánnak elhelyezni. Az építkezések a jelek sze­rint még a tavasszal meg­kezdődnek, s az új üzemet 1965 végéig, az 5 éves terv be­fejezéséig át kell adni. A je­lenlegi bári baromfitelep meg­marad keltednek és alap­anyag előá’lító üzemnek, 9 annak közelében kerül sor az új neve'őtelep és tojató fel­építésére. Az új kombinátot kanadai importanyaggal, pon­tosabban Shaver-csirkével lát­ják el. A Shaver-tyúkok évi tojáshozama meghaladja a kétszázat. Az új kombiinát mintegy évj 8 mil^o tojás előállítását teszi lehetővé. SZÍNHÁZ Mezt A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1963. dec. 19-1, csütörtök! műsora a 223,8 m középhullámon: 17.00: Szerb—horvát nyelvű műsor: Határozatok nyomában. — Riport. Tamburazene. Hírek. Híres népi együttesek műsorá­ból Érdekelni fogja hallgatóinkat. 17,^0: Német nyelvű műsor: Könnyű muzsika. Mikrofonunkkal útközben: Gara — RiDortműcor. Jó szórakozást. 18.00: Táncritmusban. — Jó szóra­kozást! 18.30: A Történelmi Társulat dél­dunántúli csoportiának előadás- sorozata. — Ina rosl egén vek éle­te a XVTTT— XTX. században Dél- Dunántűlon. Dr. Rajczi Péter előadása. 18.40: A Moszkvai Nagyszínház vonószenekara játszik. T3.S0! Dé’-dunántúll híradó. 19.10: Egv dalos visszaemlékezé­seiből. Zenés beszélgetés Gazsi Tjaios siklósi dalossal. 19.40: Zárszámadás előtt. — Riport­műsor. 1. rész. tn.ss: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. S7JNTIAZ: Nemzeti Színház: Baloft-est í°ste 7 órakor), 15 százalékos szel­vények érvényesek. MOZI: Park: Jánosik (4, 8 és 8 órakor, szélesvásznú). Petőfi: Méhklrálynő (fél 5. fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Csak 18 éven felülieknek! Kossuth: Méhkirálynő (4. 8 és 8 órakor, szélesvásznú). Csak U éven felülieknek Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Aranymetszés, 63/24. sz. világhíradó. A tánc eredete, A Föld vonzóereje nélkül. (Előadás sok 11 órától 3 óráig folytatóla« gosan). Építők Kultúrotthona: Csodálat tos vagy Júlia (5 és 7 órakor). Csak 18 éven felülieknek! Fekete Gyémánt (Gyárváros): Tánczene-est (6 órakor). Belépő­díj 4 forint. Jószerencsét (Pécsszabolcs): A hosszútávfutó magányossága (5 és 7 órakor, szélesvásznú). Istenkút: Kollégák (7 órakor). Rákóczi (Mecsckalia): Az elha­gyott férj (7 órakor). Május l. (Vasas II.): Társtalanul (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): A hazugság városa (6 és 8 órakor, széles­vásznú). Zrínyi (Szigetvár): Transzport a paradicsomból (8 órakor). Táncsics (Siklós): Francia kandalló mellett (fél 8 órakor). DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János út 11. Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra utáni 60-11. Belpolitikai rovat: 31-68. Kiadja a Dunántúli Napló Lapklndóvóllalat. Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út 11. ___Telefon: • 15-32, 15-33, 50-00.___ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u 10. sz. Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető a helyi postahivatalote» nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra Indexszám; 25,054. j 0* Újra az első padsorban... s.. Újra itt szo­rongok az első pad- ban, mint hatvan évvel ezelőtt. Ez az iskola, ez a tante­rem volt itt akkor is. Azóta azonban sokat változott Szebb lett, otthono­sabb, csinosabb, mint régen. De hát, hogy ke­rültem én újra ide? — ugye erre kíván­csi. Úgy kezdődött, hogy hálunk is, mint szerte az or­szágban. megnyth a dolgozók esti is­kolája. Szinte min­denki tanul itt mi­felénk. Legalább is azok akik szívesen tanultak volna ré­gebben is, de erre nem nyílt lehetősé­gük. A mi falunk ki­csi. Alig van nyolc­van háza. Talán ez az oka, hogy itt es­ténként nemigen népes a hetedik ősz tály. Mindössze tizenhármán va­gyunk. De higgye I el, nagyon szorgal­masan tanulunk. Ez a lelkesedés persze nem a sem­miből támadt. Ne- I hezen kezdődött a I szervezés a tovább­tanulásra, nehezen indult meg a mun­ka. Elismerés illeti a tanítónkat. Fárad­ságot nem kímélve tanítja a gyereke­ket és oktat ben­nünket esténként. Úgy érzem, a mi tanítónkról valóban elmondhatjuk, hogy néptanító. Egy alkalommal engem is megszólí­tott — Imre bácsi, megnyílik a dolgo­zók esti iskolájának hetedik osztálya Maga is csak hat osztályt végzett. Nincs kedve foly­tatni? — En tanuljak is­mét? Hatvannyolc éves fejjel? — kér­deztem csodálkoz­va Aztán eszembe jutott hogy ugyan­ezt kérdeztem egy évvel ezelőtt is, amikor a mezőgaz­dasági szakmunkás- képző tanfolyam indult. Arra gon­doltam. hogy régeb­ben hányszor sze­rettem volna to­vább tanulni, de nem nyílt rá lehe­tőségem. Most van lehetőség, s én ne éljek vele? íme ez Lett a töp­rengés vége. U jra itt ülök a padban, tanulok deres, rit­kuló hajjal, mint öreg nyugdíjas. Hogy végül is miért tanulok? Töb­bet akarok tudni, mint eddig. Tudja, a község­ben a tanulók kö­zött én vagyok a legidősebb. Együtt tanulok nálam jó­val fiatalabbakkal. Gyakran kérdik tő­lem: — Imre bácsi, megéri a fáradsá­got? Ilyenkor a taní­tómra nézek,—,, az unokámra gondo­lok, akinek segíteni szeretnék, a köny­vekre, amelyeket el akarok olvasni és kész a válasz: — Igen, megéri! így beszélt ön­magáról Kiss Imre hetedik osztályos, perekedi általános iskolai tanuló, aki deres fejével beült újra az első padba. Nekem nem maradt hátra más felada­tom, mint lejegyez­zem sokak okulásá­ra szavait. Mitzki Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom