Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-10 / 288. szám

I. DÜCHEeM-BEiR 10o KIAPLÖ 3 Politikai tájékoztató az igazgatói tanfolyamon Palkó Sándor elvtárs hét­főn délután politikai tájé­koztatót tartott az általános és középiskolai igazgatók me­gyei tanfolyamán a Leőwey Klára Leánygimnáziumban. A megyei tanács elnöke az igaz­gatók által feltett politikai, közgazdaságtani, kultúrpoliti­kai, valamint nemzetközi kér­désekre válaszolt. Bővítik a Fenyves Szálló konyháját A kereskedelem 1964. évi hálózatfejlesztési programjá­ban többek között a mecseki Fenyves Szálló konyhájának bővítése is szerepel. Mint köz­tudomású, a szálló jelenlegi konyhája nem felel meg a követelményeknek, méretei nem arányosak azzal a for­galommal, amelyet a szálló éttenne lebonyolíthatna. Ezért határozták el a kereskedelem jövő évi' hálózatfejlesztési programjának készítői, hogy a feladatok közé a Fenyves Szálló konyhájának bővítését is felveszik. A konyha bőví­tésére, valamint a Mecseki Kulturpark kerthelyisége sön- tésének költségeire 700 000 forintot fordítanak. A kivite­lezésre 1964-ben kerül sor. Időjárásjelen tea Várható Időjárás kedd estig: párás, több felé ködös, hideg Idő. Északon és keleten néhány helyen hószállfn gőzás. Éjszaka gyenge, napközben mérsékelt légáramlás. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet ál­talában mínusz 8—mínusz 12 fok között, a főváros belső terüle­tén mínusz 5 fok körül. Leg­magasabb nappali hőmérséklet holnap 0—mínusz 3 fok között, a ködös területeken mínusz 3 fok alatt. Nyolcmillió forint értékű munkát végez a télen a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat Kevés ipari, és főleg építő­ipari vállalat dicsekedhet az­zal, hogy október végén már tudja a következő évi tervet. Pedig éppen az elmúlt tél ne­hézségei, s abból adódóan az első negyedév sikertelensége is arra enged' következtetni, hogy főként az építőiparban szükséges a következő évi tervek alapos előkészítése. — Csak így lehet elkerülni a 2—3 hónapos tétlenséget, ami a fagyszabadságra menő dol­gozóknak és a vállalatnak is kárára van. 32 millió forint értékű munkát végesnek Ilyen meggondolásokból in­dult ki a Városi Tanács Épí­tési és Közlekedési Osztálya is, amikor október végén meg beszélte a Pécsi Építő és Ta­tarozó Vállalattal a jövő évi feladatokat. A vállalat jövő évi terve 32 millió forint. A két főépít­tető az Orvostudományi Egye­tem és a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat. Körülbelül 22 mil­lió forintot tesz ki az az ösz- szeg, amit az egyetem és a lakóházak felújítására fordí­tanak. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat dolgozói nemcsak fo­rint értékben ismerik a fel­adataikat, hanem részleteiben is, s ennék megfelelően az idei befejező munkák mellett már több, mint egy hónappal ezelőtt elkezdték a jövő évi munkák téli előkészítését. A Űj napit ősi otthonokat létesítenek az öregek részére Hetvennel több férőhelyet biztosítanak a szociális otthonokban A megyei tanács szociálpo­litikai csoportja elkészítette Baranya távlati szociálpoliti­kai tervét. Ebben az abaligeta húszágyas kísérleti szociális gyógyotthon, a nyugdíjasok görcsönyi otthona, a Rigó­pusztai hatvan ágyas tbc-s szociális otthon, valamint a csökkent munkaképességűeket foglalkoztató szentlőrinci üzem létesítése mellett, első helyen szerepei az öregek napközi otthonainak a szerve­zése is. Az ötéves terv hátra­levő időszakában a megye te­rületén tíz napközi otthont kf várnak szervezni az öregek részére, összesen háromszáz férőhellyel. Továbbfejlesztik a szociális otthonokban a férőhelyek szá­mát. 1964. január 1-től kezd­ve a mohácsi megyei beteg­otthonban húsz, a máriagyűdi szociális otthonban ugyan­csak húsz, a mohácsi Eötvös utcai szociális otthonban tíz, a somberekiben pedig húsz férőhellyel többet kívánnak biztosítani a szociális gon­dozásra szorulók részére. Két év múlva, 1965-ben, felújítják és teljesen korszerűsítik majd a szederkényi szociális ott­hont. A jövő évben kísérletet tesznek a területi szociális gondozási munka kiterjesz­tésére. Minden községben ki­alakítják az ottani Vöröske­reszt szociális aktívahálózatát. Egy-egy aktívára 20—30 ház ' jut majd és ennek a házcso­portnak az aktívája fogja ellátni mindazokat az egész- . ségügyi feladatokat, amelyek a területen mutatkoznak. — Például: az öregek gondozá­sát. az egészségügyi felvilá­gosító munkát, a környezet- tanulmányozást, az állami gondozott gyermekek láto­gatását. A megyei tanács szociálpo­litikai csoportja számbavette azokat a 60. életévüket be­töltött férfiakat és nőket, akik egyedülállóak és jelenlegi jBodotósukat nem látja bt*-. tosítottnak. Baranyában ösr- sziesen 1527 ilyen személy van. A számbavétel helyes­ségét most vizsgálják felül és ettől függően kívánják meg­határozni a gondozási felada­tokat és módozatokat. tervben szereplő 37 munka­helyen több mint 26 millió forint értékű beruházásból még az idén 8 millió forint értékű miunkát végeznek el. Alapos felkészülés a téli időssakra A téli munkák előkészítésé­re a megadott terv alapján ütemtervet készítettek. Az Or­vostudományi Egyetem részé­re teljes egészében belső szak ipari és gépészeti munkákat végeznek, dolgoznak a PIK előre elkészített belső felújí­tási munkáin, s a különböző intézmények, tanács, Ven- déglátóipairi Vállalat, Műve­lődési Intézet, Dohánygyár és a termelőszövetkezetek belső felújításain. így a téli hóna­pokban mintegy 2 millió fo­rint értékű kőműves munka, 2 millió forint értékű gépésze­ti s két és félmillió forintot kitevő szakipari munkája van a vállalatnak, ami megfelel az első negyedévi termelési tervnek. Az építésvezetők, a munka­brigádok szintén elkészítették az ütemtervüket. A 37 mun­kahely közül december 31-ig mindegyiket fűthetővé teszik, s a munkák elvégzéséhez szűk séges műszaki készültséget száz százalékig biztosítják. Ebben nagy segítséget jelent az, hogy a. lakóházak felújítá­sánál egyszerre egy egész úti ca tatarozását, belső javítását végzik, mint jelenleg a Sallai utcában. Tizenhat épület fel­újítása szerepel a tervben a brigádokat úgy állítják össze, hogy együtt dolgozhassanak a kőművesek, a vízvezetékszere­lők, az asztalosok, hogv a la­kásokat a lehető legrövidebb időn belül átadhassák a ■ i la­kóknak. A Sallai utca felújí­tási munkái meghaladják a kilenc és fél millió forintot, s ebből még az idén több, mint 5 millió forint értékű belső munkákat végeznek el. Kilenc lakóházat tataroznak A lakóházak felújítása kö­zül még a tervben szerepel a Felsőmalom u. 9-, a Kossuth Lajos u. 54., a Marx u. 8., a Körösi Csorna Sándor út 1—2, 6, 10, a Mátyás király u. 14. A szakipari részlegek dolgo­zói a kőműves munkákhoz igazodva január 15-re elké­szítik a belső berendezéseket, mint például ajtók, ablakok vagy konyha felszereléseket, amelyek beépítésre várnak, így a PIK 13 millió forintos munkáiból 8 millió forintot tesz ki az, amit a téli hóna­pokban építenek be. A jelenlegi téliesítési mun­kákkal olyan készültségi fo­kon állnak, hogy a dolgozók 70 százalékának biztosították a munkaterületet. Az idei tervüket előreláthatóan de­cember 20-ra befejezik, s a jövő évi tervüket a gyakor­latban már novemberben el­kezdték. RAJZÓBAN — Szokolai felv. — Élet, élet, kanászélet... KERESZTESPUSZTÁN, a szentlőrinci Úttörő Tsz üzem­egységében, a nagy istállók és ólak jelentik a központot, a gazdasági épületeket övező há zak pedig a perifériát Szentes János benyomja az ól ajtaját. Tágas, teremnagy­ságú fiaztatóba lépünk, ame­lyet szabályos rekeszekre osz­tottak. A legtöbb kutricában másfél, kétméteres kocák he- verésznek lustán, és halk nyö­szörgéssel jelzik; szívesebben vennék, ha nem zavarnánk. A kocáktól lejjebb virgonc ma­lacok futkároznak. Némelyik olyan kövér, hogy szinte hen­geres a teste. — Hát ez az én birodal­mam! — ismétli önmagát. — ötvenegy anyagöbe, Síz búga- tott süldő, negyvenkettő szo­pós- és háromszáznegyvenöt választási malac! — mondja katonásan, mintha csak lét­számot jelentene. — Nem sok kicsit? — szó­lok közbe. — Soknak sok — felhösö- dik el a homloka. — Volt ugyan egy segítőtársam, a Sí­pos Pista, ám egyszer csak odaáll elém: Jani bácsi, én elmegyek traktorosnak!... — Mit mondjak neki? Csak azt mondhattam, hogy eredj fiam, én nem tarthatlak vissza. És elment ^íjifheépült fala Kilencvenhat házszám, de utcák nélkül, ötszáz ember, s mind pécsi, mégis szinte kü­lön falu Üj-Mecsekalja egyik hétemeletes épülete. Itt minden a lakást szol­gálja: ablak csak a „szom­széd község”-re nyílik. A tég­larengetegben nincsenek tré- cselésre alkalmas, kispados helyek. Az alvég közelebb van a felvéghez, mint fal­szomszéd a falszomszédhoz. De az emberek, ha lassan- lassan is, közelednek egymás­hoz. Van, aki a kisablakból lesi a szomszéd minden ajtó- nyílását. Nem kíváncsiságból. Dehogy! De olyan jó lenne egyszer már szóbaállni vele. Aztán végre egyszer becsen­get: — A hurcolkodásnál lát­tam, hogy van varrógépe ... És este az öreg Singer alá hangfogó posztó kerül. A szomszéd fiatalasszony varr ja az új ruhát... * Villámgyors csengetés. Négy szomszéd egyszerre tekint ki a lépcsőházra nyíló kisablakon. Valaki mindnyá­juk ajtaján megnyomta a csengőt. Ugyan ki? Hát ki lehetne más? — A télapó! Az ajtókban virgácsok, raj­tuk ráaggatott szaloncukor. Értetlenül, nevetgélve fog­iák. , * — Hát igazán, megmond­hatja mennyibe került... — Mondja meg maga! Ne­kem igazán semmi közöm hozzá. Nem hiszi el? Még azóta se tudják, ki volt a lépcsőház télapója. * Ehhez a faluhoz nem tar­toznak háztáji gazdaságok. De nem is hiányoznak. A harmadikon tönkre ment a filodendron. Árván ne ma­radjon véletlenül a nagy cse­rép! Petrezselyem zöldell ben­ne az erkélyen. Nem igaz, hogy a datolyapálma oly irigységet keltene a felső szomszédokban, akik látják, mint a friss, levesbevaló. A negyedik emelet egyik erké­lyén felébe vágott tök sárgáll. Énnek most van a szezonja: az erkélyen csípetik. meg a dérrel, hogy édesebb legyen. És tojás is van az erkélyen —, rekeszekben. Piros papri­ka, szárított gomba füzérek­ben. * Ebben a faluban nincsen dugipénz a ládafiában, vagy a levendulaillatú ingek alatt. És ma mégis mindenki ban­kót számlál az elfüggönyö­zött ablakok mögött. Majd a szomszéd és szom­szédáé, lentről és fentről, új házasként összekapaszkodva — irány a bolti Dehcjgyis a bolt! Hírlik, hogy az ötödik emelet egyben valaki úgy rendezte be az étkező fülké­jét, hogy az valami csodás. — Ugye nem zavarunk? — A világért sem! Utána aztán tényleg irány a bolt, mert az új lakás és a KST-betét új berendezést parancsol, száműzi a cigány­lányt a falról, a meghitt csa­ládi hálókat a szobákból. Űj életet parancsol. * A falu rossza. Ilyen nincs. Illetve Itt min­denki derék, áldott jó em­ber... hogy az a... Egyszó­val a falu rossza mindig az, aki fölöttünk lakik és gyere­kei tekepályát rendeznek be a konyha és az előszoba kö­zött. A sajátunk — az más. Ök angyalok. * — Akkor ebben maradunk. Küldünk egy felszólító leve­let. És ha másként nem megy, a törvény útjára terel­jük az ügyet... Cihelődik a lakóbizottság. De mielőtt nyugovóra térné­nek, zseblámpa fényénél vé­gigjárják a közös helyisége­ket, a pincét és felkutatnak minden zúgot. Nyitvafelejtett ablakot zárnak, ajtókat csuk­nak be. ök ennek az egybe­épült falunak őrei, csőszei. Mert ilyen is kelL * Házőrző? Minek az? Hiszen Medve, Farkas és Sólyom is lakik itten. Csak tessék megnézni a névtáblákat! Harsány! Márta — El. Én meg azóta majd megszakadok a sok munká­ban. És hiába szólok az el­nöknek — össze is kaptunk a múltkor emiatt — azt mondja, nem tud adni embert. Keres­sek én magam. Hogy keressek? Hiába kérdem á fiatalabbak- tól, hogy eljöttök-e kanásznak, a válasz, mindig az: majd ha bolond leszek. — Pedig jól keresnének. — Jól hát! — mondja, és előveszi a pipát, meg a haris­nyából készült dohányzacskót. — Nekem is meg lesz a 40 ezer forintom ez évben. Per­sze, munkaegység is kell hoz­zá. Sok munkaegység. Körül­belül ezret teljesítek ebben az esztendőben. — Az rengeteg. — Bizony az! — sóhajt, és meggyújtja a pipáját. — Se éjjele, se nappala annak, aki ennyit akar elérni. Ezért nem jönnek a fiatalok sem. In­kább futballmeccsre mennek, minthogy etetni siessenek. EKÖZBEN a flaztató végére érünk. Hevenyészett pri ecset látok, amely pokróccal van letakarva. A pokrócon téliká­bát. A prices fölött kész és féligkész vesszőseprűk lógnak a gerendán. Szentes János bajúszpödör- getve nézi, hogy a priccset szemlélem. Aztán megszólal: — Itt alszom minden éjjel. — Otthon sohasem? ■— Nem én, már évek óta. Megszoktam még cseléd ko­romból. Meg talán kell is. Mert ha ez a sok koca elleni kezd, akkor nincs megállás. Még éjjel is vigyázni kell rá­juk, nehogy összenyomják a malacot. — És szórakozás? Egyálta­lán nincs? Kiveri a hamut a pipájából. — Időm éppenséggel volna rá. Mert azért nincs mindje ellés. És szórakozom is. Eljö­vök este az akolba, leülök ide a priccsre és seprűt csinálok. Mindig akad valami tenni­való. — És az újság? — Hogy őszinte legyek, nem­igen szoktam újságot olvasni. — Akkor moziba megy. — Oda se. Éppen tizenegy éve, hogy moziban jártam. Akkor voltam másodszor éle­temben. Nem szeretem én a mozit! — Inkább a televíziót nézi... — Nem nézem ért azt sem! Ha időm van, elborozgatok valamelyik kanász vagy pász­torpajtásommal, vagy bekap­csolom a rádiót egy szép ma- gyamótáért. A televíziót néz­ze csak az asszony meg a gyerekek! Azok úgyis minden este a kultúrba mennek. — Azért maga is látta? — Láttam hát, amikor egy­szer bepillantottam, de akkor nem sugárzott képet — És később? — Később? Működés köz­ben én még nem néztem meg. Nem vagyok én ehhez szokva. Amikor én fiatal voltam, nem volt se mozi, se televízió, se meccs a pusztán, csak munka volt egész héten át Örültünk annak, hogy vasárnap kicsit beszélgethettünk. Hogy gon­doltam volna mozira, amikor Pécset is csak harminc esz­tendős koromban láttam elő­ször! De ne is beszéljünk er­ről tovább, mert látom, maga is oda fog kilyukadni, mint * Déri. — Az kicsoda? — A szentlőrinci iskolai gaz« gató. Egy évvel ezelőtt, éppen ilyenkor idejött egy ismeretiem ember és erőnek erejével ar­ra akart rászedni, hogy ta­nuljak. Hát hogy tanuljak én ötvenhárom éves fejjel!? — És amikor fiatalabb volt? — Amikor fiatalabb voltam, csak két évig tudtam iskolába járni, mert apám ellőtt karral jött haza a háborúból. De ha két évig is jártam, amit leír­tam, azt elolvasom. Nézzen ide! AZ EGYIK kutricához lép és letépi az oldalára ragasz­tott papírt Piros ceruzával* nagy nyomtatott betűkkel írta rá a következőt: „BÁRÁNY. ELLÖT 1963 VII 30. ELLÖT TI’* — írta, s mintha nem ju­tott volna eszébe a hiányzó z-betű, számmal folytatta: „10. HULLA 1 — No látja! — mondja dia­dalmasan. —• Azért leírom és elolvasom, amit akarok! Ezért nem kell akadékoskodni, mint a Déri, meg az az idegen is. Vitakoznak velem, vitatkoz­nak, s egy hét múlva azt kia­bálják a pusztán, hogy Jani bácsi benne van az újságban. Kikapom a gyerek kezéből, betűzni kezdem — ha jól em­lékszem, Szabad Föld volt az újság neve — és azt látom: A konok kanász. Utána minden lepocskondiázva és hosszú lé­re eresztve. Rólam szólt az egész. Elneveztek engem fabé- tának, meg mindenfélének. Tudja mennyire fájt az ne­kem? Konoknak, meg fabétá­nak csúfolnak engemet, s olyan disznókat nevelek, hogy még az Alföldről is idejárnak megnézni. Elhalmoznak dicsé­rettel, kitüntetést adnak, ki­váló állattenyésztőnek nevez­nek, szép, aranyozott színű jelvényt is adnak, az újságban meg az egész puszta szeme- láttára kigúnyolnak. Hát való ez? Tizenegy esztendeje dol­gozom ebben a fiaztatóban, s a tizenegy év alatt nem volt egy vasárnapom, de még egy fél karácsonyi napom sem, s kiszerkesztenek. Inkább azt írták volna meg. hogy feb­ruárban és márciusban na­gyon beteg voltam, mert da­gadni kezdett a kezem meg a lábam, olyan beteg voltam, hogy szinte csak négykézláb tudtam járni, s mégis, nem adtam a disznókat senkinek sem! Magam almoztam, ma­gam etettem, pedig könnyez­tem is, mert a kezem meg a lábam olyan cudarul fájt... ELHALLGAT, megint a pi­páját tömködt Aztán rámnéz, mintha arra lenni kíváncsi hogy én is konoknak neve* aem-e az újságban. Magyar Lászlái í k

Next

/
Oldalképek
Tartalom