Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-31 / 305. szám
mi Őseink útján Erdők, hegyeik között kanyarog a gépkocsi. Időnként íel-felnyög a motor az ablaktörlő végtelen, egyenletes robotban törli az esőcseppet. Esik a Kárpátokban. A magas hegyek most ködsipkátoan állnak. Nagyon búsak. Az eső meg esik rendületlenül. Az út mellett tábla. Rajta medve. — A medvék védettek — mondja a kísérőnk. — Sok elpusztult közülük a háború alatt. Most már szépen elszaporodtak. ■ Kanyarog a gépkocsi. A magasban széles, útszerű vágás a hegy oldalában. Mintha körülnyírták volna a hegyet, amelynek sárgás-barnás húsa látszik. — Ott megy a Barátság olajvezeték. Rekordidő alatt készült el ez a szakasz. Völgy felett, amelynek aljában stálytiszta víz csobog, ível'/ át a hatalmas csöveket. A csőre nagy fehér betűkkel, meszelővei írták: „Druzsba!” Barátság! — fordítom magamban az orosz szót és ekkor hirtelen feltűnik magyarul is. Hibátlanul éppoly hatalmas fehér betűkkel: „Barátság.” A külföld mindig közelebb hozza a hazát. Tapinthatóvá teszi, különösen, ha külföldön magyar szóval, magyar felírással találkozik az ember. — Itt vagyunk a Vereckei szorosnál — mondja a kísérőnk. Iskoláskorom emlékei rohannak' meg. Szinte látni vélem őseinket, akik ezen a keskeny, irdatlan emelkedőjű úton jöttek gyalog, lóháton, új hazát keresni. A múltat kutatom emlékezetemben és a szemem a má ba botlik. Hatalmas vasoszlopokon karvastagságú drótok. — A Béke villamos-távvezeték! — kapja el tekintetemet a Ívovi területi pártbizottság egyik munkatársa. — Ez is Magyarországra megy. Áramot visz. A tetőről lenézve csak ködfátyolom keresztül látni a Kártyátok ldsebb csúcsait. De így is nagvon szépek. látom aka- nvareó utat, a fa éoületeket. de egészén másra gondolok. A Barátságra, a Békére, amely ugvana7,on a szoroson ión keresztül, amelyen őseink jöttek. Szalal János Chatrin Lőcsén a volt községháza mellett — ma múzeum — áll a város „nyitott” börtöne. Valaha ide zárták azokat az asz- szonyokat, lányokat, akiket este 9 óra után egyedül találtak az utcán. (Garay Ferenc felv.) Párizsban ilyen is van. Még- j lozzá nem is valami bagatel! ás temetőcske, hanem tekin- élyes, kerítéssel határolt, sza- lályos sírkert, ahová anya- :önyvezés után, méregdrága .írhelyekben helyezik örök lyugalomra a „megboldogul- at”. Mármint a kutyát. A genevillesä temető min- lenben a rendes temetőkhöz íasonlít: éppen olyan emlék- áblák, sírkövek, márványkrip- ák, virággal, koszorúkkal bo- ított sírhantok láthatók ben- le, mint a rendes, emberek izámára fenntartott temetőjen. Még a sír fejénél űldögé- ő. csendesen sírdogáló „hoz- lá tartozók” sem hiányoztak, legfeljebb annyi a különbség, íogy a sírkövekbe ágyazott lényképaken nem embert, ha- lem kutyafejet ábrázolnak. A sírkövek feliratai is a szokott banalitásoktól hemzsegnek, És, hogy milyen kicsi a vi- ág. ismét tapasztalhattam. Mindjárt a bejárat után következő sorban magyar felírás jlvasható egy szépen faragott ná,'"ánvtömbön: „Kicsim! Te :öbb voltál nekem, mint az am berek!” — Az idő sürgetett és valószínűleg az időpont sem volt a egalkalmasabb. temetést sajnos nem láthattam. Pedig ugyancsak érdekelt volna, miiént is helyeznek „örök nyugalomra” egy kutyát Párizsban. Később megtudtam, hogy a szertartást legtöbb esetben mellőzik, de jó pénzért akad vállalkozó. aki kenetteljes szén búcsúbeszédet mond. Méltatja az „elhunyt” érdemeit és megvigasztalja a természetesen teljesen lesújtott, zokogó „hátramaradottat”. Azért használtam az egyes számot, mert ugye azért általában és normális körülmények között a legtöbb kutva egv-egv személvhez köti barátságát, ezért elhunytét is a vigasztalhatatlan „gazdi” gyászolja egv személyben Azt hiszem arról sem kell senkit sem meggyőzni, hogv a gpaieviHesi kutyatemető áltaSafflesváMú, markos, fekete baj szú férfi. Inkább henteslegénynek nézné az ember, mint Örményország elismert fotósának, akihez Goar Gasz- parjantól Anita Eckbergig mindenki jár, aiki csak megfordul Jerevánban. Ott van az üzlete a Zakfederácija utca sarkán. Kis kiugró bodega az egész, bent sem tágasabb. A várószoba, alig kétszer két méteres és csupa kép az egész. Életnagyságú művészportrét, színesben és barnában, feketében és mosolygósán. Nála mindenki mosolyog, a művésznő, és a pipázó, ráncosarcú öreg. Gurgen nemzetközi családot alapított. Hétszemélyes, fekete ZIM- jén kivitt a lakására is. ősi, örmény utca, örmény ház. — Földszinten a konyha, emeleten a lakószobák. Széles, üvegezett erkély, ott van a három fiúnak a lakása. A legkisebb most ötéves, de már az apja ölében vezeti a hatalmas kocsit. Ha rendőrt lát, lebújik Gurgen lábához. Már alaposan betanulta a mozdulatokat. Indexel és dudál és apai segédlettel forgatja a kormánykereket. Azt mondja sofőr lesz vágj’ fotós. Gurgen örmény származású, töri csak az oroszt. Igazi örmény férfiszépség. Felesége lengyel, bár szülei észtek, ma is ott étnek. így Gurgen neje tud észtül és lengyelül. Viszont a Gurgen kedvéért megtanult örményül és oroszuk A gyerekek? Gurgen négy nyelven társalog velük a családi békesség kedvéért, meg egy kicsit féltékenységből is. Nem szeretné, ha a háta mögött „eladnák”. A három fiú nagymamával észtül társalog, anyuval lengyelül, apu örményül adja ukázlba, hogy melyik filmfelvevőt készítsék ki vasárnapra és a pajtásokkal —, akik Moszkvából költöztek délre — oroszul vitatkoznak a focin. S bár négy nyelven beszélnek, most valamennyien tanulják a németet, mert Gurgen szerint nem árt, ha az ember egy idegen nyelvet is tud a sajátjain kivüL Gáldonyi Béla Gdyniában egy kultúrházból alakított, kényelmesen berendezett idényszállóban kaptunk helyet. Az első nap bejártuk a várost, a homokos strandot, és élveztük a kéken hullámzó, hűvös tengert. Egész nap járkáltunk, mindent meg akartunk nézni. Este fáradtak voltunk, s a csoport- vezető nem szervezett közös programot. A nagy hallban üldögéltünk, nézegettük a képeslapokat. Ismeretlen lány szólít meg. Magyarul... — Ráérsz ma sate? — Meglepetten néztem rá. — Egy kis tréfáról volna szó — magyarázta gyorsan — én is magyar vagyok, szintén ifjúsági express szel érkeztem, de már holnap indulunk vissza. Bemutatott a társainak, Vojteknek, egy barátságos lengyel egyetemistának és Zsigának. Indulás a Lilliput presszóba a csoportjukhoz, búcsúestre. Közben elmondták, hogy a csoportvezetőjüket, kát szeretnék megtréfálni. A búcsúestrfil Hasé megkéstünk, már jöttek kifelé a vidám magyar fiúk- lányok. A csoport- vezető és a tolmács ... — Chatrin, Koppenhágából — mondják helyettem a bemutatkozásnál új ismerőseim, s már magyarázzák is hogyan kerültem ide, és csak dánul beszélek, meg valamit németül. — Ejnye, gyerekek, nem tudtatok olyan dánnal megismerkedni, akivel tudnánk beszélni. Legalább oroszul vagy franciául kotyogna valamit. Nem baj! Micsoda nemzetközi társaság, lengyel, dán, magyar! Ezt meg kell ünnepelni! — örvendeznek, s vidáman invitálnak bennünket a legközelebbi bárba, az Ermitázsba. Az Ermitázs hangulatos helynek látszott, színes világítás, matrózzenekar, szeparék, ■ a parketten éppen vad twistet táncolnak a fiatalok. Zsigáékkal megegyeztünk, hogy csak másnap mondják meg barátaiknak a csalást. Vidám volt a társaság, koccintgattak, s engem is tanft- gattak magyar szavakra. Zamatosak voltak nagyon — s bár sehogy sem ment a tanulás. Lemondóan megállapították, hogy vagy nagyon nehéz a Paprikapálinka A nyáron Németországban, a Frede Presse vendége voltaim. Részt vettem hagyományos sajtónapi ünnepségeiken. Régi ismerősömmel, Franz Horst Illmayerrei, a Frede Presse főszerkesztő helyettesével Zwickauba utaztunk a najtónapi ünnepségek meg- sajitónaipi ünnepségeik meg- az előző évben szövődött itt Pécsett Sok mindennél megajándékoztuk hazautazása előtt. Az ajándékok között la(Beeil jegyzetek SCH0NBRUNN Klasszikus elrendezésű park — szimmetriába futó aprókavicsos utak, mértani pontossággal elhelyezett dísznövényzet, az enyhén emelkedő parkot aztán egy szoborcsoport zárja le. A kastély? Monumentális és méltóságteljes. Termek — néha kisebb szobák — megszámlál hatatfan sokasága, vakító csillárok, a falakat leheletnyi aranylemezek, kínai rózsafa-betétek, elefántcsont-díszítések tarkítják., Ferenc József szobája: cizellált arany-tapéta a falakon, súlyos csillárok és a sarokban egy közönséges katonai vaságy. Mellette mosdóállvány mosdótállal és egy porcelán vödör. Ezen az ágyon halt meg. Másik terem: mennyezetig érő tükrök és megint arany és ragyogás. Ebben a teremben, éppen a középső hatalmas csillár alatt találkozott Hruscsov Kennedy vei pult egy üveg fcessfceffftétí fess rackpálinka ia. Amikor a zwiekaui ünns^» ségek befejeződtek, egy barátságos sörözőt kerestünfe fel. Jó néhány üveg elfogyott már az ízletes sörből, amikre üllmayer barátom azt javasokba, hogy menjünk fél a lakására, mert valami finom itallal szeretne megkínálni. Elfogadtam a meghívást. Tolmácsommal együtt ültünk a hűs teraszon, várva a megígért italt. Hamarosan megjelent vendéglátónk és legnagyobb meglepetésemre egy üveg barackpálinkát helyezett az asztalra, nimayer töltött, s én már előre éreztem számban az ismert zamatot. Egyből felhajtottam az első pohár tartalmát. Néhány pillanatig elállt a lélegzetem. Az ital csípte számat; nyelvemet, torkomat egyaránt. Illmayer aztán nevetve mesélte el a pálinka történetét. A Pécsről hozott barackpálinka bizony barátai körében hamar elfogyott. De megmaradt az a füzér cseresznve- oaptika, melyet az ételek ízesítésére vitt haza tőlünk. — Ügy gondolta, ha a pörkölt erős lesz tőle, nem árt a pálinkának sem. így szüle'ett meg a paprikapálinka készítésének ötlete. Vízzel hígított szeszben paprikát áztatott hosszú ideig. A hatás nem maradt el. Méregerős, csípős ital lett a vége. De hogy az illúzió se maradjon el. a kecskeméti barackpálinkái üvegben szolgálta fel vendégeinek ... Mitzki Ervin pedig roppant nza nyelvérzékkel rendelkezem. Éjfél falé egy kubai tengerára is odavetódött. Koccintott a nemzet' közi társaság egészségére. Bemutatkoztunk, s ami kos rám került a sor* felcsillant a szeme. Rázta a kezem nagy lelkesedéssel. Ereztem mindjárt., nogy ebből baj lesz;. Boldogan újságolta* hogy nedves emlékek fűzik Dániához, két évig dolgozott Koppenhágában. Szüneteit a zenekar, s mi „bűntársak” nagyon melegnek éreztük a helyzetet. Vészjelzőn pillantottunk egymásra. Kubai barátunk pedig me- sélt-mesélt Dániá- ról. Csak ne kérdezzen semmit aa „anyanyelvemen” mert... Másnap a mólón, a hajómúzeum előtt ácsorogtam, amikor hallom: — Chatrin! Chat- rial — új barátaim integettek. Mégj nem tudtam, he» gyan sült el a tréfa, pózba vágtam magam. Felesleges volt, magyarul szóltok. — Egy óra ra&* v* indul a varratunk Chatrin! Erezd jól magad a tengerparton. "Viszontlátásra otthon, Budapesten! Meleg baráti kés- szorítással búcsúztunk, ■ most már én » magyarul mondtam: — Viszontlátásra? B. K, GURGEN Iáiban nem a külvárosból toborozza pácienseit. Ha már a kutya d ol gokn ál tartunk, azt is el kell mondanom, hogy Párizsban a kutyák öltöztetése, nyírása éppúgy divatkérdés, mint az embereké. Előkelő belvárosi szalonok vannak, ahol a legfrissebb kutyaviseletet szakképzett, híres tervezők kreálják. A párizsi felsőszázezer számára nem mindegy, hogy kutyáit milyen ruhába öltözteti. A ku- , tyadivat éppúgy változik, mint | az embereké. A kutyafodrászat szintén jövedelmező foglalkozás, és ha nincs is minden sarkon kutyaszalon, de festett szőrű, dauerrel kezelt. szemmel'áthatóan kozmetikázott kutyát annál többet láttam Párizsban éppúgy, minta Riviéra pástjain a versaflfei luxusjachtok fedélzetén. Vasvári kutyatemető AUTÓK zírák idegenvezető .... ívesben minden ne.Tk'edik ember kocsitulajdonos. Lehet. Becs előtt egy kis falu sportpályáján helyi rangadó volt. Szemerkélt az eső, gyérszámú a közönség. Az autóbusz ablakából összeszámoltuk a szurkolókat: 21 ember, — pontosan. És kilenc gépkocsi a pálya szélén. Bécsben a Kärntner-strassen négysoros oszlopban közlekednek a személygépkocsik. A mellékutcákon két oldalt egymás hátában várakoznak az autók. Olcsó a kocsi? ötezerhatszáz schilUngtöl háromszázezerig... Autóbusz és villamosjegy h á- r o m schilling. A munkába járóknak ezek szerint napi hat schülingbe kerül az utazás, mert bérlet nincs. A délutáni csúcsforgalomban ülőhely van a villamoskocsiban. Az autókat általában három-négy évi részletre vásárolják. — Érthető a kocsidömping. — ESZPRESSZÓK Egy dupla fekete kettőtől nyolc schillingig attól függően, hogy a belvárosban vagy a külvárosban fogyasztja-e a vendég. A presszók délelőtt üresek még a belvárosban is. A személyzet körülül egy asztalt és csevegnek. Ha jön egy vendég — véletlenül — két pincér siet eléje. Végre egy presszó a Käfnlner-strassen, amely zsúfolt délelőtt tíz órakor. Csoda! Bemegyünk és mindjárt rájövünk, hogy csodáról szó sincs: veszprémi turisták. — A fizetőpincér magyarul beszél — szótárból tanulta meg nyelvünket. Kérdem tőle, hogy-hogy üresek a kávéházak és a presszók, vendéglők délelőtt? Furcsán néz rám: „Mert dolgoznak az emberek ... Nem érnek rá feke- tézni. Délután, este tömve vagyunk ...” A legelőkelőbb kávéházak, például az Európa szálló, mindig zsúfolt. Benézek a kávéházi kirakat-ablakon. Az asztalnál, korosabb hölgy ül, vékony ébenfa szipka a fogai között. A másik széken egy kiskutya ül két hátsó lábán. Réz-gombos kis galamb- szürke mellénykét visel piros nyakörvvel. Valaki megérinti a váltamat. B ehemót, nagy darab férfi, portás vagy ajtónálló egyenruhában. Int, hogy menjek odébb, ne bámészkodjanak ..Értem én... per sze...” — motyogom, aztán mosolyogva odébbállok. SZÓRAKOZÁS A Moulin Rouge nevű mulatóban negyven schilling a belépődíj, hatvan schilling egy üveg nem is elsőrangú bor... És „sztriptiiT e,, sze. (Ausztriában a munkások havi átlagkeresete kétezer schilling.) Az Éva nevű mulatóban már csak 20 schilling a belépés, ennyivel silányabbak a vetkőzőnők is, de az ital itt is méregdrága, mint általában minden szóra-kozóhelyen, de még vendéglőkben ts. A csemegeboltokban viszont feltűnően olcsó. A legdrágább ital — amit kirakatban láttam a félliteres tokaji aszú: ötven schilling. Harmincért egy üveg gint adnak. AZ EMBEREK A bécsiek kedvesek, udvariasak, (bolti eladók és pincérek ebben utolérhetetlenek) és sokan dolgoznak. Dissziden- sek? Néhányon ellátogattak a szálloda halijába.. Némelyik autóval jött. Mit mondtak? „Jól élnek...” vagy „Otthon jobb volt. de most már...” — vagy ..haza mennék, de mi1 lehet tudni...” vagy ..Jól nősültem idekint. de még is idegen vagyok. Nem találom a helyemet..." Nehéz kiismerni ezt a kis orszánot. Vagy a nyugati világot? Az idő is kevés erre De megérte. Minél több ember ruccan ki némi körülnézésre. annál. több. Annál jobban értékelhettük ..pro és kontra” saját életform ánkat. Bab Ferena
