Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

As „író", 85 esztendős, vá­lasztékosán öltözött férfi ele­gáns nyugalommal tette le bő­röndjét Frau Bauch Kiel-i penziójának előcsarnokában. — Uj lakó érkezett — vil­logtatta hófehér fogait a meg­lett korú tulaj donoenöre, s gyorsan elmondta még, hogy nyugodt, csendes kis szobát szeretne, ahol „A megtalált szerencse” című regényén za­vartalanul dolgozhat Szőrit a cipő Ahogy teltek a napok, egy másik regény kezdett kibon­takozni a penzióban is. A 60 esztendős Bauch asszony, aki férjét a második világháború­ban veszítette el, életre-halál- ra beleszeretett lakójába. Wil­helm Biese persze nem volt ártatlan ennek a késői érzés­nek fellobbanásában. Maga se­gítette sok apró bókkal, fi­gyelemmel, kedvességgel. Amikor aztán Frau Dauch már tökéletesen elvesztette fe­jét. őszhajú lovagja egy szép napon bejelentette: el kell utaznia könyve kiadásának ügyében. — De sajnos, pénzt csak a kiadótól kapok — tette hozzá pirulva és szégyenkezve, az­tán ugyanilyen pirulva és szé- gvenkezve, de eltette a kezé­be csúsztatott 450 márkát. — Ne beszéljünk többet pénzről — kérte —. de ha egv levélke jön, hogy szorít a cipő, se­gíts ... S ilyen szövegű levélke gyors egymásutánban többször is érkezett. Az őszhaiú lovag először 500, aztán 300. majd 2000 márkát kért, s végül még újra 300-at. Több mint 3000 márka cserélt így gazdát, s az idő6 asszony tulajdonképpen még mindig nem sejtette, hogy egy házaáságszédelgő markába került. Csak amikor m®ffírta. hogy már minden pénze elfogyott, maradtak el a levelek. Welse még néhány táviratban jelezte érkezését, aztán teljesen eltűnt. Időközben ugyants négy má aik növel, fiatalabbakkal és idősebbekkel, lépett hasonló kanoíolatra, egyiket 1000. másd kát 5000 márkától szabadított meg... És a nők hittek ne­ki... intézményem hnznsságszédclgés Sokfajta aljas üzlet burján- ziv Nyugaton, az emberek hi­székenységére, jószívűségére, vagy naivságára alapozott. De a szinte már intézménvessé vált házasságszédelgés közöt­tük is párját ritkítja. A má­sodik világháború miatt közel három millió német férfi halt meg, s akik megmaradtak, az asszonyok, hihetetlen anyagi, erkölcsi és emberi nehézségek kel bajlódnak. Természetesen szeretnék megosztani gondjai­kat. a gyereknevelést és a megélhetést i* egy férfivel. Ezt használják ki azok az „ügves” üzletemberek, akik mindenből képesek pénzt va­rázsolni. Mem tudni pontosan a számukat, de a „Quick” c. nyugatnémet lap a követke­zőt írta: „Többezer ember folvtatja a szövetségi köztársa Ságban ezt az alias ipart. Jól élnek belőle. „Ügyfeleiktől” gvakran összes megtakarított pénzüket kicsalják. És a be- csano*t nők közül csak min­den 20. fordul a rendőrség­hez ..." Természetesen nemcsak „Ms iparosok” tevékenykednek a szakmában. Az egyedül élő nők kihasználásának, kifosz­tásának nagyiparosai is van­nak — a házasságközvetítő intézetek. Számukat közel két százra teszik, s majdnem a fe’e ellen feljelentés, panasz érkezett már a hatóságokhoz. Módszerük? A háréesempéss és anyósa Herr Oppenhym nem ka­pott „ipart”, mert egy kávé- csempészési akció során komp romittálódott. Ezért a feketé­ző üzletember helyett anyó­sa Frau Puffer jegyezte az üzletet, melynek a hangzatos »Ehe-Brücke” elnevezést ad- A díszes kompánia feli»-. gadta a Jótollú Krause-t, aki szénában gyarlóim a „34 éves jolaereso uzieieunoenW’, „a nragasáilásu tisztviselőről”, s „a nagy pacieniuravat rendel­kező urvusrol” szóló hirdeté­seket, elárulva róluk, egeszen egyedül érnek, s szomorúak lennetek, ha egyedül is kelle­ne maradniuk. A különböző lapokban elhe­lyezett hirdetésekre tömegé­vel, ezerszámra érkeztek a vá­laszok. Az „Ehe-Briicke” vagyis a „házasságok hídja” valamennyinek egy jelentke­zési lapot küldött. Ha a pá­ciens kitöltötte, befizette a 7 márkás felvételi díjat Is, azon felül havi hat márkát tagdíj­ként még, szerencsésnek érez­hette magát, mert biztosítot­ták, hogy a férfiak ezrei közt válogathat. Az eredeti, 34 esz­tendős üzletemberről már szó sem esett, viszont egész sor címet bocsátottak rendelkezé­sére. Az illető azonban hasz­talan próbálkozott bármelyik­nek is írni. A címek tulajdo­nosai, Oppenhym cinkosai egy szerűen tűzbe dobálták a le­veliket Más esetben pedig többgyermekes holland csa­ládapa vagy boldog házaséle- 1et élő német férfi rideg vá­lasza érkezett, akik határozot­tan kijelentették: nem állnak kapcsolatban semmiféle há­zasságközvetítő intézettel. Ne­vüket Oooenhvm-ék egysze­rűen. tudjuk nélkül csak „köl­csönvették”. Oppenhym-ék körben szor­galmasan kasrírozták a felvé­teli és tagdíjakat. Ez a pénz évek során milliókra rúgott mert az „Ehe-Brüeke” néha 16 ezer tagot Is számlált És ha valaki tiltakozott? Ulabh címeket kapott de azokkal sem járt jobban. Végül be1e- únt és abbahagyta, de közben jópár márkával gazdagította az „Ehe-Brücke” bankbetéteit. A rtniryronnÍB Frau Dagmar Frau Dagmar, a salzuflen-i Kontakt tulajdonosnője még nagyvonalúbban fosztja ki ál­dozatait Nála az előleg 150 márka, aztán 5 márkáért el­adja „Titkaim” című alkotá­sát, majd 15-ért előfizettet az „Illusztrierte Wunschanrschiv” című hirdetésekkel teli lapra. Közben számtalan levélben biztosítja ügyfelét, hogy „ezer férfi közt válogathat”, majd „egy már meg is bízott, hogy írjak önnek”. S amikor még­sem történik semmi, s az il­lető megunja a huzavonát, a tiszteletreméltó hölgy mossa kezeit, s ügyfeléhez felszólító levelet küld — az elmaradt tagdíj megfizetésének ügyé­ben. * ... Az emberi érzésekből pénzt csinálni, a háború élet- benmaradt „áldozatait” félre­vezetni és kifosztani —- ez az üzlet a magánnyal. Színhelye nem is lehet más, mint Nyu- gat-Németország, ahol nincs gond és idő a politikai elkép­zelésekben ilyen „bagatell” kérdésekre: öt millió magá­nyosan küzködő nő tragédiá­jára, s a tragikus sorsok vám- szedőinek megfékezésére. Ónódy György Utazás a nmfil$a Naponta negyven-ötven autó busz indul el Tbilisziből. Vi­dám és kiváncsi turisták utaz­nak bennük Grúzia különböző vidékeire, hogy megismerked­jenek a történelmi nevezetes­ségekkel, vagy gyönyörködje­nek a festői tájakban. Az egyik autóbusz útiránya Vardziába vezet, a világ anyagi kultúrájának nagysze­rű emlékéhez. A XII század csodájának hívják Vardzia sziklását. A Kúra folyó men­tén, Aszpindza-j órásban mere­dek sziklák sorakoznak. A mésztufába valaha sok száz szobát, termet, átjárói vájtak. Egész barlangváros ez, ame­lyet évtizedekig építettek. Több mint 20 ezer ember la­kott itt valamikor. A barlangvárosnak saját vízvezetéke volt. Az ivóvizet hat kilométerről, a vardziai forrásoktól vezették ide. A víz földalatti folyosókon, cserép­csövekben jött a városba. A sziklákban néhány, rend­kívül szép grúz freskókkal díszített templomot Is kiváj­tak. A legnagyobb barlang: a „tanácsterem”, amely tíz mé­ter hosszú, hét méter széles és több mint négy méter ma­gas. A teremben fennmarad­tak a kőszékek, a trón és a tanács előkelő tagjainak ülő- helvei. Vardzia igen kedvelt tartózkodási helve volt Ta­mara eámőnek. Sota Ruszta- veli klasszikus grúz író kor­társának. Az utóbbi években jffen so­kat tettek a barlangok helvre- állbásn. a \ddék rendezettsége érdekében. Vardzját nerneeak a turisták ezrei látogatják, dolgoznak Itt régészek, törté­nészek, építészek is. Kutatják a barlangok titkait., tanulmá­nyozzák a grúz állam sok száz esztendővel ezelőtti életének történetét. A devalváció eredménye 1810-ben bizonyos Joseph Heitzeler nevű francia hős­tettet vitt véghez, amiért maga Napoleon örökös élet­járadékkal jutalmazta. Az életjáradékot Napoleon irán­ti tiszteletből máig is kifi­zetik Heitzeler Utódainak. Csakhogy az összeg a frank számos devalvációja követ­keztében jelenleg 5,71 új frankot tesz ki negyedéven­ként. A hős utódja ebből IS vonaljegyet válthat a pá­rizsi metrón. Adaiök az amerikai nSkrúL A legújabb kimutatások sze­rint az amerikai nőknek 65 százaléka 21 éves kora előtt lép házasságra. A munkavi­szonyban levő amerikai nők­nek több mint fele férjezett. 1940-ben még 15 százalékuk volt leány, ma viszont csak 5 százalékuk. A főiskolás nők 12 százaléka férjezett. A további adatok szerint a legtöbb asszonynak gyermeke is van. Jórészük igen fiata­lon, néha házasság előtt szül. Amerikában ma minden hu­A John Birch társaság vendége voltam „Miért nem jön össze egy-; szer a John Birch társaság < tagjaival?” — kérdezte egyik I ismerősöm, akit lapja szintén' az ENSZ-hez delegált. A birchisták úgy látszik sze retnék kapcsolataikat az USA határán túl is kiterjeszteni, s ezért bárkivel felvennék a kap csolatot. Az ajánlat először megdöb­bentett Emlékeztettem Isme­rősömet. hogy az amerikai fa­siszta párt főhadiszállásának ajtaján a következő felirat olvasható: „Hívatlan látogatókat go­lyóval fogadjuk.1” „Nem szükséges feltétlenül a Pravda tudósítójaként • be­mutatkoznia ..." — volt a vá­lasz. öten vagyunk a „XIV. La­jos étterem” egyik sötét tó- nosú helyiségében. New-York­ban. Akkor ismerkedtem meg velük. Amikor bemutatkoz­tunk, az egyikük Stanleynek nevezte magát. Szakállas ba­rátiénak csak a keresztnevére emlékszem Rudolf, g a társa­ságunkban található hőlffvet Katrin néven szólították. A be széleetés alatt kiderült, hogy Stanley „ólaiban” dolgozik, Rudolf kereskedő New York mellett New Fochelle-ben. s Ka+rinnek szállodái vannak Kaliforniában. a program.:: .A kemmuwlzmus mtedenütt előretör” — kiáltja Stanley magából kikelve, s kését a tá­nyérjára dobja. „Már a tor­kunkat szorongatja! És azok, akik ezt gyávaságból nem akarják észrevenni, bármilyen magas állást is töltenek be ná lünk, a kommunizmus segí­tőtársai! Igen, uram e* a szo­morú valóság!” „Meg tudni Mfeni mamim­HÍVATLAN LÁTOGATÓ GOLYÓT KAP — HITT,FR EGY­KORI NÉZETEI ÜJ FORMÁBAN — KOMMUNISTA- ELLENESEK FÖ KÖZPONTJA — TEXAS ni, hogy mi a társaság prog­ramja?” — kérdezem. „Valamennyi amerikai kom­munista letartóztatása” — vá­laszolja Stanley habozás nél­kül. „Azonnal be kell tiltani minden békemozgalmat. Hala­déktalanul meg kell szakítani a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. Az USA lép­jen ki az ENSZ-ből. Az egész földkerekségen fegyveres vé­dekezés a kommunizmus elő­retörése ellen. Kuba felszaba­dítása fegyveres erővel!” „Ez azt jelentené, hogy haj­landóak lennének belemenni az atomháborúba is? Az önök ellenfelei is rendelkeznek atomfegyverekkel..." „Hát igen ...” morogja Stan ley válasz helyett, s újabb szivarra gyújt. „Van egy jel­szavunk: jobb halottnak lenni, mint vörösnek!” A LEGGAZDAGABBAK TÁRSASÁGA Mr. Stanley nem akarja, hogy ezt a kérdést tovább fe­szegessük. Barátja, Rudolf siet a segítségére. „Nagyon befolyásos embe­rek állnak az oldalunkon” — kezdi. ,A John Birch társa­ság tagja közé sorolhat szá­mos kongresszusi tagot, tábor­nokot, admirálist és diploma­tát. Különösen erősek az ösz- szeköttetéssink Texasban, Ka­liforniában és Massachusetts- ben. Érti, hogy miért? Azon­nal megmagyarázom. Texas az olaj milliomosok fellegvára. Kalifornia olyan állam, ahol minden ötödik üzletembernek állami megbízatása van. Massachusetts — hogyan is mondj*» —- as amseikai bankemberek hazája. Nagyon büszkék vagyunk, hogy a John Birch társaság tagja közül so­kan az iparosok Nemzeti Szö­vetségéhez is tartoznak.” „Megtudhatnám, hogy há­nyán?”. „Sokan” — válaszolja Stan­ley köhögve. „Tudna említeni néhány szenátort is, akik a birchisták közé tartoznak?" „Talán ne említsünk neve­ket” — válaszolja Stanley. „Azt viszont közölhetem, hogy az 1964-es elnökválasztáson Goidwater szenátor mellett fo gurtk fellépni.” HÁROMSZOROS KOMMUNISTAELLENESEK „Hányán tartoznak körülbe­lül az Önök szervezeteihez?” „Soraink állandóan bővül­nek. Minden más antikommu- nista mozgalom úgy érzi, hogy hozzánk tartozik. Bennünket ismernek el .vezérként’. A többi antikommunistáktól való megkülönböztetésként három­szoros kommunistaellenesek­nek neveznek bennünket.” „Milyen konkrét feladatot hajtanak végre? — kérdez­tem StanleytőL „Oh, igen sok munkánk van. Kommunistaellenes Irodalmat adunk ki és azt terjesztjük. Feladatunknak tekintjük, hogy a vád alá helyezett Walker tábornok érdekében kampányt folytassunk. Képzelje csak el, az USA egyik legderekabb tá­bornokát vád alá helyezték, mert meg akarta akadályoz­ni, hogy a négerek bejussa­nak az egyetemre.” Edwin Walker tábornokot az amerikai sajtó, mmt az ült ; rák eljövendő nagy vezérét emlegeti. Lovagló korbácsával ! kezében vezette rohamra a ! fajgyűlölőket a négerek edlen. INKÁBB ATOMFERTÖZÉS, MINT VÖRÖS VESZÉLY Krákogva és könnyeit zseb­kendőjével törölgetve folytat­ja Stanley: „Rövidesen kampányt szer­vezünk és tiltakozni fogunk az atomkísérletek betiltása ellen. Megszervezzük, hogy üzlete­inkben ne árulhassanak áru­kat, amelyék a vasfüggöny mögül származnak. Aki nem engedelmeskedik bojkott fel­hívásunknak, annak a kiraka­tára másnap kiakasztjuk: „Csak az vásárol Itt, aki a kommunistákat segíteni akar­ja!” Az amerikaiak nagy több­sége már rájött, hogy az ult­rák nagy veszélyt jelentenek az USA számára. A News Week a következő­ket írta: „Az amerikai ultrák moz­galma szennyes dolog. Főleg azok csatlakoznak hozzájuk, akik a legfelső és közép réteg hez tartoznak. Azok, akiknek jelentős vagyonuk, vagy ma­gas állásuk van, olyan új vi­lágra bukkannak, amely meg­akadályozza, hogy újabb elő­nyökhöz, haszonhoz jussanak. Nem értik meg, miért veszítet tűk el Kínát, miért foglalunk el ilyen álláspontot a Berlini kérdésben. Csakúgy vaktában szembe szállnak mindennel, ami céljaikat ellenzi. És ép­pen ebben rejlik a veszedel­mes voltuk.” El tudom képzelni, hogy Mister Stanley álmában ide­gesen forgolódik, s összeszo­rított fogai között ezt suttog­ja: „A kommunizmus előretör — a kommunizmus előre­tör.. ^ P. Sztrelnj ikoy szadik gyermek házasságon kívül születik. Az adatokból azt is megállapították, hogy ma háromszor több gyerek születik házasságon kívül, mint 1940-ben. Akkor ugyanis 89 000 ilyen gyermek volt, 1960-ban pedig 224 000. A gyermektelen házaspár ma ritkaság. Akiknek nem lehet gyerekük, rendszerint örökbe fogadnak. Azt lehet mondani, hogy az egy gyermekes család is ritkaság. A legtöbb család­ban két-három, sőt négy gye­rek is van. Jó részükre azonban boldog­talan gyermekkor vár, mert éppen az Amerikai Egyesült Államokban leggyakoribb a válás. 1960-ban hárommillió olyan gyermek volt, aki nem élt mindkét szülőjével együtt A bíróságok évente 400 000 házasságot bontanak fel. Az utolsó gyermek rendsze­rint az anya 28. életévében születik. Mire 34 éves, a leg­kisebb gyerek is iskolába iár, és gondozásuk nem köti le egész napon át. Különösen az utóbbi két évtized folyamán vált általánossá az a szokás, hogy az anya amint gyerme­kei iskolába kezdenek járni, munkába áll. Az 1960-as ada­tok szerint a dolgozó asszo­nyok 42 százalékának 18 éven aluliak a gyerekei. Ma már azonban nagyon sok idős asz- szony is dolgozik Amerikában. Ezeknek 30 százaléka — még egyszer annyi, mint 1940-t>en volt — 60 éven felüli. Mi készteti az amerikai nőt arra, hogy állásba menjen? A gyerekek iskoláztatásának át­lagos költségéről nincsenek pontos adatok. Tény az. hogv a megélhetési költségek 1947-től máig 35 százalékkal emelked­tek. Ugyanilyen aránvban emelkedtek az iskoláztatás költségei is, sőt az egyeteme­ken és a főiskolákon 70 száza­lékkal. Nagyon sok amerikai nő tehát gazdasági okokból kénytelen munkát vállalni, hogy ilyen módon járul ton hozzá a család költségvetécé- nek kiegyensúlyozásához. Kü­lönösen vonatkozik ez termé­szetesen az özvegy asszonyok­ra, akik kerestükből élnek, s önmagukon kívül senki másra nem számíthatnak. Ü| óriásmo/i A krakkói mozibarátokat nagy öröm éri a közeljövőben: korszerű, ezer férőhelyes pa­norámamozi épül. Ebben a moziban tartják majd a ha­gyományos krakkói kisfilm- fesztiválokat. Tbilisziből száz kilométert kell megtenni gyönyörű útvo­nalon Vardziáig. Itt mindig sok a kiránduló, de ma külö­nösen sokan vannak: több busz is érkezett egyszerre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom