Dunántúli Napló, 1963. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

DECEMBER M. NAPLÓ Eredményekben gazdag esztendőtől búcsúzunk (Folytatás az 1. oldalról.) esését. Az 1963. évi zárszám­adások — az előzetes adatok szerint — nem érik el a ter­vezett jövedelmet, de valami­vel mégis jobbak a múlt évi­nél. — Jelentős beruházásokkal segítettük termelőszövetkeze­teinket az idén. Megyénkben 7 tehénistálló, 30 növendék- marha-istálló épült fel és 54 öntözőtelepet alakítottak ki — elsősorban a Dráva völgyé­ben. Tavaly a kalászosoknak n.ág csak 78,7 százalékát ta­karították be gépekkel, az idén már elértük a 91 száza­lékot. Tavaly még csak 67 ezer holdon végeztek korsze­rű növényvédelmi munkát, ebben az évben már 110 000 hold növényvédelméről gon­doskodtak. A műtrágya fel- használása is emelkedett, a múlt évi holdankénti 90 kiló helyett már 114 kilót használ­tak fel átlagosan. Termelőszö­vetkezeteink csak tenyészál­latvásárlásra 14 millió forin­tot költöttek. — A gépi munka fokozása érdekében növelték termelő­szövetkezeteink gépparkju­kat. Egy év alatt 269 erőgé­pet vásároltak és 263 pótko­csit igényeltek. A korszerű takarmánybiztosítás érdeké­ben pedig 18 ventillátoros szénaszárító-berendezést léte­sítettek megyénkben. Megvalósul as iskolareform Művelődési és közoktatási intézményeink is fejlődtek 1963-ban. Komién ötven férő­helyes óvodát létesítettek, Pécsváradon 12 tantermes ál­talános iskola és gimnázium áll befejezés előtt, a siklósi gimnázium tornatermet és két tantermet kap. Pécsváradon épül a 400 férőhelyes művelő­dési ház és csak ezeknek, a beruházásoknak az összege meghaladja a 15 millió forin­tot. Gondoskodtunk arról is, hogy falmainkban. vidéken diákotthonok, gyógypedagó­giai intézet, óvoda fogadja a gyerekeket. Bolyban közép­iskolai, Magyarbólyban álta­lános iskolai diákotthont lé­tesítettünk, Mohácson gyógy­pedagógiai intézetet hozunk létre, Köllkeden és Ócsárdon pedig óvodát alakítottunk ki, mindezt 890.000 forint felhasz­nálásával. A községfej'lesztési alapból is jelentős összeget — 5,850.000 forintot — irányoztunk elő művelődési célokra, kultúr- 'otthanokra, iskoláikra, óvo­dákra és nevelői Lakásokra. Bolyban iskolai műhelyt lé­tesítettek, Lánycsókon és Ba- ranyajenőn bővítették az is­kolát, Egerágan és Szentlőrin- cen felújították az óvodát a községfejlesztésd alapból. Az iskolareform végrehaj­tásában is értünk él eredmé­nyeket 1963-ban. A szakrend­szerű oktatásba bevont tanu­lók arányát 74,1 százalékról 79,8 százalékra emeltük. To­vább fejlődött a középiskolai oktatás és a tavalyi 2101-gyel szemben az idén már 2636 ta­nulót oktatnak megyénk kö­zépiskoláiban. Uj szakközépis­kolát szerveztünk Bolyban és szakközépiskolai osztályokat hoztunk létre Mohácson és Komlón. Növekedett azoknak a szá­ma, akik általános és középis­kolai tanulmányaikat esiti és levelező tagozaton végezték. Tavaly 5508 felnőtt, az idén pedig már 6716 dolgozó vesz részt a felnőtt oktatásban. Külön feladatot jelent köz­oktatásunkban az analfabéták oktatása. Az idén 528 személyt vonítunk be az alapismereti oktatásba, amivel elsősorban a cigány lakosság kulturális elmaradottságát kívánjuk fel­számolni; Üdulőköspontok Két új körzebi orvos kezdte meg működését ebben az év­ben — Fettsőszentmártonban és Gödreszentmártonban. A megyei csecsemőotthonban a férőhelyek számát harminc­cal bővítettük. Megyénkben a bölcsődékben a férőhelyek száma 140-nel emelkedett és új bölcsődét létesítettünk Sely- lyén, Szentlőrincen és Kom­lón. Korszerű gyógyszertárrá fejlesztettük a szigetvári pa­tikát. Megteremtettük a Rigó pusztai tbc-s szociális otthont és befejezés előtt áll a Mecse­ki Tüdőszanatóriuni, amely­ben háromszáz beteg kap majd helyet és megfelelő orvosi el­látásit. Idegenforgalmunk fejlesz­tése érdekében Qrfűn — egy festőd völgyben — megépítet­tük az első, 17 holdas csóna­kázó tavat és hozzáfogtunk a nagyobb, már versenyek le­bonyolítására is alkalmas Pé­csi tó építéséhez. Ebben se­gít a Lakosság is társadalmi munkával és egyre több in­tézmény, iskola és magánsze­mély jelentkezik a Baranya megyei Idegenforgalmi Hiva­talnál, hogy kivegye részét a tó építéséből. Szigetváron ké­szülünk az évfordulóra, és ezekben a hónapokban feltár­tuk a várudvart és értékes le­letekkel gazdagodott a Janus Pannonius Múzeum. Készülnek a falu- rendezési tervek A következő évek feladatai­nak tervszerű és folyamatos megvalósítása érdekében ké­szülnek a községi távlati ál­talános rendezési tervek. Ez a munka jövőre tovább fo­lyik és 31 község rendezési terve készül el. Jövőre folytat­juk a jó ivóvízellátás érde­kében töirpevízművek és víz­vezeték hálózat építését. To­vább építik Harkány vízveze­ték- és csatornahálózatát. Be­kötőutakat építünk és kor­szerűsítjük a meglévőket. Az idén elkezdett idegenforgalmi létesítményeinket tovább fej­lesztjük, illetve befejezzük. A falusi fiatalságra vár a fel­adat, hogy a főútvonalak men- j tén levő községeket tovább i csinosítsa, szépítse. Mint bevezetőben mondot- | tam, újabb, eredményekben gazdag esztendőt búcsúzta­tunk, bár voltak és vannak nehézségeink is, amelyek ma még akadályozzák feladataink maradéktalan és folyamatos megvalósítását A jövő év fel­adata lesz, hogy ezeket a sok­szor tőlünk függő akadályo­kat, nehézségeket eltávolít- suk ültünkből és még többet, még jobban megvalósítsunk a magunk elé kitűzött, a lakos­ság életkörülményeit javító feladatokból, — fejezte be nyilatkozatát Palkó Sándor elvtárs. Mi kerül a történelembe 1963-ból? írta: Mihályfi Ernő, a Népköztársaság Eínuki Tanácsának tagja Életünk tempója meggyor- — sulit, egy év alatt évti­zedet fejlődünk, ma már nem kell évtizedek távlata ahhoz, hogy történelmi mér­leget állítsunk feL Lezárjuk az évet, s azonnal történelem­mé lesz a közvetlen múlt. Egy évre visszatekintve rögtön meg lehet állapítani, mi volt történelmi dátum, mérföldkő, fordulópont életünkben az el­múlt esztendőben. 1963 végére értünk. Tekint­sünk végig belpolitikai ese­ményein, mérjük fel, mi ke­rül be ebből az esztendőből a történelembe, a történelem- könyvekbe. A Magyar Szocialista Mun­káspárt VIII. kongresszusa határozatainak végrehajtását kezdtük meg 1968. újévkor. Ez a kongresszus mondta Id, hogy befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását, kezdetét veszi a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Ehhez a munkához fogtunk hozzá az elmúló év elején. Januárban már választások­ra készüljünk. Megkezdődtek a jelölő gyűlések az ország- gyűlési képviselő és tanács­tagi választásokra. A válasz­tás nálunk két részből áliL Az első részt a kiválasztás, a má­sodik a megválasztás. Száz- és százezer ember vett részt a jelölőgyűléseken, ahol a képviselők és tanácstagok ki­választása folyt. Ezeken a gyűléseken az előző négyéves munka értékelése is sorra ke­rült és rengeteg javaslat hang zott el a képviselők és tanács­tagok jövőbeli munkájára, he­lyi és országos közérdekű fel­adatok megvalósítására. Eze­ken a gyűléseken már szinte kialakult az új országgyűlés és az új tanácsok munkaprog­ramja is. Február 24-én folyt le a választás, eredménye a legteljesebb bizalom volt a párt politikája iránt, össze­ült az új parlament, s már az első ülésszakon új tárgyalási stílus, tanácskozási mód ala­kult ki. Az év második ország gyűlési ülésszakán, mint is­meretes, hetven felszólalás hangzott el, beszámolók, hoz­zászólások, javaslatok, inter­pellációk és az interpellációk­ra adott miniszteri válaszok. Őszinte, nyílt vitában az or­szág valamennyi időszerű kér­dése felvetődött az ország nagy nyilvánossága előtt az országgyűlés ülésén. A köz­ponti probléma természetesen az ötéves terv harmadik esz­tendejének végrehajtása, a terv teljesítése. Sok nehézsé­get hozott az 1963-as esztendő, a szokatlanul kemény, hosszú, nehéz tél bénította az ipar egy részét, rontotta a mező- gazdaság eredményeit, külö­nösen a gabonatermelést, sú­lyos zavarokat okozott a szál­lításokban. De egészséges nép­gazdaságunk úrrá lett a ne­hézségeken, az ipar túlnyomó- részt behozta az év folyamán U lemaradást, egész évi ke­nyerünket részben importtal biztosítottuk, s minden vonat­kozásban megállapítottuk, hogy az ötéves terv végrehaj­tása jó ütemben halad, telje­sítése általában biztosítva van, sőt egyes vonatkozásban már a harmadik évben az egész ötévi tervet túl is teljesítet­tük. létünk javult, életszínvo­nalunk emelkedett eb­ben az esztendőben. Ehhez nem is kellenek statisztikai adatok, ezt valamennyien tud­juk, érezzük, tapasztaljuk. A nemzeti egység ebben az esz­tendőben szélesedett, szilár­dult, társadalmunk életének ez a legdöntőbb, legjellegze­tesebb vonása. A Hazafias Népfront, amely ennek a nem­zeti egységnek megtestesülé­se. harmadik kongresszusára készül és egész munkásságá­val építi a szocialista nemzeti egységet, amelyről a párt VIII. kongresszusa azt állapí­totta meg, hogy „vezető ereje a munkásosztály, annak for­radalmi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt, az egész magyar nép elismert ve­zetője. Társadalmunk vala­mennyi dolgozó osztályának és rétegének szocialista össze­fogása a Hazafias Népfront­mozgalom alapja. A Hazafias Népfront-mozgalom segítségé­vel, a párt vezetésével a nem­zet összes alkotó erőit moz­gósítjuk a szocializmus fel­építésére”. É> Karácsonyi párbeszéd Szabó Mátyás tsz-elnökkel ' Mióta tsz-tag? *— Tizenhárom éve. — Hány éve elnök? — Hét. — Nem babonás? A tizen­három szerencsétlen, a hét szerencsés szám — legalábbis azt mondják. — A tizenhármas meg a he­tes nem lényeges számok, nem nagyon érdekelnek. Én a negyvenkettesben hiszek. — Mi az a negyvenkettes? — Ennyi forint jut a bólyi Kossuthban egy munkaegység­re az idén. — Tavaly mennyi volt? — Akkor is negyvenkettő. — Akkor hát örömmel néz elébe a karácsonynak? — Miért ne néznék öröm­mel?! — Volt keservesebb kará­csonya is? — Volt. Csak azt nem tu­dom, a tsz-ben töltött évek­re gondol-e vagy a korábbiak­ra? — A tsz-ben töltöttekre. — 1951 volt a legrosszabb. Karácsony másnapján még- kukoricát törtünk... És a munkaegység tizenhét forint volt. — Azóta ilyen nem volt? — Szerencsére nem. — Miben látja a tsz meg­erősödésének okát? — Abban, hogy az itteni emberek szeretnek, meg tud­nak is dolgozni! — A jó vezetés nem járult hozzá? — Dehogynem! Legalábbis yiagyon remélem, hogy így tan. , ~ Véleménye szerint mi a jó tsz-elnök alapvető tulaj­donsága? — A személyes példamuta­tás. — Ezt úgy érti, hogy az el­nök is dolgozzon együtt a me­zőn a tagokkal? — Nem ismerném a tsz-el­nök teendőit, ha ezt monda­nám. ■*- Hát akkor? — Ez hosszabb történet. Mikor én tízholdas egyéni gazda voltam, nagyon szép eredményeket értem el. Az is igaz, hogy kevesen keltek ná­lam korábban és kevesen fe­küdtek nálam később. A tíz­be kerülve nem lettem mind­járt elnök, kint dolgoztam a többiekkel a földeken. Én azt hiszem, hogy jól dolgoztam. S a személyes példamutatáson ezenfelül azt értem, hogy mindenki állja meg a helyét, a saját pozíciójában, bármi legyen is az. S mindenki a saját helyére kerüljön. Én nagyon szeretem a mezőgaz­daságot, a háború előtt is nagybirtokon dolgoztam. — Milyen nagybirtokon? — Egy Debrecen környéki papi uradalomban. — Milyen vallású? — Református. — Hogyan dolgozhatott mégis papi birtokon? — Nem szerették a refor­mátusokat, az biztos, de aki értette a dolgát, megtartot­ták. Nagyon sokat kellett dol­gozni! — Hogyan került az Alföld­ről Bolyba? — Nincstelen telepesként. — Nem volt ezért ellentéte a helybeliekfapöl — Eleinte talán igen, de később mindenki bebizonyítot­ta közülünk, mit ér. És ez volt a döntő! — Nem szeretne visszake­rülni a szülőföldjére, az Al­földre? — őszinte leszek: otthon érzem magam itt. — S az egész családja így van vele? — A két kisebbik gyerek, a Laci, meg az Erzsi már itt született, ők nem vágynak az Alföld után. A feleségem in­kább visszamenne, a legidő­sebb fiam, a Barnabás pedig ott dolgozik. — Miért hívják a legidő­sebb fiát Barnabásnak, hiszen régi magyar szokás, hogy a legidősebb fiú mindig az ap­ja keresztnevét kapja. — Egy gyerekkori barátom miatt. Öt is Barnabásnak hív­ták, a mikepércsi református pap fia volt, évekig egymás mellett ültünk az iskolában. Akkor még úgy volt, hogy a legjobb tanulók ültek az első padban, s tanulmányi ered­mény szerint a többiek. Mi, a Barnával úgy voltunk, hogy vagy ő ült az első helyen és a másodikon vagy fordítva, de mindig egymás mellett. S ez a fiú tizenkét éves korá­ban agyhártyagyulladásban meghalt. Akkor fogadtam meg, hogy az első fiam Bar­nabás lesz. — Mit vesz a gyerekeinek karácsonyra? — Ruhát... gondolom... — Miért csak gondolja? — Mert otthon net» én vá­gunk a pénzügyminiszter, ha­nem a feleségem. Ö dönti el ki mit kap karácsonyra. Jobb is így, otthon csak gazdálkod­jon ő, nekem elég gazdálkod­ni valóm van a tsz-ben. — Disznót vágtak már ka­rácsonyra? — Igen. — És a tsz-tagok? — Menjen végig a falun! Nyakra főre ölik a sertést. — S pénz lesz-e elég? — Minden hónapban egysé­genként harminc forint előle­get vesz fel mindenki. Van akinek nincs is rá szüksége és benthagyja, mondván, hogy inkább év végén legyen több. — S innivaló lesz-e az ün­nepekre? — Biztos vagyok benne. Bor van elég s pálinkát meg a tsz ad el a tagoknak, meg­állás nélkül viszik. — Elnök elvtárs a pálinkát vagy a bort szereti jobban? — Egyiket se! Egyáltalán nem iszik. — Csak vizet... szeszt so­ha ... Mondta is egy tsz-ta- gunk, hogy fene bújjon az ilyen elnökbe, aki még inni sem tud. — Ki mondta és mikor? — Kucs Gyulának hívják, nagyon rendes ember s ráadá­sul a dolgát is érti, csak an­nak idején a tsz-be nem akart belépni. Aztán belépett, de hogyan?! Azt mondta az agi­tátoroknak, hogy akkor aláír, ha ezt megisszák: és eléjük tett egy hatalmas üveg pá­linkát. . — S aagittíSú — Meg. Igaz, hogy úgy es­tek ki a kapun, de Kucs Gyu­la aláírt. — S mikor nem tetszett ne­ki, hogy az elnök nem iszik? — Közvetlen utána, mikor értékeltük a tsz-be lépettek behozott dolgait. Mert ott az­tán inni kellett, akárhová mentünk. A végén persze csak én tudtam, hogy höl voltunk aznap és hova kell mennünk holnap. — S akkor mit mondott a Kucs Gyula? — Azt hogy: tudod mit, el­nököm, jobb is, hogy te nem iszol, majd én megiszom a te részedet is, te meg gondol­kozz helyettem! — S azóta jóba vannak? — Persze, hiszen nem az ital dönti el a barátságot! — S most télen pihennek a tsz-tagok? — Aki akar, az kap mun­kát, van itt munka mindig. Megy a seprőüzem, krumpli válogatás, a dohánymunkák, nemsokára megkezdődik a primőrtermesztésre való elő­készület. Látta már a kerté­szetünket? — Még nem. — Akkor okvetlenül nézze meg egyszer. — Egyszóval nem kell félni, hogy a bólyi Kossuth tagságá­nak nem lesz boldog kará­csonya. — En azt hiszem, hogy nem. — Hát akkor nyugodtan és örömmel kívánok boldog ka­rácsonyt a bólyi Kossuth min­den tagjának és persze magá­nak is, Matyi bácsi. Lázár Ervin Egyre több az olyan kérdés, amelyben tökéletes egész né­pünk egyetértése. Ezek közé tartozik a békéért való harc. Leszerelési hónapot tartottunk a Béke Világtanács határoza­ta értelmében 1963 tavaszán. A Béke Világtanács felhívása azt mondta ki. hogy „1963 ta­vasza legyen a béke történel­mi fordulópontja. Egy tavaszi, világraszóló békehad járat meg indításéval a meglévő béke­erőket egységes nagy erővé kell változtatná”, hangzott el a felhívás. S augusztusban a béke leghatalmasabb ereje, a Szovjetunió elérte, hogy alá­írták a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt, a hi­degháború első fegyverszüneti megállapodását. Augusztus 5., az aláírás nap­ja már világtörténelmi dátum. Néhány nap alatt valóságos világ-népszavazás zajlott le. A magyar nép a legelsők kö­zött adta le egyetértő szava­zatát, s törvénybe iktatta a második béke-törvényt. A béke, a világbéke, a fegy­ver-nélküli világ gyönyörű perspektívája legragyobb va­rázsa a szocializmusnak. A magyar nép teljes egy­ségben sorakozott fél á béke táborában, ézt bizonyította az év folyamán megtartott or­szágos békekongresszus, s utána a magyar nép egységes lelkesedéssel üdvözölte a moszkvai atamcsend-egyez. mányt. Modem filmek, művészi fényképek módszere az, hogy bizonyos eseményeket nem közvetlenül fényképeznek le, hanem a nézők, a szemtanúk arcának tükrében. Az esemé­nyek hatását fényképezik, az emberek örömét, lelkesedését vagy éppen gyűlöletét, felhá­borodását, haragját a tükröző szemekben. így lehet a világ nagy tör* ténéseivel. a nemzetközi ese­ményekkel is foglalkozni; azokról pontosan, részletesen, hitelesen beszámolná a ma­gyar belpolitikai élet elmúlt esztendejének tükrében. A magyar nép belső életében történt és megfigyelt reagálá­sokból pantosan kirajzolódik a nemzetközi események irá­nya, jelentősége is. Népünk életében hatalmas előrelépést jelent oktatási re­formunk megvalósulása. Eh­hez kapcsolódnak más jelen- ■ tős kulturális eredményeink is, amelyek 1963-ban bonta­koztak ki. Nem a legutolsó ezek között a sajtó fejlődése, a közösség növekvő igényeit teljesítve 1964-től megnő a lapok oldaliterjedelme és új lapok is indulnak. T örténelmi esztendő volt-e hát 1963? Igen, — de melyik év nem volt történel­mi jelentőségű az elmúlt év­tizedekben, a világot átalakító társadalmi változások idején. 1963-nak azonban a közelmúlt társain túl is van korszakos jelentősége. Most ötven éve, 1913-ban volt az első világhá­ború előtt az utolsó békelca- rácsony. Azután 1914-től 1964 küszöbéig a világháborúk és a hidegháború félévszázados korszaka következett. A hi­degháború első fegyverszüneti szerződése, a moszkvai rész­leges atomcsend-egyezmény kétségtelenül az 1963-as év­nek legnagyobb eseménye. Reménységünk van rá. hogy 1963-mal ez a félszázad us há­borús korszak lezárul Kinevezések A Minisztertanács dr. Polinszki Károly Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a kémiai tudományok doktorát, a Veszprémi Vegyi!:'ári Egyetem rektorát, tisztsége alól felmentette. A Minisztertanács dr. Polinszki Károlyt művelődésügyi miniszter- helyettessé, Darvas Lászlót, a CHEMOLIMPEX vezérigazgatóját külkereskedelmi miniszterhelyet­tessé és dr. Gál Tivadar miniszter- helyettest, a Minisztertanács tit­kárságának vezetőjét — beosztá­sának változatlanul hagyása mel­lett — miniszter első helyettesei kinevezte* #

Next

/
Oldalképek
Tartalom