Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

CSÓKBA GYŐZŐ:

LÁTVÁNY

Megy az őszá ég megy keletnek

Köd is fakítja már zöldjét a leveleknek

Megy az őezá ég üresen

Nem kuszálja madarak röpte sem

A fa is a fű is költözik kéreg'*mögé föld alá rejtezik

Nem messzebb-e mint a madár?

És visszatalál-e ha jönne már?1 —

Kályhát készítsz begyújtsz bölcsen tudod te: szüksége van a szívnek a melegre

Hiszen nemrég is rémült éjszakákon ott ültél mellettem az ágyon

Ódivatú orvos aki

meleggel vágysz mindent gyógyítaná

De akinél bármely bajomban

jobb orvosra eddig még nem akadtam

Ki az őszt is csak látvánnyá teszed ahogy viszi a bodros-kék eget.

PAKOLiTZ ISTVÁN:

CSAK

Vacsorára valóért szaladtál át a boltba; türelmetlenül várlak az ablakba hajolva.

Sokáig jössz; hiányod fokozza ezomjam-éhem; riadtam, rezzenek föl a riadt csöndességbe%:

ha nem, leszel már, nem tesz ka magányom föloldja — — Szívemet áltatom majd:

„csak átszaladt a boltba.*

FAL JÓZSEF:

Hcm is hUddt itatna más kömtf&zet

A háttér: KVmger bárónő kastélyának ódon fala.

Zömök, középkori fal,

kapuja felett a család címerével.

Az előtér: makulátlan betonét és imtó-karavám zümmögés.

És ö sem mondhatott volna mást

.és én sem mondhattam volna mást, mert már mindketten egyek vagyunk szavainkkal.

Tengerről beszélt először és hajókról.

Tengerről, melyet ha elér;

sercegve robban szét a Nap

és t&zesóva szökik fel reménykedve,

hogy holnap tajtékoson emelkedhet majd delelésre.

hogy *m fc igy mondta.

Csak én láttam ilyennek a tengert.

És ax antó-kamván-zümmőgésben városokról beszéli ' És arról, hogy milyen nehezen tanulta meg a nyelvet! És arról, hogy mosogató volt egy kifőzésben És arról, hogy portás is volt.

Hogy volt kifutó.

Gázcsőszerelő.

Gázóraleolvasó.

És ma irodista.

És hogy van egy részvénye is orvnál a vállalatnál, ahol dolgozik

De hogy a vállalatnak hány leány-vállalata van, nem tudta megmondani.

És nem tudott megnevezni egyetlen barátját sem, akinek legalább három részvénye van.

De azért, a dollár az DOLLÁR.

De azért Amerika az AMERIKA.

És én ilyennek képzeltem a „népi kapitalizmust”.

És az autó-karaván-zümmögésben arról beszéltem, hogy a tettek olyanok, mint a Nap.

Mint tenger felett delelő Nap.

Mint földek felett delelő Nap,

Melengetik az ember életét.

És szomjast oltók és éhet oltók.

És hogy városainkat úgy szeretjük, mint saját életünket. $ És hogy falvóinkat úgy szeretjük, mint saját életünket.-t És mánkat úgy szeretjük, mint saját életünket. $ És jövőnket úgy szeretjük, mint saját életünket.

Es ő sem mondhatott volna mást és én sem mondhattam volna mást, mert már mindketten egyek vagyunk szavainkkal.

Spittal, 1962,

I

I

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963. október 20-i hatállyal törvényerejű rendeletet adott ki a képző- és iparművészeti alkotások, valamint a dekorációs anyagok üzletszerű i forgalomba hozásáról és sokszorosításáról. Az Elnöki Tanács új rendelete érvényben hagyja az 1955. évi rendelet alaptételét, amely kimondta, hogy a képző- és iparművészeti alkotás bármilyen sokszorosítása vagy üzletszerű forgalom- bahozása csak a művelődésügyi miniszter, vagy az általa kijelölt szerv engedélyével történhet. Az 1955. évi rendelkezés azt is kimondta, hogy a képző- és iparművészeti mű- i vek alkotói lakásukon vagy mű termükben (műhelyükben) engedély nélkül is forglalomba hozhatják műveiket, de csak saját • maguk, kereskedelmi szerv vagy ügynök közreműködése nélkül. A most kiadott ! áj törvéfnyerejű rendelet e tekintetben úgy rendelkezik, hogy 1963. október 20-tól kezdődően lakásán, műtermében, (műhelyében) engedély nélkül csak olyan alkotó hozhatja forgalomba műveit, aki tagja a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának, vagy az illetékes művészeti szövetségnek, A forgalomba hozatal természetesen az esetben is csak ügynök (kereskedelmi szerv) közreműködése nélkül történhet Az 1955. évi rendelkezések azt is kimondták, hogy a képző- vagy iparművészeti mű alkotója művét kézi másolással engedély nélkül is sokszorosíthatja. Az ilyen sokszorosításhoz az új rendelet szerint ez év október 20-tól kezdve a képző- és iparművészeti lektorátus engedélye szükséges.

Az Elnöki Tanács új, 1963. évi 25. számú törvényerejű ren delete a Magyar Közlöny ok- I tóber 20-i 7£. számában je- ‘ lesd, meg.

Vajon hogy vtseOcedhet ez

a Kolvai, amikor kettesben marad egy nővel?

— Küméttt?

— Sétálok egget,

— Na, viszlát. Akkor találkozunk még.

— Biztosan.

Bár soha ne találkoznánk.

Teri viszont előbukkanhatna már.

Vajon mit szólna, ha meglátná Margítot? Margit szebb, mint Teri.

A vízből integet valaki,

Barkóczi.

— Szervusz.

— Szervusz.

A felesége vajon hol lehet? Mással van. Nagy hóhányó! Biztosan megint kíméli a feleségét. Egy asszony azt mond ta neki: ' „Inkább a munkától kímélné!” Jól leégett. Nagy dumás. ö nem ismer olyat, hogy megcsalni.

— Ha megszomjazik a vándor útközben, hát iszik. Hát én is így vagyok. Ha megszomjazom, hát nem szomjazom hazáig. Ez csak nem bűn?

Lehet, hogy igaza van.

Már harmadszor járom körül a medencét és még mindig nem került elő Teri. Becsapott volna?

— Nem vagy éhes?

Ahá, hát itt foglalt helyet Margit?

Milyen jóízű ez a rántott hús. Paprika és paradicsom mellé.

Most már nem is jön Teri.

Becsapott.

Holnap már elmegy.

— Hol van a Pityu?

— A kisvízben hagytam.

— Egyedül?

— Egy nagyobb gyerekkel...

A kisvíz gyorsan áttekinthető, Pityú nincs.

— Nem láttak egy lets gyereket? Kék fürdőnadrágocm volt. Itt játszott.

— De láttunk. Elment. Sírt. és elment. Azt mondta: elveszett az anyukája, meg az apukája.

— Merre ment?

— Arra.

A nagy víz felé!

— Te menj balra én meg jobbra. Itt a fa alatt találkozunk.

Ennyi ember között hogyan lehet megtalálni egy kis gyereket? Milyen felelőtlen ez a

Margit. Hogy lehet egy négy éves gyereket magára hagy-') ni? Biztosan elbámészkodottJ A hangoebeszélő még nemi]

mondta be Pityú nevét. Ha?

megtalálják megmondja ane-lí vét, az utcát, a házszámot is.í Beleugrott talán a mély víz-', be? \ Visit óznak az emberek.1 Amennyire el vannak foglal-í Ott ezek itt egymással észre,-, sem veszik, hogy valaki beugJ rótt a vízbe. Talán valaki ép-} pen rajta tapos? j

— Nincs?

— Nincs. J1

— Tatám a másik meden-j cében. í

— Agyon verem, ha meg-} találom. j

Hogy gyorsul az ember léd pése, ha veszélyt sejt. Mar-} git is így futhat körül a má-j sík medencén. Hol lehet, Pí-\ tyú? Nem elég, hogy meghalt,( még a rendőrség is ráadásul.'1 Csak kerülne elő. Pityú, édesí Pityú, hol vagy? Már nem} akarom megverni. Már csak} látni akarom. \ A fától nem messze Margit! áll. Integet. •}

— Megvan. Bemondták J\ hangos beszélőn. f

— De engem nem kísérti ám rendőr — szipog Pityú, .

öröm és méreg keveredik1 bennem, amikor pofon ütöm.)

Pedig megfogadtam, hogy\ nem ütöm meg. Nem tudtami megállni. J Sok mindent nem tud meg-l állni az ember. Pedig meg1 kellene. j

— Ezzel nem érdemes se-' hová elmenni. Mondd érdé-, mes volt? 1

— Nem. } Margit a gyerekről beszél,'

én meg Terire gondolok. í Holnap feltétlenül találkoz-} nőm kell vele. d A vonat zakatol. Mién nemi forrasztják a síneket. Akkor} nem csattogna így a kerék.-| Margit ölébe hajtja fejét Pl-*, tyú. Két ujja a szájban és} alszik. Még a nyála is Hcscrr-\ dúl. Margit haja kibomlik. Be-Ji lekap a huzat. Milyen szép}

így. jj

— Jól becsapott!

— Ki? J Mit mondjak hirtelen.

— A gyerek. Azt hittemJj már, hogy belefulladt a víz-} be I,, d

— Mi történt?

— Elszakadt a gumi...

Margit a gumit varr ja. De

szűk ez a vetkőző , helyiség. Jó lenne már kint lenni. Vajon eljött-e Teri? Megígérte. Én is megígértem neki: eljövök, feltétlenül eljövök. Persze nem gondoltam, hogy csomaggal. De mit mondjon az ember otthon.

— JJgye jó, hogy eljöttünk?

— Csak egy kicsit sokan vannak. Na itt van a fürdőnadrágod. Vigyázz rá, ne nagyon ciháid.

Feltűnés nélkül ketl mindent csinálni. Ha Margit észrevesz valamit — nagy baj lehet belőle. Képes itt botrányt csinálni.

— Te csak menj fürödni, majd én itt maradok a kis- vízben a gyerekkel.

‘— Pompás.

Egyedül hagy.

Mennyi fej. Vajon melyik lehet ezek közül Terié?

A viz langyos. Hú, de perzsel a nap. Megég az ember felsőteste.

— Gazember vagyok! Megígértem. Mit tegyek? Szeretem Terit? Nem tudom. Olyan jó volt ott a füvön. Rutinosan csókol. Biztos nem én vagyok az első.

— Szervusz. Egyedül vagy?

*— Nem. A feleségemmel.

— A kis fiad is itt van?

— m.

Érmek is pont most kellett idejönni. Amúgy sem bírom ezt a petyhüdt testű Kolvait, most meg egyenesen utálom. Nagy kopasz fej, savós szem. Arra született, hogy mindent elrontson.

De hol lehet Teri?

Gyerünk ki a vízből! Kívülről jobban be lehet látni a medencébe.

.4 -nap szikrázik, perzsel. A víz hitogat. Gyorsan ledobni a ruhát. A kabinosnő ordít. Nagy a tolongás. Egy nő elé pokrócot húz két férfi. Mögötte a nő mozog. Pista figyeli a mozgását. Hiába takarja a pokróc, ö mindent lát. Most húzza le a kombinéját: Vajon milyen kombiné ja lehet? A pokróc mögött a vall előre- aiilled. Biztosan most veszi le a melltartóját. Szép melle lehet. Olyan, mint Terinek. Fehér, hegyes, kissé felfelé hajló.

A polcróc lehullik.

Ott áll a nő fürdőruhában.

Valóban hegyes a melle. A Terié azonban még énnél is hegyesebb és keményebb.

— Mit nézel? — kérdi Pista felesége.

— A pokrócot. Ha leesett volna ...

— Gyere már, men így soha sem vetkőzhetünk le.

— Apu, a gumibéka ugye

nem brekeg?

— Az nem, mert gumiból

van.

— És ha nem gumiból volna?

— Akkor brekegne...

— Micsoda kérdései vannak

ennek a gyereknek!

— Szabad a vetkőző. ■ Na, most gyorsan be kell nyomakodni.

— Mit tolakszanak? Mi előbb jöttünk.

Hadd kiabáljanak! A gyerek, meg az asszony bent van. Utánuk könnyű már bejutni.

— Siess már! Miért lépsz a fehér bugyidra? — hangzik a Icabinból Margit szitkozódom.

Mindig kiabál. Azt mondja: ideges. Hát én nem vagyok ideges? Csak én nem mutatom. Uralkodni kell az embernek magán. A kiabálás az uralkodni nem tudás és egy kicsit a műveltség fokmérője is.

A nagy vastorokból szótárad a zene. Vérpezsdítő zene.

Mennyi nő!

Piros, sárga, kék, zifid, fehér fürdőruha kavalkád. Ugrálnak a vízben. Ugrálnak és kiabálnak. Mintha mindenki itt akarná kiadni a mérgét, mint a futballmeccsen. Amott j egy nő ugrál. Szőke. A haját j lefogja a fürdősapka, de bőréről látni szőkeségét. Fehér fürdőruha van rajta. A fekete jobban állna neki. A férfi fekete. Kis bajusza is van. Jávor bajsza. Jávor már meghalt, de a bajuszviselete tovább él. Érdekes társítás. Fogják egymás kezét. Hol lemerülnek nyakig, hol meg előbukkannak ágyékig. Zubog és csilldg a víz. Nevetnek. Megint lemerülnek, megint feljönnek. A fürdőruha a mellről lecsúszik. Micsoda kemény fehér mell! A nő sikolt. A víz alá menekül.

— Mehetsz vetkőzni!

A gyerek kínt visit. Az asz- szorty meg kint kiabál.

— Nem mehetsz addig, amíg apu nem jön.

Az apu én vagyok.

Teri, amikor meglátta a gyűrű helyét, azt kérdezte:

— Te nős vagy?

— Igen. Miért? Számit ez valamit?

Lehajtotta a fejéit Így ült iégy ideig, aztán elfeküdt a zöld füvön.

— És mit szól mindehhez a feleséged?

Nagy fekete szeme tágra nyílt. Így várta a választ.

— Ö erről semmit sem tud.

— És ha megtudná?

— Ne törődj vele!

Becsukta a szemét és én

megcsókoltam. Ügy, olyan hosszan, mint annak idején a feleségemét.

Az istenit ennek a guminak. Hát nem elszakadt. Most mit csináljak a fürdőnadrág- gal.

— Szivi, gyere csak be.

tantos Ferenc: Balatoni élmény.

Törvényerejű rendelet a képzőművészeti alkotások árusításáról

Az írószövetség 'f hírei

— Jelenkor iroclalrm eső

tesz november 19-én este hét? órakor a KPVDSZ Művelődési" Házben. íj

— Tatabányán tart fró-oMJ

vasó találkozót november 20 }' án Bertha Bulcsu író, Páko-'j litz István József Attila díj as. j költő és Tüskés Tibor főszer-? készt». íj

— November 28-án Debre-jj cenbe látogatnak el a Jelen-fl kor íród: Arató Károly, Bér-Jj tha Bulcsu, Lázár Ervin, Tus ? kés Tibor és Pákolitz István, j

— A debreceni írók decem-4

bér 8-án tartják Alföld crmíij! irodalmi estjüket Pécsett, a-j Fegyveres Erők Klubjában es-'í te hét óraikor. -t

— Dunaújvárosban tart iro-J dalmd estet december 9-énJ Gálambosi László költő, Ken- de Sándor író, Pál József köl-jíi tő és Thiery Árpád író. ;