Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
4 MAPLO 1963 NOVEMBER ÍR Vádol a gyermek Új szervizállomás Sellyén ffj eswSeáítetó-javító szervíz- z«4 gyarapodott Baranya megye Átadták rendeltetésének a Baranya megyed Villamosipa- n és Gépjavító Kisipari Szövetkezet új rádió, televízió és háztartási gépjavító szervizét Sellyén, a község főterén. A tetszetős épületben rádió, televízió ás egyéb elektroakusztikai készülékek, vaku mint különféle háztartási gépek garanciális időn túli javítását végzik- Az új szervizállomás Sellyén kívül további negyven községeit lát él a begyűjtő hálózaton keresztül javító tevékenységgel. A részleg televízió» javító szolgálata helyszíni javításokat végez a seliyei járás területén. A szerviz-épület nemcsak külsejében modem, de műszse- SEzarazettsége is korszerű, »így a legjobb feltételeiket biztosítja a javításhoz. A felvevő helyen próbatábla van, ahol a behozott gépen a tulajdoné« jelenlétéiben vizsgálják meg a gép áramfelvételót, illetve javítás utáni működését. A szervizállomás átadásával egyidejűleg Sellye és környéke egy másik problémáját is megoldja a szövetkezet, mert ugyanitt késes és műköszörüs felvevő helyet létesített, ahol kést, ollót, borotvát és mindennemű vágó eszközöket élezésre átvesznek. Az élezést a szövetkezet pécsi műhelyében ■ végzik. A napokban a pécsi járásbíróság ítéletet hirdetett négy- fiatalkorú bűnügyében. A négy gyerek 30 alkalommal követett el betörést, lopást, zsebtolvajlást. „A fiatalkorúak rendszeresen csavarogtak és elhatározták: bandát hoznak létre. Hazamenni nem akartak ezért úgy döntöttek, hogy bűn cselekmények elkövetésével tartják fenn magukat. Megállapodtak abban, hogy a bűncselekményekből származó pénzt, élelmet és egyéb értéket egymás között felosztjákf — olvasható többek között az ítélet indoklásában. A bűnügyek hátterében Az eset kapcsán érdemes a puszta tények mögé nézni. S a kutatás — érdekes „véletlen” — a négy közül három gyerek család körülményedben azonos pontra bukkan. „Apám másodszor nősült és fiatalkorú mostohaanyát kaptam... Mostohaanyámat nem tudtam meg szeretni... állandóan veszekedtünk és ezért inkább elcsavarogtam hazulról!* — mondja esz egyik. „Szüleim még gyermekkoromban elváltak, én édesapámmal maradtam, aki újból megnősült... mostohaanyám nem szeret..." Sajnos, nemcsak ez az egy bűnügy példázza: a szülök válását nagyon sok esetben a gverekefc további nevelése sínyK meg. Legyen az a rendőrség fiatalkorúakkal foglalkozó tisztje, vagy az ügyészség fiatalkorúak ügyészié, akár a fiatalkorúak bírája a bíróságon, valamennyien szinte egyöntetűen bizonyítják: a bűnügyeket elkövető gyerekek csaknem mindannyian nem megfelelő családi körülmények között élnek. A válások számának nagyságára országos szinten íme egy adat: „Az elvált családi állapotúak száma megközelíti a 150 000-et, ami 71 százalékkal több az 1948 évinél és két és félszerese az 1930. évinek.” (1960 évi népszámlálás demográfiai adatok. Központi Statisztikai Hivatal 1962. évi kiadás). Az adatok birtokában döbbenni csak rá a probléma nagyságára, még akikor is, ha figyelembe kell venni azt, hogy ma jelentősen több a házasságkötések száma mint 1949-ben A szülők felelősség« Itépten-nyomoa találni fiatal lányokat, fiúkat, akiknek nyiladozó értelmük valahol „megbotlott”, mert elveszett hitük a felnőttek „magasabb- rendűségóben”. S a botlás oka: a szülők felelőtlen és meggondolatlan elválása, ami után a gyerek érzi: az anya vagy az apa már nem törődik véle úgy, mint régebben. N. Hona már a harmadik gimnáziumba jár. „Két éve kerültem el otthonról. Anyám megszeretett egy másik férfit, apámat semmibe sem vette, pedig apám rendesen dolgozott és törődött a csa ládjáváL Amikor megtudta, hogy anyám már nem szereti, inni kezdett. Késő esténként járt haza, dülöngélve, borsza- gúan. Aztán el is költözött tőlünk. Én ottmaradtam anyámmal. Egyik nap édesanyám így förmedt rám: a drágalátos apád miért nem vitt téged is magával? Apámat elvesztettem, de hogy anyám miért nem szeret már — nem tudtam megérteni. Később megtudtam: azért, mert az a másik férfi csak akkor volt hajlandó anyámat elfogadni, ha egyedül megy, — nélkülem. S ő azt a másikat választotta. Nap mint nap ütött, nem volt egy nyugalmas órám, tűrhetetlen lett otthon a helyzetem ...”. N. Honát az állam vette gondozásba, mindent az állaim fizet, taníttatását, kollégiumát. S mindehhez adalék: az anya azóta már valahol eev harmadik férfival messze jár... Kérdés; mi lett volna N. Honával, ha a társadalom magáira hagyja? De a társadalom, az állam nem állhat helyt minden felelőtlen szülő helyett. Ha kell a törvény szigorával, is odahat, hogy biztosítsa a gyerekek megfelelő neveltetését. Példa erre az az ügy, amely Pécsett a II. kerületi tanács gyámügyi előadójánál éppen a napokban van elintézés alatt. Cs. Géza 1951-ben kötött házasságot. A házasságból három gyermek született. Az apa immár két éve különváltan él feleségétől, és a férj az apjához költözött a három gyerekkel együtt. Az anya havonta 750 forint gyermektartást küld az apósának, mivel a gyerekeket a nagypapa neveli. S az apa? Állandó munkahelye nincs, pedig jó szakmája van, — festő és mázoló. A férj egy fedél alatt él az apjával, de a gyerekekről semmit sem gondoskodik. A nagypapa — nyugdíja nincs — mosást, takarítást vállal, csakhogy a három gyereket nevelhesse. De a 750 forint a három gyerekre kevés. S mqst a nagyapa gyermek- tairtásdíj keresetet indít a fia ellen. Az apa semmibe veszi az egészet, a bírósági tárgyaláson meg sem jelenik. Az ügy természetesen nem marad ennyiben, mert a BTK 274 § (1) bekezdésében foglaltak nagyon is „állnak” Cs. Gézára: aki a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti 3 évig terjedő szabadságvesztésre büntetendő." Ha más nem, de már a bíróságon levő feljelentés úgy látszik kezdi éreztetni hatását, mert Cs. Géza „jelentkezett", hogy téti ruhát akar venni a gyerekeknek... A gyermek érdekében A tények, a bizonyító esetek arra intenek, hogy a szülőknek kétszer is meg kell gondolni ok, hogy válás esetén milyen sors vár gyermekeikre. Nehogy egy napon a rendőrségen, vagy a bíróságon kelljen gyermekétől hallani; azért kerültem ide, „... mert elváltak a szüleim” vagy mert „mostohaanyámat nem tudtam megszeretni. .. állandóan veszekedtünk és ezért inkább elcsavarogtam” — mint a cikk elején említett bűnügyben szereplő egyik kiskorú is mondotta. A társadalom nem általában a válás ellen küzd, hanem csak a meggondolatlan, a felelőtlen válás ellen. Mert az sem ritka eset, amikor a bíróság éppen a gyerekek érdekében választja el a szülőket A gyerekek nevelése a felnőttek ügye. S az ügy érdekében a felnőtteknek kell felelősségteljesen gondolkodniuk! Garay Ferenc Mindene ke lőt engegye meg, hogy ismertesem a legujab levelet, amit a magyarherte- lendi postahivatal ' vezetőjje. drága névrokonom Németh Karcsi bácsi írt nekem. Őneki ugyanis tönkrement az a táblájja, hogy: „Országos Takarékpénztár begyűjtő és kifizető pénztára”. Mivel a tönkremenés óta szegény ügyfelek nem tugyák, hogy vajon ü van-e a befizetés és kifizetés a legnagyobb zavar uralkod iten. Ez még nem lene különöseb baj mert épen elég hejenn uralkod zavar. Hanem szegény Karcsi bácsi rendelt egy táblát (1-szerre két héjról is a sásdi meg a megyei OTP-töll) és aszitte szegény, hogy meg is kaptya. Természetesen méjjen tévédét, mert tábla héjét csak ígéretet kapót junius óta mondván, hogy majd holnap. Most már november van de az a bizonyos holnap és a tábla nem jöt el! És ezerin a Karcsi bácsi a postahivatal- bann háborog! Ne háborog- gyon Karcsi báttyám, ahogy én a mi táblavizonyainkat ismerem 2456-bann meg faggyá kapni a táblákat meghozd egyszerre két héjról. Adig is üdvözölöm és idegbaj elen a Barbamid nevű tahiétól ajállom. Eshogyhamár a postánál tartunk engegye meg kedves zerkeztő bácsi, hogy elmon- gyam: Kulturpropagandánk nem hijábavaló. Egyes postások ugyannis felcsaptak festőművésznek és például a jó- kai ucai hatemeletes házat is kidekorálták. Méghozá ojan szépenn, hogy a lakók azóta is cidiriznek a felháborodás- toli. Mert ugyannis a postás bácsi minden ajtóra gyönyörű fekete betükel ráírta, hogy a mögöte lakók mijen újságra fizettek elő. És azóta gyönyörű DN-ek és NSZ-ek dizelegnek a zajtókonn. És ezek a zegény lakók ahelyet, hogy örülnének a dizeknek mint a zőrüttek kezték lemosni a betűket. Igenám csakhogy nem jöt le. Most a lakók azt követelik hogy a postás bácsit büntessék meg. Disznóság — monta ere a Kargulec — épen hogy nem megbüntetni kelen, hanem jutalmazni, hízón feltalálta a lemoshatatlan festéket! Ja és a feftaláltásről jutót ezembe a drága Pancák barátom, aki zinténn feltalált valamit. Apuka ugyamms « múltkor nagyonn gondterhelten n jöt haza. „Mijaz Károj kérdezte tölle anyuka, talánn oldalba raktak, hogy ijen zo- moru vagy?” Épen hogy nem — válazolta apuka — hanem l-ggy lélegtani problémán töprenegek. Éspedig? —• kér« dezte anyuka. Azonn — manta apuka, hogy egyre keve- seb nőt látok a zuccán sírni. Ezen aztán eggy egész nép- gyüllés vitatkozót későb élén a Kragulec bácsival. Töbféle megjedzés hangzót el. ijenek: A nők felnőttek a férfiakhoz. A nők mekkomojodtak... A nők lelkiálapottya megváltozót ... Már dizünepséget akar tak rendezni a nők tisztelet- ívére, mikor megjöt a Pancák és azonta: Rosseb, azér nem simák mert leolvadna a sze- mükrőll a festék. (És ezt « pancálcot merték megbugtat- ni a ziskolába!) Eggy másik vita is volt a házbann ésez aról szólt, hogy változik a történelem, a magyar már nem lovas nemzet. A kragulec igen felháborodt ezenn (lovat csak mesziröl látót pedig!) és igen üvöltőt, hogy ezt ki meri álitani. „Én — monta ere apuka — mert tesék megnézni, ot vanak ezek a skótok csak egy Ló*wk van és azál is töbre menek. mint mink a zegész fodbal válogatotunkal. Ezt tőben nem érteték és megkérdezték apukát, hogy miféle skót Lóra gondol? Apuka megmonta, hogy a balösszekötő Lóra, akinek a nevét úgy irgyák, hogy Law — ezért lovas nem zet a skót. Ugyann legyintet ere a Kragulec mi sokai kü- lömb lovasnemzet vagyunk, hizen még mindig tízezrek járnák a pécsi Dózsa mécséire, pedig aki oda elmegy az eggy nagy Law, akarom mondani 16. Tehát nekünk az 1-gy skót Lóval szemben«, tízezer lovunk van (ésmég azokat nem is zámitottam fel akik nemcsak a mecsre, hanem a zedzésekre is kijárnak). Azok nem is lovak, hanem szamarak, monta apuka! Más újság nincs is csak az hogy fogadni mernék öt az egyhez, hogy a Kragulec bácsi megint PVSK druker let! Tiszteletei Öntőzőberendezés Fe!sőszentmártonnak Ötszáz katasztrális ■ hold at átlátó öntözőberendezést készítették a Mohácsi Hajógyárban. A pépet két hét múlva szállítják Felsőszentmártonra. | KÜZDELMES NAPOK (3.) Utat építenek Okorvőlgyre. A régi tsz-elnök megígérte, hogy a szövetkezet kőbányájából követ adnak az építéshez. Az ígéret úgy szólt, hogy a követ a tsz kibányássza, az Útépítő Vállalatnak nem lesz más dolga, minthogy elszállítsa. Az egyik napon áthívták Mihalikot a községi tanácsba. Ott volt Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke is. — Mi lesz az úttal? —- kérdezte tőle. a megyei tanács elnöke. — Mi lesz a tsz felajánlásával? Minden csupa mo'zgásban volt még a tsz-ben. Fenyegetően tömörült az ellentábor, katasztrofálisan gyenge, alig két és fél mázsás búzatermés ígérkezett. A régi fogatosak java kitartóan sztrájkolt, már- már úgy látszott, hogy Mihalik csődöt mond, és elborítják a hullámok. Kincset jelentett számára minden ember, s vagyont annak a munkának, illetve kőnek 360 ezer forintos értéke, amely a kibányászás- Sell járt. ■ — A felajánlást a 'közgyűlés megkérdezése - nélkül tették meg. Anélkül pedig nincs jo- ym odaadni a követ. — Szóval nem adja? — kérdezte a megyei tanács elnöke élesen. — Nem adhatom! Halálos csend lett az irodában. A megyei tanács elnöke megdöbbent arccal nézett rá, aztán elment. A többiek gúnyosan pillantottak a szemébe, biztosra vették, hogy ezzel az üggyel örökre elásta magát. A jelek azt is mutatták. Az építők megálltak a munkával, s úgy látszott, hogy Mihalik miatt nein lesz út. Aztán ismét hozzáfogtak, de nem Het- vehelyről, hanem Bukkösdről hordták a követ. Most meg úgy látszott, hogy Mihalik akarata ellenére lesz meg az út. Már maga is bánta, hogy ilyen kategorikus és elutasító hangon beszélt a megyei tanács elnökével. Mert akármilyen kevés is az ember, mégiscsak Hetvehelynek kell adnia a követ. Okorvölgy a tsz-hez tartozik — ez világos. Következésképp a legjobb lett volna, ha megígéri, hogy az útügyet gyorsan elintézi a közgyűléssel. Vagy akár utólag is jóváhagyathatta volna. Biztosan beleegyeznek. Eszébe jutott, hogy a széken ült, szokása szerint lóbál- ta a lábát és zsebrevágta a kezét, amikor a megyei tanács elnökével beszélt. Átkozott rossz szokások! Van aki vi- gyázzba áll, amikor megyei vezetővel beszél, mások meg — mint ő is — lezseren ül a helyén. Vajon mit szólna ő, ha valamelyik tsz-tag — miközben valami fontos, sorsdöntő dologról tárgyalnak — zsebrevágott kézzel, a lábát lóbázva válaszolna neki? Csak arra gondolhatna, hogy a tsz- tag cinikus és semmibe veszi a vezetőjét. Noha gyorsan intézkedett az útügyben, s a követ ismét a tsz bányájából szállították, tudta, hogy az esetnek még folytatása lesz. Jól gondolta. Az egyik nap tanácsülést tartottak, s az összejövetelre Palkó Sándor is jelezte a részvételét Az ellentábor réglátott buzgalommal készült a nagy napra. Dugig telt a terem. Ahogy várni lehetett, megjelent a félszemű ember is, aki a közgyűlésen oly hevesen kikelt ellene. Tanácstag volt. Feszült várakozás és izgalom vibrált a levegőben, az ellentábor arra számított, hogy ami neki nem sikerült, majd megteszi a megyei tanács elnöke. Először a mezei munkáról volt szó, aztán kiborították a lóügyet. Ezt követte a többi. Támadás támadást ért Mihalik ellen, a termet valósággal elöntötte a panasz. Palkó Sándor hallgatott, aztán megszólalt: — Ha felületesen ítélne az ember, rossz vezetőnek vélhetné Mihalik Józsefet, holott az ellenkezője igaz. Mihalik József olyan ember, aki még az éjszakáját is feláldozza a közös ügyért. Miért támadják hát? ö csak jót akart, amikor a lovak összevonását javasolta!... Megkövültén hallgatott az ellentábor. Felszisszentek, amikor a megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy minden tsz-ben két kézzel kapnának az olyan főagronómus, mint Mihalik után, s lovas hintó- val szállítanák a szövetkezetbe... * Az ellentábor arra számított, hogy a tizenhárom pár lő nem birkózik meg a munkával, nem tudják behordani a gabonát, megfeketedik és kicsírázik és Mihalik a börtönbe kerül. Nem került. A tizenhárom pár ló többet dolgozott, mint régen a harminc. Nemcsak a gabonára, még arra is futotta erejéből, hogy megkezdje a tíz-tizenöt év alatt felhalmozott trágyahegyek kihordását. Az emberek nem hittek abban, hogy a tsz fizetni tud. Tudott. Úgy, amint megígérte: először májusban, aztán minden hónapban rendszeresen. A szövetkezet magva, s MJ- halik körül tömörülő bázisa attól tartott, hogy a főagronó- mus hazárdjátékot űz « kilépések megengedésével, s a kilépések néhány hónap alatt szétzüllesztik a szövetkezetei. Nem züllesztették szét. Amikor az irodában fizetni kezdtek, jobb belátásra tértek azok, akik addig nem dolgoztak és munkát kértek. Aztán a kilépők is megjelentek. Visszajött a hórihorgas, sasorrú'férfi is, aki a közgyűlésen oly hevesen szembeszállt Mihalikkal. Magával hozta a fiát is a TEFU-tól. Szombaton jött, hétfőn már traktorra ült és silózott. Olyanok is visszajöttek, akik évekkel ezelőtt hagyták el a szövetkezetét. A közgyűlésen . kinevették Mihalikot, amikor arról beszélt, hogy a kiemelkedő munkát jutalmazni fogják. Ma már komolyan veszik. Meggyőződtek arról, hogy a takarékos és különben igen szűkmarkú főagronómus ilyenkor nem sajnálja a pénzt, » megjutalmazta még azt a traktorost is, akivel március utolsó napjaiban a gyatra szántás miatt összetűzött a határban. Ez a traktoros most a legjobbak egyike, ha nem a legjobb a szövetkezetben. A Balatonon is jártak. Meg- fürdött a félszemű ember is. Ö is nagyon megváltozott. Van a tsz-ben olyan anyóka, aki ezen a balatoni napon ült először autóbuszon, aki addig még sohasem hagyta el Het- vehely körzetét. A gépkocsi köhögve, morogva erőlködik felfelé a meredeken. Magas bakhátak ágaskodnak az út közepén, tócsák csillannak a keréknyomokban. A sofőr fejcsóválva rángatja a kormányt, s minden idegszálával arra figyel, hogy a púpus részeket és a sarat kikerülje. Kunos arcú tsz-paraszt ül a gépkocsivezető mellett és érdeklődve nézi a határt. Amikor az autó a dombtetőre ér, megszólal: — Ugye szép a kilátás? Valóban szép. Ameddig a szem ellát, domb és domb egymás után. Mintha óriási vakondokok túrták volna^ fel a földet ezen a ■vidéken.* — A vetésünk is szép! — mondja a kunos arcú a zöldellő búzatáblákra figyelve. — Nem is tudom, mikor munkálták el a földet olyan nagyszerűen, mint ebben az évben, Gyönyörűség ránézni, azt hiszem a járás is elégedett lehet vele! Éz a búza nem két és fél mázsát hoz majd, mint a tavalyi, meglesz annak a négyszerese is, ha jó esztendőt kapunk!... A. kunos arcú ember leveri cigarettája hamuját és elmé- lyülten nézi a tájat. Aztán felsóhajt, hogy csak menjen a betakarítás is. Ha azzal is úgy haladnak, talán még jó lehet a szövetkezet. Magyar László
