Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
% Sokáig meditáltunk a tizenkét oldalas vasárnapi szám engedélyezése után, hogy mint használjuk íel az új oldalakat. Volt, aki a sportrovat bővítése mellett kardoskodott. Elhangzott olyan javaslat is, hogy különböző úgynevezett „céloldalakat” — if júsági, családi, technikai mellékleteket hozzunk jelentősen kibővült vasárnapi számunkban. Hosz- szas vita után végül is a legkézenfekvőbb javaslat győzött: újból elkezdjük a régóta nélkülözött irodalmi, művészeti és kulturális mellékletünk közlését. A „Kilátót” sok tekintetben mégsem tekinthetjük korábbi évek irodalmi mellékletei folytatásának. Abból indulunk ki, hogy egy megyei lap, bármily magas példányszámban jelenik meg, mégiscsak egy megye lakosságához szóL Ezért mindennél fontosabb feladata,, hogy hasábjain a helyi emberek, adott esetben írók, művészek kapjanak fórumotNem szeretnénk tehát azt a régi semmiképpen sem szerencsés gyakorlatot felújítani, hogy kulturális mellékletünk szerzőit az ország különböző részeiről verbuváljuk. Nekünk a helyi írók, művészek, kritikusok, a tudományok helyi kiválóságai számára kell a „Kilátó” hasábjait megnyita- nunk. Olvasóink elsősorban az 5 tevékenységük, eredményeik, alkotásaik iránt érdeklődnek. Más megyékben talán indokoltnak látszhat az effajta irodalmi, művészeti „import”, de nálunk, ahol oly széles skálájú az irodalmi művészeti, tudományos élet — nem szorulunk „behozatalra”. A Jelenkor havonta megjelenő számaiban amúgy is képviselve van az ország, sőt a nagyvilág irodalma, nem szándékunk, hogy ilyen értelemben az ő babérjaikra pályázzunk. A helyi írók, művészek számára ez az új megjelenési lehetőség újabb olvasóközönséget biztosít. Olyanokhoz is eljuthatnak, akik még nem igen forgatják az irodalmi folyóiratokat, ritkán vagy egyáltalán nem vásárolnak könyvet. Számoljunk csak egy kicsit. Egy év alatt ötvenkétszer négy. tehát 208 oldalnyi, 1248 hasábnyi, tehát 8—9 kötetet kitevő irodalmi, kritikai anyagot juttatunk el olvasóinkhoz, — méghozzá nem is akármilyen — ötvenezernél nagyobb példányszámban. Szeretnénk, ha a Kilátó nemcsak a „befutott”, népszerűségnek örvendő írók és művészek fóruma lenne, hanem a tehetséges fiataloké is. Bizo- nvos műhely jelleget akarunk adni a mellékletnek, nem zárkózunk el az újszerű, kísérleti jellegű írásoktól, művészi alkotások közlésétől. Szerkesztési alapelvünk egyszerű és világos: A máról, a mai emberekhez szólni korszerűen, bátran, becsülettel. H A T T Y 0 BEMUTATÓ A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN Molnár Ferenchez, s általában minden színházi bemutatóhoz sokféleképpen lehet közeledni. Például lehet őszintén beszélni, s akkor az emberek megállapítják, hogy a kritika nélkülözi az objektivitást, lehet hűvös tárgyilagossággal, s akkor azt mondják, hogy ^a kritikusnak nincs saját véleményé- Én most az első megoldást választom mégis, mert miért legyek, és hogyan legyek hűvösen tárgyilagos, amikor megkezdődött az előadás, és hosszú percekig képtelen voltam odafigyelni a tanító és Beatrix fiad között zajló beszélgetésre, s később, amikor Beatrix, lányára a legrafmál- taibb eszközökkel igyekezett felhívni a figyelmet, valahogy eszembe jutott, hogy a második világháború alatt Einstein és Thomas Mann felkeresték Molnár Ferencet, hogy írjon alá egy náci ellenes tiltakozást, s Molnár Ferenc nemet mondott, s később amikor a náci gépezet működése nyűSokrétű, gazdag és szép a mi életünk itt Baranyában- Mélyreható, forradalmi átalakulás zajlik szemünk láttára, — a dolgokban és az emberek tudatában. — Igazán van téma, van miről írni, van mit ábrázolni nem tíz, de száz írónak, művésznek is. Ki kellene végre bontani az olyan általános, komoly fogalmak mindennapi értelmét, mint a szocializmus építése, szocialista emberré válás, munkaverseny, kultúrforradalom. Az irodalom és művészet megjelenítő tükrében az emberek jobban megértik, honnan indultunk, és hol és hová tartunk. Szeretnénk, ha a Kilátó az eszmei offenzíva harcos fórumává válna és őszinte, nyílt kritikai szellemben formálná a pécsi, baranyai közvéleményt. Nem félünk a bírálat bírálatátóL a szenvedélyes vitáktól. Szívesen helyt adunk minden • becsületes véleménynek. Vita nélkül, a vélemények harca nélkül nem mehetünk előbbre! Kérjük Olvasóinkat, fogadják megértéssel és — különösen a kezdetén, — türelemmel lapunk újabb kezdeményezését, a hetente megjelenő irodalmi, művészeti és kulturális mellékletünket: a „Kilátót”. Vasvári Ferenc ÚJ KÖNYVEK A közelmúltban jelent meg a Fiatal magyar költők című antológia a Szépirodalmi , Könyvkiadó gondozásában. Erdélyi József Csillag és tücsök című verseskötetét a Magvető adta ki. Szüdi György Magunk törvénye' című verseskötete a Szépirodalmi gondozásában jelent meg. Mario de Micheli a GAP hetedik osztaga című regényét, Titus hivius A római nép története a város alapításától című krónikáját, Ajtmatov Életveszélyben című elbeszéléskötetét az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Kőműves Imre Vasaltnadrágosok | című regénye a Kossuth Ki- ; adó gondozásában jelent meg. A FIATAL MAGYAR KÖLTŐK című kötet a diák- könyvtár sorozatban jelent meg. Harsányi Zoltán válogatásában az 1949—1963 közötti magyar költészetről ad áttekintést- Harmincnyolc költő több mint kétszáz verse jelent meg a kötetben. SZÜDI GYÖRGY verseskötete, a „MAGUNK TÖRVÉNYE” a költő eddigi munkásságának javát fogja össze, a Kitagadva című ciklus 1937— 1944-ig, a Tiszta hittel 1945— 56-ig, a Szerelmünk az élet 1956—58-ig, és a Nincs pihenés című ciklus 1958-tól 1963- ig írt válogatott verseit adja közre. A Mesék és krónikák ciklus három elbeszélőkölte- ményt ad közre. vánvalővá vált, s ezrével hurcolták el az embereket, Molnár Ferenc újra nemet mondott. S szomorú sorsa is eszembe jutott, mérhetetlen new yorki magánya, szállodaszobája, ahonnan állítólag hónapokon keresztül nem mozdult ki, s a legszomorúbb is, hogy utolsó könyvét már angolból kellett magyarra fordítani. S ez a Beatrix hercegnő közben majdnem elájult... Valójában ehhez az egész ügyhöz alig van köze a mai embernek, bemutatása mellett túlzottan sok érvet nem lehetne felhozni. Molnár Ferenc burzsoáziát kicsúfoló darabjai Magyarországon akkor arattak nagy sikert, amikor még voilt burzsoázia, amikor húsba vérbe vágtak a színpadon elhangzó párbeszédek, pró és kantra hatottak, véleményeket indítottak útjukra, s közvéleményt formáltak. Beatrix hercegné és Albert trónörökös világa számunkra már csak úgy hat, mint egy szellemes bizarr ötlet, ami szórakoztató, de nem elég komoly ahhoz, hogy a drámai szátuá- cóiik valóban drámaiak legyenek. Molnár Ferencnek azonban van hangja, tud figurákat teremteni, s figurái többnyire tartalmatlan mondataikat úgy, olyan fordulatokkal mondják el egymásnak, hogy egy idő után már oda kell ügyelni, s elismerően bólintani, mert a megoldások, végszavak nagyon szellemesek, és nagyon elegánsak. Ebben rejlik Molnár Ferenc valódi tehetsége... Egy idő után már nem érdekű az embert, hogy az elegáns párbeszédek éppen Beastrix herceggé és Albert trónörökös ürügyén bonyolódik, a néző figyelmét a színpadi és dramaturgiai újítások kötik le, a magabiztos színpadismeret és rutin. A darabot Dr. Németh Antal rendező állította színpadra, de sajnálatos megbetegedése miatt az utolsó simításokat már Dobai Vilmos főrendező végezte. A rendezésről csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk, miivel megértette és megérezte a modnárferenci világ lényegét, dramaturgiai és színpadim! túra j át, s azonos színvonalon és rutinnal ámította a közönség elé. A rendezés egyenletes színészi teljesítményre törekvő koncepcióját a Hattyú bemutatója kapcsán újra dicsérnünk kell. A Haty- tyú bemutatóján nem egy, vagy kettő kiemelkedő színészi alakítást láttunk, hanem a jó színészi alakítások egész sorát. A rendezés helyes darabfelfogása alapján a szereplők az elegáns megoldásokat hangsúlyozták, s nem a darab, most már egyébként is hatástalan konfliktusait. A világos és egyszerű mondatokkal, melyek Molnár Ferenc világsikerének egyik tátikát jeAz idei irodalmi NotoéL-díjat Georgiosz Szeferisz görög költőnek ítélték oda. A Svéd Tudományos Akadémia hivatalos bizottsága indokolásában leszögezi, hogy Georgiosz Szeferisz görög költő „finom művű lírai költészetéért, a régi hellén kultúra érzésvilágával áthatott ihletett költeményeiért’ részesül ebben a magas elismerésben. Szeferisz a kritikusok Lenint ■ nemcsak a modem görög irodalom kimagasló alakja, hanem a világirodalam- ban is elismerésre méltó helyet érdemek Első verseskötetét Fordulópont címmel 1931-ben adta ki, ezt követte A mitológiai történet című műve. A Svéd Tudomány«» Akalentették, legjobbám -talán a kitűnő beszédtechnikával szereplő Bánffy György tudott bánni. Alakítása is pontos, szabatos volt. A precíz és pontosan körülhatárolt figurateremtés másik három bajnoka Dobok Lajos, Faludi László, és Baranyi László volt. Dobák j átékintelligenciá j ára jellemző, hogy gesztusokkal, logikátlan váltásokkal olyan tökéletes Albert herceget teremtett, hogy a figura, lenyűgözően valóságos volt. Persze nem úgy valóságos, hogy a korabeli hatalom dominált volna a trónörökös egyéniségében, hanem inkább az emberi természetrajza, jellegzetes tulajdonságai, melyek mindig egy kicsit karikírozva jelentek meg. Fölényes színészi tudás kellett Albert herceg alakításához. Kitűnő, precíz játékot láttunk az epizódiste Baranyitól, aki úgy tudott bejönni, és kimondani az egyetlen mondatát, hogy nyíltszínpadi tapsot aratott Faludi László epizódfigurái az utóbbi években már híressé váltak. Elismerést érdemlő sorozatát most Ceasar udvarmester figurájának megteremtésével újra gazdagította. A neu- raszténiás hercegnét Koós Olga rutinosan játszotta, egyszerre tudott félelmetes lenni, mint kiszámíthatatlan nő, és félelmetes, mint uralkodáshoz szokott főnemes. A trómfeié kacsintgató családok, makacs és céltudatos asszonyainak típusát jól építette fél játékával. Ambrus Edit játékát vártuk talán a legnagyobb érdeklődéssel, mivel Molnár Ferenc hőse itt mindig jól, nagy magabiztossággal jelentette meg a korábbi években. Alexandra sikeres alakítás volt, különösen a második és a harmadik felvonásban. Az első felvonás mozdulatlan Alexandrája, különösen az „Igen anyám... Értem anyám...” párbeszéd idején kísértetiesen hasonlított a Királynő kegyence Jane figurájára. Ambrus Edit ezt úgy látszik idejében észre vette, s hangot váltott. Takács Margit újra kedvenc típusát alakította, az okos idősebb hölgyet, aki mindenen átlát, de nem csinál nagy hűhót a botlásokból, ha mindjárt ki is derülnék. Jó, pontosan körülhatárolt Mária Dominika hercegnőt alakított. Jácint, bölcs békebíró figuráját Hegyi Péter rutinosan, szellemesem jelenítette meg. Hibátlan volt Arany Kató, Karikás Péter, Végvári Tamás, Vincze Jámos, Cserényi Béla, Csida Gizella, Lizitzky Gizella, Szirmay Ottilia és Szőnyi Erzsébet játéka is. A darab sikeréhez alapvetően, és meghatározóan hozzájárultak Gombár Judit tökéletes jelmezei, és a tehetséges Lux Adorján kitűnő játékteret biztosító, variálható díszletei. Berth a Bulcsu démia képviselője szerint Szeferisz irodalmi munkásságát nem annyira terjedelme, mint inkább a téma, a stílus és az irodalmi kifejezésmód szépsége teszi a hellén érzésvilág megsemmisíthetetlen szimbólumává. Műveiben egyesítette a régi görög kultúra és. a történelem elemeit hazájának időszerű kárdéseiveíL 1910-ben született Száraméban, de élete nagy részét Athénben töltötte. Párizsi tanulmányévei után diplomáciai szolgálatba lépett. Amikor a második világháborúban a németek megszállták Görögországot, külföldre ment, és a háború végéig emigrációban élt. Legutóbb Görögország Londoni nagykövete volt, s tavaly npufftejte mmtkAz irodalmi Nobel-díjat Georgiosz Szeferisz görög költő kapta Kelle Sándor: Mnnkasportré Haraszti Pál képkiállítása Haraszti Pál festőművészről! első ízben a Művészet c. folyóirat 1961. decemberi számában olvastam. Egyik csendéletét publikálta a lap, s addigi munkásságát Sarkadiné Hárs Éva ismertette és jellemezte röviden. Most újra önálló kiállítással lépett a közönség élé. A kiállítás november 5-én nyílt a Képcsarnok Vállalat rendezésében a Kossuth Lajos utcában. Haraszti érdekes festőegyéniség. Kiállítása 6ck látogatót vonz; valóságos szán-orgia csábítja műélvezetre a közönségeit. Ha azonban faktúrája mélyére nézünk, feltétlenül akad egy-két észrevétel, ami nem ke rülheti ea a műértő figyelmét. Ami szinte azonnal szembetűnik, hogy olyan művésszel találkoztunk, aki új utakon bolyong, és a szocialista mondani való kifejezéséhez új eszközöket keres. A kezdeményezés és a vállalkozás dicséretes, de ez a vállalkozás nem mindenhol jut a szerencsés, és szellemes megoldásokig. Igen színes, vél tozatos falktúirájú táblákat, ak- varelleket és néhány rajzot találhatunk a kiállításon. A rajzok kedvesek, zömmel balatoni élményből fakadók, éppúgy, mint az akvarellek, és a nagy- képek. S mivel egy tőről fakadtak, elgondolkoztató az a kontraszt, ami a kifejezetten naturalista akvarellek és a hoz zájufc mértan túl színes, néhol túl gondosan komponált wall- kyd-táblák egymás mellé helyezéséből adódik. Az akvarel- lek rutinos kézről és a művész természetszemléletéről árulkod nak. Nem egy közülük (Napnyugta, Györöki feljegyzések) különösen szép. A nagy képek ugyanakkor egy egészen más elképzelés jegyében fogantak. Feltétlenül kísérletezés ez, hiszen a lényeges kérdések megoldása (tér-probléma; a kompozíció és a tartalmi jegyek harmóniája) néha egy képen, sőt egyetlen figuráin belül ellentmondó. Néhol a színek felbontásával tál átkozhatunk; erre a felbontásra ugyanakkor alig találunk példát a figurákon. A művész csak abban a formában következetes, amelyre könnyen ráfoghatnék a modorosság jelzőt (pl. félbevágott, ovális Napok.) Tisztázatlan an nak a kérdésnek az eldöntése is, bogy olykor a túlhangBÚlyo zol* kompozíció nem esik-e a művészi megformálás rovására? Mesterien reflektál egy-egy hangulat-impulzusra: a Horgász mesterkélten, tiszta művészetről tanúskodik. A Görög kancsó magán hordja ugyan a balatoni képek stílusjegyeit, de kompozíciója nyugalmat tártál máz magában és ez a nyugalom teszi széppé ezt a képet. Felszínre bukkan a'nagy kérdés: vajon ez-e az az út, amelyen a művésznek haladnia kell. Kísérletezése nem éppen újkeletű. Több éves próbálkozás ez: a produktumok azonban még csak egyoldalúan vitaképesek. A művész, ha elmélyítené problémáit, ha alapos termésaettanulmányokast és egyéb stúdiumokat végezne, megszabadulhatna modorossá- gátóL Nyitvatoagyott kérdés az is, hogy vajon művészi képalkotás céljára legalkalmasabb ahyag-e a wallkyd-falfesték? Aligha tudott megbirkózni a művész az új festékanyag támasztotta nehézségekkel. A most látott akvarellek egyszerű szépségéből kiindulva ezek a táblaképek inkább műterem probáfflkoeásoknafe tűnnek, mint a természet és <ßz ember újszerű, de realisztikus ábrázolásának. Hyen gondolatok ébredtek bennem a képek láttán. Bizakodással töltött el, hogy kísérletező 'kedvű, nagy termékeny ségű művész képeit láthatom, amelyeken a felszabadult lél- kű, szocialista embertípus igyekszik alakot ölteni. Nagy termékemjységére csupán abból következtettem, hogy a képek, rajzok — talán egy-két kivétellel ■— ez évről datálódtak* s így a kááüüitáson nem egészen egy évi anya® szerepel, a művész nyári élményanyaga. S miután a képékre elsősorban az útkeresés jellemző, az összbenyomás nem hozhat elmarasztaló ítéletet. A próbálko zások előbb-utóbb' meghozzák a várt eredményt: a nagy alkotó kedvű Haraszti is bizonyára megtalálja majd azt az utat, amelyet megjárva egy kiforrott, egységes, egyéni művészettel gazdagítja képzőművészetünket, és megjeleníti vásznain korunk születő embertípusát, a szocialista embert, és a szépet. Péter Máról — a maiaknak