Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
tMt, NOVEMBER ML NAPló 3 fit kérdés - öt válasz Hogyan készült fel a télre a MÁV Pécsi Igazgatósága'i KARBANTARTÁS As ablaküvegen át érezni a s*ap melegét. Ritka novemberi nap, késő őszi verőfény. Nem furcsa ilyenkor a télről beszélni a tavalyi zord hideget idézni? Nem furcsa, sőt időszerű, mert éppen az elmúlt tél hidege tanított meg bennünket arra, hogy időben fel kell készülni "rá. — Hogyan készültek fel a MÁV Pécsi Igazgatóságának dolgozói? Ügy is lehetne mondani, hogy a vasút tápláléka a szén. Á téli szénhiány nemcsak az üzemekben, háztartásokban jelentett gondot, hanem nehéz hely- ’zetbe hozta a személy- és áru- szállítást is. A bányászok idén egymillió tonna szén többtermelésével néznek a tél elébe. A több szén eredményeként a Pécsi Igazgatóság 30 napos szénkészlettel rendelkezik. S ha a tavalyihoz hasonló kemény telünk lenne, a jelenlegi szénellátás alapján, akkor is lesz 14—16 napi szénkészlet. A szén minősége kihat a vontatásra, a gazdaságosságra. Szorult helyzetben gyenge ka- lóriájú szénnel, vagy a drága import szénnel kénytelenek fű teni a mozdonyokat, mint a télen is tették. Egyik fékezte a gyorsaságot, a másik pedig magas költségénél fogva gazdaságtalan. A szénkésziet, az újra érkező szállítmányok megfelelő arányú keverése kellő energiát biztosítanak, s felhasználásuk gazdaságosabb. A jelenlegi helyzet e térni is megnyugtatóinak mondható. — Lesznek-e idén olyan mérvű korlátozások, mint tavaly voltak? A téli vonatforgalom korlátozása magától értetődő, hiszen nyáron sokkal több szerelvény közlekedik, mint télen. Az idei téli korlátozás nem tér el az általános téli forgalomtól. A szerelvények a karácsonyi és újévi ünnepek elteltével január negyediké után közlekednek ritkábban. Ez a távolsági vonatokra vonatkozik. s a menetrend elkészítésénél figyelembe vették a megfelelő csatlakozások biztosítását. A helyi jellegű műnké svon átok forgalma változatlan marad. — Hogyan gondoskodtak a MÁV Pécsi Igazgatóságának dolgozóiról? kiég a nyár folyamán elvégezték a vasútállomások, szolgálati és pihenőhelyek, szociális létesítmények javítását, karbantartását. Mindezeket, s az utazó közönség kényelmét szolgáló várótermeket kályhákkal, megfelelő mennyiségű tüzelővel látták el, s a dolgozók pedig megkapták már a téli ruhájukat. A főnökségek a hideg idő beálltával biztosítják a védőételeket és a védő-' italokat. A vonatok általában zsúfoltak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a személyforgalom télen sem csökken, sőt a korlátozások miatt viszonylag több ember utazik egy-egy szerelvényen. Ennek érdekében megjavítják a szerelvények kocsiállományát azokkal a személykocsikkal, melyek a nyári forgalom leálltával felszabadulnak. A ritkábban induló vonatok több kocsival közlekednek. — Lesz-e téli pangás az áruforgalomban? Az áruszállítás a személyforgalommal szemben minden télen gyengébb mint az év más évszakaiban. Csupán a harmadik negyedévben a tervezettnél 42 000 tonna áruval többet szállítottak az igazgatóság területén, mégis van lemaradás. Az áruszállítás a termelés nélkülözhetetlen fel- letele. Éppen ezért külön választották azokat az árukat, melyeknek elszállítása nem tűr halasztást, népgazdasági- lag fontosak, mint példáiul a szén, a gabonafélék, az élelmiszerek, s nem utolsósorban az építőipar alapanyagai. Olyan áruk viszont, mint a tavasszal feldolgozásra kerülő cukorrépa, vagy kender a téli hónapokban kerülnek rendeltetési helyükre. Tehát a tél nem jelent pangást az áruszállításban, csupán szervezettebbé, a fontossági sorrendnek megfelelően tervszerűbbé teszik a szállítást. Az is nyilvánvaló, hogy a MÁV ezt a nagy feladatot egymagában nem képes megoldani. Az áruk forgalma szerves része termelő munkánknak, érinti a különböző vállalatokat. — Segítséget várnak a MÁV dolgozói! Csupán a Pécsi Igazgatóság területén naponta még mindig 300, 380 kocsi kinakatlan marad annak ellenére, hogy a közületek gépkocsijait is igény be veszik az áruszállításhoz és a KISZ-fiatalok is igen nagy segítséget adnák a kocsik Isi- rakásához. Különösen dicséretes a Pedagógiai Főiskola, az Orvostudományi Egyetem, a Polláck Mihály Építőipari Tech nikum, a Vájárképző Intézet, a Széchenyi, a Nagy Lajos Gimnázium fiataljainak szorgalma, akik úgyszólván minden szombaton és vasárnap részt vesznek a kocsik kirakásában. A vállalatok többsége is teljesíti feladatát. De az már cseppet sem megnyugtató, hogy több vállalat augusztusban 103 953 késett kocsióra és 1 014 807 kocsiállás pénzt fizetett a Pécsi Igazgatóság területén. Szeptemberben még szomorúbb képet mutatnak a számok, meri 206 468 késett kocsiórát és 1 720 047 forint kocsiállás pénzt kellett fizetniük. Minden kommentár nélkül j megállapítható, hogy nemcsak a vállalatok „zsebéből” elvont összegről van szó, hanem rengeteg kocsi rostokolásra kényszerült és több ezer tonnányi áru elszállítottam maradt. A MÁV Pécsi Igazgatósága a harmadik negyedévi ínunká- ja eredményeként első lett az igazgatóságok közötti versenyben.. Csütörtökön tártjaik a zászló átadási ünnepséget, ekkor veszik át munkájúk jutalmát. A Pécsi Igazgatóság dolgozói ezután is mindent elkövetnek, hogy sikerrel végezzék feladataikat az őszi és a téli forgalomban egyaránt. Csépányi Katalin Bolgár bányászok Pécsett Szombaton délelőtt a Bolgár Népköztársaságból bányász szakemberek érkeztek Pécsre a Mecseki Szénbá-' nyászati Tröszthöz és 12 napot töltenek városunkban, illetve a bányákban. A vendégek tanulmányozzák a szilikózis elhárításának módszereit, lehetőségeit. Programjukat hétfőn kezdik, amikor a kutatási osztályt látogatják meg. November hatodikán nyitották meg a Postás Szakszervezet pécsi fotókörének kiállítását a Majláth utcai klubban. A fotoszakkör tagjainak legsikerültebb nyolcvannyolc képét mutatják be. Egy kép a kiáílítottakból: Ötvös Péter „Karbantartás” című felvétele. N Y U GDI JBA N HOSSZÜ, szikár ember, Krisztus-fejű, pedig szakálla nincs, csak bajusza és vastag ajak-vonala. Hetven fele jár s a haja csodálatosképpen dús és fekete, talán csak a halántéka körül fehéredik kissé. A Rendelőintézetben találkoztam össze vele, mert Domán József havonta egyszer beáll a röntgen mögé, ingyenes, így hát anyagi gonddal sem jár. Azt mondja, baktassunk föl a Sétatérre, elkísérhetném, ha annyira beszédes kedvemben vagyok, í különben is szép ez az | őszutó, ki kell használnunk. ! Leülünk a Dóm előitti lépcsőkKét hét múlva békekoIcsön-sorsolás Az Országos Takarékpénztár két hét múlva, november 25- én és 26-ám Budapesten, a Nádor utcai művelődési termében rendezi a 2., a 3. és a 4. békekölcsön 1963. második félévi húzásait, ami egyben az idei utolsó államköiesötnsorso- lás lesz. A 2. békekölcsönből 143 000 kötvényre 28,2 millió forintot, a 3. békekölcsönből 200 000 kötvényre 51,5 millió forintot, a 4. békekölcsönből pedig 146 ezer kötvényre 31,5 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törleszités formájában. így az idei utolsó államkölcsön húzáson, a bárom békekölcsönből összesen 489 0!00 kötvényre 111,2 millió forint jut a szerencsés kötvénytulajdonosoknak. Az asszony, bedobja a megtisztított zellergumót a ládába, majd óvatosan, hogy földes tenyere az aircához ne érjen, kezef ejével hátrasimítja a haját. Végül kimondja, amire olyan sokáig készült: — Ha így marad, nem tudok tanulni. — ügy van! Jól mondod! — helyeselnek nóhányan a körülötte dolgozó asszonyokból, majd lopva az arcomra pillantanak, mintha onnan akarnák leolvasni, hogy tetszik-e a válasz. Nem tetszik. Mielőtt kijöttem Mágocsra, azt hallottam. hogy a tsz-kertészet huszonhat asszonya beiratkozott a felnőttek'iskolájába. Ezt mondták Pécsett. A mágocsi Iskolaigazgató viszont úgy fogadott, hogy a huszonhatból tizenhatan, visszarettentek. Arra hivatkoznak, hogy az általános iskola két utolsó osztályát, meg a szakmunkás tanfolyamot nem tudják egyszerre elvégezni. Sok a kettő, vagy az egyik, vagy a másik, inkább a szakmunkás tanfolyam, mert arra szükség van, azt munkában is felhasználhatják. Az. igazgató szerint Raffai Laiosné látszik á legbiztosabbnak. Most itt vagyok Raffai La jóménál, a tsz zellerföldjén. — Mit ért az alatt, hogy ha így marad, nem tud tanulni? Kém engedi a férje talán? — ''Tatom tovább Raffainét. Az .asszony kezében sebe- fen jár a kés, égj’' pülanatca sem áll meg a zellergumó tisztítással: — Nem, a férjem engedne, bár nem szívesen. Mégis azt mondta, hogy csak menjek, ha alkarok. — A szakmunkásvizsga azért nem lenne rossz — szól közbe már bátortalanul. —- Kapálni lehet Iskola nélkül is! — replikázik egy ellenszenves hang. HUSZONHAT ASSZONY — Hát akikor? — Magam nem bírnám. Egy gyerek és egy férj, s heti négy alkalommal kell menni az iskolába. Négy este héttől fél tizenegyig. Ki főz, ki mos és ki takarít helyettem?' Hozzáteszi, hogy ha jól meggondolja, nem is négy estéről van szó, mert azon a négy estén csak előadják a tananyagot, s amit előadnak, valamikor meg kell tanulni, így minden estéjét elvinné az iskola, az pedig olyan nagy áldozat, aimeüfy meghaladja egy nő erejét Nem tudok ellenkezni Raf- fainéval, hiszen amit mond, az igaz. Ezért az kérdezem, hogy feltétlenül szükség van-e arra. a négy estére? Nem lehetne-e lecsökkenteni mondjuk háromra vagy kettőre? — Szóltunk az igazgatónak, de azt válaszolta, hogy nem lehet — válaszolja az asszony. — Akkor pedig tanuljanak mások! kiáltja valaki, végigjártatja tekintetét az asz- szonyokon, majd megszólal: — Nincs igazatok. Aki akar, az tanulni tud! Csak néhány, egészein halk- szavú ellenkezés fogadja a mondatát, aztán az ig elcsendesedik. A sovány aroélű aisz- szonynak vitathatatlan tekintélye lehet a többiek között. Érthetően: férjével együtt mezőgazdasági technikumba jár, S 'kitűnően vizsgázik... A sovány arcéJű asszony közbeszólása tehát eldöntötte a vitát, de még ez a közbeszólás sem adhatott választ Raffainé és a hozzá hasonlók kérdésére: — Mi legyen velünk? Hogyan tanuljunk, ha nem lehet? Erre a kérdésre csak Pécsett kaphattam választ. Melczer Tiborné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának előadója mondotta a következőket: — A mohácsi járás több termelőszövetkezete egy szabadnapot biztosít, azok számára, akik az általános iskolával összevont szatomiumikás tanfolyamon résztvesznek. A szabadnap minden órájára 0,1 munkagyeséget kapnak a tanuló tsz-tagok. Azt Mágocson is megtehetnék. Télen nincs annyi munka ás van ereje a termelőszövetkezetnék. hozzá. JB, L. re, de a kihűlt köveket már nem fűti át a Nap, inkább sétálunk. — Beteg talán? Fejét rázza. — Semmi bajom... lekopoghatom — és a botjával megkocogtatja a kőlapokat —. Csak már ilyenkor az ember jobban vigyáz magára, nem árt, ha átvilágíttatom magamat. — Hogy telnek a napjai? — Vömnél lakom Daindol- ban. Van egy kis kert. Ha nem esik, kimegyek hátra a kerítésig és ott súlyzózok. — Mit csinál? — Van két súlyzóm meg expanderem. Mikor Pestről lejöttem — hét esztendeje — a vöm kinevetett, azt mondta: „Papa, ezek a súlyok földhöz vágják magát előbb-utóbb!” Fene eszi. Látja, egészséges vagyok, pedig a hetvenet töltöm be éppen karácsonykor. — Mindig így vigyázott az egészségére? Eltűnődik, meg is torpan egy pillanatra és merően nézi az avarral borított földet. — Hát mások nem vigyáztak az egészségemre. Csepelen dolgoztam a WM-ben. Tudja mi az? A Weiss Mann- frédben. Negyvennégyben megszórták a gyárat, kiszaladtunk a Duna-partra. A vadászgépek majdnem a fejünkre ereszkedtek és ágyúval, géppuskával lőttek a tömeg közé. Félelmemben beleharaptam a földbe. Onnét tudom, hogy a földnek édes íze van. Föltápászkodtam, jön egy másik gép, az is lő, mi meg beleszaladtunk a Dunába. Volt, aki ott maradt. Visszatart, megfogja a karomat, közel hajol az arcomhoz és elmosolyodik: — Hát így vagyunk az egészséggel. Én hiába vigyázok rá, ha másoknak meg éppen az életem köll. — Nyugdíj mennyi? Vállát vonja: — Nem sok. Nincs egészen hétszáz, de azért kijövünk belőle, mert a lányom is keres, vöm is. Közös háztartásban vagyunk. — És a felesége? — Asszony... Az aszony... — motyogja félhangosan és bó- lintgat hozzá. — Elhagyott. A lányom akkor még néhány esztendős volt csak. Megyek haza reggel, három műszakban dolgoztunk akkor a WM- szereldéjében. A kislány a szomszédasszonynál, a konyhaasztalon meg levél:, „Most már ihatsz, amennyi beléd- fér.” — Ennyi volt ráírva, meg a neve, Rózsi. — S tényleg ivott? ■— Azután már nem. Azóta sem. Igaza volt a Rózsinak. Egy kicsit... Mert azért a gyerek miatt maradhatott volna ... — Mi van. vele most? — Angliába ment szolgálónak akkor. Egyszer írt is, még a háború előtt. Hogy aztán azóta mi lett vele, nem tudom ... DOMÄN JÓZSEF Csepelen ment nyugdíjba, aztán a lánya meg a vő je hívták Pécsre, föladta a szoba-konyhát és ».»költözött. Házra nem futotta, hát könnyen jött. Szokatlan volt neki a daindoli csend. Csepelen még a föld is mozog éjszakánként a gépek miatt. Ez a zörej ébresztette, altatta évtizedeikig. Negyvenöt után már „kisina- sokat” nevelt. Szerszámainak zömét — akkori szokás szerint saját szerszámai is voltak — elajándékozta nekik a búcsú- esten. Sorit ittak, virslit ettek, a harmadévesek énekeltek, egyike-másika el is bőgte magát. Csak Domán József nem. — Nem érzékenyült el? — Nem. Káromkodtam, mert hogy ilyen gyorsan elrepült az idő. Ha az embernek egész életében mindig van mit tennie, már pedig nekem volt, mert én nagyon szerettem dolgozni, akkor gyorsan megy az idő. Ez az ára ennek a szenvedélynek. * — Szenvedélynek? A munkára gondol? — Arra. — Most nincs alkalma rá... — De van. De ezt ne írja meg, mert kontárkodom. Különben megírhatja, mert nem pénzért csinálom. Van egy kis satum, néhány szerszámom és ha a szomszédok jönnek, Józsi bácsi, csinálja meg ezt vagy azt, akkor a Józsi bácsi megy és fúr-farag. De jó szerszámaim már nincsenek. Valamikor volt nekem egy Belzer- blokk készletem. Micsoda szerszámok voltak, te jó ég! Infláció alatt egy vecsési kisiparos egy disznót ígért érte. Levágom a disznót, kettőnknek félévre van ennivalónk. Nem adtam el. Mikor nyugdíjba mentem, ott a vendéglőben, este a búcsúzósnál átadtam a gyerekeknek. Most a tanoncműhely tulajdona. Talán eszükbe jutok így néha ... — Unoka? Legyint: — Nem lesz belőle vasas. Tizennégy éves, reszelőt, adok neki, egy darab vasat befogtam, reszeld, egyenesen tartsd és mintha simogatnád az anyagot... Nem ment neki. Suta a keze. Inkább rajzol, meg festeget, meg a zenére fülel a rádió mellett. De hát így, ezzel a sutaságával együtt szeretem ezt a köly- köt. Hasonlít a Rózsira. LEKÍSÉREM a Kórház téri megállóhoz. — Mondom, hasonlít a Rózsira. Az arcvonások átöröklődnek néha, ugye igaz? Vagy csak én látom így? Nem volt rossz asszony a Rózsi. Én tudom. hogy nem volt rossz., fnrmn! II Fekete fejkendőt és csontos, sovány arcot látok, még mozog az ajka, amikor éles fordulattal hátrafordulok. Aztán eltűnik az arc, csak a fekete kendőt, meg a lehajló alakot látom. Úgy szedegeti a földről a zellert, mintha nem is szólt volna. — A szakmunkásvizsga azért jó! — mondja megint valaki, mire teljes lesz a hangzavar. A tanulás tábora és ellentábora most már nyílt sisakkal küzd egymással. Némán a végső fejleményekre várva figyelem a szavak háborúját, miire a legnagyobb hangzavar kellős közepén valaki elkiáltja magát: — Csend legyen már! Olyan csend támad, mintha sohasem veszekedtek volna. Meglepetten fordulok hátra, keresem azt az asszonyt, akinek egy kiáltása így megszüntette a lármát. Kissé fáradtnak látszó', sovány arcélű, piros fejkendős nőt pillantok meg, aki •
