Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-09 / 262. szám
NOVEMBER ». mapí6 3 < I Ahol három nap pihenőt kaptak a traktorosok Sárháton végeztek a betakarítással és mélyszántással November 7-én délelőtt 10 órakor Balázs János és Nagy Sándor, a mohács-szigeti Uj Ut Tsz traktorosai végeztek az utolsó 28 hold mélyszántással. A tsz ezt követően örömmel jelenthette, hogy az őszi betakarítást és mélyszántást egyaránt befejezte. Ilyen sikerre már rég volt példa, hiszen tavaly nem az őszi munkák egészével, sok tsz-ben még a vetéssel sem végeztek eddig az időpontig. Éppen ezért feltétlenül hasznos, ha megvizsgáljuk, mi tette lehetővé, hogy a sárhátiak ezt a nagy sikert elérjék? Mintaszerű szervezettség Papp János tsz-elnök és Csanádi László agronómus tájékoztatójából mintaszerűen szervezett tsz képe bontakozik ki. A traktorosokkal kezdve a sort: itt nemcsak a vetés időszakában, hanem azután is két műszakban (tehát éjjelnappal) illetve nyújtott műszakban dolgoztak. Ami pedig a fogatosokot illeti: az egyik premizálási határozat szerint, ha a fogatos havonta hússzor fog be, munkaegységenként 5 forint, ha pedig 21-szer vagy annál többször fog be, munkaegységenként 6 forint prémiumban részesül. Néhány évvel ezelőtt még sok gond Orvosi ügyelet Pécs mj. város biztosított dolgozói részére ügyeletes orvosi szolgálatot tartanak 1963. november 9-én (szombaton) du. 14 órától li-én (hétfőn) reggel 7 óráig a következő helyeken: I. kerület rétiére. Az új-meszesl körzeti orvosi rendelőben. Tel.: 51-81. Járó betegek részére rendelés 9—10 és du. 15—16 óráig. (Szombat du. is.) II. kerület részére. A városi Rendelőintézetben (ügyeletes orvosi szoba). Tel.: so-oo. Járó betegek részére rendelés de. 10—11 és du. 16—17 óráig. (Szombat du. is.) tll. kerület rétiére. A Petőfi u. körzeti orvosi rendelőben. Tel.: ÍS—88. Járó betegek részére rendelés de. 8—9 és du. 16—15 óráig. (Szombat du. is.) Ha » megadott telefonszámok bem jelentkeznek, a hívást • 98-nak (Posta) kell bejelenteni. volt a fogatosokkal, most nincs, mert az anyagi ösztönzés megteszi a magáét, a kocsisok 80 százaléka havonta legalább 21-szer fog be. A növénytermesztők, illetve gyalogmunkások úgynevezett családi művelésre kapják a területet. Ebben még nincs újdonság, ezt széleskörűen alkalmazzák. Ami viszont figyelemreméltó: a tsz-tag minden év márciusában szerződést köt a szövetkezettel, hogy az adott évben hány hold kukorica, burgonya stb. megmunkálását vállalja a maga és családja nevében. A szerződés szövegét sablonnyomtatványon rögzítik. A nyomtatvány megfelelő rubrikájába beírják a megmunkálásra vállalt kukorica, burgonya stb. területét, odaírják, hogy a tsz- tagnak az egész évi megmunkálásért — a kukorica esetében a vetéstől a szárvágásig — hány munkaegység, illetve mennyi prémium jár. A szerződés egyik példánya a tsz- tagnál, a másik pedig a szövetkezetnél marad. Talán több olvasónk Idegenkedik ettől a nyomtatványtól, mondván, hogy „Ni, milyen bürokraták lettek a sárhátiak”! A valóságban szó sincs erről! A mindössze egy oldalas szerződés csak a legszükségesebb számadatokat tartalmazza és könnyen áttekinthető. A nyomtatvány birtokában a tsz-tag előre tudja egész évre, hogy mik lesznek az alapvető munkái és milyen juttatást várhat ezért a ter- melőszövetkezettőL Fokhagymát válogatnak Kérdésünkre, hogy mit csinál most a tsz-tagság, az elnök és agronómus így válaszolt: fokhagymát válogatnak. Ez a mondat igy humorosnak tetszik, pedig apróságában is igen nagy dologra mu- I tat rá. Arra, hogy míg más termelőszövetkezetekben a kukorica betakarítás, cukorrépa behordás, illetve mélyszántás miatt hajráznak, a sárháti Uj Ut-ban már jelentéktelennek látszó fokhagymaválogatásra is jut idő. És arra is, hogy a traktorosokat, akik nagyon sokat dolgoztak az elmúlt hónapokban, felváltva pihentessék. Minden traktoros három napot kap a vezetőségtől. Ezzel egyidŐben és utána — hogy ne érje szó a ház elejét — elmennek segíteni a szomszédos Rákóczi Tsz-be a mélyszántáshoz. Azt híhetnők, hogy a sár- háti Uj Ut-ban már az a legnagyobb gond, hogy tudnak-e munkát adni a hosszú téli hónapokban a tsz-tagoknak. Amint azonban az elnök és agronómus válaszából kiderül, korántsincs így. Bár most nyolc órára csökkentették a munkaidőt, lesz munka télen is. Spenótot szednek, kihordják és szarvasba rakják a határba a trágyát, fát vágnak a tsz erdejében, nádat aratnak és fásítanak. A nagyüzemi táblákat elcsúfító régi tanyák romjait eltakarítják, a körülötte levő fákat kivágják. Felkészülnek a kertészetben, befejezik a harminc holdon termesztendő fokhagyma elültetését stb. És ha esik az eső, a vezetőség és tagság már nem fogja gondterhelten kémlelni az eget, mert a téli munkák mellett jut idő a pihenésre is. Nine» amühaég nógatásra A tsz-tagság egyébként télen is igényt tart a munkára, mert dolgosak és látják, hogy nem dolgoznak hiába. Tavaly 43 forintot, a prémiumokkal együtt 50 forint értéket osztottak munkaegységenként a szövetkezetben, az idén pedig — a jégkár és aszály ellehé- re — 44, illetve a prémiumokkal együtt 47—48 forintot. Mindemellett jutalmaznak Is, a vetés befejezése után például a tsz halászlével és borral vendégelte meg a traktorosokat. A sárháti boltok forgalma ugrásszerűen megnövekedett, amióta a tsz jól gazdálkodik, jól öltözött emberek, bővülő és szépülő házak mutatják, hogy itt a parasztság már megtalálta magát. M. L. a mezei beszélgetéseik alkalmával megígértek, de igy is elégedett volt az eredménynyel. Gyors számvetést végzőit, és arra az eredményre jutott, hogy két és félszáz munkaegységet. százhúsz hold ta- karmánytermő területet takarítanak meg a felesleges lovak kiszuperélésávaL A kiselejtezett lovakat eladták. azokat pedig, afcilk a fogatosságot nem vállalták, besorozták gyalogmunkásnak. Az ellentábor merényletet látott ebben a lépésben, szidalmak és átkok özöne kisérte mind az öt falun át Egy hét alatt tizen lépteik ki a szövetkezetből, a hórihor- gas. sasorrú férfi, aki a közgyűlésen ellene beszélt, Komlóra ment. Tizenöt régi fogatos két hónapig nem dolgozott. Közeledett az aratás, az ellentábor kárörvendve várta a fejleményeket. Biztos volt abban, hogy a tízen három pár lóval, ami megmaradt. nem tudnak megbirkózni a munkával. Akkor pedig a határban rothad a gabona, megfeketedik és kicsírázik, s Mihalik József, az erőszakos ember, meg sem áll a börtön kapujáig. ' * Még május első napjaiban csizmás, khakikabátos férfi lépett a tsz-irodába. Körülbelül negyven évesnek látszott. A kezét nyújtotta: — Válé András vagyok. Én leszek az új agronómus. Mihalik, akinek erejét már- már felfalta a tsz húsz négyzetkilométeres dombtengere, s akinek az elnök nyugdíjbahaj- ló betegsége miatt a vezetés minden gondja a nyakába szakadt, módfelett megörült az új jtmbemek. Hálásan gondolt trra. hogy úgy látszik mégsem hagyják cserben a járásnál, s megértik, hogy Hetve- helyen helytállni hihetetlenül nehéz. Barátságosan szorította meg a felé nyújtott kezet, s azon volt, hogy az agronómus! mielőbb megismerje. Először a családi körülményeiről érdeklődött: — Hová valósi Válé elvtárs? •— Kocsolára. Tolna megye — tette hozzá az agronómus magyarázólag, — Család? — Egy kisfiú. Egyébként egyedül vagyok.,. — Elvált! — mormogta —* Mihalik sóhajtva, és arra gondolt, hogy ha Válónak nincs senki je, még nehezebb sorsa lesz, mint neki. Még sokáig beszélgettek, aztán megállapodtak abban, hogy Válé a Hetvehely—Kán—Okorvölgy-i üzemegységet vezeti, és távollétében helyettesíti. Aztán jött a hideg zuhany. Válé összevissza intézkedett a reggeli munkakezdéseknél. Ekekapázásihoz küldte az embereket olyan helyre, amit már beekekapáztak, s lucernát gyűjteni oda, ahol már előző nap végeztek. Az elevátorhoz rendelt emberek azzal tértek vissza, hogy nincs traktor azon a helyen, s ahogy a jelék mutatják, nem is kapnak két- három napig erőgépet Az emberek, akik jobban ismerték a határt és munkaütemezettséget, kinevették az új agronómust. Mihalik megdöbbent Válé tájékozatlansága láttán, s mivel az új vezető még ideiglenesen sem volt hajlandó befogni a motorkerékpárját, kétkerekű homokfutót küldött mellé. Válé magára hagyta a lovat a határban. A ló megbokrosodott és összetötre a kocsit« Utána másik homokfutót kapott, de az is összetörött. — Balszerencsés ember! — gondolta Mihalik, és a szent- katalini üzemegység élére tette, abban a hiszamben, hogy ott megembereli magát. Az első napok mintha feltevését igazolták volna, aztán minden folytatódott a régiben. Válé nem adott napi jelentéseket, csak a hónap végéin küldött a munkákról nyilvántartást. Több bért fizetett ki a megengedettnél, keveset járt a mezőre. A szomszédos üzemegység vezetője is jobban dolgozott Válónál, pedig az sohasem járt agronómusi iskolát. Mihalik nem adta fel a reményt Megpróbálkozott a harmadik beosztással, igyekezett a lelkére beszélni. Egy alkalommal hajnali fél háromig tárgyalt vele, de a hosszú éjszakába nyúló vita sem járt eredménnyel. Azazhogy mégis: rájött arra, hogy Váléból az olyan alapvető vezetői tulajdonságok, mint a rendkívüli helyzetekben való helytállás képessége, az ahhoz szükséges akaraterő, tervek és koncepciók hiányoznak. Elkeserítette és felbőszítette a felfedezés. Saját magára gondolt, arra, hogy ő mindig olyan termelőszövetkezetbe kérte magát, ahonnan más menekülne. Öt az évek óta tartó rendkívüli helyzetek megedzették, számára az a természetes, ami Válénól csak ideiglenes lehet: hajnaltól napestig járni a határt, kongó gyomorral és álmosan, s este, amikor ágyba zuhanna, mint a tömött zsák, erőt kell vennie magán, legyőzni ólmos fáradtságát, mert könyörtelenül közelednek a vizsgák az agráregyetemen. Magyar László (Folytatjuk.) Egy emelettel lejjebb... A PÉCSI BŐRGYÁR mar- habox-kikészítő műhelyének betonlépcsőin csúszkálok az emeletek felé. Az elsőn kikapja a huzat kezemből az ajtót, rámszólnak: — Keményebben! Csapom, csapogatom, de nem akar becsukódni. Vigyázni kell, mert a kilincs is ragad, csupa festék, olaj, másra! Am nem jó helyen járok, akiket keresek egy emelettel feljdbb vannak. Egy betonozott padlásszobát képzeljünk el, de mosókonyha gőzben, ahol ruhák helyett bőrök függnek a szárítókon. A festék szaga az ember orrát csavarja. A ventillátorok zúgnák, szavát alig érti az ember. Ez a KIKÉSZÍTŐ I. Itt festik szórópisztolyokkal a bőröket az asszonyok, többek j között Szabó Istvánné, Né- j meth Vincéné, Csiszár Istvánné és Tóth Margit. Éppen egy szállítmány bőrt tolnak be kézikocsin, Németh- né fekete szandálja csúszkálj a nyálkás betonpadlón. Meg-! állnak. Óriási alumíniumedénybe töltenek vödörből' pasztellszínű mázat, onnan csurog lefelé a pisztolyba. A sűrített levegő aztán apró csep- pekké porlasztja a festékeket. Némethné kifeszíti a lyukacsos lemezre a bőröket és ráereszti a pisztolyból a festéket. A ventillátor szívja a levegőt, néha. vissza-visszacsap- ja az asszony arcába. — Mióta dolgozik itt? — kérdem tőle. — Hatvanegy óta. Szabómé viszont már negyvennégyben Í6 itt volt. Gyors számolást végzek, tizenkilenc éve, az körülbelül nyolcezer munkanap. Ennyi ideje festi a bőröket. — Azelőtt még rosszabb volt — mondja Szabómé. — Kézzel fröcsöltük. Különösen az olajozásnál, meg a formali- nozásnál volt nehéz a munka. Ugye, aki a formaiint nem bírja... nehéz, szúrós szaga van... — Ha egész nap festett az ember, foga is olyan lett, barna, vagy fekete — lép hozzánk Csiszámé. — A kozmetikusnál sem festik igy ki az embert. Mosolyog. A többiek is. Én nyelek, furcsa savas nyálat nyelek a torkomba. — Három műszakban dolgozunk — nyomja le újból a pisztoly ravaszát Szabóné. A férjem is. Ö Pécsbányán van. Néha, csak vasárnap találkozunk. És addig? ... írok neki. Minden nap írok neki. Mondtam is, egy asszony sem levelez ennyit. Persze nem szerelmes sorokat, hanem, hogy mit vegyen a boltban. Kenyeret, krumplit, tejet... — Gyerek? — Egy van, Miklós, öt éves. Óvodába jár. — Ha van idejük, miről beszélgetnek? — nézek egyikről a másikra — Nem igen van idő, meg nagyon zúg a gép is. Inkább ebédszünetben. Miről? ... Hát a családról, meg a tervről. Attól függ a pénzünk. — Ma mit ebédel? — fordulok S zabónéhoz. Nevet. Van egy foghíja, azt mutatja. — Zsiroskenyeret, meg zöldpaprikát. Majd a jövő héten én is üzemit eszem, de most nem volt pénzem befizetni. De este főzök vacsorát, ha nappalos vagyok. Ha éjszakás, akkor uzsonnát hozok. Éjfélkor eszem meg. RUHÁJUK, HAJUK, LÁBUK festékes. Arra gondolok, vajon hányán csinálnák ezt utánuk itt a városban? — Nagyon jó helyünk van — mondják szinte egyszerre, — de azért jó lenne egy emelettel lejjebb lenni. * Az alsó emelet munkatermében óriási gépsor áll. Mint egy hatalmas szürke bálna. Szájába bőröket rak be Czipri Jánosné és Sütő Miklósné. A két asszony a gép két ol- i dalán áll, s egy clmbalomh úrszerű huzalsorra rakosgatja a bőröket. A húrok mozognak, beljebb segítik a bőröket. A gépóriás belsejében perpétum mobileként mozgó fröcskölő szórja be festékkel őket. Arrébb keresztül fut a szárítón és a végén megint két asz- szony kapkodja el. Ugya/iaz a munka, mint a felső emeleten és mégis mennyivel más. — Ötvenkilenc óta dolgozunk ezzel — mutal a gépre Czjpriné. — — Mióta van a gyárban? — Azóta. Én már nem dolgoztam a kézi fröcsölőben. A terem másik végében is áll még két ilyen nagyszerű masina. Varga Józsefné brigádja kezeli őket. — Én bizony értékelni tudom a technikát — mondja jókedvűen az asszony. — Negyvenhat óta dolgozom a gyárban, s mindig kézi fröcsö- lő voltam. Most szépen összejöttük, el is határoztuk, hogy a szocialista brigád címet meg próbáljuk megszerezni. — És mit nyújtanak ezért? — Teljesítjük a napi hatezer darabot, vagy amennyit kell és valamennyien munkásakadémiára járunk. — Mennyit tudnak itt megkeresni? — Ezemégy—ezeröt körük Többet, mint a kézi fröcsölők. Ránézek Vargánéra. — És azokkal ott fent, mi lesz? • — Nem tudom. Nem ránk tartozik. * A Pécsi Bőrgyárban az utób bi években nagyon sok olyan gépet állítottak munkába, ami a dolgozók jobb munkakörülményének megteremtését tette lehetővé. Szó van arról is, hogy lehozzák a fentieket. De addig is!... A KIKÉSZÍTŐ I-ben a levegő jobb elszívásával kellene az új gépek megérkezéséig is könnyíteni helyzetükön. Szüts István Klug K. György műtermében Klug K. György Bálicsi úti lakása a hosszú pécsi évtizedek alatt valóságos képtánrá, állandó kiállítássá változott. Mindenütt képek és szobrok néznek szembe a látogatóval, és valósággal, zavarba ejtik sokféleség ükkel. Ebből a színes, és talán még a művész számára is áttekinthetetlen képkavalkádból választott ki a Z6űri a közelmúltban 36 képet, mélyeket Klug K. Gyöngy vasárnap, a Fegyveres Erők Klubjában nyíló kiállításán bemutat a közönségnek. Honnan indult Klug K. György, milyen élményvilág húzódik festészete mögött? Talán ez nyugtalanított leginkább, amikor műteremlakásába léptem, és körülnéztem a zsúfolt helyiségekben. — Az apám a Duna Gőzhajózási Társaságnál dolgozott tiszti beosztásiban, akkoriban csak úgy mondtuk, hogy DGT- tiszt... De tálján nem is ez volt rá a legjellemzőbb, hanem a tudományos érdeklődés, a művészetek iránti őszinte vonzalom. Itt van például egy magánkiadású könyve, melynek kb. így hangzik a elme: „Az anyagnak öröktől fogva való mozgásáról...” — És a művészet? — Ecsetet is az apám kezében láttam először, s aztán fokozatosan kialakult a vonzalmam. Festő és rajztanár lettem, csakhogy... Háit valami furcsát kell most mondanom, de így van: Nagyon sokáig, talán a legutóbbi időkig sem gondoltam arra, hogy p művészettel pénzt lehet keresni, így aztán soha nem törekedtem a nyilvánosság élé különösebben ... Valahogy úgy gondoltam, hogy van állásom, fizetésem, s ezzel melegedve amatőr maradtam mindörökké. A gípszszobrok, furcsa geometrikus testtartásokban körül állnak bennünket és tanúskodnak, hogy az amatőr Klug K. György rengeteget kísérletezett* gondolkodott, s műveiben, a szépségen túl, valamilyen filozofikus tartalmat is igyekezett kifejezni. Talán éppen ez az oka, hogy egyes képei is bizonyos magasrendű gondolatok illusztrációiként hatnak, s a természetük nem elsődleges képi, képzőművészeti természet. Klug K. György régi pécsi és budapesti kiállításain mindig festőművészként szerepelt, s most vasárnap is képeivel lép a közönség elé, de a látogatót a szobrok jobban nyugtalanítják. Túlzás lenne azt állítani, hogy a szobrai művészibbek, mint a festményei, de a szoborkompozícióiban, van valami nyugtalanító, valami heroikus keresés, lényegretö- rés. Valószínűleg furcsaságuk sem marad hatástalan ... Miben is áll ez a furcsaság, és új keresés? A szobrok többsége embert ábrázol, de úgy, hogy a mozdulat végül mindig geometriai síkon folytatódik, esetleg eleve geometriai formák közé feszül. Legtöbb figurája vagy kúpszerű testen áll, vagy a fején visel egy kúpszerű süveget. Megjelenik természetesen a gömb is. Egy szabályos formájú ember, egy gömbön áll, és egy kugligolyót készül elhajítani... — „Ducsi bácsi gurít’ — mondja Klug K. György a kompozíció címét mosolyogva, s amikor csodálkozásomat látja magyarázatokat fűz a szo- barkisérleteihez: — Az ember és a gép viszonya nagyon régóta érdekel. Erre utal egy képsorozatom is, melyen bémutatom, hogy az embernek: valamikor ellensége volt a gép, aztán segítőtársa lett, s ma már az ember uralkodik a gép felett — Látok itt egészen másjei- legű alkotásokat is... — Igen, ez volt a kezdet... Bartók és Kodály példája* féllelkesedtem és igyekeztem a festészetben megcsinálni, amit Bartók a népdalfeldolgozásaiban. A népi motívumokat és falusi jeleneteket ábrázoló képek ebben az időszakban születtek. Klug K. György témagazdagságát Jelzi, hogy festészetében a Rákóczii szabadságharc jeleneteitől, a portréig, és csendéletig minden megtalálható. Legsikerültebb képei a „Dolomitok”, a „Csönd”. „Feleségem”, „Gombaszedőlt’. Klug K. Györgyöt tisztelet illeti, mivel még most is ke- -es. kísérletezik, emyedetlenül dolgozik. Az alkotás nála nem alkalomszerű, hanem létformát jelent. Érdeklődéssel várjuk vasárnapi kiállítását. Bertha Bulcsú Kötöttáru! Kötöttáru! Mindenféle vastagságú hozott vagy vállalatunk által adott fonalból készítünk rövid határidővel divat férfi, női és gyermek kötöttárukat. Vállaljuk továbbá kötöttáruk javítását és átalakítását Pécsi Vegyesipari Vállalat munkafelvevő helyed: Rákóczi út 49/1 és Kossuth Lajos u. Nagy Flórián utca sarok. 1 *
