Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-06 / 260. szám
I W^Pió' Finn parlamenti küldöttséget várnak Pécsre Fton testvérvárosunk «-* Lehti — 28 tagú küldöttsége után a Jövő héten, november 13-án, szerdán délután kilenctagú finn parlamenti küldöttség látogat Pécsre. Másnap a vendégeket Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Körösi Lajos elvtárs, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadja, majd látogatást tesznek városunkban, megnézik nevezetességeit. fl beruházások helyzete a megyei pártbizottság kibővített ülésének napirendjén Csomóra reziek... Válasz a Népszava és a Magyar Nemzet bírálatára ünnepi megemlékezés a Tanárképző Főiskolán Tegnap délután négy órakor kezdődött a Tanárképző Főiskola dísztermében az ünnepség, amelyen az iskola hallgatói és tanári kara, valamint a lipcsei testvérfőiskola itt lévő képviselői megemlékeztek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. A magyar és szovjet Himnusz elhangzása után Gyime- si Zsolt TV. éves hallgató szavalta el Földeák János Nem feledheted című versét, majd Márk Bertalan, az iskola igazgatója mondott megnyitó beszédet. A megnyitó után dr. Mogyoródi Sándor tanszékvezető adjunktus emelkedett szólásra. Az ünnepi beszédet követően Benjamin László Lenin című versét Inotai Gyöngyi II. éves hallgató mondta ej. Pályázat BM. január l-én lesz dr. Doktor Sándornak, a munkásmozgalom kiváló pécsi harcosának 100. születési évfordulója. Ebből az alkalomból még ez év tavaszán pályázatot hirdetett Pécs város Művelődési Háza középiskolás fiataloknak, Illetve azoknak, akik egy évnél nem régebben végezték el középiskolái tanulmányaikat. A pályaműveknek Doktor Sándor életével és munkásságával ken foglalkoznak. A pályamunkák beadásának határideje november is. A pályázni szándékozókat ezúton is felkérik, hogy műveiket a jelzett határidőre feltétlenül nyújtsák be, később beérkező pályaművek nem kerülnek elbírálásra. Májasban mondani: minden csepp eső aranyat éri Most novemberben pedig ugyanígy elmondhatjuk: minden napsugár, minden napos idő aranyat ér, mert ipari üzemeink, de különösen az építőipar termelésében sokat segít. Amit a múlt tél elvett tőlünk, azt most talán ez a tél-elő szeretné bepótolni, a ragyogó, szinte nyárias időben minden építkezésen hatalmas ütemben folyik a munka. Vajon mit lehet még behozni a lemaradásból, mit jelent valóban az enyhe ősz, erről beszélgettünk építőipari szakembereinkkel. ZELLER GYULA, a Komlói Építőipari Vállalat tervosztály-vezetője — Nagyon örülünik a meglepően jó időnek. Kőműveseink, vasbetonszerelőink, szakipari munkásaink nagy lendülettel dolgoznak. Célunk a negyedik negyedéves terv maradéktalan teljesítése. Persze nincs köny- nyű dolgunk, 65 millió forint értéket kell megtermelnünk. Ebből az összegből 4 millió forint az éves tervlemaradás behozását segíti elő. Sajnos akármilyen szép is az idő, az összes lemaradásunkat behozni nem tudjuk. Mintegy 30—32 millió forinttal leszünk adósak népgazdaságunknak. Lemaradásunk jórésze azonban nem a tél következménye, hanem tervek hiánya, melyeket nem kaptunk meg időben. Ezen pe- 0i* mi sem tudunk segíteni, (Folytatás az 1. oldalról.) ágyas klinikai épületet is 106 millióra irányozták elő, azóta az is duplájára emelkedett, a villányi szőlőfeldolgozót 3,8 millióból akarták felépíteni, de végül is 13 millióba került. Valószínű azzal magyarázható az ilyen mérvű emelkedések oka, hogy a beruházó alátervez, mert akkor nagyobb reményt lát a beruházás engedélyezésében, s ha megindult a munka, szükséges az összeg emelése a létesítmény helyes megvalósítása érdekében. Természetesen előfordul olyan is, amikor eleve rosz- szul állapítják meg a beruházás várható költségeit, s emiatt válik szükségessé a későbbi emelés. A beszámolóban Papp elvtárs említette a felújítási ösz- szegek beruházási célokra való felhasználását is. Gyakori, sőt, szinte egészen bevett szokássá válik, hogy a felújításra biztosított költségeket nem rendeltetésüknek megfelelően használják. Például ez év szeptember végéig a Sopiana Gépgyár az 1 millió 22 ezer forintos felújítási keretéből 805 ezer forintot, a Szigetvári Konzervgyár 1 millió 317 ezerből, egymillió 211 ezret, a Sörgyár 1 millió 290 ezerből 852 ezret, a Komlói Helyiipari Vállalat pedig az 1 millió 144 ezer forintos felújítási keretből 949 ezer forintot használt «4 beruházási célokra. Mi történik mindezek után? Elfogy a felújítási pénz, s elmaradnak azok az állagmegóvási munkálatok, amelyekre pedig mindenképp szükség van. Túlteljesítés a szénbányáiméi A beszámoló további részében néhány fontosabb objektum építésének helyzetéről szólott Papp János elvtárs. Külön is megdicsérte a szén- bányászati vonatkozású beruházások vezetését, ahol körülbelül 2—3 százalékos túlteljesítés várható az év végére. Elsősorban a komlói Zobák-ak- nára vonatkozott a megállapítás, bár ott problématikus a lakásépítkezések helyzete és a fürdőépület távvezetékének végleges befejezése. István- akna 683 millió forintos beruházása rendesen halad, s talán ez az egyedüli építkezés, ahol nem terveztek rosszul, s az eredetilég megállapított összeget nem kell felemelni. Az újhegyi szénmosó rekonstrukciója egy éves határidő eltolódást szenved, ami már az építkezések megkezdésekor látható is volt. A mesze- si munkás szálloda építése hamarosan befejeződik, s akkor a bányászok beköltözhetnek új, kényelmes otthonukba, az Alkotmány utcai szállásról. Részletesen foglalkozott a beszámoló az Erőmű bővítési munkálataival. A 4-es számú fűtőturbina beépítését a jövő esztendő harmadik negyedévében fejezik be, amelynek termelése 18—23 megawatt között változik majd a hőszolgáltatási igényektől függően. Az idei terveket rendben teljesítik, ellenben a nagy bővítés, amelynek során két 50 megawattos gépegységet építenek közel egymilliárd forintos ráfordítással, valamivel nehezebben halad, mert a 26-os Építőipari Vállalat létszámhiánnyal küzd. Bírálta a beszámoló a Mohácsi Farost- lemezgyár további bővítésének hibáit. A tervezés minőségileg kifogásolható volt és későn is készült, amiatt majd egy évet késik az újabb üzemrészek felépítések Fel kell készülni a télre A megyében folyó lakásépítkezések helyzetéről szólva elmondta Papp János elvtárs, hogy a tervezettnél valamivel kevesebb lakást adnak át ebben az esztendőben. A megyei tanács beruházási tervében 242 lakás felépítése és átadása szerepelt, de csak 174 lakás átadása várható az év végéig. Bírálta a komlói Lenin térre tervezett épületek tervezési hibáit, ami miatt még elkezdeni sem tudták az építkezéseket. A pécsi városi tanács 86 millió forintot tervezett lakások építésére, amelyből körülbelül 75 milliót használnak fel, s a várt 538 lakás helyett 478 lakás átadása várható december végére. A közvetlen előttünk álló feladatokról szólva elmondta, hogy az építőiparnak komolyan fel kell készülnie a té- liesítésre, hogy a hideg idő beköszöntése ne érje váratlanul. További feladat, hogy az építőipari vállalatok a lehetőségekhez mérten gépesítsék a szakipari munkákat, a föld-1 munkákat és más területeket J is. Az előadó javasolta, hogy erősítsék meg a tanácsok beruházással foglalkozó szervezetét, mivel feladataik állandóan növekednek. Termékeny vita A beszámoló után termé- j kény vita alakult ki. Bakán < József, az AKÖV igazgatója a! szállítási feladatokkal és az j AKÖV új telephelyének problémáival foglalkozott. Tóth < József, a MÁV pécsi igazgatóságának vezetője ugyancsak a j szállítási feladatokról szólt, j tájékoztatta a résztvevőket a j vasút munkájáról, és köszönetét mondott a KISZ-szerveze- í teknek a rakodásban nyújtott segítségért. Zámbó elvtárs, a! bikali állami gazdaság igaz- j gatója felhívta a figyelmet, { hogy a vetések befejezésével1 még nincs vége a munkának,! s feltétlen szükséges a veté-! sek megóvása és a betakarítás, valamint a mélyszántás j gyorsítása. Szabó József elv- í társ, a szigetvári járási párt-' bizottság titkára a gabonafel- i vásárlás lehetőségeiről beszélt. Nagy József, az MNB Baranya megyei igazgatója a < kenyér minőségéről, valamint í a városban előforduló nagy- \ mennyiségű kenyéhulladék j hasznosításáról szólt. Dr. Németh Lajos elvtárs, a Beruhá- 5 zásd Bank igazgatója az épít- j kezések területi elhelyezkedé- j séről, az AKÖV új telephelyé- j nek beruházásáról és a felújítások felhasználásáról szólott. í Ambrus Jenő elvtárs, a pécsi városi pártbizottság első titká- < ra hangsúlyozta felszólalásé- < ban, hogy az igazgatóknak és < a vállalati vezetőknek na- j gyobb figyelmet kell fordítani j a beruházások előkészítésére, < s az építőipart igazi, telepített! nagyüzemmé kell szervezni. < A felszólalásokra Rapai < Gyula és Papp János elvtár- sak válaszoltak. A pártbizottság ülésén, a végrehajtó bizottság javaslatára felmentette Kárpáti Ferenc elvtársat, a J megyei pártbizottság ipari és j közlekedési osztályvezetői beosztásából és ugyanakkor J megbízta Benedetti Tibor elv- í társat az osztály vezetésével. í Ugyancsak megbízták Czégény ; József elvtársat a megyei j pártbizottság mezőgazdasági! osztályának vezetésével. A NAPOS IDŐ ARANYAT ÉR! Mindenesetre a jó időt nagyon szeretnénk kihasználni. December hónapra például 1710 főt ütemeztünk be munkáira, jóval többet, mimt tavaly. Téliiesítünk. Belső munkát, szereléseket nem engedünk meg, csak ott, ahol mér mást nem lehet csinálni. Inkább a falakat húzzuk fel és tető alá hozzuk az épületeket, hogy télen legyen munkánk. Nagyon jó ütemben halad a mohácsi Farostlemezgyár építése, ahol nemsokára a második ütem, a laminátos üzemrésznek építéséhez fogunk. Az első ütem építése a terv szerint folyik tovább. Természetesen korábbi lemaradásunk itt is „nyom” azért bennünket. István-aknán viszont már csak befejező munkáink vannak, a meszesi munkásszállásnál a szakipari munkákkal vagyunk lemaradva. Lakásátadási terveinket csekély kivételtől eltekintve teljesítjük, idén 469 lakást adtunk és adunk át a tulajdonosoknak. Sajnos bizonyos anyagok hiányában nem egyforma az építés lendülete, vasasi bányamentőlakásoknál például tégla nincs. Több kavics és szigetelőlemez is kellene. NÉMETH IMRE. az Építő KTSZ műszaki vezetője — Mi annál jobban örülünk a jó időnek mert nincs lemaradásunk éa terveinket tabui túl is tudjuk teljesíteni. Huszonkilenc milliót építettünk, illetve építünk be a különböző létesítményeikbe. Szakmunkásaink jó kedvvel és kitűnő „erőnléttel” dolgoznak, mindenkit jó hangulatra ébresztett az „aggok nyara”. Mi főleg lakásépítkezéseket végzünk Pécsett. Idén 39 családi házait építettünk és 37 lakást táreas- házakbam, amiből hatot már át is adtunk, kilencnek pedig nemsokára végére járunk. A Gebauer utcában 12 lakásos társasházat téliesítünk, hogy a zord időben is tudjunk dolgozná. Az érdekesség kedvéért mondám el, hogy a Kulioh Gyula utcai lakásoknál 11 méter mély betonpilléreket kellett leállítanunk, mert még ilyen mélységben is pincéket találtunk. Jól haladtak idén a termelő- szövetkezetek részére végzett építkezéseink is. Nagyon helytelennek tartom viszont, hogy több helyen nem tudunk téglához jutni. Vajon a téglagyáraknál nincs „jó idő” vagy inkább a MÁV-nál? SZŰCS JÄNOS, az ÉM. Dél-Dunántúli Kőbánya Vállalat főmérnöke Sajnos a ragyogó idő ellenére sem tudjuk éves tervünket teljesíteni. Kilenc hónapom lemaradásunk 190 ezer tonna kő. Ezt a mennyiséget behozni szinte lehetetlenség. Csupán a harmadik negyedévről 70 ezer tonna adósságot hoztunk át a < negyedük negyedévre. Két kő-< bányánkban is, Polgárikban és í Komién vissza kellett térnünk < a két műszakos termelésre, < mert nincs vagonunk. Bánya- j ink kapacitása nincs kihasználva. Polgáréiban naponta í 2000, Nagy harsányban 2000,! Komlón 1500 tonnát tudnánk j kitermelni, ezzel szemben ösz- szesen: 1000—1500 tonnával i kevesebbet kell, mert nem j tudjuk a követ hová tenni. í Naponta 300 vagonra lennej szükségünk, de vagonellátásunk októberben is például 41 százalékos volt. Hogy kell-e a kőanyag?’ — Nem győzzük az akadályközléseket írná. A komlói bányánk útépítéshez, a polgárdi kohászati célokra, a nagyhar- sányi is kohászati célokra és a cukorgyártáshoz termel anyagot, tehát mind nagy népgazdaság! területekre, ahol fontos az anyag. A mi termelésünk mégis csendes tempóban folyik, pedig most igazán tudnánk „szorítani”. Ezért aztán egyik szemünk sír, másik nevet Itt a jó idő, de nem tudjuk kihasználni. Három vállalat, három szakember nyilatkozott. Véleményük egyben megegyezik: nemcsak jó idő kell, hanem ió szervezés és jó kooperáció is az éves tervek teljesítéséhez. «as to *A néprajzosok jól ismerik ezt a Keszthely környékén elterjedt mondást: „Csomóra reziek, jönnek a zsidiek”. A feljegyzések szerint valamelyik régi-légi búcsún hangzott el, mikor is a két község legényei csakúgy virtusból nekiugrattak egymásnak és a jószomszédság jeligéje alatt minden évben jól kive- rekedték magukat. Mindez persze rég a múlté, csupán a mondás maradt fenn és manapság is arra okít, hogy az egyívású, egyakaraton lévő embereknek össze kell fogniuk, ha bárhonnan, bármelyiküket is támadás éri... Nem vagyok néprajzos, de a fővárosi lapok tegnapi számát lapozva, önkéntelenül is ez a groteszkül harcias mondás jutott eszembe és hiszem, hogy teljes joggal. Nem tekinthető ugyanis véletlennek, hogy a Magyar Nemzet „Pécsi megfigyelések”, a Népszava „Egy körlevél kritikája” cím alatt ugyanazon a napon egyszerre támadja meg egyik színházi kritikánkat. A Pécsi Nemzeti Színház október 11-én, — tehát jó három héttel ezelőtt — bemutatott egy mai témájú magyar drámát, Pályi András Tigris című zsenge munkáját. A dráma — és ezt nyiltan megírtuk — egy tehetséges fiatalember kezdetnék is igen gyenge, erőtlen, nem nyilvánosság elé való kísérlete, amelyet nem lett volna szabad az igényes pécsi közönségnek bemutatni. Kritikusunk mégsem emiatt emelt elsősorban kifogást, hanem a dráma téves eszmei tendenciáit kifogásolta. Ugyanazokat az elvi problémákat, amelyeket a Magyar Nemzet jegyzet írója Sós Endre is felsorolt. Legfeljebb annyi a különbség, hogy nem olyan enyhén fogalmaztunk, mint ő, áld jegyzetében az alábbi megjegyzéseket tette: „Lehet, hogy az ábrázolt szektor nem a legjellemzőbb a maá magyar nemzedékre. Lehet az is, hogy egy másik figura nem egészen hiteles.” Mi, természetesen kategorikusabban fogalmaztunk, hisz kollégánkkal ellentétben mi nemcsak hallottunk a drámáiról, hanem meg is néztük azt, — próbákon, a főpróbán, a premieren is. Véleményünk tehát személyes tapasztalaitokon alapszik, nem pedig mások — jelen esetben még csak meg sem nevezett személyek véleményén. Éppen ezért, mivel — ismét hangsúlyozzuk — saját tapasztalataink alapján mondtunk véleményt a darab erényeiről és hiányosságairól, mi őszintén megírtuk, — és ezzel a bemutatón résztvevők többsége egyetértett: „A Tigris gyenge dráma. Nem is dráma. Ideológiailag és draimaturgiailag egyaránt feltűnően zavaros meditáció.” Feltételezzük, hegy a jegyzet írója vett annyi fáradságot, hogy elolvasta kritikánkat. Az abban leírt eléggé súlyos érvek, indokok alapján, legalábbis alaposabban meg kellett volna gondolnia, hogy látatlanul véleményt alkosson a darabról. Bírálata egyébként is eléggé általános, sőt hiányos. Nem írja még például, hogy honnan vette azt az információt, miszerint a Tigris-t levették a műsorról. Tudomásunk szerint november 27-én újra műsoron lesz, és akkor a „budapesti szakembereik, újságírók és kritikusok is megnézhetik, és módjuk lesz véleményüket kialakítani.” Azt sem tudjuk, hogy kiket ért „fiatalabb” pécsi írók és művészek alatt. Köztudomású, hogy a pécsi írógárda tekintélyes képviselői éppen a Dunántúli Napló szerkesztőségében dolgoznak Egyikük a kritikát írta, másikuk a kultúrrovat vezetőjeként bábáskodott a kritika megjelenése felett. A színháztörténet tanúsága szerint a kritikusok mindig lépést tartottak a bemutatókkal. Hasznos, jó hagyomány nálunk, hogy a színi kritikákkal nem szokás heteket várni. A legtöbb megyében ma már egyébként is olyan furcsa — vagy inkább természetes — helyzet alakult ki, hogy a megyei lap sokkal szélesebb rétegekhez jut el, mint az ösz- szes többi fővárosi lap. Mi nem várhattunk arra, hogy lapunk ötvenezret meghaladó előfizetőgárdája a Magyar Nemzet napi 1326, a Népszava napi '5000 Baranyába érkező példányából tájékozódjon a helyi színház egy-egy bemutatójáról. Még inkább nem várhattunk erre most, amikor a színház egy eszmeileg káros, hamis nézeteket és helyzetet tükröző, s dramaturgiailag is gyenge darabot mutatott be. Meggyőződésünk, hogy tévedés történt, amelyet nem lehet elnézni és kijavítani sem másként, mint radikálisan. A fiatalság és a kétségkívül megmutatkozó tehetség, senkit sem jogosít fel arra, hogy a színpadot rendszerünktől Idegen, kári* nézetek terjesztésére használja fel. A fiatalság nem ad menlevelet a műfaji sivárság, az igénytelenség, sőt primitivizmus színpadra állításához sem. Véleménykülönbségek persze adódhatnak. A toll nem fog egyformán kritikusaink kezében,, de aki figyelmesen elolvassa a fővárosi lapokban eddig megjelenít kritikákat, lényegében csak azt olvashatja ki belőlük, hogy Pályi milyen tehetséges és milyen fiatal Bizonyos szituációkban ez igen fontos érdeme lehet valakinek, de semmiképpen sem jogosítja fel arra, hogy eszmei károkat okozzon. Az eddig megjelent kritikákból úgy érezzük, mintha kritikusai teljesen elvesztették volna ideológiai igényességüket. Súlyos eszmei tévedéseit vagy elhallgatják, vagy néhány vállveregíető mondattal átsiklanak felette. Tudjuk és várjuk, hogf ezután már az összes ,,rezi1' csomóra gyülekezik, dehát sohasem féltünk egy méltánytalan váditól, csak azért mert sokan állították azt. A Magyar Nemzet és Népszava kísértetiesen egybehangzó és egészen „véletlenül” egy napon megjelenő támadó glosszája alapján még inkább megerősödött bennünk, hogy jó ügyet védünk, hisz elvi, Ideológiai kérdésekben nem vezethet bennünket, — de egy újságírót sem — elfogultság vagy bármi más. Az eszmei offenzív» idején nem lehet „reziek módján” elintézni súlyos, sőt ellenségesnek is mondható elvi tendenciákat — márpedig a Tigris tele van ilyenekkel, — szerzője aligha vitatható jó szándéka és céljai ellenére sem. „Nem tartjuk bátorságnak a ledorongoló kritikát egy tehetséges huszonegy éves szerző első művével kapcsolatban” — írja R. A. a Népszavában. Nos — kedves kollégáink, mi sem tartjuk valami nagy hőstettnek, hogy egyrészt a darab megtekintése, másrészt a velünk történt megbeszélés nélkül — egyszerre két vezető budapesti lap rovatvezetője is elmarasztal bennünket. „Rezi” alapon — szegény „vidéki” zsidieket... Vasvári Ferenc i
