Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

1963. NOVEMBER 3.

3

Sürget az idő

I Elég sok bajt okoz az I építkezés elmaradása a me- ! zőgazdaságban országosan j is, a megyében is. A sellyei | járásban például több épü- j let nem készül el határidő- j re. Vannak , olyan épületek,

: amelyekre már a második , határidőt is kitűzték, de i semmi remény arra, hogy az építők ezt be tudják tartani. A vajszlói termelőszövetkezetben például építenek egy 30 férőhelyes sertésfiaztatót. A sellyei ktsz építené, ha építené. Még hozzá sem kezdtek, pedig október 30-án már az átadási határidő is lejárt. Kár ez a termelőszövetkezetnek? Nagy kár. A távlati tervek szerint a vajszlói termelőszövetkezetet sertéstenyésztő közös gazdasággá akarták átalakítani. Fiaztatók nélkül ez pedig nem megy. így az építkezés elhúzódása nemcsak a vajszlói. termelőszövetkezet tervét rúgta fel, de gátolja a helyes elíképzielés megvalósulását is,

Drávakeresztúron már a nyáron mutogatták a 100 férőhelyes növendékmarha istállójukat. Akkor azt rebesgették, hogy nem lesz kész az épület határidőre. A ktsz — ugyancsak a Sellyéiről van szó — biztatta őket és most 60 százalékos készült^ ségi állapotban van az épület. Pedig november 10-én már át kellene adni. És az istállóban nincs jászol, a falak pedig tető nélkül állnak.

Hasonló a helyzet Drávasztárán is. Itt is 100 férőhelyes növendékmarha istállót építenek. Ezt ugyan nem a sellyei ktsz, hanem a tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építi, de a lemaradás itt is legalább olyan mértékű, mint Drávakeresz- túrora. Egy időben a vállalat téglahiánnyal küzködött, még a felvonulási épületet is beépítette az istállóba. A termelőszövetkezet mivel téglaégetővei rendelkezik és 90 000 téglája van, felajánlott a vállalatnak 20 000 téglát, építsék be, mert ha nem kész az istállójuk, 50 hízó marha kint hízihat a karámokban. A termelőszövetkezet felajánlotta, hogy ad segédmunkásokat is.

A baranyahidvégi termelőszövetkezetben a siklósi ktsz dolgozik. Építenek egy 96 férőhelyes borjúnevelőt. Az ' idő egyre hidegebbre fordul és ez az épület is csak 70 százalékos. Ugyancsak ebben a termelőszövetkezetben épül egy 300 férőhelyes sertéshizlalda. Ez már késznek mondható, csak az a baj, hogy nem kapnak hullámpalát. Egy részét befedtek már, de a másik részre egyelőre nem tudjak, hogy mit tegyenek. Kétújfalun is épül egy ilyen 300 férőhelyes hizlalda. Itt sincs hullámpala és átmeneti megoldásként szalmával fedik be. Ez átmenetileg jó, de tény ‘az: az építkezés hol ezért, hol azért mindenütt akadozik.

A kemény és hosszú tél

akadályozta az építők munkáját, de a hosszú ősz alkalmat ad arra, hogy ezt behozzák. Milliós értékekről van szó. Állatokról, amelyekért sok pénzt adtak ki a tsz-ek, amelyek szerepelnek a termelőszövetkezetek terveiben, amelyek termélé- ére számít az ország is. Ha ezeket az állatokat nem tudják elhelyezni a termelőszövetkezetek, abból nagy károk származhatnak.

Az építőkön múlik, hogy milyen mérvűek lesznek ezek a károk.

Sürget az idő. Az idő pedig könyörtelen. Elpusztít mindent és nem enged ilyen, vagy olyan nehézségre hivatkozni. Fogjanak össze az illetékes termelőszövetkezetek és építők. Fogjanak ösz- • sze és tegyenek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy ha nem is határidőre, de még a kemény tél beállta előtt elkészüljenek a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében nélkülözhetetlen épületek.

Szalag Ham

jTís pere a vállalat vexetSivels

150 millió téglát égetnek

a kórnyék téglagyárai

A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat igazgatósági épületében a vállalat igazgatójával és főmérnökével ültünk le rövidke beszélgetésre. Első kérdésem a téglagyárak összevonásával kapcsolatos tapasztalatokra vonatkozott. A vezetők elmondták, hogy az áprilisi összevonás nem a legszerencsésebb időben történt, mert nem jutott idő a megalapozott felkészülésre, hiszen áprilisban minden gyárnak teljes kapacitással üzemelnie kell. Ezenkívül a tanácsi téglagyárak technikai színvonala igen elmaradott volt, amelyen a hirtelen *jött összevonással már nem sokat tudtak változtatni. A gyárak egy részét leállították és úgymond „likvidálták” a téglagyártás területéről. A jelenleg is üzemelő gyárakban menetközben próbáltak valami fejlesztést elérni, — a lehetőségeikhez képest — sikerrel.

Ezek után vált a beszélgetés is intenzívebbé, hisz találtunk kiinduló pontokat

— Milyen technikai fejlesztést végeztek el ezekben az elmaradott volt tanácsi téglagyárakban?

— Jelentős anyagi ráfordítással javítani tudtuk a termelő tevékenységet és a dolgozók szociális körülményeit Étkezőket, fürdőket építettünk. A rossz huzaté kemencéknél nagyteljesítményű ventillátorokat szereltettünk fel.

— Bőt? Melyik gyárakban?

— A szentlőrinci és az alsó- mocsoládi téglagyárakban szereltek fel ilyen ventillátort. A két ventillátor 60 ezer forintba került

— S milyen eredményt produkáltak ezekkel a korszerűsítésekkel?

— Például a két ventillátor önmagában is kézzelfogható eredményt hozott. Szentlőrin- cen 21 forinttal, Alsómocsolá- don pedig 20 forinttal fűtenek kevesebbet ezer darab tégla kiégetésénél. Ezenkívül az egész vállalat gazdasági eredménye javult, bár nagy károk keletkeztek az őszi felhőszakadások idején.

— Milyen károkat szenvedtek a téglagyárak?

— Szeptember 8-án, azon az emlékezetes nagy felhőszakadás idején kereken hét millió nyerstégla ment tönkre. Ez a mennyiség a vállalat egy hetes termelésének felel meg. Különösen nagy károk voltak az elmaradottabb üzemekben: a hőgyészi, szentlőrinci, szigetvári, villányi, csatári és az al- sómocsoládi gyárakban. A hét millió darabos kár mellett három napig a takarítás kötötte le az emberek erejét és idejét.

— Nem lesz fennakadás az éves tervük teljesítésében? Hiszen ez jelentős visszaesés volt.

— Ez évi tervünk 150 millió égetett tégla és hét millió nyers, amely a forduló készletet jelenti. A 150 millió égetett téglát elkészítjük, legfeljebb a fordulókészletünkből hiányzik majd, de jövőre korábbi kezdéssel pótolni tudjuk a kiesést. A lényeg az, hogy a népgazdaság megkapja a vári; mennyiséget ebben az esztendőben.

— Hogyan készülnek a jövő esztendőre? Lesz-e lényegesebb beruházás vagy felújítás?

— Különösképpen az elmaradottabb gyárakban javítjuk a technikai és a technológiai színvonalat. A szentlőrinci és a villányi téglagyárban teljes rekonstrukciót hajtunk végre a gépsorokon, itt több új gépegységet építünk be. Az alsó- mocsoládí gyárban részleges rekonstrukciót végzünk, ugyan csak jelentős módosításokat hajtunk végre a hőgyészi, a mázai és a paksi gyárakban.

— Mennyit költenek ezekre a rekonstrukciókra?

— Durván számítva egy-egy rekonstrukcióra 120—150 ezer forintot, összesen körülbelül 800 ezer forintot fordítunk az említett munkákra. Ezenkívül gépesítésre kerül a föld kitermelése a kölesdi téglagyárban, ahol eddig kézzel végezték a nehéz bányamunkát, öt gyárunk bányája kap szállítószalagot, s nagy gondot fordítunk a vágányok helyreállítására és általában a belső anyagmozgatásra. Csupán a belső anyagmozgatás korszerűsítésére másfél millió forintot költünk el a tél folyamán.

— A téglagyárak dolgozóit télen elküldik-e fagyszabadságra?

— A törzsgárda tagjai és a férfi munkások télen is kapnak munkalehetőséget, senkit nem kell elküldeni. A női dolgozók egyrészét nem kell fagyszabadságra küldeni, maguk kérik a téli felmentést. Egyébként is más iparágból már érdeklődtek, ha fagyszabadságra küldenénk embereket, akkor ők szívesen alkalmaznák arra az időre is. Tehát ilyen probléma nem lesz a téli időszakban.

(G. I.)

Készülnek a dekorációs anyagok

A kirakatok rendezéséhez szükséges dekorációs anyagok tervezését, előkészítését Rákóczi úti műhelyükben végzik a Kislcereskedelmi Vállalat díszletezői. Már most készülnek a karácsonyi rendezésekhez. Sok munkát jelent a novemberi játékkiállítás előkészítése is.

Hatszáz forint

egy szobáért

Rápillantok a levélre —- Vak Bottyán u. 44. Azonos a házszám. Csengessek? Lenyomom a kilincset. Nyitva. Keskeny, világosra festett rövid folyosó a kis udvarba torkollik, s tovább folytatódik félig nyitottan. Több ajtó egymás mellett, az egyik iefüg- gönyözöttet nyitva felejtették. Csendes a ház, mintha senki sem lakna itt. Kopogok. Senki.

Talán mégis jobb lenne a kapuban csengetni? Visszamegyek és csengetek.

Az utcára néző ablakban idősebb nő jelenik meg. Kinéz. Visszahúzódik, majd megszólít:

—* Lakásügyben? Azonnal jövök.

Többnyire házaspárokat fogadok

Közben egy fiatal, pongyolás nő ajtót nyit, s a keskeny, virágokkal megrakott folyosón várom a háziasszonyt. Kulccsal a kezében megjelenik, s a nyitvahagyott, fiiggönyös ajtón betessékel.

— Dolgozik?

— Nem. Egyetemista vagyok.

— Akikor sajnos magának nem felel meg a szobám, mert

Járási traktoros értekezlet Szigetváron

Háromszázötven gépállomás és termelőszövetkezeti traktoros vett részt a tegnap délelőtt Szigetváron , rendezett . járási traktoros értekezleten. Az értekezleten megjelent Szabó József, a járási pártbizottság titkára, Kovács János, a járási tanács elnöke, Lukács Antal, a gépállomások megyei igazgatója, Pais József, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Bán Ferenc, a járási tanács elnökhelyettese és Fogl Ferenc, a Szigetvári Gépállomás igazgatója.

Megnyitó beszédében Kovács János elvtárs köszönetét mondott a járás traktorosainak azért a lelkes jó munkáért, amellyel sikerült elérni, hogy a járásban egyedülállóan korán végeztek a vetéssel. Elmondotta, hogy erre a jó munkára a továbbiakban is számítanak. A mearattá jwMfjri .«táp több seaetö méltatta a jó eredmények jelentőségét és felhívták a figyelmet a traktoros utánpótlás nevelésére, a traktorosak szakképzettsége növelésének fontosságára. A beszélgetésen több traktoros felszólalt, helyi problémákról, vagy a munikát megkönnyítő javaslatokról esett szó.

A traktorosok nevében Illés Ferenc, a gépállomás párttitkára szólalt fel. Megköszönte a tiszteletükre rendezett ünnepséget és egyben felihívta a traktorosok figyelmét, hogy a további munkákban is legalább olyan jól helyt kell állni, mint a vetésben. Nagy munka vár a vontatósokra, hiszen a kukoricát, cukorrépát most kell betakarítani és ettől a munkától függ a mélysizántás jó elvégzése is.

Az értekezlet végén vendégül látták a traktorosokat és xnég hosszasan elbeszélgettek.

nem alkalmas tanulásra.

•— Azért megnézhetném?

—• Tessék, itt van — s az előszoba vagy konyhaféleség közepére felszerelt naigymin- tás függönyt széthúzza. Vaságy a fai mellett színes terítővei fedve. Mellette szekrény, asztal.

— .Még rendetlenség van, majd be kell rendezkedni. Egy dolgozó nőnek, aki reggel megy, este jön, nagyon megfelelne. Dohát egyetemistának nem jó, A fűtést js úgy oldom meg, hogy a két ide nyíló szoba; ajtaját kinyitom. Látja itt is egy házaspár lakik — s az egyik ajtónyíláson enged bepillantani. A szoba rendes, tiszta, kellemes lakás benyomását kelti. Vagy csak látszat? A többi szoba is hasonló? A szerkesztőségünkbe küldött levél mást mond.

Hehet a pokolba

Kiss József, aki egy hónapig lakott itt barátjával leírja pon tosan a szobát, amelyben laktak. „Volt benne egy ágy — ez még aránylag elég kényelmes, egy deszkából összetákolt. priccsszerű alkotmány, benne matrac, és egy számtalan albérlő elődömtől keményre gázolt szalmazsák, egy régimódi egyajtós szekrény, éjjeli- szekrény, asztal és egy hokedli.’«

Leírja ászt is, hogy agusz- tus elsejétől aikart beköltözni, azonban az asszony visszamenőleg az előző hónap második felétől kérte a lakbért, amely 900 forintnak felelt meg. — Ugyanis a szoba ára 600 forint egy hónapra. Uj lakás után néztek, s tizenötödike körül fel akartak mondani. A háziasszony elutazott, s már 18-át mutatott a naptár, mire visszajött. Felmondták. A tulajdonos azonban kikötötte:

— Engem az nem érdekel uram, hogy mikor megy el. Fizessen még 150 forint félhavi lakbért a felmondási idői re, s felőlem akár a pokolba is mehet.

Kiss József persze nem fizetett, még akkor sem, ha a kijelentő lapját nem írta alá. — Elköltözött.

— Sokan laktak énnálam már, tízegy lány innen ment férjhez. Most csak házaspárok vannak, jelenleg három.

— Mióta tart albérlőket?

— Három éve.

Ez nem hosszú idő. Igen sűrűn válthatják ezek szerint egymást, mert bizonyos, hogy nemcsak lányok laktak itt. Vagy csak egy hónapot húznak ki, mint Kisséfe?

.—• Mi sem maradunk itt tovább — mondja Tóth Petemé, a pongyolás fiaftalasz- szony, aki ajtót nyitott. —• Másfél hónapja lakunk itt a férjemmel, de rengeteg a havi 600 forint. A szoba meg kicsi. Alig fér el az egy vaságy, az éjjeliszekrény meg a tükörálilvány. Asztal pedig egyáltalán nincs is. Azt mondja a háziasszony, hogy beleszámítja a fürdőszobát is, amit r i közösen használunk^ . £s zzl

ágynemű is a sajátunk... Arról nem is beszélek, hogy ez a kis szoba mosókonyha volt, S a lefolyónyílás állandóan penészes bűzt áraszt. Most a hirdetőbe megyek, s mihelyt kapunk szobát, felmondunk.

De vajon mit szól az a dolgozó nő, akinek kiadja a füg- gönyös szobát? Tulajdonképpen csak egy, ágy és 250 forintot kér érte. Gondolja, hogy a munkásnőnek nincsenek olyan igényei mint egy egyetemistának?

Hit mond a rendelet?

Pécsett rengetegen laknak albérletben, a város lakosságának növekedésével nem tud lépést tartani a lakásépítkezés, s nem egy esetben családok kénytelenek meghúzódni egy méregdrága albérleti szobában. Hiába adták ki 1960- bam a rendeletét, amely meghatározza az albérleti szobák díját A társadalmi tulajdonban és a személyi tulajdonban lévő tanácsi rendelkezésű házakban a kizárólagos használatra kiadott szoba fizetsége a lakás alapterületének egy négyzetméterére eső lakbérhá- nyadtoól következik. Az albérleti szoba egy négyzetméterére eső lakbérhányad ötszörösét kérhetik legfeljebb. Pécsett ez az összeg nem haladhatja meg a 150 forintot A bútor, ágynemű s egyéb berendezési tárgyak használata esetleg 100 forintot tehet ki. Ez a díjmegállapítás független a szobában lakó személyek számától. Házaspár vagy család esetében a díjait 50 százalékkal leheí emelni. A fűtésért és egyéb szolgáltatásokért a tényleges költségeket számolhatják, s a lakásbérletről szóló 35/1957. MT. számú rendelet szerint a lakásnak legfeljebb 50 százalékát adhatják albérletbe. A bútor nélkül kiadott szobáért a lakbérhányadból kiszámított alapdíj összegét szabad felszámolni.

Az utóbbival kapcsolatban küldött hozzánk levelet Viaslcs Ferenc Marx utca 16-ból. A kicsi, nedves, teljesen üresen kiadott albérleti szobáért 300 forintot fizet s ketten laknak a ‘ feleségével. Ezenkívül még 18 forintot adnak szemét, víz, és kéményseprési díjként. Sok ez, különösen akkor, ha szövetkezeti lakásra gyűjtik a forintokat.

Dzsungel

Két példa a sok közül. < Ki tudja hány, még talán rosz- szabb körülmények között élő albérlő laikifc Pécsett. A rendeletet nagyon kevesen tartják be, s ha szól. valaki, legfeljebb nem adják ki a szobát, hiszen nem kötelező, örülnek sokan, hogy végre sikerül fedelet szerezni, s inkább fizetnek. Senki nem foglalkozik az „albérleti dzsungellel”, s ha foglalkoznának is vele, nagyon nehéz eligazodni a sűrűjében. A pénzre éhes emberek vadászterülete.