Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

Ä WAF MÍG vízszintesen rézét,t be az ablakon, mikor fez anyja fölébe hajolt: — Kelj fel kicsim, mert megelőznek, tudod... — és hiába gondolta, hogy korai ez még szegénynek, biztatta, hogy nem olyan nehéz munka az, meg nem is tart soká, A beváltóban épp lármázná kezdett a drótra akasztott sín- darab, amikor odaért Bajszos, féllábú ember nyitotta a ka­put, 8 irányította a szekérsort befelé. Végnélküiá sor volt a farka kiért az országúiig, de jutott a szikes térre is, mint szokott nagyvásár idején. A selyemhernyó gubóaási ideje járta, s hetyke színekben pompázó menyecskék rakodtak feketébe öltözött tótasezomyok mellett. A szekerek bakján férfiak tartották a gyeplőt, az egyiken suttyó legény, aki os­torral suhintott a kislány felé. Az, gyík módján tűnt el az ijesztásre a szekerek között. A mázsaház körül egyszerre töltötte be a szemet a tenger­nyi sárgaság, keszeg férfi izgult a kosarak között nagy alkudo­zások közt próbálva minél lej­jebb osztályozni a gubót. — Egész tűrhetően ment ma — gondolta s abban a pillanatban meglátta a lopózkodó kislányt. — Te mit keresel ittf — reccsent rá, szemöldöke egy mozdulatával orra hegyéig hul­latva m. ókuláját. A kislány szolgálatkészen kapott utána, s hogy nem esett le, zavartan dörzsölte szoknyájához a ke­pét Ócska trükk volt de a kő- rülállók nevették. A siker jobb kedvre hangolta a férfit, mire a gyerek is megbátorodott. — Azt mondták, itt kislányo­kat is felvesznek. ^ — KI mondta? — A Bohus néni. — Akkor jött volna A — Dohát az öreg... — öreg'?!... Akkor Jobb äs ha nem jött, itt csak menyecs­ke kell! — és körüljáratta sze­mét, derülnek-e rajt. Nevették, miért ne, nevetve rövidebb a vérás, de vidám ember köny- nyebben taksál följebb. A fér­őt Jótót lelkűiét szállta meg: — Hát ha te is dolgozni akarsz, menj oda, ahol a zsá­kokat rakják. Hogy 6 ott mit fog kezdeni, elkcpieini sem tudta, de azért szedte lábát a gyepágyak kö­zött. A társzekereknél megbá­multa a szállítókat — szalma­zsáknak is beillő nagy zsákok­ban pakolták fel a gubót Hát­rébb, meg, egy másik ajtón be­felé hordták szinte szakadatla­nul. Rudas ponyvákban cipel­ték egy nyitott szín alól, és so­ha nem érzett bűzt áramlott maga körül Markos férfiak fogták a ponyva rudját, s léc­cel kivert deszkafeljáróm ka­paszkodtak a magas küszöbig. Bent feltűrt szoknyájú lányok teregették a padlóra gerelyé­vel a még forró gubót, s riká­csoló hangú asszony rendezke­dett köztük mérgesen, hogy kontya is rázkódott belé A kislány a küszöbre könyököl­ve bámulta a nyüzsgést, cipője orra önfeledten kalapálta a kö­vet. Nyer» férfihangra riadt fel. — Mész innen, te! Jó, hogy a kezére nem léptem! — s mert foqta a ponyvarudat, csak szemével fenyegette. Ri­adtan húzódott odébb, de nem tágított, mert itt valahol mun­ka várja öt. Az asszony szólí­totta meg, aki a termet járta söprűvel, lapáttal: — Reggelit hoztál valaki­nek? — Hem esz dan me®, ne US], csak olyan ordító«. Zsuasoka néni, úgy hívják egyébként. De mért nem mondtad mindjárt, hogy mit szándékozol? No, mindegy már, ne remegj, majd viszlek én neked való helyre... És vezette a hosszú színen át, ahol a főj tó-kemencék so­rakoztak. Épp forgatták a gu- bót egyikből a másikba, s a már előbb is érzett bűz tömé­nyen és forrón csapott feléjük. A gyerek öklendezni kezdett. Tartsd be az orrod, amíg kiérünk *— tanácsolta az asz- szony, maga is megnyűjtva a léptét. Vitte hátra az udvar vé­ge felé. A nagy kéményen túl aztán elengedte a kezét — Most már odatalálsz, az a zsalugá teres ház a sarokban, az a keltető. De a medencéhez ne menj, mert forró benne a víz! — mintha nem mutatta volna amúgyis a tej fehéren fel- gomolygó gőz. A ház csöndes volt, mintha lélek sem lenne bent s ajtaja félelmetesen idegen. A kislány rátette kezét a kilincsre, aztán visszahúzta megint — ezer ol­vasott mese titka borzongott fel benne. De hátha nem is ide kell jönnie, csak úgy mondta az a néni, a másik helyről is elzavarták — s új halogató gondolatokat keresett, de tud­ta, hogy azért be fog menni, mert itt valahol dolgozni le­het, ■ apa túl sokat van ott­hon, pedig már a szerszám nél­küli munkát sem bánja, s el­kötelezte magát Tretyák bácsi­nak, pedig az nem Iparos em­ber. Tretyák bácsi tapasztó em­ber, 16-, meg tehén trágyát ta­pos agyagba tőreikkel, avval mázolja a házak vályogfalát. Csodálatos, hogy itt valahol «PP«J gyerekeket keresnek. Anya azt mondta, ügyesked­jék, amit keres, mind rákölti majd, cipőt vesz neki, mog új ruhát. Talán éppen matróz blúzt, amilyen a szomszédék Irénkéjének van. Csodálatosán saép benne az Irénke, kár, hogy csak ritkán hajlandó játszani velük, pedig ők sok játékot tudnak, olyat is, amit senki más, mert maguk találták ld. De Irén ke csak húzogatja az orrát. — Ti olyan parasztok vagytok. Pedig nem igaz, csak apa után nem inas hordja a szerszámot. Persze, Irén ke pa- oáia után sem, de nem is le­hetne, Vincze bácsi — úr. Sé­tabottal -jár, kemény kalap­ban. Irénke azzal büszkélkedik mindig, hogy altiszt a törvénv- széken. Az nyilván valami nagy dolog. De még annál is nagyobb, hogy van az Izénké­nek egy bátyja, Károly... Károly télefczetáTlftóan nagy Sú, n vakken dót visel és árva- lányhajas kalapot — azt több­nyire a vállára fűzve... A kis­lány kitapasztalta, miiven idő- tá't jár haza. s kiszökött az ut­cára, hogy lássa. Rákanaszko- dott a tornác mellvédiére. úgy lesett az utca vége felé. Egy kicsit mindig összeszorult a torka, mikor meglátta, füle mö­gé simította a haját s várt. míg egy vonalba ért vele, akkor rá­köszönt szépen: — Szerbusz, Károly.iő — Szervusz. — Hol voltál? — Iskolában. — mert jőlne- velt és udvarias fiú volt még az ilyen kis pondrókkal szem­ben is, de szóval sem mondott többet és sohasem másképp, ö meg állt, míg csillapul a szívé verése, mielőtt visszamegy. Lábát váltogatva támaszko­dott a ház falának, s nézte a kémény árnyékát, — mikor Jött, még az ablakot érte, mos­tanra meg elvándorolt az ajtó Irányába, s a fal tövébe eresz­kedett, alig takarja a lába fe­jét Váratlanul Mnvílt mögötte az ajtó, két, nála alig nagyobb lányka támasztotta ki a szár­nyakat — Te is dolgozni jöttél? — Még nem tudom. — De buta vagy akkor! — nevetett a kisebbik, egy hegyes képű kis fekete, de a másik jó­indulatúan nézett rá. — Beszéltél már a nénivel? — Az ki? — Egyszóval nem Édes anyád sem? A lányka rázta a fejét — Akkor hogyan gondoltad? No, mindegy, majd megkérdez­zük. Boriska néni, dolgozhat velünk ez a kislány? Ketten-hárman pisszegtek, mert nem szereti a hangos szót a kibújni készülő lepke. Egy papírral kárpitozott fül­kéből papucsos asszony cso­szogott élő. Ez is olyan fejtető­re fésült kontyú, de arcán sem­— Én? Nemül — Tán keresel valakit? A gyermek akaratlanul is a hegyes komtyúra nézett, s az asszony követte a pillantását. — Mért nem mondtad? — s törlés zkedve már kiabált la. — Nagyságos asszony, magá­hoz jött ez a kislány! Az kelletlenül tett néhány Közelítő lépést. — Mit akartok? — s hogy nem kapott rögtöni választ, fel­csattant — nem tudsz beszél­ni? — Azt mondták... mit mondták, hogy itt dolgozni le­het ... Az asszony szinte hisztériku­san visított föl — ma minden­ki az ő vérét szívja, ki enged­te be ezt a békát is? — Takarodsz innen te! —- és vitte Sfcbbet-lobbal mérgét a tsktár belseje felé, ráadásul újabb rudas ponyva nyomult he az ajtón, s a gyerek IJedté­takarító asszonyt» kar ákodott. i, ír-. mi indulat Fakóvá vedlett kan- tusa bő, mint a tanítobácsi ma­májáé az iskola udvaron. — KI küldött? — kérdezte, mert a nyolc-tíz lányka mind beajánlott volt, vagy már az elmúlt esztendőről ismerős. — Ö... — mutatott kezével bizonytalan irányba. — Zsuzsa? Sietve bólintott. , —- És ki az teneked? — Csak úgy ... — Csakúgy nem veszünk fel senkit, de Zsuzsa különben se válogasson lányt nekem — el­nézett a feje fölött és szétza­varta a bámészkodókat. A KIS SZŐKE sajnálkozva tárta, ki tenyerét, de a hegyes­képű nyelvet öltött rá Nem volt ereje elmenni, megbabo­názva nézte, hogy a bentiek kosarat vesznek magukhoz, s tagot sem, amin csak úgy zör­gött. A sok pille mind fesze­gette a potrohút, s folyvást működött néhány a aok ronda kis szivattyú közül. A kislány mind szertelenebbül kapkodta a fejét egymásután sodorva le a pilléket a rácsról. — Ilyet nem szabad, te! — ugrott mellé Ijedten a szőke — meglátja Boriska néni! S fel­vette a söprűt,. amit a copfos tolt oda a keze ügyébe. — Meg kell szokni, ha maradni akarsz, minket sem kiméinek, majd hozd be másik ruhát, meg egy kendőt a hajadra szépen. Ezt addig is levesszük, mert sod­rod vele a pilléket. — Leoldot­ta a medret szalagot, s egy pil­lanatig gyönyörködve tartotta el magától — saép szalag, ne­kem még soh’sem volt Ilyen. Szóval csináld, de most már LESZ KŐ MARGITt beállnak sorban a rácsok mö­gé. Három. sor keret húzódott a terem vége felé, olyanféle, mint a számológép az iskolá­ban, talpas és duplán behúz­va ráccsal. A két rács köze megtöltve gubóval — mintha másból sem állna most a vi­lág. A gubók vége megbarnult, pille éviekéit ki belőle, s amint megszáradt a nyári levegőben verdesni kezdett a szárnyával Finom, ezüstös pont vert maga körül mindig több és több, lassan olyan lett a rács, mint a pattogatott kukoricával teli rosta. Halk, de tömény zúgás­sal verdestek, s a napsütötte hímpor, mintha tüllpászta vol­na az ablak előtt. A lányok köhéeselték, de keze szaporán járt mindnek, s hogy nézője volt a munkájuknak, arcukon mélységes öntudattal dolgoz­tak. csak itt-ott vetve egy pil­lantást a sem bent, sem kívül állóra. Pergament rudat szo­rongattak hónuk alatt egymás- badugott zacskókból — akár valami fagylaltárusok — ki­vettek egyet-egyet a szellősre lyukacsozott zacskókból és pil­lepárt csomagoltak belé. Oly­kor meg törültek egyet az arcukon, vagy a kezük szá­rán, Boriska néni kan tusának széle mindig feltűnt valame­lyik rács mögött, aztán elhú­zott az ajtó előtt, de rá nem vetett egy pillantást sem. Le­forrázva lapult az aitó félfájá­hoz — már a körmét rágta tö­vig izgalmában — most sze­mét sem merte felemelni, ele azért maradt konok kitartás­sal, mintha tőle egész függet­len akarat irányítaná. Pissze­gésre nézett fel, a kis szőke in­tegetett. — Most gyere he gyorsan! BORISKA NÉNI a fülkéjében tevékenykedett, rántás szaga hömpölvgött kifelé. A kislány­nak lélekzete is elakadt a „pillanat” érzetén, körülsiklad­ta szemét s hosszú, óvatos lép­tekkel osont be. A fekete árul­kodni akart, de egy copfos fe­jére ütött a pergament rúddal. Soha még olyan serényen nem zörögtek a zacskók. A szőke sürgetve nézett rá. — BetanítTak, akkor nem küld el talán. A rácsról V-alakban össze- fogódzó pillepárt emelt le és berakta a lyukacsos zacskóba. — Ilyet keress. Ha nincs, le­het egy kövér, meg egy so­vány. így. Ha nem találsz, nem kell várni, míg összekapasz­kodnak, mert gyorsan kelnek, s ha nem szedjük őket időben, mind lehullik a földre. Ezek nem olyanok, mint a kinti lep­kék, nincs bennük erő. Nem is esznek, kikelnek, verdesnek egy tócsát — aztán kampec. Megtörülte az arcát, meg a karját egy tenyér­vonással, aztán kezébe nyo­mott egy fél pergament rudat, s visszalépett a helyére. A kislány szeme előtt meg- különböztethetetlenül egyfor­mán hullámzott a pilletenger, és az üdvözletét küldözgette szaporán. Az alighogy kelt pil­le ürítette tó mindenekelőtt a bélcsatomáját mindig váratlan sugárban, s hiába húzódott el minduntalan új nedvesség ér­te kezét, arcát, ruháját, nem kímélve a kemény selyem szá­pedig Jókora halom domboro­dott előttük. A tasakokból itt is, ott is haUattszott gyönge mocorgás, legtöbbje azonban néma volt, s ha kinyitottak egyet-egyet halott pille fordult ki belőle. De petéje már ott sárgállott a tasakon. Boriska néni iroda-fülkéjében vonalaz- gatott valamit, a rekord-termés bőven adott munkát. Más évek­ben három hét alatt készültek el, most még hazamenésre sem gondolhat. Haj, ez a kikülde­tés! A selyemfonó ragaszkodik tapasztalt személyhez, pedig az 5 fájós lába... hogy únjamár az egészet! Ezt a várost is, mert mást sem lát belőle, mint a szikest, meg a méntelep lak- •anvöiát a közelben, ahonnan minden este trágyaszagot hoz a szél. Robot.,. robot... meg a tótasszon vök körülötte, s ez a pár gyerek. Magát a várost nem is látta még Pillantása átfutott a copfos feleken, s megállapodott a legújabbnál. —- Ez ts csak bajnak jött Ide. bököd avval a nagy tűvel, s egyenként is mellé szúr. Az ujjába persze! Az üwetlen! ~ és kicsoszog a fülkéből. — No, ott jön ld a beled mindjárt! — legjobb lesz csak hazaküldeni. Nyögve ereszke­dik egy padra, s marék füzért nyálából fel. — Hagyd azt a tákögetést, ezt a csomót vidd a sarokba, s akaszd a rúdra szépen. Ha nem éred fel, van ott egy kis szék la. Anyád meg adjon holnapra gyűszűt, meg kenyeret, hallod? — és elége­detlenül fordul vissza, mert még magában sem bízhat, mert még 6 is a szándéka ellenére eselekeszik. De a ..békának’.’ lóba is remeg az örömtől. De az este azért csak nem akar megjönni, időtlen idő múlik, PÁL JŐZSEFt rendesen, mert nem lehetek itt veled. A kislány égd arccal kuta­tott a bűvös V-alakú pille után óvatosan fogta a szárnyán, mert undorodott a síkosán lágy testektől; s inkább a keretről szedegette, ahol jobban meg­mutatkozott, a mozgó ajakkal követte — egy kövér, egy so­vány ... Nem is látta, hogy a többi, egymás után üríti ki a kosa­rát. Lassan ő is belejött, csak az áztatás volt megszokhatat­lan, hogy nem tudhatta, hon­nan éri űj támadás. Vagy félig telt meg a kosara, mikor cso­szogó léptet hallott a háta mö­gött. Szíve, vére is lefutott, most fogják karon és penderí­tik ld ... izgalmában elvesztet­te a szemét, válogatás nélkül kezdte kapkodni a pillét. — Meg ne bergülj, te! — vette ki kezéből Boriska néni — nem mindegy, hogyan ra­kod, csak párosával szabad, egy fiút, egy leányt. No, mit •bámulsz? Ez a kakas, ez á tyúk, csak láttál már olyat? A kislány mélyen lehajtotta a fejét — No, ugye, nem vagy te olyan csacsi, nincs is ebben semmi szégyelnivaló, jövőre ebből lesz az új hernyó, meg az olyan színes selyem szala­gok. Ezt már tnéf á íok-formán mondta, de fanyar maradt, s nem állt neki valami jól. Délben egy fa alatt ebédel­tek, csak elkotorták a szeme­tet, mert odajártak a gondnok tyúkiai Is. A kislány odébb ült egy bokor tövébe, ne lássák rajt’ milyen kegyetlenül éhe?. Hifoen, ha gondolta volna az anyja is, hogy munkás nap lesz már a mai! Ken vér azért volt a háznál mindig. A lá­nyok kínálták egy-két falat­tal, de ők nem szoktak a má­séra. — Ha kényes vagy, menj ha­za — nyelvelt felé két falat közt a fekete — Boriska néni úgysem mondta, hogy ittma­radj. — De nem is küldte el. — kelt védelmére a copfos, aki a söprűt is adta előbb. — Akikor is csak nyolcvan fillért kap egész napra. De le­het, hogy még azt sem. mert Borislca néni ki borogatta a zacskóit, Iáittam. Akkor ránézett a szőke. — És azt elfelejtetted, mi volt tavaly? Fél napot vesző­dött a tieiddel. Ne hallgass rá — fordult az új lányhoz — mindig kötekedik, csak ne küldjön el... —■ intett aggo­dalommal a Pille-ház felé. Mert az volt még mindig a bizonytalan, pedig nyolcvan fillérért egv kötényt lehet kap­ni, s két fillér egy csavart cu­kor. Azt szerette, eltűnődött az ízén égy ideig. Arra ébredt, hogy a szőke rázza. — Keli fel, mormota, beha­rangoztak márt A rácsok közt már a másna­pi gubó sárgállott, most a mun­ka tulsidonkéooeni neheze a tasaV-fílzá«; következett. Otö-ö vei fűzni a már úgyis négvsze res haitást. Nem is ment se- bogv csak pyv«nkérit, vagy nr asztal lapjának nyomva a tűt, mire a sfndarafe megemrtéKtti addigra a nap ráült a szikes­re. De bár este volna mér egé­szen, hogy ne láthatná senki pillék által megcsúíolt ruháját S míg a többi víg tere-ferével széled ő kerülgeti az embere­ket váltakozva az utca két ol-= dalán. Jó messze laktak a be­váltótól, s a korai kelés, szo­katlan munka, meg az éhezés persze úgy kicserpálta, hogy alig vánszorgott, mire az utcát iukba ért. Ekkor már a szem­bejövőket sem bánta, csak amikor Károlyt ismerte fel vsgv nópy házzal odéhb. Elöld mé* beolvadt volna a falba, de a föld sem nyílik meg csak úot ... K .ŐRÖLT K A LA EJ 4 N lengő bokréta, ütemesen dúdolva ma­síroz és csillog a szeme. Hogy egy vonalba ér vele, á kislány rákö^ön szépen. — Szerbusz, Károly.,. Mint amikor a légy zümmög. A fiú szabályosan csak lem« geti előre-hátra a kezét. Mái befordult a sarkon, s a kislány még mindig őt nézte. Tudta; hogy a fiú meg sem látta őt* s még inkább égeti bőrét a megcsúfolt ruha, Anyja Tretyák bácsit kísérte ki éppen, mikor a kapuhoz ért* annak most is a tapasztalom az esze, s távoztában még meg­fordul: —■ Korám kezdünk, iuA mondd ám meg. Anvja bólint, de mér csaM lányán a szeme. — Mi balod, ágacskám?.. .& törli hüvelykjével a könnye­ket. ö meg rázza fejét, s vetá magát az oltalmazó köténvbe, — Hogy holnap gyűszűt kel? vinnie, meg nagy darab kenye­ret. fofidatotok ttyty doka/nuí dóit Véletlenül akadtak rád, névtelen barátom. Tervrajzok nyomán új városrészt építünk s eközben dúlta fel csákány hajlékodat, melyet serény rokoni kezek emeltek, hogy as Idő és az emlékezet megóvjon. Hajlékod fala bedőlt. Napfény pásztázza száras csontjaid»! S Ide haitik a szomszéd lakónegyed gyerekzslvaja. A gyerekek zsivaja, akik még nem tudják, mily egyszerű és egyetlen a hálái Római polgár voltál? Vagy idevaló, barbár, aki átvette a hódító szokásait? Oty mindegy neked, névtelen barátom, a pillanat nekünk él és falaink között jár a történelem Ha sarut foltoztál — azt köszönöm neked. Ha pék voltál — a sok friss volt-kenyeret. Ha zsarnok voltál — örömünket köszönöm. Ha zsarnok voltál, örömünkhöz is közöd van, mert kitartóbbá kínoztad az elnyomottat* s kese súlyos ököllé szorult. MAKAY IDA s 0&zuJtó> Most árad a szín a fény meg a forms mindent elint a győztes áradat egy őrült s áldott varázsló megoldta a zárt fegyelmet. Tündöklő tavak merítik mélyre a lázkék eget most minden sápadt körvonal fellaik, a felmagaslik a forma diadallal, hogy égremutassa a lényeget Igazabb lesz most minden önmagánál, a Jelentések mind jelképesek ha kék szirom hull, holdak alszanak ki már mély a csönd mint néma tengerek A vágy fölível, lengő karcsú dallam a lélek is a fény felé feszül most: könyörgő fa a későőszi napban I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom