Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

4

19R3. NOVEMBER M

Befejezte munkáját a haematológiai kongresszus

A IX. Magyar Haematoló- giai Napok tudományos előadássorozata szombat koradélután Barta Imre professzor zárszavával véget ért. Az utolsó nap programjában néhány igein jelentős előadásra került ismét sor a legkülönbözőbb témakörökből, s a „B” szekcióban hét előadás követte egymást a sugárártalom vérképzőszervi vonatkozásairól. A kutatómunkának erről a problémájáról hazánk ban először hallottunk előadássorozatot, közöttük Burger—Keszthelyi—Brasch munkáját az I. Belgyógyászati Klinikáról. Ugyancsak tegnap délelőtt tartotta nagy érdeklődés kísérte előadását Barta Imre professzor. Az I. Belgyógyászati Klinika összesen hat különböző témájú önálló előadással vett részt a kongresszuson, egy előadással szerepelt Kelényi Gábor, a Kórbonctani Intézet docense.

A kongresszus neves külföldi vendégei közül Emm- rich (Lipcse), professzort kérdeztük meg, mi jelentette a vonzerőt, hogy részt vegyen a pécsi kongresszuson?

— Kutatómunkánk révén sok magyar ismerősöm van, akiket most örömmel láttam viszont, s nagyon vonzó volt a kongresszus intemacionális jellege is. Mi már régi jó barátok vagyunk, klinikáink között testvér-egyetemi kapcsolat alakult ki, t ami ennél fontosabb: jó tudományos ösz- szeköttetésben vagyunk egymással. Most már egész kis delegációként érkeztünk, három előadó és még tizenegyen. Ez a látogatásunk ad arra is alkalmat, hogy megtekintsük a pécsi klinika munkáját, s a minket érdeklő laboratóriumokat.

— Nem okozott problémát a nyelvi nehézség, hiszen az előadásokat nem fordították?

Relatíve könnyű volt a helyzetünk, hiszen a nyelvünket szinte minden magyar kolléga beszéli.

— Mi a benyomása a kongresszusról és a városról?

— Nagyon jó véleménnyel távozom, hiszen igen színvoA Péos Kenderfonógyár

azonnali belépésre keres néhány éves gyakorlattal rendelkező

gépésztechnikusokat

seqédmhvezetöi

munkakörbe,

valamint férfi segédmunkásokat 18 éven felül. Jelentkezés: Hirdea 1—15 óráig,

italos és jól megrendezett

kongresszus résztvevője voltam, — s ami a többit illeti: a magyaros vendégszeretet megint kitett magáért.

Discombe asszony, az egyik londoni ápolónőképző vezetője férje, és még két londoni professzor társaságában érkezett:

— Nagyon kedvesek az emberek. Figyeltem őket az utcán, a Széchenyi téren, csak a mosolygásukat értettem. — Nagyon kedvesek.

— Péntek délután megnéztük az épülő egyetemi tömböt. Bár lehetnék húsz étivel fiatalabb, akkor még azt kívánnám, hogy az új egyetemen dolgozhassak. Két év múlva, amikor ismét eljövünk Magyarországra haematológiai kongresszusra, szeretném ismét felkeresni 9 várost, megnézni új egyetemét.

— A városban megragadott az a kedves központ, ahol közel vannak a szállodák, a jó üzletek, nincs zaj, csörömpölő villamos, és ez a pompás környezet, csodálatos időjárás.

— A balett pedig a meglepetésen túl — mindenen felül hatott. Nem volt ismertetőm, nem ismertem a modem hatásokat, mégis teljesen megértettem a Parancsot, élveztem a Pókhálót.

Barta Imre professzortól a kongresszus tudományos jelentőségéről kértünk nyilatkozatot

— A kísérletes és alkalmazott haematológia számos érdekes problémája került előadásra és megvitatásra három nap alatt. Nem várt érdeklődés kísérte a kongresszus programját, ami az előadók és hallgatók számát egyaránt illeti, s megnyilatkozott a sok előadást követett igen tanulságos vitákban. A megnyitás után számosán érkeztek még, s újabb és újabb előadásokat jelentettek be. Ezért péntektől már három szekcióra kellett bontanunk a programot, — így párhuzamosan futó három témából választhattak az érdeklődők.

— A sok értékes előadás sorából kívánom megemlíteni a külföldiek közül Aleksandro- wicz (Krakkó) professzort, aki a fehérvérűség megbetegedések arányszámáról tartott érdekesen megvilágított előadást; Rutenstrott (München) új légkivonatot mutatott ki, amely a csontvelő- működést befolyásolja; Sun- dermann (Erfurt) a lép szerepét világította meg a vérle- mezkék elleni ellenanyagképzésben; Discombe (London) a terhesség alatt jelentkező, ma is problémát jelentő vashiányos vérszegénység kezeléséről adott elő.

— A kongresszus színvonala megütötte a' nemzetközi kongresszusok mércéjét. Elmondhatjuk, hogy az elhangzott előadások és az azolcat követő baráti beszélgetések termékenyítöleg hatottak, melynek eredményeit a kutató munkában gyümölcsöztet- jük.

— Jól eső érzéssel kellett tapasztalnunk, hogy vendégeink nagy szeretettel búcsúztak, s az olimpiai nagyszabású fogadáson, majd a Nádorban folytatva, alig győztek hálálkodni, a viszont- hívások seregével tiszteltek meg minket.

— Két év fejlődését tükrözte a 17. Magvar Haematológiai Napok üléssorozata, és ez képviseli azt a határkőt, ami az eredmények számbavétele után, azokat szüntelenül továbbfejlesztve, a haladás lendületét adja meg ennek a korszerű tudományágnak a továbbfejlődésében.

Dr. Varga Gy.

ősz v£gi odolők

MEGNESZELTEM, hogy a

harkányi Baranya szállóban három megyéből adtak találkát egymásnak az üdülő tsz-esek.- Tolnából, Bács megyéből és Baranyából. Javarészt persze az idősebb korosztályok, ami érthető, hiszen a harkányi gyógyvíznek hivatása van, pláne ilyenkor, november utóján. Százegyné- hány nyugdíjat közelítő férfi és asszony lepte meg a „nyaralótelepet”, s legtöbbjük éppen a kénes víz miatt. Talán ezért tűnt ki annyira, közülük a két csitri fehémép, Ilonka, és Veronika, akik 20 évükkel sem réstől lték a messzi Kecskemét környékéről, ide a kéngőzös üdülőbe kérni magukat.

Azt megértem, hogy mi szándékkal jöttek ide az idősebbek, de ők?!

A szobájukban fényképeztük le őket, és itt tettem fel az első sablonos kérdést is kettőjüknek:

— Miért éppen Harkányt

választották?

AZÉRT mégiscsak kiugrattam a nyuiat a bokorból:

— Értem, hogyne érteném, de azért valak.nek lehetett tán néhány szava ahhoz, hogy éppen a harmadik megyét választották „pihenőnek”.

Érdekes módon egyikük megenyhül, a másikuk megkeménykedik az ugratásra. Veronika még bele is pirul kevéskét, amikor azt mondja:

— Pista, itt Komlón dolgozik. Már le is ieve’eztük, hogy meglátogat. Gyűrűs vőlegényem.

Most már Ilonkának is meg kell indokolnia a „pihenést”.

Egy darabig szemmel láthatóan küszködik önmagával, aztán harciasán kivágja:

— Én meg végérvényesen szakítottam vele. Azért vagyok itt.

— Kivel?

■— Lacival. Az akaratossága m:att.

Miután ilyet nem Eldomos forszírozni, én abba is hagynám, de Ilonka nem.

Új faünü géiek pysrsíliált a munkál

A Mecseki Állami Erdőgazdaságban október 1-ével megkezdődött az intenzív fa- kitermelés. Az erdőgazdaság 1964. szeptember 30-ig 120

ezer köbméter ipari fát, valamint 98 ezer köbméter tűzifát állít elő az erdészeteiben. Az ipari fa mennyisége 20 00Ó, a tűzifa tömege pedig 28 000 köbméterrel lesz több az elmúlt évi termelésnél, ami annyit jelent, hogy mind az ipar, mind a lakosság bővebben eí lesz látva fával, mint tavaly volt.

Az évi előirányzat több mint felét a télen termelik ki. Több mint 40 ezer köbmétert fűrészárunak szánnak, és jelentős lesz a bányafa mennyisége is. 2200 köbméter vékonyabb fát a Mohácsi Farost- lemezgyárba szállítanak, 1600 köbméter papírgyártásra alkalmas bükkfa pedig Nyu- gat-Németországba, illetve Ausztriába kerül. A népgazdaság főként erdészeti gépeket, elsősorban fadöntő és feldolgozó gépeket kap cserébe a fáért.

A Mecseki Állami Erdőgazdaság ebben az évben 10 nagyteljesítményű Stil-fűrész- szel gazdagodott. Egy-egy ilyen géppel napi 25—30 köbméter fát lehet kivágni, illetve a kívánt mértékben fel darabolni.

Lichner I’onka bizonyult beszédesebbnek.

— Hát csak azért, mert nem nagyon válogathattunk. Pai-ád, Hévíz, Harkány, ezt a hármat kínálták.

'Amikor megpeintgertem, hogy a turnusban keresve sem találtunk fiatalembert, Veronika érti meg előbb a célzást.

— Minek az? Szépen megleszünk nélkülük is. Különben is pihenni jöttünk ide.

Amikor látja rajiam a meglepetést, hozzá teszi még magyarázatképpen.

— Mind a ketten a szabad- szállási tsz-ben dolgozunk. Én pénztáros vagyok, Ilonka meg adminisztrátor. Aztán Bács megyében is november végén, december elején készülnek fel a tsz-ek a zárszámadásra. Hát ehhez gyűjtjük az erőt

— Úgy volt, hogy én az

elmúlt nyáron Prágába készülődtem a kiszesekkel. Laci mag Lengyelországba. — Ezen vesztünk össze. Mert, hogy is gondolom én, hogy Prágába menjek, amikor ő már eltervezte, hogy együtt megyünk Lengyelországba. Én juszt is Prágát választottam. Miért legyen neki igaza? Hát nem?

— Hát, hogy is mondjam s. 2 azért nem mindent Véletlenül nálam maradt a fényképe, és...

Nem várom meg a válasz

végét, hiszen diszkréció is van a világon. így csak eny- nyit mondok búcsúzóul:

— Nem a világ ez a tíz napos ütíü.és. Meglátja, milyen hamar lejár...

MENNYIVEL másabbak az idősebb üdülővendégek szempontjai! Még azoké is, akiket éppen ultizás közben örökített mea a fényképezőgép. — Hogy. necsak a fotográfiájuk, hanem a nevük is maradandó legyen az újságban, feljegyeztem valamennviüket! Meszes Varga János. Kisbaóoly József, Kasza Vince, Nagy István, és Darabos József nevét. Baranyaiak mind az öten. Rózsafáról, Botykaoe- terdröl, Nyugotszenterzsébet- ről, Nagypetérdről. Valameny nyien „kemény reszortoso,?” a tsz-ükben. Kocsisok, állat- gondozók és egy szíjártó .s van közöttük, hogy teljes legyen az őszi turnus. Azért mondom, hogy „teljes”, mert a növénytermesztők lassanként félreteszik a szerszámot, de ők, akiket felsoroltam, — most szoru'nafc rá igazán a tél előtti pihenőre. A gőbö'ök, a hízók szezonja igazában csak. most következik. És ahol hizlalnak, ott szállítani is kell, ahol pedig szállítanak, ott a szíjártónak is megsryű- iik a gondja. Van aki elmondja, van aki nem, hogy milyen érdemből pihen a Baranya Szállóban. Egyikük a négy évét, a másikuk a hat évét emlegeti. Meszes Varga János nem hallgathatja el. hogy ezelőtt esv hete 201 darab malacot 19 kilós átlagsúMyal adott át a tsz-nek.

■— Gondolom, ezt vették figyelembe, amikor idekü’dtek pihenni, — teszi hozzá bizonyításképpen.

— Kilencszázötvenhét ó+a kocsis vagyok a tsz-ben, de még egy napot sem mú'asz- tottam, — mondja a maga érdemét Darabos József.

HA EGYIKÜK szerénykedik a szóval, azt mások mond ják el helyette, és így tudok meg mindent a derék cselekményekből. És amikor tőlük is elköszönök, nem maA hobofi tsz-irodában négyen vitatkoznak: a tsz-el- nök, a tanácselnök, a tsz főkönyvelője és a párttitkár. Arról van szó, mit csináltak rosszul, mi nem vágott be, hogyan lehetne a 35 forintot kifizetni munkaegységenként. Mert ennyit terveztek a hobo- li tsz-ben.

— És mennyi len?

— Húsz körül, — válaszol Méhész József, a tsz elnöke.

— Aratás előtt még nem mertünk erre gondolni — jegyzi meg a főkönyvelő, Szarka Géza.

— Akkor 20—28 mázsa búzát becsültek egyes területeken a járásiak is — fűzi hozzá Bocskor István tanácselnök.

Lehangoltak, a kiutat keresik. Látszik rajtuk, amikor beszélnek, nem tesznek mást, mint hangosan gondolkodnak. Nyolc mázsa búzájuk lett holdanként. Tizenhárom vagon kiesett a tervből.

— És négy vagonnal később is hordtunk be, — mondja Méhész elvtárs. — Ez már kicsírázott, sok volt a kár. Közel négyszázezer forintunk esett ki. És ez csak a búza.

Az okokat kutatják.

— Kevés volt a műtrágyánk.

— Most is keveset kaptunk. Ezer hold kalászosra mi az bárom vagon műtrágya.

A H0B0LI TANULSÁG

— Négyszáz hold Intenzív

búzánk van. Legalább hartszáz mázsa műtrágyára lett volna szükségünk most ősszel. Azt mondják: nincs. Pedig az intenzív búza semmire sem megy műtrágya nélkül.

Apró csend szökik a szobába.

— Persze, mi Is többet tehettünk volna. Jók voltak a kilátások és má 200 000 forinttal többet költöttünk saját beruházásra, a gépállomásnak is többet adtunk. Ez is most kiesésként mutatkozik, — mondja a főkönyvelő.

— A munkafegyelemmel !s többet törődhettünk volna. Ha megfogjuk az embereket, nem lett volna négy vagon csiros gabonánk. Saját fogatokkal időben be tudtuk volna hordani — magyarázza az elnök.

— Azért ne gondolja ám, hogy itt mindenki lógott — fordul felém a tanácselnök. — Voltak lógósok is. És ennek a levét most a többiek is isz- szák.

— Sok a fekete föld használó. Az nincs jó hatással a tsz-re. Van, akiknek a fia elment Pécsre. Ott dolgozik. A szigetvári határban kivett földet az ő nevére és a szülei

oda járnak dolgozni. Ez rossz hatással van a tagokra. Ezen a járásnak kellene segíteni, — véli Méhész József.

A többiek egyetértenek.

— Feljött az állattenyésztésünk és leromlott a növénytermesztésünk. így van, ezt nem lehet letagadná. A tehenészetünk ptL ISO 000 forinttal hozott többet a tervezettnél. Azelőtt mindig ráfizetéses volt. De ez nem elég a kiesés pótlására.

— A sertéstenyészetünk is jó. ötszáz sertés a tervünk. Amit eddig eladtunk, mind több volt a betervezett súlynál. így próbálunk segíteni.

A kertészetet is szóba hozzák. Itt nem sok a kiesés, de lehetett volna nagyobb is a jövedelem. A konzervgyár kiadott nekik amerikai paradicsomot. Nem vált be. Különösen a tizes nem. Első kötés után levélfoltosság jelentkezett rajta és megtámadta a peronoszpöra. A paprikájuk egy részét a mocskospajor tette tönkre.

— Egy hold karalábé a nyakunkon moradt, Nem volt rá szerződés. Nem tudtuk értékesíteni. Pedig gyönyörű volt. így vagyunk most a kelkáposztával is.

— Termesztettünk cukorborsót is. Nagyon jól, megy az itt. 150 holdat vetettünk be vele. Itt meg az a baj, hogy sok a repce. Nem tudjuk kiirtani. A növényvédőállomás sem meri felelősséggel vállalni a kiirtását. A cukorborsónk elég jól sikerült. De itt is baj volt tizenhárom holddal. Mi a konzervgyárnak termeljük. Ök határozzák meg, hogy mikor lehet szedni. Először, amikor mi szedni akartuk: azt mondták, hogy még nem jó. Később meg túlérett lett. Jó, meghagytuk vetőmagnak. De így nagyon sokat vesztettünk rajta. Alig húszezer forintot kaptunk érte így, úgy zölden meg százezret is kaphattunk volna.

Hol halkabban, hol hangosabban folyik a vita. Azt kutatják: hogyan lehetne megközelíteni legalább a betervezett munkaegységértékeket. Keresik, kutatják, hol követtek el ők és hol követtek el mások hibát. Hasznos ez a vitatkozás. Ha előbb nem, de a jövő évben biztosan éreztetni fogja a hatását különösen akkor, ha nemcsak négyen, de az egész t->'»sá<r megvitatja és-V.VOAljtl ci UiüUiS--C,Oivol.

Szalui János

— És ezen vesztek össze? Ezért szakítottak?

— Ezért!

— És örökre?

— Örökre.

— Hát akkor ezek szerint könnyű szívvel jött ide „pihenni”. Felégetett mindent maga mögött.

— Én igen.

Veronika hirtelen a barátnőjére kapja tekmtetét, amitől az zavarba jön.

rád ám válasz nélkül az ugrató kívánság.

— Nem a világ ez a tíznapos üdülés. Megáit ják, milyen hamar lejár.

Varga Meszes János adja meg rá mindannyiuk helyett a választ:

— Le ám, le bizony! Pedig szívesen megfolyamodnánk egy kis hosszabbításit. Igaz, emberek?

P. Gy,

Szfnes film a kétfejű borjúról

A kétfejű üszőborjú, amely a Baranya megyei Kovácsszénája községben látott napvilágot, és több mint egy hónapja él már, felkeltette a szakmai körök figyelmét is. Az öröklés és fejlődéstani szempontból rendkívül érdekes állatot a Budapesti Állatorvostudományi Egyetem veszi gondozásba. A borjút a közeli napokban, gépkocsin Budapestre szállítják, s megkísérlik tovább ra is életben tartani. A kis állat azonban igen kén vés,' é'

f (' ’ ' In n 5 M o-r>

lu- ///ért a/ egyetem anató

miai tanszékének munkatársai Kovácsszénájára utaztak és a helyszínen mintegy 30 méter hosszú színes filmet és több fényképet készítettek róla.

— MODERN KAMARAZENE II.

hangverseny november 28 áru csütörtökön este fél 8-kor Pécs város Művelődési Házában (Déryné u. 18.) Milhaud, Hindemith, Frokofjev, Honegger. Betern stb. művelt adják elő Bar'll Tstván. Horváth Klára, Mnrczis ^pmeter operaénekes, Nem^nyi "Trra. — Jegyelővétel az írók: " "nyv** boltjában és % Máte/ lázbani