Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-24 / 275. szám

4 19R3. NOVEMBER M Befejezte munkáját a haematológiai kongresszus A IX. Magyar Haematoló- giai Napok tudományos elő­adássorozata szombat kora­délután Barta Imre professzor zárszavával véget ért. Az utolsó nap programjában né­hány igein jelentős előadás­ra került ismét sor a leg­különbözőbb témakörökből, s a „B” szekcióban hét előadás követte egymást a sugárárta­lom vérképzőszervi vonatko­zásairól. A kutatómunkának erről a problémájáról hazánk ban először hallottunk elő­adássorozatot, közöttük Bur­ger—Keszthelyi—Brasch mun­káját az I. Belgyógyászati Klinikáról. Ugyancsak teg­nap délelőtt tartotta nagy ér­deklődés kísérte előadását Barta Imre professzor. Az I. Belgyógyászati Klinika össze­sen hat különböző témájú önálló előadással vett részt a kongresszuson, egy előadás­sal szerepelt Kelényi Gábor, a Kórbonctani Intézet docen­se. A kongresszus neves kül­földi vendégei közül Emm- rich (Lipcse), professzort kér­deztük meg, mi jelentette a vonzerőt, hogy részt vegyen a pécsi kongresszuson? — Kutatómunkánk révén sok magyar ismerősöm van, akiket most örömmel láttam viszont, s nagyon vonzó volt a kongresszus intemacionális jellege is. Mi már régi jó ba­rátok vagyunk, klinikáink kö­zött testvér-egyetemi kapcso­lat alakult ki, t ami ennél fontosabb: jó tudományos ösz- szeköttetésben vagyunk egy­mással. Most már egész kis delegációként érkeztünk, há­rom előadó és még tizen­egyen. Ez a látogatásunk ad arra is alkalmat, hogy meg­tekintsük a pécsi klinika munkáját, s a minket érdek­lő laboratóriumokat. — Nem okozott problémát a nyelvi nehézség, hiszen az előadásokat nem fordították? Relatíve könnyű volt a helyzetünk, hiszen a nyelvün­ket szinte minden magyar kolléga beszéli. — Mi a benyomása a kongresszusról és a városról? — Nagyon jó véleménnyel távozom, hiszen igen színvo­A Péos Kenderfonógyár azonnali belépésre keres néhány éves gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusokat seqédmhvezetöi munkakörbe, valamint férfi segédmun­kásokat 18 éven felül. Je­lentkezés: Hirdea 1—15 óráig, italos és jól megrendezett kongresszus résztvevője vol­tam, — s ami a többit illeti: a magyaros vendégszeretet megint kitett magáért. Discombe asszony, az egyik londoni ápolónőképző veze­tője férje, és még két lon­doni professzor társaságában érkezett: — Nagyon kedvesek az em­berek. Figyeltem őket az ut­cán, a Széchenyi téren, csak a mosolygásukat értettem. — Nagyon kedvesek. — Péntek délután megnéz­tük az épülő egyetemi töm­böt. Bár lehetnék húsz éti­vel fiatalabb, akkor még azt kívánnám, hogy az új egye­temen dolgozhassak. Két év múlva, amikor ismét eljövünk Magyarországra haematoló­giai kongresszusra, szeret­ném ismét felkeresni 9 vá­rost, megnézni új egyetemét. — A városban megraga­dott az a kedves központ, ahol közel vannak a szállodák, a jó üzletek, nincs zaj, csöröm­pölő villamos, és ez a pom­pás környezet, csodálatos idő­járás. — A balett pedig a megle­petésen túl — mindenen fe­lül hatott. Nem volt ismerte­tőm, nem ismertem a mo­dem hatásokat, mégis telje­sen megértettem a Parancsot, élveztem a Pókhálót. Barta Imre professzortól a kongresszus tudományos je­lentőségéről kértünk nyilatko­zatot — A kísérletes és alkalma­zott haematológia számos ér­dekes problémája került elő­adásra és megvitatásra három nap alatt. Nem várt érdeklő­dés kísérte a kongresszus programját, ami az előadók és hallgatók számát egyaránt illeti, s megnyilatkozott a sok előadást követett igen tanulságos vitákban. A meg­nyitás után számosán érkez­tek még, s újabb és újabb előadásokat jelentettek be. Ezért péntektől már három szekcióra kellett bontanunk a programot, — így párhuza­mosan futó három témából választhattak az érdeklődők. — A sok értékes előadás so­rából kívánom megemlíteni a külföldiek közül Aleksandro- wicz (Krakkó) professzort, aki a fehérvérűség megbete­gedések arányszámáról tar­tott érdekesen megvilágított előadást; Rutenstrott (Mün­chen) új légkivonatot mu­tatott ki, amely a csontvelő- működést befolyásolja; Sun- dermann (Erfurt) a lép szere­pét világította meg a vérle- mezkék elleni ellenanyagkép­zésben; Discombe (London) a terhesség alatt jelentkező, ma is problémát jelentő vas­hiányos vérszegénység kezelé­séről adott elő. — A kongresszus színvona­la megütötte a' nemzetközi kongresszusok mércéjét. El­mondhatjuk, hogy az elhang­zott előadások és az azolcat követő baráti beszélgetések termékenyítöleg hatottak, melynek eredményeit a kuta­tó munkában gyümölcsöztet- jük. — Jól eső érzéssel kellett tapasztalnunk, hogy vendé­geink nagy szeretettel bú­csúztak, s az olimpiai nagy­szabású fogadáson, majd a Nádorban folytatva, alig győztek hálálkodni, a viszont- hívások seregével tiszteltek meg minket. — Két év fejlődését tükröz­te a 17. Magvar Haematoló­giai Napok üléssorozata, és ez képviseli azt a határkőt, ami az eredmények szám­bavétele után, azokat szün­telenül továbbfejlesztve, a haladás lendületét adja meg ennek a korszerű tudomány­ágnak a továbbfejlődésében. Dr. Varga Gy. ősz v£gi odolők MEGNESZELTEM, hogy a harkányi Baranya szállóban három megyéből adtak talál­kát egymásnak az üdülő tsz-esek.- Tolnából, Bács me­gyéből és Baranyából. Java­részt persze az idősebb kor­osztályok, ami érthető, hiszen a harkányi gyógyvíznek hi­vatása van, pláne ilyenkor, november utóján. Százegyné- hány nyugdíjat közelítő fér­fi és asszony lepte meg a „nyaralótelepet”, s legtöbbjük éppen a kénes víz miatt. Ta­lán ezért tűnt ki annyira, kö­zülük a két csitri fehémép, Ilonka, és Veronika, akik 20 évükkel sem réstől lték a messzi Kecskemét környéké­ről, ide a kéngőzös üdülőbe kérni magukat. Azt megértem, hogy mi szándékkal jöttek ide az idő­sebbek, de ők?! A szobájukban fényképez­tük le őket, és itt tettem fel az első sablonos kérdést is kettőjüknek: — Miért éppen Harkányt választották? AZÉRT mégiscsak kiugrat­tam a nyuiat a bokorból: — Értem, hogyne érteném, de azért valak.nek lehetett tán néhány szava ahhoz, hogy éppen a harmadik megyét vá­lasztották „pihenőnek”. Érdekes módon egyikük megenyhül, a másikuk meg­keménykedik az ugratásra. Veronika még bele is pirul kevéskét, amikor azt mond­ja: — Pista, itt Komlón dolgo­zik. Már le is ieve’eztük, hogy meglátogat. Gyűrűs vőlegé­nyem. Most már Ilonkának is meg kell indokolnia a „pihenést”. Egy darabig szemmel lát­hatóan küszködik önmagával, aztán harciasán kivágja: — Én meg végérvényesen szakítottam vele. Azért va­gyok itt. — Kivel? ■— Lacival. Az akaratossága m:att. Miután ilyet nem Eldomos forszírozni, én abba is hagy­nám, de Ilonka nem. Új faünü géiek pysrsíliált a munkál A Mecseki Állami Erdő­gazdaságban október 1-ével megkezdődött az intenzív fa- kitermelés. Az erdőgazdaság 1964. szeptember 30-ig 120 ezer köbméter ipari fát, va­lamint 98 ezer köbméter tűzi­fát állít elő az erdészeteiben. Az ipari fa mennyisége 20 00Ó, a tűzifa tömege pedig 28 000 köbméterrel lesz több az el­múlt évi termelésnél, ami annyit jelent, hogy mind az ipar, mind a lakosság bőveb­ben eí lesz látva fával, mint tavaly volt. Az évi előirányzat több mint felét a télen termelik ki. Több mint 40 ezer köbmétert fűrészárunak szánnak, és je­lentős lesz a bányafa mennyi­sége is. 2200 köbméter véko­nyabb fát a Mohácsi Farost- lemezgyárba szállítanak, 1600 köbméter papírgyártásra al­kalmas bükkfa pedig Nyu- gat-Németországba, illetve Ausztriába kerül. A népgaz­daság főként erdészeti gépe­ket, elsősorban fadöntő és feldolgozó gépeket kap cse­rébe a fáért. A Mecseki Állami Erdő­gazdaság ebben az évben 10 nagyteljesítményű Stil-fűrész- szel gazdagodott. Egy-egy ilyen géppel napi 25—30 köb­méter fát lehet kivágni, il­letve a kívánt mértékben fel darabolni. Lichner I’onka bizonyult be­szédesebbnek. — Hát csak azért, mert nem nagyon válogathattunk. Pai-ád, Hévíz, Harkány, ezt a hármat kínálták. 'Amikor megpeintgertem, hogy a turnusban keresve sem ta­láltunk fiatalembert, Vero­nika érti meg előbb a célzást. — Minek az? Szépen meg­leszünk nélkülük is. Külön­ben is pihenni jöttünk ide. Amikor látja rajiam a meg­lepetést, hozzá teszi még magyarázatképpen. — Mind a ketten a szabad- szállási tsz-ben dolgozunk. Én pénztáros vagyok, Ilonka meg adminisztrátor. Aztán Bács megyében is november vé­gén, december elején készül­nek fel a tsz-ek a zárszám­adásra. Hát ehhez gyűjtjük az erőt — Úgy volt, hogy én az elmúlt nyáron Prágába ké­szülődtem a kiszesekkel. La­ci mag Lengyelországba. — Ezen vesztünk össze. Mert, hogy is gondolom én, hogy Prágába menjek, amikor ő már eltervezte, hogy együtt megyünk Lengyelországba. Én juszt is Prágát választot­tam. Miért legyen neki iga­za? Hát nem? — Hát, hogy is mondjam s. 2 azért nem mindent Véletle­nül nálam maradt a fény­képe, és... Nem várom meg a válasz végét, hiszen diszkréció is van a világon. így csak eny- nyit mondok búcsúzóul: — Nem a világ ez a tíz napos ütíü.és. Meglátja, mi­lyen hamar lejár... MENNYIVEL másabbak az idősebb üdülővendégek szem­pontjai! Még azoké is, akiket éppen ultizás közben örökí­tett mea a fényképezőgép. — Hogy. necsak a fotográfiájuk, hanem a nevük is maradandó legyen az újságban, feljegyez­tem valamennviüket! Meszes Varga János. Kisbaóoly Jó­zsef, Kasza Vince, Nagy Ist­ván, és Darabos József ne­vét. Baranyaiak mind az öten. Rózsafáról, Botykaoe- terdröl, Nyugotszenterzsébet- ről, Nagypetérdről. Valameny nyien „kemény reszortoso,?” a tsz-ükben. Kocsisok, állat- gondozók és egy szíjártó .s van közöttük, hogy teljes le­gyen az őszi turnus. Azért mondom, hogy „teljes”, mert a növénytermesztők lassan­ként félreteszik a szerszámot, de ők, akiket felsoroltam, — most szoru'nafc rá igazán a tél előtti pihenőre. A gőbö'ök, a hízók szezonja igazában csak. most következik. És ahol hizlalnak, ott szállítani is kell, ahol pedig szállítanak, ott a szíjártónak is megsryű- iik a gondja. Van aki elmond­ja, van aki nem, hogy milyen érdemből pihen a Baranya Szállóban. Egyikük a négy évét, a másikuk a hat évét emlegeti. Meszes Varga János nem hallgathatja el. hogy ez­előtt esv hete 201 darab ma­lacot 19 kilós átlagsúMyal adott át a tsz-nek. ■— Gondolom, ezt vették fi­gyelembe, amikor idekü’dtek pihenni, — teszi hozzá bizo­nyításképpen. — Kilencszázötvenhét ó+a kocsis vagyok a tsz-ben, de még egy napot sem mú'asz- tottam, — mondja a maga ér­demét Darabos József. HA EGYIKÜK szerényke­dik a szóval, azt mások mond ják el helyette, és így tudok meg mindent a derék cse­lekményekből. És amikor tő­lük is elköszönök, nem ma­A hobofi tsz-irodában né­gyen vitatkoznak: a tsz-el- nök, a tanácselnök, a tsz fő­könyvelője és a párttitkár. Ar­ról van szó, mit csináltak rosszul, mi nem vágott be, hogyan lehetne a 35 forintot kifizetni munkaegységenként. Mert ennyit terveztek a hobo- li tsz-ben. — És mennyi len? — Húsz körül, — válaszol Méhész József, a tsz elnöke. — Aratás előtt még nem mertünk erre gondolni — jegyzi meg a főkönyvelő, Szarka Géza. — Akkor 20—28 mázsa bú­zát becsültek egyes területe­ken a járásiak is — fűzi hoz­zá Bocskor István tanácsel­nök. Lehangoltak, a kiutat kere­sik. Látszik rajtuk, amikor beszélnek, nem tesznek mást, mint hangosan gondolkodnak. Nyolc mázsa búzájuk lett hol­danként. Tizenhárom vagon kiesett a tervből. — És négy vagonnal később is hordtunk be, — mondja Méhész elvtárs. — Ez már kicsírázott, sok volt a kár. Közel négyszázezer forintunk esett ki. És ez csak a búza. Az okokat kutatják. — Kevés volt a műtrá­gyánk. — Most is keveset kaptunk. Ezer hold kalászosra mi az bárom vagon műtrágya. A H0B0LI TANULSÁG — Négyszáz hold Intenzív búzánk van. Legalább hartszáz mázsa műtrágyára lett volna szükségünk most ősszel. Azt mondják: nincs. Pedig az in­tenzív búza semmire sem megy műtrágya nélkül. Apró csend szökik a szo­bába. — Persze, mi Is többet te­hettünk volna. Jók voltak a kilátások és má 200 000 forint­tal többet költöttünk saját beruházásra, a gépállomásnak is többet adtunk. Ez is most kiesésként mutatkozik, — mondja a főkönyvelő. — A munkafegyelemmel !s többet törődhettünk volna. Ha megfogjuk az embereket, nem lett volna négy vagon csiros gabonánk. Saját fogatokkal időben be tudtuk volna hor­dani — magyarázza az elnök. — Azért ne gondolja ám, hogy itt mindenki lógott — fordul felém a tanácselnök. — Voltak lógósok is. És ennek a levét most a többiek is isz- szák. — Sok a fekete föld haszná­ló. Az nincs jó hatással a tsz-re. Van, akiknek a fia el­ment Pécsre. Ott dolgozik. A szigetvári határban kivett föl­det az ő nevére és a szülei oda járnak dolgozni. Ez rossz hatással van a tagokra. Ezen a járásnak kellene segíteni, — véli Méhész József. A többiek egyetértenek. — Feljött az állattenyészté­sünk és leromlott a növény­termesztésünk. így van, ezt nem lehet letagadná. A tehe­nészetünk ptL ISO 000 forinttal hozott többet a tervezettnél. Azelőtt mindig ráfizetéses volt. De ez nem elég a kiesés pótlására. — A sertéstenyészetünk is jó. ötszáz sertés a tervünk. Amit eddig eladtunk, mind több volt a betervezett súly­nál. így próbálunk segíteni. A kertészetet is szóba hoz­zák. Itt nem sok a kiesés, de lehetett volna nagyobb is a jövedelem. A konzervgyár ki­adott nekik amerikai para­dicsomot. Nem vált be. Külö­nösen a tizes nem. Első kö­tés után levélfoltosság jelent­kezett rajta és megtámadta a peronoszpöra. A paprikájuk egy részét a mocskospajor tet­te tönkre. — Egy hold karalábé a nya­kunkon moradt, Nem volt rá szerződés. Nem tudtuk érté­kesíteni. Pedig gyönyörű volt. így vagyunk most a kelká­posztával is. — Termesztettünk cukor­borsót is. Nagyon jól, megy az itt. 150 holdat vetettünk be vele. Itt meg az a baj, hogy sok a repce. Nem tudjuk kiir­tani. A növényvédőállomás sem meri felelősséggel vállal­ni a kiirtását. A cukorbor­sónk elég jól sikerült. De itt is baj volt tizenhárom hold­dal. Mi a konzervgyárnak termeljük. Ök határozzák meg, hogy mikor lehet szedni. Először, amikor mi szedni akartuk: azt mondták, hogy még nem jó. Később meg túl­érett lett. Jó, meghagytuk ve­tőmagnak. De így nagyon so­kat vesztettünk rajta. Alig húszezer forintot kaptunk érte így, úgy zölden meg száz­ezret is kaphattunk volna. Hol halkabban, hol hango­sabban folyik a vita. Azt ku­tatják: hogyan lehetne meg­közelíteni legalább a beterve­zett munkaegységértékeket. Keresik, kutatják, hol követ­tek el ők és hol követtek el mások hibát. Hasznos ez a vi­tatkozás. Ha előbb nem, de a jövő évben biztosan éreztetni fogja a hatását különösen ak­kor, ha nemcsak négyen, de az egész t->'»sá<r megvitatja és-V.VOAljtl ci UiüUiS--C,Oivol. Szalui János — És ezen vesztek össze? Ezért szakítottak? — Ezért! — És örökre? — Örökre. — Hát akkor ezek szerint könnyű szívvel jött ide „pi­henni”. Felégetett mindent maga mögött. — Én igen. Veronika hirtelen a barát­nőjére kapja tekmtetét, ami­től az zavarba jön. rád ám válasz nélkül az ug­rató kívánság. — Nem a világ ez a tízna­pos üdülés. Megáit ják, mi­lyen hamar lejár. Varga Meszes János adja meg rá mindannyiuk helyett a választ: — Le ám, le bizony! Pedig szívesen megfolyamodnánk egy kis hosszabbításit. Igaz, emberek? P. Gy, Szfnes film a kétfejű borjúról A kétfejű üszőborjú, amely a Baranya megyei Kovácsszé­nája községben látott napvilá­got, és több mint egy hónapja él már, felkeltette a szakmai körök figyelmét is. Az örök­lés és fejlődéstani szempont­ból rendkívül érdekes állatot a Budapesti Állatorvostudo­mányi Egyetem veszi gondo­zásba. A borjút a közeli na­pokban, gépkocsin Budapestre szállítják, s megkísérlik tovább ra is életben tartani. A kis állat azonban igen kén vés,' é' f (' ’ ' In n 5 M o-r> lu- ///ért a/ egyetem anató miai tanszékének munkatársai Kovácsszénájára utaztak és a helyszínen mintegy 30 méter hosszú színes filmet és több fényképet készítettek róla. — MODERN KAMARAZENE II. hangverseny november 28 áru csütörtökön este fél 8-kor Pécs város Művelődési Házában (Dé­ryné u. 18.) Milhaud, Hindemith, Frokofjev, Honegger. Betern stb. művelt adják elő Bar'll Tstván. Horváth Klára, Mnrczis ^pmeter operaénekes, Nem^nyi "Trra. — Jegyelővétel az írók: " "nyv** boltjában és % Máte/ lázban­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom