Dunántúli Napló, 1963. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
5 f M ihelyt felszálloöt az autóbuszra, csupa haragos indulatot kavart fel maga körül. Különféle papírokkal tömött jrattáskája, a hatalmas csomag, amelyet behajlított bal karja alatt cipelt, vastag gya- potsálja, folyton kinyíló esernyője erősen akadályozta abban, hogy felmutassa tórtije- gvét Kénytelen volt a csomagját a jegyszedő asztalkájára helyesmi,de ettől záporként hullott a földre a pehelykönnyű aprópénz, megpróbált lehajolni, de a mögötte szorongó felszállók tiltakozni kezditek, mert alttól féltek, hogy az önműködő ajtó odacsípi kabátjuk szegélyét ha továbbra is feltartóztatja őket. Végül sikerült befurakodnia a széksorok között szorongó utasok tömegébe. Bár sovány volt, rettenetes holmijával több helyet foglalt el, iránt egy héts7x*kmyáB apáca. Amíg meg-megcsúszv* Igyekezett előbbre jutod a nyomasztó és kaotikus zsúfoltságban, alkalmatlan. térfogata miatt a haragos indulatok tovább gyűrűztek körülötte a kocsi végétől az elejéig. Ha letaposott egy lábat ez visszataposta, mások dühös méltatlankodás- sal néztek rá, amikor hallania kellett azokat a sziszegve kimondott szavakat is, amelyek egy feltételezett, perverz szerelmi kapcsolatára utaltak, a büszkeség már-már arra késztette, hogy visszaforduljon, de abban a pillanatban azt is megérezte, hogy egy fenyegető tekintet fúródik fáradt szemébe. Közben egyre ssalaicttefc mellettünk az utcák, amelyeken a rusztikus barokk stílben épült homlokzatok nyomorúságos negyedeket takartak el, de ezek minden sarkon mégis előbukkantak, és nyolcvan esztendős üzletek sárgásán pislogó fényei előtt rohant tova az autóbusz, A megállója előtt csengetett, majd leszállt. Alaposain megbotlott az esernyőjében, de végül egyedül találta magát a négyzetméternyi járdaszigeten, és sietett meggyőződni arról, hogy kezében van-e a műanyagból készült irattáska. Most már felszabadultan élvezhette a boldogságot. Ez az irattáska harminc-hétezer kétszáznegyvenöt lírát rejtett a „tizenharmadik fizetést”, az év végi jutalmát, amelyet egy órával ezelőtt vett fel, ás amely egy csapásra több tüskét húzott ki a szívéből, a háziúr fenyegetőzését — két hatva részlettel tartozott neki, és mivel .befagyasztott házbért fizetett, a tulajdonos követelőzése erőszakossá vált, a halálos pontossággal jelentkező ügynök szemrehányásait a feleségének vásárolt nyuibőr kabátka elmaradt részletéért („jobban áll neked szívem, mint egy hosszú felöltő,' karcsúbb vagy benne”) a halárus és a zöldséges mord tekintetét Az a néhány nagy alakú bankjegy elűzte a legközelebbi villanyszámla izgalmát, az új cipőre áhítozó gyermekek epekedő tekintetét, a folyékony gáz pislákoló lángjáért tett aggodalmas megjegyzéseket. Persze gondatlanságot ez még nem jelentett, nem, ilyesmiről szó sem volt, de némi szünetet ígért a gondok közepette, a szegénynek pedig nincs ennél nagyobb öröme, és ki tudja, néhány ezer líra talán túl is éli az első napot, hogy majd a kará- csonmyi ebéd fényeiben semmisüljön meg. De már többszőr kapott ilyen „tizenharmadik'’ fizetést, és pontosan tudta, hogy a vele járó futó megkönnyebbülés nem magyarázza meg azt a hatalmas örömet, amely most rózsaszínűre hevítette az arcát. Igen, igen, rózsaszínűre: ilyen volt a csomag is, amely kedves teherként húzta a bel karját. Ebből sarjadt ki az öröme, a hét kilós kalácsból, amelyet a hivatalból vitt haza. Nem imLntha bolondult volna ezért a nyomatékosan garantált és éppen ezért oly kétes származású lisztből, cukorból, tojásporból és mazsolából készült keverékért. Sőt, tulajdonképpen nem is szerette a kalácsot De hét kilónyi luxuscikk, csak így egyszerre' Jól körülhatárolt, de mégiscsak komoly bőséget jelentett ez egy olyan házban, amelyben tízdekánként és fél literenként surrant be az étel- ital! Micsoda előkelő áru a harmadosztályú márkákhoz szokott kamrában! Hogy örül majd Mária! És micsoda si- valkodás lesz a gyermekek közötti Két hétig fogják élvezni a számúkra ismeretlen Vadnyugatot, amelynek uzsonna a neve! Dehát mindez a mások öröme, úgyszólván tárgyi« öröm, vanília és színes papír, egyszóval ez a kalácsa. Az 6 szegényes boldogsága egészen más természetű; lelki öröm, amelybe némi büszkeség és meghatottság is vegyült. Igenis, ez a helyes kifejezés: lelki öröm. Amikor valamivel előbb a Commendatore, a hivatal főnöke az egykori fasiszta go- rarca-ra emlékeztető leereszkedő kedélyességgel kiosztotta a fizetéses borítékokat és ráadásul a jó/kívánságalt, azt is kihirdette, hogy a Nagy Termelő Vállalat egy hét kilós kalácsot küldött ajándékba a hivatalnak, és hogy ezt az arra legérdemesebb tisztviselőnek juttatják, felhívta tehát a kedve* kar-társakat, hogy a legdemokratikusabban (éppen ezt a szót használta) Jelöljék ki ott helyben a szerencsés jutalmazandót A kalács közben ott hevert az íróasztalán, súlyosan, légment« csomagolásban, „jövendöléssel terhesen”, ahogy a Commendatore maga mondta volna húsz évvel korábbon, amikor még fekete inget viselt. A kollégák nevettek, sugdolóz- ísk, majd egyszerre mindenki — és elsőként a főnök — az S nevét kiáltotta. Óriási öröm ez, no meg biztosítja a hdvatafl- beJi fontosságát is, azaz más szóval igart diadal! És ezt a felemelő érzést többé semmi sem ronthatta le, sem az a háromszáz líra, amit ki kellett guberálni a lenti bárban, amikor a felleges alkonyat és az alacsony feszültségű neoncsövek kettős homálvában megkávézhatta a barátait, sem a csomag súlya, sem az autóbuszban elszenvedett sértések fájdalma: semmi, még a tudata legalján felvillanó érzése sem, hogy a kollégái tulajdonképpen megalázó könyöradomá- nyolkkal akartak segíteni a gondjain: valóban, túlságosan szegény volt ahhoz, hogy a gőg dudvája ott üsse fel benne a fehlt, ahol nem kell; ezt nem engedhette meg magának. Hazafelé tartott az omladozó utcában, amelynek tizenöt évvel korábban egy bomházás adta meg a kegyelemdöfést, elért az ijesztő külsejű térhez. De vidáman köszönt Cosi- mónak, a házmesternek, aki magasabb fizetést húzott és ezért lenézte őt. Kilenc lépcsőfok, majd három majd újra kilenc: ezen az emeleten lakott a Lovag. Piha! Igaz, hogy van egy ezerszázas Fiatja, de a felesége öreg rusnya és fel is szarvazza: Kilenc lépcsőfok, majd három, aztán egy széles forduló, újra kilenc lépcsőfok, a Doktor lakása. Ez még rosz- szafob eset: a fia közönséges semmirekellő, aki bolondul a motorokért és a robogókért, a rendelő mindig üres. Kilenc lépcsőfok, majd három, majd újra kileínc: ez az 6 lakása, egy megbecsült, tisztességes, közszeretetnek örvendő, kitüntetett és nem közönséges képes- céeekkel rendelkező könyvelő '--tóvés otthona! Kinyitotta az ajtót és belépett a parányi előszobába, amelyben az égett hagyma ósággá értett, A laosárnyí nagyságé pediádéra tette a súlyos csomagot, a mások pénzétől duzzadó irattáskát és az alkalmatlan vastag sálat A hangja csak úgy csengett: „Mária! Gyere gyorsan! Nézd, mit hoztam!” A félesége kijött a konyhából: a kék pongyoláját viselte, amelyen meglátszott a kormos edények nyoma, a sok mosogatástól kivörösödött kicsi kezét szüléstől lepetyhüdt hasán tartotta, A csöpögő orrú gyerekele kiabálva vették körül a rózsaszínű tömeget, de nem mertek hozzányúlni, „Jó, de a fizetést megkaptad-e? Tudod, hogy már egy lírám sincs!” „Itt van, szívem. Én csak az apróját tartom meg magamnak, kétszáznegyvenöt lírát. De ide nézz, micsoda istencsodáját hoztam!” Mária valamikor csinos volt és néhány évvel ezelőtt még egy szeszélyes fényű szempár világította be okos arcocskáját. De azóta annyit veszekedett a szatócsokkal, hogy a hangja eldurvult, a rossz ételek tönkretették a bőrét, az örökös köddel, akadályokkal fenyegető jövőt kutató szeméből kialudt a fény. Csuoán egy szent női lélek élt benne tovább, de éppen ezért hajthatatlan és szigorú volt, és mély jósága arra kényszerült, hogy szemrehányásokban és tilalmakban fejezze ki magát. És még valami ▼olt benne: lappangó, de szá- Iótví ás gőgös kasztszellem, mert eev híres kalapos Unokája volt (a Via Indipenden- zán laktak valamikor), és ezért megvetette az ó Girolamó- jának az övével távolról sem mérkőző családfáját, egyébként úgy szerette, mint ahogy esm buta, de kedves gyermeket szeret az ember. A tekintete közömbösen siklott végig a dísz« csomagon. „Kapóra jött Holnap elküldjük az ügyvédnek. Nagyon le vagyunk kötelezve meki.” Risma, az ügwéd. két évvel eze.jtt esy bonyolult könyvelői munkával bízta meg, jól megfizette, ezenkívül mindkettőjüket meghívta ebédre, absztrakt és fényes berendezésű otthonába, ahol a könyvelő a pokol kínjait állotta ki a nagy alkalomra vásárolt új cipőiében És most ezért az ügyvédért, akinek mindene megvolt, az ő Máriájának, az ő Andreájának, Se veri ónak és a kis Gíuseppíának, de saját magának is le kell mondania a bőség egyetlen kis erecskéjéről, amely annyi év óta először kezdett csordogálni ebben a házban! Ki rohant a konyhába, felragadott egy kést és dühösen szét akarta vagdalni a® aranyozott zsineget, amellyel egy szorgalmas milánói munkámő gyönyörűen átkötötte »■ csomagot: de egy vörös kezecske fáradt mosxMerttial megérintette a vállát: „Ne légy gyermek, Girolama Hiszen tudod, hogy le vagyunk kötelezve Rióménak. * „De szívem, ért én Jutalmul kaptam! Az érdemeimért! így mutatták ki, hogy mennyire megbecsülnek!" „Hagyd csak el. Ismerem én a te kollégáid figyelmességét.. Alamizsnát kaptál, Giro, alamizsnát!” Gírónak szólította, a régi nevén, ahogy valamikor becézte, és közben rámosoly- gott a szemével, amelyben már csak 6 tudta felfedeaii a régi varázst „Majd veszel holnap egy kisebb kalácsot, nekünk az is elés lesz te vásárolj a Standéban négy piros gyertyát is, olyan csavarosat, így nagy ünnep lesz nálunk is." Valóban másnap vett is egy kisebb közönséges te névtelen kalácsot, te hozzá nem négy, hanem csak két gyertyát, és egy ügynökség útján elküldte a rózsaszínű masztagdomt Ris- ma ügyvédnek — arra újra -d’ lírájába került Egyébként karácsony után kénytelen volt még egy kalácsot vásárolni, álcázva, szeletekre vágva bevitte a kollégáknak, akik már tréfás célzásokat tettek, hogy még egy morzsát sem juttatott nekik a pazar zsákmányból. Az elsőszúlött kalács sorsát pedig ködfátyol takarta. E lment a „villám" ügynökséghez te megreklamálta a dolgot. Megvetően az orra alá dugták a szállítási naplót, amelyben az ügyvéd inasától származó fordított aláírás igazolta az átvételt. Vízkereszt után egy névjegyet kapott. amelyen az ügyvéd „hálás köszönetét és jókívánságait” fejezte ki. A becsülete meg volt mentve. Zjőtíhcz László fordítása Ä Pécsi Modern Képtárból Derkovlts Gyula: Dunai homokszállítók Könyvkölcsönzéa a művelődési autóról SÍK MIHÁLY: A Megyei Könyvtár művelődted autója most azokat a falvakat járja, ahol még nincs könyvtár. A gördülő-könyvtár tíz baranyai községet kapcsolt be a könyvtárhálózatba: Bánfát, Csobokapusztát, Gordisát, TI egyszentmártont, Kátolyt, Mártonját, Nemeskét, Szilágypusztát, Szőkét és Tengerit. Minden faluban havonta egyszer tartanak kölcsönzést. A művelődési autó gazdag ifjúsági, szépirodalmi és ismeretterjesztő anyaggal rendelkezik. A Megyei Könyvtár Ízlése» kis tájékoztató füzetet adott ki a gördülő könyvtárról, melyben tájékoztatja a falusi olvasókat a legújabb mezőgazdasági szakkönyvekről, válogatást közöl a lányok te aszonyok számára, szépirodalmi és úüeíró könyveket sorol fel és végül a gyermek- olvasók számára közöl összeállítást. A gördülő-könyvtár előjegyzésije veszi az olvasók kívánságait, s a legközelebbi kölcsönzéskor átadja a kéri könyvet, A művelődési autó szolgáltatása, a könyvkölraöm- zés ingyenem Víz alatt felvett panoráma film A moszkvai filmopera tőrök befejeztek egy vizslatta pano- ramikus színes fi lm felvételeit. Négy hónap folyamán körülbelül 30 000 métert forgattak a Csendes-óceán fenekén. A „Felfedezzük az óceánt" dmű film „hősei" polipok, rákok, tengeri csillagok. Minden operatőr általában 240 órát töltött a viz alatt. A „Felfedezzük a® óceánt" című film feltehetőleg az év végén kerül bemutatásra a szovjet filmszínházakban. öwkkíaalő lág. Szombat este a galambos! erdSss száguldottunk a zörgő trezinával, a fák tövében tollászkodott éppen fagyos közönnyel egy fácánkakaa, a sín mentén a nyálak mozdulat!»® riadalomban bámultak utánunk, ■ láttuk, egy gyors kanyar után, a Wfesss didergő őzfamiliát: csodás, ámalő szoborkompozícióba dermedten álltak, örökkévalónak tetsző másodpercekig; s elfutottak,-w Most már mindig Itt áll as facsoport. BÁRDOS! NÉMETH JÁNOS7őű estidbe, ^Pannónia item lartThmv nem csupa-csönd, függő kertek ölsz« álma m, munka és derű keveréke, kin, megvacogtató szenvedted zord férfi magány, befedő ös Bakony, (6, rímeim csalitba zárt ▼feágaHü) táj, melyben kiszabott ruhaként Sagan elszegényedett J Párizsban híre ment, hogy í Francoise Sagan, aki világhi- | rű regényei és színdarabjai jj jóvoltából nemrég még több- 5 szőrös milliomos volt, fillér I nélkül maradt. Sagan nem ta- J gadta a hírt, sőt kijelentette, | hogy valóban mindent elvesz- | tett, amit műveinek gigászi 5 példányszáma hozott a kong- ? hám. — Csak költekeztem, és nem | számoltam — mondta. — Megvettem mindazt, amire barátaimnak kedve támadt. Vettem egy yachtot, pedig nem ; tudtam vele bánni: háromszor elsűlyedt és végül tönkrement. Sokat vesztettem kár- | tyán. Pillanatnyilag a Julliard | kiadónál egy fillér sincs a fo- | lyószámlámon, sőt adósságaim j is vannak. A bank gyámsága i alá kerültem, amely leendő i jövedelmem terhére kétheten- \ ként esek' -'- összeget fizet ki | otthonom i inekem fenn- § tartására. mozog a dolgozó ember, szelíd hazám és vad lázaim ege Is agyben, borok, búk buktató bozótja, de minden létező szenvedte dfiegatew, ha melengető ölébe hajtom fejemet anyám sírhalmán, ▼agy falusi kaszálók boglyáira fekszem, szülői hajlék ex, befogadó és hű, s kéz« fia vagyok én Is ® tájnak költők emlékét őrző Elysium, begyek és völgyek halmain hazatérő vagyok mindig, megfejt tej melege, patakok csobogása fogad, dombok jólllatú tája zár be bű egeidbe, Pannónia,
